"Jaj a Tüzet ne hagyjátok kihalni,

Az Élet szent okokból élni akar. "

Ady Endre

Ez az egyik kedvenc Ady idézetem. Nem hagyhattam ki a szakácskönyvemből sem, a Tűzről írott fejezet mottójául ezt választottam. Illik hozzá, nagyon is! Tél-víz idején, amikor jólesik a kályha mellett ülni, meg a konyhában a tűzhely mellett szorgoskodni, aktuálisnak tartom, hogy elmélkedjünk egy kicsit a tűzről, a sütésről és a főzésről. Gondolatébresztőnek egy kis részletet választottam a Főzz évszakok szerint! szakácskönyvből:

A tűz legalább 40 ezer éve állandó hozzátartozó­ja az emberi kultúrának a Földön mindenütt. A tűz használata a homo sapienssel egyidős. Ilyen értelemben a teljesen nyers étel számunkra ter­mészetellenes. A monda szerint Prométheusz lopta el a tüzet az istenektől az ember számára. A tűzhely évezredek óta szimbólum, a család, az összetartozás jelképe, és a házi tűzhely őrzé­se kiváltképp az asszony feladata volt. A főzés biológiailag a testen kívüli előemész­tés egyik fajtája, a konyha tehát az egész család közös, meghosszabbított emésztőszerve! A főzés hiánya, vagy ha valamit rövid ideig főzünk, ­vagyis ha egy bizonyos emésztési folyamatot elhagyunk –, nem lehet minden esetben jó a számunkra. Vannak növények, amelyek hőkezelés, forrázás nélkül mérgezőek, vagy nem mindenkinek egyformán felelnek meg. Számos mérgező anyag válik a főzéssel ártalmatlanná.

A tűz a legmélyebb mélységben rokon az em­beri akarattal, az emésztés hőképző akaratá­val. Amikor Prométheusz ellopta az istenektől a tüzet, az énerőt hozta le a Földre. Az énerőt, az emberi lénynek azt a minőségi tulajdonsá­gát, ami által öntudatra ébredő önmagát képes elkülöníteni a többi élőlénytől, a tárgyi világtól és a többi egyedtől. Az ember az énerő által ké­pes saját személyiségét individuumként felfog­ni, megnevezni, önállóan cselekedni, emlékezni és tervezni. Az európai ember elveszítette a minőség fogal­mát, és mennyiségi szemlélete került előtérbe. (Például naponta ennyi és ennyi milligramm vitamin szükséges.) Létezik azonban egy szakma; ahol a minőség fogalma még jelentkezik, ez a borkóstoló szakmája. Érdekes, hogy nemcsak az ízeknek van ez a fajta minősége, hanem a tűznek is, amivel főzünk. Azelőtt a gyógyászatban például még azt is figyelembe vették, hogy mikor kell a beteg mellett bükkfával, mikor nyírfával fűteni. A fával létrehozott tűz az étel minőségét is ja­vítja. Mindaz, ami valóságos láng, például a gázláng is még hasonlít ehhez. Az elektromo­san keltett hőben ez a minőség azonban nincs meg, az csupán anyag alatti molekularezgés, ételeink minőségfokozására nem alkalmas. Az ételekből felvett életerő – mondják bio­energiának is – táplál minket.

Holland ismerősömtől hallottam, hogy náluk szokás a nyers savanyú káposztát forró tört krumplihoz keverni és hogy az milyen finom! (Kipróbáltuk, igaz.) Ám mi ennek most egy variációját mutatjuk be: a köleses savanyú káposztát. A változás csak annyi, hogy krumpli helyett főtt kölessel tálaljuk. Nagyon ízletes így is.

Elkészítése:

1 csésze kölest megmosunk és 3 csésze vízzel feltesszük egy csipet tengeri sóval lábosba főni. Forrás után még 20 percig kis lángon hagyjuk. Ízlés szerint belekeverjük a káposztát és megesszük.

(A fotón egy darabka savanyított birsalma is látható, mert ezzel együtt tesszük el a hordós káposztát, ezenkívül reszelt sárgarépával díszítettük, ez illik színben a török tálkához - így lett totál nemzetközi fogás:)

Tudják-e a gyerekek hogy a napraforgómagot nemcsak nyersen vagy pörkölve lehet megenni, hanem kicsíráztatva is, amikor pici gyökeret és levelet hajt?

Igen, tudják! Nemrégiben a budapesti Mályva óvodában rendezett egészségnapon győződhettünk meg arról, hogy a legtöbb családban rendszeresen fogyasztják az olajos magvakat, ismerik a csírákat, ettek már szusit és algát is. Akik pedig mindezeket nem kóstolta még, ezek után biztosan nem fog idegenkedni tőlük. Nagy sikere volt a zabpehelykeksznek is – aminek receptje a Főzz évszakok szerint! szakácskönyvben is megtalálható – és többen készítettek már hasonló süteményt gabonapehelyből, például dióval és mézzel. (A recept nemsokára a blogon is olvasható lesz.)

Ezeket kínálta a Makronauta az oviban – az óvónők pedig sok egyéb finomsággal és kreatív játékokkal várták a gyerekeket és a szülőket.

Mi minden készülhet a konyhában, többek között például kölesből és sütőtökből? Nemcsak Mazsola és Manócska tökházát említjük a műsorban, de elhangzik Kovács András Ferenc lélekmelengető verse is, amelynek főszereplője Rudika papagáj.

Ajánljuk Olvasóink figyelmébe a Katolikus Rádió Gasztronómiai műsorát, az Asztali áldást, amelyben Csuth Judit riporter Szepesi Dóra életmódtanácsadóval beszélget november 16-án, szombaton 11.30-kor.

Ez az egyik nagy kedvenc! Természetesen saját gyúrású friss tésztával a legfinomabb és ha van valami jó házi lekvárunk, akkor lesz tökéletes. Gyerekkoromban nagymamám készítette úgy is, hogy nem sütötte meg a rakott tésztát tepsiben, hanem csak elkeverte a főtt tésztát a szilvalekvárral, amit mi "feketelekvár"-nak hívtunk és úgy ettük ezt az úgynevezett murcosgaluskát. Ettől aztán jó maszatos (vagyis murcos) lesz a gyerekek arca! A következő recepthez azonban nem feketelekvárt használtam...

Hozzávalók:

20 dkg fehér búzaliszt, 20 dkg teljes őrlésű tönkölyliszt vagy durumliszt, 1 tojás, 4 dkg vaj vagy olaj, 10 dkg lekvár (szilvalekvár vagy alma-szilvadzsem, 5 dkg darált dió

Elkészítése:

A lisztet mély tálba helyezzük, közepébe mélyedést csinálunk, a tojást beleütjük, a tojás mennyiségének megfelelő vizet öntünk hozzá. (Sót ne tegyünk a tésztába, mert az lágyít.) A tönkölyliszt vagy durumliszt sokkal kiadósabbá, egészségesebbé teszi a tésztánkat. Finoman elvegyítjük ujjainkkal, majd a kezünkkel kemény tésztát gyúrunk belőle. Belisztezett nyújtódeszkán alaposan kigyúrjuk. Cipókra vágjuk és tiszta konyharuhával letakarva pihentetjük, hogy a lisztszemcsék megduzzadjanak. Ezután kerek lapot készítünk belőle nyújtófával kinyújtjuk, mindegyik cipóból lesz egy levél tészta, azaz egy nagy kör alakú lepedő, ami kb. 2 mm vastag. A nyújtást lehetőleg kevés liszttel végezzük, mert a tészta kifőzéskor csirizes lesz a sok liszttől.A tésztát egyébként nem nyújtjuk mindig egyforma vastagra, csuszának, kockatésztának egészen vékonyra nyújtjuk, metélttésztának pedig gyufaszál vastagságúra nyújtjuk ki. Hagyjuk megszikkadni a lepedőket, és ha már nem tapad össze, feltekerjük a sodrófára, középen végigvágjuk, aztán tetszés szerinti formára metéljük - esetünkben kb. 5 mm szélességűre, jó éles késsel. Kifőzésnél a tésztát forró, lobogó, sós vízbe dobjuk, ügyelve arra, hogy a víz ne nagyon hűljön le. Akkor főtt meg a tészta, ha feljön a víz tetejére az első forrásnál. Leszűrjük és meleg vízzel leöblítjük. A száraz, kész tésztákat jóval tovább kell főzni, mint a frissen gyúrt tésztákat. Úgy tudjuk megnézni, hogy megfőtt-e, hogy forrás közben kiveszünk villával egy szál tésztát és ketté vágjuk. Ha nem látszik középen vékony fehér csík, akkor megfőtt.

Amikor kifőtt a tészta, a zsiradékkal összekeverjük, és a felét egy kiolajozott magas tepsibe terítjük, rákenünk egy réteg lekvárt, a tetejét a főtt tészta másik felével borítjuk. Előmelegített sütőben közepes lángon 50 percig sütjük, amíg a teteje szépen meg nem pirul. Darált dióval tálalhatjuk.

A fotót Szepesi Dóra készítette.

„A barátság nálam nem vallomásokban és lelkendezésekben, csak a bizalmasság csöndjében szokott nyilvánulni.” – Weöres Sándor

A címben feltett kérdésem költői… Mert mi az, hogy kell? Nem kell. Lehet. Hogy hogyan? Barátkozni annyiféleképpen lehetséges, ahány ember csak összekapcsolódhat a kortársságban. Tágíthatjuk a kört, bizony „barátkozhatunk” olyannal is, aki nem a mi életidőnkben élt, érezhetünk valakit olyan közel, mint egy különleges barátot,  például íróval, költővel, aki nem kortársunk, mert évtizedekkel megelőzött minket lépéseivel a földtekén…

Most azonban kerüljünk beljebb, és essék szó a hús-vér barátságokról, amelyeknek igazi találkozások adnak otthont. Sok mindent leírtak már erről, nekem most elsőre csak az a kis emlékkönyves mondat jut eszembe, hogy: „A barátság aranyfonál, de ha egyszer elszakad, össze lehet ugyan kötni, ám a csomó megmarad.” Csomó az van, van ám egy csomó, sokszor kibogozhatatlan. De miért is tudok barátkozni éppen ezzel vagy azzal és a másikkal nem? Fogalmam sincs. Nem illünk össze – röviden. Mondhatnád, hogy már az előző életünkben is, vagy sem. De én most nem akarok ilyenekről írni. Nem is tudnék. De nagyon érdekel a téma, így figyeltem fel legutóbb egy újságcikkre a Das Goetheanum című antropozófiai folyóiratban. A lényegét tekintve arról szólt ez az írás, hogy a barátság hogyan alakul különböző életszakaszokban.  Kisgyerekkorban fizikailag nyilvánul meg: vagyis a kicsik együtt játszanak, futkároznak, kézen fogva sétálnak, kergetőznek, fára másznak. Még azok is, akik abban a percben ismerkedtek meg, mert ők még olyan könnyen barátkoznak! A cikkíró leírt egy esetet, a négyéves lányáról meg egy másik kislányról. Ahogy megismerkedtek, rögtön együtt mentek ki az udvarra és máris fogócskáztak, mert azonnal valami nagyon fontos játékba kell beavatni a másikat, és együtt el kell valahová menni, futni, mászni, bújni. Saját élményem is van persze sok. Egyszer például, egy csöppnyi lakásban rendeztem gyerekzsúrt és a vendég gyerekek mozgás igényüket úgy vezették le, hogy az előszobában emelgették egymást, futkározni nem volt hely, azonnal átlátták a helyzetet, kitalálták hát, hogy fölfelé még mindig van hová mozdulni! Ekkora találékonyság! Zseniális! A cikk továbbá leírja, hogy a második barátkozós korszak a kamaszkor, amikor megszületik a lélek, és az álmodozó tizenévesek hosszú órákat (napokat) képesek hanyatt heverni együtt és a felhőket bámulva, a fellegekben járva tervezgetni a jövőt, ami legtöbbször több ponton közös. A barátság következő korszaka már a felnőttkor, amikor megszületik a szellem, a szellemiség, mondhatjuk azt is, az Én, az ember tulajdonképpeni lénye, és akkor már a barát sorsáért érzett felelősség, együttérzés és a sors kísérése is megjelenik a barátságban. Itt Goethe és Schiller kapcsolatát hozta példának - talán érdemes lenne, bele kellene olvasnunk a levelezésükbe!        

Nem kell azonban ekkora személyiségekre gondolni, ha be akarjuk látni, hogy egy valóban érett barátság tényleg ilyen: hagyom, támogatom a maga útján haladni őt és ő is hagy, támogat a magam útján engem. Jó, ha vannak közös pontok, de végeredményben mindenki a saját útját, a saját sorsát járja. Felnőtt korban is mehetünk együtt sportolni, lehet közös hobbink, ez nagyon jó, a lelkizés is jöhet, sokszor nagyon jól jön, de ki kell nőni a kamaszkorból, a se vele-se nélküle ragaszkodásból és szabadon kell engedni a másikat, így lesz érett, felnőtt a barátság. Úgy gondolom, nem baj, ha sokáig nem is találkozunk, az a bizonyos „aranyfonál” nem szakad attól még el. Az aranyfonál megőrzése egyébként megkülönböztetett figyelmet kíván, de az se jó, ha túlterheljük vagy túlzott ellenőrzésünk alá vonjuk.                                           

Különösen magas szintjével találkoztam a barátság jelének egy - nem kortárs - kedvenc költőm írásában. John Keats-ról van szó, aki az angol romantika költője, aki talán egyetlen tavaszon írta meg azt a néhány szonettet, és ódát, ami életének műve lett, de hatása a mai napig él az irodalomban. 1821 februárjában , 26 éves korában halt meg, tüdőbajban. Hazájától és szerelmétől távol, Rómában… Versei mellett személyisége sok rejtett szépségére leltem a leveleiben. Egy barátjának írta például ezt: „(...) nem érezném jól magam, ha üres mondatokat gyártanék neked. Adósod vagyok, s mindig is az maradok. Van valami csöndes öröm abban, ha az ember barátai szeretetére bízhatja magát, ahogy az albatrosz alszik széttárt szárnyakon a légben. Én neked pincében hűlő borod leszek, s minél észrevétlenebbül vagy inkább tétlenebbül bújok meg a hátsó fal valamely rekeszében, annál gazdagabb falernusi ízekkel örvendeztetem meg ínyed, mikor kortyolsz belőlem. (...) Baráti szeretettel, John Keats." Soha ilyen szépet nem olvastam!  

Kortársunk, Csernus Imre, - akihez nem éppen barátságossága miatt vonzódnak a páciensei, hanem talán éppen az érdekes, érdes barátságtalansága mozdítja ki a bajával hozzá fordulót a holtpontról, aki ezután másképpen tud rálátni a kapcsolataira -, a kötődési képességről beszélt egyik előadásában. Igaz, hogy a párkapcsolatokról volt szó, ám a barátság és a párkapcsolat között a kötődési képességet nézve, nem sok a különbség. Szerinte a neveltetés nagyon fontos. Azt mondja, abból derül ki, jól nevelte-e az ember a gyerekét, hogy felnőve képes-e jó párkapcsolatot kialakítani. Való igaz, hogy a kötődési képesség, ami alapja annak, hogy az ember jól válasszon, majd jól működtessen egy kapcsolatot, nagyban múlik a szülői mintán. Azért senki se ijedjen meg, ha valaki szerencsétlen a kapott minták szempontjából, sok munkával bár, de változtathat a régi berögződéseken…

Megnézhetjük közelebbről a weöresi mondatot is, amit mottóul választottam a cikkhez: „A barátság nálam nem vallomásokban és lelkendezésekben, csak a bizalmasság csöndjében szokott nyilvánulni.” – valószínűleg a bölcs-felnőtt barátság ismérveit sűrítette bele ebbe a mondatba… Úgy gondolom, van mit tanulni a barátságról, az embertársainkhoz, lénytársainkhoz fűződő érzelmekről, azok megvallásáról, kezeléséről. Leginkább élesben tanulhatunk, az élethelyzetekből, de példákból, előadásokból, olvasmányélményekből is. Egész gyűjteményt állíthatunk össze magunknak ihletett emberek műveiből szemezgetve. Szerintem jól járunk, ha nem csak saját kárunkon-szerencsénken tanulunk, hanem olyanoktól is, akik műveiket úgy alkotják, hogy egy titokzatos aranyfonálon kapcsolatban maradnak a Teremtéssel. Éppen ezért adhat erőt, lelkesíthet az, amit alkotnak. Hiszen mindigre kell, hogy legyen a pincénkben egy kis „hűlő bor”. A legszebb borok egyike a költészet, a költői beszéd, ami igazán belső csendünkben terebélyesedik tovább.

Szepesi Dóra

(a cikk megjelent a Napi Elemózsia szeptemberi számában)

Egy egészségklub ételbemutatójára kreáltam ezt az édességet és nagy sikere volt. A köles melegít, lúgosít, jót tesz a hajnak, a bőr és a köröm egészségét is elősegíti. A szezámmag sok ásványi anyagot tartalmaz, amellett finom is, ha kissé megpirítjuk, különleges aromáját élvezhetjük. A meggy, amit a golyócskák közepébe tettem, saját eltevésű cukor nélküli befőtt.

Hozzávalók:
10 dkg köles, 5 dkg kölespehely, 1 csipet só, 1-2 evőkanál méz, 25 szem meggy, 10 dkg világosbarna szezámmag.

Elkészítése:
A kölest megmossuk és kétszeres mennyiségű vízben egy csipet sóval kb. 10 percig főzzük, majd fedő alatt még hagyjuk párolódni. A kölespelyhet röviden felfőzzük, úgy hogy egy sűrűn folyós massza legyen belőle. Ha kihűlt a köles és a kölespehely pép, összedolgozzuk ízlés szerint egy kis mézzel, majd diónyi adagot veszünk a masszából, lelapítjuk, a közepébe beletesszük a meggyet és golyót formázunk belőle. Ebből a mennyiségből körülbelül 25 db lesz. Közben vas serpenyőben enyhén megpirítjuk a szezámmagot, vigyázzunk, hogy ne kapjon oda! Majd ha kihűlt, megforgatjuk benne a golyókat és minyonpapírban szervírozzuk. Amennyiben a főtt köles eléggé képlékeny, lehet, hogy a kölespehelyből készült masszára nincs szükség. Én ezzel dúsítottam, így krémesebb lett a desszert "tésztája".

Fehérjetápértékük és olajtartalmuk miatt na­gyon gyakran használjuk az olajos magvakat: szezámmagot, tökmagot, napraforgómagot, lenmagot, mogyorót, diót, mandulát, mákot. Felhasználás előtt azonban halvány aranybarnára pörköljük őket: serpenyőben vagy sütőben 10-15 percen át, kb. 180-200 ^oC-on. Időnként nézzük meg, ügyeljünk, nehogy feketére pörkölődjön! Ha kellemes illat száll föl, jelzi, hogy a pörkölődési folyamat megkezdődött. Ezután egy kis időre nyugodtan kikapcsolhatjuk a sütőt, majd kivehetjük a magvakat. (A nyers magvaknak más élelmi értéke és gyógyászati hatása van.)

A pörkölt olajos magvakat – a kisebbeket pél­dául – ráhinthetjük a különféle főtt zöldségekre és gabonafélékre. Valamennyi fajta felhasznál­ható az édességekhez is.

A mák magnéziumban gazdag, a napraforgó után a második helyen áll. A magnéziumban bővelkedő étrend lassítja az öregedési folyamatot, csökkenti a magas vérnyomást, megelőzi az em­bóliát, trombózist. A vér koleszterinjét normalizálja. Fokozza a szervezet védekező me­chanizmusát, jótékony hatású a sebek gyógyulásá­ban, növeli a szellemi teljesítőképességet is. A mák csontozatunk első számú gyógyszere. Darálva, mézzel keverve fogyasszunk naponta egy kávéskanálnyi mennyiséget! Makrobiotikus süteményekbe, rétesbe töltelékként használhatjuk.

Melyik a legalkalmasabb olaj?

Főzéshez a szezámolaj a legjobb, mert teljesen semleges az íze és a szaga. Használhatunk ezen kívül telítetlen, hidegen sajtolt napraforgó­olajat vagy tökmagolajat, ezek egészségeseb­bek, mint a hagyományos, telített olajok. Salá­ták készítéséhez nyáron alkalmas az olívaolaj.

Figyelem! Az olajból sütésre-főzésre mindig nagyon keveset használjunk! Az ételeknek nem kell olajban úszniuk! Még ha növényi zsiradék­ról van szó, akkor is rendkívül egészségtelen. Gondolkodásunkat fátyolozottá, nehézkessé te­szi. Az egészséges, jó étkezés ellenére is állan­dóan fáradtak leszünk. Az ajánlott adag egy család – 4-­5 személy – részére 1-2 evőkanálnyi.

A sütőtök sokféleképpen elkészíthető: sütve, párolva, pürének, édességnek és levesnek is. Ez utóbbi ízesítését variálhatjuk, attól lesz izgalmas. Az alábbi recept a fűszerek miatt különlegesen melegítő hatású, jót tesz a gyomornak és a többi emésztőszervünknek.

Hozzávalók 4 személyre: 400 g sütőtök, 200 g sárgarépa, 1 hagyma, 2 evőkanál vaj, currypor, 2 evőkanál frissen őrölt köles, 1 liter zöldségleves, friss, reszelt gyömbér, őrölt fehérbors, tengerisó, 1 evőkanál vékony szeletekre vágott mandula

Elkészítés: A sütőtök belsejét és a sárgarépát kockákra vágjuk, a hagymát felszeleteljük. A vajat felforrósítjuk és a hagymát üvegesre pirítjuk benne. Hozzáadjuk a zöldségkockákat, a curryport és a köleslisztet, a hagymával együtt pároljuk. Hozzáöntjük a kész zöldséglevest, és kevergetve felfőzzük, aztán 10 percig takaréklángon hagyjuk, majd pürésítjük. Gyömbérrel, törött borssal, sóval fűszerezzük, mandulaszeletekkel megszórva tálaljuk.

Ez a beszélgetés Erdély Dániellel, a világhírű spidron feltalálójával készült, és az Ezotér magazin 2007 áprilisi számában jelent meg. Érdekes megfigyelni, hogy egy családban a tehetség hogyan öröklődik, alakul tovább: Erdély Dániel édesapja, Erdély Miklós idén lenne 85 éves. Ezért most ezzel a cikkel egy kicsit az ő munkássága előtt is tisztelgünk.

Platon nyomában

- avagy: Kit érdekel egy összegyűrt papírlap?

„Platon egyik legtöbbet idézett szövegében, a Timaioszban a kozmosznak és a világléleknek nehezen érthető, de részletes geometriai leírását adja. A bemutatott modellt eddig még nem sikerült senkinek rekonstruálnia.  Sikerült egy spidronfészek segítségével egy olyan konstrukciót készítenem, amely híven követi a szerző által meghatározott, zenei harmóniákon alapuló arányokat. Örülök, hogy alkalom nyílik ezt elsőként az önök újságjában közreadni.” - nyilatkozta az Ezotér-nek a spidron feltalálója, Erdély Dániel, magyar grafikus és formatervező.

Nemrégiben a Science News című amerikai folyóirat címlapját díszítette színpompás térbeli alakzata, egy spidronlabda, amely egyenlő szárú háromszögek meghatározott összekapcsolódásával jött létre. A felfedező által elnevezett formarendszer –  neve a spirál- és a pókhálószerű alakzatból ( a pók angolul: spider) adódik, még sok lehetőséget rejt magában. Nemcsak térplasztikai alkotások, térkitöltő elemek létrehozására alkalmas, de különböző ipari felhasználások is felmerültek vele kapcsolatban. Készíthető belőle például napkollektor, víztisztító berendezés, ütközéscsillapító és akusztikus fal, hasznos lehet a nano-technológiában és az űrkutatásban.  A spidron mára már nemzetközileg elismert karrierje 27 évvel ezelőtt indult, amikor Rubik Ernő formatanóráján azt a feladatot adta hallgatóinak, hogy papírlapból hajtogassanak rugalmasan összenyomható és széthúzható térbeli formát, amely a tér különböző irányaiban kimozdul a síkból. Erdély rátalált arra a hajtogatási módra, amely egyenlő oldalú és 120 fokos csúcsszögű egyenlőszárú háromszögek megfelelő összeillesztésével "hegyekbe és völgyekbe" rendeződött, így harmonikaszerűen összenyomható reliefet eredményezett.

Nem matematikus létedre, Jeruzsálemben, a XII. Kristálynövesztési Világkonferencián 80 tudós és mérnök előtt számoltál be a spidronról. A családodból a tudománynak és a művészetnek egy jó keverékét hoztad magaddal: Erdély Miklós, édesapád, akit a XX. századi avantgarde klasszikusának neveznek, képzőművész, építész, filmes, feltaláló, író, meghatározó pedagógus és teoretikus volt. Nagyapád is építész, festőművész és feltaláló. Édesanyád, Szenes Zsuzsa, textiltervező és grafikus. Sőt, négy gyereked közül a legidősebb, Erdély Mátyás, már neves filmoperatőr.  Feleséged, dr. Geréb Ágnes, akinek nevéhez fűződik az otthonszülés. De visszatérve, hogyan is növekedtél te, mint a „kristály” ebben a családban?

- Elvarázsolva. Akkor nem is fogtam föl, védett, talán túl sokáig magzati, öntudatlan boldogságban éltem. Az volt a nagyon jó, hogy a művészeti és természettudományos érdeklődés egyszerre volt jelen a családban. Nagyapám is rendezett keddenként beszélgető kört, vallásról és filozófiáról. Az volt kiírva az ajtajára, hogy „Gondolkodni kötelező és díjtalan”. Nálunk, a Virágárok utcában meg a legnívósabb értelmiségi társaság jött össze, zenészek, képzőművészek, újságírók, írók, pszichológusok. Sokszor megfordult nálunk Kondor Béla, később Pilinszky János, és építész ismerősök, belsőépítész rokonok…

- Építész akartál lenni?

- Reklámgrafikus lettem. Bár nem igazán erre készültem. Nagyon korán tudatossá kényszerültem válni, mert elvitt Szabó István filmezni, és 9 éves koromban „filmsztár” lettem. Én vagyok az Apa című film főszereplője. A felnőtt világ egy kicsit ijesztő volt számomra, a káderkörnyéken meg nem igazán volt hozzám hasonló gondolkodású gyerek, az iskolában kevesekkel barátkoztam. Olyan egyetemre akartam menni, ami ideológiamentes. Két esély volt: vagy művészeti, vagy valami matematikai. Programozónak vettek föl és ugyanabban az évben fölvettek az iparművészetire is. Hogy ne vigyenek el két évre katonának, elmentem nyomdaipari szakmunkásiskolába, van egy mesterlevelem. Onnan kerültem az Iparművészeti Egyetemre, grafika szakra. Minden érdekelt, aminek bármi köze volt a matematikához is, úgyhogy nagyon sokszor megjelentek a munkáimban geometriai elemek, hajtogatások. Egyébként megfigyeltem, hogy a nagyapám, az apám és az anyám is valamiféle képfelbontással foglalkozik, apró részletekre bontja a képet. Anyám hímezte a képeket, apám kitalálta a fotomozaikot, a nagyapám pedig, mint festő, asztrális világot alkotott, igazi ezotériát, ezért ornamentikus, apró elemekből épült föl a látható világom. Én annyit néztem ezeket, hogy máig tudok úgy látni, - akár téged is, hogy apró mintákból vagy összerakva. Amikor nem látok élesen,  szürke vagy semleges felületre nézek, akkor az nekem megtelik  ornamentikákkal. Az jutott az eszembe még, hogy hat éves korom előtt mindig kaptam a nagyapámtól meg a nagyanyámtól gombokat és mondták, hogy rakjak ki belőle valami ornamentikát…

- Nagymamád is érdekes asszony volt, Óriás Aranka, ismert médium.

- Spiritiszta médium. Vallásos, egyben tudományos médiumitás volt ez, és becsatlakozott az úgynevezett Nagy Körbe, a Grünhut Adolf-féle Magyar Lélekbúvárok Egyesületébe. Két folyóiratuk az Égi világosság és a Csillag Értesítő járt nekik, és az Imago, Freud lapjának néhány számát is megtaláltam a könyvtárunkban. Bejártam néhány ülésre. Hallgattam, meg láttam, mi történik. Magnófelvétel is van arról, hogy Arisztotelész beszélt nagymamám szájából, és egy másik alkalommal pedig leesett a kép a falról, anélkül hogy kijött volna a szög. Tipikus spiritiszta esemény… De ettől nem hittem jobban, vagy kevésbé a szellemekben, mert számomra a világ, úgy, hogy van, éppen elég csodával szolgál.

- Térjünk vissza a matematikára.

- A bátyámmal, Gyurival együtt részt vettünk A gondolkodás iskolája pályázatán.  Tizenhatodikok lettünk abban az évben, ami nem semmi, tehát az összes feladatot jól megoldottuk, meg is van az az Élet és Tudomány, amelyik közölte. Fura módon tavaly fölhívott ugyanannak a rovatnak a szerkesztője, Bizám György, és megkérte, hogy a spidronból hadd csináljon egy feladatot. Mondtam neki, hogy lelkes olvasói voltunk annak a sorozatának. Szerintem ez világszínvonalú kezdeményezés.

- Rubik Ernő azt mondta annak idején a feladatmegoldásodra, hogy „ilyet még nem láttam!” Mi ebben a dologban annyira újszerű?

- Talán egyrészt az, hogy Dávid csillagot vittem bele. Egyáltalán csillagot grafikai elemként használni abban az időben szinte tilos volt. A formatanban nem okozott problémát, hogy a spirálkarokat Dávid csillagokból szerkesztettem meg. Lehet, hogy csak utólagos belemagyarázás, de emlékszem, hogy bennem volt a szorongás, hogy ezt majd esetleg valaki szóvá teszi. Talán annyira tabu forma, hogy az ember magának sem vallja be a gátlásait vele kapcsolatban. A másik rutin, amit le kellett győznöm, az egy kicsit praktikusabb. Megszoktuk, hogy mindent egyenesek mentén szokás meghajtani. Ennek a föloldására volt egy előképem. Még a nyomdában láttam olyan, a párás levegőtől meghullámosodott nyomdaipari papírhengereket, amelyeken görbe mintázatok jelentek meg, és csészécskék alakultak ki a görbék mentén. Arra gondoltam már ott, hogy mi lenne akkor, ha így hajtogatnék meg egy papírt. Nem egyetlen egyenes mentén, hanem vagy ívben, vagy kis szakaszonként. Ez volt a másik jó ötletem, hogy a csillagok szárait egymás után rövidülő szakaszonként hajtottam meg, méghozzá minden egyes csillag körül külön-külön. Szerintem azért nem jött rá senki eddig, mert az utolsó pillanatig nem derül ki, hogy ebből lesz valami. Csináltam, csináltam, és három óra után ki akartam már dobni, azzal, hogy ennek semmi értelme, de mégis erőt vettem magamon, és végigcsináltam a hajtogatást a teljes felületen.   Egyszer csak eljött az a pillanat, amikor a papír „megértette”, hogy mit akarok tőle, és egészen máshogy kezdett viselkedni. Elkezdett rugózni, átlényegült, mintha lelket leheltem volna bele.

- A szférák zenéje is benne van?

- Platón a kozmoszt úgy határozza meg, hogy valamiféle gömbszerű dolog, amibe az összes szabályos test beleírható. Ami igaz. De amikor belehelyezi a lelket, akkor egészen aggályosan, aprólékosan meghatározza, hogy milyen részekre bontja. Arról viszont, hogy ezek a részek milyen alakúak, nem ír. S nekem sikerült a spidronban megtalálnom azokat a területarányokat, amik egészen pontosan követik a Timaioszban leírt arányokat. A területnek zenei harmóniák alapján való egységekre bontásáról van szó, a kvint, a kvart és az oktáv arányai alapján.  Egy szabályos hatszöget sikerült fölosztanom azoknak a számoknak az arányában, amit Timaiosz elmondott, pontosan! 1, 2, 3, 4, 9, 8, 27. Tehát: 1, 2, 3, 2x2, 3x3, 2x2x2, 3x3x3. A legnagyobb szám ezek közül a 27, és az összes többi összeadva szintén 27. És egy spidronkarokból kialakított hatszöget föl lehet ugyanígy bontani. Az egyik fele 27 egység, s a másik fele az összes többi. Éppen a spidronkarokat alkotó háromszögek területösszegei adják ki ezeket a részeket. Az egészben az a legérdekesebb, hogy egy új eszközt találhatunk ahhoz, hogy megoldjunk egy régi titkot. Mint amikor megtalálták a kínai hadsereget, az agyagszobrokat a föld alatt! Több mint kétezer éve érintetlen dolgot megérinteni, ráadásul úgy, hogy a tudatában vagyunk a dolog jelentőségének, különös érzés. Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a szövegre. A háromszögekkel más fejezetekben is sokat foglalkozik Platón. Azt mondja például, hogy minden élő, amelyik fiatal, még alakítható, mert a háromszögei rugalmasan csatlakoznak egymáshoz. Az egész kozmoszt a háromszögekből létrehozott szabályos testekből vezeti le.

- Hogyan találsz rá valamire?

- Általában, ha valamit kitalálok, jön egy hirtelen megvilágosodás, belepörgök 3-4 óra alatt, mindent belelátok, és utána annak a kibontása a hosszú idő.

- És hogy pörögsz bele?

- Transz. Mint amikor festek, vagy rajzolok. Egyfajta alkotói állapot. Nagyon vágyom erre a transzra, ami önterápia is. Nagyon-nagyon jó érzés. Átkerülök más tájakra, olyan, mint egy álom.

- Éjjel is dolgozol?

- Hogy megálmodok-e formákat? Nem annyira. Inkább van bennem egy készenléti minta és van a külvilág, meg az elképzelhető dolgok, és amikor ezek egymásra kerülnek, akkor éberen észreveszem.

- Szerinted miért lett ekkora sikere a spidronnak?

- Azért, mert a spidron nem egy dolog, nem egy ábra, nem egy bűvös négyzet, nem egy leírható, lezárható dolog. Építési módszer, amiből - ha kifejtjük, algoritmizáljuk -, bizonyos céloknak megfelelő konstrukciókat lehet létrehozni. Ott tartunk már a spidron körüli felfedezésekkel, hogy négyen szinte állandó internetes kapcsolatban vagyunk. Ketten Amerikában, egy Hollandiában, és én Magyarországon, egy barátommal. Van egy ötlet, hozzá egy zseniális 3 dimenziós szerkesztőprogram, és sokszor egyszerre, villámcsapásként jövünk rá ugyanarra a dologra. Az a fantasztikus, hogy ahogy az ötlet megvan, szinte abban a pillanatban elkészíthető számítógéppel a tömeggyártásra alkalmas műszaki rajz is. Úgyhogy most gyártásra kész állapotban vannak lámpaernyők, csempék, hamutartók, matrjoska-szerű és hajtogatós játékok.

- Sokan kérdezhetik, hogy nem hasonlít-e a spidron a fraktálokhoz, a Mandelbrot halmazhoz vagy az Escher grafikákhoz?

- Dehogynem hasonlít!  Azért nem beszélek róla, mert ez triviális. Tényleg van Eschernek egy ábrája, amelyik nagyon hasonlít a spidrohedronomhoz, csak éppen annak nincs fraktális jellege, és nem mozgatható. A spidronnak az a lényege, hogy olyan deformációra alkalmas, amely aztán visszamegy síkba. Molnár Emil geometria professzor, a tanárom is mondta, hogy a spidron olyan elvek szemléltetésére alkalmas, amit már leírt a geometria, de nem sikerült korábban demonstrálni. Meg, hogy van egy érdekes szimmetria tulajdonsága, amit tudományos néven skaláris szimmetriának neveznek.

- Találmányod kapcsán megint megállapítható, hogy nem lezárt tudomány a matematika.

- A matematika - se. A végső dolgok még a matematikában is kérdésesek. Neumann János, aki a Financial Times kimutatása szerint a XX. század legnagyobb hatású tudósa volt, azt nyilatkozta, hogy sokszor megrázóan át kell alakítani az egész matematikáról való addigi elképzelésünket, - például a Gödel tétel megjelenésekor. Gödel nem teljességi tétele szerint egy axiómarendszeren belül mindig található olyan állítás, amelyről nem állapítható meg, hogy igaz-e vagy hamis. Az én spidronomról Szilassi Lajos szegedi matematika professzor A kételkedés joga és kötelessége című tanulmányában azt akarta bebizonyítani, hogy nem működik. Hatalmas apparátust állított föl, matematikai szoftvereket is bevetett, és végül az jött ki, hogy működik. A tudományos világ elfogadta a létét. 2003-ban, 1979-hez képest 24 évvel később vált tudományos faktummá.

- Ez fantasztikus sztori!

- Különben csak egy összegyűrt papírdarab, - végül is kit érdekel?

(Az interjút Szepesi Dóra készítette)

további információk: www.spidron.hu

Kapható a bio üzletekben, de házilag is elkészíthetjük. Minél frissebb, annál értékesebb! A reformkonyha fontos ízesítőszere. Sok értékes olajat, fehérjét, ásványi anyagot tartalmaz. Gyerekek is szívesen készítik!

Megpirítunk 1 ek tengeri sót annyira, hogy a nedvességtartalom elszálljon belőle, és forró legyen. Ezután egy serpenyőben 15 ek szezámmagot megpirítunk, amíg kellemes illatot nem áraszt. (Ha elkezd füstölni, a gázt azonnal eloltjuk!)

A megforrósított sót és a pirított szezámmagot összekeverjük, és megvárjuk, míg kihűl. Ezután összetörjük vagy mákdarálón megőröljük. (A képen bioboltokban kapható japán őrlőedényt, szuribacsit látunk, ez kerámiából készül, fa őrlővel morzsoljuk benne szét a pirított magvakat, az edény rovátkolt belsején.) A hűlésig azért kell várnunk, mert melegen törve az aromát adó illékony olajak hamarabb elpárolognak. Minden héten készítsünk frisset! Magas sótartalma miatt gyerekek csak ötéves kortól fogyasszák, és csak egy csipetet.

Azt hiszem, mindannyian tudjuk, miről van szó és milyen az, amikor az örökkévalóságból szippantunk. Gyakran érzett élményemet foglalta össze ez a mondat, amire kamasz koromban találtam rá, szempontunkból mindegy, hogy én találtam ki vagy hallottam valakitől. Revelációvá lett, hogy van ilyen, létezik. Lehetséges. Szinte bármikor átélhetjük, legyen az a természetbe olvadtság meghittsége, vagy egy olyan hatás, ami kimozdít a stagnáló állapotból. Mintha valami ritkán érzett finom illat, virágillat kísérné ezeket a tudatosan megélt pillanatokat, és mindenképpen benne van az is, hogy az emberi lélek a lélegzésen keresztül kötődik össze az örök, a közös esszenciával.

Az „Everness Fesztivál a Tudatosság ünnepe” megálmodóinak, szervezőinek és résztvevőinek a szándéka az volt, hogy sok-sok tudatos pillanatot éljünk meg a három nap alatt. Én szinte szó szerint épp hogy beleszippantottam, mert csak szombaton tudtam lemenni Balatonkenesére. Az is valami, ha nem is az egész! Akár egy kaleidoszkóp színes üvegcserepei úgy állnak össze a képek az emlékezet forgandóságában. Olvasom a fesztiválról írott beszámolókat. Van, aki csak annyit ír, hogy nem lehet szavakkal leírni, van, aki részletes, naplószerű, vidám benyomásait közli, van, aki számára fontos részeket ragad ki. Jómagam is gyakran szemben találom magam azzal a problémával, hogy a dolgok valóban leírhatatlanok, mert az írás valamiről nem ugyanaz, mint maga az a valami. Az eleven élményt szavak sorával nem helyettesíthetjük. Mégis írunk. Miért? Mert úgy gondoljuk, hogy az írás felidézi, ami volt, szerencsés esetben önmagán túlmutatva még mást is ad. Szeretnék írni a fesztiválon szerzett élményeimről, és megforgatva ezt a bizonyos kaleidoszkópot, az érzéki, elemi élményeket hívom segítségül.

A helyszín, a Balaton part gyönyörű, „tengeres” távlata, az öreg fák oltalma, a meg-megeredő szitáló eső és a napfény váltakozása – akár a jin és a jang, a hűvös, nedves, sötét, meg a forró, napszáraz és világos – mindez így egész. Alapvetően hatott rám, hogy a mozgásprogramok hangsúlyt kaptak, így a kimozdulás, kimozdítás, az extázis jólesően növelte a jelenlétet. Emellett mindjárt a zenei programokat pendítem meg, a zenét, a mindenkiben és minden tartományban rezonáló rezgéseket: tekinthetjük ezt a szavak előtti megfogalmazásnak. Mozgás és zene - az effajta finomenergiáktól az ember szinte kikel magából, nyitottabbá válik az intellektuális üzenetek befogadására. Így aztán az előadásokon elhangzott információkat mindenki sokkal természetesebben fogadja be és rendezi saját belátása szerint. Bemelegítésként Máté Mifirc Zsófi power jógáján vettem részt. Kézenfekvő volt, hogy az órájára menjek, ő vitt el autóval, inspiráló társasággal, a fesztivál szervezőinek segítségével találtunk egymásra a neten. Az érzéki benyomások sorában a kulináris élvezetek szintén nagyon fontosak, hiszen a szellemi táplálék mellett az ételek-italok a legalapvetőbb energia- és örömforrásaink. (Egy kisgyerek meg is kérdezte tőlem, hogy mit eszem, amikor a szendvicsem utolsó falatját kebeleztem be éppen, ő pedig büszkén mondta: én gyerekrágót!) Kövön sült csapati, zöldségek, saláták és még mi minden! Íze nyomán én most azt az italt emelném ki, amivel Era kínált meg a Szatyor Közösség standján. Sóska, körte és alma - zöldturmix változatban, ez így egyben az ízek harmóniája: frissítően savanykás és édes, a sóska még egy kis szénsavas jellegű pezsgést is ad hozzá. A találkozások szintén pezsegnek egy ilyen találkozón: rég nem látott régi emberek, és újak, most éppen ennyi ismerkedés, ölelés és beszélgetés, mindig pont úgy jó, ahogy van. Mindennek a tetejébe találkoztam a legifjabb Czimbulával, az egyhónapos Benedekkel is! Ottlétem origójának Dicsőfi Endre előadását választottam. Arról beszélt, hogy az ember eltávolodott önmagától, a többi embertől, a természettől, és Istentől, és így az lett a legfontosabb feladatunk, hogy visszataláljunk önmagunkhoz, a többiekhez, a természethez és Istenhez. Jó volt hallgatni Endrét, az érett tanítót, és érdekes összehasonlítani őt például A Megértés Táblázatát megalkotó fiatalokkal. Szenzációs lélektérképük még sok kalandot tartogat számunkra.

Az élmény úgy kerek, ha a vége is lekerekíthető. Nem tudtam, kivel és mikor fogok hazamenni aznap este. A biztonság kedvéért néztem vonatokat, de azért kérdezősködtem, beférek-e valaki kocsijába. Úgy adódott, hogy vonathoz indultam, és ekkor ért még egy meglepetés erejével ható élmény. Ahogy haladtam három lépést a kapun kívül, megállt mellettem egy piros sportkocsi. Kiszól egy fiatalember, kérdezte, hová megyek, elvihet-e. Hazahozott. Az úton sokat beszélgettünk, arról, hogy melyikünk mivel foglalkozik, mi foglalkoztatja. Ő a Caminóra készül már másodszor, élvezetes élménybeszámolójával lettem gazdagabb. Köszönök mindent, amit kaptam a fesztiválon! Íme néhány szippantás, néhány (sóska-körte-almaital ízű) korty az örökkévalóságból.

Szepesi Dóra

Szívesen egészítem ki írásomat a napokban Endrétől kapott üzenettel:

VOLUNTAS
(akarat)

Micsoda szégyen percenként eladni az öröklétet, bűnökről prédikálni, igénytelenül vegetálni, méterben mérni a végtelent, aprópénzre váltani a szerelmet, elpocsékolni a tehetséget. Micsoda szégyen panaszkodni mint egy varjú, káromkodni, mint egy kocsis, élni, mint egy tetszhalott.
Mi pedig, ahelyett hogy rózsaszirommal szórnánk tele minden gödröt, ahelyett hogy mosolyogva tennénk a dolgunk a keserűség poharát ürítgetjük.

Dicsőfi Endre
/Samanta/

Olvassátok, mélyítsétek, terjesszétek!!!

(A cikk megjelent a napielemozsia.hu oldalán) 

A bébicékla és a zöldborsó találkozása a párolókosárban, a tányérban és a gyomrunkban: mesés!

Hozzávalók: 6-8 db kis bébicékla, 20 dkg zöldborsó, 1 ek olaj, só, citromlé

Elkészítése: a céklát megmossuk, és a párolókosárban megpároljuk. A borsót egy serpenyőben, olajban puhára pároljuk. A mikor a cékla kihűlt, meghámozzuk, karikákra vágjuk, sózzuk és egy kis citromlével ízesítjük. Zöldborsóval köretként vagy salátaként fogyasztjuk.

100 éve született Weöres Sándor

Bárhol nyitom ki Weöres Sándor köteteit, olyan, mintha egy óriás fraktál akármilyen kicsi részletén barangolva megtalálnám a nagy egész mintázatát. Egyes életszakaszaimban különbözőképpen fogott meg a költészete. Erősödő vagy csendesülő hullámzásban folyamatosan jelen van.

Kisiskoláként, szolfézsórán az egyik megzenésített versét szolmizáltuk, és észrevettem, hogy a dal szövege is különböző mélységekben szól hozzám: „Mély erdőn /Ibolya-virág,/ Elrejt jól / A boróka-ág. /Minek is rejt az az ág, /Gyere, tágas a világ, /Mély erdőn /Ibolya-virág.” Húszévesen kiírtam tőle egy mondatot, sőt, mottóként felhasználtam egy hosszú gondolatsorhoz. A sommás mondat így hangzik: „Az életet úgy kell felfogni, mint egy zeneművet.” Mélyen él bennem azóta is ez a tanács. Sokáig magamnál hordtam A teljesség felé című kis könyvecskéjét, ami ma is ajándékozható műtárgy, élhető biblia.  Maga a szerző írta bevezetőjében: „Hamvas Bélának, mesteremnek köszönöm, hogy megírhattam ezt a könyvet: ő teremtett bennem harmóniát. E könyv arra szolgál, hogy a lélek harmóniáját megismerhesd, és ha rád tartozik, te is birtokba vehesd. Az itt következők nem újak, nem is régiek: megfogalmazásuk egy kor jegyeit viseli, de lényegük nem-keletkezett és nem-múló. Aki a forrásvidéken jár, mindig ugyane virágokból szedi csokrát.” W. S.

A teljesség felé - jártomban keltemben - akkora szerencse ért, hogy egy Weöres Sándor szakértővel beszélgethettem erről a művéről. G. István László költő, műfordító, irodalomtörténész jóvoltából kaptam választ néhány kérdésemre. (A teljes interjú, amelyből az alábbiakban néhány gondolatot kiragadtam, itt elolvasható: http://www.barkaonline.hu/megkerdeztuek/502-par-kell-nek-nem-t)

„Weöres mondja, hogy mindaz, ami személyes, változó, múlékony, csak ruha, és levethető. A teljesség felé is azt hangsúlyozza, hogy az igazi tudás a csöndhöz tart, tehát a kibeszélhetetlenségben, és a beszéd nélküliségben hiteles róla nyilatkozni. Hamvas bíztatja az úgynevezett orfeuszi-líra továbbírására. Szerinte az a baj az európai költészettel, hogy túlságosan egyéniség-központú, vissza kéne jutni a Homérosz előtti tagolatlan ős-hangzáshoz. Azoknak a szövegeknek még megvolt az a fajta delejessége, amit egyébként Weöres A teljesség felé-ben a jó vers ismérvének mond. A műnek kristályszerkezete van, az öt rész, mintha a kínai öt elemnek megfelelően körforgást írna le.  Az öt elem - a fa, a tűz, a föld, a fém, a víz - körforgása, ami egy napot, egy évet, ugyanakkor egy fejlődéstörténetet is analógiásan körbeír. Valamiféleképpen a megvilágosodás felé vezető út, amelyben a témák újra előjönnek, újra fogalmazódnak és örvénylenek. Ma, amellett, hogy olvasgatjuk, és egyes kijelentéseit elmélyítjük önmagunkban, meditációs tárgyként, addig forgathatjuk, amíg olyan lesz, mint egy szép kavics, ugyan töredék, de evidens. Mint ahogy semmilyen szerepbe nem lehet belekövülni, még a bölcsesség és a mindent elfogadás, a megvilágosodás szerepébe sem szabad. És ezt ő tudta nagyon jól, félt is ettől a túl korán kapott bölcsességtől, aminek a kételyével, démonjaival kellett megküzdenie. Sokan mondják, hogy a születése előtt kapta ezt a bölcsességet. Károlyi Amy úgy búcsúztatta, hogy Weöres Sándor hazatért, tehát, könnyű volt neki ilyen nagy képzelettel rendelkeznie, mert meg sem született, prenatális képzelete volt… Mire int A teljesség felé? Int távolságtartásra, arra, hogy a saját életünket nézőként figyeljük. Valamiféle szenvtelen szimpátiával, egy olyanfajta általános és mindenre kiterjedő szeretettel, ahogyan a napfény nem válogat élő és élettelen között, és mindenre egyformán világít, ugyanúgy próbáljunk ránézni a saját szenvedélyes személyes dolgainkra. Arra int, hogy szisztematikusan végignézve a világ dolgait, más szögben, fényben, perspektívában lássuk. Weöres soha nem akar didaktikusan tanítani, tanítása mindig valamiféle mintázatra való rádöbbentés, az önmagadba nézés modellje.”

Kívánom, hogy Isten éltesse Weöres Sándort még sok száz évig, ott ahol van, és azon kívül mindenkori Olvasójában. Végezetül hadd idézzem a Testamentumát:

"Figyelmeztetlek benneteket, hogy olyan életművet hagyok rátok, mint az olaszokra Dante, az angolokra Shakespeare. Ez nektek csibéim, legalább ötezer évet jelent, ha csak valamennyire is tudtok bánni vele. Ne hagyjátok füstbe szóródni, se mennybe szállni, legyetek kissé reálisabbak és praktikusabbak"

(Szepesi Dóra cikke megjelent a Napi Elemózsia júniusi számában)

Weöres Sándor

VONJ SUGARADBA

Vonj sugaradba Istenem!
mint madár a fészkére, szállnék hozzád,
de látod, a rét örömei közt
elpattant a szárnyam csontja.
Végy kosaradba Istenem!
mint hal a horogra, sietnék hozzád,
de látod, a gyürüző mélynek
rám-tekeredett ezernyi hínárja.
Lelkemet mért áztatod
maró-lúgban évek óta,
ha sose végzel a mosással?
Kondérodban a tüzes lé
minek fortyog körülöttem,
ha sohase puhulok meg?
Mit akarsz szőni belőlem,
ha mindig szétmállok, mint a szecska;
Gonoszaid megtérnek, de hozzám
sose jön el a te országod.
Szívemet kétféle húzás tépi,
egyre lyukasabb, egyre zavartabb –
ládd-e, sokszor már azt se tudom,
melyik a te horgod zsinegje
s melyik a mélység inda-köteléke.
Vonj hevesebben! ön-erőmből
nem jutok én soha hozzád.

A mákos tészta, ki tudja miért, nagy kedvence a gyerekeknek és sokunknál később is megmarad ez a vonzalom. Készülhet házi gyúrt tésztából, durumlisztből is, sőt, a gluténérzékenyek hajdinalisztből is – ez utóbbit is kipróbáltuk, nagyon ízlik a gyerekeknek. A rizstésztát szintén fogyaszthatják a gluténérzékenyek. Kínai élelmiszerüzletben lehet venni ezt a metélt tészta méretű szárított rizstésztát, amit fehér színe és a natúr rizs íz tesz különlegessé. Kínában rengeteg fajta tésztát készítenek rizsből, a hosszú metélt hossza a hosszú életet szimbolizálja, születésnapra szokás belőle édességet készíteni. Mi a mák mellett tálaláskor vörös áfonyával és szezámmaggal dobjuk fel. Cukor helyett mézzel vagy gabonamalátával édesítjük.

Hozzávalók:
1 csomag rizstészta, darált mák, méz, vörös áfonya és szezámmag.

Elkészítése:
A tésztából a szükséges adagot felhasználás előtt 10 percre beáztatjuk vízbe, majd pár percig főzünk, leszűrjük és elosztjuk a tányérokon. Megszórjuk a darált mákkal, mézet csöpögtetünk rá és vörös áfonyával, szezámmaggal tálaljuk. A vörös áfonya a húgyúti gyulladások doktora, a szezámmag sok ásványi anyagot tartalmaz, többek között vasat és kalciumot.

Szani Roland rádió interjújában bemutattuk a Főzz évszakok szerint! című szakácskönyvünket és a makrobiotikát.

A Class Kultúra egyik esti műsorában a makrobiotika világában kalauzoltuk a hallgatókat.

Badarság-e Magyarországon banánlevest főzni? Mire jó a zellerszár? Milyen a makró fagyi?
Hogyan lehet a rántott szelet-sült krumpli párost makrobiotikusan elkészíteni?
Szani Roland kedves kíváncsisággal faggatott. A kellemes, pörgős műsor itt meghallgatható:

http://classfm.hu/egycikk.php?cikkid=1397

Már egy ebéd után könnyűnek, energikusnak érezheted magad! A következetes étrend hosszú távon ajándékoz meg jó közérzettel, derűvel, tetterővel. Az étrend különböző gyógykezelések sikerének is alapja.

Havonta általában egy vasárnap 9-13 óráig, a Csicseri Kuckóban. Megbeszélés szerint más időpontban és helyszínen is.

Részvételi díj: 5000 Ft.

Program: Az alapanyagok bemutatása közben kitérünk a gyógyhatásokra, különböző főzési technikákat tanulunk, elkészítünk közösen egy háromfogásos ebédet, megebédelünk, megbeszéljük a recepteket. Ez alapján útmutatást kaptok a továbbiakra az otthoni ételkészítéshez. A Főzz évszakok szerint! című könyvem tankönyvként használható.

Előadó és háziasszony: Szepesi Dóra

Jelentkezés: e-mail-ben: makronauta@gmail.com

Mindig kérdés, hogyan csempésszük bele ételeinkbe az olyan nagy élelmi értékkel rendelkező algákat. Íme egy szemet és ízlelőbimbókat gyönyörködtető változat:

Hozzávalók:

egy nagy csipet (kb. fél marék) hiziki alga, 2-2 darab gyökeres zöldség, répa, petrezselyemgyökér, póréhagyma, a sütéshez 1 evőkanál szezámolaj

Elkészítése:

az algát egy tálka hideg vízbe beáztatjuk egy fél órára. Közben megtisztítjuk a gyökeres zöldségeket, és gyufaszál formára felaprítjuk. A póréhagymát a következőképpen mossuk meg: a zöld résznél kezdve középen hosszában kettészeljük, a fehér részébe is belemetszünk egy kicsit. Így a levelek közéből folyó víz alatt szépen kimosható a homok. A pórét karikákra, majd félholdakra vágjuk. Az algát közben feltesszük a tűzhelyre és puhára főzzük - kb. 20 perc -, majd a vizet leöntjük, ollóval kisebb darabokra aprítjuk. Kiolajozzuk a lábost vagy a wokot, és a zöldségeket az algával együtt beletesszük a forró olajba. Addig forgatjuk, amíg megpirul, kissé megpuhul.

Mivel egy kicsit olajos és az algától, a gyökeres zöldségektől markáns íze lesz, jól esik hozzá a főtt barnarizs és egy laza, enyhén savanyúan elkészített fejes saláta.

Könyvünk megjelenése után számos híradást közölt a sajtó. Ezekből válogattunk néhány cikket, tudósítást, amelyeket a linkre kattintva el lehet olvasni:

http://www.dunaujvaros.com/hirek/2012/12/makronauta_egeszseges_de_finom

http://onagy.nolblog.hu/archives/2012/12/26/Keleti_karcsony_a_konyhban/

http://www.szavazzukmeg.hu/index.php?page=hir_showone&id=8845&aktiv_fomenu_id=11&aktiv_almenu_id=57

http://www.zetapress.hu/kultura/42516

http://www.vinoport.hu/?node=5687

A zabpehely nyákos főzete végig simogatja az emésztőszerveket, a vastagbelet különösen gyógyítja. Kimerültség és fokozott stressz esetén nyugtató hatású. De nemcsak ezért érdemes fogyasztani, hanem azért is, mert nagyon finom.

Hozzávalók:

3 evőkanál zabpehely, 1 csipet tengeri só, 1 evőkanál méz, 1/2 l víz

Elkészítés:

A zabpelyhet szárazra pirítjuk egy vastag falu lábosban, hozzáadjuk a forrásban lévő vizet, a sót, 5–10 percig főni hagyjuk. Amikor langyosra hűlt, mézzel ízesítjük és elturmixoljuk.

Borász, volt tengerész, most pszichológus, és tanítja, alkalmazza az alternatív mozgás- és masszázsterápiát, tankönyve van, vizsgáztat. Több, mint harminc éve foglalkozik keleti mozgásokkal, a taiji qigong-ot (magyaros írásmóddal csikungot) huszonkét éve gyakorolja. Naponta!

- Mikor kezdtél érdeklődni a távol-keleti mozgások iránt?

- A dzsúdóval kezdődött, 1975-ben. Egy évet cselgáncsoztam, majd az egyik barátom öccse, Algériából hazajövet, beoltott minket a karatéval. Akkoriban az egy nagyon érdekes mikrovilág volt, változatos közeg, sok értelmiségivel, tulajdonképpen a társadalomból való kivonulást jelentette. Elkezdtem falni a keleti irodalmat, később angolból fordítottam hagyományos kínai orvoslásról, zöldmozgalomról is. Érdeklődésemben találkozott a karate, a keleti filozófiák meg a keleti orvoslás. Együtt fejlődtem a természetgyógyász mozgalommal; akkor indultak az alternatív terápiák. Eőry Ajándok hozta be Magyarországra a kínaiakat például, nagy szerencsém, hogy olyan emberekkel találkoztam, akiktől tényleg lehetett tanulni. A csikunggal 1991-ben hozott össze a sors. Sportoltam én mindig, nyugati sportokat, focizok, meg futok ma is, de az a fajta mozgás, ami mögött van egy kis szellemiség, nagyon hiányzott. A csikung kapóra jött. Nem annyira intenzív, mint a karate, nem annyira harcias, viszont a szellemisége, a mozgásképe megtetszett, egyszerűen beleszerettem. Néha álmodom, hogy nem csinálom, és akkor nagyon rosszul érzem magam. Aztán fölébredek és sóhajtok, hogy dehogynem csinálom! Elgondolkodtam rajta, s arra jutottam, hogy ez tulajdonképpen egy addikció, egy függőség, de egészséges függőség.

- Ha rendszeresen finom energiával látjuk el magunkat akár táplálék, akár mozgás segítségével, bizonyára finomodik a test, a gondolkodás is, az ember teljes lénye. Mit gondolsz, miket hozott neked ez a gyakorlat az életedbe?

- Nehezen megfogható észrevétlen változásokat. Egyrészt nem szoktam beteg lenni. Ez lehet véletlen is, meg szerencsés genetikai adottságok, egyéb, de korábban voltam beteg, nem azt mondom, hogy nagyon gyakran, de amióta a csikungot gyakorlom, látványosan nem vagyok beteg. Ha jön valami, gyakorlatilag pár óra alatt átfut rajtam, anélkül, hogy különösen megviselne. Ezenkívül van egy nagyon erős kiegyensúlyozó hatása. Olyasmi, mint egy madzag, amire föl lehet fűzni a gyöngyöket, ami összefogja, összetartja az egészet… Rengeteg közhelyet tudnék mondani a szakirodalomból, hogy milyen hatása kellene legyen a csikungnak, de unalmasnak találnám. Őszintén szólva olyan rengeteget nem gondolkodok rajta, mivel egyszerűen jó és csinálom. A kínaiak is azt mondják, hogy nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani a testi vagy egyéb érzéseknek gyakorlás közben, hanem vegyük tudomásul őket és csináljuk tovább. De azzal együtt, az utóbbi években talán jobban érzem ezeket az áramlásokat, vagy energiákat terápia közben. Például masszázsnál, a páciens reakcióit pontosabban érzékelem, jobban eltalálom az intenzitást, a mozdulatot. Az az érdekes, hogy csikungozás közben a mozgásra egyáltalán nem kell odafigyelni, de hogy a tudatom benne maradjon, azért most is ugyanúgy meg kell dolgoznom. Szóval úgy néz ki, hogy abból nem lesz automatizmus. Abból viszont igen, hogy gyakorlatilag azonnal át tudok kapcsolni a másfajta tudatállapotba, mint amikor a villanyt le- vagy fölkapcsolják. Azt mondják a csikungról, hogy mozgás meditációban, vagy meditáció mozgásban.

- Sok embert megtanítottál már?

- Körülbelül 300 ember biztosan megfordult a kezem alatt, és nagyon kevesen gyakorolnak közülük. Van, hogy fölhív valaki, hálás, milyen jó hogy megtanulta, milyen hatásos, aztán utána pár év múlva találkozunk, de már nem gyakorolja. Persze, nem kell mindenkinek csikungozni. Mindegyik keleti mozgásféle más. Szerintem jó, ha van egy főcsapás, amit az ember minden nap gyakorol, és amellett csinál mást is. Körülbelül 40 percet tornázom minden reggel. Fokozatosan fejlesztve kialakult egy 15-20 perces mozdulatsor, ebben van egy kis jóga, kis ez, kis az, ami után végigcsinálom a tájcsi csikungot. Ez a reggeli rituálém.

- Arra gondoltam, hogy számodra a pszichológiai képzést is a finom hullámzások hozták magukkal.

- Azt nem tudom, hogy a rezgések benne voltak-e. Két dolog biztos benne volt. Az egyik egészen prózai ok: akkoriban már kicsit komolyabban beindult a természetgyógyászat Magyarországon, már lehetett hivatásszerűen dolgozni, és én már bőven működtem, amikor 1993-ban az ELTÉ-re felvételiztem. Voltak már találkozások a hivatalos egészségüggyel, meg viták orvosokkal, és akkor született bennem a megfontolás, hogy el kellene végezni valami egészségügyhöz kapcsolódó hivatalos iskolát, hogy vitapartner legyek. Az erősebbik ok meg az volt, hogy egyszerűen érdekelt. Azóta ez az érdeklődés csak fokozódott, ahogy haladok előre a folyamatban, az embert találom a legérdekesebbnek a világon. Az én fejemben a test és tudat ugyanannak a dolognak a megnyilvánulási formái. Visszakanyarodva a kérdésedhez, hogy mit csinál ez velem, mire jó? Alkalmas arra, hogy farigcsáljam, egy kicsit finomítsam, erősítsem a személyemet.  Hogy jobban tudjam csinálni, amit csinálok.

- Említetted, hogy a gyerekkori zongoratanulás nemrég ismét előjött. Ez érdekes, mert a zenélés nyitott dolog, és ehhez képest te eléggé zártnak tűnsz. De valamilyen lehetőséget csak talál az ember, hogy a belsejét kitárja, nem?

- Nekem a tanítás ilyen egyébként. Elég sokat tanítok, nem csak csikungot, hanem természetgyógyász tanfolyamokon, meg a saját tanfolyamainkon, és meghívnak sokfelé. Soha életemben nem akartam tanár lenni, aztán egyszer csak nyakig benne voltam a tanításban, és nagyon szeretem. Fogalmam sem volt, hogy ez nekem megy-e és aztán az derült ki, hogy szeretik a tanítványok hallgatni, amit mondok. Inspirál a helyzet és kijön belőlem mindenféle, ami egyébként eszembe se jutna.

- Mi a véleményed arról a feltevésről, hogy azért foglalkozunk ezzel meg azzal a kultúrával, mert így ébred föl bennünk az előző életünk?

- A reinkarnációról több ember hiszi a világon, hogy létezik, mint ahány azt hiszi, hogy nincs. Tehát, bár én nem abban a kultúrkörben születtem, de egyáltalán nem gondolom, hogy ez ne lenne lehetséges. Sőt, egy csomó érvet föl lehetne hozni amellett, hogy valószínűleg létező dolog. Ha becsületesen akarok válaszolni, akkor azt kell mondjam, hogy  nem tudom, van-e reinkarnáció, különben olyan nagyon nem is érdekel. Van, aki teljes izgalomban él ettől és elmegy reinkarnációs hipnózisba, ami ki tudja, hogy micsoda. Daubner Bélától hallottam, aki ezt alkalmazza, hogy a hipnózisban kétségtelenül előjönnek olyan élmények, ami olyan, „mintha”, de azért ő se mondaná biztosan, hogy az tényleg az előző életre utalna. Engem olyan nagyon nem hoz lázba, hogy ki voltam az előző életemben, mint ahogy a jövő sem érdekel. Ha előre tudnám, halál unalmas lenne az élet.

- Az ezotéria meg a keleti technikák divatosak mostanában. Jó is ez, azonban sok emberrel találkozhatunk, akik azért indulnak el spirituális irányba, mert egyszerűen nem állják meg a helyüket a valóságban, és valami pótcselekvést keresnek. Mi a véleményed erről?

- Számomra a spirituális fejlődésben is az a mérce, hogy valaki hogy állja meg a helyét a hétköznapi életben, milyenek az emberi kapcsolatai, el tudja-e látni önmagát, vagy ne adj Isten, még a körülötte levőket is segíti. Ha valaki saját magán nem tud segíteni, de még reflektálni se képes magára, milyen spiritualitást akar?

- Nem tudok elvonatkoztatni a keleti nyelvek költőiségétől. Ezeknek a gyakorlatoknak a neve is annyira szép, - például az Öreg sárkány visszanéz, vagy A felhők szétválasztása -  külön-külön is és együtt, akár egy kis vers. Ez téged megérintett?

- Abszolút! Szoktam verseket is írni, de ezeket is csak nagyon kevés embernek mutattam meg. Az írás is terv. Tankönyvet írtam már, de az irodalom más. Remélem, előjön hasonlóképpen, mint a zongorázás.

- Mondd csak, hányszor emelted fel a Hold tükörképét a tó vizéről? - hogy egy másik gyakorlat nevét említsem.

- Nem tudom. Sose számoltam meg. Biztos sok ezerszer. … Tudod mi az, ami még megragad a csikungban? - néha mondom a tanítványoknak is, - hogy része vagy egy folyamatnak, hogy ugyanezeket a mozdulatokat vagy nagyon hasonlókat már sok száz vagy ezer évvel ezelőtt csinálták emberek és éreztek meg gondoltak mindenfélét. És te most bekapcsolódsz és része vagy ennek a folyamatnak. Ez egyszerűen jó, érdekes érzés. Azt egyébként nagyon mulatságosnak tartom, mikor emberek beöltöznek keleti ruhákba és teszik-veszik magukat. Mi úgyse tudjuk úgy elsajátítani ezeket a mozgásrendszereket, ahogyan a kínaiak, a japánok vagy az indiaiak; át kell szűrni magunkon és meg kell fogalmazni, hogy nekünk itt és most mit jelent, miért jó és miért is gyakoroljuk. Át kell élnünk a hatását, ami, miközben részei vagyunk ennek a folyamatnak, valószínűleg számunkra mégis más. Különben még azt is jónak tartom benne, hogy valami olyasmit ad, ami a nyugati kultúrából nagyon hiányzik, a kontemplatív életmódot. Azt, hogy hagyok magamnak időt dolgokra, és nem dőlök be a jelszónak, hogy állandóan pörögni kell.

Szepesi Dóra
(ez az interjú megjelent a Napi Elemózsia Magazin júliusi számában)

Ezen a videofelvételen Sárai Gábor csikungozik: https://www.youtube.com/watch?v=jSFMGULPPq8

Hozzávalók:
1 csomag fagyasztott leveles tészta, ebből 12 db sütemény lesz. 6 db sárgabarack, 12 db mag nélküli aszalt szilva. 1 tojás a sütemények megkenéséhez. Egy kis liszt a gyúrótáblára.
(Mivel szeptemberre megfordult a világ, fordítsuk meg mi is a tölteléknek valót: legyen aszalt barack és friss szilva - kóstoljuk meg, így milyen!)

Elkészítése:
A fagyasztott tésztát kiolvasztjuk. A gyúrótáblát meglisztezzük, tésztát kinyújtjuk, négyzetekre vágjuk (12 db legyen), mindegyikbe beleteszünk egy félbevágott barackot, arra rá egy aszalt szilvát, háromszögbe ráhajtjuk a tésztát, a széleket lenyomkodjuk. Egy sütőpapírral bélelt tepsire tesszük a süteményeket. Felverünk egy tojást, és azzal megkenjük a tetejüket. Előmelegített sütőben 180 fokon 15-20 percig sütjük, amíg a sütemények teteje szépen megpirul és az aljuk is aranybarna lesz.

Nagyon örültem, hogy ilyen sokan voltak kíváncsiak a ”Főzz évszakok szerint!” címmel meghirdetett előadásomra és úgy láttam a reakciókból, hogy tetszett. Kár, hogy nem készült fotó a nézőtérről vagy a kóstolón, amelyen több mint száz érdeklődő lehetett a színházteremben és ehetett az általam készített falatokból. Ezt azért tudom ennyire pontosan, mert a szamószából 50 darabot sütöttem, ám feleznem kellett, hogy mindenkinek jusson, és így sem tudta mindenki megkóstolni. A csíráztatott mungóbab, a saját készítésű kovászos uborka is elfogyott és a gojibogyó (kínai mazsola vagy lícium) meg a kis darabokra vágott nori algalapok is mind egy szálig elfogytak!

 
Röviden szinte lehetetlen áttekinteni, mi mindenről volt szó. Ezért arra gondoltam, most nem írom le, nem foglalom össze, nemsokára úgyis meg lehet hallgatni, rajta lesz az Egészség-vár alapítvány honlapján, http://www.egeszsegvar.hu/ a többi előadó hanganyagával együtt. Ez utóbbiakat magam is meg szoktam hallgatni, mert nagyon érdekel, hogy miről beszéltek, hogyan adtak elő, sokat tanulok mindenkitől. Hamarosan megosztom a linket, amint felteszik az oldalukra.

Annyit elöljáróban mégis, hogy kicsit távolabbról közelítettem a témához, az étkezést, a táplálkozást szellemi-lelki értelemben tekintettem, gondolatébresztőként személyes élményeket fűztem hozzá, idéztem ismert, kedvelt személyek mondásait, történeteit, ezzel próbáltam a figyelmet fenn tartani. Egy ideje ugyanis teljességgel egyetértek Sárközi Mátyással, aki szerint a legnagyobb bűn untatni az olvasót (hallgatót). Hiszen az untatás, az unalom nem más, mint „energiahiány”, ami a táplálás ellentéte. És minden előadó, író táplálni, ébreszteni, aktivizálni szeretne, nem pedig ezek ellenkezőjét.


Végül persze eljutottam a fizikai táplálékokig, amelyek nagyon fontosak, az élethez szükséges élelmi-szerek. Ezek után következett a már említett kóstoló. Nagyon örültem, hogy érkeztek hozzászólások, kérdések is, amelyek továbbgondolásra késztetnek a témákkal kapcsolatban. Például nagyon érdekes a „miért ízlik, miért nem ízlik” kérdése, amire később még vissza szeretnék térni. Az előadáson megpendített témákat pedig tovább hangszerelem készülő, Házipatika munkacímű könyvemhez.

Hogy miért tavaszi, nem tudom. Szerintem bármelyik évszakban ehetjük, változatos töltelékekkel, a következő recept a nyár sokszínűségét mutatja. Kínában a rizsből számtalan fajta tésztát készítenek, ez az egyik, ami nagyon dekoratív.

Hozzávalók:
kerek rizstészta, papír vékonyságú, ezt a kínai boltban lehet kapni. Különféle zöldségek: krumpli, zöldbab, sárgarépa, zöldborsó, hagyma, só, bors, olaj.

Elkészítése:
A hagymát apróra vágjuk és az olajon megdinszteljük, beletesszük a hámozott és kis darabokra vágott zöldségeket, puhára pároljuk. Sózzuk, borsozzuk ízlés szerint. Ez a töltelék tetszés szerint készülhet különféle zöldségekből, amit főtt gabonával is keverhetünk.

A rizstésztát nem kell főzni, mert olyan vékony, hogyha meleg vízben áztatjuk néhány percig, akkor már hajtogatható, megtölthetjük a töltelékkel és fogyaszthatjuk is.

Változata: a töltelékeket egy tepsibe tesszük, pici olajjal, zöldséglével meglocsolva pár percig átsütjük a sütőben és tálaljuk.

A visszértágulat legfinomabb formája a seprűvéna, a vénák megbetegedését jelezheti. A vénás megbetegedés első jelére - bőr elszíneződése, kisebb gyulladások - forduljunk orvoshoz, vegyük komolyan!

Mi lehet az oka a seprűvéna megjelenésének?
Minden második embernek van seprűvénája. Leggyakrabban csupán szépséghiba és panaszt nem is okoz. Azonban, ha kötőszöveti gyengeség áll fenn, a lábvéna megváltozott nyomási viszonyaira következtethetünk, ez is okozhatja a seprűvéna megjelenését. Ezenkívül a különféle hormonális ingadozások, mint például a pubertás, a terhesség ideje, vagy a fogamzásgátló tabletta szedésének abbahagyása is okozhatja. De abban az esetben is megjelenhetek a seprűvénák. ha valaki túlsúlyos, sokat napozik, forró fürdőket vesz, lábait ülés közben keresztbe rakja, álló munkát végez.

Mik azok a vénák?
A vénák az alacsony nyomású véredény rendszerhez tartoznak, amelyek az artériák ellentétei, mert ezekben lényegesen magasabb nyomás uralkodik. A feladatuk, hogy az elhasznált salakos és oxigénszegény vért a szívhez visszajuttassák, ami által ez a vér a tüdőben oxigénnel telítődik és így az ütőereken keresztül újból a test legtávolabbi részére is eljut. A vénás problémák leginkább a lábakban fordulnak elő. A vénák a vért nem az izmok segítségével hozzák keringésbe, hanem a belső falukon, kb. 8 centiméterenként található vénabillentyűvel, ami a vér visszaáramlását meggátolja. Elég erős és hosszú ideig tartó megterhelésnél előfordul, hogy a vénák és a billentyűik elveszítik a rugalmasságukat és így feladatukat nem tudják teljesíteni. A vér így visszafolyik és csak egy része tud eljutni újra a szívhez. A különféle zavarok, mint például egy érrög vagy trombózis okozhatják még a vénás rendszer pangását.

Nagyon fontos a megelőzés és az ellenőrzés! Léteznek olyan vénák is a lábban, amiket nem látunk, mélyen az izomzatban találhatók és vannak a felületen is. Ez a két rendszer egy hálózatot alkot a lábban, amitől a mélyen fekvő vénák intézik el a munka legfőbb részét. A felületen lévő vénák a visszafolyási kapacitásnak csak egy kis részét végzik. A bőr felületén található, áttetsző vénarendszer, és a mélyen fekvő vénák a kapacitásnak több mint 80 %-át elintézik és minden további nehézség nélkül visszajuttatják az elhasznált vért a szívhez. A vénarendszernek van egy olyan tulajdonsága, hogyha valahol eldugul egy ér, akkor a többi ér ezt kikerüli és így tovább is működik a hálózat, bár megterheli a pluszmunka.

A vénás megbetegedések  különféle kezelési módszerei:
A kompressziósterápia: speciális harisnyák, fáslik kaphatók a patikában orvosi receptre, így segítik a vénát abban, hogy az elhasznált vér visszajusson a szívhez.
Víztaposás, a vízgyógyászat egyik módszere
Nyirokmasszázs
Enzimterápia
Műtéti beavatkozás: kihúzzák az ereket, vagy mesterségesen elzárják, mint egy trombózist előidézve
Hagyományos gyógyszerek
Gyógynövények közül a vadgesztenye kivonat és a piros szőlő levelének a kivonata ajánlható megelőzésként is.
A homeopátiás szereket is ajánljuk a nehéz és fáradt láb megsegítésére.

Mit tanácsos tennünk?
Igyunk sok vizet, hogy a vér híg maradjon.
Mozogni, mozogni, mozogni! Nagyon hasznos a lépcsőjárás, sétálás, úszás, golfozás és a tánc. Vénatorna – különféle gyakorlatai, pl. lábujjhegyre állni és újból sarokra, ennek pumpáló hatása van, azonkívül jót tesz, ha bokából gyakran megmozgatjuk a lábfejet. Ugyancsak hasznos a lábat térdből mozgatni. Bárhol gyakorolhatjuk, amikor utazunk, vagy az irodában ülünk. Ugyancsak hasznos a rendszeres jógázás és/vagy a csikung. Reggel és este váltózuhannyal mosakodjunk, vagy alkalmazzunk hideg Kneip lemosásokat. Ha kánikula van, többször hűtsük le a lábunkat. Figyeljünk testsúlyunkra és arra, hogy emésztésünk és székletünk rendben legyen.

Mit mellőzzünk?
Ne hordjunk szoros ruhákat, nadrágokat, amik a csípő és az ágyék táján elszorítanak. Hosszú ideig és gyakran magas sarkú cipőt ne viseljünk. Ne üljünk hosszú ideig lábainkat keresztbe téve, mert ez nagyon erős vérpangáshoz vezet. A hosszas ülés sem hasznos, munkahelyen vagy utazás közben, de a hosszas állás sem kedvező, kiegyensúlyozó lábtorna, vagy kompressziós harisnya nélkül. (Ez lehet elegáns és sportos, létezik térdharisnya változatban is.) Továbbá nem kedvező semmi olyan hatás, ami a lábakat felfűti, például napfürdő, szauna, forró fürdők.