Címkék

Abracadabra (1) adukibab (2) advent (2) áfonya (1) aforizma (1) agar agar (2) ajándék ötletek (1) Akaratunk gyógyereje (1) Akaratunk Gyógyereje (1) Aki szépen butáskodik (1) akupunktúra (1) alapanyagok (2) Albrecht Dürer (1) alga (6) algalap (6) algériai saláta (1) allergének (5) allergia (6) alma (8) almakompót (2) almalé (1) Almásy Katalin (1) alternatív táplálkozás (1) angyal (1) angyalok (1) Anti Saar (1) antropozófia (1) anyaság (1) anyatej (1) Apukai perspektíva (1) arame (4) aranygaluska (1) Arany János (1) archetípus (1) árnika (1) árpa (5) articsóka (3) ásványi anyagok (1) aszalás (3) aszalt gyümölcs (4) aszalt szilva (1) atomerőmű (1) avokádó (4) Azt mondták válnak (1) Az életem ízei (1) A legjobb hely a városban te vagy (1) A lélek szabadsága (1) A szomjas troll (1) A Varjúherceg (1) bab (4) bableves (4) banán (3) bancha tea (2) barack (2) barackturmix (1) barátfüle (1) barátság (1) Barbados (1) barnarizs (11) Bart Dániel (1) basemel (1) befőzés (11) bejgli (1) Belső Nóra (1) berkenye (1) Berkenye Pityó (1) Betűtészta Kiadó (1) biobor (1) bioenergia (1) birs (2) birsalma (3) birsalmakompót (1) birsalmaleves (1) Bitches Brew (1) blansírozás (2) bobájka (1) bodza (1) bodzaital (2) bögrés mákos (1) böjt (10) Böjte Csaba (1) Böjte Csaba füveskönyve (1) bölcsesség (1) Boldizsár Ildikó (3) boldogasszony mentája (1) Boldog szülő (1) Bóna László (3) borscs (1) brokkoli (4) brokkolileves (1) brokkoli leves (1) Budapesti kultúrtörténeti séták (1) bukta (1) burgonya (1) burgonyasaláta (1) Burnout szindróma (1) búza (2) búzacsíra (2) búzadara (1) búzahús (1) búzás bableves (2) cayenne-bors (1) cékla (9) céklasaláta (1) cékla fasírt (1) chia mag (2) chili (2) chilipaprika (1) cickafark (1) cikória (2) Címkék (7) citrom kúra (1) Cointreau (1) cöliákia (2) coli bélbaktérium (1) családterápia (2) csalamádé (1) csalán (1) csalánleves (2) csalántea (1) csapati (3) Csapody Kinga (1) császármorzsa (1) Csányi Vilmos (1) Csender Levente (1) cseresznye (3) csicserborsó (1) csicseriborsó (5) csicserikuckó (5) csicseri saláta (1) csicsóka (3) Csigaház (1) Csigó Zita (1) csikung (1) csili (1) csipkebogyó (1) csipkeital (1) csíra (9) csíraleves (1) csírázott (3) csőben sült (1) Csóka Judit (1) csokiéhség (1) csokitorta (1) csokoládé (1) Csomagolj ebédet! (1) cukkini (1) cukkíni (1) cukkíni fasírt (1) cukkini krémleves (2) cukor (1) cukorérzékenység (2) currypor (1) currys zöldség (1) dagasztás (1) dahl (1) daifuku (1) Das Goetheanum (1) dedikálás (1) delfinek reggelije (1) demencia (1) derelye (1) desszert (2) desszertgolyók (1) Dettikéről és más istenekről (1) diéta (3) dinnye (3) dió (6) diólevél (1) diós csiga (2) Dívali (1) Dívali ünnep (1) Dombóvári István (1) Dr. Gyarmati Andrea (1) dr. Katona Edit (1) Dragomán György (2) édesgyökér (1) édesítőszer (1) édeskömény (2) édesrizs tészta (1) édesség (4) egészséges táplálkozás (2) egeszsegvar (1) Egyszerűbb gyermekkor (1) Egyszer egy kutya (1) egytálétel (1) együttérzés (1) egzotikus fűszerek (1) ehec baktérium (1) Elekes Dóra (1) élelmiszermentők (1) Élesztő (1) életerő (3) Életválságok meséi (1) elhízás (1) Előfutár (1) Elsa Valle (1) empátia (1) Emyü Gardian (1) endívia (2) eper (3) Erdély Dániel (1) érzékenységek (1) est (1) Eszterhai Katalin (4) ételallergia (1) ételek helyrehozása (1) ételek kézzel (1) ételfotó kiállítás (1) ételkészítési módok (2) étel előkészítés (3) etetési történet (3) étkezés (2) étkezési (2) étvágy (1) Everness (1) Everness Fesztivál (1) evőeszköz (1) évszakváltás (1) Ez a város egy távoli bolygó (1) fagyi (1) fahéj (1) fájdalomcsillapítás (2) falafel (2) farfalle (1) fasirt (1) fasírt (2) fast food (1) fa elem (1) fehérjegolyó (1) fehérjék (1) fehér üröm (1) feldolgozásregény (1) felhő (1) Fényadó ünnep (1) fényevés (1) fermentálás (1) filozófia (1) finn nemzeti étel (1) fogamzásgátlás (1) fogyókúra (8) fokhagyma (1) fokhagymás öntet (1) Föld (1) földimogyoró (2) föld elem (2) Folyékony kenyér (1) FoodPlay (1) Főzdefeszt (1) főzés (1) főzési módok (4) Főzni szexi (1) Főzőskönyv (1) főzz évszakok szerint! (7) franciasaláta (1) frissítő ital (2) fukusimai (1) fukusimai erőmű (1) fürdő (1) fűszer (3) fűszerek (3) fűszernövény (1) fűszersó (1) gabona (4) gabonafehérje (2) gabonakávé (1) gabonamagvak (1) gabonapehely szelet (1) gabona fasírt (1) galambvirág (1) galuska (1) garam masala (1) Gellérthegy (1) generációk (1) gesztenye (5) Géczi János (1) gluténérzékenység (6) gluténintolerancia (1) gojibogyó (3) gomba (7) gombaleves (2) gombapörkölt (1) gombasaláta (1) gombásodás (1) görögdinnye (1) görögsaláta (1) grill (2) Grünkern (1) Gurgyijev (1) Gyémánt (1) gyerek (4) gyerekjáték (2) gyerekkönyv (2) gyereknap (1) Gyere velem gyógyítani! (1) gyermekétkeztetés (1) gyógyfű (2) gyógyital (2) gyógyítás (1) gyógynövény (1) gyógytea (1) gyömbér (1) gyömbérvizes (1) gyorslekvár (1) gyorsszörp (1) gyümölcs (11) gyümölcslé (1) gyümölcsleves (3) gyümölcsnyárs (1) gyümölcsös szelet (2) gyümölcssaláta (3) gyümölcszselé (1) gyúrás (1) hagyma (3) hagymakrém (1) hagymaleves (1) hajdina (3) hajdinaleves (1) hajdina gombóc (1) Hamupipőke Facebook-profilja (1) Hamupipőke magmixe (1) harangvirág (1) hasfájás (1) hashajtó (1) házipatika (3) házi gyógymódok (1) házi sör (1) Hippokratész leves (1) hízás (1) hiziki (3) Hodnik Ildikó (1) Hogyan segítsek én terajtad (1) hőkezelés (2) hókifli (1) hokkaidótök (3) hokkaidó tök (2) Holch Gábor (1) holdhatás (1) Holló Kati (1) homeopátia (3) hormon (1) hormontípus (1) Horváth Ildi (1) humusz (1) Húsvét (2) húsvéti menü (2) időskor (1) időskori betegségek (3) idősödés (1) Így mennek nálunk a dolgok (1) immunerősítés (2) Irány Észak! (1) irodalom (1) iskolabüfé (2) italalapanyag (2) izlés fiziológiája (3) J. Kovács Judit (1) Jakupcsek Gabriella (1) jégsaláta (1) Jézus Szíve Társasága Péceli Idős Otthon (1) Jézus Szíve Társasága Péceli Idős Otthona (1) jin jang (7) joghurt (2) Jorge Bucay (3) Joseph Beuys (1) juhtúró (1) Julienne (1) kakaós csiga (2) kamilla (1) kánikula (3) kannelóni (1) kapor (2) kaporleves (2) káposzta (9) káposztasaláta (1) káposzta leves (1) karácsony (10) karácsonyi aprósütemények (1) karácsonyi menü (13) Karácsonyi Vega Est (1) karalábé (5) karantén (2) karanténkonyha (1) karfiol (4) karfiolkrém leves (1) karobkrém (1) karob mokka (1) kása (1) kávé (2) Kávékantáta (2) kecsap (1) kecskealudttej (1) kecskesajt (1) kecsketej (2) kecsketúró (1) Keiya (1) Kékre szeretni (1) keksz (1) kel (3) kelbimbó (2) kelkáposzta (1) kenyér (3) kenyérpirítás (2) Kerekító Manó (1) kert (1) ketchup (1) KidsOasis (1) kimerültség (1) Kim John Payne (1) királymorzsa (1) kirándulás (1) Kiss Noémi (1) Kiss Ottó (1) Kis viking legendárium (1) kivi (2) Ki szeret igazán? (1) Kneipp-kúra (1) kofu (2) kofugombóc (1) kókuszgolyó (1) kókuszkeksz (1) kókuszkrém (1) kókusz kocka (1) köles (15) köleses okara (1) köleses palacsinta (1) köleses saláta (1) kölesfasírt (1) kölesleves (1) kölestorta (2) koleszterin (2) köles kolbász (2) köles sütemény (1) költői (1) kombu (1) komló (1) kompót (1) Koncz Zsuzsa (1) konyha (1) konyhanyelvművelő (1) könyv (7) könyvajánló (6) Könyvhét (1) korai kötődés (1) Koródi Márta (1) koronavírus (1) körte (4) köszvény (1) kovászos uborka (3) közkedvelt recept (1) Közös Lábos (4) Krisna-tudatú hívők (1) kroaszan (1) krumpli (1) krumplifőzelék (1) krumplis galuska (1) kuglóf (1) kukorica (4) kukoricabajusz tea (1) kukoricadara (1) kukoricamálé falatkák (1) kukoricatorta (2) kukta (1) Kurt Tepperwein (1) kuszkusz (2) Laár András (1) lábfej (1) Lajtai György (1) Lámpaoltó pöttyös néni (1) Lányok és asszonyok aranykönyve (1) lapcsánka (1) lasagne (1) lazacleves (1) (1) léböjtkúra (4) lecsó (3) Légy az élet csodálója! (1) lekvár (3) lekváros bukta (1) lélek (6) lélek táplálása (3) lelki-szellemi táplálék (2) lelki egészség (2) lencse (2) lencsecsíra (1) lencseleves (1) lencsesaláta (2) lenmag (4) lepény (2) leves (1) lilahagyma krém (1) lilakáposzta (1) Linda Thomas (1) lisztérzékenység (3) lúgosítás (4) macska (1) madár (1) magas vérnyomás (1) máglyarakás (1) magnézium (1) magvak (4) magyaros francia lecsó (1) Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum (1) Mahasti (1) máj (3) majonézes kukorica (1) mák (7) mákos guba (1) mákos köles (1) mákos kukorica (1) makrobiotika (659) makrobiotika tanfolyam (24) makronauta (608) makro étrend (627) máktorta (1) mandula (1) mángold (1) mangold (1) manióka (1) Manó Kiadó (1) mantou (1) Maros Krisztina (1) Martin Keizer (5) masni (1) masszázs (1) meditáció (1) mediterrán lecsó (1) medvehagyma (1) Megasztár (1) meggy (2) meghűlés (2) Melegszívű fegyelmezés (1) mélyhűtés (1) mennybemenetel (1) menstruációs fájdalom (1) menta (2) méregtelenítés (22) mese (2) meseantológia (1) mesekalauz (1) meseterapeuta (2) meseterápia (2) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (1) méz (2) mézes sütemény (1) Michelangelo (1) Michio Kushi (2) milánói makaróni (1) Miles Davis (1) Mina Dobic (1) minesztróneleves (1) miszó (10) miszóleves (10) Mi vagy nekem? – Mi vagyok neked? (1) mochi (1) Mochi (1) mogyo (1) mogyoró (1) mondóka (1) morzsasüti (1) morzsás karfiol (1) moszat (1) müge (1) mungóbab (2) művészet (1) müzli (1) müzliszelet (1) mu tea (1) nagyszülő (1) Nagyszülők a kispadon? (1) Napkút Kiadó (1) napozás (1) napraforgó (1) napraforgómag (2) napraforgó csemege (1) narancs (2) narancsleves (1) naspolya (1) népmese (1) nevelés (2) nishime (5) nituke (2) női ciklus (2) női sors (1) Nők Lapja (1) nori (5) nori alga (1) November elseje (1) Növényi Norbert (1) nyers étel (2) nyírfaital (1) Odüsszeusz (1) okara (7) okarafasírt (1) okara kolbász (1) olaj (1) olajos magvak (2) Olvasás Éjszakája (1) öngyógyítás (1) öninterjú (1) önismeret (1) önterjú (1) öntet (3) országtorta (1) őszibarack (1) Őszi kék (1) Otthon (1) öt elem tana (10) padlizsánsaláta (2) palacsinta (2) pálcika (1) pályázati felhívás (5) paprika (3) paprikakrém (1) paprikalekvár (2) paradicsom (6) paradicsomlé (1) paradicsomos káposzta főzelék (1) paradicsomos lencse (1) paradicsomos pesto (1) parajfőzelék (1) Párducpompa (1) parkáp (1) pástétom (2) patiszon (1) pekándió (1) penne (2) pénz (1) pepperonáta (1) pestoszósz (1) pesto szósz (1) pickels (1) Pieta szobor (1) pihenés (1) pipiske (1) Pirosmadár (3) piros gyümölcsök (2) Piros madár (3) piskóta (2) pizza (2) pofézni (1) polenta (1) Pöttyös néni (1) praktikák (1) pránaevés (1) prosztatapanaszok (1) puliszka (1) pünkösd (3) pünkösdirózsa (2) puri (1) quinoa (2) quinoapehely (1) r.makroszem (1) radicchio (1) radioaktív (1) rádióműsor (4) rakottas (1) rakott kelkáposzta (1) Ranjeet Singh (1) Ránky Edit (1) rántott leves (1) rántott tejbegríz (1) rántott zöldség (1) râpèes (1) ratatouille (1) ratatuille (1) rebarbara (2) rebarbaraital (1) recept (3) relaxáció (2) Rémoulade (1) reneszánsz süti (1) répa (2) répalé (1) répapástétom (1) répatorta (1) retek (5) retekcsíra (1) reuma (2) ribizke (1) ribizli (1) Ridikül (1) rigó (1) Rigó Kata (1) rizs (7) rizsbukta (1) rizsfajták (1) rizsfasírt (1) rizsgombóc (1) rizskúra (2) rizsmiszóleves (1) rizspuding (1) rizst (1) rizstészta (4) rizs sütemény (1) Rofusz Kinga (1) rokfort (1) rozs (1) Rudolf Steiner (2) rukkola (1) ruta (1) salaktalanítás (2) saláta (14) salátakatáng (1) Saly Noémi (1) sárgabarack (1) sárgaborsó (1) sárgaborsóleves (1) sárgadinnye (1) sárgarépa (1) sárgarépafőzelék (1) sátor (1) savanyítás (7) savanyúság (2) savanyú káposzta (5) Savarin (1) Scolar Kiadó (1) serpenyős alma (1) Sértések és sértődések (1) shiitake gomba (1) Shio-kombu (1) shoyuleves (1) (2) sodó (1) Soma Mamagésa (1) sör (1) sörfőzés (1) Sörivók zsebkönyve (1) Sörkönyv (1) sóska (1) sóskaleves (1) soványság (1) spárga (1) spárgaleves (1) spenót (6) spenótos pesto (1) spiritualitás (2) sport (1) Stahl Judit (2) stangli (1) Steve Biddulph (1) stressz (2) Streussel Kuchen (1) sugárfertőzés (3) sült répa (1) sült tofu (1) súlygyarapodás (1) súlyprobléma (1) superfood (1) sushi (1) sütemény (7) sütőtök (10) sütőtökleves (1) Szalma Edit (1) szamóca (1) szamósza (4) Szécsi Noémi (2) szeder (2) szejtán (2) székely káposzta (1) szellemi fejlődés (1) szem (1) személyiség (1) szendvicskrém (2) szénhidrátok (1) szerelem (1) Szeretni a takarítást?! (1) szervóra (1) szezámmag (2) szezámmagos vaj (1) szezámolaj (2) szezámsó (3) szezámvaj (1) szieszta (1) szilva (6) szilvaleves (1) szilvásgombóc (1) szilva fagylalt (1) szilveszter (1) szilveszteri menü (1) Szimpla kert (1) szinusz hullám (1) Szó-csönd (1) szociális művészet (1) Szögyal Rinpocse (2) szója (5) szójabab (4) szójababkrém (2) szójaszósz (1) szójatej (1) szójatejbe rizs (1) szója tej (2) szokások (1) szőlő (2) szőlőlevél (1) szörp (1) szószok (1) sztrapacska (1) Szukák főztje (1) születésnap (1) szushi (1) szusi (7) tabuli (1) tahin (4) tahinkrém (1) tahinöntet (1) tanfolyam (2) tápióka (1) tápiókagyöngy (1) tartósítás (4) tavaszi tekercs (1) tea (4) tejbegríz (2) Tejeda Erika Anna (1) tejfokozó (1) tél (5) téli étel (1) tempe (3) temperamentum (1) tempura (1) tengeri só (1) terhesség (3) természetes édesítő (1) természetgyógyász (1) természetgyógyászat (1) terrine (1) testsúly (1) tészta (4) Tibeti hagyomány (1) Tisza Kata (2) tócsni (1) tofu (23) tofumajonéz (1) tofupástétom (1) tofurántotta (2) tofus brokkolileves (1) tofus penne (1) tofus táska (1) tofutorta (1) tojás (1) tök (3) töltike (2) tönköly (1) török édesség (1) török konyha (1) Tóth Krisztina (1) Tóth Vera (1) tudatos táplálkozás (1) tűlevél (1) turmixgép (1) túrógombóc (3) tűz (1) tűzrakás (1) uborka (6) uborkaleves (1) uborka saláta (1) ufóvér (1) újhagymás paradicsom (1) Újratervezők Az autizmus spektrummal élőkért Egyesület (4) umeboshi (4) umeboshi szilva (1) Unicef (1) úritök (1) útipatika (1) uzsonna (1) vadrizs (2) változás kora (3) vanília (1) várandósság (3) vargabéles (1) vargányagomba (3) Varró Dániel (3) vega (1) Vegetáriánus Fesztivál (4) vers (6) Villu világa (1) Vinaigrette öntet (1) virágevők (1) virágszirom (2) virágtea (2) vitaminital (1) vitaminok (11) víz (3) vizitorma (1) vöröskáposzta (4) vöröslencse (1) wakame (5) waldorf (1) Waldorf-iskola (1) Waldorf-pedagógia (1) Weöres Sándor (1) zab (6) zabcibere (1) zabital (1) zabkása (1) zabkorpa (1) zabpehely (5) zabpehelykeksz (1) zacher (1) Zalka Csenge Virág (1) zeller (3) zellersaláta (1) zöldbab (2) zöldborsó (1) Zöldi Gergely (1) zöldség (16) zöldséges fészek (1) zöldségköret (1) zöldségleves (4) zöldségsaláta (1) zöldség saláta (1) zöld paradicsom (1) zöld tea (1) Zseblámpás mesék (1) zserbó (1) zsírégetés (1) zsírok (2) boldog gyermek (1) Címkefelhő

Friss kommentek

  • Makronauta: Eltettük cseréphordóba a szokásos télire való káposztát, 20 kilót. Még csak két napja, de már szi... (2023.12.03. 15:54) Hordós káposzta - Savanyítás természetesen
  • Makronauta: A kánikula legalább arra jó, hogy uborkát, káposztát érleljünk. Ezekből aztán készülhet például hi... (2023.07.19. 16:27) Savanyítás - természetesen
  • Makronauta: Az egyik legszebb, legfinomabb, hűsítő nyári desszert! (2022.07.13. 18:59) Tápiókagyöngyös gyümölcs
  • Makronauta: A mai menü: falafel! Nagyon finom lett. Ősszel gyakran van babféle, káposztaféle és sütőtök - sok-... (2021.10.12. 19:30) Falafel, csicseriborsó fasírt
  • Makronauta: Tisza Kata hozzászólása a facebookon: "Drága Szepesi Dóra olyan szépen és mélyen szintetizálta az ... (2021.03.15. 09:57) Kékre szeretni*

Égi anyák, transzcendens segítők, hús-vér segítők, növények és tárgyak – és még sokáig sorolhatnánk a mesehősök segítőit. Az ő lényegükről, szerepük mibenlétéről ír legújabb könyvében* Boldizsár Ildikó meseterapeuta, a Metamorphoses-meseterápia meghonosítója. Születésnapi könyvbemutatóján a meseterápia sorozat hetedik darabjáról, a „Hogyan segítsek én terajtad?” című könyvről és életútjáról is kérdezte Szűcs Péter moderátor.

Hogyan segítenek a könyvben szereplő segítők? Más-más módon, mert sokféle nyelven adják át az információt, és ezeket meg kell érteni – fejtegette Boldizsár Ildikó, hozzátéve, hogy a mese nyelve egyébként univerzális, a hangon keresztül él és üzen, rezgésekből, a gesztusokból, a mesemondó metakommunikációjából, a hanglejtéséből, mesékre jellemző szerkezetből, a szünetekből átjön a lényege.

A könyv címe „Hogyan segítsek én terajtad?”, egy költői kérdés az egyik mese táltos paripájától. Fontos, mit és hogyan kérdez a segítő, a megoldás felé a jó kérdés a kapu; mert a mese önmagában nem gyógyít, a mesével való kapcsolatban rejlik a rendezőerő, a kapcsolat létrejöttét segíti a meseterapeuta.

A könyvet érdemes elolvasni! A születésnapi könyvbemutatóról szóló tudósításom a következő linkre kattintva teljes terjedelmében olvasható:
http://www.barkaonline.hu/papirhajo/8507-szepesi-dora----hogyan-segitsek-en-terajtad---segit--kapcsolatok-a-mesekben

*a kötet az alábbi linkre kattintva megrendelhető:
https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/irodalomtortenet/quothogyan-segitsek-en-terajtadquot-segito-kapcsolatok-a-mesekben

Kommentek

Takaríts örömmel!

„Az ihlet már létezik, de a munka során akar ránk találni.” – e mondás Picassótól származik, és arra utal, hogy bármilyen hétköznapi tevékenységben felfedezhetjük az újdonságot, az érdekességet – még a takarításban is! – amennyiben hajlandók vagyunk nyitottan, előítélet mentesen közelíteni hozzá. (És kipihenten, megfelelő időt hagyva mindenre…)

Linda Thomas: Szeretni a takarítást?! című könyvét szeretném olvasóim figyelmébe ajánlani. Fordítottam már korábban egy cikket tőle*, amely felhívja a figyelmet a tavaszi megújulás fontosságára a lakásban is.
Mi lenne, ha a szükségszerű tevékenységeink új minőséget kapnának, ami aztán áldásos hatással lenne ránk, a családunkra, az otthonunkra, sőt akár még a munkahelyi környezetünkre is? Hogyan lehet szellemiséggel és szeretettel áthatni a leghétköznapibb tevékenységeinket? – teszi fel a kérdést könyve hátlapján, majd ezeket az információkat olvashatjuk róla:

Linda Thomas takarítási szakember, egy ökológiai takarítócég alapítója, sokrétű, több évtizedes tapasztalatait és egyszerűen követhető tanácsait osztja meg velünk e könyvben. Olvasása során szinte észrevétlenül tanuljuk meg, hogyan forduljunk érdeklődéssel és szeretettel a közvetlen környezetünkhöz és a helyekhez, amelyekkel kapcsolatba kerülünk, hogyan teremtsünk otthont egy házból vagy lakásból, és hogyan végezzük szeretettel a feladatainkat. A gyakorlati bölcsesség igazi tárháza ez a könyv, amely leginkább az írónő személyes élményein keresztül érkezik hozzánk. Nem száraz metódust ad át tehát, hanem valódi, élő tudást, ami mindenkit segít hatékonyabbá, rendszeretőbbé, tetterősebbé és – nem utolsósorban – lelkesebbé és örömtelibbé válni.

A könyvből kedvencem a következő részlet: Egy nap felhívta Lindát a fia barátjának az édesanyja és megkérdezte tőle, hogy mi a foglalkozása tulajdonképpen, mert a kisfiú – akkor ötéves volt –, azt mondta, hogy „egy kis gyökérmanó”. Honnan vette ezt a nevet? Ida Bohatta mondókájából, ami így hangzik: „Már tudom, mit akarok tenni / csak csendesen és rejtetten, / a többiekkel törődni / mint ahogy a gyökérmanó teszi.”

A gyermeki szemléletet felébresztése magunkban sokat segíthet. Ezzel kapcsolatban eszembe jutottak a germán mesevilág elemi lényei, a Suszter manócskái, akik éjjel meglepték segítségükkel a susztert és befejezték a félkész munkákat… Ha nem is konkrétan így, de kezünkre dolgoznak bizonyos „jótékony manócskák”, ha megtaláljuk őket – magunkban.

* https://makronauta.blog.hu/2014/03/11/a_takaritas_muveszete_1_resz
https://makronauta.blog.hu/2014/03/18/a_takaritas_muveszete_2_resz

A könyv az alábbi linken megrendelhető.

Kommentek

szdori_portre.gifDunaújvárosban tartottam előadást bölcsődés gyerekek szüleinek és szakembereknek az egészséges táplálkozásról. Köszönöm a meghívást és a figyelmet! A programról született egy kis beszámoló, amely ide kattintva olvasható. 

Kommentek

adventi-mondokatar.jpgÚjabb taggal bővült Kerekítő Manó könyvcsaládja! A kötet ünnepi témákhoz kapcsolódó ölbeli játékokat és mondókákat, valamint napszámláló rigmusokat tartalmaz, babakortól egészen nagyóvodás korig évről évre lehetőséget nyújt minőségi idő együtt töltésére az adventi időszakban.

J. Kovács Judit, drámapedagógus így vall legújabb kötetéről: "Hét évvel ezelőtt született a vágy, és körülbelül négy éve a kézirat, de mindig más kötetek kerültek előtérbe. Mostanra, sok szempontból nehezebb időkre érkezett meg, s talán nem is véletlenül. Olyankor, amikor az emberi kapcsolatok felértékelődnek, és a Kerekítő mottója: „egyszerűen, nagyszerűt” kiteljesedhet. Három, immár felnőtt gyermekem által ihletett és annak idején kialakított ünnepi szokásaink egy része is fellelhető a könyvben, s az ő beszámolóik az igazi garancia arra, hogy maradandó élményekkel gazdagodhatnak a kisgyerekes családok."

Tovább az ajánlóra.

Kommentek

383cec58-1e07-498c-b509-903852e2ffcd.jpegKipróbáltam az aszalást. A sütőpapírral bélelt tepsibe vékonyra vágott banánkarikákat, almaszeleteket tettem és sajtvágóval szeletelt hokkaido tököt és zellert – így lehet a keményebb terméseket szépen 1-2 milliméter vastagságúra vágni. Igazság szerint csipszet akartam készíteni, de ehhez valószínűleg speciális sütő kell, mert nem keményedtek csipsszé a szeletek, viszont így is finomak lettek. A nyershez képest izgalmasabb – dúsabb, melegebb, édesebb – ízzel. Igaz, a zeller inkább kesernyés. El lehet készíteni, ugyanígy a répát és a krumplit is. Ezeknek kb. 15 perc elég 180 fokon – közben nézni kell, nehogy odaégjenek.216569d0-0de3-41cd-b585-666db37de5f2.jpeg

998913b7-f989-4956-a439-5608eaa5eb2d.jpegA jól bevált sült tök is hokkaido tökből készült, amit a boltban japán tökként árulnak. Nagyon finom! Ennek sem kell sok, 10-15 perc alatt, hamar puhul, nem úgy, mint a hagyományos sütőtök vagy a sonkatök. ellenőrzésként szúrjunk bele villát és ha puha, kivehetjük a sütőből.

*Petőfi verse jutott eszembe, amikor bekapcsoltam a sütőt, benne a tepsi sütőtökkel. E vers első két versszakát tanultuk másodikban, sőt amikor a bátyám tanulta, már akkor megtetszett és meg is jegyeztem:

6440b4b5-ae66-4792-899e-0c8292768562.jpeg"Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét."

a teljes vers itt található:
http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/petofi/ittvanaz.htm

Fotók: Szepesi Dóra

Kommentek

Görögsaláta

gorogsalata.jpgA tavasz és a nyár egyik slágere nálunk a görögsaláta. Változatosan lehet készíteni: ebben most uborka, paradicsom és újhagyma (a Szatyorboltból!), olívabogyó, fetasajt, itthon csíráztatott brokkoli csíra van, ízesítésnek pici só, bors, almaecet, olívaolaj. Kerülhet bele még fejes saláta vagy bármilyen leveles zöld – apróra tépkedve.

A színek is jóllakatják az embert és az ízek, állagok harmóniája szintén. Akár zöldséges, akár húsos ételhez kiváló kiegészítő a görögsaláta – egy szelet friss, vajas barna kenyérrel laktató uzsonna.

Fotó: Szepesi

Kommentek

Mesés téli estékre

– ismert mesék ismeretlen változatai a világ minden tájáról

A mesekutató munkája olyan, mint a kincskeresés, vagy a nyomozás. Igazából azért kezdtem el meséket kutatni, mert ráuntam a legismertebb történetekre, és szerettem volna újabbakat és érdekesebbeket találni. – vallja Zalka Csenge Virág mesemondó és író, akinek Magyarországon és Amerikában is több, felnőtteknek, kamaszoknak és gyerekeknek szóló népmesegyűjteménye, mesemondásról szóló kézikönyve jelent már meg.
Legújabb mesegyűjteménye A Varjúherceg – amelynek megjelenése kapcsán interjút* készítettem vele, ismert mesék ismeretlen változatait tartalmazza.

„A Varjú célja az volt, hogy megmutassam: a népmeséknek rengeteg változata van. A szájhagyományban egy történet sohasem hangzik el kétszer ugyanúgy; változik a mesemondó saját ízlése, a közönség véleménye, és természetesen nyelv és kultúra szerint is. Szeretem megtalálni egy-egy ismert mese ritka, de izgalmasabb verzióit, ezekből gyűjtöttem össze a könyvbe egy csokorra valót. Találtam fiú Hamupipőkét, libanoni Hófehérkét, és olyan Piroskát is, akit a nagymamája ment meg a farkastól. Sok olyan mese is került a kötetbe, amelyek már régóta a repertoárom kedvenc darabjai, mert jobban szeretem őket, mint a „klasszikus” (Grimm vagy francia) változatokat. Marie Jolie, a Kékszakáll amerikai verziója például az egyik első mese volt, amit kezdő koromban megtanultam elmondani.”

A könyvben felismerhetők közkedvelt mesei motívumok, de sok újdonság, földrajzi és kulturális sajátosság frissíti ezeket az elemeket. Mesés téli estékre ajánljuk ezt a mesegyűjteményt – és a szerző többi, korábban megjelent kötetét is.

*A teljes interjú itt olvasható:
http://www.barkaonline.hu/mentoov/7916-szepesi-dora--a-varjuherceg---beszelgetes-zalka-csenge-viraggal

A könyv a következő linkre kattintva megrendelhető:
https://mora.hu/konyv/a-varjuherceg-ismert-mesek-ismeretlen-valtozatai/

Kommentek

„A kutyák féllények, félig állatok, félig emberek, egyszerre tartoznak mindkét világhoz, vagy egyikhez sem.” Az okoseszközök világában az embernek mégis hiányoznak a személyes kapcsolatok. Azért is vágyunk annyira egy kis „féllényre”? Igen, részben ezért… – idézek az interjúból, amiben Beregi Tamást kérdeztem nemrégiben megjelent könyve kapcsán.

Az Egyszer egy kutya, személyes élményanyag és a képzelet egyfajta összefonódása. Lulu kutya, igazi társ, segíti az alkotni és önmegvalósítani akaró főhőst, és a betegsége, elvesztése által átélt trauma sok mindent megváltoztat az életében.

A teljes interjú itt olvasható:

http://www.barkaonline.hu/megkerdeztuek/7680-megkerdeztuk-beregi-tamast

A könyv a linkre kattintva megrendelhető:

https://www.libri.hu/konyv/beregi_tamas.egyszer-egy-kutya.html

Kommentek

Főzőskönyv – olvasmányajánló

„Dragomán szenvedélyes író és szakács, az otthoni kenyérsütés és a nagy családi főzések propagátora, régi és új ételek őrzője és megalkotója, receptek lelkes egyszerűsítője és kíváncsi bonyolítója.” – idézem a nemrégiben megjelent Főzőskönyv – Írások főzésről és evésről című könyv ajánlójából. Eddig is figyelemmel kísértem receptjeit, magával ragadó főzős videóit, készítettem már Dragomán György-féle finn lazaclevest, hidegen indított hasábkrumplit… De mennyi csodálatos ínyencséget találunk még e vaskos kötetben! Az interjúban, amit a szerzővel készítettem, nemcsak az ételekről kérdeztem, hanem az edényekről, a főzés és az írás összefüggéseiről is – és nagyon izgalmas válaszokat kaptam.

Ízelítőnek néhány gondolat az interjúból:

Viszonyodat az ételekhez költőiség, érzékiség jellemzi. Például: „A kagyló húsának íze a levessel együtt … mint a hosszan kitartott mély csellóbúgás, mohóságra csábít.” A Zabkása cukrozott gyümölcs feltéttel, és vajas morzsával receptjénél pedig megtudjuk, hogy elkészítésének ötlete reggeli futás közben jött: ”Vad, mámoros, már-már idegesítő lelkesedéssel rontottam be a konyhába, ilyenkor nincs megállás, azonnal tudni kell, hogy működik-e hogy finom lesz-e” … továbbá: „Az a fajta reggeli étel, amitől nevetni kell és az emlékének is sokáig lehet örülni…” Igen, úgy van, ahogy írod, a főzés-evés érzéki öröm, gyönyörködés! „Örüljetek!” – írod is sokszor a receptleírások végén. 

Itt olvasható a teljes interjú:

http://www.barkaonline.hu/megkerdeztuek/7704-dragoman-gyorgyot-kerdeztuk---a-f-z-skonyvr-l

A könyv a linkre kattintva megrendelhető:

https://www.libri.hu/konyv/dragoman_gyorgy.fozoskonyv.html?gclid=CjwKCAjwwqaGBhBKEiwAMk-FtG18eJltw8xvi1JAt20Xe-orCTu8S61ahUr5XUfK6bwXBj4b0mJ1AxoCSOkQAvD_BwE

Kommentek

Mennybemenetel

img_20200518_065145.jpg

Martin Keizer festménye

Kommentek

Mindenki művész

1_kep_allo_es_a_fekete_van_alul_1.jpgBeszélgetés Martin Keizerrel 

Joseph Beuys (1921. május 12. - 1986. január 23.) üzenete a kiterjesztett művészetfogalomról a szociális plasztikában bontakozott ki, és nemcsak a művészettörténészeket foglalkoztatja, hanem más tudományágakat is érint, például a szociológiát, a filozófiát, az orvostudományt, a gazdaságot és a politikát. Beuys lenyűgöző, karizmatikus művész, aki a gyakran furcsa és rejtélyes akcióival sokakban ébresztett reményt egy jobb világ iránt…

- Idén május 12-én lenne száz éves Joseph Beuys. Érdekes elgondolni, hogy ideái mennyire érvényesek, és hogyan tudunk az ő szemléletével rátekinteni jelen helyzetünkre. Tőle származik például a szociális művészet fogalma. Mit jelent ez?

- A szociális művészetet és általában a művészetet tekintve, ő egy alap. Közelebb kerülünk a kérdés megválaszolásához, ha megnézzük, ahogyan ő a hő elemmel, a hő minőséggel foglalkozik. A világunkban meglévő, Napból eredő meleg minőségről van szó. Minden változás, minden fejlődés hő hatására indul, a hő a hőforrásból ered, majd lassan – mondhatjuk önzetlenül – átadja magát környezetének. Amikor folyamatosan termelődik a hő, folyamatosan melegíti át környezetét; az ember is így tudja átadni mindazt, ami a melegség által képes megváltoztatni a körülötte lévő dolgokat. 

- Fejtsük ezt ki egy kicsit! 

- Ha megnézzük, hő minőségben a meleg ellentétpárja a hideg, amitől megmerevedik, megkeményedik, szilárdabb, szeparáltabb lesz minden. Ha valami megfagy, kemény és törékeny lesz; de ha átmelegszik, összefüggések alakulnak, a változás ebből a szempontból kapcsolódásokat jelent. Beuys ezzel sokat foglalkozott, ez a szemlélet a szociális művészet alapja. A művészet, az alkotás, maga is azt jelenti: hő által teremteni, cselekedni. A lelkesedés is hő folyamat, amikor valaki inspirálódik, kitalál valamit, munkálkodik, aktív lesz – hő folyamattal jár.

2_kep.jpg- Beuys szerint mindenki művész. Hogyan kapcsolódik ez az általa bevezetett szociális plasztika fogalmához?

- Ha pontosan megnézzük, a művészet, alkotási folyamat, vagyis egy folyamat során produkálunk valamit. Ha így tekintjük, megérthetjük, hogy tulajdonképpen mindenki, mindennap valamilyen formában ezt csinálja, tehát ebből a szempontból mindenki művész. Ő azt mondja, a művészet fogalmát bővíteni kell. Nemcsak szépen, jól és élethűen kell rajzolni, ahogyan a reneszánszból ismerjük – bár szerinte az egy fontos folyamat volt –, de meg kell állni, és másképpen kell megfogalmazni a művészek feladatát, mert a művész, a művészeti világ – miközben alkot –, igazán nem vállalja a Föld fejlődésével, ápolásával, gondozásával járó és a társadalom iránti felelősséget. 

- Ez azt jelenti, hogy a művészek elszakadtak igazi feladatuktól és elvonulnak az elefántcsont-toronyba?

- Igen. A művészet a múlt századig "aranytoronyba" került, főként pénzről, hírnévről szól. A művészek csinálják a szép, izgalmas dolgokat, kiállításokat rendeznek – a való élettől függetlenül. Vagy amikor mégis megmutatják, hogyan élünk – a film például – lehet egyfajta felelősségvállalás, ébredés, de a toronyba zárva igazából mennyire veszik komolyan a világot, a társadalmat? Hogy a hő minőségre visszautaljak: mennyire közvetítik a világért vállalt felelősséget? A művészet, mint szakma, elszigetelődött a világtól, a művész másfajta ember, másfajta lény, ezért nem is vesz részt benne szociális minőségében.  

- A túlzott egóról van szó? Arról, hogy nincs átjárás?

- Igen. Hol van az összefüggés? Megyünk múzeumba, nézzük az alkotásokat, régieket, kortársakat, rátekintünk a művekre, beszélünk róluk – de vajon mit tudunk ebből valóban tovább vinni? Mennyire nehéz mindezt integrálni a mindennapokba!  Beuys, mint művész működött, de be akart lépni újra a társadalomba, ezért sok mindent csinált, amiben a társadalom iránti felelősség mutatkozott meg.

3_kep.jpg- Mik voltak a legfontosabb tettei, munkái?

- Ő a németországi Zöld párt egyik alapítója, fő feladatnak tekintette a társadalmi felelősségvállalást a Föld iránt. E gondolat jegyében indította el például a hétezer tölgyfa elültetését Kasselban, az 1982-es Dokumenta kortárs művészeti kiállítás keretében. A projekt lényege az volt, hogy a tölgyfacsemeték mellé egy-egy bazalt követ is tettek, hogy a különbséget érzékelni lehessen: amíg a fa él, növekszik, változik, a kő, mint élettelen anyag, nem.  Ilyen direktebb, bizonyos szinten performansz, fluxus (áramlás) jellegű tevékenységekkel mutatta be, hogy az alkotás folyamata látható. Arra akarta felhívni a figyelmet, hogy az alkotás aktív, teremtő folyamat, és nemcsak arról van szó, hogy egyszer csak ott a kész mű. Azért is lehet művész bárki, mert igazából mindenki mindennap alkot. Ebben az értelemben alkotás egy beszélgetés, alkotás a főzés, a gyereknevelés, a betegápolás is, mert folyamat, fejődés, változás, segítségével létrejön valami olyan, ami még addig nem volt – és ezáltal nemcsak az ego működik, hanem a világgal kapcsolatban összefüggés, felelősségvállalás alakul – és ebben a folyamatban nemcsak saját magunkért vagyunk felelősek. 

- Jelenünkben úgy tűnik, mintha a világ ránk várna, hogy most már másképp viszonyuljunk hozzá, és felelősen alakítsuk tovább. Mi a véleményed erről?

- A földi történetből – klíma-, természeti katasztrófák, és így tovább –, az látszik, hogy mi a saját egónk szerint, csak kihasználtuk mindazt, amit a természet, a Föld ad, és nem figyeltünk a változására. Nem foglalkoztunk például a levegővel. A karantén idején érezhetően javult a levegő minősége, mivel kisebb volt a repülőforgalom, rögtön éreztük a változást. Nálam a virágok erőteljesebbek lettek, és itt fészkelt egy rigó, a harmadik emeleten, az ajtóm fölött… Számomra ezek mind jelek. A korlátozások miatt csendesebb, frissebb lett a levegő a városban is. Joseph Beuys az ember felelősségére mutatott rá: felelősek vagyunk a környezetért, egymásért, a világért, a tágasabb világért, mert a szellemi, spirituális világgal is együtt kell tudnunk élni – ezt, mint antropozófus is képviselte. Mi most azt tanuljuk, hogyan kell újra rátekinteni a dolgokra, a helyzetünk is ezt kívánja. Van egy helyzet, egy vírus, van az oltás-téma, a maszk-téma, bizonytalanság, félelmek, feszültség egymás közt, ki egészséges, kitől kaphatom el – és hogy mi lesz ezeknek a kimenetele, az csak idővel derül majd ki. 

- Joseph Beuys természetesen nem látta előre, hogy nekünk ilyen kérdésekkel kell szembe nézni, de rámutatott, hogy felelősséget kell vállalni magunkért, egymásért, a világért. 

4_kep.jpg- Igen, ezt a gondolatot képviselte a hő témáját kutatva. A hő őselem, belőle indul minden. Amikor megszületik egy gyermek, az első, amire figyelünk, hogy melegben legyen, mivel a táplálkozásból, emésztésből eredő saját hője csak később fog működni. A hő adja a lehetőséget, hogy éljünk. Megfigyelhetjük a hő és a kapcsolódás összefüggését. Amikor melegünk van, kipirulunk, puhább lesz a bőrünk, szinte kitágulunk; amikor fázunk, sápattak leszünk, összehúzódunk. A hő-minőség jelen van az ember életműködéseiben, az emésztés-táplálkozás, a szív-vérkeringés területén, ezzel együtt olyan lelki működésekben, mint a szeretet, a lelkesedés, az alkotóerő. Amikor a hő tűzkapcsolatáról beszélünk, láthatjuk, hogy a hőnek van fénykapcsolata, hiszen a tűzben is látható egyfajta fényesség, és van kapcsolata az anyagszerű keménységgel, mert ha túl extrém a hő, elégeti az anyagokat. Az ember az egyetlen földi lény, aki tüzet tud csinálni és tudja is kezelni. A görög mitológia szerint Prométheusz ellopta az Istenektől a tüzet és nekünk adta. Azért lettünk önállóak, mert a tűz alkotási minősége által tudjuk tovább alkotni a világot. Az összefüggés itt abban áll, hogy éber lesz az ember a tűz által, a hő pedig átalakító lehetőség. 

- Említetted a főzést, ami szintén átalakulás és alkotás.

- Így van, a nyersanyagból étel lesz. De a nyersanyagnak is kell a hő, hiszen napfény érleli a paradicsomot, a gabonát, a gyökér növekedéséhez szintén szükséges, erre utal a sárgarépa narancssárga színe. Joseph Beuys az alkotást, az átalakulást, a fejlődést képviselete, és mindebben a hő az alaptéma. 

- Életrajzából kiderül, a II. világháborúban a német légierőnél szolgált, és 1944 márciusában lezuhant repülőgépével. Életét nomád tatárok mentették meg a Krímben azzal, hogy testét állati zsiradékkal, viasszal kenték be, majd filcbe tekerve tartották melegen. Ez az élmény további életére, műveire is hatást gyakorolt.  

- A történetben témáinak, anyaghasználatának a mitológiája rejlik, mivel a művészetében filcet, viaszt és zsírt használt. Ezekre az anyagokra a hő elem, a hőtartó minőség jellemző, melyek szimbolizálták a szociális eszközként szolgáló hő témát. Ezen túlmenően hővel kapcsolatos szociális eszköz az érdeklődés is, amikor kinyitjuk magunkat valamilyen téma felé. Nagyon szépen mutatja ezt a folyamatot a virág; a mag csírázik, növekszik, levelet hajt, virágot hoz, kinyílik, színes, illatozik, száll a virágpor – aztán pedig jön a méhecske, kapcsolatot teremt a viasszal; a méhviaszból gyertya lesz, abból láng és fény – ez mind hő minőség!

- A méhek társadalma szintén nagyon érdekes.

5_kep.jpg- A méhek – a királynő, a herék és a dolgozók – hármasságban működnek együtt. A központ a királynő, aki a herék segítségével folyamatosan teremti az új életet, és ott vannak a dolgozók, akik a világból hozzák a virágport, készítik a mézet, az anyagot. A hármas tagozódás az emberben egységet alkot, a méheknél különböző feladatokban nyilvánul meg. A méhek teste a kaptár, de ők annyira hő-lények, hogy az egész világon tudnak kommunikálni egymással, és az igazi szellemi feladatuk a beporzás, ezáltal lesz gyümölcs, termés.  A méhek hő-természetét közvetlenül is érezni a kaptár mellett, vagy méhekkel teli virágzó fa alatt – a vibrálásban, zümmögésben, és a méhcsípésben. 

- Alkotott műveket méhekről?

- Csinált méhkirálynő domborművet például – de műveiben nem igazán a művészet a fontos, hanem a mögöttes filozófia. Amikor Krefeldben jártam, ahol egy kastélyban művészeti munkái láthatók, leginkább a műhely hangulata fogott meg, mert ott érezni, hogyan dolgozott. Furcsa látni a műveit kiállításon, kis papírokra is rajzolt, firkált, bemutatott egy-egy folyamatot. A másik aktivitásáról a performanszokról fotók, filmfelvételek maradtak. Rudolf Steinerhez hasonlóan, a múzeumok, kiállítások létét aktivitás nélkül nem tartotta lényegesnek. 

(Kérdezett: Szepesi Dóra)

Illusztrációk:

1. kép: Közös mű, Sz.D. próbapapírját, (amelyen pasztellkrétákat próbált) M.K. kiegészítette képpé.

2-5-ig Martin Keizer művei. 

Joseph Beuysról ezt a kis videót emeltem ki az internetről: https://www.youtube.com/watch?v=e7pIGGcIoLk 

Kommentek

Böjte Csaba ferences szerzetes neve régóta ismerősen cseng; tudjuk, kicsoda és milyen nagyszerű hivatást művel, ám egy nemrégiben megjelent könyvből még közelebbről megismerhetjük. Böjte Csaba füveskönyve – Örömhöz segítő gondolatok – ez a címe a különleges kötetnek, amelyben Csaba testvér gondolatait Csender Levente, József Attila-díjas író öntötte formába. Közös munkájuk kapcsán Csender Leventével készítettem interjút.*

A kötetet füveskönyvként kezdtem olvasni, lapozgatva, szemezgetve, a témákból válogatva, de annyira beszippantott, hogy egyben, az elejétől a végéig el kellett olvasnom. Egyébként küllemében is nagyon szép – a fotókat Lettner Krisztina készítette, az illusztrációkon Soós Csilla ólomüveg-készítő művész alkotásai láthatók.

Csaba testvér rendkívül szimpatikus, közvetlen, önazonos ember, hétköznapi történeteket köt össze – közérthetően – örökkévaló szempontokkal. Könyvében találunk gondolatokat a szeretetről, Istenről, az emberről, a teremtett világról, a nevelésről, és van egy utolsó fejezet, amelynek az a címe, hogy Új korszak hajnalán. Sokszor éreztem olvasás közben, hogy frissíthetnénk az olyan szavak jelentését, mint például hit, remény, szeretet, bizalom, türelem – mert bizony nagy szükségünk lenne ezekre a tartalmakra! A sok jó történet és megállapítás között különösen megragadott Csaba testvér egy mondata, azóta is emlegetem magamban: „Aki hisz, mindig a legjobb társaságban van”.

Böjte Csaba atya gyermekvédelmi munkájáról és annak támogatási lehetőségeiről, leveleiről, programjairól a www.magnificat.ro honlapon tájékozódhat az olvasó, és a facebookon is követhető a könyvcímen található oldal, ahol minden második este, élő adásban olvasói kérdésekre válaszol Csaba testvér.

A könyv megrendelhető: https://helikon.libricsoport.hu/fooldal/konyvek/bojte-csaba-fuveskonyve/

*Csender Leventével készült interjúm a következő linkre kattintva olvasható:
http://www.barkaonline.hu/megkerdeztuek/7565-megkerdeztuk-csender-leventet-bojte-csaba-fuveskonyve-kapcsan

Kommentek

Kékre szeretni*

Tisza Kata terápiás feldolgozásregénye

Feszültséggel, szorongással teli időszakot élünk, a családok, mikroközösségek összezárva kell, hogy éljék a napjaikat. Már ezért is nehéz, hát még akkor, ha a kiegyensúlyozatlan légkör hátterében sérült kötődésmintázat áll. A szenvedő fél összetéveszti a bántalmazást a szeretettel, és ez oly sok fájdalmat okoz, hogy akár szó szerint belekékül – mint a könyvborítón ábrázolt macit szorongató alak... Vajon meghaladható-e az általában gyerekkorból hozott sérült kötődésmintázat, és ha igen, hogyan?

Érzelmi manipuláció

Tisza Kata élethelyzeti krízis-coach, társadalomkutató és író – az érzelmi manipuláció bántalmazó kapcsolatokban megjelenő formáiról ír már tizenöt éve. A 2000-es évek derekán megjelent négy regénye bestseller lett, ezekben még nem tudatosan, de lényegében ugyanezekkel a témákkal foglalkozott. Azóta kutatta, elemezte, tanulmányozta az irodalomterápia keretei közt, a műfajt és a témát. Mára mindkettő létjogosultságot nyert, sokan foglalkoznak vele – az ő könyvei mégis egyediek. Hogy miért? Mert ötvözi a szépirodalmat, a pszichológiai ismeretterjesztést és az önismereti-önfejlesztő irodalmat – megalkotva ezekből a feldolgozásregény terápiás irodalmát. A komplex hatású új műfaj vonulatába tartozó kötetei 2017-től évente jelentek meg: Akik nem sírnak rendesen, A legjobb hely a városban te vagy (versek), Most – Túlélő leszel, nem áldozat, és 2020-ban, a Kékre szeretni című könyv, amely Nóra és Dávid kapcsolatán keresztül egy abortusztörténet hátterét tárja fel.

Anyaseb, apaseb

„Ez a legdurvább darab, amit valaha írtam – mondja a szerző –, nem is véletlen, hogy záró darabja az abúzus sorozatnak, nem lehetett kihagyni. Az abortuszkérdés stigmatikus, tabusított, ellentmondásos és nagyon nem a helyén kezelt, sok mindent felvet a férfi, a nő, a társadalom felelősségéről. Fontosnak tartottam, hogy mutassuk meg, hány abortusz mögött áll súlyos bántalmazástörténet – végső soron mindannyiunk anya- és az apasebe.” Tisza Kata sok levelet kap nőktől, akik megírják, hogy az ő abortusztörténetük mögött is hasonló erőszaktörténet van, és beszámolnak róla, mekkora erővel rántják ki őket a szégyenből a könyv olvasása utáni felismerések. Férfiak is írnak, van, hogy csak ennyit: “Dávid én vagyok, hová forduljak segítségért?” Akik eddig nem ismerték az érzelmi bántalmazás természetrajzát, ráismernek, megértik, mi történik, és ez sokszor felér egy újjászületéssel. De a könyv nemcsak párkapcsolati válságban segíthet, a problémát mozgató dinamika rámutathat a családban lezajlott vagy a jelenben zajló anya-lánya, apa-lánya, vagy más hozzátartozóval való kapcsolatra, baráti, munkatársi viszonyra is.

Hogyan haladható meg?

„Az irodalom meg tudja szólítani az érzéseket, a tudomány le tudja őket horgonyoztatni egy olyan keretrendszerbe, ahol nemcsak érzek valamit, hanem meg is értem, hogy azt miért érzem. – elemezte a szerző egy interjúban a műfaj jellemzőit. Ahogy ez a kettő szinkronban találkozik, olyan erőt termel, amivel meg tudom cselekedni azt, ami kiszabadít a fogságból, amiben vagyok. Végül is át tudom írni a traumát, ami meghatározza az élethelyzetet, amibe beleragadtam.” A könyv elindíthat egy terápiás folyamatot, erőt ad, visszaigazol – és ez akár önmagában is elég lehet ahhoz, hogy az illető cselekvővé váljon a saját életében és ne legyen önmaga áldozata.

A Kékre szeretni figyelemre méltó könyv. Fontosnak tartom, hogy a témával foglalkozzanak szülők, pedagógusok, és a segítő szakmák képviselői, hogy észre tudják venni, mi lehet egy fiatal vagy bárki depressziója, viselkedészavara mögött. Családban, baráti körben is észrevehetjük az érzelmi manipuláció jeleit – és akkor lépjünk, változtassunk; kérjük szakember segítségét.

*A könyv itt megrendelhető:

https://www.libri.hu/konyv/tisza_kata.kekre-szeretni.html?gclid=EAIaIQobChMI6u3_1LKX7wIV8AWiAx1oxAd8EAAYASAAEgJKzfD_BwE

Kommentek

ket_ut.jpgTestünk táplálásán kívül lelkünket, szellemünket is tápláljuk, de itt sem mindegy, hogy mivel. A legjobb „falatokat” a bölcsek által közölt igazságok és gondolkodási utak mentén találjuk, amelyek az emberi lény lényegéhez vezetnek. Önismeret, értelemkeresés, életünk, mint műalkotás – mindezek témái a filozófiának. A létkérdések mindig is érdekelték az embert. Gondoljunk csak az ókori görög delphoi Apollón templom feliratára: „Ismerd meg önmagad!” – ami arra hívja fel a figyelmet, hogy az ember önnön lényének világos megismerésével és megértésével lehetőség nyílik arra, hogy saját életét megfelelően irányítsa.

De mi is az a filozófia?

teli_kod.jpgA filozófia a bölcsesség, az igazság szeretete vagy másként kifejezve: A filozófus a bölcsességet szerető és a bölcsességet, az igazságot kereső ember. (Az ógörög philos szó barátot, a philia szeretetet, míg a sophia bölcsességet jelent.)

Legjobb, ha értő vezetéssel tájékozódunk és olvassuk a bölcsek – például Szókratész, Platón, Arisztotelész, Kant, Hegel, Sartre – műveit, vagy éppen csak szemezgetünk gondolataikból, hogy aztán életvezetésünkre vonatkoztatva profitáljunk belőle.

teli_ut.jpgSzeretném az érdeklődők figyelmébe ajánlani kedves ismerősöm weboldalát, amelyet böngészve értékes szempontotokat, gondolatokat találunk.

A szerző: Koródi Márta, filozófia tanár, gyógypedagógiai Waldorf-iskola és gyógypedagógiai intézet munkatársa, húsz éve él Németországban. A weboldal – magyar és német nyelven áll rendelkezésre –, több programot, lehetőséget kínál az együttgondolkodásra.

Fotó: Sóstói András

*https://marta-korodi.com/hu/kezdolap/

 

Kommentek

lazacleves.jpgEnnek a levesnek a receptjét Finnországból hozta Dragomán György, kedvenc íróm. Megjelent a szakácskönyvében és egy videóban be is mutatta, hogyan készíti, ennek alapján főztem meg. Nagyon finom lett! Karácsonyra is el lehet készíteni, de télen bármikor, mert a hal a víz elemhez tartozik és a hideg évszak eledele a makrobiotikus tanítások szerint. A videóban minden jól követhető, de nem mond pontos adatokat a hozzávalókról, ezt én írom most le magam szerint.

Hozzávalók 4 személyre: 50 dkg lazacfilé, 2,5 dkg vaj, 2,5 dl főzőtejszín, 2 közepes sárgarépa, 1 petrezselyemgyökér, 4 nagy krumpli, 1 fej hagyma, 2-3 babérlevél, őrölt bors, 2-3 szem szegfűbors, egy kis reszelt szerecsendió, 1 csokor friss (vagy egy fél zacskó szárított) apróra vágott kapor – egyébként ízlés szerint. Só és citromlé.

Elkészítése: A hagymát megtisztítjuk, és apró kockákra vágjuk, majd egy fazékban az olvasztott vajon megpároljuk. Ebbe tesszük bele a megtisztított és kockára vágott gyökeres zöldségeket. Most jöhetnek a fűszerek, ezekkel egy kicsit megforgatjuk, majd felöntjük vízzel, hogy ellepje. Közben a megtisztított krumplit kockákra vágjuk és beletesszük a zöldségek mellé. Ismét vizet öntünk bele, ezt már a levesre méretezve – és megsózzuk (ízlés szerint 1-2 kávéskanálnyi sóval). Amikor a krumpli megfőtt, beletesszük a kb. 5X5 cm-s szeletekre vágott lazacfilét, a tejszínt és a kaprot. Ezután már csak 3-4-5 percig főzzük takaréklángon, mert a hal nagyon hamar készen van.

Tálaláskor néhány csepp citromlevet csavarjon mindenki a tányérjába – ízlés szerint. Nem baj, ha marad a levesből, másnap is fogyasztható.

 A könyv itt érhető el: https://www.lira.hu/hu/konyv/ismeretterjeszto-1/szakacskonyvek/fozoskonyv-irasok-fozesrol-es-evesrol

Fotó: Szepesi Dóra

Kommentek

Csuth Judit riporter arról kérdezett, hogy a mostani járványhelyzetben hogyan készülhetünk fel a téli időszakra, melyek azok az életmódbeli tanácsok, amelyeket érdemes megszívlelni. A Katolikus Rádió Kapcsolatban című műsorát november 6-án, 11 órától hallgathatjuk meg, azután az archívumban is hozzáférhető lesz.

Link: https://myonlineradio.hu/katolikus-radio

Kommentek

Hokkaidótök leves

img_5481.JPGVégre itt a tökszezon! Együnk gyakran ebből az aranyló színű zöldségből!

A hokkaidótök édesebb, „gesztenyésebb” ízű és kissé tömörebb szerkezetű, mint a többi fajta sütőtök. Mossuk meg, vágjuk ketté, a magokat kanállal vegyük ki, dobjuk ki, de a magokat is megsüthetjük, miután megmostuk. Legegyszerűbben sütve készíthetjük el, úgy, hogy 2-3 centiméter vastag darabokra vágjuk, sütőpapírral bélelt tepsiben előmelegített sütőben közepes hőfokon 15-20 percig sütjük. Villával ellenőrizzük, hogy megfelelően puha lett-e.

A legegyszerűbb tökleves receptje következik, ezt akár italként is fogyaszthatjuk, langyosan, melegen ajánlott.

Hozzávalók 4 tányérra: egy közepes hokkaidótök fele, egy vöröshagyma, egy kb. 10 cm-s darab Wakame alga, egy fél teáskanál só, 1,5 liter víz.

Elkészítése: A tököt megmossuk, kimagozzuk – nem kell meghámozni –, kisebb darabokra vágjuk. A vöröshagymát meghámozunk és négyfelé vágjuk. A Wakame algát eltörögetjük. A hozzávalókat kevés sóval beletesszük a kuktába és ráöntjük a vizet. Kukta üzemmódban főzzük, miután felment a nyomás, még főzzük 20 percig takaréklángon. Ezután hagyjuk kicsit kihűlni, majd nyissuk ki a kuktát és botmixerrel pürésítsük. Nagyon finom és egészséges italt kapunk, bögrében vagy levesként tányérban tálalhatjuk. Kiegészítés: pirított tökmagot, főtt gabonát is tehetünk hozzá.

Fotó: Szepesi Dóra

Kommentek

Beszélgetés Martin Keizerrel
A járvány időszakának egyes szakaszai szinte egybe esnek spirituális ünnepeinkkel. Amikor a karantén elkezdődött, a húsvét előtti böjtben éltük, most pedig, amikor – a te szavaiddal élve – lassan kibújunk a karantén-köpenyből, a pünkösdre készülünk.
- Néhány hét bezárkózás után úgy érezzük, sok minden változott és még mindig van bizonytalanság körülöttünk, bennünk. Az egészségügyi, gazdasági szempontok mellett az is nagyon fontos, hogyan lépjünk be újra a közösségbe, szociális életünkbe.

- Azt gondolom, számunkra a biztonságot az évkör, az ünnepkör adja, induljunk ki ebből. Minden, ami történt velünk, emberi döntések alapján történt, de közben, milyen érdekes, ahogy a múltkor is említettük, a karantén húsvét előtt, a böjttel  indult, és most oldják fel fokozatosan, ahogyan a pünkösdre készülünk. Közben van még egy ünnep, húsvét után negyven nappal, a mennybemenetel – Hollandiában és Németországban munkaszüneti nap is –, és ezután tíz nappal jön el a pünkösd. Tehát az ünnepkör és a természet is ad egy bizonyos biztonságot, közben tavasz lett, bár kicsit nehéz átélni, mert korlátozva voltunk, de mégis most már itt ülünk a Múzeumkertben, sok a zöld, csicseregnek a madarak. Pünkösd történetében Krisztus tanítványainak is volt egy karantén jellegű befelé forduló tíz napjuk, amikor meditációban megkapták a Szent Szellemet, életük újraindításának, tovább folytatásának a lehetőségét.
1eskp.jpg
- Jelen helyzetünkben is sokan fogalmaznak úgy, hogy, „újra indul az életünk”.

- Azt gondolom, igen, talán, de eddig is éltünk! Gondolkozzunk el azon, mit jelent, hogy újra indul? Mit akarunk, mi induljon? Ez pünkösdi téma, ami összefügg a bizonytalanság, a biztonság, az egyéni szabadság kérdésével, az egyén helyzetével, és azzal, hogyan lépünk be újra a szociális életünkbe. Pünkösd ünnepe azt jelképezi az ember számára, hogy az egyénnek lehetősége van rátekinteni, észlelni és észrevenni a benne működő szellemi magot, nevezzük magasabb vagy tisztább én-nek, és megláthatja azt is, mi akar ebből működni. Amikor pedig ez több emberrel történik, akkor a szociális találkozásban lenne egy cél. A karantén a böjtben indult, kintről kapott korlátozások, óvintézkedések formájában: nem lehetett találkozni, bármikor kimenni, bizonyos dolgokról le kellett mondani – ezek egyébként böjt témák. Most, hogy lassan kilépünk ebből, azt jelenti, hogy nemcsak újra élni kell, hanem pontosan rá lehet tekinteni, hogy mi az, amit én egyénileg szeretnék folytatni, vagy megtartani abból, ami a karantén előtt és közben is életem része volt, és mi az, amiről le lehet mondani a továbbiakban is. Ezáltal nemcsak újra indul az életünk, hanem tovább élünk, de most hozzájön az egyéni szabadság, magam dönthetek arról, hogy a saját életemben mit és hogyan teszek. Most például itt ülünk egy parkban, egymástól másfél méter távolságban, maszk nélkül. Egy hónappal ezelőtt nem volt lehetőség rá, vagy nem vállaltuk. A politikusok döntenek, finoman lazítanak, de kérdés, hogy én hogy viszonyulok mindehhez, mit engedek meg magamnak, mit nem. A mennybemenetel és pünkösd közötti téma, most aktuálisan azt jelenti, rátekinthetek, hogy én hol tartok a saját erőmmel, egyéniségemmel, biztonságommal kapcsolatban. Mennybemenetel és pünkösd között, a keresztény vallás szerint az a feladat, hogy megkeressük, hol vagyok én, mint szellemi lény. Hogyan működik bennem a magasabb énem? Aktuálisan továbbra is belső munkát jelent, hogyan foglalkozom ezekkel a kérdésekkel, van-e saját gondolatom a témáról, félek a vírustól, félek a változásoktól, vagy félek a vírus miatt már az emberektől is?! Ez az érzés a karantén megszüntetésével, nem feltétlenül gondolom, hogy a félelemmel együtt el fog tűnni. Mert a vírus nem fog eltűnni… Még hálásnak is lehetünk azért, hogy az új döntés, lazítás kapcsán megkapjuk a belső munka lehetőségét, ami egyébként természetes, az ünnepkör, az évkör, a növények kibontakozása, és a saját lényem kibontakozása szempontjából. Tehát most megmutathatom, hogy nem félek vagy félek, és mit kezdek vele.

- Milyen jó, hogy az ünnepkör párhuzamosan halad ezzel a folyamattal!

- Igen, azt gondolom, hogy a döntések egy magasabb rendű működést is tükröznek – észrevesszük-e vagy sem, meg tudjuk magyarázni vagy nem, de azért benne van. Számoltam, Magyarországon hét hét karantén után kezdtek egy kicsit változtatni, és ez figyelemreméltó. A hetedik hét után, a nyolcadik héten történt a változás; mint a zenében, az oktáv után újra indul, újra kezdődik a dallam, de egy magasabb szinten. Ez természeti törvény, nem csupán logikus következtetés. Bízom benne, hogy az egész vírus-történet, a világjárvány egy nagyobb téma, mint csupán a betegség, a vírusok és a laboratórium...

- Szeretném, ha beszélnénk az emberi kapcsolatokról, a karantén által alakult új szokásokról, mint például az online kapcsolattartás. Vajon hogyan visszük tovább ezeket? Pedagógus ismerősöm mondta, hogy a tantestületben valaki javasolta, milyen jó, hogy kipróbálták az online oktatást, mehetne tovább…

- Jó, nekem ezzel kapcsolatban kérdés, hogy a fiatalokra, a gyerekekre milyen hatással van az online oktatás, és ezt mennyire látják át a pedagógusok. Az alap számomra az, hogy az online, – bármennyire hálásak lehetünk, hogy a kapcsolatainkat ezeknek a fantasztikus eszközöknek a segítségével tudjuk tartani –, a tanításban másképp működik. Az osztályközösségben nemcsak a pedagógustól, egymástól is tanulnak a gyerekek, mert közös hangulatban élnek együtt, egy témakörben.  Otthon, egyedül tanulva, a tantárgyak, intellektuális tartalommá válnak, mindegy, hogy waldorf-iskola vagy nem waldorf. Megkérdeztem gyerekeket, fiatalokat, hiányzik-e nekik az iskola. Azt mondták, általában nem hiányzik az iskola, a közösség hiányzik. Az iskolai közösségben, ideális esetben, ha valaki valamit nem tud, vagy nem jól tud, akkor egymást támogatják. A pedagógusnak is feladata, hogy kiscsoportos, személyre szabott feladatokat adjon, így munka közben a tanulás folyamata az élő, egészséges ki-belégzéssel együtt halad – online oktatáskor ez nincs. Az online- vagy telefonbeszélgetéssel is így vagyok: nem az embert érzem benne, csak egy képet érzek, ami félig-meddig az én emlékem az illetőről, és közben nem alkotok, nem kapok róla, se tőle új képet. Ezért nekem az online egy óriási kérdés: azt gondoljuk, élőben halljuk és látjuk egymást, de valójában nem látom őket, csak az emlékeimmel tudok viszonyulni hozzájuk. Úgy tapasztalom, ez csak egy „infócsere” – amellett, hogy adott esetben nagy segítség, és fontos is.  A közvetlen, élő beszélgetésben aktívabb vagyok, érzem a találkozás minőséget, közben formáljuk a kapcsolatot tovább. Számomra ez az egészséggel is összefügg, mert másképp lélegzünk, más interakcióban vagyok vele és magammal, ezért nem mindegy, hogy személyesen vagy online találkozunk. Most, amikor nagyon szépen megtanultuk, hogyan kell online tanítani, és ezt próbáljuk erősíteni, kérdéses, hogy mennyire egészséges ez? Nem egészséges, mert módosítja a természetes légzést, a keringést, a szívműködést, és szociálisan sem alkotunk igazán. Nem csak arról van szó, hogy most megtapasztaltuk, milyen jó, milyen kényelmes az online világ, hanem arról, hogy én hogyan szeretnék ezekkel az eszközökkel dolgozni a továbbiakban. Legyen valóban egyéni döntés! Az lenne a karantén tanulsága, hogy a pedagógusok – és sok más munkakörben dolgozók szintén – otthonról mindent el tudnak intézni a munkába járáshoz tartozó aktivitások nélkül? A személyes találkozás, a körülmények elősegítik a közös munkát. Azt is tudjuk, hogy túl elfoglaltak voltunk a karantén előtt, de kérdés, hogy valóban vissza akarunk csúszni a rohanásba, vagy mostantól rendszeresen csinálunk magunknak egy „karantén-pillanatot”, legyen az ebédidő, vagy egy kis aktív pihenés. Mindenkinek jót tenne mindennap egy rövid visszavonulás, mert utána intenzívebben tudunk újra belépni a tevékenységeinkbe. Munka közben is szükségünk van a belégzés-kilégzés ritmusára! 
2eskp.jpg
- Ahhoz mit szólsz, hogy a kávézók teraszait megnyitják?

- Ennek nagyon örülök! A környezet is inspirál, ihlet. Az utóbbi időben otthon, egyedül többet festettem, mint általában, és azt vettem észre, hogy nehezebb bekerülni a természetes alkotási folyamatba. Saját gondolatokkal, érzésekkel dolgoztam, de hiányoztak a szociális összefüggések. Azért is szeretek a szabadban, kávézók teraszán ülni, beszélgetni, mert a külső benyomások is segítenek, hogy a napi munkában letisztuljon mindaz, ami a fontos.

- Fokozottan jelen van mindennapjainkban a bizonytalanság, a szorongás. Mit kezdjünk velük?

- A bizonytalanság, a szorongás azt jelenti, hogy nem a realitás talaján állunk. Az ideák önálló működése nem függ össze sem a körülményekkel, sem a jelennel, és mivel nem tudunk tevékenyen viszonyulni hozzájuk, negatív érzéseket szülnek. Fontos, hogy visszavonulva, megfontoltan tudjunk rátekinteni az ideákra. Megszűnik a realitás, amikor csak a fejünkben marad egy téma, és csak agyalunk. A vírustól való félelem tekintetében, számomra a karantén nem segített, mert pont visszaléptünk az ideába: a vírus mennyire realitás, mennyire idea? Még mindig nem láttam vírust! A vírusokat úgyse látjuk, csak tapasztaljuk, amikor betegek vagyunk, és akkor realitásba kerülnek… Annak ellenére, hogy nem lehet tudni pontosan, hol tartunk ebben a témában, én vállalom most az egészség-betegség kérdést. Örülök, hogy lassan megszűnik a karantén, mert kapcsolatba kerülhetek egyénileg is, saját döntésem alapján a vírus-témával. Például, hogy maszk nélkül vállalom a találkozást, és ha annyira örülünk, meg is öleljük egymást, de nem kell, hogy mindenki így gondolja. Ez a valódi szociális tisztelet: tartom a távolságot, de amikor a másiknak nem fontos, nekem se fontos. A munkámban is nyitott vagyok, aki vállalja és eljön hozzám, én vállalom. Nem tudok nemet mondani, mert én egyértelműen nem félek a vírustól, a betegségtől. Persze óvatosnak kell lenni, karanténba vonultam én is, direktebben lemondtam sok mindenről, szinte remete minőségben éltem. Jó tapasztalat volt!

- Miért nem félsz a betegségtől?

- A betegség az életünkhöz tartozik, a karmához, a sorshoz. Normális, élethez tartozó dolog, ugyanúgy, mint a halál. Most például félünk, hogy az idősebb emberek meghalnak a vírusfertőzéstől. Igen, de meghalnak az idősebb emberek, úgyis. Vannak erős influenza-vírusok, a koronavírushoz hasonlóan, általában a tüdőt támadják meg, és aki gyengébb, veszélyeztetett. A koronavírus, mint sokféle más vírus is, a tüdőben működik, amely kiemelten fontos szervünk. Születéskor az újszülött felsír, a tüdeje ekkor kezd működni, beindul a saját légzése, ami élete végéig, az utolsó lélegzetvételig kíséri az embert. A tüdő tehát olyan, mint egy küszöb, határ, kapu, amin keresztül vagyunk kint és bent. Meg is tapasztaljuk, hogy minden belélegzéskor egy kicsit újjászületünk, ahogy minden kilélegzéskor egy kicsit meghalunk. A légzés megszűnésével az élet véget ér, és ezt általában valamilyen betegség előzi meg. Ne felejtsük el, hogy az átlagéletkor körülbelül 80,4 év! Aki ettől idősebb, már túlvan az átlagéletkoron! Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem baj, ha meghalnak az idős emberek, hiszen minden halál drámai, viszont gondolnunk kell rá, hogy előbb-utóbb eljön az ideje. A halál, miként a születés, az élethez tartozik. Persze, lehet és kell az óvatosság, a karantén jó, vigyázzunk egymásra, óvjuk az időseket, de ne felejtsük el, hogy a vírusfertőzésnél mindig az idősek voltak és maradnak a rizikócsoport. Materialista gondolkodással arra a következtetésre juthatunk, hogy a betegség rossz, az egészség jó. Nem, a betegség nem rossz, a betegség által az ember fejlődik, változtatni tud az életén. „Jobban vagy?” – kérdezik a gyógyuló beteget. Azt szoktam mondani, hogy nem „jobban” kell lenni annál, mint betegen voltunk, hanem jobban kell lenni, annál, mint a betegség előtt voltunk, amikor lassan már alakult a betegség. Különben a betegség nagyon egyéni. Az életmód-betegség-egészség témája mindenkinél egy kicsit más, az én életmódom a te életedben nem tud működni, bármennyire hasonló a fiziológiánk. Most, hogy a karantén miatt a szabadság témája előtérbe került, ebből a szemszögből újra rátekinthetünk a betegség-egészség kérdésre. A betegség spirituális szempontból, az antropozófia fényében az „én” eszköze a fejlődésre. Karmikus téma, hogy a sors, a körülmények által milyen fajta problémák, betegségek, érzékenységek alakulnak az egyén életében, és mi van mögötte, mint feladat. Egó-világban élünk, és érdekes, mégsem érintjük valóban saját magunkat! Magamra vonatkozó belső kutatással tudok igazán egy saját, belső karantént kialakítani, amelyben megtalálom az életem minőségét, formáját, módszerét, ami nem másról szól, hanem rólam. Mennyire távol vagyunk attól a saját magunktól, ami teljességében a test-lélek-szellem együttműködése, mert csak testi minőségben gondolkodunk az egészségről! Ebből fakadhat szorongás, bizonytalanság lelki- és szociális szinten is.
3askp.jpg
- Visszatérve a pünkösd témájához: mikor vagyunk valóban szociálisak?

- Csak akkor tudok valóban szociális lenni, amikor tudom, hogy mit tudok adni magamból a közösségnek, és tudom, hogy hol vannak azok a csoportok, akiknek ez fontos, akik szintén felismerik az ő szemléletüket, lehetőségüket, a tehetségükkel és a nehézségeikkel együtt, és azt is, hogy hol vannak a célok, amiket együtt tudunk megvalósítani. Pünkösdkor egyedül voltak a tanítványok, egyénileg kapták meg a lehetőséget, hogy újra felébresszék magukban az én-erőt, de azután ezzel a tudatossággal beléptek a közösségbe. Most nagyon izgalmas rátekinteni ezekre a kérdésekre, mert nemcsak tovább élünk a karantén után, hanem lehetőséget kapunk arra, hogy tudatosabban éljünk együtt.
(Kérdezett: Szepesi Dóra)

Kommentek

A megfelelő vitamin- és gyógynövény fogyasztás* mellett gyerekkori kedvenceket elevenítettünk fel a karantén hetei alatt. Ott kezdődött az egész, hogy nem kaptunk lisztet a boltban, csak búzadarát. Jó, akkor ebből fogunk készíteni valami finomat! Milyen rég volt császármorzsa! Hogy is kell csinálni? Több receptet kipróbáltam, a régi szakácskönyv jól bevált utasítása szerint sikerült a legjobbra, és ez a legegyszerűbb mód. (Nem teljesen makrobiotikus, de majdnem!:)

kepatmeretezes_hu_csszrmorzsa.JPGCsászármorzsa

Hozzávalók 4 személyre:

2 db tojás, 2 dl tej, 4 csapott ek cukor, 2 csipet só, kb. 200 g búzadara, 4 ek vaj, ízlés szerint mazsola, citromhéj, a tálaláskor sárgabaracklekvár

Elkészítése:

A tojást elkeverjük a tejjel, hozzáadjuk a cukrot, sót, reszelt citromhéjat és annyi búzadarát, hogy palacsintatészta-szerűen folyós legyen.
Minimum 1 óráig állni hagyjuk, de egy tálban eltehetjük a hűtőbe, jó, ha éjszakán át pihen. Felhasználás előtt még egyszer jól megkeverjük, majd egy rozsdamentes serpenyőben vagy lábosban felolvasztjuk a vajat, és beleöntjük a masszát.
Addig keverjük egy falapáttal, közben darabokra vágjuk, míg morzsáira nem esik szét, sütés közben rászórhatunk egy maroknyi megmosott mazsolát is és még ezzel is néhányszor átkeverjük. Tálaláskor baracklekvárt tehetünk rá.

Búzadarából készülhet egy másik finomság, és ez a

Túrógombóc

Hozzávalók 4 személyre:

50 dkg túró, 3 db tojás, 2 dl búzadara, egy csipet só, 10 dkg prézli, 2 evőkanál olaj. A tálaláshoz egy kevés porcukor, 2 dl tejföl vagy csupán baracklekvár.

Elkészítése:

A túrót villával áttörjük, majd összegyúrjuk a tojásokkal, a búzadarával és a keveréket megsózzuk. Ezután jó, ha 3-4 órát áll, hogy megdagadjon a búzadara, fedjük le és tegyük a hűtőbe. Elkészítés előtt ebből a masszából, vizes kézzel kisebb gombócokat formázunk, majd egy fazék forrásban lévő vízben kb. 5 perc alatt kifőzzük őket. Akkor főtt meg a gombóc, ha feljön a víz tetejére. A kifőtt gombócokat szűrőkanálban lecsöpögtetjük. Közben a zsemlemorzsát olajon aranybarnára pirítjuk, ebbe forgatjuk bele a gombócokat. Porcukorral megszórva és/vagy tejföllel kínáljuk. A tejföl helyett baracklekvár vagy szilvalekvár is illik hozzá.

Na és még egy különlegesség, aminek a receptjét most találtam az interneten. Ez is nagyon finom, érdemes kipróbálni:

Rántott tejbegríz

Hozzávalók:

1 liter tej, 8 dkg kristálycukor (a cukrot kihagytam), 2 dkg vaníliás cukor, 18 dkg búzadara, 1 db citromnak a reszelt héja (ez nem fontos), 1 csipet só. Ebből a mennyiségből kb. 8-10 szeletünk lesz.

Szükséges a panírozáshoz liszt, tojás, 1 csipet só, zsemlemorzsa, a kisütéséhez étolaj.

Elkészítése:

Tejbegrízt főzünk a szokásos módon, úgy, hogy a forrásban lévő tejbe belekeverjük a vaníliás cukrot, majd állandó kavargatás mellett beleszórjuk a darát. Amikor már kellően sűrű, kicsit hagyjuk kihűlni és egy megvizezett jénai edénybe öntjük, ebben hagyjuk megdermedni annyira, hogy szeletelhető legyen. Én egy kerek formában dermesztettem meg a grízt, amit cikkekre vágtam, majd szokásos módon paníroztam. (Először mindkét oldalát lisztbe mártjuk, majd a felvert tojásba, végül pedig a zsemlemorzsába.)

Forró, lehetőleg 175-180 C fokos olajban süssük ki mindkét oldalát, 3-4 perc alatt szép aranybarna színe lesz és a bunda kellemesen ropogós. Tálaláskor porcukorral szokták meghinteni, de ez elhagyható, és jöhetnek hozzá még feltétek: kakaó, fahéj, lekvár, kompót, főzött aszalt gyümölcs,sűrűbb szörp, csokoládé öntet.

* Naponta rendszeresen C-vitamin és D-vitamin, tablettában illetve cseppekben, valamint nyers vöröshagyma, fokhagyma, hordós savanyú káposzta, és frissen reszelve vagy por alakban gyömbér különféle gyógyteákba.

Fotó: Szepesi Dóra

Kommentek

Beszélgetés Martin Keizerrel
A húsvétra való várakozás most különleges helyzetben, egy világjárvány idején történik. Februárban még nem is gondoltuk, hogy minket is elér a koronavírus, nem voltunk igazán felkészülve, talán meg is lepődtünk...

- Inkább egy új megközelítésről van szó szerintem. Nem számítottunk rá, hogy egyszer csak ilyen intenzíven más formában élünk. Vírusok, járványok mindig voltak, de most az egész világ érintett, majdnem egyszerre, és hirtelen sok ember lett beteg. Érthető, hogy lépésről-lépésre szigorodtak a korlátozások a mindennapi életünkkel kapcsolatban, de nem könnyű azzal szembesülni, mennyire érzékenyek vagyunk erre, mennyire összefügg a munkánk az egészséggel, hogy életünk minden területét érinti a vírus téma. Más megvilágításba került a munka, a vásárlás, a külvilág, a találkozások.

- Hogyan szembesültél az új napi rutinnal?

- Először a munkámmal kapcsolatban érződött a változás. Hirtelen több időm lett, ki kellett találnom, hogy fogom tölteni a napokat, de most már nagyon jól működik. Március közepén lemondták az órákat, kurzusokat, nem utazok. Egy-ketten még jönnek hozzám, nyitva hagytam ezt a lehetőséget, hogyha fontos valakinek, akkor jöhet; ha úgy érzi, nincs jól, nem jön, ezt megbeszéltük. Akikkel kapcsolatban vagyok, gyakran fordulnak hozzám kérdésekkel, telefonon, e-mailben. Én mindennap festek, rendszeresen olvasok Rudolf Steiner előadásokat, emellett este még mást is, például újraolvasom Goethétől a Faustot.  
1-es_kicsi.jpg
- Miért éppen a Faustot?

- Segít különböző szempontokat találni magamban. A Faust az ember fejlődésének útja, és ez a modern embernél is hasonló. Kapcsolatba kerül a gonosszal, a világgal, saját magával – és arról is szó van, hogyan szembesül, hogyan tudja kezelni ezeket. Rudolf Steinertől a Máté evangéliumával foglalkozom, ami egy Én-erősítés, az egészség fényében nagyon fontos. Személyes témám a befelé fordulás, érinti a böjtöt, a húsvétot… És most például, telefonbeszélgetés közben napozom a folyosón! Két hete eldöntöttem, hogy csak akkor megyek ki, ha vásárolnom kell valamit. Nem sétálok, nem biciklizem, egy kicsit többet tornázom itthon. Délelőtt festek, olvasok, főzök; és délután nézek régi angol tévésorozatokat, hogy valami teljesen más is legyen.

- Milyen kérdésekkel fordulnak hozzád?

- A waldorf-pedagógusokat most egy kicsit jobban kell támogatni az online oktatás miatt. Rendszeresen konzultálunk, egyénileg és csoportban. Az online tanítás a legnagyobb téma, mert teljesen új, nemcsak a waldorfban, mindenhol. Nincs tapasztalat, nincs gyakorlat. Elsősöknek, másodikosoknak hogyan tanítsanak online? Nekem sincs direkt, tiszta válaszom, együtt próbálunk megoldásokat találni. Alapvetően fontosnak tartom, hogy a tanárok hetente akár többször, egyénileg is kerüljenek kapcsolatba a gyerekekkel.

- Ez hogyan valósítható meg?

- Karanténban vagyunk, mindenki a saját helyén, saját családjában, hogy ne adjuk tovább, ne kerüljenek veszélybe a közösség tagjai, mivel tudjuk, a vírus tünetmentesen is fertőző. De meg kell értenünk, hogy a karantén, a szájmaszk és a kesztyű csak matéria szintjén hat. A tudomány csak a fizikális síkban tárgyalja a témát, ami nagyon fontos különben, mert a betegségekről, a veszélyes tüdőproblémákról beszélni kell. De amikor még nem vagyunk betegek, vagy csak nagyon enyhén, akkor a lelki minőséggel is kell foglalkoznunk.

- Hogyan tudunk ráhangolódni erre, amikor a családokon, a pedagógusokon óriási a teher... 2-es_kicsi.jpg

- Ha a lelki minőséggel foglalkozunk, meg kell vizsgálnunk, mit jelent, hogy most karantéban vagyunk. A családok hirtelen egész nap együtt vannak a házban, a lakásban, hogy lehet ezt bírni, nem szokták meg. Biztosan vannak, akik most is kimennek a szabadba, de általában nagyon sűrűn, intenzíven vagyunk együtt, és ez nagyon is érinti a lelki minőséget, az érzelmeket, az egymással való kapcsolatot. A szomszédomban is látom, hallom, hogy egész nap otthon vannak, és teljesen érthető, hogy időnként tapasztalok hangos „tüneteket”. Folyamatos együttlétben hogy működik az otthoni ritmus, a háztartás? A feszültségek a lelki minőséget érintik, és ezzel dolgoznunk kell. Felnőttként ezt a belső munkát belevihetjük a húsvét előtti böjtbe. A gyerekeket pedig vonjuk be különböző aktivitásokba; nagyon fontos, hogy a háztartási munkát velük együtt végezzük. Kertészkedésbe, főzésbe és más tevékenységekbe sok tanulási folyamatot is belevihetünk. Ne csak úgy teljen az idő, hogy mindenki visszavonul a saját szobájába, a saját gépéhez vagy játékaihoz. Teremtsünk közösséget, egyszerűen éljünk újra együtt! Szerintem erre most nagyon jó lehetőség kínálkozik. Nem könnyű, újra kell gyakorolni. Fontos, hogy tudjuk tartani a ritmust: közös aktivitás, praktikus tevékenységek együtt – mindez gyógyító hatású. Az online tevékenységek csupán a gondolkodást aktiválják, elsősorban csak az infócserét érintik, ami fontos ugyan, de csak része az embernek. Hiányzik belőle az igazi alkotási akarat, ami a művészeti munka része, lényege, ez különben otthonunk ápolásában is benne lehet.

- Aggodalom, bizonytalanság jellemzi ezt az időszakot. Óhatatlanul lesznek további feszültségek. Mit tehetünk?

- Ebben az időszakban fizikális síkban feszültségbe kerültünk, mivel nem megyünk ki, nem találkozunk másokkal, ahogy megszoktuk. Az online kapcsolattartás kérdéses, mennyire jó, passzivitásba kerül az ember általa, emellett alkotni kellene mindennap egy kicsit, bármit. Egy ismerős például elpanaszolta, a rengeteg dolga mellett nem ér rá művészi munkával foglalkozni, pedig milyen jó lenne rendszeresen festeni, mint azelőtt! Javasoltam, elég egy kis füzet, amibe naponta rajzol, ír, akár csak egy-egy gondolatot. Ez is művészi munka, ha sikerül bekerülni egyfajta alkotási folyamatba, nagyon hatásos, mert kifejezést, irányt, formát ad a lelki folyamatoknak. Bizonyos fokig a főzés is alkotás, bele lehet vinni művészi tartalmakat, de a direkten alkotásnak szánt gyakorlat fontos. A tanítónak is az lenne az egyik alapvető feladata, hogy alkotásra sarkallja a gyerekeket. Küldjék át egymásnak a munkákat, a szülők segítségével, így vonják be őket is. Ezáltal belekerülünk egy folyamatba, kicsit az évszakhoz kapcsolódóan, foglalkozzunk évkör témákkal.

- Különös tavaszunk van, és még húsvét is lesz!  kepatmeretezes_hu_img_20200326_090817.jpg

- „Ó, majdnem elfelejtettem, hogy húsvét is lesz!” – hallom sokszor, mert most annyira más kerül előtérbe. A szellemi szempontok háttérbe szorulnak. A járvánnyal kapcsolatban leginkább arról beszélnek, milyen gazdasági, társadalmi következményei lehetnek. Szerintem egy kicsit foglalkozni kellene azzal is, hogy a gondolatok által mi minden történik. Nem könnyű választ találni, de kutatni lehet, hogy mi ez az egész, miért történik, és mi az, amin igazán változtatni kell? Hogyha a vírus már nem lesz, akkor visszacsúszunk oda, ahol addig is voltunk?

- Mi lehet a járvány oka – szellemi szempontból?

- Sokféle szempontot figyelembe vehetünk: például az elektromagnetikus hatást. Repülők, szatelitek hatása miatt vagyunk érzékenyek. Hogyan viszonyulunk a természethez, az egészséghez, a bio-hoz, a vegetáriánussághoz? Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az ember felelősségét, cselekedeteinek hatását, hiszen mint élőlény, része a Föld éteriségének. Gyakran gondolok arra, hogy a vírus most elsősorban a levegő által került a világba. Milyen a kapcsolatunk a levegő elemmel? Az utóbbi években fapados repülővel olcsón lehetett repülni, és ahová elkerült az ember, ott megváltozott a hely, a tradíció. Ez már a repülés előtt is így volt, de azáltal, hogy mindenhová repülünk, mindenhol megváltozott a világ, a természet, az egészség, és ebben, mértéket nem ismerve „vadultunk”. Képzeljünk el, a parazita vírus most ide-oda „kirándul” velünk együtt, miközben ő is élő testben tud csak működni. Érdekes kérdés, hogy mennyire vagyunk mi vírusok?! „Az ember a világ vírusa.” – mondta húsz évvel ezelőtt, a Mátrix című filmben, az egyik szereplő, és ez most valósággá válik: csak élünk az egó által vezérelve, mindenhol ott akarunk lenni, csak a saját szükségleteinkkel foglalkozunk, de arra nem gondolunk, hogy a világnak mire van szüksége. A különféle természetvédő mozgalmak is jelzik, hogy ápolni kell a világot… Mennyire nem figyelünk arra, hogy hol és hogyan élünk! Lehetséges, hogy a vírussal éppen egy lehetőséget kapunk arra, hogy ne csak túl legyünk rajta, hanem változzunk meg? A gyógyító folyamatokkal kapcsolatban szoktam mondani, hogy amikor egy betegségből kigyógyulunk, jobban kell lennünk, mint a betegség előtt voltunk. Szimptomatikusan nagyon fontos, hogy karanténban vagyunk, de mi az, amit tennünk kell utána is, hogy ne csak visszacsússzunk abba a helyzetbe, amiben voltunk, hanem fejlődjünk.

- Mit tehet az egyén?

- Szellemi szempontból az Én-erővel foglalkozhat azért, hogy tovább fejlődjön, mint egyén és mint a közösség tagja. A vírus megfékezéséhez első lépés a karantén, mint fizikai minőség, de foglalkozni kellene azzal is, hogy lelki-szellemi minőségben hogyan tudok Én-erővel (nem ego-erővel), őszinte önneveléssel fejlődni. Ez azt jelenti, hogy nemcsak magamért, hanem másért is élek. Ez lenne a feladat a korlátozás feloldása után is. Erre kell készülnünk most. Talán a karantén azért is jó, mert vissza tudunk vonulni, tükörbe tudunk nézni. Most, hogy a böjt időszakában vagyunk, nem csak fizikális síkon böjtölhetünk, hanem önvizsgálatot tarthatunk: miben kell visszatartanom magam? Milyen folyamatba lépjek be? Mindez nem könnyű, mégis ez a fejlődési út. A lélek böjtje abban is megmutatkozik, ahogyan most együtt vannak a családok, vagy ahogyan ápolom a kapcsolataimat online, telefonon, vagy ahogyan segítek másképp: egy szép írással, egy szép képpel… Nagyhét van, és talán egy kicsit máshogyan készülünk a húsvétra, máshogyan tekintünk magunkra és az ünnepre.

4-es_kicsi.jpg- Úgy vettem észre, talán túlságosan is hangos az internetes tér. Sokan érzik úgy, hogy meg kell szólalniuk, élő videóban, írásokkal, műsorokkal…

- Én azt érzékelem, hogy most talán tudjuk valóban jól használni a telefont, az internetet, a közösségi oldalakat, az alkalmazásokat… kérdés, mennyire „vadulunk” ebben. Mert jó kapcsolatban lenni, és örülhetünk, hogy vannak ezek az eszközök. Ötven évvel ezelőtt nagyon más lett volna a helyzet! De az is fontos, hogy méltón használjuk azokat az eszközöket, amelyek éteri szinten igazán nem is tesznek jót nekünk. Érezhető, hogy telefonon nem működik az a fajta beszélgetés, mint ami személyesen. Egy kicsit meg lehet szentelni az egész online világot. Felmerülnek kérdések, de örülök, hogy van internet, és tudunk küldeni képeket, feladatot, ötletet, és van interakció. A karantén fizikális síkban érthető, de mégis a kapcsolódás a legfontosabb tanulsága. Magunkon kell dolgoznunk, tovább kell adnunk valamit szociálisan, hogy ne magunkban maradjunk magányosak. Ez egy szép keresztény téma: nem csak magamért fejlődök, hanem másért is fejlődni szeretnék. A húsvét üzenete, pedig az, hogy a halál után – amit nagypénteken Krisztus által jelképként átélünk –, hogyan készülünk a feltámadásra; és aktuálisan mennyire készülünk arra az időre, amikor majd elmúlik a járvány. 

- A témához kiválasztott festményekről szerettem volna még kérdezni, de inkább bízzuk a befogadóra, mi minden rezonál benne, ha lecsendesedve, várakozással telve, hosszabban is megszemléli a képeket… Köszönöm a beszélgetést!

(Kérdezett: Szepesi Dóra)

Kommentek

retekcsira.jpgGondolkodtam, mi lehet a legfontosabb az ember számára a mostani járványhelyzetben amellett, hogy megfogadja, betartja a hivatalos ajánlásokat, intézkedéseket. Arra jutottam, hogy a stabil testi-lelki szellemi egyensúly a legfontosabb, mert ez alapfeltétele, hogy jól érezzük magunkat a testünkben, legkisebb lakásunkban! Az ideális állapotot táplálkozással segíthetjük, ezenkívül légzéssel, testmozgással. Sok javaslat jöhetne még, mi minden kedvez a jó közérzetnek, de most az emésztésre szűkítem a kört, mert ez alap, amire napi teendőink épülnek.
Ha jól működik az emésztésünk, akkor kedélyünk, közérzetünk is kiegyensúlyozottabb. Jobban megy a napi rutin, könnyebb a kihívásokkal szembenézni. A minap Béky László természetgyógyász arról beszélt egy interjúban, hogy az emésztő traktus és az idegrendszer embriológiai fejlődése egyszerre ment végbe, a kettő összefügg – tapasztaljuk is, hogy a jó emésztés a kiegyensúlyozott idegállapot, jókedély alapja. A kiegyensúlyozott emésztéshez Laci bácsi ajánlja a fermentált ételeket, főként a tejsavas erjesztéssel készült savanyított káposztát; ehhez hozzátenném a többi fermentált zöldséget, valamint a szójababból szintén fermentációval készült miszót és a szójaszószt – ez utóbbiakat bioboltban szerezzük be.
buzacsira.jpgAjánlom, akár naponta, de legalább hetente 2-3-szor fogyasszunk miszólevest, nyers vagy párolt savanyú káposztát, savanyú káposztából készült levest, főzeléket, vagy igyunk a hordós káposzta levéből egy-egy pohárkával. (Érdekes a német közmondás: "Sauer macht lustig!" – „A savanyú vidámmá tesz!”  Most értem, végül is, mire utal: ha jó az ember emésztése, a kedélye is jó.) 

A savanyú káposzta készítéséről az alábbi cikkben írtunk:
Egy másik természetes vitaminforrás a friss csíra. Csíráztató edényben, de akár egy tálcán is csíráztathatjuk a bioboltban vásárolt (kezeletlen) csíráztatni való magvakat. Most retekmagot, repcemagot és búzát kaptam, ezeket csíráztatom folyamatosan és fogyasztjuk rendszeresen. A csírából egy-egy csipettel tehetjük szendvicsre, főzelékbe, levesbe, de csak úgy nassolhatjuk is napközben.
Általában a zöldségféle vitamin-, nyomelem- és ásványianyag tartalmán túl értékes rostokat is tartalmaz – amelyek szintén nagyon fontosak az emésztés szempontjából.
Fotó: Szepesi Dóra

Kommentek

Mesék a pénzről

Akár akarjuk, akár nem, a pénz életünk fontos része. Hogy áldássá vagy átokká válik-e, attól függ, milyen viszonyban vagyunk vele. Vajon van-e, és ha igen, mi a helyes hozzáállás ebben a kérdésben? A választ most is a népek meséiben kereste Csóka Judit klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus, hipnoterapeuta, meseterapeuta, akivel interjút készítettem.

A teljes beszélgetés az alábbi linkre kattintva olvasható:

http://www.konyv7.hu/magyar/menupontok/felso-menusor/folyoirat/mesek-a-penzrol--beszelgetes-csoka-judit-meseterapeutaval

A szerző könyvei az alábbi linken megrendelhetők:
https://www.libri.hu/szerzok/csoka_judit.html

Kommentek

Vajon hogyan éltek a nők száz évvel ezelőtt?  Hogyan tekintettek a nők testére, és hogyan érezték magukat ők a saját testükben? Milyen volt a társadalomban elfoglalt helyzetük? Szécsi Noémi legújabb könyvében kamaszkortól időskorig kíséri végig a 19. század végén és a 20. század elején, egy paradigmaváltó időszakban élt nők életét. Arról a korról ír, amikor a nők társadalmi szerepének változása és a modern testtudatosság kialakulása jelentős változásokat hozott az addigi szemléletbe.

Szécsi Noémit kérdeztük*

Legújabb életmódtörténeti műve a 19-20. század fordulójára kalauzol, témája a szépség, egészség, termékenység és szexualitás. A könyv kamaszkortól időskorig mutatja be a test meghatározó szerepét a női sorsban az 1800-as évek végétől az 1900-as évek első évtizedéig.

- A kötetnek egyik legfontosabb forrását dr. Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő hagyatékában fellelhető századfordulós rendelési naplók képezik. Hogyan találtál rá a dokumentumokra? Mi volt bennük a legérdekesebb?

- Sokan írtak már Hugonnai Vilmáról, és rendszerint megemlítették a rendelési naplókat, bár rendszerint olyasmit, amiből a páciensei társadalmi összetétele leszűrhető. Az eseteket önmagukban még nem elemezték. Tudtam, hogy a könyvek az Orvostörténeti Múzeum Levéltárában találhatóak. Sok más mellett, nagyon érdekes volt látni, hogy az akkor orvosnőként az országban egyedül működő Hugonnai Vilmához többségben nők fordultak. A doktornő sokszor foglalkozott várandós nőkkel, bábákkal együttműködve szüléseket kísért, és gyakran nem csupán testi, de pszichés problémákkal is fordultak hozzá vagy a szexuális élet zavarai miatt mentek orvoshoz, és kértek tőle tanácsot.

- Számomra szimpatikus, ahogyan Hugonnai Vilma a szegényektől nem kér pénzt a vizsgálatért és olcsóbb gyógymódokkal kúrálja őket. Az is nagyon érdekes, ahogyan megjelennek a kor áramlatai az egészségügyben, például a vegetáriánizmus, a vízkúra, a fürdőkúra valamint az öltözködés terén a reformruha…

- Hugonnai Vilma egyrészt takarékoskodásból, másrészt tudományos kíváncsiságból lett vegetáriánus az egyetemi évei alatt. Olyan jól érezte magát, hogy később mint orvos gyógymódként is alkalmazta a növényi étrendet több különféle betegségre is. A vegetáriánus étkezés fogalma a 19. századtól kezdett terjedni, sokszor fürdőkúrák része volt, de mikor éppen divatos lett volna, jött az első világháború és azalatt meg azután inkább kényszer lett a hústalan étkezés. A reformruha egyszerűen olyan ruha volt, amely nem igényelt fűzést, a test természetes alakját követte. Sokan kardoskodtak ugyanis amellett, hogy a szoros fűző viselete egészségtelen, összenyomja a belső szerveket. Káros talán leginkább azért volt, mert korlátozta a nők mozgásszabadságát. Bár az alakformálás szempontjából is volt szerepe, viselete passzívabb létezésre, a dekoráció funkciójára korlátozta a nőket. Talán éppen ezért álltak ki a reformruháért az akkor szerveződő feministák is, a Feministák Egyesülete ugyanis 1904-ben alakult meg.

- Emlékszem Kertész Erzsébet Vilma doktorasszony című könyvére. Úgy tűnik, a téma most is időszerű, nemrég jelent meg a Hugonnai Vilma-képeskönyv, kislányok számára. Hogy tetszik ez a feldolgozás?

- Nagyon jó kezdeményezésnek tartom, egyébként a szerző, Kertész Edina elkötelezte magát a női sorsok gyermekkönyves feldolgozása mellett, azóta újabb kötet jelent meg egy másik hősnővel. Ugyanakkor nagyon várom, hogy egyszer elkészüljön egy életrajz is Hugonnai Vilmáról, ha már regény és mesekönyv is született az életéről bőven.

- A könyvben kifejtett témák – szépség, egészség, termékenység és szexualitás – mindig aktuálisak. Persze van változás, korunkban a testkultusz hangsúlyos, a fiatalság a legnagyobb érték… mi a véleményed erről?

- Az ifjúság kultusza a 20. század második felétől erősödött fel, és persze nem csupán a külsőségek és a test kapcsán, hanem a kultúrában is. A fiatalságnak megvolt az értéke a múlt századfordulón is, különösen a házassági piacon és persze a nők kapcsán. Hiszen a középosztálybeli nő számára a szép és fiatal test volt az a tőke, amiből a legtöbbet kellett kihoznia egy megfelelő státuszú és anyagi helyzetű férj révén. A középosztálybeli nők ugyanis nem dolgoztak, nem is dolgozhattak, a férj jelentette gazdasági létalapjukat. Akkor egy nő már huszas évei közepétől vénlánynak számított. Ma már nincs ilyen fogalom, a nők gyakorta 30-40 évesen kötik első házasságukat, de azért a fiatal vagy fiatalos test nyilván örökre a vágy egyik legfontosabb tárgya az emberiség számára.

- Ebből a könyvből megtudhatunk arról is sok mindent, hogy milyen örökséggel kell szembenéznünk. Fény derül rá, hogyan tekintettek abban az időben a nők testére, és hogyan érezték magukat ők a saját testükben. Az utóbbi években előtérbe kerültek olyan kérdések, amikről eddig nemigen esett szó: az érzelmi, fizikai bántalmazás okozása és elszenvedése, ezek generációkon átívelő hatásait pszichológusok, terapeuták boncolgatják: vajon átfordítható az örökölt sors traumája poszt-traumás növekedésbe? Hogy látod ezt a kérdést?

- Őszintén szólva nem mélyültem el ebben a témában.

- A könyvet olvasva feltűnt, hogy Hugonnai Vilma is negyvenévesen szülte a legkisebb gyerekét; te éppen a könyv írása közben voltál várandós. Hogyan hatott ez a munkára?

- Ez bizonyára sokat segített az anyaságról szóló fejezet megírásában, hiszen közelebbről láttam a szempontokat. Egy negyvenes várandós nőnek ma rengeteg szűrővizsgálaton kell részt vennie, akkoriban ez a perspektíva nem létezett, és az orvostudomány sem állt olyan szinten, hogy a születés előtt bármit megtudjanak a magzatról. Magát a terhességet is csupán a magzat megmozdulása után, a 4-5. hónap körül tudták biztosra venni, terhesgondozásra nem jártak a nők, akkor fordultak orvoshoz, ha vérzést vagy a magzatmozgás lanyhulását tapasztalták vagy esetleg közvetlenül szülés előtt, hogy az orvos vagy bába esetleg megmondja a szülés valószínű időpontját.

- A legutóbb egy interjúban azt mondtad, lehetséges, hogy nem írsz már szépirodalmat, inkább kultúrtörténettel foglalkozol. Mit tudhatunk a következő könyvről?

- Most nem írok könyvet. Vannak ugyan távoli terveim, de egyelőre még lehetőségem sem lenne írni, amíg a most tízhónapos kisfiam bölcsődébe nem megy. Az elmúlt évek kultúrharca bennem úgy csapódott le, hogy hagyom a szépirodalmat tőlem távolra sodródni, de a nőtörténet feltárását továbbra is fontos ügynek tartom. Viszont igazából valami egész mást szeretnék elkezdeni a közeljövőben, remélem, sikerülni fog.

Szepesi Dóra

*Interjúm az Új Könyvpiac decemberi számában jelent meg

A könyv a következő linkre kattintva megrendelhető:

https://www.libri.hu/konyv/szecsi_noemi.lanyok-es-asszonyok-aranykonyve.html

Kommentek

napraforgocsira_1.jpgVajon mi „haszna” van a lázas betegségeknek? Milyen táplálékokkal tankolhatunk fel kikeletkor a szervezetünket? – ezekre és hasonló kérdésekre találunk választ az alábbi cikkemben.*

Télen nagyobb a szervezet fehérje- és zsiradékigénye, így a tavaszi tisztítókúrák éppen a felgyülemlett salakanyagok eltávolítását szolgálják. Kultikus jelentésén túl, ez a feladata a húsvéti böjtölésnek is. Az anyagcsere és a kiválasztás serkentése már februárban megkezdődhet. A február szó a latin „febris”-ből ered, és ebből származnak a nyugati nyelvek láz, tisztulás (Fieber, fever) jelentésű szavai. Ezért úgy gondolom, ez a mögöttes jelentés arra is utalhat, hogy a februárban jelentkező lázas megbetegedéseknek is jelentősége van: a szervezet „kiégeti” és kihajtja magából a fölöslegeset, megszabadul azoktól az anyagoktól, amelyekre már nincs szüksége. Ilyenkor takarítunk is a lakásban és gondolataink, terveink között sem árt szelektálni, hogy az újnak, az érkezőnek legyen helye.

Szántóföldi saláta
A rügyek és hajtások anyagépítő folyamataiban tavasszal sokkal hatékonyabban van jelen a kén, mint a kifejlett szárban, levélben. A nyelv itt is rávezet a mögöttes jelentésre: a kén latinul „sulfur”, ami egy szóösszetétel és azt jelenti, „sol ferro”, azaz naphordozó. Nem közömbös tudnunk ezt, miközben friss rügyekből, zöld levélkékből készítünk salátát: általuk szinte fényt fogadunk magunkba. Egyes vidékeken húsvét előtt, zöldcsütörtökön készítik az úgynevezett szántóföldi salátát. A növényekben aktívan jelenlévő erők serkentik a szervezet anyagcsere folyamatait.

A következő növények nyers, zsenge leveleiből készülhetnek saláták: zsázsa (ezt otthon is csíráztathatjuk), gyermekláncfű, csalán, saláta, cickafark, lándzsás útifű. Ez utóbbiból, csalánból és a pitypang apróra vágott gyökeréből fűszerlevest készíthetünk. Belekeverhetjük zöldséglevesekbe, vagy rászórhatjuk a tetejére. A kénes folyamatokkal együtt jár a magas C vitamin tartalom is. Főként a salátaboglárkát javasolják tavaszi fáradtságban és reuma esetén fennálló renyhe anyagcsere élénkítésére. Fiatal nyírfaleveleket is keverhetünk a salátába, oldja a szervezetben a megkeményedési tendenciákat, és segíti a kiválasztást. A tavaszi fény és levegő hatása akkor lesz hát teljes, ha testünket nem csak bőrünkön keresztül, és a légzés által éri, hanem a zsenge zöldek jóvoltából az étkezés által is.

Ha a friss hajtások naphordozó növekedési ereje átjárja az embert, az áttisztított szervezetben a lelki-szellemi tartalmak is megújulva bontakozhatnak ki. Itt említjük meg a gyümölcsnapokat, amit az év során bizonyos időközönként beiktathatunk. Bár a gyümölcsben százalékos arányban kevés a fehérje, minőségileg mégis rendkívül értékes: dinamikus erői által az ember anyagcseréjét serkenti, salaktalanítási folyamatait szabályozza. Tavasszal ezért végzik például a léböjt kúrákat, ezeket azonban avatott szakértő segítsége nélkül ne kezdjük el. A gyümölcsevést azonban mindenkinek ajánljuk. Nincs rá szabály, hogy mikor együnk gyümölcsöt, általában a leghatásosabb 20 perccel étkezés előtt, vagy 3 órával utána fogyasztani. Sokan esküsznek rá, hogy délelőtt csak gyümölcsöt kell fogyasztani. Alátámasztja ezt az a tény, hogy a kiválasztó szervek éjfél és dél között a legaktívabbak, és munkájukat evvel segítjük.

*megjelent a Napi Elemózsia 2014 februári számában (fotó: Szepesi Dóra)

Kommentek

Beszélgetés Martin Keizer művészeti terapeutával

- A karácsony nagyon nagy téma! Szeretném, ha az antropozófia, a szellemtudomány szemszögéből beszélnénk egy kicsit az adventről, az ünnep szellemi-spirituális-vallásos hátteréről. Az a kérdés merült fel bennem, hogy vajon miért tölti el a karácsonyi készülődésben az embert a várakozás gyermeki érzése. Miért ragadja magával – még a nem hívőket is – egy bensőséges, vallásos hangulat, amikor a Jézus gyermek születésére várunk?

- Az advent azt jelenti, hogy várakozunk, készülünk a születésre, az új életre. Ennek az időszaknak az lenne a szerepe, hogy lecsendesedjünk, tisztuljunk, foglalkozzunk a szellemi világgal, a belső világunkkal is. Érdekes módon a négy adventi hét és a kisgyermek első három éve között összefüggést találunk, mert a gyermek hároméves koráig adventi hangulatban él. Kérdés, hogy mire várakozik a kisgyerek? Az én-je megszületésére készül, ami a második, harmadik év között inkarnálódik a testébe. Tény, hogy életünk első két-két és fél évére egyáltalán nem emlékszünk, mert csak az én által rögzített eseményekre tudunk visszaemlékezni, és ez azt jelzi, hogy körülbelül hároméves korig nem kapcsolódik a fizikai testhez az én. A kisgyermek tehát várakozik az én-jére, persze közben tudat alatt „dolgozik” magán – ahogyan mi is dolgozunk, befelé fordulunk, meditálunk, vagy praktikusan készülünk a karácsonyra. A legfantasztikusabb a gyerek első három évében az utánzás. Honnan jön az utánzás? Mi az az impulzus, amitől ugyanazt akarják csinálni, mint a környezetükben élők? Ez nem egy tanult képesség, az utánzást, mint szellemi működést az ember hozza magával a saját testfelépítés által.

- Egy kisgyermek finom, puha, ártatlan, közelében érzünk valami földöntúlit, angyalit. Azt is mondjuk, tiszta lap!

- Igen, tiszta lap. Földi szempontból mondhatjuk, formátlan, ezért teljesen nyitott. Lassan, az utánzással fejlődik, táplálkozik, formálódik testi-lelki-szellemi szinten is. A szülők gondozzák, ápolják őt, segítik az utánzási képesség kibontakozását. Itt felmerül a nagy kérdés, hogyan kell nevelni a kisgyermeket. Mit is jelent a nevelés? Azt jelenti, hogy sokszor túl direkten külső mintákat adunk, saját elképzeléseinket akarjuk megvalósítani, ahelyett, hogy inkább őt figyelnénk, mi ébred benne, mi az, ami fontos számára, mit kell kezelnünk. A gyerek érzékeny, érzéki lény, minden érzéke nyitott. Mindent, ami körülötte van, elsősorban utánzással, tiszta naivitással behívja, beszívja magába, mindent szeretettel befogad, ami felé jön, utánozza, amit maga körül lát, tapasztal. Az utánzás, mint szellemi hatás, olyan működés, ami a test által valósul meg. A waldorf óvóképzésen ezt szoktuk testvallásosságnak nevezni, és ez lesz a moralitás alapja a későbbi életben. A gyereklélekben a világ jó, ez alapminőség. De ha nem figyelünk eléggé, olyasmit közvetítünk számára, ami igazán nem felel meg az életkorának. A gyerek semmire nem fog nemet mondani, és befogadja, mert tudat alatt, ösztönösen tanulni, utánozni akar, ezért minden, amit a környezetétől kap, hatást gyakorol a testi-lelki működésére. A lényeg az, hogy finoman és figyelemmel, ne csupán gondolkodással, magyarázással, túl sok szóval „ébresztgessük.” Hogyha a gyermek három évig egy egészséges „világburokban”, a szülők, nevelők között úgy él, hogy minden, amit utánoz, valóban megfelel neki, róla szól, akkor nagyon egészséges testbe tud megszületni az én-je. A kisgyerek az első három évében tehát adventi hangulatban él, miközben földi testben megtanulja, amit a szellemi világ hierarchiáitól ajándékba kapott; az utánzás által megtanul járni, beszélni és gondolkodni. Ez egy misztérium! Az első három év a gyermekség misztériuma! Jó lenne adventben ezt egy kicsit jobban átérezni magunkban, hiszen ez egy csoda, mint ahogyan maga a születés és az élet is az. Hároméves kor körül, amikor az én-je már megszületett, megváltozik a gyerek, elkezdődik a dackorszak; ez azt jelzi, hogy most már ő van! Három évig magától ment minden, utána a saját énje kezdi vezetni, és amit addig tudat alatt gyakorolt, ezután tudatosabban kell folytatnia.

- Adventben tehát lehetőségünk nyílik arra, hogy egy kicsit másképp, mondhatni gyermeki szemmel tekintsünk az életünkre?

- Igen. Az év során a sötétség felé tartunk, hidegebb az idő, befelé fordulunk. Felnőttként a belső fény teremtése lenne az adventi készülődésben a feladatunk. Külső fény már úgysincs sok, akkor nézzük meg, hogy mi az a belső fény! Foglalkozzunk a biográfiával: honnan jövök, hol tartok, miben vagyok most – közösségben, otthon, saját gyerekkel –, mindezekre a kérdésekre egy kicsit rátekinthetünk.

- A képzőművészet is segíthet ebben a foglalatosságban. Nézzük meg az illusztrációnak választott képeket! Raffaello Sixtusi Madonnája például egy ismert mű, amelyen középen látható Mária a gyermekkel, és mögöttük, a felhőkben, gyermekarcokat fedezhetünk fel.
elso_kep.jpg

- Itt a még meg nem születettséget ábrázolta a festő, a kis fejecskék a világéterben vannak, majd lassan láthatóvá válnak, és egyszer csak valahol megszületnek. Az első rajz őket ábrázolja. Felhőszerűen, sok kis apró arcot látunk, néhány már tisztán kivehető. Még nincs test, csak a fej – mert onnan indul a „fej-lődés”. Érdekes ez a magyar szó, a fejlődésben benne van a fej! Az embrionális folyamatban is az látszik, hogy a fej a legfejlettebb. A kisbaba relatív nagy fejjel születik és az érzékszervei ébrednek fel a leghamarabb: már az első nap felébred a látás a fényre, a hallás a hangra. Azután jönnek a végtagok, nézi a kezét, megtalálja a lábát… Az emberképet tekintve, látszik, hogy a fejlődés föntről lefelé indul.

masodik_kep_1.jpgA második képen láthatjuk, hogy a magasabb szellemi hierarchiák vezetik, ami születni akar. Színekben is érzékelhető a szellemi- és a földi világ közötti különbség. A két világ még egy teljes világ-burkot alkot. Erre különféle elnevezések léteznek, például világéter, világtojás, világsejt...

harmadik_kep.jpgA harmadik képen, a két világ, mint idea, csatlakozik egymáshoz: ez az anya-gyerek világ vagy felnőtt-gyerek világ. A színek itt is érzékeltetik a két világ különbségét, fényeiben benne van a világéter emléke, de kicsit földiebbek, melegebbek a színek, és formálódik a burok.

A negyedik képen, Raffaello Sixtusi Madonnája nyomán, egy részlet látható, Mária és a Gyermek. Raffaello korai reneszánsz festménye a művészetben adventi minőség. A reneszánsz azt jelenti, újjászületés; itt már az alakok testesebbek, felismerhetők, kicsit reálisabbak, de nem annyira a mindennapi élet hangulatát tükrözik, inkább a valláshoz, a spiritualitáshoz kapcsolódnak. Az ünnepi minőséget valójában, mind a négy képben megtaláljuk.negyedik_kep.jpg

- Érdekes téma az ünnep maga. Mit jelent nekünk az ünnep?

- Az ünnep teljesség, földi-lelki-szellemi teljesség, a jó értelemben vett vallásosság, mint összhangulat. A Raffaello kép is ettől ünnepi, meditálhatunk rajta, mit ábrázol: Mária és gyermek Jézus, vagy talán Szent Szófia és Krisztus? Mert a gyermek arca elég felnőttes az eredeti képen. Szép színeivel, lágy tónusaival emelkedett, de valójában azért ünnepélyes, mert a szellemi, a lelki és a fizikális egy hangulatba kerül. Az ünnep nem csak anyagi síkban ünnep, lelkileg is jó, ha jól érzi magát az ember, de ha még emelkedünk, és azt is belevisszük, hogy mit ünnepelünk, akkor lesz valóban teljes. A karácsonyban az is fontos, hogy az ünnepet nem tudjuk Jézus születése nélkül igazán átélni. Nemcsak mint ideára vagy történésre gondolunk, hanem lelkiekben is átéljük a születést magunkban. Szellemi szinten pedig emlékezünk arra, hogy mi történt 2000 évvel ezelőtt és hogyan foglalkozunk ma ezzel. Így a múltból a jövő felé is nyitunk. A kisgyermek is azért ünnepélyes lény, mert nyitott a világ felé, testi fejlődésében a jövő felé. Egész világa nyitott: mindent örömmel megfog, szájába vesz, megkóstol, az egész hangulat körülötte ünnepi minőség. A szellemi működést a teste által érzékelhetjük, és ezt nevezzük a már említett testvallásosságnak. Jó értelemben vett vallásosságról van szó, amikor Isten természetesen működik bennünk, minden külsőség nélkül. Számomra az ősbizalom is egy vallásos minőség. Az ősbizalmat a teremtő lénytől kapjuk, ezért ez egy tiszta, külsőségek nélküli vallás. A gyerek maga a megtestesült ősbizalom. Amikor az első három évben ezt az ősbizalmat képesek vagyunk ápolni, gondozni, burokban tartva óvni, hogy ne sérüljön, akkor egy jó alapot kap a gyermek a további életévekre. Adventben egy kicsit mi, felnőttek is az ősbizalomban létezünk. Most, amikor egyre rövidülnek a nappalok, és növekszik a sötétség, tudatosan kell keresnünk a sötétség ellentétét, a fényt.

- Hogyan? Te például hogyan keresed?

- Én egész adventben ezekkel a témákkal foglalkozom a művészeti terápiában és a képzésben. A beszélgetésünkre is készültem egy kicsit, átgondoltam, most is ebben vagyok. A munkámba bekerül a téma, nem szeretnék csak bármit csinálni ilyenkor. A megfigyeléseknél fontosnak tartom, mivel foglalkozunk, mit figyelünk meg, mint például ezeket a képeket, amiket bemutattunk. Vagy megfigyelünk például egy Buddha-, egy Krisztusábrázolást, vagy ikonokat, a Mária, Kisjézus, Krisztus témában, ezek lelki ablakok a szellemi világ felé. Aztán a meditatív megfigyelésekbe bevisszük a finom önismeretet, önébredést, beszélünk is róluk. Számomra adventi munka, hogy mindenkinek megtaláljam ezeket a feladatokat. Szoktam hallgatni gregorián zenét, az is meditatív. Folyamatosan szól a háttérben, ma is, egész nap. Középkori zene, reneszánsz előtti, tehát adventi, születés előtti – mintha templomban élnék most. Ilyesmikkel foglalkozni nagyon jól lehet. Ez azt jelenti, – de nálam relatív könnyen működik –, hogy adventben ne legyünk folyamatosan közösségben, ne mindig kifelé fókuszáljunk, hanem befelé. Bírjuk a csendet. Fogadjuk el a csöndet körülöttünk. Ne keressük mindig az aktivitásokat emberekkel. Ezért a munka mellett, előtte, utána, kicsit keressük az egyedüllétet, amikor legbelsőbb kérdéseinkre kaphatunk választ. Befelé fordulva új, mélyebb kapcsolatok születhetnek saját magunkkal. Keressük, ami bennünk születni akar. Az a capella zene, a gregorián éppen ezt a folyamatot segíti. A szerzetesek visszavonulnak a cellába és meditálnak. Nem csak a közös feladataikkal vannak elfoglalva – mint a kert vagy a konyha, hanem befelé figyelnek. Ez az adventi minőség. A kisgyermek témája tér itt vissza: ő így születik, fogalma nincs, hogy hova került, mert annyira mély álomban van még. Aztán lassan felébred, felismeri a fényeket, apa, anya, testvérek hangját, saját kis környezetét. Ezért fontos, hogy ő magával foglalkozik, azzal, hogy ő hogy van, még a saját teste sem ismerős. A táplálkozáson keresztül is fokozatosan, finoman kerülnek a testébe az anyagok, és ezáltal kezd földi emberré válni.

- Ha költőien fogalmazunk, az újszülött olyan tiszta és érintetlen, mint a frissen esett hó. Ezért szeretjük a fehér karácsonyt?

- Igen, a hó, hihetetlen szellemi anyag! Víz, de hát mégsem víz, mert kristályokból áll. A hó félig eltakarja a földet, és ezáltal az egész világ fehér, emelkedett… Amikor tavaly Norvégiában jártam, az egész kisváros fehér volt, a fjordok is. Másfél méter hó mindenütt! Érzed, hogy nem teljesen a két lábadon jársz, a földön vagy, de óvatosan kell sétálni és akkor nagyon finoman létezel ott. Egész nap kint voltam, mert jó a hóban lenni, néha egy kávét megiszik az ember, hogy ne hűljön ki. A három nap alatt azt éreztem, hogy az egész testem tisztul. Nem kell diétázni se! Talán egy kicsit több halat ettem, az is egy tiszta lény általában, – és azt tapasztaltam, hogy a hideg által tisztulok.

- Ezért szeretnek az emberek síelni járni?

- Lehet, de az sport, és inkább aktivitás, mint lecsendesedés. Egyébként az a világ egy csoda, amikor 1000-2000-3000 méter magasan vagyunk és csak hó és hideg meg sziporkázó fény vesz körül! Erről az jut eszembe, hogy – képben megfogalmazva –, az első három évben a gyerek onnan indul, a magas hegyekből… mint hangulat, a Himalájából érkezik, ahol csak hó és fény van. A hó alatt van ugyan föld, ami kemény, szilárd, de elsőre nem azt látjuk. Aztán a növekedése során lassan lefelé halad, kicsit kevesebb már a hó, több a földi anyag, a testből több látható, a működése is jobban differenciálódik – mint hangulat, olyan ez, mint a természetben az időjárás változása –, és lassan leérkezik a magasból, a földi világba. Szóval a gyermek és a hó nagyon hasonló! Ha figyeljük őt, és ő vezet minket, tiszta marad benne, amit nem veszünk túl direkten kézbe. No, persze a gyerek nem hó, de értsük úgy ezt a hasonlatot, hogy az első három évben úgy kell őt kezelni, mint a friss havat… „Hóvatosan!” – ezt most találtam ki!

- Hűha! De milyen jó kis szó!

- Összefügg! Ez a szó most itt született… Szeretem az ilyet! A spontaneitás is egy külön téma: a gyerek nincs annyira benne a dolgokban, azért játékos, kreatív. Egy kicsit megfoghatatlan, egy kicsit naiv és kitalál új dolgokat – ezeket nem kell korrigálnunk! Mint ahogy a havat sem kell rögtön fölsöpörni… óvatosabban kell sétálni! A gyerek első három éve és a hó – izgalmas összefüggés! Kezeljük egy kicsit ezzel a hangulattal a gyerekeket. Hiszen a hóesésben mi is gyerekek vagyunk újra, játszunk, nevetünk, örülünk a hónak, mert megérinti a bennünk élő „belső gyermeket”, akire jobban kellene figyelnünk. Adventben, karácsonykor könnyebben kapcsolódhatunk hozzá, az ünnepben átélhetjük a gyermekkor misztériumát.

(Kérdezett: Szepesi Dóra)

Kommentek

süti beállítások módosítása