A legtöbb meditációról szóló könyv a keleti technikákat vagy olykor a keresztény meditációt tárgyalja, és a zsidó meditációt figyelmen kívül hagyja. Pedig éppen a judaizmus hozta létre az egyik legfontosabb meditációs rendszert, amelynek ismerete nélkül minden tanulás hiányos marad.
- Lefordítottad Ayreh Kaplan Zsidó meditáció című könyvét. Kaplan eredetileg fizikus volt, majd rabbi lett és a modernkor egyik legjelentősebb kabbalistájaként tartják számon. Hogyan találtál rá?
- Egy barátom hívta fel a rá a figyelmemet. Több mint tizenkét éve olvastam először, torontói lakásom csöndjében. Akkoriban hindu és buddhista mantrákat mormoltam napi rendszerességgel, de már korábban alapos ismereteket szereztem a Bibliáról, főleg keresztény közvetítéssel. Új megközelítésre vágytam, mert az európai zsidó és keresztény életforma nem elégített ki. Ez a könyv váratlanul ért, kiderült ugyanis, hogy az összes előítéletem igaztalan, a zsidóság is valóban spirituális vallás. A kereszténység több formáját ismertem, de azt éreztem, hogy eléggé kiürült Európában, és az úgynevezett vasárnapi kereszténység nem elégített ki. Álmomban sem képzeltem, hogy létezik zsidó meditáció, hovatovább, nekem rabbi képzős volt az unokatestvérem, tehát éppenséggel eljuthatott volna hozzám, de nem jutott el és nem is hallottam róla. Amikor elolvastam a könyvet, megdöbbentem, mennyire gazdag spiritualitás rejlik abban a vallásban, amiről azt hittem, hogy tetszhalott állapotban van, és mennyire őszinte Istennel való kapcsolata. Megváltoztatta az életemet, sikerült szintézisre emelnem a különböző hagyományokat. Megbékültem a saját zsidó és keresztény származásommal is. Bár ez nem jelentett problémát, de vallási nevelést tulajdonképpen semmilyet sem kaptam. Éreztem, csak akkor tudok önmagamhoz hű lenni, ha el tudom fogadni, és akár egyesíteni tudom magamban mindkét hagyományt. A kabbalában találtam meg ennek a módját, pontosan azért, mert ennyire univerzális lelki dolgokkal van tele. Láttam, a kereszténységben az igazi misztikát, találkoztam a buddhizmus szépségeivel, és kiderült, hogy a zsidó vallás is ugyanolyan szép, akárcsak a többi.
- Milyen utakon érkezhetett nyugatra a meditáció gyakorlata?
- A keleti meditációk modern kori története az európai kultúrában mindenkor meglévő okkult kísérletekkel indul. Az európai mágiának, misztikának, okkultizmusnak megvan a maga sajátos története, amely mindig egy kiválasztott, meglehetősen szűk réteget érintett. Viszont a 20. század társadalmi változásai új igényeket is hoztak a 20-as, 30-as évek táján, amelyben virágozhattak misztikus mozgalmak. Indiából olyan személyiségek révén, mint Rabindranath Tagore vagy Gandhi, egyfajta spiritualitás kezdett átszivárogni az európai gondolkodásba. A 2. világháború után, a beat-nemzedéknek köszönhetően az indiai meditációs formák, a keleti vallások divatossá váltak, - bár lelki igényként is jelentkeztek, elsősorban Észak-Amerikában, főleg az amerikai zsidók körében, akik úgy érezték, hogy kell, hogy legyen a zsidó hagyományon belül is valami, ami egyfajta korrespondenciában van a régi tanokkal. Bizonyos kutatások már korábban is léteztek, így, aki a kabbalával foglalkozni akart, tudta, hogy komoly filozófiai rendszer. A rabbik birtokában voltak a héber és arameus nyelven írt tudásnak, ami titoktanként ismert, és a zsidó származású, vallásos embereknek sem volt szabad vele foglalkozni, csak 40 éves kor fölött. Aryeh Kaplan, mint szerző más műveiben is egyértelművé teszi, hogy maga a zsidó misztika egyidős a zsidó vallással, pusztán egy szemléletmódbeli változtatásról van szó. A zsidó vallás a legtöbb zsidó vallású ember számára is száraz, értelmetlen szavakat mormoló szertartásokból áll. A kabbalisztikus szemlélet ebből emeli ki a víz után szomjúhozó, gyakorló szemlélődő istenhívő embert. A zsidó meditáció abszolútuma, hogy egyistenhívő gondolkodásmód és filozófia egyben, centrumában az Örökkévaló, ezért maga a meditáció tárgya is Ő maga, és az Ő kinyilatkoztatásai. Végül is ez a nagy különbség a keleti vallásokból származó meditatív rendszerek és a zsidóság meditációja között. A betűk szintén kinyilatkoztatott betűk. A hagyomány szerint a héber betűk segítségével teremtette az Örökkévaló a világmindenséget -, ezért alkalmasak arra, hogy hatalmas spirituális energiák csatornájaként működjenek. A Zsidó meditáció című könyv alapokat biztosít komolyabb meditációkhoz.
- Nagyon magával ragadó, ahogyan a szerző letisztultan magyarázza ezeket a mély tartalmakat.
- Én egy csodának tartom a szerzőt, és azért is vállalkoztam a fordítására, mert úgy éreztem, hogy magyar nyelven feltétlenül meg kell, hogy legyen. Kaplan-nak ez a munkája az esszenciája annak, amit életében tanított. A legegyszerűbb fogalmakkal magyaráz mindent, de pontosan ebben az egyszerűségben rejlik a titok. Valójában nem a komplikált betűpermutációk képezik a zsidó meditáció lényegét, - bár fontos részeivé váltak -, hanem maga az ima a meditáció. Aryeh Kaplan visszavezette a szavakat az eredeti jelentésükhöz, és komolyan kutatta a szavak etimológiáját, mert fontos, hogy az ember héberül is értse, amit mond az imában, a meditációban.
- Azért, mert több jelentése van a szavaknak és feltárnak több tartományt?
- Így van. Szeretném megjegyezni, hogy ez nem csak a héber nyelvvel van így. Ugyanígy szent nyelvként tekintik a muszlimok az arab nyelvet és a Korán arabját ők is meditáció eszközeként használják. Ez a szufi hagyomány. Sőt mi több, a privát véleményem, hogy a kereszténység is rendelkezik ezzel a szemléletmóddal, oly módon, hogy a görög katolikus hagyomány több helyen a mai napig megmaradt görög nyelvűnek. A római katolikus, bár a nemzeti nyelvet kultiválja, de mellette a latin is megmaradt, és annak is van egy mantra jellegű használata. Mivel az ezoterikus és az egzoterikus irányzat a kereszténységben különvált, ezt a részét a kereszténységnek kevesen ismerik. Létezik egy meditatív kereszténység is, szerintem éppen II. János Pál Pápa vezette híveit a meditáció felé. A zsidóság hagyományában lényegében soha nem vált külön az ezoterikus és az egzoterikus vonal. A Zohár, a zsidó misztika szent műve, ugyanúgy a Tóra része úgymond, mint Mózes öt könyve, vagy a Talmud, tehát nincs tiltva. A kabbalával az ortodoxián belüli extatikus mozgalom, a haszidok szent emberei foglalkoztak. Hamvas Béla ír róluk az Extázis című művében. A haszidoknál megmaradt a misztika tisztelete, és alkalmazása is a mai napig, de nem abban a formában, ahogy Kaplan az 1970-es évektől kezdve visszahozta a köztudatba Észak-Amerikában és Európában is.
- Más könyve is megvan magyarul?
- Három könyve kapható. Az első a Zsidó meditáció a Vince Kiadó gondozásában, ezzel párhuzamosan magánkiadásban megjelent Az éden vizei, a nigve rejtett értelme, amely az úgynevezett rituális fürdő témájával foglalkozik. Csak az ortodox közösségben lehet kapni, ezt is én fordítottam. Nagy örömömre szolgál, hogy megjelent egy harmadik könyv is, Babits Antal fordításában Kaplantól, a Széfer Jecira, (Teremtés könyve) az ősi kabbalista kézirat fordítása, kommentárja és az eredeti szöveg. Jegyzetboltokban kapható. Ajánlom mindenki figyelmébe. Ezenkívül Maimonidésztől a Tévelygők útmutatóját is kiadta.
- Meg lehet tanulni könyvből meditálni?
- Igen. Szeretném hangsúlyozni, noha a könyv címe Zsidó meditáció, koránt sem csak zsidóknak szól, sőt. Azért tartottam nagyon fontosnak, hogy megjelenjen, mert nyilvánvalóvá szerettem volna tenni, hogy a zsidó hagyomány mindenkié. De ahhoz, hogy mindenkié legyen, univerzális oldalról kell megnyilvánulnia. A zsidóság jelen pillanatban, az emberekben leginkább az izraeli politikai helyzet különböző változásai kapcsán jelenik meg, ami korlátozza az objektív tárgyalás lehetőségét. Több országban hosszú évszázadokon keresztül nem lehetett nyíltan vállalni, hogy a zsidó éppen olyan értékes vallás, mint például a cári Oroszországban a görög katolicizmus. A modernkor vívmánya, hogy ilyesmit vállalni lehet, és csak a modern korban tartom én is lehetségesnek, hogy Kaplan a világ elé álljon, és azt mondja, hogy kérem, a zsidóság éppen olyan nyitott vallás, mint bármelyik, és a mi kincsünk az önök kincse is. De szeretném hangsúlyozni, hogy ezt egy ortodox rabbi tette meg úgy, hogy az ortodoxia soha ezért meg nem tagadta őt, és engedélyt adtak neki rá. A könyv megmutatja, hogy az ima minden részlete misztikus, kabbalisztikus gyökerű. Gyakorlatilag a rabbi által elénk vetített vízió, egy olyan vallásos közösség látomása, amelyben mindenki a képességeihez mérten a legmagasabb szinten meditál, nem pedig szavakat ismétel. A zsidó vallás úgy válik nyitottá és univerzálissá, ha mindenki számára elérhető. A Zsoltárok könyvéből való idézettel „minden népek imája és minden népek háza”. Ha valaki a zsidóságot meg akarja érteni, akkor a zsidó imát kell megértenie, és ez a zsidó ima a legősibb koroktól máig. A zsidó ima története a könyv, egyben az összes gyakorlati tanáccsal és konkrét gyakorlatokkal, otthoni, egyéni vagy akár közösségi alkalmazásra. Az egyéni megvilágosodás egyik útja, a sok másik ugyanúgy érvényes út mellett. Az az érdekes, hogy erről az útról nem tudtunk! Amerikában úgy vált ismertté, hogy Aryeh Kaplan pszichológusokkal, pszichiáterekkel dolgozott együtt, misztikus, kabbalisztikus kutatásokat végzett, arról, hogy a meditációs gyakorlatok milyen hatással vannak a pszichére, tehát tudományos úton is elindult a kutatás a kabbala vonatkozásában Magyar nyelven kapható Perl Bessermannak egy könyve a zsidó misztikáról, aki egy Kaplan tanítvány a sok közül.
- Mostanában hallani, hogy Madonna is egy kabbalista közösséghez tartozik.
- Természetesen van a Madonna is, és úgy gondolom, hogy nagyon rendben van. Ez egy másik kabbalista iskola egyébként, ami Kaplané-hoz nagyon közeli hagyomány, mivel a kabbalának több irányzata létezik. Fotókat tudnék mutatni például a 70-es évek Amerikájának hippi, kabbalista rabbijairól. Madonna is egy ilyen volt hippi rabbi társaságban van.
- Szerintem az sem mindegy, hogy ki és hogyan beszél neked először egy irányzatról.
- Vallási életben a legnagyobb veszély a fundamentalizmus. Én ettől óvnám az Ezotér olvasóit is természetesen, bármilyen spirituális irányzatban, hogy az, amiben úgymond én hiszek, az kizárólagos, az egyedül üdvözítő, a többi érvénytelen. Ha megértjük, hogy a maga környezetében minden vallási és minden lelki hagyomány abszolút érték, de ugyanakkor egymás mellé helyezve relatív, akkor egyrészt a racionális kor és a józan emberi ész követelményeinek is megfelelünk, emellett lelkiek és toleránsak maradunk. Ehhez a toleranciához segíthet hozzá, ha megismerjük a zsidó misztikát. Különböző álláspontok megvizsgálásában is segít a könyv. Egyébként, aki elolvassa, a végére rájön arra, hogy úgy tűnik, a zsidóságban is, minden szabálya meg azokkal kapcsolatos esetleges félreértések ellenére is, nem a szabály a lényeg, hanem a szív. Ez derül ki. Tulajdonképpen segíti az embernek a szívét kiegyensúlyozottabban dobogni. S mindannyiunknak van szíve, ott nincs különbség. Ez a belső út könyve.
- Óriási az igény ezoterikus irodalomra. Sok minden meg is jelenik. Mi a véleményed a választékról?
- Nagyszerű könyveket adnak ki, németből, angolból lefordítva, és nagyon sok könyv tele van germanizmussal, anglicizmussal, mert nem rendelkezünk egységesített szótárral azokról a fogalmakról, koncepciókról, amelyek a spirituális jelentéseket meghatározzák. Minden fordítónak azt üzenem, ha tartós eredményt akar elérni, legalább dupla időt adjon magának a munkára, és többekkel konzultáljon a fogalmak fordításáról. Az árnyalatok sokat számítanak. Munkám során konzultáltam hozzáértőkkel, egy teammel együtt dolgoztam. Az utószóban le is írtam, hogy tisztázatlanok a spirituális alapfogalmak. Itt van például egy kifejezés, hogy to see with the mind’s eye, amit úgy fordítanak, hogy: lelki szemmel látni, csak hogy nem ezt jelenti. Magyarul úgy fordítjuk helyesen, hogy felmerül a tudatban valami. Az angol „mind” szó az tudat, és nem lélek.
- A szerzővel kapcsolatban egy személyes kérdés merült fel bennem. Mi történt, hogy ilyen fiatalon, 48 évesen meghalt?
- Már évek óta próbálom megtudni, hogy pontosan mi történt, de nem tudom. Erről viszont azért mégis egy érdekes történettel szolgálhatok. Aryeh Kaplannak volt egy nagyon híres fordítása, amivel én is rendelkezem. Ez egy kabbalista szerzőnek egy nem annyira kabbalista műve. Egy bizonyos Luzatto nevű olaszországi kabbalista rabbinak a The way of God (Isten útja) című etikai művét fordította. Nagyon mély kabbalista koncepciókat is tárgyal, de tulajdonképpen etikai mű, és ennek az utószavában ír róla Kaplan. A XVII. században élt Luzatto, nagyon fiatalon halt meg, pontosan olyan fiatalon, mint Kaplan, csak 250-300 évvel korábban. Kaplan még életében, a Luzatto fordítás utószavában felteszi a kérdést, hogy vajon miért halt meg ennyire korán. Egy korabeli rabbit idéz, aki azt mondta, olyan hatalmas életszentségű ember volt Luzatto rabbi, hogy az emberiségnek az a történelmi kora, amiben élt, nem bírta elhordozni a fényt, amit hordozott. Ezt írta Kaplan Luzattoról. És én, mint Kaplan fordítója, úgy gondolom, hogy nála is ugyanez a magyarázat. Hihetetlen letisztult és tiszta életű ember volt, teljesítette a feladatát és elment. Az életművét ismerve, - hat-nyolc könyvét ismerem, behatóan négy-ötöt napi rendszerességgel tanulmányozok -, olyan emberről van szó, aki egyszerűen elvégezte a feladatát, hatalmas irodalom maradt utána. Most másutt van dolga.
- Ha valakinek megtetszik a zsidó meditáció, és szeretné gyakorolni, van-e olyan közösség, ahová elmehet, ahol megtanulhatja?
- A magyar zsidó honlapon, azon belül a Makkabin tájékozódhatnak az érdeklődők különböző programokról, előadássorozatokról. Raj Tamás tanítja a kabbalát és hozzá nyugodtan lehet fordulni. Tudok keresztény közösségről is, amelyik kabbalisztikus tanításokkal foglalkozik, ilyen Radics János keresztény közössége.
- Magad is gyakorolod ezt az utat?
- Persze! Ebből élek. Nekem a zsidó meditáció a választott spirituális gyakorlatom, a zsidó ima kellékeivel, helyenként elmélyült meditációkkal, bár koránt sem vagyok elégedett azzal a lelki szinttel, amin vagyok.
- Mint író, költő, mennyire termékenyíti meg tevékenységedet az ima, a szavak és a gyakorlatok?
- Költőként felszabadító élmény volt a meditáció először, és utána a zsidó meditáció és a héber nyelv. De ez már egy hosszabb folyamat. A kabbalával Kaplanon keresztül lassan 15 éve foglalkozom… Hogyan hatott rám ez a spirituális gyakorlat? Pilinszky Jánost idézve, a költő olyan, mint egy vadász, sokáig lesben ül, és egyszer csak megjelenik a vad. Akkor aztán lőni kell, és akkor történik meg a vers. A meditációnál az ülést gyakorolja az ember és a türelmes várakozást. Engem segít a fókuszálásban, és amit a legfontosabbnak tartok, abban, hogy a személyiségemet egységesítsem. Úgy gondolom, hogy költészetet gyökerek nélkül az ember nem művelhet. Az én verses szükségleteim legalábbis azt kívánták, hogy önmagamban egységes és meggyökerezett legyek. Korán megszületett bennem ez az igény, és nagyon sok mindent kipróbáltam annak érdekében, hogy megismerhessek rendszereket, amelyek a világot megmagyarázzák. Nem gondolom, hogy a kabbala egy világ magyarázati rendszer, de alapdolgokról lebbenti fel a fátylat az univerzum működésével kapcsolatban. Annál, akit érdekel ez a téma, és akinél fontos. Nálam fontos volt a spiritualitásban, hogy személyes istenhittel is párosuljon, hogy a nagy spirituális értékek találkozzanak a judeo-keresztény hagyománynak a nagy találmányával, az istenhittel. Lényegében visszatértem az ezoterikus és az egzoterikus találkozásához. Verseimben vannak kabbalisztikus fogalmak és rendszerező elvként is megjelenik ciklikus rendezőelvként például a számmisztika. A kabbala számomra egy világmagyarázati eszköz. Tulajdonképpen olyan, mint egy mélyfúrás, és szinte bármit meg lehet fejteni vele. Egy tool, egy szerszám, de ezzel a szóval vigyázok, mert azt tanítják a bölcsek, hogy ne használd szerszámként a Tórát, - ne akard a saját céljaidra felhasználni. A meditációban inkább beleolvadunk az Istenségbe, nem pedig kölcsönveszünk a Teremtőtől módszereket. Tehát fordítva működik. S aztán, ahogy én újjászületek, ezáltal, adott esetben, a költői lehetőségeim is újjászületnek. Bár témáimban megjelenik a zsidóság, azt viszont nem merném mondani, hogy kabbalisták a verseim. Egyszerűen csak verseim vannak. Folyamatosan írok magyarul is, angolul is. És egyre türelmesebb vagyok magamhoz írásban, mert érzem, hogy a meditáció is alkotó folyamat, csak az közösen történik egy magasabb erővel.
- Az írás nem?
- Az inkább tükrözés. Átfolynak rajtam a dolgok. Inkább médiumnak érzem magam, nem vagyok egészen magam. Az nem egy olyan tudatos munka, mint például fordítani valamit, és nem olyan tudatos, mint bevésni egy héber betűt a tudatomba, majd azon elmélkedni, vagy kitolni a fejemből képeket, miközben egy héber betű belső képét szemlélem. Az más. Az alkotásban én vagyok az eszköz, itt a meditáció az eszköz. Az alkotásban átadom magam a daimonomnak, hogy úgy mondjam. És a daimonomat (nem démon, daimon!) nagyon érdeklik a héber betűk, meg a görög betűk, mindenféle ókori betűk.
- Mi az a daimon?
- Egy pszichológiai fogalom, az úgynevezett makk-elmélet-ből. Arról van szó, hogy minden embernek speciális, sajátos tehetsége van, ami különösen felfedezhető nagy zseniknél, mint Einstein vagy Mozart, akiknél már pici gyerekkorban megmutatkozik, hogy ez a makk (angolul acorn) ott van bennük. Életünk során folyamatosan olyan döntéseket hozunk, ami a hivatásunknak, a belső hívó hangnak, ennek a bizonyos daimonnak a hívásával összeegyeztethető. Tehát, akit a daimon hív és az a feladata, hogy - most egy televízióműsorra hivatkozom -, opált bányásszon Ausztráliában, az az ember előbb-utóbb elmegy oda és a daimonjának fog engedelmeskedni, mert boldogtalan különben. Nálam az írással ugyanígy van, ha nem írhatnék, akkor boldogtalan lennék, mert a belső hangom ezt kívánja tőlem és én is írni vágyom. A köztes időt nehéz eltölteni, de úgy gondolom, hogy a szemlélődés és a magaslesben való üldögélés az embernek a feladata, már, ha hagyják! Mert Budapesten élni nem éppen a magaslesben üldögélésnek a netovábbja, állandóan lerángatja az embert valami prózai dolog. A két vers közötti időben, - egy-két hónap is lehet - ülök a magaslesben és várom a „vaddisznót”, hogy lelőjem. Szeretném ezt az időt hasznosan eltölteni. Ez az én indíttatásom, ezért meditálok, hogy ne csak tétlenül üldögéljek, hanem közben építsem magam. Nekem a meditáció tűnt a legközelebbinek az alkotó folyamathoz, amit kreatívan és szabadon közelítek meg, mert alapvetően kreatív ember vagyok, és igyekszem ezt fenntartani. Hiszen az ember magáról ír, magán folyatja át a dolgokat, és ha én nem vagyok rendben, az írásom tükrözni fogja.
- Mit jelent az, hogy nem vagy rendben?
- Konkrétan azt, hogy ha nem tudom, hogy ki vagyok, addig mondandóm az írásban is korlátozott. Ezért 19-20 évesen vállaltam, hogy elhallgassak, mint író és várjak addig, amíg kialakulnak az egyéniségem körvonalai, a világszemléletem, hogy kerete legyen annak, amit meg akarok fogalmazni. Először rendelkeznem kell az eszközzel, amivel ki tudom fejezni a saját gondolataimat. Nekem ebben eleinte a Biblia segített a legtöbbet. A kabbalát is akkor értettem meg igazán, amikor bibliai fogalmakra kezdett el rímelni. A Bibliának csodálatos mélységei vannak, amik természetesen eredeti nyelven jobban kibonthatók, megérthetők, és tágítják az ember tudatát. És hát a héber betűknél vagyunk ezzel megint…
*(Ez az interjú 2007-ben jelent meg az Ezotér magazinban, Szepesi Dóra készítette. A fenti közös fotó egy könyvbemutatón készült körülbelül az interjú megjelenése idején. János azóta már nincs köztünk, 2012-ben elhunyt.
Személyes emlékeim róla: a 80-as évek legelején együtt hordtunk újságot, azaz minden hajnalban egy elosztóban vettük fel a lapokat. A hírlapkézbesítői munka annak idején arra volt jó, hogy volt egy bejelentett munkahelyed és tudtál mellette tanulni vagy azzal foglalkozni, amivel akarsz. Többek másodállásként, plusz pénzkereseti lehetőségként vállaltak egy-két körzetet. Ő akkor 16-17 éves volt, azt hiszem magántanulóként járt gimnáziumba. Feltűnt, hogy egy fiatal kollégával, aki történelemtanárként dolgozott egyébként, János minden hajnalban élénk diskurzusokat folytatott történelemről, vallásról, kultúráról. Én meg nagy sietve összepakoltam és mentem a körzetembe. Köszönésen kívül nem is nagyon beszéltünk. Aztán egy időre eltűnt a szemem elől. Majdnem 20 év múlva bukkant fel, amikor Bánosi Gyuri költői estje után észrevettem, hogy az előtérben ott áll egy szimpatikus fiatalember, mintha valahonnan ismerném. Nem tudtam, honnan, csak azt, hogy mi valahol már voltunk együtt sokszor és kellemes az emlék. Neki is nagyon ismerősnek tűntem, együtt mentünk egy darabig a hetes buszon, és találgattuk, vajon honnan ismerjük egymást. Végül rájöttünk: a hajnali újságkihordás sajátos hangulata és minden, ami emögött van, az a közös. János hosszú ideig élt Kanadában és Izraelben, éppen hazaköltözött. Akkor már volt felesége és egy kislánya, Budapesten éltek. Utána a költői körben többször találkoztunk, neki már volt kötete angolul és magyarul is. Az általa szerkesztett Kristálykert című kanadai-magyar kortárs versantológiában fordítóként működtem közre, ez 2001-ben jelent meg. Később a Kilincs című folyóiratba, amit ő szerkesztett – is adtam verseket – ezek végül a C.E.T. –ben láttak napvilágot, mert a Kilincs megszűnt. Egy időre Bolognába költözött és ott tanított angolt. Amikor ismét hazajött, írt, szerkesztett, és zenélt újra. Majd a zenekarral és élettársával ismét Kanadába utaztak. Annyit tudok, hogy Zsófi várandós volt, amikor János gyomorvérzésben meghalt.
Ezt az interjút azért is teszem közzé, mert talán hozzáad valamit ahhoz a képhez, amit róla, pályájáról így utólag kialakíthatunk. Ő szerényen csak fordítónak nevezte magát ebben a beszélgetésben, pedig költő, író és műfordító is volt, ezenkívül zenész, zeneszerző, előadóművész. Elgondolkodtató, talán sorsszerű, miért halt meg éppen olyan fiatalon, akár a beszélgetésünkben említett Kaplan vagy Luzatto.
Tarnóc János idén lenne 50 éves.
A neten az alábbi linkeket találtam még vele kapcsolatban: http://hvg.hu/kultura/20120917_meghalt_tarnoc_janos ) és http://terebess.hu/haiku/tarnoc.html és http://www.voxomat.com/kristalykert/kristalykert.htm
Akár gyerekzsúrra, akár Valentin-napi összejövetelre jól jön ez a különleges és pikáns saláta. A háttérben látható almahattyú minden uzsonnázó asztal dísze lehet. Elkészítése nem nehéz, ezen a videofelvételen meg lehet nézni: 
Babféléket összekeverni nem nagy tudomány, ezt a fogást az öntet teszi olyanná, amilyen: finom!
Hozzávalók 6-8 személyre: 175 gramm barnarizs, 6 újhagyma, 1 piros színű paprika, kimagozva és kis kockákra vágva, 50 gr mazsola, 50 gr pirított keshudió, 2 evőkanál pirított napraforgómag, 6 teáskanál szójaszósz öntet, 3 teáskanál apróra vágott petrezselyem. 
Egy finom, melegítő étel hangulatossá teszi a délutáni, esti begubózást. A héjában főtt krumpliban nem csalódhatunk. Egyszerű és finom! Számtalan variációban elkészíthető, íme az egyik.
Gyakran kérdezik tőlem, hogy vajon mit lehet céklából készíteni a nyers céklaleven, a céklalevesen és a főtt cékla salátán kívül? Íme egy pikáns és frissítő, tavaszias, téli saláta:
Ez az étel családunk kedvence, gyakran készítjük, én akár minden héten ennék, annyira ízlik. Könnyen emészthető. A kukorica vérképző, serkenti a szívműködést, gluténallergia esetén is fogyasztható. Szilvalekvárral is ki kell próbálni, úgy, hogy a juhtúró helyett lekvárral töltjük meg.
Hogyan varázsolhatunk a télbe nyarat? Igen, aszalt gyümölcsökkel! És ha még egy kis praktikával, néhány adalékkal megbolondítjuk, máris ott vagyunk! Be kell valljam, hogy a legutóbbi aszalt gyümölcs kompót készítésénél kiderült, nincs itthon narancslé. Egy fél deci vörösborral helyettesítettük - így is nagyon finom, egy kicsit forraltboros hangulata lett.
Hozzávalók 4 személyre: 750 g burgonya, 1 liter zöldséglé, 1 -1 teáskanál friss, majoránna és bazsalikom, 2-4 evőkanál miszó (szójababkrém), 150 g csíra, tetszés szerinti fajta, 1 csokor metélőhagyma
Kellemes karácsonyváró saláta, színben, ízben ünnepre hangoló. Ráadásul: a mézes, citromos, fokhagymás öntet egészségvédő hatású a téli időszakban.
Hozzávalók a tésztához:
Hozzávalók:
Hozzávalók:
Nyers céklát gyümölcscentrifugába teszünk és kicsavarjuk a levét. Illik hozzá a répalé. A tömény leveket mindig harmadrész ásványvízzel keverve fogyasszuk el, így finomabb az íze is.
Mikulásig elkészül! De hogy marad-e belőle addig, az kérdéses. Mindig jól jön egy kis rágcsálnivaló, nassolnivaló. A drága bolti termékek helyett ajánljuk ezt az egyszerűen elkészíthető kekszet: Előnye, hogy mi magunk készítjük, így tudjuk, hogy mi van benne. Nemrég egy óvodában voltam Egészségnapon és többek között ezt vittem kóstolóba - nagyon ízlett a gyerekeknek!
Kommentek