Még mindig szőlő, ezúttal formabontó módon!

Hozzávalók 4 személyre: fél fej jégsaláta, 10 dkg rokfort sajt, 1 fürt fekete szőlő, citromlé, só.

Elkészítése: A salátát megmossuk, majd kis falatokra tépkedjük. A rokfortot kockákra vágjuk, a szőlőszemeket megmossuk, majd egy tálban ezeket összevegyítjük. Ízlés szerint sózzuk, citromlevet csöpögtetünk rá és megkeverjük. (Fotózáskor nem volt itthon szőlő, ezért olívabogyót hempergettünk fekete szezámmagban, azok lettek a fekete bogyók a salátában. Ki hinné?!)

A gombagyűjtés legfontosabb szabálya: csak azt a fajtát gyűjtsük, amit ismerünk, vagy nézessük meg szakértővel! A frissen szedett gombából készülhet leves, pörkölt, sült, rántott gomba. De télire is bespájzolhatunk, ennek szokásos módja a szárítás. A napfényen vagy sütőben kiszárított gombát a legegyszerűbben úgy használhatjuk fel, hogy megőröljük és a gombaport levesekhez, ételekhez keverjük, ettől különleges ízt kapnak. A szárított gombákat szeletekben is felhasználhatjuk, ilyenkor forrázzuk le és fűzzük meg, majd így tegyük az ételbe.

Fotó: Szepesi Dóra

A nyár gyümölcseiből bármikor készülhet egy finom sütemény a délutáni teázáshoz vagy kávézáshoz. Most az őszibarackot választottuk.

Hozzávalók: 25 dkg porcukor, 4 tojás, 1 dl szódavíz (vagy szénsavas ásványvíz), 1 dl olaj, 25 dkg liszt, 1/4 csomag sütőpor, 4 szem őszibarack

Elkészítése: A porcukrot, a tojássárgákat, a szódát és az olajat habosra keverjük, ezután hozzákeverjük a lisztet és a sütőport. A 4 tojásfehérjét kemény habbá verjük, majd könnyedén hozzákeverjük a tésztához, ügyeljünk rá, hogy ne törjön össze. A tésztát sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk, a tetejére rendezzük a barackszeleteket, majd 180 fokos sütőben 30-40 perc alatt készre sütjük.

Fotó: Szepesi Dóra

A kert, mint individualizált hely

Az embernek minden élőre szüksége van, hogy egészségesen fejlődjön. Egy olyan burokra van szükségünk, amely a külvilág és köztünk határt von, de nem határol el tőle. Ez a kert ősképe. A „kert” egy földi hely, amellyel specifikusan és személyesen összekötődöm, ahol dolgozom, amit ápolok, megfigyelek, átélek és élvezek. Egy hely, ahol állandó és hűséges aktivitásunkat tesszük, ahol a különböző elemekhez és lényekhez kapcsolódunk: föld, víz, levegő, hő, növények és állatok. Ezáltal válik lehetővé az evolúció és a fejlődés.

A kertészeti tevékenység – legyen az balkonládában, zöldségeskertben, gyümölcsösben, szőlőben, palántás kertben, farmokon, a tájkertben vagy a házak udvarán – a növényvilág, az állatok és az ember adja az élet alapját. Arról van szó, hogy mindezeken a „hely”-eken kialakítsunk egy zárt, individualizált helyszínt, mint a sok „nem-hely” ellenpólusát, ez utóbbiak alatt értjük például az óriási monokultúrákat, repülőtereket, autópályákat. Madártávlatból nézve minden változatos udvar „kert”. Hogyan tudjuk az előbb felvázolt kertészeti szempontunkat az általunk elérhető kertekben érvényesíteni? Erősíthetjük egyfelől a rugalmasságot és az alkalmazkodóképességet, javíthatjuk másfelől a termékenységet és a minőséget? Hogyan lehetne növelni ezen individualizált helyek számát, és hogyan lehetne ezt a folyamatot tovább fejleszteni, hogy általuk az udvarral kapcsolatos evolúció és fejlődés összefüggését támogassuk?

Az élet a mérce: Nincs végtelen növekedés. Hogyan lehet a mezőgazdaságot emberi mértékkel működtetni? Meddig tudom a kertem, üzemem, parkom életét felelősen kísérni, illetve áthatni? Meggyőző-e a növekedés és az egyre több gépesítés? Van-e elegendő példa arra, hogy belülről és nem kívülről tegyük intenzívebbé a kert életét?

A kert, mint lelki táplálék

A kertészeti tevékenység ezen külső oldala belső hasonlóságot is hordoz. Amint az ember a természetet tudatosan gondozása alá veszi, egyidejűleg belső „vad” erőit is gondozza. Sokak számára, különösen a fiatalok számára a „kertészkedési” munka az egyedüli lehetőség, hogy magukat leföldeljék. Hogyan lehet számunkra hasznos ez a lehetőség és hogyan nyújthatjuk ezt a lehetőséget manapság embertársainknak, hogy a belső művelést, (önnevelést, pedagógiát, gondozást, ápolást, terápiát) megvalósíthassuk? Léteznek kezdeményezések, kertek iskolában, gyógyító kertek kórházakban, otthonokban stb., amelyek erről a potenciálról tanúskodnak. A lehetőségek azonban még egyáltalán nincsenek kimerítve. Hogyan válhatnának a modern üzemek a maguk mechanizmusával és nagyságával a tanulás és a gyógyulás terepeivé? Hogyan lehetne megteremteni, átalakítani ezeket a terepeket, hogy gazdaságilag és szociálisan elviselhetők legyenek?

A kert szépséget is sugároz magából, amelyre ma óriási szükségünk van sivár tájainkon, zaklatott agglomerációinkban. Tovább lehetne-e fejleszteni a táj esztétikájának biodinamikus/antropozófus megközelítését? A szépséget nem dekorációként kell érteni, hanem olyan szépségnek, amivel a lények, a dolgok szellemisége kifejeződhet és kisugározódhat. A cikk szerzői ezt úgy fogalmazzák meg, hogy „a szépség mindenki számára jelenlévő általános jóság”. Hogyan lehetne ez a szépség a kertészeti és mezőgazdasági munka egyértelmű része, és így gazdaságilag realizálható rész?

A kert, mint az új közösség csírájának helyszíne

Ebből adódnak a következő kérdések: Hogyan erősíthető a kapcsolat a táj és a város között? A gazdaságok kapui hogyan maradhatnának nyitva az emberek előtt? Miképpen tudnánk a háztáji gazdaságokhoz fűződő kapcsolatokat erősíteni, úgy, hogy az udvar környezetet képezne az organikusnak, biodinamikusnak? Divatos az Urban Gardening (városi kertészkedés). Vannak-e példái a városi kertészetben a biodinamikus megközelítésnek? Lehetséges-e, hogy egy városra igazán kertként tekintsünk? Hogyan lehet ezeket az impulzusokat erősíteni? Számos országban életfontosságúak a kertek és a kisebb mezőgazdasági udvarok, például az önálló élelmiszerellátás, az erőforrások védelme tekintetében. A világ mezőgazdaságáról szóló híradások arról tudósítanak, hogy a kisgazdaságok és azok a struktúrák, ahol intenzív sokoldalú munka folyik, nos ezek jelentik a garanciát és a reményt egy szociális, gazdasági és ökológiai szempontból tartós élelmiszerellátásra, a megfelelő ellenálló növénytermesztési rendszereken keresztül. Mit tanulhatunk ebből? Azt, hogy hogyan változtathatunk az ember és a természet viszonyán a hozzáállásunk által. Közeledjünk hozzáállásunkkal a mezőgazdasághoz vagy a kultúrtájhoz, fűzzük szorosabbra kapcsolatunkat a természeti világokkal: így teremthetjük meg új „kertünket”.

*(forrás: Das Goetheanum, 2015 március 20.)

2016-ban az év témájához írtak egy cikket Földünk globális „kert”? címen. A cikkírók: Ueli Hurter, Jean-Michel Florin, Thomas Lüthi. Az írás e cikk nyomán készült.

Fotó: Szepesi Dóra

Öt perc alatt megvan! Ez a desszert más gyümölccsel is készülhet: például nektarinnal, sárgabarackkal, eperrel, fügével, almával, kivivel.

Hozzávalók két személyre: 2 dl natúr joghurt (növényi is lehet), 2 érett őszibarack, 2 evőkanál folyékony méz.

Elkészítése: A barackokat megmossuk, meghámozzuk, negyedeljük, a gyümölcshúst kockákra vágjuk. A joghurtot tálkába öntjük, simára keverjük, beletesszük a gyümölcsöt és a mézet rácsorgatjuk. Kész!

“Egy kézfogás is a mindenség takarója”
(Weöres Sándor)

Kedves Olvasó!

Szeptemberben a nyaralások végeztével még az is érzi az iskolaszagot, akinek már a gyereke sem jár suliba. Valahogy újra találkozunk a munka, a tanulás témájával, összekerülünk a szokott környezetünkkel, vagy új utakra lépünk. Tanulni, fejlődni, haladni az úton, ez az ember feladata. Közben pedig új s új embereket hoz elénk a sors, társakat, akikkel így vagy úgy együttműködünk. Találkozásokat, újakkal, régiekkel.

Milyenek ezek a találkozások? Milyen embertársakra, találkozásokra vágyunk valójában mindannyian? Talán nem nagy szó, ha azt írom, hogy a lét gyökeréig levilágító találkozásra, kapcsolatokra vágyik az ember, ami új utat nyit, segít, rámutat, mit kell tennünk, hogyan tovább. Ha túlzottan elmerülünk és kifáradunk a hétköznapi témákban, éppen azt a kreatív energiát nyirbáljuk meg, amivel kölcsönösen nyitottak tudnánk lenni a gyümölcsöző találkozásokra. Sokszor csak a lét határhelyzeteiben ismerjük fel, milyen is lehet az. Mindaddig nem gondoltam, hogy az egyik ismerős kismama egyáltalán kilát a pelenkázások és szoptatások közül, amíg nem fogalmazta meg szülése alapvető élményét: amikor először meglátta a kisbabáját, soha nem tapasztalt érzés kerítette hatalmába, a találkozás ereje tudatosította benne igazán, hogy ő most már anya. Hasonló érzés a búcsúzás is, amikor szeretteink betegágyánál, koporsójánál állva döbbenünk rá, ennyi volt, és mit mulasztottunk… Szeptember az újrakezdés, a valami újat tanulás lehetőségét rejti magában, és nemcsak az első osztályos tanító néninek ragyogó öröm és felelősség is egyben 25-30 kicsi nyílt tekintettel szembenézni.

Nemrégiben egy furcsaságra jöttem rá, arra, hogy a költőkben és a masszőrökben van valami közös – más-más nyelven, de ugyanazt tudják. Hogy micsodát? Sokszor elég egyetlen tekintet, vagy egy kézfogás, ahogy fentebb Weöres Sándortól idézem a tömör megfogalmazást…

Kedves Olvasó! Tanuljunk! Mindenki mindenkinek a tanítómestere lehet. “Ami jó a másikban, azt eltanuljuk, ami hibás, azt kijavítjuk magunkban” –  így egy taoista bölcs mondás.

*(Szepesi Dóra cikke megjelent az Ideál magazin 2002. szeptemberi számában)

Fotó: Szepesi Dóra

Ajánlom a következő rádióműsort is a témához: http://www.katolikusradio.hu/musoraink/adas/376218

„A vulkanikus talajon csupa leveles növény terem, többnyire kétszikűek, ezt szeretik a kecskék. Legeltetés közben van időm gondolkodni, – és itt visszaköszön a waldorfpedagógia –, aki jól figyel, szinte érzékelheti a virágos legelőkön a tündéreket.  Néha az az érzésem, hogy virágsapkával a fejükön és hintázva a fűszálakon ott ugrálnak a kecskék előtt és csábítják őket, „erre is gyere, én is itt vagyok!” A kecske úgy legel, hogy itt kap egy kicsit, és ott valamit, leginkább a bokrok hegyét; csupa levegő meg fény veszi őket körül legelés közben: a tündérvilágot szeretik! A sajtjaimnak jó híre van, minőségét már elegen bizonygatták, hogy merjem vállalni, és vállalom azt is, ahogy a kecskék élnek ebben az elvarázsolt világban. A bor a táj mély rétegeiből az ásványiságot hozza ki, a rétjein legelő kecskék tejében meg a növényvilág minősége mutatkozik meg. Ez a csoda, a táj metamorfózisa a tejben, mindennap megtörténik, ezt a minőséget aztán én megpróbálom alázatosan a sajtban visszaadni.”

*Balla Enikő sajtkészítővel beszélgettem pár évvel ezelőtt, az interjú, amelyből idézek, nem jelent meg, mert átalakult a lap, ahová készült. Enikő szomszédunk a zempléni kis birtok mellett, e különleges világba kalauzol ez a fotó és ez a néhány gondolat.

Részemről még annyi: a kecskesajt hozzávaló borral nagyon finom, vagy kenyérre kenve zöldhagymával. A kecsketej pedig különleges ízt és hangulatot ad a feketekávénak…

Ajánlott kisfilm: https://www.youtube.com/watch?v=zC77AjdV3uY

Fotó: Szepesi Dóra

Ugye, még sosem találtunk étlapon rizsmiszós gyümölcslevest? Pedig érdemes kipróbálni a tejföl és a tejszín helyett! Különleges és pikáns, enyhén sós, ellensúlyozza a gyümölcsök édes-savanyúságát, kíméli a gyomrot, óvja a bélflórát.

Hozzávalók: 1 kg gyümölcs, 1-2 csipet ánizsmag, 1 csipet só, 1 csomag mazsola, 1,5 liter víz, 2 evőkanál fehér miszó.

Elkészítése: A gyümölcsök bármelyikét felhasználhatjuk (egres, ribiszke, cseresznye, meggy, barack, szilva).
A gyümölcsöt az ánizzsal puhára főzzük, 2 ek fehér miszót keverünk bele. Az erősen savanyú gyümölcsökhöz mazsolát adunk. Ha kihűlt, kétszersültre, zabpehelyre öntve tálalhatjuk.

A savanyú vidámmá tesz – tartja a német közmondás: igazuk van, tapasztalatból tudjuk. Arra is rájöttem, hogy miért! A tejsavas erjesztésű zöldségek elősegítik az emésztést, és ha az emésztésünk rendben van, alapvetően vidám az élet, nemde? De!

Írtunk már erről máskor is, de nem elég ismételni: egész nyáron kovászoljunk uborkát, káposztát felváltva és a levét is fogyasszuk! Akár „szörpként” ásványvízzel hígítva, akár hígítás nélkül. Ezenkívül kellemes ízt kapnak tőle a különböző saláták és zöldséglevesek.

A kovászolás fortélyairól itt találhatunk bővebb leírást:

http://makronauta.blog.hu/2011/06/30/savanyitas_termeszetesen

Meleg nyári éjszakákon, amikor enyhe az idő, le szoktuk venni a sátor tetejét, és csak azt a vékony kis vásznat hagyjuk fent. Olyan ez, hogy egyszerre érzed, mennyire kicsi vagy és azt, milyen tágas a világ.

Érzékeled a légáramlatokat, az illatokat, a tücsökciripelést, a madarak hangja meg újabb tereket nyit... Előfordul, hogy családi ünnepeken, baráti találkozókon éjszakára nem férünk be mind a házba, sátorban alszunk a kertben.

Hogy az milyen jó! Főleg, ha zavartalan természeti környezetben tehetjük. Például kilátással a „Sátoros hegyek”-re.

Fotó: Szepesi Dóra

A nyár két vonzó, illatos gömbölyűsége egy tányérban!

Hozzávalók 6 személyre: 1 kisebb görögdinnye, 250 gramm fekete szemű szőlő félbevágva, kimagozva, 1 citrom leve, 2 evőkanál méz, 3-4 evőkanál narancslikőr, mentalevélke a dekoráláshoz

Elkészítése: A görögdinnyét negyedekre szeljük, kivágjuk a belsejét, kimagozzuk és kockákra vágjuk a gyümölcsöt. A szőlővel együtt egy tálba helyezzük. A citrom levét összekeverjük a mézzel és a narancslikőrrel, majd ráöntjük a gyümölcsre és időnként megkeverve egy órán át állni hagyjuk. Ezután porciózzuk kis tálkákba.

Fotó: Szepesi Dóra

Frissen, nyersen a legjobb az érett, megmosott barackokból belakmározni. Ezenkívül ásványvízzel turmixolhatunk belőle italt. Készülhet barackos piskóta vagy más sütemény, krém, hab, fagylalt. Különleges a sült barack, amikor a megmosott barackokat kimagozva a sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük és 15-20 percre a sütőben közepes lángon megsütjük. A közepébe helyezhetünk egy-egy diógerezdet, így a dió pirulása jelzi, mikor kész.

Télire, aszalhatunk is, de a hagyományos cukorral eltett baracklekvár és dzsem mellett ajánljuk a cukor nélküli változatot. A megmosott, félbevágott, kimagozott fél barackokat üvegekbe helyezzük úgy, hogy szorosan egymásra tesszük őket, így fér a legtöbb az üvegbe. Az üvegek tetejét légmentesen rácsavarjuk, majd egy üres kuktába beállítjuk őket úgy, hogy alulra vékony fa léceket teszünk, hogy az üveg alja a kukta fenekével közvetlenül ne érintkezzen. Kb. 3-4 db fér egyszerre a kuktába. Ekkor annyi vizet töltünk a kuktafazékba, hogy az üvegeknek kb. a feléig érjen. Ez a víz képezi majd a gőzt, amivel kidunsztoljuk a befőtteket. Rátesszük a fedelét a kuktafazékra, és nagylángon, a nyomás felmeneteléig hevítjük. Ekkor takaréklángon 20 percig tovább gőzöljük. Eloltjuk a lángot, hagyjuk a befőtteket a fazékban kihűlni, majd kiszedjük, kívülről megtöröljük a nedvességtől és a spájz polcára tesszük.

Természetesen ezt mindenféle gyümölccsel megcsinálhatjuk, finom, természetes ízű, illatos gyümölcsbefőttünk lesz, mégpedig cukor és tartósítószer nélkül. A gyümölcsök, nedvességtartalmuktól függően levet eresztenek. Amennyiben jól kimostuk az üveget meg a tetőt, és hibátlan, érett gyümölcsöt használtunk, nem penészedhet meg!

Fotó: Szepesi Dóra

A kávé élvezeti cikk, mértékletes fogyasztása ajánlott. Ugyanis, hatóanyagai révén serkentő hatással van a központi idegrendszerre, a szívre, a véredényekre és vizelethajtó hatása miatt a vesékre is. A kávéban lévő csersav stimulálja az érrendszert, tágítja az ereket. Koffeintartalma az idegrendszerben valójában nem a fáradtságot szünteti meg, csupán élénkít, energetizál.

A makrobiotika nyelvén ezt úgy fogalmazzák, hogy túlzott jin energia tartalma miatt földobja  fogyasztóját, hirtelen élénk lesz, majd egy kis idő múlva elfárad újra. Az egészséges életmód hívei a babkávé helyett a kiegyensúlyozottabb gabonakávét, katángból vagy cikóriából készült kávépótló italokat fogyasztják. A pörkölés révén ezek kesernyés, fanyar ízt kapnak, ami szintén élénkít. Különösen nyáron van ránk jó hatással a pörkölt, kesernyés íz, amikor a szív- vékonybél energiaköre működik a legintenzívebben.

A babkávészemek serkentő hatásának felfedezéséhez több legenda is fűződik. Az egyikkel a Mátrában találkoztam először. Mátraházán van egy „Táncoló kecskék” nevű kis szálloda, a nevével kapcsolatban olvastam azt a változatot, miszerint a kávé élénkítő hatását egy Káldi nevű etióp pásztor fedezte fel Kr. e. 300-ban. Észrevette ugyanis, hogy ha a kecskéi a piros bogyókat legelészik, sokkal élénkebbek lesznek. Elmondta felfedezését a közelben élő szerzeteseknek, ők tovább fejlesztették: a magokat megpörkölték, így készítettek belőle ízletes italt, aminek azóta is számtalan változata ismert.

Fotó: Szepesi Dóra

Ízletes, könnyű, frissítő előétel – forró nyári napon ideális. Ha nincs kivi, kockára vágott uborkával vagy savanykás almával helyettesíthetjük.

Hozzávalók 4 személyre: 2 kis sárgadinnye, 4  db leforrázás után meghámozott paradicsom, 3 db hámozott, szeletelt kivi,  1 evőkanál apróra vágott fűszernövény keverék (kapor, menta, zöldpetrezselyem), 4 evőkanál mézes-citromos öntet*, 2 evőkanál tökmag

Elkészítése: felezzük a dinnyét és magozzuk ki, a dinnye húsát gömböcskék formájában kanyarítsuk ki belőle vagy kockázzuk fel, tegyük félre egy tálba, a héját őrizzük meg a tálaláshoz. Mindegyik paradicsomot vágjuk 8 cikkre, és vegyük ki a magokat. Tegyük a dinnyét és a paradicsomot egy tálba a kivivel és a fűszerekkel. Öntsük rá a dresszinget és keverjük össze. Ezt a keveréket a fél dinnyehéjakba kanalazzuk és tökmaggal megszórva tálaljuk.

*Az öntet hozzávalói: 4 evőkanál citromlé, 2 evőkanál méz, 3 evőkanál olívaolaj, só és bors. A hozzávalókat öntsük üvegbe, dugaszoljuk le és rázzuk össze. 150 ml öntetet kapunk.

Fotó: Szepesi Dóra

Legjobb ital a nyári hőségben! Ha megtudjuk, mi mindent gyógyít a kukorica selyme, sose fogjuk ezentúl a szemétbe dobni vagy a komposztba tenni!

Kukoricabajusz – az indiánoknál kukoricaselyem (mennyivel tündéribb név)
Ezer éve fogyasztják az észak-amerikai bennszülöttek, mivel a kukorica volt az egyetlen termő gabonájuk. A magot nem fogyasztották nyersen, csak a szárítás után feldolgozva: például a lisztjéből, darájából készült lepények, kenyerek, sütemények, puliszka formájában. Mint ahogyan mi is, a növény egyéb részeit szintén felhasználták: a csuhét megszárították és szőnyeget, kosarat, játékbabát, mokaszint készítettek belőle. A bajuszból teát főztek – számos jótékony hatása mellett ez a tea a szív és a vese működését segíti elő.

A kukoricabajusz természetes vízhajtó, és hatékony salaktalanító hatású, különösen a hólyagot és a vesét tisztítja. Csökkenti a folyadék visszatartást és méregteleníti a szervezetet.
Enyhíti a gyulladásból eredő ízületi fájdalmat, segít húgyhólyagfertőzések, húgyúti fertőzés és gyulladás, prosztata gyulladás, vesekőre való hajlam esetén, valamint karbantartja a magas vérnyomást és a magas koleszterinszintet.

A kukorica lehetőleg biotermésztésből származzon, ha teát akarunk főzni a kukoricabajuszból. Ellenkező esetben nem javasolt.

A tea elkészítése: 1 csésze kukoricabajuszt, 1 liter vízzel beleteszünk egy edénybe és felforraljuk. Ekkor levesszük a lángot és takarékon még néhány percig főzzük. Melegen fogyasszuk.

Száríthatunk is kukoricabajuszt, amit később használunk fel, amikor már nincs szezonja.

Ha Európa és Ázsia északi sávjának tűlevelű erdeit tekintjük, mintegy 7000 kilométernyi területet bejárhatunk anélkül, hogy a táj képe változna: ameddig a szem ellát (és még tovább) nyírfák, fenyők, lucfenyők. A földön nincs még egy ilyen hely, ahol ennyire egységes lenne a vegetáció, mint ezen a Finnországtól a csendes-óceáni Kamcsatkáig terjedő szakaszon. De nemcsak a vízszintes kiterjedés érdekes, hanem a függőleges is egyedi, ez pedig a tajga talaja! Ugyanis a rovaroknak, gombáknak és a baktériumoknak több mint 300 évre van szükségük, hogy egyetlen tűlevelet lebontsanak. Ez a rengeteg, különböző mértékben elbomlott tűlevél pedig felhalmozódik. Belegondolni is mesés, hogy a hideg éghajlaton az erdő talajának egy méter vastag rétege humusz! Amilyen nagy ez az erdő, olyan alacsony a biodiverzitás, vagyis nem olyan sokféle rovarfaj él itt, mint például a trópusokon.

Thierry Erwin rovartudós közlése szerint a trópusokon egy fa mintegy 600 rovarfajnak ad élőhelyet. Egyesek a gyökérnél élnek, mások a törzsben, vagy a fa koronájában. Az esőerdőkben a becslések szerint 50 000 fafajta él, így ha kiszámoljuk, 30 millió rovarfaj otthona, – míg északon valószínűleg csak néhány ezer rovarfaj él. A lebontó folyamat eme lassúsága, egyszerűsége megkapó még azoknak is, akik csak gondolatban járnak e tájakon. Hát ha még emlékeinkben megtaláljuk azt az érzést, milyen, ha lépéseink alatt süpped a finn erdők nyugvó élete… Elgondolkodtat, vajon hogyan számolták ki, hogy egy tűlevél lebomlásához 300 esztendő szükségeltetik. És az is érdekes gondolat, amit a cikkben még olvastam: a talpunk alatt szunnyadó rengeteg életerő inspirálja a táj lakóit. (És aki arra jár, azt is.)

(a cikk forrása: Das Goetheanum 2015.május 15.)

Fotó: Szepesi Dóra

Bemutatjuk a vendégváró asztal egyik lehetséges díszét! Szusihoz hasonlítanak ezek a kis édes falatok, ám csupán a küllemük miatt. De japánosnak japánosak, ezért (meg a méz miatt) ragadt rajtuk e név.

Elkészítése: A banánt meghámozzuk, majd kb. 3 centi vastagságú szeletekre vágjuk. A szélét körben bekenjük mézzel és fekete szezámmagba hempergetjük. Tányérkára rendezzük, eperrel vagy más piros színű gyümölccsel díszítjük. A szezámmag helyett darált mákba vagy kókuszreszelékbe is belehempergethetjük a mézes banánszeleteket.

"Ínyencség – a legnyersebb, legállatiasabb s a legtöbb önzésre valló szenvedély."

Egy régi kiadás előszavában írja Karr Alfonz: amíg Brillat Savarint nem olvasta, az ínyencséget mindig a legnyersebb, legállatiasabb s a legtöbb önzésre valló szenvedélynek tartotta, de azóta, hogy ezzel a könyvvel megismerkedett, csak sajnálkozni tud magamagán, ha arra gondol, hogy az ízlelő érzéknek az a kifinomultsága, mely a B. S. könyvének életet adott, ő belőle hiányzik és most már tisztában van vele, hogy ez ugyanolyan tökéletlenség, mint a nagyothallás.

A szerző 1825-ben írta könyvét, amikor a kémia még csecsemőkorban járt, azóta több följegyzését vagy elméletét tévedésnek bélyegzett a tudomány haladása. Ám érdemes belelapozni, nagyon sok elgondolkodtató és szórakoztató eleme miatt: az ízlésről, ízlelésről, a gasztronómia fejlődéséről, az elhízásról, az emésztésről találunk benne például fejezeteket. Van benne jó sok kellemes meglepetés és rálátás a régi korra, felismerés, hogy nincs új a nap alatt, például, hogy vadászat közben pihenőt kell tartani és a mozgás mennyire jót tesz az anyagcserének.

Vajon miért lett a francia konyhaművészet és cukrászművészet etalon? Ezt is megtudhatjuk a könyvből. Természetesen receptek sem hiányoznak belőle, ezeket is csak ajánlani tudom, ha nem is készítjük el mindet, de ötleteket meríthetünk belőlük. Egyik kedvencem a plébános omelett-je…

Az izlés filozófiája (így, rövid i-vel!) magyarul 1912-ben jelent meg, a Singer és Wolfner kiadó adta ki, fordították: Ambrus Zoltán és Ambrus Gizella.

Könyvtárban, antikváriumban és barátaink polcán érdemes keresni  –  nem ritka, hogy a saját könyveink között is megtaláljuk, megvan az nekünk, csak elfelejtettük...

Mennyire más íze van a pirított olajos magvaknak, mint natúr állapotukban, érdemes kipróbálni! Napi adagja egy maréknyi.

A nyár íze az öt elem tana szerint a keserű, így az enyhén kesernyésekből is választunk ízpalettánkból. Ilyenek például a pirított olajos magvak, és a kávék (babkávék, gabonakávék, cikória, katáng.)

Ha megpirítjuk a magokat, ráadásul az esetleges baktériumfertőzést is kivédjük, hő hatására a fertőző csírák elpusztulnak. Kóstoljuk meg a pirított diót, mogyorót. Nassnak se rossz.

Fotó: Szepesi Dóra

Egy kedves ismerősöm sokat utazik, jó messzi tájakra is eljut és élményeit a közelebbi barátaival írásban megosztja. Okosan, összeszedetten ír, ugyanakkor érzékekhez is szól és belekever egy kis önismeretet meg az emberiség múltjával való szembesülést.
Legutóbb Indiáról kaptam útinaplót. India gyerekkori álmom, és jólesik ilyen formán is utazni (mert nem jártam ott a valóságban). Köszönöm az élményt, a sokféle reflexiót! Írtam neki, hogy olvasás közben többször előfordult, hogy elhittem, hogy a valóságban hazahoztad az oroszlánszobrokat vagy a majomcsapatot, amiket persze élményben hoztál haza. Meg a sok-sok tájat, hihetetlen léptékeket, épületeket, műemlékeket (amelyek némán őrzik készítőik szellemiségét), szertartásokat, hétköznapi világot...

Az ember talán jobban is érzi magát a világban, legalábbis jobban elfogadja a körforgás tényét, ha ilyen élményekkel szembesül. Erre ő azt válaszolta, hogy: Elgondolkoztató az a gondolatod, hogy a körforgás utazással elfogadhatóbb, talán, bár ha egy vidéki emberre gondolok, persze inkább a régebbi időkből, aki ki sem mozdult a falujából és békében fogadta el az e világot és a túlvilágot. Azt hiszem széles a skála, ki hogyan keresi és találja meg a lelki békéjét, egyezik ki a világgal és abban magával.

Az biztos, hogy az utazások sejtetik azokat a titkos mélységeket és tudást, kultúrák szintjeit, amik felhalmozódtak a világban, egyfajta körforgással eltűntek, mással lecserélték és talán a körforgás újra felszínre hozza… Egyébként nem is kell messzire menni, minden évben szembesülhetünk a körforgás tényével, szemléltetik nekünk a növényeink a kertben vagy a cserépben. A csírázó, kiteljesedő, majd magba menő mag nagy utat jár be, hogy aztán kezdje elölről – minden évben. A napraforgón is megfigyelhetjük.

Fotók: Szepesi Dóra

Gyakran előfordul, hogy kiránduláskor nem tudunk magunk sütni kenyeret, vagy vinni eleget és a helyi boltokban kell vásárolnunk az utánpótlást. Ami ugye minőségileg hagy maga után némi kívánnivalót. De sebaj! Télen-nyáron segíthetünk magunkon, ha van szabadtűz, amelyen szépen átpiríthatjuk a szinte nyers túlfehér kenyérszeleteket – s így már ehető, sőt, nagyon ízletes!

A nyers kenyérszeleteket nyársra szúrjuk, és 5-10 centiméter távolságban mindkét oldalát 1-2 percig pirítjuk – vigyázzunk, ne kormozódjon be, hanem lassan piruljon, barnuljon. A legjobb, amikor már nem lánggal ég a tűz, hanem parázs van: a szabadtéri tűzrakóhelyen és a szobában nyitott kályhaajtó előtt is piríthatjuk így a kenyeret.

Fotó: Szepesi Dóra

Nyár, szabadidő, pihenés, feltöltődés, kikapcsolódás – tippek és útipatika az egész család számára. Pénteken 13.04 perctől ajánljuk Olvasóink figyelmébe a Katolikus Rádió Kapcsolatban című műsorát, amelyben Csuth Judit szerkesztő Szepesi Dóra életmódtanácsadóval beszélget.

„A szívem egy nagy harangvirág és finom remegések az erőm” – írta Ady Endre.

Mindig gyanítottam, hogy látásmódjának köze van a keleti életszemlélethez, ebből a kis idézetből is ez derül ki számomra. Amikor meglátok egy harangvirágot, sok mindent felidéz.

(Csak nézni, néha leszedni…)

Fotó: Szepesi Dóra

Festői játék a konyhában – a híres magyar származású festő akvarelljének szabad feldolgozása.

A modell, amit lehetőségeink szerint változtattunk ehetővé:

http://de.wikipedia.org/wiki/Das_gro%C3%9Fe_Rasenst%C3%BCck

Az ötlet nyomán még sokféle tápláló tányérdíszítést el tudunk képzelni…

Útipatikánkat mindig érdemes gondosan összeállítani, mert jobb, ha több kellék van nálunk, mintha valami hiányzik. Nézzük egy rendes (egynapos) kiránduló hátizsák tartalmát, ez a minimum: zsebkés, kötszer, ivóvíz, zsebkendő, nap elleni krém, kendő, sapka, ami véd a naptól, rovarcsípés ellen vihetünk magunkkal valami speciális kenőcsöt, de megfelel az is, ha van nálunk egy kis fokhagyma, ha bekenjük a csípés helyét, enyhíti a csípés utáni viszkető érzést és fertőtlenít. Megemlítem még a jó cipőt, ami biztonságot ad, sok balesetet megelőzhetünk (elcsúszás, ficam, stb.)

A témáról lásd bővebben korábbi cikkeinket:

http://makronauta.blog.hu/2013/07/30/nyari_hazipatika_i_resz

http://makronauta.blog.hu/2013/08/06/nyari_hazipatika_ii_resz