Mi is ott leszünk kóstolóval, könyveinkkel!

2015. december 14-én, hétfőn 18-20 óráig a MagNet Közösségi Házban

Budapest, 1062 Andrássy út 98.

A Vega Baráti Kör és a Testtudatos Táplálkozás meghívója:

Gyere el te is, és hívd meg ismerőseid a december 14-ei Karácsonyi Vega Estre, ahol ebben az évben utoljára közösen megünnepeljük a szeretet ünnepét!

Lehetőség lesz kötetlen beszélgetésre, és elfogyasztjuk közösen, amit hozunk.
Karácsonyi vásárral is készülünk, lesznek könyvek, egyéb vegetáriánus termékek megvásárlására. A kiállítóink közt lesznek: Sebestyén Szilvia, Tóth Gábor, Labant Csaba, Szepesi Dóra, Marton Melinda, a Green Milk, a Datolyakirály, és még sokan mások.

19.00 órától Labant Csaba, dalszerző és előadóművész kedveskedik zenei programmal a vendégeknek, ami igazán a szívhez szól! Labant Csaba 2012-ben a világ számos országában járt ÖLELD ÁT A VILÁGOT – ZENÉVEL című Békehíd világturnéján, többek között Indiában, Venezuelában, Ausztriában, Görögországban és az USA-ban.
Felesége, Ada - aki fuvolaművész-csillag, a Venezuelai Nemzeti Filmharmónikus Zenekar szólistája. Különleges zenéjükben ötvözik a magyar és az indián kultúrát - dalszövegeik az időtlen bölcsesség üzeneteit rejtik.

Ezúttal azt szeretnénk kérni, hogy hozz magaddal valamilyen vegetáriánus/vegán ételt, vagy innivalót, amit közösen elfogyasztunk! Ha ételt hozol, akkor légy szíves írd le az étel összetevőit is, hogy mindenki el tudja dönteni, hogy megeheti-e az ételt. Köszönjük!

"A szeretet hatalma mérhetetlen, beragyogja a Hold fölötti égboltot, és csillagmagasságokig tör. Aki szeret, mintha égi utakon járna." Hioszi Tatiosz

Szeretettel várunk!

Vega Baráti Kör

A hokkaidótök nagyon ízletes sütőtök. Szeletekre vágva, párolókosárban pároljuk 25-30 percig. Ügyeljünk arra, hogy a párolókosár alatt lévő lábasból ne forrjon el a víz! Villával ellenőrizzük, puha-e már, ekkor a lángot eloltjuk és megfelelő hőmérsékletűre hűlni hagyjuk a szeleteket.

Natúr fogyasztjuk, de ha igazán pikáns ízt szeretnénk kóstolni, pár csepp szójaszósszal ízesítsük a párolt tököt. Finom, melegítő étel, a gyomor-lép-hasnyálmirigy szervrendszer energiáját támogatja. Nyirkos, hideg időben a legjobb.

Fotó: Szepesi Dóra

Ritkán készül velem interjú, (mivel inkább én készítek beszélgetéseket) de most az ősszel egy nagyon kedves gyermekirodalmi folyóirat szerkesztője tett fel kérdéseket. Ismerősöm említette, hogy néhány tevékenységemet nem említettem. Igaz! Ezekről majd egy másik alkalommal bővebben szólok. (Addig is csigázzuk az érdeklődést.)

Íme az interjú:

http://csiga-haz.blog.hu/2015/10/31/csigahaz-interju_szepesi_doraval

Vagy lapcsánka vagy tócsni – lényegében ugyanaz. Kiváló főzelékfeltét, de önállóan is megállja a helyét, friss zöldségekkel vagy tejföllel, sajttal tálalva. Frissen és másnap is finom.

Hozzávalók 4 személyre: 4 krumpli, 2 cikk fokhagyma, liszt, 1 tojás (kihagyható), só, frissen őrölt feketebors, olaj a sütéshez.

Elkészítése: A krumplit meghámozzuk és nyersen lereszeljük, hozzákeverünk annyi lisztet, hogy egy jó állagú, képlékeny masszát kapjunk. Hozzátesszük a zúzott fokhagymát, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, és egy tojást is beleüthetünk. A masszából féltenyérnyi darabokat szaggatunk, forró olajban kisütjük. Az alapreceptet variálhatjuk, a borsozás alternatív, a krumpli helyett cukkíniből is szokták készíteni, reszelt sajttal is ízesíthetjük.

Fotó: Szepesi Dóra

Ha könnyen elkészíthető egészséges receptekre vágysz, már meg is találtad a megfelelő forrást: ajánlom figyelmedbe a Főzz évszakok szerint! - Makrobiotikus családi konyha természetesen, állati fehérje nélkül című könyvünket.

Kedveld az oldalunkat és oszd meg ezt a képet, ha szeretnél nyerni egy példányt a 3.500 Ft értékű könyvből.

Sorsolás 2015. december 15-én!

Jólesett trópusi nyaralásról olvasni most, az étkezés szempontjából is tanulságos…

Két hétig alkalmam volt részt venni Barbadoson egy nagyon kedvező nyaraláson. Valaki visszaadta az utat, és én olcsóbban kaptam meg, körülbelül a felébe került, mintha Rómába utaztam volna. Így kerültem el a trópusi Barbadosra, ami az Egyenlítőtől északra, a 13. szélességi fokon fekszik. Természetesen megragadott az étkezés…

Az utcán bennszülött nénikék kis kosárkából egzotikus gyümölcsöket, zöldségeket árultak, mindent, ami náluk terem. Rögtön gondoltam, de jó lenne ezekből főzni! Mialatt a többiek ilyen-olyan bárokban ücsörögtek, ökörsütésen vettek részt, marhahús szeleteket fogyasztottak, addig mi elmentünk egy könyvesboltba és könyvet vettünk a bennszülöttek étkezési szokásairól, az itt termő zöldség- és gyümölcsfajtákról, s megnéztük, mit lehet belőlük főzni. Bevásároltunk. A luxushotel szobájában volt konnektor, jobb híján vettünk egy elektromos főzőlapot, vágódeszkát, kést, fakanalat, tányért, fazekat, beszereztünk fűszereket, olajat, ecetet, tengeri sót, barna rizst, kölest és kukoricadarát, zöldségeket, gyümölcsöket, és elkezdtünk főzni úgy, ahogy egy bennszülött főz. Nagyon élveztük, és bőven használtuk a paprikát, paradicsomot, mert ezek a trópusi növények jól illettek saját éghajlatukhoz. Ételeink finom lecsós szósszal, fűszerekkel ízesítve illatoztak. Igazán élveztük, hogy minden nap egy kis menüt főztünk, és el is mosogattunk magunk után a fürdőszobában. A szép, nagy szekrényt berendeztük éléskamrának, úgyse vittünk sok ruhát magunkkal.

Mi történt? Hét-nyolc nap után gyökeres változást vettem észre magamon. Eleinte zavart a meleg, mert a német éghajlathoz képest sokkal melegebb, nem csak a hőmérséklet, hanem a Nap ereje merőleges sugarai miatt rendkívül nagy. Aki még nem járt ilyen éghajlaton, az el sem tudja képzelni, hogy mennyire jang! Kiegyensúlyozni csak az ott termő zöldséggel, gyümölccsel lehet. Egy hét után már tapasztaltam, hogy a meleg engem nem zavar, jókedvű, friss voltam. A hotel éttermében szabad ég alatt táncoltunk, a fiatal férfiak és nők pedig ott ültek lelombozódva az asztaluknál. Két kisgyerek táncolt, meg én, az ötvenkét éves, az ötvenéves barátommal. Másnap meg is szólítottak minket a gyerekek: Táncoltok ma is? Senki se akar, csak ti!

Vajon miért? A sok hús és a hozzá fogyasztott alkohol – nem is csoda, a sok jang vonzza a jint –, még jobban elpillesztette őket. Egyesek annyira elgyengültek, hogy le se jöttek az étterembe, a szobába vitettek maguknak vacsorát, de azt sem fogyasztották el. Kíváncsi a természetem, felemeltem az ajtó elé kitett edény fedelét: sült csirkecomb volt benne, fehér rizzsel. Mivel annyira telítve voltak a sok, ezen az éghajlaton gyomorba nem való táplálékkal, egyáltalán nem is tudtak már enni. Gyakran előfordult hányás, hasmenés, de én ezeket nem bélfertőzéssel magyaráznám, hanem azzal, hogy a szervezetük tiltakozott azok ellen az ételek ellen, amelyek ezen a területen gyomorba nem valók. Nekünk persze semmi bajunk nem lett.

* Horváth Éva-Szepesi Dóra: Harmónia az ételben, harmónia az életben című könyvből Éva története

Nem lehet elrontani – mondta a barátnőm, amikor kérésemre megadta a receptet ebéd után. Nagyon ízlett ugyanis. Ez a recept olasz barátjától származik, eredetiségéhez nem fér kétség.

Hozzávalók: 2 zacskó fagyasztott spenót, vagy 40 dkg friss, 1-2 cikk zúzott fokhagyma, reszelt parmezán sajt, zsemlemorzsa. 1 doboz olasz kannelóni tészta

Elkészítése: A spenótot forró vízbe teszem 2-3 percig hagyom benne, aztán leszűröm, apróra vágom, hogy ne legyenek benne nagy méretű levelek. A fagyasztottat előbb kiengedem. Ha parajpüré, akkor nem kell főzni, csak kiengedni. Megsózom, zúzott fokhagyma kell hozzá és van aki tesz a spenótba is sajtot. Reszelt parmezán az igazi, lehet kis zacskóban is kapni, úgy nem olyan sok, mert különben nagyon drága. A fagyasztott spenóthoz pici zsemlemorzsát lehet tenni, hogy ne legyen túl vizes.

A besamelhez: 2-3 dkg vaj, 4-5 dkg liszt, 7 dl tej. Ízlés szerint só, reszelt szerecsendió.

Elkészítése: A vajon megpirítod a lisztet (rántás) és a tejjel felöntöd. A tejet eleinte apránként kell hozzáadni, és folyton keverni, mert gyorsan odakap. Aztán már ráöntheted az egészet, de kavarni kell. Fel kell forrnia, de ha egyet-kettőt rottyant, már jó. Frissen reszelt szerecsendiót szoktam közben hozzáadni, nem túl sokat, úgy érzéssel, kb egy fél kávéskanálnyit, vagy picit kevesebbet. Egy nagyon pici sót is tehetsz bele, nem a sósság miatt, csak hogy intenzívebbé tegye az ízeket.

Ezután fogsz egy tepsit és a besamel felét  beleöntöd. A kannelónikba betömködöd az elkészített spenótot, és beleteszed a tepsibe egymás mellé a kannelónikat, majd a maradék besamellel leöntöd. (Ugyanez lasagne tésztával úgy néz ki, hogy besamel, spenót, tészta, besamel, spenót, tészta, a befejezés mindig: tészta és rá besamel.) Megszórod reszelt sajttal – szintén parmezán a legjobb, én a múltkor ementálit tettem rá. 180 fokon sütöd úgy 40 percig, de lehet, hogy gáztűzhelyen kevesebb is elég. Van olyan recept, hogy 220 fokon 20 perc, az is jó. Nekem úgy 8 canelloni szokott beleférni a tepsibe. Tűzálló tál is jó egyébként. Ha kész, pihentetni kell miután kivetted a sütőből, úgy 15-20 percet. Én csináltam már brokkolisat is, meg húsosat is. De bármivel csinálod, ugyanúgy kell. És mindegyik finom.

Az őszi-téli átállás nem megy mindig simán. Sokat segíthetünk magunknak, hogy zökkenőmentes legyen az átmenet. A megfelelő öltözködésen túl az étkezésre is fordítsunk figyelmet. Ha ismerünk néhány alapelvet, könnyedén alakíthatjuk a napi menüket, ha esik, ha fúj, jól fogjuk érezni magunkat. Az ősz, a késő ősz eleme az öt elem tana szerint a fém. Íze az erős, csípős, színe a fehér. Gabonája a rizs. Zöldségei a fehér gyökerű növények, mint például a fehérrépa, a paszternák, a póréhagyma alsó része, a torma. Ez utóbbi tipikusan fém elemű növény, mivel gyökér, fehér és erős is egyben. A fémhez tartozó szervek a tüdő és a vastagbél, ezeknek a szerveknek az energiakörét erősíthetjük a megfelelő étkezéssel.

A tél eleme a víz, színe a fekete, íze a sós. Hozzátartozik a hajdinakása és a hüvelyesek, az algák. Szervei a húgy- ivarszervek, a vese, a csontok és az agy. Télen több ételt készítünk olajban sütve, sütőben sütve, kuktában, nyomás alatt és sósabban étkezünk, a miszóleves például nagyon aktuális!

Ez a süti a lepényfélék családjába tartozik, csupán annyi a különbség, hogy a tölteléket rácsok fedik, így elsőre látni lehet, hogy mivel töltöttük meg.*

Hozzávalók: 1dl tej, 2 dkg élesztő, 4 evőkanál méz, 50 dkg liszt (a fele teljeskiőrlésű búzaliszt, a fele finomliszt), 2 dl napraforgóolaj, csipet só, 2 tojás, 2-3 evőkanál tejföl, 2 üveg kimagozott meggybefőtt vagy ennek megfelelő mennyiségű friss, magozott gyümölcs, 10 dkg darált dió, 1 mokkáskanál őrölt fahéj, egy kis zsemlemorzsa a töltelékhez, ha túl híg lenne.

Elkészítése: Az élesztőt a meglangyosított tejben felfuttatjuk. A lisztet elmorzsoljuk az olajjal, hozzáadunk 2 evőkanál mézet, a sót, a tojássárgáját, az élesztős tejet és a tejfölt. Jól összegyúrjuk és 2 cipót formálunk belőle. Konyharuhával letakarva langyos helyen fél óráig kelesztjük.
Közben a meggybefőttet leszűrjük, majd összekeverjük a 2 evőkanál mézzel és a fahéjjal.

Egy közepes méretű tepsibe sütőpapírt teszünk, az egyik tésztacipót kinyújtjuk és a tepsibe fektetjük. Megszórjuk a zsemlemorzsával, a darált dió felével, a meggyel, majd a maradék dióval megszórjuk.
A másik cipóból vékony rudakat sodrunk és rácsokat teszünk a süteményre, tetejét megkenjük a felvert tojással, ezután 30 percig kelni hagyjuk.

Előmelegített sütőben, közepes lángon (180°C) 30-35 percig sütjük. A tepsiben hagyjuk kihűlni, deszkára csúsztatjuk, kockára vágva kínáljuk, diógerezdekkel díszíthetjük. (Illik hozzá az almakompót, birsalmakompót - lásd előbbi receptünket!)

*U.I.: Fontos információ! Megtudtam anyutól, hogy miért jó a rács! Mert a rácsokat egyenként könnyebb a süti tetejére rakni, mint egy nyers tésztalepedőt:) Praktikus! Emellett persze dísz.

Nem helyettesíthetik az ételeket, a szomjúság csillapítására valók. A konzerválószert tartalmazó, túl édes üdítők helyett szokják meg a természetes üdítő italokat. A gyereknek több folyadékra van szüksége, mint a felnőttnek, de akkor se tömjük cukros szörpökkel! Sok fölösleges és káros függőség, – alkoholizmus, kábítószer élvezet, és negatív tulajdonságok, mint például a torkosság, mértéktelenség, önzés, agresszió – védhető ki ezek mellőzésével.

Legjobb lenne a tiszta forrásvíz vagy a buborék nélküli ásványvíz. De ha a csapvíz nem rossz minőségű, az is megteszi. Adhatunk például teákat, úgy mint csipkebogyó-, almahéj-, édeskömény-, ánizs-, köménymag-, menta-, kamillatea. Édesíthetjük a teát egy kis mézzel, árpa- vagy rizsmalátával. Az ízük kellemes, természetes, és ha nincs még teljesen elrontva az ember ízlelése, meg a hozzáállása, meg lehet szeretni őket.

Saját készítésű gyümölcslevek: 15 dkg friss gyümölcsöt 1,25 ml vizet mixerben pürésítünk, majd egy szitán átnyomkodjuk. ĺzletesek a zöldséglevek is: 2 db sárgarépát 3 db almát 2 dl vízzel a turmixgépben összekeverünk és egy szitán átnyomkodjuk.

Alighanem az ősz egyik slágere. Idén először főztem almakompótot, mégpedig tokaj-hegyaljai birsből. Valószínűleg az ottani talaj ásványi anyag tartalma nemcsak a szőlőnek kedvez, amiből a különleges borok készülnek. Talaj vagy éghajlat teszi, ebbe a gyümölcsbe mindenesetre rendkívül finom ízek költöztek bele! Szedjünk vagy vegyünk a piacon birsalmát, amíg lehet, és élvezzük egzotikus ízét. Illik hozzá a dió.

A birsalmakompót elkészítése pofon egyszerű: megmossuk az almákat, összevágjuk, a magházát és a már barnuló részeket kivágjuk belőle. Nem kell meghámozni. Egy fazékba tesszük, annyi vizet engedünk rá, hogy ellepje és néhány szem szegfűszeggel feltesszük főzni. Egy kevés cukrot tehetünk hozzá, vagy ha kész és már langyosra kihűlt, ízlés szerint mézzel, citromlével ízesíthetjük. Ám előbb kóstoljuk meg, mert a birsalma eléggé savanykás és édeskés magában is. Nagyon hamar megfő, ahogy felforrt a víz, szinte már készen is van. Érdekes, hogy ez a nyersen kemény gyümölcs főve milyen hamar puhul! Melegen és hűlve is finom. A kompótot sültekhez, rakott zöldséghez, gabonához, szárazabb süteményekhez is adhatjuk, pürésítve krémszerű öntet válik belőle.

Gyógyhatás: Az almához és körtéhez hasonlóan értékes méregtelenítő, egészségvédő, vízhajtó hatású, kiváló vízhajtó és ásványi anyag forrás. A birsalma magja gyógyászati szempontból különösen értékes. A belőle készült vizes kivonatnak lágyító, nyugtató, nyálkahártya bevonó hatása van, hűléses megbetegedéseknél, gyomor és torokgyulladásoknál alkalmazzák.

Fotó: Szepesi Dóra

Egy budapesti iskolában a szülők megszervezték, működjön az étkező előtt egy salátabár és a szünetekben a gyerekek maguk állíthatják össze a friss zöldségekből, gyümölcsökből, öntetekből a tányérjukra a salátájukat, mindig azt, amit épp megkívánnak.

Ugyanígy elképzelhető, hogy reformpékség termékeit árulják fehérlisztből, cukorral sütött péktermékek és cukorka-csokoládé helyett. Szép feladata lehetne a szülőknek, tanároknak, hogy meghatározzák, mit árusítsanak az iskolai büfében. Jó lenne, ha kóla helyett friss gyümölcsöt, vagy frissen préselt gyümölcslevet árulnának, hiszen az üzletekben kapható gyümölcslevek vagy cukrozottak vagy tartósítószerekkel készültek. Kínáljanak teljeskiőrlésű lisztből készült kenyeret, zsömlét, kenjék meg valamilyen finom vegetáriánus pástétommal, díszítsék paprikával, paradicsomszeletekkel, reszelt karalábéval, sárgarépával.

Föleleveníthetnék a diákabrakot is! Aszalt szilvából, mazsolából és serpenyőben, olaj nélkül pirított mandulából, napraforgómagból, tökmagból vagy dió, mogyoró hozzáadásával összekeverve, kis zacskókban csemegeként örömmel megvennék a diákok, de még a tanárok is! Magas a kalcium- és a fehérjetartalma, a gyerekek nem lesznek tőle nyugtalanok, szétszórtak, ellenkezőleg, elősegíti a koncentrációt. Ilyen táplálék mellett nem is lesznek olyan gyakran betegek. Dr. Oláh Andor Reformkonyha című könyvében olvashatjuk, hogy az asszonyok jobban tennék, ha télire cukrozott befőttek, lekvárok helyett arról gondoskodnának, hogy legyen a kamrában elegendő aszalt gyümölcs, mogyoró, dió, mandula, napraforgómag, tökmag... Szívleljük meg ezt a tanácsot!

Még egy reformtáplálkozással foglalkozó szakembertől idézek, Francisco Varatojo, portugál makrobiotikustól, aki Magyarországon is tartott már előadásokat: „Négy gyerekem van, soha nem betegek. Egyszer felhívott az iskolából a tanáruk, és kérdezte, hogy lehet, hogy az én gyerekeim soha nem betegek. A többiek fáradtak, álmosak, nyugtalanok, gyakran hiányoznak, az enyémek meg sose, hanem aktívak, vidámak és semmi baj nincs velük. Azt mondtam, azért, mert az enyémek nem esznek húst, fehér lisztet, cukrot és tejterméket.”

A farfalle a másik olasz tészta, amit nagyon kedvelünk. Zöldségesen és gyümölcsösen is elképzelhető, most egy zöldséges, algás változat következik. Az alga kiváló ásványianyag forrás, ezt sose feledjük! A masni formája, a színes zöldségek a fekete színű algával kiválóan hatnak az érzékszerveinkre, már csak a látványától is beindul az étvágyunk.

Hozzávalók: egy zacskó masni tészta, 1 vöröshagyma, 25 dkg párolt zöldségkeverék (például borsó, sárgarépa, karfiol, zöldbab, kukorica), egy csipet szárított arame alga vagy hiziki alga. Olaj, só.

Elkészítése: Először beáztatjuk az algát egy csésze vízbe, kb. fél óra elég lesz, hogy megpuhuljon, addig elkészítjük a zöldségeket. A keveréket párolókosárban megpároljuk. Közben agy serpenyőbe olajat hevítünk, és a felkockázott hagymát ebben aranybarnára pirítjuk. Amikor megpuhult a zöldség, beleforgatjuk a pirított hagymába az áztatott algával együtt és így pár percig még sütjük. A tésztát kifőzzük, majd a zöldségkeverékkel összevegyítve tálaljuk.

A különböző kultúrákban megoszlanak a vélemények az evőeszközöket illetően. A nyugati világban késsel-villával helyezzük a falatokat a szánkba. Kínában pálcikával esznek. Ennek előnye, hogy nem fémből van. A fém hideg és elvezeti az energiát a kezünkből. A pálcika ellenben fából vagy lakkozott fából készül, egyszerre csak kis falatokat tudok vele a számhoz vinni, ha ezeket jól meg is rágom, az étkezés tovább tart, hamarabb jóllakom és nem kell olyan sokat ennem. Az indiaiak szertartásosan, kézzel esznek. Érdekes megfigyelni, ahogyan a kis csapati darabokkal lapátolgatják a szószt, a dáhlnak nevezett lencse- vagy babételt, vagy a rizst és a zöldséget együtt, az ujjaikkal megfogva viszik a szájukhoz.

Figyeljük meg, hogyan eszik egy kisgyerek, akit még nem tanítottak meg asztalnál illedelmesen, késsel-villával enni. Kézzel fogja meg az ételdarabkákat, és nem csukott szájjal, hanem csámcsogva eszik, és a folyadékot szürcsöli. Kipróbáltam ezt az étkezési módot, természetesen nem egy első osztályú étteremben, és meglepetéssel vettem tudomásul, hogy az étkezés sokkal nagyobb örömet okozott számomra, mint különben. Kaptam valamit, mintha egy kapu nyílt volna ki előttem.

Talán érdemes elgondolkodniuk azoknak a betegeknek ezen, akiknek amúgy is kevés az energiájuk, és gondot okoz a szervezetüknek az étel megfelelő hasznosítása, nem volna-e érdemes így enni? A szürcsölés folyamán bizonyos rezgések keletkeznek s más energiát adnak a folyadéknak, mintha nyugvó folyadékot vinnénk kanállal a szánkhoz. Meg kell próbálni, ártani nem árthat, pénzbe külön nem kerül.

*Horváth Éva – Szepesi Dóra: Harmónia az ételben, harmónia az életben című könyvünkből

Ez a saláta melegen is és hidegen is finom, főtt gabona mellé vagy kenyérre kenve.

Hozzávalók 4-6 személyre: 2 padlizsán, só és őrölt bors, 4 evőkanál olíva olaj, 1 apróra vágott hagyma, 2 cikk finomra vágott fokhagyma, 4 (leforrázás után) hámozott, kimagozott és kockákra vágott paradicsom, 2 evőkanál apróra vágott petrezselyem zöldje, 1 evőkanál citromlé, néhány szép salátalevél a tálaláshoz.

Elkészítése: A padlizsánokat 1 cm élű kockákra vágjuk, beletesszük egy szűrőedénybe, besózzuk és 30 percig így hagyjuk. Egy serpenyőben felforrósítjuk az olajat, hozzátesszük a hagymát, a padlizsánt és 10-15 percig aranybarnára sütjük, időnként megkeverjük. Ekkor hozzáadjuk a fokhagymát és a paradicsomot, és 2-3 percig sütjük. Ezután hagyjuk kihűlni, majd keverjük össze a petrezselyem zöldjével, a citromlével és ízesítsük borssal. A salátaleveleket helyezzük el egy tálaló tányéron és kanalazzuk a közepére a kész padlizsánsalátát.

Fotó: Szepesi Dóra

A nők többsége legkésőbb 35 éves korára valóságos „fogyókúra-veterán”, túl sok kudarccal, hiszen ilyen módszerrel ritkán sikerül megszabadulni a felesleges kilóktól. Mi a valóban eredményes női fogyókúra titka? Három szerző, Dr. Detlef Pape – Dr. Beate Quadbeck – Anna Cavelius a legújabb tudományos kutatások alapján vállalkozik a titok megfejtésére Hormonképlet című könyvében.

Miért híznak a nők? A természet nem igazságos, amikor a felesleges kilók ledolgozása a tét. Ha egy férfi végigeszi a barátaival a hétvégét, elég, ha rövid időre visszafogja magát, hogy ledolgozza a felszedett kilókat. A nőknek ezzel szemben több mint kétszer ennyi edzésre van szükségük, hogy megszabaduljanak a csípőjükre rakódott párnáktól. Ráadásul a célzott éhezés, a kocogás és a legújabb Pilates-gyakorlatok is csak átmenetileg – vagy egyáltalán nem – hoznak javulást. Még azoknak a férfiaknak is több zsírégető izomzatuk van, mint egy nőnek, akikre nem a kockás has és a méretes bicepsz a jellemző, és akik sport gyanánt legfeljebb a füvet nyírják le néhanap.

A természet azonban nagyon is átgondolta mindazt, ami elsőre óriási igazságtalanságnak tűnik, így biztosította az emberi faj fennmaradását évmilliókon át. Napjainkban egy másik képesség is csaknem ugyanilyen igazságtalannak tűnik, holott biológiai szempontból nagyon is indokolt. Az emberi szervezet – mind a férfiaké, mind a nőké – számtalan zsírraktár kialakítására képes, hogy átvészelje az ínséges időket. Egykori barlanglakó őseink számára ez a képesség gyakran élet vagy halál kérdését jelentette. Kizárólag ez a raktározási képesség segítette át őket a fagyos teleken és más ínséges időszakokon, amikor másképp fenn sem maradhattak volna. Aki életben maradt, szaporodott és továbbadhatta a génjeit. Ez a „természeti törvény” nagyon sokáig érvényes volt. Még 50 évvel ezelőtt is annak voltak jelentősen jobb túlélési esélyei, aki sokat tudott enni és a szervezete elraktározta a zsírt. Ma már más a helyzet. Az aggyal ellentétben azonban az emberi anyagcsere a kőkorszak óta alig változott.

Valójában ki vagy mi adja ki a parancsot a szervezetnek a zsír raktározására, illetve feldolgozására? Korántsem csak az étkezési szokások, sport és fegyelem kérdése, hogy egy nő hány kilót nyom. A női lét kémiájának ingadozó és változó rendszere nagyon gyorsan felboríthatja az anyagcserét. Minden egyes peteérés, valamennyi terhesség, de ha ezek esetleg nem, a változókor egészen biztosan – és szinte automatikusan – hízásra hangolja a női szervezetet. A hormonális egyensúly bármelyik életkorban felborulhat. Az elveszett egyensúly helyreállításához, de főleg a sikeres fogyáshoz olyan program szükséges, amely az adott ember egyéni hormonháztartásához igazodik. Nem vagyunk ugyanis tehetetlenül kiszolgáltatva a hormonjainknak – bármennyire is úgy érezzük. Pontosan úgy, ahogy a hormonok beavatkoznak a nők életébe, az adott nő életvitele is kihat a hormonháztartásra.

A hormonképlettel fémjelzett, a mindennapi életben remekül alkalmazható női fogyásprogramot a különböző hormontípusok alapján és a legfontosabb anyagcserehormonok hatásmechanizmusát figyelembe véve dolgozták ki a szerzők. Könnyebb fogyni, ha együttműködünk a testünkkel, mint ha ellene dolgoznánk. Döntő e szempontból a nők hormonális bioritmusa és hormontípusa. Három hormontípus létezik, ezek valamelyikébe a könyvben lévő tesztek segítségével minden nő besorolhatja magát az öröklött testalkat szerint. Ezek a következők: Az ösztrogén típus, a gondoskodó, nőies alkatú; a gesztagén típus, a becsvágyó, fiús alkatú; és a tesztoszteron típus, a független amazon, harcos nő.

A hormonképlet program átgondolt táplálkozási és mozgásprogram öt elemből tevődik össze. A táplálkozás: az anyagcsere szükségleteihez igazodó inzulindiéta kiegyenlíti az inzulinszintet, megelőzi az éhségrohamokat, és alvás közben segíti a zsírégetést. A jóga: a speciális gyakorlatok sora kihat a hormontermelő mirigyekre, serkenti az anyagcserét és az emésztést, mozgékonyabbá és hajlékonyabbá tesz, harmóniát teremt a légzésben, és kiegyenlíti a stresszt és a belső feszültséget. Az állóképességi edzés: a könnyű kondicionáló mozgás fokozza az anyagcserét, kiegyensúlyozott kortizolszintet biztosít, javítja a hangulatot és kalóriákat is éget. Az izomfejlesztő edzés különösen a 35 évesnél idősebb nők számára fontos az izomzat erősítése és megtartása. Fokozza az egyéni energiafelhasználást, ugyanakkor segít megelőzni a sérüléseket. A lazító program segítségével megtanulunk tudatosan szünetet tartani, lazítani, stresszt oldani.

Ennek a könyvnek nemcsak az a feladata, hogy segítse az olvasót megérteni a szervezetében zajló folyamatokat és ezáltal a jellegzetesen női testsúlylibikókát, hanem célul tűzte ki azt is, hogy a nők pozitív értelemben elfogadják a saját testüket. Abban segít, hogy az olvasó reálisan tudja szemlélni magát. Egységes, komplex programot kínál: az anyagcsere természetes folyamataival összehangolt táplálkozást, a mozgást és a lazító gyakorlatokat, amelyek mind segítenek abban, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben. A könyv végén kisszótár is található, amelyben minden előforduló idegen szót megtalálunk magyarázattal együtt, ezenkívül irodalomjegyzék, tárgymutató és receptmutató segíti a tájékozódást.

*Sz.D. cikke megjelent a Könyvjelző 2011. augusztusi számában

Amikor a morzsa főszereplő! Német nemzeti sütemény, a neve Streussel Kuchen, almával, szilvával, cseresznyével, meggyel, sárgabarackkal sütik.

Hozzávalók egy tepsire:

Alsó tészta: 60 dkg teljeskiőrlésű liszt, 1 csomag sütőpor, 1,5 kávéskanál őrölt fahéj, 15 dkg méz,  15 dkg margarin, 1,5 dl szójatej és só. Az adalékokat  összegyúrjuk.
Felső tészta, azaz a morzsa: 25 dkg teljeskiőrlésű liszt, 10 dkg durvára őrölt pirított mogyoró, 10 dkg margarin, 12 dkg méz, 1 kk őrölt fahéj, egy csipet tengeri só. Ezeket morzsává összedolgozzuk.

Az alsó tésztát a kiolajozott tepsi aljára egyengetjük. Ráhelyezzük a kimagozott, félbevágott gyümölcsöket. Az  almát vékony szeletekben vagy durvára reszelve is rátehetjük. Miután beborítottuk a felületet, rászórjuk  a morzsa tésztát. A sütőben 190 fokon 1/4 órát sütjük,  utána 170 fokon még negyed órát.

Az évszakváltás egy kicsit mindig megvisel minket, különösen, ha hirtelen köszönt be a morcos időjárás, mint most. Mivel hathatunk a hangulatunkra a tél közeledtével?  Hogyan támogathatjuk erőnlétünket, ellenálló képességünket a hűvös, csapadékos napokon? Praktikus tanácsok, ételajánlatok – végül néhány gondolat a női szépségről.

Október 16-án, pénteken 11.04 perctől ajánljuk Olvasóink figyelmébe a Katolikus Rádió Kapcsolatban című műsorát, amelyben Csuth Judit szerkesztő Szepesi Dóra életmódtanácsadóval beszélget.

A népszerű argentin pszichoterapeuta, Jorge Bucay Camino-sorozatának már az ötödik kötete jelenik meg magyarul. Az útjelző könyvek közt A boldogság útja is utat mutat azoknak, akik még nem fedezték fel: „A hely, amit keresel, benned magadban van.”

Írtunk már Bucayról többször, bemutattuk a könyveit, sőt, tavaly, amikor nálunk járt, interjút készítettem vele. Számomra a legfontosabb útravalója az volt, amit a beszélgetésben mondott, hogy érdekes volt belátnia, valóban nehéz lenne élni számos dolog és ember nélkül, de új felfedezése szerint lehetetlen lenne önmaga nélkül élni… „Ez egy hülye dolog, de annyira igaz és nem vesszük észre! Mindig arról beszélünk, – fejtegette, hogy nem tudok élni enélkül meg anélkül, de nem fogjuk fel, hogy saját magunk nélkül aztán tényleg nem tudnánk élni. Teljesen hülyének éreztem magam, amikor leírtam! Ezután viszont azt is írom, hogy ezért aztán vigyázz magadra, barátom! Vigyázz magadra, mert te magad vagy az egyetlen, aki nélkül nem tudsz élni!”

Kétségtelen, hogy az önmagunk felé vezető úton az efféle könyveknek óriási hatása lehet. Az útmutatáson túl „konzultatív” szerepbe kerülnek velünk, a problémáinkra mutatnak alternatív válaszokat. Bucayra pedig még azok az olvasók is szívesen hallgatnak, akik nem szeretik, ha valaki megmondja nekik a tutit. Távol áll tőle a nagyképűség, bölcs humora van, együtt érző, tapintatos és sok-sok tanulságos történettel fűszerezi könyveit. Camino-sorozata a különböző önmagunkhoz vezető ösvényeket járja be: Az autodependencia útja - Légy ura életednek!, A találkozás útja, A könnyek útja, A boldogság útja. „Nem hiszek a sok tanácsban, én csak azt tudom elmondani, mi történik velem, mit gondolok róla.” – mondta a Könyvjelzőnek adott interjúban. A tanácsadók közt is eligazít, szerinte a világ bármely tisztességes terapeutája nem törekszik többre vagy kevesebbre, mint hogy segítsen a hozzá fordulóknak jobban gazdálkodni a természet adta és a tanult adottságaikkal, hogy jobb életet éljenek, alaposabban megismerjék önmagukat, és ne csak az orrukig lássanak. A terápia eszközöket ad az ember kezébe, amelyek használatával megtanulhat kevesebb csapdát állítani magának, elkerülni a már meglévőket, illetve ráébredni arra, hogy csapdába került, és kiszabadulni belőle. Egyetlen előfeltétele van, hogy sikeres lehessen az útmutatás: szerzőnk az olvasó kíváncsiságának hajtóerejére alapoz.

A boldogság útjának legelső útjelző táblájára ezt írja: „A hely, amelyet keresel, benned magadban van.” A megoldás tehát adott, az út viszont annyiféle, ahány ember… A belső út titkos ösvényeit járó Jorge Bucay pszichoanalízist tanult, terápiás rendszerében a Gestalt-irányzatot és a történetmesélést vegyíti, összekapcsolja a fikciót és a terápiát. Sikerének titka az a közvetlenség, együttérzés és humor, amellyel a témáit és a hatalmas kultúrtörténeti anyagot ötvözi. Minden kérdést konkrét esetekkel, mesékkel, viccekkel, irodalmi szemelvényekkel, bibliai, talmud- szúfi- vagy zentörténetekkel illusztrál. Több mint nyolcszáz sztorit tárol a számítógépén! Ez nem is véletlen, hiszen az olvasás szerinte találkozás, és fordítva: találkozni valakivel olyan, mint elolvasni egy jó könyvet. Mindez pedig táplálék, útravaló. Itt idézem egy másik közkedvelt guru, Osho egyik gondolatát, miszerint azt, hogy hasznos-e számodra egy ember, egy könyv, egy gondolat, vagy sem, egyetlen módon döntheted el: ha társaságában úgy érzed, közelebb kerülsz önmagadhoz. Akkor érdemes azzal az emberrel, könyvvel együtt lenned. Nos, azt hiszem, Bucay könyvei, gondolatai ezzel az élménnyel mindenképp megajándékozzák az olvasót. Szemezgethetünk meditációra is alkalmas mondataiból, mert ezek azonnal továbblendítenek azon a bizonyos belső Caminón: „Nem vagyunk felelősek az érzéseinkért, de azért igen, hogy mit kezdünk velük.” „A szeretet a másik puszta léte fölött érzett öröm.” „Nem hiszem, hogy minden egyes találkozásnak bensőségessé kell válnia, de határozottan állítom, hogy csak az ilyenektől lesz az útnak értelme.”

*Szepesi Dóra recenziója megjelent a Könyvjelző 2015. októberi számában

A lecsófélék családjába tartozik. Kedves rokon, ősszel gyakrabban találkozunk.

Hozzávalók 4-6 személyre: 1 közepes padlizsán, 6 evőkanál olívaolaj, 250 gramm cukkini, 1 zöld színű paprika, 2 cikk fokhagyma, 4 paradicsom, só, bors.

Elkészítése: Egy serpenyőben félig megmelegítjük az olajat, hozzáadjuk a karikára vágott padlizsánt és a szeletek mindkét oldalát aranybarnára sütjük. Közben, ha szükséges, még adhatunk hozzá olajat. A sült szeleteket beletesszük egy salátás tálba. Ezután a maradék olajat beleöntjük a serpenyőbe, és 8-10 percig sütjük a megborsozott cukkini szeleteket, időnként megkeverve, míg meg nem puhulnak. Hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, sózzuk, borsozzuk és további 2 percig sütjük. A paradicsomokat leforrázzuk, lehúzzuk a héját és karikára vágjuk, ezután a sült padlizsánnal együtt belekeverjük a serpenyőbe és alaposan összekeverjük. Tálalás előtt lehűthetjük, de melegen is finom.

Fotó: Szepesi Dóra

A betegség értelmes történés, a lélek ekképpen hozza a tudat szintjére a megoldatlan konfliktusokat. Így van ez gyermekek esetében is. Ha a szülő a tünetekből olvasni tud, az már fél gyógyulás lehet.

A gyermeki lélek nyelve a betegség címmel jelent meg egy hasznos könyv, témája a gyermekkori kórképek jelentősége, értelmezése és teljes körű kezelése. Szerzője, Ruediger Dahlke, aki a spirituális pszichoszomatika egyik jelentős képviselője és már számos bestsellerrel járult hozzá a betegségek üzeneteihez, mint például a z Út a teljességhez, A lélek nyelve: betegség, és A betegség, mint szimbólum. Szerzőtársa Vera Kaesemann tapasztalt homeopata. Ketten együtt a szelíd gyógymódok tárházát mutatják meg a szülőknek, nevelőknek, akiknek azt ajánlják, hogy tartsák szem előtt a gyermek teljes körű gyógyítását. A klasszikus betegségek mellett, mint amilyen például a mumpsz, a kanyaró, a rubeola, a bárányhimlő és a szamárköhögés, valamint a hasfájás, szó esik a szellemnek és a léleknek olyan tüneteiről is, mint a körömrágás, az ágybavizelés és a dadogás.

Mivel a spirituális filozófia szerint a kezdet a lényeg, és a fontos dolgok már az élet elején elkezdődnek, a gyerekek gyógyításában, nevelésében óriási esély rejlik. Ha a nevelést eleve terápiaként fogjuk fel, megérthetjük, hogy szinte minden problémát megold a szerető légkör, az odaadó, biztonságot nyújtó környezet. A könyv szerzői az ideális állapotok megfogalmazásához Peter Lang Waldorfpedagógus elképzeléseit vették alapul. Eszerint a szeretet biztosítja a gyermeknek a legjobb kiindulási pozíciót az életben. A második helyen következik a meghittség, és a biztonság, amit „fészekmelegként” fogalmazhatnánk meg. Ha ez megvan, jöhetnek a megbízható szociális viszonyok. Negyedikként szükséges, hogy a gyermek megértse saját világát. Ötödik helyen áll a kisgyermek számára, hogy áttekinthető, értelmes és utánozható cselekvéseket éljen meg a saját környezetében. Hatodszor nagyon fontos a világ „kezelhetőségének” elsajátítása, ami azt jelenti, hogy a gyermeknek meg kell tanulnia bízni és saját erejéből vagy a hozzá közel álló személyek segítségével megoldani a folytonosan adódó feladatokat. Hetedik helyen áll az életvitel értelmes kialakítása, vagyis a gyermeknek meg kell tanulnia, hogy értelmes célokért lelkesedjen, azok megvalósítására törekedjen, és felelősséget is vállaljon értük, hogy értelmesen és sikeresen élhesse későbbi életét. Ha mindez megvalósulna, nem is lenne betegség, sugallják a szerzők, ám ez tényleg a legideálisabb eset. Ilyen nincs, a legjobb körülmények között is csak hellyel-közzel valósulhat meg.

Mi is az egészség három alappillére? A legelső és legfontosabb a táplálkozás, ami nagyon nagy téma, és e könyv kereteit meg is haladja, bár az emésztőszervi panaszok, a gyomor és a bélrendszer betegségei fejezetben, meg az allergiás betegségek és az anyagcsere-betegségek című részekben egyértelmű a helyes táplálkozás és a betegség összefüggése, ha nem is kizárólag erről van szó. A második tartópillér a mozgás, ami gyerekek számára magától értetődő, természetes igény, ezért korábban nem kellett ezzel a témával külön foglalkozni. Napjainkban azonban főleg a városban élő gyerekeknél mutatkoznak a mozgáshiány jelei. A mozgásban a gyerekek számára is könnyen érthető szimbólumok rejlenek, ezek a mesékből is ismerősek -, mint például az, hogyha valaki ügyesen ugorja át az árkot, vagy jeleskedik játékos testgyakorlatok, csapatjátékok alkalmával, az a felnőtt életében is könnyebben fogja venni az akadályokat. Ám mind az evés, mind a mozgás során legfontosabb az öröm, az, hogy az evés is, a mozgás is örömforrás. A harmadik alappillér a pihenés, ami az aktivitást kiegyensúlyozza, és a mai hektikus világban ennek már gyerekkorban is nagy jelentősége van. Jó hír a felnőtteknek is, hogy a szerzők véleménye szerint az ideális az lenne, ha a kisgyermekekre jellemző délutáni alvást egy életen át megtarthatnánk.

Nyilvánvaló, ha valaki kézbe veszi ezt a kötetet, a tartalomjegyzék alapján kiválasztja azt a fejezetet, ami őt aktuálisan a legjobban érdekli, érinti. Ilyen témák például a korunkban oly sok vitát kiváltó védőoltások kérdése vagy a leggyakrabban előforduló betegségek, mint a torok, az orr és a fül betegségei, a légzőszervi panaszok, de érdeklődésre számíthatnak a különleges problémák, mint például az autizmus, a Down-szindróma avagy a szellemi fogyatékosság mint esély? című fejezetek… A szerzők viszont azt javasolják, hogy ne csak bele-beleolvassunk ebbe a szép vaskos kis kötetbe, hanem olvassuk el a könyv elején szereplő elméleti fejezeteket is, az általános bevezetést, mivel így számos félreértés elkerülhető lesz. A tartalomjegyzékben nem szereplő kórképek a könyv tárgymutatójában találhatók, ahol a speciális tünetek esetében azt is feltüntetik, hogy a szerző melyik más művében tér ki rájuk részletesebben. Ilyen például a figyelemhiányos hiperaktivitás zavara (ADHD), amelyet Az agresszió mint esély című könyv egyik fejezetében már részletesen értelmeztek. Számos kórkép szerepel A betegség mint esély című könyvben is. Azok a szülők, akik beteg gyerekük miatt nagy nyomás alatt állnak, bizonyára a gyakorlati tanácsokat olvassák el először, amelyeket aztán megbeszélnek kezelőorvosukkal vagy a természetgyógyásszal. Célszerű lenne azonban emellett az értelmezésekkel is foglalkozni, hogy felismerhessék a tünetek mélyebb értelmét. E két nézőpont ugyanis kiegészíti egymást, így nem szabad őket sohasem egymás alternatívájának tekinteni.

*  A cikk a Könyvjelző 2011. októberi számában jelent meg

Nagyon ízlik a gyerekeknek!

Hozzávalók: l/2 kg szilva, l liter víz, l/2 fahéj darab, l/2 vaníliarúd, l evőkanál finomra őrölt teljes kiőrlésű liszt, l
citrom leve, 3 ek méz, 2 ek kókuszreszelék.

Elkészítése: A szilvát megmossuk, kimagozzuk és a vízzel, fahéjjal, vaníliával 20 percig főzzük. A lisztet vízzel és citromlével összekeverjük és beletesszük a levesbe. Még egyszer felfőzzük, levesszük a fazekat a tűzről és hozzáadjuk a mézet. Hagyjuk kihűlni. Tálalás előtt kókuszreszelékkel beszórjuk.

Wéber Péterrel Szepesi Dóra beszélgetett

„…vajon az »önző« Egóhoz, az Énhez kell mindent igazítanunk, vagy inkább az »önzetlen« felé elmozdulnunk: az Alter, a Másik irányába?… Vagy lehet, hogy nem is választani kell a kettő között, csak egybekapcsolni őket?…”

„A szeretet nem az önmegtagadás fanyar vackora, hanem a világ bölcsességének élvezetes és nedvdús varázsgyümölcse: minél inkább részesítünk belőle másokat, annál többhöz és édesebbhez jutunk mi magunk is!”

Bán László azt mondta nekem, hogy végre sikerült Wéber Péterből kibányászni a világról összegyűjtött tudását. Valóban, ha az ember csak itt-ott beleolvas ebbe a vaskos kis könyvbe, kincsesbányára lel. Olyan kérdéseket vet fel, amelyekre mindannyian kíváncsiak vagyunk és a válaszokat sokrétűen, kultúracentrikus módon kapjuk meg. Akár tankönyv is lehetne, nem?

Lehetne, bár semmilyen konkrét tantervet, követelményrendszert nem követ. Végül is összefoglalja, amit én vagy mi gondolunk a világról. A legfontosabb dolgokat a születéstől mondhatni a halálig – benne kitüntetetten a párkapcsolatokat, a párválasztást, a barátságokat, a családon belüli, a munkahelyi kapcsolatokat. Egyik oldalról figyelembe vesszük, amit a tudomány ezekről a kérdésekről gondol, de mégsem tudományos könyv: mindennapi nyelven íródott. Praktikus dolgokból indulunk ki, és praktikus dolgokhoz jutunk el. Arra törekedtünk, hogy ne legyen unalmas, így aki inkább az olvasmányos könyveket szereti, annak is tetszhet, és aki inkább gondolkodásra serkentő, elmélyültebb, egzaktabb műveket olvasna, annak szintén. Valóban, a napi pedagógiai gyakorlatban is használható, mivel a 11 fejezet fölöleli a legfontosabb lételméleti kérdésektől való legfontosabb tudnivalókat. Természetesen nem rendszeres filozófiai műről van szó, de a lét értelmétől kezdve szó esik benne egy sor döntő fontosságú dologról, amelyek életünket meghatározzák. Módszertanát tekintve pedig előadásszerű esszék, az adott témakört körüljáró beszélgetések után következik egy feladattár: kvázi gyakorolni lehet, hogy te mire mentél az életben. Voltaképpen három könyvnek is lehet tekinteni: egy interjúkötetnek, egy esszékötetnek és egy munkafüzetnek. Ugyanaz a tartalom – háromféle formában…

A részek életút-szerűen épülnek egymásra. Kezdve ott, hogy megszületünk, belépünk a világba, majd befogadjuk azt, belenövünk és valahogyan boldogulunk benne. Nagy kérdés egész életünkben, hogy hogyan kell élni. Engem megfogott a következő gondolat: „Az életben való boldogulásunk lehetősége és alapfeltétele, gondolkodásunk érvényessége, ami egyben az étrékrendünknek is fokmérője.”

Eredetileg az volt a célunk, hogy az érvényes élet kérdéskörét járjuk körül. Érvényes életen értve egy olyan életet, amelyet érdemes megcélozni. Honnan tudhatom, vagy sejthetem, hogy az én életem érvényesnek mondható-e, vagy nem? Lehet, hogy egészen mindennapi életet élünk, amelyben semmi különös kaland nincsen, és mégis teljesen érvényes. Lehet ez csak annyi, hogy a családodat rendesen ellátod. Ez is lehet egy abszolút érvényes élet! Munka közben aztán egyre inkább arra kezdtünk rájönni, hogy az ilyen érvényesség értelmezéséhez el kell jutni egy spirituálisnak nevezhető dimenzióig. De ez abszolút nem azonos a misztikussal. Ez a fajta spiritualitás teljesen összhangban van a materiális, valóságszerű, reális dimenziókkal. Azt lehet mondani, hogy ez az élet „költői” dimenziója. És ekkor derült ki, hogy a szeretet lesz a könyv központi gondolata. Ami persze nem csupán a hétköznapi értelemben használt érzelmet jelenti. Inkább valamiféle világszeretet, világfigyelem. Ez a szeretetértelmezés elfogadja, elismeri hogy a valóság, az valóság. Nem szenvedni kell tőle, hanem használni. Alkalmazni. Így nem kell ámításokba, önámításokba, illúziókba menekülnöd. Mert rájössz, hogy azok úgysem működnek. Elfogadom ugyan, hogy a valóság erősebb nálam, de ebbe nem kell belehalnom, lázadoznom ellene. Ha jól ismerem meg a realitásokat, akkor tudok élni velük, és meg is találom benne a helyemet. Dante így zárja az Isteni színjátékot: „…a Szeretet, mely mozgat napot és minden csillagot.” S ez nem lila köd, hanem még akár a tömegvonzás kemény természeti törvénye is belefér. Ez a gondolat egyébként legjobban a férfi-nő kapcsolatban ragadható meg: egy nő meg egy férfi összekerül – mi lesz belőle? Egy harmadik: a gyerek. Ilyen egyszerű! A másik sokszor idézett József Attila-sor: „Légy egy fűszálon a pici él S nagyobb leszel a világ tengelyénél.” Vagyis bár tudom, hogy a világ valósága sokkal erősebb nálam, ettől még nyugodtan kiegyenesedhetek, fölnézhetek. Mert azzal, hogy van eszem, van bennem szeretet, egy sor intellektuális és kapcsolati lehetőségem, mindezzel fölül tudok emelkedni magamon, mert épp ezáltal tudok több lenni puszta önmagamnál. A szeretet ilyen értelemben egy bizonyos világszemlélet. Ami természetesen része egy sor vallásnak, mitológiai rendszernek, ősi kultúrának. A mi európai gondolkodásunk megszokta, hogy fölszabdaljuk a dolgokat. Van vallás, tudomány, érzelem, kapcsolatok, társadalom, politika, kultúra – holott igazából ez mind-mind egy!

Az illusztrációk képileg summázzák, miről van szó: tükör, létra, kulcs, hajó – ezek szimbólumok, metaforák. Neked melyik a kedvenced?

Ha mindenáron kell egyet mondani, a boltívet mondanám. „A boltív két egymásnak támaszkodó gyengeség, amely végtelen erővé válik.” Ezt Leonardo mondja. Pontosan ez a boltív! Ha kiveszed a tartókövet középről, akkor összeomlik. A boltív igazi csoda! Egyetlen dologtól tud működni, attól, hogy középen ki van egyensúlyozva és ez a lényegtelennek tűnő zárókő iszonyatosan erős konstrukciót hoz létre. Úgy megörültem, amikor ezt az idézetet megtaláltam, mert az emberek közötti kapcsolatok pontosan így működnek. Nem baj, ha neked gyengeségeid vannak, nem baj, ha nekem is vannak gyengeségeim – mert lehet belőle boltívet építeni. Sőt: boltív csak két gyengeségből jöhet létre. És a boltív gyönyörű. Arra katedrálisokat lehet építeni.

A könyvnek van internetes és facebook-oldala is. Az interaktivitás reményében?

Igen, reménykedünk benne, hogy lesznek olyanok, akiket azon túl, hogy a könyvet elolvassák, és támadnak gondolataik, meg azon túl is, hogy adnak és kérnek tanácsot, kialakul egy tényleges közösség, egy „Másik Ember klub”. Olyan olvasókból, akik szeretnék, ha időnként személyesen is találkozhatnának. Másrészt vannak olyan videoanyagok is, amelyek a könyvbe értelemszerűen nem kerülhettek bele. Ezeket meg lehet nézni az internetes oldalunkon. Akár a facebookon, akár a keresőkben A Másik Ember néven meg lehet minket találni. A facebook-név így van írva: A Más/ik Ember – amivel arra utalunk, hogy a cím többértelmű: a másik ember egyrészt a társ, a partner, a kapcsolat, de ugyanakkor, ha valaki a szeretet nevében „gondolkodik”, ezáltal más emberré is tud válni.

A szerzők: Wéber Péter Tanár, népművelő, könyvkiadói fő/szerkesztő, színjátszórendező, színházi dramaturg, színészpedagógus

Bán László Kulturális-tudományos újságíró, kommunikációs szakértő, egyetemi oktató

Bán Sarolta Fotografikus, a borítókép és az illusztrációk alkotója

* Az interjú a Könyvjelző 2013. márciusi számában jelent meg

Az olasz tészták rengetegféle étel elkészítésére inspirálnak. A penne, tollszárformájú tészta az egyik legkedveltebb, durum tésztából készül, teljes értékű táplálék. A milánói ízesítés alapját a paradicsomszósz adja, az étel fehérjetartalmát pedig a szójababból készült tofu fehérjéje, ami semleges ízű ugyan, de fűszerezéssel karakteressé tesszük.

Hozzávalók 6 személyre: ½ kg penne tészta, 2 fej vöröshagyma, 2 dl paradicsomlé vagy sűrített paradicsom, 1 babérlevél, 1 kávéskanál oregánó vagy kakukkfű, egy kevés citromlé, olaj, szójaszósz, 1 cikk fokhagyma, só, őröltbors, 40 dkg tofu.

Elkészítése: Először a húspótló tofut készítjük el úgy, hogy a tofut szeletekre vágjuk és a zúzott fokhagymából, citromléből és szójaszószból kevert páclében többször megforgatva pácoljuk legalább 15 percig. Ezután a szeletek mindkét oldalát forró olajban 1-1 percig sütjük, majd félretesszük egy tányérra. A vöröshagymát apró kockákra vágjuk, olajban üvegesre pároljuk, beletesszük a fűszereket, 1-2 percig kevergetve sütjük, majd felengedjük a paradicsomlével. Ezután a tofukat is beleforgatjuk. A tésztát a zacskón feltüntetett útmutatás szerint kifőzzük, a milánói szószos tofut ráöntjük, összekeverjük és tálaljuk.

Mára Hétvári Andreától választottam egyik kedvenc versemet:

ÜLTETÉS

Ahogy megszokta ezt Madame Blavatsky,
az úton nála kettő táska volt,
retiküljébe fölös apróságot,
elszórható virágmagot pakolt,

http://www.hetvariandrea.hu/magamrol.html