“Egy kézfogás is a mindenség takarója”
(Weöres Sándor)
Kedves Olvasó!
Szeptemberben a nyaralások végeztével még az is érzi az iskolaszagot, akinek már a gyereke sem jár suliba. Valahogy újra találkozunk a munka, a tanulás témájával, összekerülünk a szokott környezetünkkel, vagy új utakra lépünk. Tanulni, fejlődni, haladni az úton, ez az ember feladata. Közben pedig új s új embereket hoz elénk a sors, társakat, akikkel így vagy úgy együttműködünk. Találkozásokat, újakkal, régiekkel.
Milyenek ezek a találkozások? Milyen embertársakra, találkozásokra vágyunk valójában mindannyian? Talán nem nagy szó, ha azt írom, hogy a lét gyökeréig levilágító találkozásra, kapcsolatokra vágyik az ember, ami új utat nyit, segít, rámutat, mit kell tennünk, hogyan tovább. Ha túlzottan elmerülünk és kifáradunk a hétköznapi témákban, éppen azt a kreatív energiát nyirbáljuk meg, amivel kölcsönösen nyitottak tudnánk lenni a gyümölcsöző találkozásokra. Sokszor csak a lét határhelyzeteiben ismerjük fel, milyen is lehet az. Mindaddig nem gondoltam, hogy az egyik ismerős kismama egyáltalán kilát a pelenkázások és szoptatások közül, amíg nem fogalmazta meg szülése alapvető élményét: amikor először meglátta a kisbabáját, soha nem tapasztalt érzés kerítette hatalmába, a találkozás ereje tudatosította benne igazán, hogy ő most már anya. Hasonló érzés a búcsúzás is, amikor szeretteink betegágyánál, koporsójánál állva döbbenünk rá, ennyi volt, és mit mulasztottunk… Szeptember az újrakezdés, a valami újat tanulás lehetőségét rejti magában, és nemcsak az első osztályos tanító néninek ragyogó öröm és felelősség is egyben 25-30 kicsi nyílt tekintettel szembenézni.
Nemrégiben egy furcsaságra jöttem rá, arra, hogy a költőkben és a masszőrökben van valami közös – más-más nyelven, de ugyanazt tudják. Hogy micsodát? Sokszor elég egyetlen tekintet, vagy egy kézfogás, ahogy fentebb Weöres Sándortól idézem a tömör megfogalmazást…
Kedves Olvasó! Tanuljunk! Mindenki mindenkinek a tanítómestere lehet. “Ami jó a másikban, azt eltanuljuk, ami hibás, azt kijavítjuk magunkban” – így egy taoista bölcs mondás.
*(Szepesi Dóra cikke megjelent az Ideál magazin 2002. szeptemberi számában)
Fotó: Szepesi Dóra
Ajánlom a következő rádióműsort is a témához: http://www.katolikusradio.hu/musoraink/adas/376218
Kommentek