Meleg nyári éjszakákon, amikor enyhe az idő, le szoktuk venni a sátor tetejét, és csak azt a vékony kis vásznat hagyjuk fent. Olyan ez, hogy egyszerre érzed, mennyire kicsi vagy és azt, milyen tágas a világ.
Érzékeled a légáramlatokat, az illatokat, a tücsökciripelést, a madarak hangja meg újabb tereket nyit... Előfordul, hogy családi ünnepeken, baráti találkozókon éjszakára nem férünk be mind a házba, sátorban alszunk a kertben.
Hogy az milyen jó! Főleg, ha zavartalan természeti környezetben tehetjük. Például kilátással a „Sátoros hegyek”-re.
Fotó: Szepesi Dóra
Kommentek