Wéber Péterrel Szepesi Dóra beszélgetett
„…vajon az »önző« Egóhoz, az Énhez kell mindent igazítanunk, vagy inkább az »önzetlen« felé elmozdulnunk: az Alter, a Másik irányába?… Vagy lehet, hogy nem is választani kell a kettő között, csak egybekapcsolni őket?…”
„A szeretet nem az önmegtagadás fanyar vackora, hanem a világ bölcsességének élvezetes és nedvdús varázsgyümölcse: minél inkább részesítünk belőle másokat, annál többhöz és édesebbhez jutunk mi magunk is!”
Bán László azt mondta nekem, hogy végre sikerült Wéber Péterből kibányászni a világról összegyűjtött tudását. Valóban, ha az ember csak itt-ott beleolvas ebbe a vaskos kis könyvbe, kincsesbányára lel. Olyan kérdéseket vet fel, amelyekre mindannyian kíváncsiak vagyunk és a válaszokat sokrétűen, kultúracentrikus módon kapjuk meg. Akár tankönyv is lehetne, nem?
Lehetne, bár semmilyen konkrét tantervet, követelményrendszert nem követ. Végül is összefoglalja, amit én vagy mi gondolunk a világról. A legfontosabb dolgokat a születéstől mondhatni a halálig – benne kitüntetetten a párkapcsolatokat, a párválasztást, a barátságokat, a családon belüli, a munkahelyi kapcsolatokat. Egyik oldalról figyelembe vesszük, amit a tudomány ezekről a kérdésekről gondol, de mégsem tudományos könyv: mindennapi nyelven íródott. Praktikus dolgokból indulunk ki, és praktikus dolgokhoz jutunk el. Arra törekedtünk, hogy ne legyen unalmas, így aki inkább az olvasmányos könyveket szereti, annak is tetszhet, és aki inkább gondolkodásra serkentő, elmélyültebb, egzaktabb műveket olvasna, annak szintén. Valóban, a napi pedagógiai gyakorlatban is használható, mivel a 11 fejezet fölöleli a legfontosabb lételméleti kérdésektől való legfontosabb tudnivalókat. Természetesen nem rendszeres filozófiai műről van szó, de a lét értelmétől kezdve szó esik benne egy sor döntő fontosságú dologról, amelyek életünket meghatározzák. Módszertanát tekintve pedig előadásszerű esszék, az adott témakört körüljáró beszélgetések után következik egy feladattár: kvázi gyakorolni lehet, hogy te mire mentél az életben. Voltaképpen három könyvnek is lehet tekinteni: egy interjúkötetnek, egy esszékötetnek és egy munkafüzetnek. Ugyanaz a tartalom – háromféle formában…
A részek életút-szerűen épülnek egymásra. Kezdve ott, hogy megszületünk, belépünk a világba, majd befogadjuk azt, belenövünk és valahogyan boldogulunk benne. Nagy kérdés egész életünkben, hogy hogyan kell élni. Engem megfogott a következő gondolat: „Az életben való boldogulásunk lehetősége és alapfeltétele, gondolkodásunk érvényessége, ami egyben az étrékrendünknek is fokmérője.”
Eredetileg az volt a célunk, hogy az érvényes élet kérdéskörét járjuk körül. Érvényes életen értve egy olyan életet, amelyet érdemes megcélozni. Honnan tudhatom, vagy sejthetem, hogy az én életem érvényesnek mondható-e, vagy nem? Lehet, hogy egészen mindennapi életet élünk, amelyben semmi különös kaland nincsen, és mégis teljesen érvényes. Lehet ez csak annyi, hogy a családodat rendesen ellátod. Ez is lehet egy abszolút érvényes élet! Munka közben aztán egyre inkább arra kezdtünk rájönni, hogy az ilyen érvényesség értelmezéséhez el kell jutni egy spirituálisnak nevezhető dimenzióig. De ez abszolút nem azonos a misztikussal. Ez a fajta spiritualitás teljesen összhangban van a materiális, valóságszerű, reális dimenziókkal. Azt lehet mondani, hogy ez az élet „költői” dimenziója. És ekkor derült ki, hogy a szeretet lesz a könyv központi gondolata. Ami persze nem csupán a hétköznapi értelemben használt érzelmet jelenti. Inkább valamiféle világszeretet, világfigyelem. Ez a szeretetértelmezés elfogadja, elismeri hogy a valóság, az valóság. Nem szenvedni kell tőle, hanem használni. Alkalmazni. Így nem kell ámításokba, önámításokba, illúziókba menekülnöd. Mert rájössz, hogy azok úgysem működnek. Elfogadom ugyan, hogy a valóság erősebb nálam, de ebbe nem kell belehalnom, lázadoznom ellene. Ha jól ismerem meg a realitásokat, akkor tudok élni velük, és meg is találom benne a helyemet. Dante így zárja az Isteni színjátékot: „…a Szeretet, mely mozgat napot és minden csillagot.” S ez nem lila köd, hanem még akár a tömegvonzás kemény természeti törvénye is belefér. Ez a gondolat egyébként legjobban a férfi-nő kapcsolatban ragadható meg: egy nő meg egy férfi összekerül – mi lesz belőle? Egy harmadik: a gyerek. Ilyen egyszerű! A másik sokszor idézett József Attila-sor: „Légy egy fűszálon a pici él S nagyobb leszel a világ tengelyénél.” Vagyis bár tudom, hogy a világ valósága sokkal erősebb nálam, ettől még nyugodtan kiegyenesedhetek, fölnézhetek. Mert azzal, hogy van eszem, van bennem szeretet, egy sor intellektuális és kapcsolati lehetőségem, mindezzel fölül tudok emelkedni magamon, mert épp ezáltal tudok több lenni puszta önmagamnál. A szeretet ilyen értelemben egy bizonyos világszemlélet. Ami természetesen része egy sor vallásnak, mitológiai rendszernek, ősi kultúrának. A mi európai gondolkodásunk megszokta, hogy fölszabdaljuk a dolgokat. Van vallás, tudomány, érzelem, kapcsolatok, társadalom, politika, kultúra – holott igazából ez mind-mind egy!
Az illusztrációk képileg summázzák, miről van szó: tükör, létra, kulcs, hajó – ezek szimbólumok, metaforák. Neked melyik a kedvenced?
Ha mindenáron kell egyet mondani, a boltívet mondanám. „A boltív két egymásnak támaszkodó gyengeség, amely végtelen erővé válik.” Ezt Leonardo mondja. Pontosan ez a boltív! Ha kiveszed a tartókövet középről, akkor összeomlik. A boltív igazi csoda! Egyetlen dologtól tud működni, attól, hogy középen ki van egyensúlyozva és ez a lényegtelennek tűnő zárókő iszonyatosan erős konstrukciót hoz létre. Úgy megörültem, amikor ezt az idézetet megtaláltam, mert az emberek közötti kapcsolatok pontosan így működnek. Nem baj, ha neked gyengeségeid vannak, nem baj, ha nekem is vannak gyengeségeim – mert lehet belőle boltívet építeni. Sőt: boltív csak két gyengeségből jöhet létre. És a boltív gyönyörű. Arra katedrálisokat lehet építeni.
A könyvnek van internetes és facebook-oldala is. Az interaktivitás reményében?
Igen, reménykedünk benne, hogy lesznek olyanok, akiket azon túl, hogy a könyvet elolvassák, és támadnak gondolataik, meg azon túl is, hogy adnak és kérnek tanácsot, kialakul egy tényleges közösség, egy „Másik Ember klub”. Olyan olvasókból, akik szeretnék, ha időnként személyesen is találkozhatnának. Másrészt vannak olyan videoanyagok is, amelyek a könyvbe értelemszerűen nem kerülhettek bele. Ezeket meg lehet nézni az internetes oldalunkon. Akár a facebookon, akár a keresőkben A Másik Ember néven meg lehet minket találni. A facebook-név így van írva: A Más/ik Ember – amivel arra utalunk, hogy a cím többértelmű: a másik ember egyrészt a társ, a partner, a kapcsolat, de ugyanakkor, ha valaki a szeretet nevében „gondolkodik”, ezáltal más emberré is tud válni.
A szerzők: Wéber Péter Tanár, népművelő, könyvkiadói fő/szerkesztő, színjátszórendező, színházi dramaturg, színészpedagógus
Bán László Kulturális-tudományos újságíró, kommunikációs szakértő, egyetemi oktató
Bán Sarolta Fotografikus, a borítókép és az illusztrációk alkotója
* Az interjú a Könyvjelző 2013. márciusi számában jelent meg
Kommentek