"Valaha Démétér – a termőföldek istennője ­tejének nevezték a Föld zöld fűtakaróját. Úgy érezték, hogy a Föld anyjaként táplálja gyerme­keit a füvel és annak termésével. "

Tudjuk, hogy a háziasszonyokat főzés köz­ben inkább a praktikum foglalja le, de ha gaz­dagíthatjuk gondolatvilágunkat, miért ne te­kinthetnénk távolabbra is? Ezért gondoltuk, hogy  megérdemel egy külön fejezetet a ga­bona, amely táplálkozásunk alapja. Álljon itt néhány szerző gondolatébresztő megfogalmazásában egy-két érdekesség.

A pázsitfűfélék családja különleges növénycsa­lád. Valaha Démétér – a termőföldek istennője ­tejének nevezték a Föld zöld fűtakaróját.  Úgy érezték, hogy a Föld anyjaként táplálja gyerme­keit a füvel és annak termésével. Csakugyan, a bennük található tápérték vetekszik az anyatejé­veI. Kimutatták, hogy például a teljes búzaszem­ben ugyanolyan arányban állnak egymással a fehérjék, zsírok, szénhidrátok, ásványi anyagok, mint az anyatejben (dr. Gerhardt Schmidt)[1]. Gondoljunk csak arra, hogy az érési folyamatban a mag először valóban tejszerű, később pedig egyre kö­zelit a Föld keménységéhez, hogy embernek valótáplálék lehessen. Az ember aprítással, vízzel, kelesztéssel, sütéssel ezt az érési folyamatot for­gatja vissza a kenyérsütéskor. A kovász készítése generációról generációra hagyományozódott, és a többféle gabonából készült kenyér receptje is. (Mezei Ottóné)[2].

Nagy, tápláló növénycsalád! A Földön mint­egy 4000 formája él. Olyan nagy az életerőt hordo­zó természetük, hogy besegíthetnek az állat és az ember testfelépítésébe (Wilhelm Pelikan)[3].

A pázsitfűfélék növénycsaládja lemondott a színes sziromlevelekről. Igen szemérmesek! Azt mondhatnánk, hogy a velük táplálkozó maga­sabb rendű élőlények javára mondtak le dí­szükről, hogy ők élvezzék azt az erőt, ami itt felszabadul.

A növényke szárán – mint egy összesűrűsö­dött fénysugáron keresztül – árad a napfény érlelő ereje a kalászhoz. A virág a levegőé, a fé­nyé, hiszen nem a rovarok termékenyítik meg! S a gabonaszemben már benne nyugszik a kö­vetkező termés életlehetősége. Ha az ember el­fogyasztja, saját életét táplálja a természetnek ezzel a hatalmas képességéveI.

A gabonát a legtöbb kultúrnép mítosza isteni ajándékként ábrázolja, amit az Ég-Atya, a Föld-Anyának átadott.

Alakja, formája a földi lét beszédes gesztusa: ez a növénycsalád függőleges növésirányával a felegyenesedett földi lény, az ember eledelévé lett (Pelikan)[4].

A hétféle gabona a világ különböző tájairól származik. A köles délről, a rizs keletről, a zab északról, a kukorica nyugatról. A búza, az árpa és a rozs tipikus európai gabonák. Régen min­den nép a maga gabonafajtáját ette, ma már mindegyikkel táplálkozhatunk. Úgy is mond­hatjuk, képesek vagyunk az egész világot szin­tetizálni.

Platón szerint a gabonák eredete az ősi at­lantiszi korba nyúlik vissza. Innen kerültek el Atlantisz pusztulása után az elvándorló népek­kel más-más világtájakra. Az egyes gabonafé­lék ezután más-más népeket tápláltak, és kü­lönböző volt a feladatuk is. Már Hérodotosz azt írta, hogy a gabonával táplálkozó népeknek magasabb fokú a kultúrája, tudománya, művé­szete, mint a húsevő népeké.

Érdekes megemlíteni, hogy a hétféle gabonát a Waldorf-óvodákban a hét naphoz és a hét planétához kapcsolódóan szokták adni a gyere­keknek. Hétfőn, a Hold napján rizst, kedden, a Mars napján árpát, szerdán, a Merkúr napján kölest, csütörtökön, a Jupiter napján rozst, pén­teken, a Vénusz napján zabot, szombaton, a Szaturnusz napján kukoricát, vasárnap, a Nap napján pedig búzát (Renzenbrink)[5] A gabona­kását mindennap együtt készítik a gyerekek az óvónővel. A rendszerességhez szoktatás egyik része ez.

[1] Dr. Gerhardt Schmidt előadásán hangzott el 1995-ben a Goetheanumban.

[2] Mezei Ottóné: A teljes értékű kenyér, Biofüzet, Planétás Kiadó, 1998..

[3] Wilhelm Pelikan: Heilpflanzenkunde, Anttroposophisher Verlag, 1983.

[4] ua.

[5] Udo Renzenbrink: Die sieben Getreide, Rudolf Goering Verlag, 1983.

Házi készítésű zsemlekenyérből lesz igazán finom, különben a hozzávalók a hagyományos recept előírásait követik.

Hozzávalók: 5 zsemle vagy egy zsemlekenyér, 4 dl tej vagy növényi tej, 25 dkg barnacukor, 1 dl fehér bor, 3 tojás, ¼ kg alma, 7 dkg vaj, 5 dkg barackíz, 1 gramm fahéj, 2 dkg mazsola, 2 dkg dió, 2 dkg zsemlemorzsa

Elkészítés: A szikkadt, előző napos zsemléket 2 cm vastag szeletekre vágjuk. A hideg tejbe belekeverünk 3 db tojás sárgáját, 10 dkg cukrot, mazsolát, vajat és ebbe belerakjuk a zsemleszeleteket. Ügyeljünk arra, hogy jól megszívják magukat a szeletek, de ne ázzanak el! Egy mély tepsit vajjal kikenünk, morzsával meghintjük és az áztatott zsemleszeletek felét belehelyezzük. Az almát megtisztítjuk, lereszeljük és meghintjük (ízlés szerint) 5-10 dkg fahéjas cukorral, majd a tepsiben elhelyezett zsemlére tesszük, darált dióval meghintjük, ennek tetejére rakjuk a megmaradt, beáztatott zsemleszeleteket, borral meglocsoljuk és gyenge tűzön 25-30 percig sütjük. A 3 tojás fehérjét 5 dkg cukorral kemény habbá verjük, 5 dkg barackízt keverünk hozzá, majd ezt a habmasszát a már kisült tészta tetejére helyezzük és néhány percig meleg sütőben szép aranybarnára sütjük. Akkor jó, ha még rózsaszínes a teteje, de már viszonylag szilárd a tapintása. Amint megsült, azonnal tálalhatjuk, de másnap is ehető. (Néhány elvetemült rajongó tejszínhabot is kér hozzá!!!)

Amennyiben magunk készítjük a zsemlekenyeret:

Hozzávalók: 1 dl tej, 40 dkg liszt, (ennek a fele finomliszt, a fele teljes kiőrlésű búzaliszt, vagy Graham liszt), 1-2 evőkanál cukor, 6 evőkanál olaj, 2 dkg élesztő, csipet só.

Elkészítés: Kovászt készítünk: Langyos tejben szétmorzsoljuk az élesztőt, kevés liszttel meg cukorral lágy tésztát keverünk, tiszta konyharuhával letakarva körülbelül 15 percig kelesztjük.

A megkelt kovászt bedagasztjuk a többi liszttel és hozzávalóval. Addig dagasztjuk, amíg a tészta fényes nem lesz és elválik a kezünkről meg az edény falától. Cipót formálunk belőle és egy tálban, szobahőmérsékleten kb. 20-30 perc alatt duplájára kelesztjük.

A tésztából gyúródeszkán hosszúkás kalácsot formálunk, kiolajozott tepsiben 15 percig pihentetjük. Ezután előmelegített forró sütőben közepes lángon 40-50 percig aranybarnára sütjük.

Van egy meséskönyv, Paulini Béla Dugasz Matyi birodalma című könyve, amit a szerző maga illusztrált. Nem tudom, hogyan került hozzánk ez a könyv, még nagyon régen, az első oldalon ezzel a beírással: Emlék. Édesanyám Jézuskájától. Verának. Alatta (más írással): Szeretettel Anyu. – most akkor kitől, kinek? De nem is erről és nem is a könyvről akarok írni. Hanem azokról a régi dokumentumokról, amiket ebben a keménytáblás könyvben őriztem. Valóságos kincseket, 1971 áprilisi, illetve szeptemberi leveleket találtam benne. Az egyiket barátnőmnek írtam, aki egy szomszédos pesti kerületben lakott, de nem találkoztunk, csak nyaraláskor. Ő hatodikos volt, én nyolcadikos. (Kedves Szilvi!) Azt írtam neki, hogy elég nehéz a nyolcadik, sokat követelnek, mert a félévi számít. Meg azt, hogy ne haragudjon, hogy csak most írok, de sok a lecke és nem is nagyon tudok miről írni. Meg arról, hogy én a színészképeket nem gyűjtöm, de van egy pár darab, azokat elküldöm neki. Meg hogy én újabban a rágógumi papírokat gyűjtöm, „amibe a rágógumi van becsomagolva belülről. Szép színes kis rajzocskák, kis történetekkel, tudod!” Meg hogy kedvenc együtteseim: Bergendy, Non Stop, esetleg Omega.” Fiúkról csak szőrmentén esett szó, ebben a levélben egy közös ismerősről, aki valószínű abba a hatodikba fog járni, amelyikbe ő. Úgy fejeztem be a levelet, hogy ne haragudj, de most már nem jut eszembe semmi. De azért U.I. az mindig volt. Utóiratként egy bolond viccet írtam le, egy kis drámát, amikor a bolondok szökni készülnek, és eltervezik, hogy is lesz, hogyan másszák át a kerítést, meg minden, és amikor elérkezik az idő, az egyik bolondot kiküldik széjjelnézni. Kis idő múlva lélekszakadva fut vissza: Fiúk, nagy baj van, lebontották a kerítést.  – Meg még annyit: ha tudsz viccet, írhatsz. Tetszik, amit a Ludasból vágtál ki…

A másik levelet a másfél évvel idősebb unokanővérem, Klári írta nekem, Sátoraljaújhelyen lakott. (Édes Dórikám!) Akkor 13 éves voltam. Klárival saját készítésű keresztrejtvényeket küldtünk egymásnak, néhány ilyet is találtam a borítékban: írónevek, műcímek vártak megfejtésre. Gondosan, díszes csomagolópapírból kivágott színes kis papírdarabkákat ragasztottunk azokba a négyzetrácsokba, amelyekbe nem kerülhet betű. Klári németül is írt nekem, akkor kezdett tanulni és bár gyanúm, hogy nem soká tartott a lelkesedésünk, a tervek szerint egymás hibáit javítottuk volna. Ő akkor kezdte a németet, én már pár éve. És olyan bájos hibákat ejtett a mondataiban, mint „Ili Frau” (Ili néni – ugye azt kellett volna írni, most javítom: „Tante Ili”), meg „wi bin du?” Gondolom, azt akarta kérdezni: Hogy vagy? (és nem azt, „hogy vagyok te?”) Nem emlékszem, hogy akkor mekkora jelentőséget tulajdonítottam ennek a hibának, de most nagyon tetszik a személyek effajta keveredése! Hogyan is voltunk mi akkor, a gyermekkor végén, a hetvenes évek elején? Hát így, ilyen szerényen, örömtelien, derűsen és ráérős nyugalomban, ahogy a levelekből kiderül. Leveleztünk. Egy-két hét alatt fordult meg egy levél. Nem úgy, mint most, az elektronikus üzenetre azonnal jöhet a válasz a világ végéről is. De mit hagyunk ki? A papírt, a kézírást, a zizegést, a lapok közé keveredett szívmelegséget, az illatot, beleértve a papírbolt levegőjét, meg a várakozást is. És a postás bácsit. Az érzékiből minden gépre megy.

Mit szólna ehhez Hamvas Béla, aki annyi színes ceruzát vett az íráshoz, amennyit csak szeretett volna, és arról írt, hogy el se kezd írni megfelelő minőségű papír és ceruza nélkül? Minő példás minőségimádat! Most mindent a gép intéz, és amennyit nyerünk, annyit veszítünk. Mit is? Azt hiszem, arról akartam írni – hogy az egyik mélyrózsaszín árnyalatú színes ceruzával fogom leírni az egyik ecological paperből készült vonalas füzetembe, hogy leradíroztuk magunkról az érzékiséget… A rengetegnél is több az írás, sok a fölösleges. Jönnek-mennek köztünk a levelek, gépen, sms-ben, – papíron egyre ritkábban. De végül is, azt hiszem, azért még mindig az a bizonyos „vibindu” maradt a legfontosabb. Az, hogy hogy vagyok te, vagy hogy hogy vagy én. Mert tenélküled bizony sose ér semmit az én. Amíg világ a világ.

U.I. Ha esetleg Dugasz Matyiról várt volna tőlem elemzést a kedves Olvasó, elnézését kérem!       

(Szepesi Dóra cikke megjelent a Napi Elemózsia 2014 januári számában)

A  húsvét utáni nyirkos, hűvös napon próbáltuk ki, nagyon jólesett. Erőt adó tavaszi leves: a spenótban vas van, vérképző, májtisztító, a köles csonterősítő, ezen kívül jót tesz a hajnak, a bőrnek, a körömnek. 

Hozzávalók: 5 dkg köles, 2 dl joghurt (növényi), 1 db zöldpaprika, 2-3 db sárgarépa, 1 kisebb db zeller, 1 db petrezselyem gyökér, 1 fej vöröshagyma, 1 db citrom, kurkuma, pirospaprika, olaj, tengeri só, ízlés szerint fokhagyma, egy csésze bébispenót

Elkészítése: A hagymát apró kockákra vágjuk és olajon aranybarnára pirítjuk. Hozzáadjuk az apróra vágott zöldpaprikát, a felkarikázott gyökereseket, apróra vágott zellert. Ezeket együtt pár percig pároljuk, majd beletesszük a megmosott kölest, és ezzel is tovább pirítjuk. Felöntjük vízzel, sózzuk, fűszerezzük ízlés szerint (1-1 késhegynyit tegyünk bele mindenből először). A joghurtot a következőképpen készítjük elő: egy kis tálban a fél citrom levével összekeverjük, a forró levesből ráöntünk egy merőkanálnyit, összekeverjük és beleöntjük a fazékba, mint mikor bármilyen habarást készítünk, ezzel elkerüljük, hogy csomósodjon. A megmosott spenótot a főzés végén tesszük bele a levesbe, így szinte nyers marad és nagyon finom lesz a levesünk. Ha szeretjük a fokhagymát, akkor egy cikk zúzott fokhagymával ízesíthetjük a forró olajban röviden megforgatott parajt, majd így tegyük a leveshez a tányérokba.

Változata: joghurt nélkül is készíthetjük, valamint úgy, hogy a zöldséglevest külön főzzük meg, majd a főtt kölest tálaláskor adjuk a tányérokba.

"Ha érzékszerveimmel ele­get és jól táplálkoztam,

ke­vesebb éhséget érzek a gyomromban".

(Dr. Jürg Reinhard)

Húsvét után érdemes elgondolkodnunk a címben feltett kérdésen. Volt böjt, azután dőzsölés is, és olyan is volt, amikor az ünnepi asztaltól nem tudtunk felkelni. Meglesz ennek a böjtje! – szoktuk mondani. És akkor megfogadjuk, hogy mostantól egy kicsit jobban odafigyelünk az étkezésünkre és ezzel együtt az egészségünkre.

Ám ne gondoljuk, hogy ha valami finom vagy egész­séges, abból egy hatalmas tállal be kell kebelez­nünk! A legjobb ételekből is ha az ember túl so­kat eszik, az többet árt, mint használ. Megter­heljük magunkat. Mindig úgy keljünk fel az asz­taltól, hogy még egy kicsit bizony tudnánk enni – akkor biztosan nem leszünk betegek.

A rágás fontos, mert az emésztés a szájban kezdődik. Kushi szerint, aki egészséges, annak öt­venszer kell minden falatot megrágnia. A beteg embernek százszor-százötvenszer. Javaslataiból legalább annyit szívleljünk meg, hogy alaposan megrágunk minden falatot, hiszen az emésztés a szájban kezdődik és nyállal elkeverve előkészítjük a táplálékot a további emésztési fázisok számára. A nyál bázikussá (lúgossá) teszi az ételt. Bizonyára tudjuk, hogy a vérünknek enyhén lúgosnak kell lennie. Akinek enyhén savas a vére, különféle betegségekre lesz hajlamos. Tehát sokat tehetünk magunkért már csak azzal, ha megfogadjuk: lehetőség szerint válogatott minőségi ételt fogyasztunk, alaposan megrágjuk, így kevesebb is elég lesz. Még egy tanács: nyugodt légkörben együnk, hogy  evés közben az ételre tudjunk figyelni.

Összeállításunkban a friss zöldségek dominálnak a tálon: mindenféle idény jellegű és nem idény jellegű salátaféle. A lényeg a színek és formák, no meg az ízek harmóniája! Emellett persze a csíráztatott növények is főszerepet kapnak. A tál közepére a különlegesen mutatós zöldséges terrine került, emellé jól illik a gabonákból készült pirog és a lencsepástétom. Ez utóbbi három elkészítéséhez az útmutatást három előző receptünkben találjuk.

Szép húsvétot, és kellemes tavaszi megújulást kívánunk minden kedves Olvasónknak!

„Csak ámulok, hogy elmúlok”

József Attila

 „vagy vedd példának a piciny füszálat:

miért nő a fű, ha úgyis elszárad?

miért szárad el, hogyha újra nő?”

Babits Mihály

Az ész megáll ezektől a kérdésektől! Gondolom, nem vagyok egyedül ezzel a véleményemmel. Tanulmányozzunk vallásokat, tudományokat, művészeteket, a kérdések kérdésébe újra és újra beleütközünk: hogyhogy meghalunk? Miért? Hogyan? Kapjunk akár racionális, akár spirituális megközelítéseket, józan ésszel szinte lehetetlenség belegondolni. Úgy vagyok vele, hogy húsvét táján még súlyosabbnak érzem ezt a súlyt. Húsvét a keresztény hagyományban a Megváltó Krisztus kereszthalálának és feltámadásának ünnepe, a természet újjászületésével egy időben ünnepeljük. Ami ezzel kapcsolatban érzelmeinkben, a lelkünk mélyén lejátszódik, az a természetben látható formában történik meg. A kertészek jól tudják, hogy tavasszal megéled a föld és az elhalt hulladékokon sarjadni kezd az új élet. A mag szétrohad, hogy új növény lehessen. Ez a legnagyobb változás az év körforgásában: A szunnyadó anyag aktív lesz és új életre kel. Nem lehet véletlen, hogy kikeletnek hívják ezt a csodás időszakot! De azt is érezhetjük, hogy amennyire szép, annyira küzdelmes! Hát nem fájdalmas a semmi kis magból egyszerre itt teremni, aztán az életciklus végén ismét belesimulni az anyaföldbe?  

Van, lehetséges 

Mit ad Isten? Éppen húsvét előtt került a kezembe a Mesék életről, halálról és újjászületésről című mesegyűjtemény. Olyan népmeséket találtam benne, amelyek hamuban sült pogácsaként az élet-halál-újjászületés témakörében szolgálnak útravalóul. Minden nép hagyományában, mese és mondakincsében a legtitokzatosabbak a teremtésmítoszok, azok a szövegek, amik az emberiség születéséről mesélnek, meg arról, hogy mi van a születés előtt és mi van a halál után. A kettőt tekinthetjük ugyanannak a térnek, ahonnan jövünk, és ahová visszatérünk. A materialisták ezt nem bonyolítják ennyire. De mennyire jólesik bonyolítani! Azt hiszem, a „vanság” világánál tágasabb a „lehetségesség” világa, ezért ez utóbbiban sokkal szívesebben lubickolunk. (Az külön tetszik, hogy a lehetségesben még az is benne van, hogy nincs így:)!) A mesékben a különböző fordulatok után minden a helyére kerül, beáll egy bizonyos egyensúly. Az se riaszt minket, hogy olyan sok horrorisztikus kalandba keverednek a hősök, mert a végére tündéri vagy boszorkányos segítséggel „rém” egyszerűen rendeződik minden. Rájöttem arra is, hogy  a mese emberi szempontból nézi az élet dolgait, nem pedig szellemi sugallatokat közvetít, mint a szent iratok. Az emberi szempont úgy tűnik, valami totális egyenlőségi alapon áll, egyszerűen azon okból, hogy mindannyian meghalunk. A mese testesebb, emberi útravaló, mint az a bizonyos hamuban sült pogácsa. A szent szövegeket pedig inkább mannának vagy nektárnak tekinteném, ami nagyon fontos és szükséges is, a továbbiakban most mégis a mesékről mesélek. Kalauzom ehhez Boldizsár Ildikó mesekutató és meseterapeuta, aki az említett köteten kívül több tematikus mesegyűjteményt állított össze, (Mesék nőkről – férfiaknak, Mesék férfiakról – nőknek, Mesék anyákról, Mesék apákról, Mesék testvérekről, Életfordulók meséi).

Egyszer volt, hol nem volt

Számtalanszor hallottuk gyermekkorunkban a mesekezdő formulát: „Egyszer volt, hol nem volt...” Vajon belegondoltunk-e valaha, mit jelent egyszer lenni, másszor meg nem? Boldizsár Ildikó felhívja figyelmünket, hogy a réges-régi időkből származó teremtésmítoszok, élet-és haláltörténetek többek között azért őrződtek meg számunkra, hogy felelősséggel lássuk s éljük mindennapjainkat, és újra meg újra szembenézzünk az élet végességével, közben tudatára ébredjünk teremtő erőnknek. Az ember teremtő erejének tudatában formálni és alakítani tudja azt a világot, amelyben él, legyen ez a világ benne vagy rajta kívül. A klasszikus népmesék az ősi tudatban gyökereznek. Az archaikus tudat számára pedig élet és halál dialektikusan összefügg, a halál összekapcsolódik a létezés utáni léttel. Megállapítja, hogy a tündérmese ezzel szoros összefüggésben dolgozta ki a maga halálellenes alternatíváit. „Az egyik az újjászületés, a másik a reinkarnáció mesei formája: a természeti képződményben való továbbélés, a harmadik pedig a halhatatlanság. A hős nemcsak feltámadhat, hanem állat vagy különleges növény formájában tovább élhet. A magyar népmesék életről és halálról szóló tanításai megegyeznek az egyetemes szellemi tanítások tételeivel, azaz bekapcsolják a magyar népmeséket egy olyan gondolkodási rendszerbe, amely univerzális igazságaival igyekszik érthetőbbé és élhetőbbé tenni az ember számára a létezést.” A különböző népek hagyományaiban nincs két egyforma teremtéstörténet. Viszont, a teremtés módját illetően a történetek nagyon hasonlítanak egymáshoz: „A világ vagy a határtalan semmiből, káoszból, ködből, sötétségből fejlődött ki lassan, fokozatosan, vagy egy demiurgosz („titokzatos világszellem”) működésének – csettintésének, tapsának, intésének stb. – köszönhetően lett a semmiből „valami”. Az élet vizéről szóló mesékből kiderül, sem élni, sem meghalni nem könnyű. „Az a hős, aki az élet vizéért indul, paradox módon a halálba indul, és csak a holtak birodalmának megismerése után juthat hozzá az örök ifjúság vizéhez.”

Az élet vize

A poklok poklából visszatérve azonban már nincs előtte akadály, mágikus fegyverzettsége teszi bátorrá, attól lesz hős, hogy birtokolja az élet vizét, ami nem más, mint saját teremtő ereje. „A mese lehetővé teszi az ember számára, ha csak átmenetileg is, hogy győzelmet arathasson a halál felett. A tündérmesék nagy részében a halál nem az élet ellentéte és nem a vége, hanem folytatása, még inkább az ellentétek egybeesése. A mese egyrészt egybemossa az élet és a halál határait azáltal, hogy a halottak és az élők egyszerre lehetnek jelen a földön és a szellemek világában, másrészt nagyon is konkrét formában szerepelteti a megszemélyesített Halált. A hős találkozhat vele, beszélhet, alkudozhat vele, megismerheti és legyőzheti a halálfélelmet. A mese nem tartja véglegesnek, visszavonhatatlannak a halált, épp ezért általában sem megrendítőnek, sem borzalmasnak nem ábrázolja, inkább fenyegető veszélyként kezeli, és felszínre hozza, sőt néven nevezi a halállal kapcsolatos félelmeket, szorongásokat. A túlvilágjáró és újjászülető hősök is olyan tudás birtokosai, amelyet csak a „pokolra ment dudások” ismerhetnek. Folyók, hidak, tengerek, csónakok, fák, barlangok, szakadékok, démonok és kapuőrök – íme a holtak birodalmának rendkívül gazdag és komplex leírása. Az alvilágban éppúgy süt a Nap, mint a Földön, s a tárgyak is épp olyanok.” – írja, majd idéz egy meséből, amiben a túlvilágra vitt három királykisasszony megszabadításához le kell ereszkedni a föld köldökén. Milyen érdekes, mintha konkrét helyszínek lennének ezek! Az élet vizét a főhős a magyar népmesében Tündér Ilona hálószobájában találja meg. Azt már képzeljük el, hogy odáig is rettentő viszontagságos úton jut el, de hogy mi van a szobában, – mielőtt bármit gondolnánk erről, ideírom a meséből: „Az ő ágya nincs sem égen, sem földön, ég s föld között lebeg. Viráglajtorja van hozzá támasztva, azon kell felmenni. Az ágy fölött van egy aranypintyőke kalitkában, annak a száját be kell kötni egy arany hajszállal, hogy föl ne ébressze Tündér Ilonát. A szobának a két sarkában van két forrás, az egyikben a halál vize, a másikban az örök ifjúság vize buzog...”

Belesimulni a Mindenségbe

Az tetszik még a mesékben, hogy valamennyien egyenlő eséllyel indulunk: nincs megkülönböztetés, kirekesztés és hasonlók, hiszen valamennyien halandók vagyunk. Tetszik hogy nagyon hasonlóak a mesék, mindegy, hogy milyen nemzettől származik: lehet brazil, magyar, szlovák, afrikai, lett, német, szamojéd, indián, breton vagy tadzsik… A szintén nagyon figyelemre méltó Életfordulók meséi című kötetben korábban azt olvastam, hogy a mesék az egyik életszakaszból a másikba való átlépésben is segítik az olvasót. Nemcsak az átlépés módját mutatják meg, hanem azt is, hogy az archaikus ember hogyan próbálta a lehető legjobban kiaknázni és működtetni az egyes életszakaszok adta lehetőségeket. A mesehősök egész életükben készülnek a halálra, ezért nem az öregek kiváltsága ez. Az öregkorral kapcsolatos mesék azt hangsúlyozzák, hogy a hősök a külső és belső idejük múlásával egyre könnyebben rakják le terheiket és simulnak bele a Mindenségbe. Szót értenek már mindennel és mindenkivel…

Mi járatban vagyunk?

Boldizsár Ildikó egy interjúban elmondta nekem, hogy mindennap olvas mesét, és ez olyasmi, mint valami gyógyszer vagy egy kis meditáció. Így utólag megértem a nagymamámat is, miért szeretett nekünk annyira mesélni, és miért olvasgatta idős korában is oly nagy élvezettel a mesekönyveket. Így vagyok ezzel magam is! Végül hadd osszam meg a mesekutató gondolatát, amelyet az Életfordulók meséi válogatása kapcsán írt: „Ahány élet, annyi mese. Reményeim szerint ez az út bebizonyította, hogy életünk nem magától értetődően halad egyik ponttól a másikig, hanem minden pillanatban – akár tudatosan, akár nem – mi választjuk meg az irányát és a minőségét. A legfontosabb – halálunkat is meghatározó – döntést arról hozzuk, hogy mennyi fényt engedünk önmagunkba. A mesehősök között voltak olyanok, akik a sötétséget választották, s olyanok is, akik legyőzték azt. Az emberi méltóság csak az értelem világosságában tud kiteljesedni, de – miként a mesékből is láthattuk – mindig újabb és újabb próbák elé kerülünk. Megingathatatlanul és szilárdan kell hinnünk, hogy nem kényszerből születtünk erre a világra, hanem tudjuk, „mi járatban vagyunk”.

Nos, ha pontos választ nem is kaptunk a cikkünk elején feltett miért és hogyan kérdésre – remélem, legalább egy fűszálnyival közelebb kerültünk hozzá.

(Szepesi Dóra cikke megjelent a Napi Elemózsia áprilisi számában)

A teringettét! Mi az a terrine? Nem más, mint egy pástétom, ami szögletes edényben készül. Hogy mi a terrine, arra az nlcafe egyik cikke adott választ: „A terrine eredeti jelentését a franciáknál kell keresni, hol máshol… Szögletes, ovális, vagy kerek edény (eddig akár tál is lehetne), egyenes falú, amely meglehetősen magas, van füle vagy fogója (vagy nincs, ilyet is láttunk már), fedele az edény belső szegélyébe illeszkedik. Ebből pedig az következik, hogy ami benne készül, az is terrine. Több fajtája létezik, a közös bennük azonban mindig az, hogy vízfürdőben készülnek és préselik őket. A világ egyik leghíresebb terrine-je libamájból készül és iszonyatosan macerás elkészíteni…” Íme egy nem macerás, vegetáriánus változa, persze ez nem vízfürdőben készül:

Hozzávalók 4 személyre: 100 g édeskömény, 100 g sárgarépa, 200 g brokkoli, 1 teáskanál tengerisó, kb. 1/4 l zöldségleves, néhány szép, kelkáposzta levél, fűszersó, ízlés szerint frissen őrölt szerecsendió, egy citrom leve, 2 teáskanál agar-agar (növényi zselatin), 2 tojásfehérje (kihagyható, de akkor még 1 teáskanál agar-agart tegyünk bele), 1/4 l tejszín (növényivel helyettesíthető)

Elkészítése: A zöldséget megtisztítjuk, az édesköményt és a répákat hosszában negyedekre vágjuk, a brokkolit rózsáira szedjük. Mindezeket a zöldséglében 5-10 percig dinszteljük. A kelkáposzta leveleit forró, lobogó sós vízben, fedő nélkül 2 percig blansírozzuk, hideg vízzel leöblítjük és a téglaalakú sütőformát kibéleljük vele. A zöldséglevet 1/4 literre kiegészítjük, ízesítjük fűszersóval, szerecsendióval és a citromlével. Az agar-agart összekeverjük egy kis vízzel, hozzáadjuk a zöldségléhez és felfőzzük. Beleöntjük a tejszínt is, és hagyjuk kihűlni. A tojásfehérjéket felverjük és amikor a folyadék megszilárdult, belekeverjük.
A zöldséget rétegesen helyezzük a formába, ráöntjük az előbb elkészített masszát, ráhajtjuk a leveleket és hideg helyen hagyjuk megszilárdulni.

„Amíg étrendünk rossz, arra, hogy életünk rendeződjék, nem számíthatunk.

S amíg személyes életünk rendetlen, nem számíthatunk arra, hogy világunk nagy bajai eltűnjenek.”

(Hamvas Béla: Gyümölcsóra)

Szeretem ezt a Hamvas idézetet, bár azt hiszem, magával az étkezéssel alapvetően nincsen semmi baj. Baj akkor van, amikor nincsen mit enni. De ha van és megtehetjük, válogassuk meg, mit, mikor, mennyit és hogyan fogyasztunk el. Az evés, a táplálkozás az élet napos oldala: táplál, megtart, feltölt, vidámít. Mert vajon mi is az élelmiszer? Ha szójátéknak veszem, egy olyan szer, ami az élethez kell, ami az élettel összeszerel – és igaz is, ha kicsit belegondolunk. A közös étkezés, vagy akár az egyedül, csendben elköltött étel fogyasztásakor is lehet emelkedett hangulatunk. Ha máskor nem, legalább napjában háromszor, amikor eszünk, gondoljunk arra, hogy a mindenséggel kötjük össze magunkat az étel által. Ilyenkor tudatosítsuk magunkban, hogy a teremtés, a mindenség része vagyunk. Felemelő érzés!

 Az evés érzéki élvezet, de mekkora munka előteremteni azt, amit egy pillanat alatt eltüntetünk. Kell hozzá napfény, termőföld, víz, és emberek, akik azzal foglalkoznak, hogy az asztalomra kerüljön az étel. A szakácskönyv írása közben eszembe jutott az a számtalan, (számos) főzés, étkezés, családi vagy baráti körben, aztán a közös főzések és ebédelések a főzőtanfolyamokon, a feloldódó és összeadódó alkotó energiák, hiszen a tűzhely, a tűz olyan könnyen összemelegíti az embereket. Mennyi mindent tanulunk ilyenkor egymástól, egymásról és az életről általában. Ne feledjük azt sem, hogy a családi főzések és étkezések a nevelés és tanítás fontos terepei lehetnek. A jó étel erőt ad ahhoz, hogy napi tevékenységeinket folytassuk, érdeklődéssel haladjunk kisebb nagyobb életcéljaink felé.

Hogyan függ össze a táplálkozás és a mozgás? Hogyan támogathatjuk az étrenddel a különböző aktivitásainkat?

Ajánljuk Olvasóink figyelmébe a Katolikus Rádió Gasztronómiai műsorát, az Asztali áldást, amelyben Csuth Judit riporter többek között Szepesi Dóra életmódtanácsadóval beszélget  április 5-én, szombaton 11.30-kor.

Íze a lencse állagának és a fűszerezésnek köszönhetően nagyon hasonlít a kenőmájaséhoz.

Hozzávalók: 2 csésze főtt lencse, 2 csésze főtt hagyma vagy répa, 2 evőkanál miszó, 2 ek szójaszósz, 2 ek szezámolaj, 1 ek pirított, őrölt szezámmag, 1 cikk fokhagyma, 2 ek fűszer (kakukkfű, oregano vagy bazsalikom)

Elkészítés: Az adalékokból pépesítő géppel finom krémet készítünk. Utána egy kiolajozott formában 1/2 óra hosszat kb. 225 fokon sütjük. Figyelem: ha a lencse nedvesebb marad a főzés után, akkor egy kis zsemlemorzsát keverjünk bele a masszába, mert különben nem lesz szeletelhető, miután megsül. Ám kenyérre kenhető krémnek is kitűnő!

Ébred a természet, csicseregnek a madarak… Csip-csip, csipegessük mi is a rügyeket, friss hajtásokat a konyhakertből! Kikeletkor az ember is érzi, hogy megmozdultak benne az újjászületés erői: az év körforgásában talán ez a legnagyobb változás, amikor a szunnyadó magokban megindul a nedvek áramlása és „kikel” belőle az élet.

Csíráztass!

Alig várjuk a jó időt, ám a tavaszi átállás, az ember szervezetét is sokszor megviseli. Ezt az átmenetet segíthetjük életmódbeli praktikákkal, azzal, hogy igazodunk az időjáráshoz, többet tartózkodunk a természetben, aktívabbak vagyunk és az étrendünkön is igazítunk.

A száraz mag csírázáskor életre kél, olyan vitaminok, enzimek, nyomelemek, életerők keletkeznek benne, amelyekkel a mag nem rendelkezik. Ha csírát eszünk, valójában a zsendülő természet erejéből részesülünk.
Milyen bölcs is a természet, a csírában benne van a kész növény! És milyen bölcs a nyelv, ha játszunk egy kicsit vele, a „csíra” szóban benne van az egyébként kínai „csí” szó, ami a távol-keleti gyógyításban az életerőt jelenti.

A téli, zsírosabb, laktatóbb ételek után, szinte farkasétvággyal vetjük rá maguknak a friss, ropogós zöldfélékre. A levélfélék savanykás, kesernyés íze jó hatással van az emésztésünkre. Tavasszal, a természettel összhangban jó, ha megújítjuk az étlapot. Adjunk több leveles zöld főzelékfélét, vékony rántással, vagy anélkül, blansírozva, kevés nyers csírával díszíthetjük a tetejét. Ahogy megjelennek a kertekben és a piacon a zöldek, (például: újhagyma, hónapos retek, sárgarépa, mangold) sorban mindegyik kerülhet az asztalunkra.
Ha nincs kertünk, egy-egy cserép illatos konyhafüvet tarthatunk a konyhaablakban, vagy csíráztathatunk magunk is. Bioüzletben kapható csivitál és csíráztatni való magvak. A művelet egyszerű, módja a magos zacskón le van írva. Kell még hozzá víz és fény, és néhány nap alatt kinő a minikertünk!

Nincs olyan fogás, amit ne dobna fel, ne emelné élelmi értékét a csíra!
Szórhatjuk szendvicsre, pizzára, keverhetjük levesbe, főzelékbe, salátába, piríthatjuk, párolhatjuk köretnek. A retek, a zsázsa és a mustármag rügye csípős, fűszeres ízű, a búzáé édes, süteményt, lepényt süthetünk belőle, vagy egyszerűen nyersen nassoljuk. Egyes vidékeken húsvét előtt, zöldcsütörtökön készítik az úgynevezett szántóföldi salátát: a növényekben aktívan jelenlévő erők serkentik a szervezet anyagcsere folyamatait. Ha a csíra ki is zöldül, klorofill tartalma révén természetes vérképző, ellenálló képességünket erősítő anyagot tartalmaz.

Életerő a minikertből

Most nézzük egyenként, mire jók a csírák! A leggyakrabban fogyasztott fajtákat gyűjtöttük össze:

- Brokkoli csíra: vitaminok, enzimek, ásványi anyagok nagy mennyiségben találhatók benne.
- Búzacsíra: tisztítja a májat, erősíti az idegrendszert, potencianövelő, hurutoldó, gyulladásgátló, baktériumölő hatású, segíti az emésztést.
- Lencse, borsó, babok csírái: Inzulinszabályozó, csökkenti a vérnyomást, vastartalma vérképző, rosttartalma segíti az emésztést.
- Lucernacsíra: Mangántartalma csökkenti a vércukorszintet, szabályozza a koleszterinszintet, serkenti a tejelválasztást, növényi hormonja révén mellrák megelőző hatású, K-vitamintartalma csökkenti a vérzések intenzitását.
- Mustárcsíra: emésztési zavarokra, székrekedésre, felfúvódás ellen kiváló, epe- és májbántalmak gyógyszere, izzasztó, lázcsökkentő hatású, megszünteti a bőrkiütéseket.
- Napraforgócsíra: Foszfor- és kalciumtartalma révén csontépítő, fogerősítő hatású, sok vas van benne, ezért vérképző, tisztít, méregtelenít, köhögést csillapít. (Nagyon szép egyébként a napraforgó csírája, az üde zöld hajtás a gyökérrel és a fekete maghéj, természetesen a maghéjat nem kell megenni, bár semmi bajunk nem lesz tőle.)
- Retekcsíra: Tisztítja a légzőszerveket, nyálkahártyát, természetes antibiotikum.
- Vöröskáposzta csíra: Javítja a látást, táplálja a bőrt, jót tesz a csontoknak, fogaknak, daganatnövekedést gátló enzimeket tartalmaz.

A tavasz energiája

A kínai öt elem tana szerint a tavaszi erőnlétünket segítik például a tejtermékek, és előszeretettel ajánlják a szójababot és az abból készült tofut is. De ha már csírákról esett szó, mutassuk be alaposabban a szójacsírát! A natúr szójacsíra, amely konyhakészen az üzletekben kapható, - de mungóbabot például mi is csíráztathatunk otthon -, egyike a legjobb növényi fehérjeforrásoknak. Az emberi szervezet számára legkedvezőbb összetételben tartalmaz nélkülözhetetlen tápanyagokat, létfontosságú aminosavakat, érvédő zsiradékot, szénhidrátot, rostokat, ásványi anyagokat, makro- és mikroelemeket, B1, B2, B6, B12 és P vitamint.

Alacsony keményítőtartalma van, ezért cukorbetegek is fogyaszthatják, gazdag lecitin és linolsav tartalma miatt magas vérnyomásra, érelmeszesedésre jótékonyan hat.
A csontképzésben és a csont erősítésében fontos foszfor és mésztartalma is jelentős. Egy kg szójababban annyi fehérje van, mint 2,5 kg színhúsban, vagy 12 liter tejben vagy 58 tojásban. Ezért is nevezik „föld adta húsnak” vagy „csont nélküli húsnak” a szójababot a túlnépesedett ázsiai államokban. Előnye az állati fehérjével szemben azonban az, hogy nem hagy hátra húgysavas anyagcseresalakot, ez utóbbi hosszú távon egy sor civilizációs betegség okozója.

A szójacsíra nyersen is ehető, mert a csíraképződés során minimálisra csökken benne az emésztést gátló enzim. Rendkívül ízletes, ha a kínai konyhából ismert serpenyőben, VOK-ban kevés olajon hirtelen megsütjük más apróra vágott zöldségekkel együtt. A magyaros zöldbabfőzelékhez hasonlóan is elkészíthető.

A cikk megjelent a Napi Elemózsia márciusi számában. Néhány recept is volt hozzá, ezek itt a blogon megtalálhatók:

Tavaszi árpamiszóleves mungóbabcsírával, Rántott tofu szezámmal, Tofu snack, Piros zöldségsaláta, Citromos édeskömény saláta, Okara morzsa

Ez egy nagyon finom és kiadós fogás, a finneknél mindenütt lehet kapni, népi eledel, akár a mi pogácsánk vagy lángosunk. Pirog, vagy pite – rokonok! Arról van szó, hogy egy általában búzalisztből készült tésztát megtöltenek valamivel. Legegyszerűbb főtt gabonával, de készítik hallal, krumplival, gyümölccsel is. A Karjalan piirakka (karél pirog) receptje következik. Mivel ez a sütemény inkább sós, mint édes, szendvics alapnak is felhasználhatjuk (a finnek főtt sonkából és főtt tojásból készített krémmel kenik meg vagy főtt krumplis főtt tojással) vagy fogyaszthatjuk egy tartalmas leveshez: a finnek például káposztaleves mellé adják.

Hozzávalók: A tésztához: 2 dl hideg víz, 2 kiskanál só, 15 dkg búzaliszt, 15 dkg rozsliszt,
A töltelékhez: 1 l víz, 10 dkg árpagyöngy, 1 l tej (rizstej is lehet, és nem tettem bele 1 litert, szerintem 2 dl is elég az íze kedvéért), 2 kiskanál só (ugyanezt barnarizsből is el lehet készíteni)

Elkészítése: Először a tölteléket készítjük el (akár előző nap is meg lehet csinálni): az árpagyöngyöt a forrásban lévő vízbe keverjük, és addig főzzük benne, amíg a víz teljesen fel nem szívódik, ez kb. 50 perc. Ehhez hozzáadjuk a tejet és így lassú tűzön, időnként megkeverve még kb. 40 percig főzzük, amíg kész nincs, ízlés szerint sózzuk meg.

A tészta elkészítése: alapanyagait egy tálban összekeverjük és tésztát gyúrunk. Gyúródeszkán hosszúkásra nyújtjuk, majd 25 részre osztjuk és kis gombócokat gyúrunk ezekből. Vigyázat, a rozsliszt miatt eléggé ragad, készítés közben gyakran kell lisztezni! Egyenként összelapítjuk, belisztezzük, kör vagy ovális alakúra nyújtjuk a gombócokat és a közepükbe egy-egy evőkanálnyi tölteléket kenünk, majd a tészta széleit ujjunkkal megnyomkodva a közepére hajtogatjuk úgy, hogy a töltelék szabadon marad a közepén. A pirogokat sütőpapírral kibélelt tepsire helyezzük, és 15-20 percig forró sütőben sütjük. Közben 2-3 dl tejet 2 dkg vajjal melegítsünk fel, mert ebbe fogjuk belemártani a kisült pirogokat. Amikor kivettük a sütőből őket és megmártottuk a meleg vajas tejben, egy zsírpapírral bélelt tálba rakjuk be egymásra, és konyharuhával letakarva tálalásig még puhulni hagyjuk. Melegen, frissen, de másnap is finom! (Az elkészített nyers pirogokat hűtőszekrényben is tárolhatjuk és amikor akarjuk, frissen kisütjük.)

Több pirog receptet olvastam, némelyik azt írja, hogy kell a tésztába olaj vagy valamilyen zsiradék. Meg azt is írják, hogy nagyon vékonyra kell kinyújtani a tésztát. Ki kell próbálni, melyik fajta ízlik jobban.

"Képzeljünk el egy szervezetet, amikor egészséges. Legalábbis tudni kell, hogy milyen akkor, amikor egészséges, mi az a Minta, amihez képest eltér. Az ősi szemlélet, a jin-jang, azt tanítja, hogy el tud torzulni az örök minta. Van torz jang, beteg jang. Vannak képek, amelyeken ez a gyönyörű tao ábra tökéletesen eltorzul, olyan, mint egy megrúgott futball labda, mert eltorzul a jang vagy a jin minőség. Torzképei leszünk az eredeti mintának."

Nagyon "benne van" Müller Péter a legújabb könyvében, mert – ahogyan fogalmazta -, a női lélek megértése, és a jó párkapcsolat megteremtése ebben az életében a sorsfeladata volt. Most már - 76 éves korában -, bátran mondhatja, hogy az utóbbi sikerült. Élete nagy szerelme ma is a felesége.

- Önnek elsősorban nők a múzsái, ahogyan a művészetek és a tudományok istennői, a múzsák is nők. ...

Szepesi Dóra teljes interjúja a következő linkre kattintva olvasható el:

http://www.konyv7.hu/magyar/menupontok/felso-menusor/folyoirat/ferfielet-noi-sors--beszelgetes-muller-peterrel

Ismét az éterben a Makronauta!

Milyen a jó reggeli? Mikor és mit vacsorázzunk? Mi a helyzet a böjtöléssel? Érdemes-e változtatni a szokásainkon és hogyan?

Ajánljuk Olvasóink figyelmébe a Katolikus Rádió Gasztronómiai műsorát, az Asztali áldást, amelyben a fenti témákról Csuth Judit riporter többek között Szepesi Dóra életmódtanácsadóval beszélget március 22-én, szombaton 11.30-kor.

Tavasz közeledtével egyre több nyers zöldséget kívánunk, és a legegyszerűbb, ha többek között csírát fogyasztunk. A csíra vitamindús, élő élelmiszer, benne a leendő növényke összes életerejével. Javaslom, hogy otthon csíráztassunk csivitálban (bioboltokban kapható) így mindig lesz friss és garantáltan vegyszermentes csíranövényünk, amit aztán levesre, gabonára, szendvicsre szórva vagy bármilyen salátába keverve tálalunk.

Hozzávalók 6-8 személyre: 250 gramm zöld lencse, só, bors, 6 evőkanál szójaszószos öntet, 4 paradicsom, meghámozva és apró darabokra vágva, 1 db kis fej hagyma apróra vágva, 125 gramm babcsíra (mungóbab), 2 db szeletekre vágott zellerszár, 1 evőkanál fűszeres illatú konyhafű (kapor vagy petrezselyem zöldje)

Elkészítése: Öntsük le a lencsét forró vízzel és hagyjuk duzzadni 2 percig. Szűrjük le, tegyük egy lábosba és öntsünk rá hideg vizet. Forraljuk fel, egy csipet sót tegyünk hozzá, fedjük le és 20 percig fűzzük, puhára. Leszűrjük és egy tálba helyezzük, ráöntjük a dresszinget és még melegen összekeverjük. Hagyjuk kihűlni, Hozzáadjuk a maradék hozzávalókat, sózzuk, borsozzuk, összekeverjük és tálaljuk.

Szójaszósz öntet: 175 ml napraforgó olaj, 4 evőkanál szójaszósz, 2 evőkanál citromlé, 1 cikk zúzott fokhagyma, só és bors.

Megszeretjük a takarítást, ha megértjük mögöttes értelmét*

Linda Thomas, a világszerte ismert, híres takarítóasszony küldetésének lényege: ha tudatosan ápolunk egy teret, az gyógyítóan hat szűkebb és tágabb környezetünkre. Hogyan lehet egy teret ápolni és átvilágítani, az ottani elementáris lényeket támogatni? Ezeket tanítja szemináriumain, de mindenekelőtt azt, hogy milyen belső tartással működik mindez. Könyvet ír, tanít, ezenkívül ökológiai tisztítóvállalatot is alapított, és klienseinek segítséget nyújt a rendrakásban. Nevezhetjük módszerét terápiásnak is. (Egy 2011-es interjút* találtam, amit az alábbiakban foglalok össze magyarul.)

Legújabb könyvének címe: „Putzen!? Von der lästigen Notwendigkeit zu eine Liebeserklärung  an die Gegenwart.“ Nem könnyű lefordítani magyarra ezt a címet, talán így: „Takarítani!? A nyűgös szükségszerűségtől a jelennek szóló szerelmi vallomásig” (akinek jobb ötlete van, kérem, írja meg!) Könyvét olyanok is felfedezték, akik egyáltalán nem foglalkoznak elementáris lényekkel, nem ismerik az antropozófiát, és ez azért is örvendetes, mert meglepő módon mégis sokat tudnak belőle profitálni. Egy takarítónő például azt írta: Tudja, amit az elementáris lényekről ír, az nekem teljesen új, de azt hiszem, stimmel. Egy másik olvasó: Az elementáris lények nekem idegenek, de amit a nevelésről és az önnevelésről olvastam, számomra az a legfontosabb a könyvben. Egy harmadik olvasó elárulja, követi a könyvben leírtakat, semmi más nem adott még neki ennyi bátorságot a munkájához.

Minden kicsi, tudatos tettel befolyásoljuk a világ nagy történéseit

Lehetséges ez? Erre mond egy példát az interjúban: a japán cunami katasztrófa napján éppen előadást tartott, és a résztvevők közül valaki megkérdezte tőle, hogyan is befolyásolhatna egy ilyen eseményt egyetlen egyén? Erre ő spontán a következőt válaszolta: mosogatáskor például a víz elementáris lényeivel lépünk kapcsolatba, és abból kell kiindulni, hogy vannak lények, amik az emberrel többé már nincsenek barátságos viszonyban, ám ezt bárhol, bármilyen helyen befolyásolhatjuk. Ugyanis minden kicsi, tudatos tettel teremtünk valamit. Amikor például az emberek kiporolják a bútoraikat, valamit teremtenek a világban. Még ha olyan kicsi is az a tett, hozzáadunk valamit a világ fejlődéséhez. Az elementáris lények mindenütt kapcsolatban állnak egymással, a külső és a belső világban egyaránt. Az elementáris lények létét legegyszerűbben a mesék segítségével érthetjük meg. Linda Thomas elmeséli, hogy tanulmányozta különböző kultúrák meséit és teremtéstörténeteit. Ezekben sok szó van az elemi lényekről, akiknek szükségük van a mi tudatunkra és arra, hogy feléjük forduljunk. Ha nem hívjuk meg őket, hogy együtt teremtsünk, akkor – így Rudolf Steiner – más lényekkel együtt, Luciferrel és Ahrimannal fognak együtt működni, rombolóan, ellenünk. Az emberek ugyanazt a szerepet töltik be az elemi lények számára, mint az őrangyalok az emberek számára. Szükségük van ránk, nekik maguknak nincsen tudatuk, de amikor figyelmet kapnak, amikor feléjük fordulunk, akkor együtt működnek. (Szimbolikusan talán éppen úgy, ahogyan Hamupipőkének segítettek a galambok? A ford. megj.)

Segítő elemi lények

Hogyan tudná egy egészen egyszerű példával szemléltetni a tisztító erőt, amikor a rendrakásnál ezek a segítők működésbe lépnek? Nem az elemi lényekről kezd beszélni, hanem meséket említ, olyanokat, amelyekben jótékony manócskák szerepelnek vagy varázserejű asszonyok, például a Holle anyót, ahol a tisztítás, rendrakás, takarítás előfordul, s amikor a munkát szépen elvégzi a mesehős, jön a jutalom. Egy bolgár mesében például, aminek „Modiva asszony” a címe, arról van szó, hogy megjön az asszony, kitakarít és az egész helyiség tőle, az ő lényétől ragyog. A legtöbben ismerjük az élményt, amikor belépünk egy helyiségbe vagy egy hotelszobába és rosszul érezzük magunkat, holott ki van takarítva. Ismerős az is, amikor nyaraláskor a szálláson először igényünk támad, hogy valamit megtisztítsunk a szobában, s csak azután pakoljuk ki a holminkat, mert csak akkor érezzük úgy, hogy „ez most már az én terem”, különben idegen. Azt is lehet érezni néha, hogy valami nem szép egy térben. Vagy ha nyugtalan éjszakánk volt, másnap reggel az ágyat megnézve teljesen más lesz a benyomásunk, mint egy nyugalmas éjszaka után. Itt kezdődik az elementáris világ érzékelése. Akinek ilyen tapasztalata van, az már tud valamit kezdeni ezzel az egésszel. 

Saját bevallása szerint, ő maga, munkája során nem tett szert akkora tapasztalatra, hogy ezeket a lényeket le tudja írni, mert látni nem látja őket, nem tartja magát tisztánlátónak. De érzi őket, az az érzése, hogy ott vannak. Erőssége, hogy kialakult egyfajta „kommunikációja” a terekkel, ez azt jelenti, hogy érzi, mit kell egészen speciálisan tennie egy térben, amit éppen rendez. Ez a képesség nagyon sok jó tisztítóerővel bír. Egyszer például (takarító asszonyként) belépett a Goetheanumban (Szabad Szellemtudományok Főiskolája, Dornach, Svájc – a ford. megj.) a toalettre, és látta, hogy mind a 15 kabin be van zárva. Volt vele egy hölgy, akinek azt mondta, itt valami nem stimmel. Kinyitotta az egyik ajtót és látta, mi történt ott, felmosta, rendbe hozta. Számára ez teljesen normális volt, az asszony viszont megkérdezte: Hogyan vette észre, hogy valami nincs rendben és honnan tudta, hogy pont ebben a kabinban van a probléma, hiszen mindegyik ajtó csukva volt! Számára a kommunikációnak ez a módja a következő: vannak lények, akikkel dolgozik és akikkel egyfajta kapcsolatot épített ki, és ők kvázi közlik vele, ha valami nem stimmel. Belép egy terembe és érzi, melyik sarokban nincs valami rendben, vagy hol kell valamit átrendezni. Észreveszi, hol van olyasmi, aminek nem kellene ott lennie. Érdekes megfigyelni, ha valaki a takarítónőknek előírja, hogy bizonyos napon mit kell elvégezniük, megcsinálják az előirányzott munkát, de a térrel nem foglalkoznak, nem kötik össze magukat a térrel. De ha úgy kapják a feladatot, hogy hetente egy terület kitakarításának szenteljenek bizonyos mennyiségű órát, és egy bizonyos eredményt elvárnak tőlük, akkor kreatívak lesznek és vállalják a saját felelősséget. Akkor elkezdődik az érzékelése annak, amit maga a tér megkíván, mintegy megteremtődik a kapcsolat a térrel. Ha az ember belép valahová, érzékeli, hogy ez a terem gondozva van. Vannak emberek, akik takarítanak, de hektikusan, kaotikusan. Ha ő egy ilyen térbe belép, az az érzése támad, hogy az elementáris lények fel vannak zaklatva. Szükségét érzi, hogy valamit megérintsen, megsimogasson, hogy ismét nyugalom legyen.

Tisztaság, nyugalom

Fontos az is, hogy ne csak tisztaság legyen, hanem nyugalom is. Ha egy teret ápolunk, érintjük az atmoszférát is; amikor „takarítunk”, csupán a piszkot távolítjuk el. Ha azt mondjuk, „ápolás”, tudatosan dolgozunk és érdeklődéssel. Ezen kívül kialakul egy kapcsolat a dolgokkal és az elementáris lényekkel. Az is kulcs ehhez, hogyan tanul meg az ember szívesen takarítani, mert általában ezt egy szükséges rossznak szokták tekinteni, és nincs magas helyi értéke a hétköznapi takarításnak. Csak kevesen takarítanak maguktól szívesen. De ha valóban megértettük, hogy a házunkban, a lakásunkban, az iskolában vagy a munkahelyünkön az ápolás ahhoz képez alapot, aminek ott történnie kell, másképpen állhatunk hozzá. Megtanulhatjuk szeretni ezt a tevékenységet, ha megértjük a mögötte lévő értelmet. Ettől aztán bátorságot nyerünk ahhoz, hogy tovább csináljuk. Ha tudatosan kezdünk a munkához, öröm társul hozzá, és amikor először átéljük ezt az örömöt, erőt meríthetünk belőle, mert ha az ember tevékenységében nem talál örömet, kimerült lesz tőle. „Mivel takarítónőként sokat voltam úton - meséli, és kimerülten érkeztem egy helyre, azután a munkát teljes odaadással és nyugodtan végeztem, felfrissülve mentem haza. Előáll egy kölcsönösség: én a szellememet beleviszem az anyagba, és az nekem valamit visszaad. Ez az alapelv egészen a szociális szempontig hat: ha tereket ápolunk, akkor kapcsolatokat is ápolunk, vagyis megadjuk az embereknek abban a térben az alapot a kapcsolatteremtéshez.”

Gyógyuló társas kapcsolatok

Linda Thomas egy alkalommal olyan nőkkel dolgozott, akikkel kapcsolatukban erőszakot követtek el. Ezeknek a nőknek sok esetben nagyon elhanyagolt volt a lakása. Végeztek egy kísérletet: egészen célirányosan ápolták az otthonukat, megpróbáltak gondosan véghezvinni mindent, és ez érdekes módon néhány esetben segített leépíteni a partner erőszakosságát.

Sok példa van arra, hogy az ápolás egészen közvetlenül hat a szociális kapcsolatokra. A Zürichi Egyetemmel közösen dolgoztak például egy projekten, amelyben diákoknak maguknak kellett tisztán tartaniuk az iskolaépületet. Megállapították, hogy amint a diákok maguk takarítják a környezetüket, összekapcsolják magukat vele és ha közvetlenebb viszony alakul ki a környezetükkel, ezáltal kevesebb a vandalizmus. Egy másik példa egy londoni metróállomással kapcsolatos, nagyon rossz híre van, sokakat megtámadtak ott, ám miután kitisztították, frissen kifestették és rendszeresen takarították ezt a helyet, nem fordult elő többé atrocitás.

A gyógypedagógiában is szerzett tapasztalatokat: egy autista fiatalember két éjszaka nem aludt. Linda kitakarította a szobáját, teljesen, a parkettát is felmosta. Közvetlenül ezután, bejött a fiú a szobába, lefeküdt az ágyába és 22 órán át aludt. Egyszer egy fiatalkorú bűnözőkkel foglalkozó intézmény vezetői felkérték, takarítsa ki a lakhelyüket. Az illetékes nevelőkkel  előzetesen megbeszélték a részleteket, majd nekikezdtek a munkának.  A ház három emeletes volt, és a lépcsőházat agresszív grafitivel mázolták tele, egészen sötét és rikító színű, félelmetes képekkel. A szobákban csak az ablakokat, az ajtókat és a padlót kellett megtisztítani, de ahogy a fiatalok hozzáfogtak, mindent rögtön meg akartak csinálni. Elkezdték a posztereket és a falra ragasztott képeket leszedni. Az egyik fiú az egész ágykeretet is felszedte és alatta rég elveszettnek hitt ruhadarabjaira bukkant. Egy másik azt akarta tudni, hogyan lehetne a sztereokészülékét biológiailag megtisztítani.

Hogy jobban menjen a munka, ez a fiú zenét hallgatott közben, ami olyan volt, mint „egy gyorsvonat és egy gépfegyver keveréke”. Azt mondta, energiát ad neki. Majd megkérdezte: Maga milyen zenét hallgat? „Főleg klasszikus zenét, a hatvanas években voltam a te korodban.” – válaszolta Linda. Aztán egyszer csak meghallotta Cat Stevens „Morning has broken” (https://www.youtube.com/watch?v=e0TInLOJuUM ) című számát a hangosbemondóból. Tehát meggyőzte a fiút, hogy a „Morning has broken” ritmusára egyszerűbb takarítani, mint az ő „tudum, tu-dum, tu-dum”-jára. A hangulat csodálatos volt, és sok mindent elvégeztek. A következő hétvégén fantasztikus meglepetés várta. A fiatalok, akik vele együtt takarítottak, engedélyt kértek, hogy saját pénzükön festéket vásárolhassanak és szabadidejükben kifestették az egész lépcsőházat. Fehérre. De ez még nem volt elég! Az egész felületet befestették, mégpedig gyerekrajzokkal: egy házikó, az ablakokon rózsaszín függöny, zöld ajtó és füstölgő kémény, gyümölcsfák érett almával és cseresznyével, ragyogó nap, szivárvány, pillangók, csigaházak, tulipánok és harangvirágok – és a domboldalon sárkányt eregető gyerekek… A közös takarítás „kultúrélménye” éberré tette a fiatalokat, azelőtt egyáltalán nem ismerték ezt az élményt, még csak nem is sejtették, hogy létezik ilyen. Ezek a (látszólag) bemerevedett, szociálisan sérült fiatalok meglelték annak az igényét, hogy ott a falon egy darab tiszta világot teremtsenek maguknak – a keletkezett (fehér) felületen valami újat hoztak létre.

Káosz és rendetlenség

Egyszer egy 16 éves lány arra panaszkodott, hogy az anyjával a viszonya nem problémamentes. Ennek okát így fogalmazta meg: "Anyukám mindig káoszról beszél, de ez a káosz bennem van. Egy nagy űr van bennem és olyan egyedül vagyok. Nincs nagyobb káosz érzés, mint az egyedüllét. És ezért egyáltalán nem tudom elviselni magam, és összeegyeztetni a kinti rendetlenséggel.” A káosz többnyire a láthatatlan világhoz tartozik, a rendetlenség többnyire a láthatóhoz. Segít a belső káoszon egy külső rendteremtés? Igen, természetesen, ha az ember ebből valamit formál. Vannak, akik azt állítják, hogy bizonyos káoszra van szükségük ahhoz, hogy kreatívak legyenek. Ha a dolgok sokasága egymás hegyén hátán van, serkentheti a fantáziát. Jelentős művészek viszont nem tudnak dolgozni, ha a műtermük nem esztétikus, nem tiszta és ápolt. Ez egyéni. Van egy mondás: „A rend a butáké, a zseni uralja a káoszt.” Nagyon jól hangzik, de sokkal többször találunk káoszt, amikor zsenikkel találkozunk, és sokakat nem tarthatunk zseninek, akik ezzel a mondással jönnek. Ez csak egy kiszólás.  Ha sok a dolgunk, vagy a hétköznapokat sokféle lehetőségből kell megteremteni, éppen a káosszal szemben állunk. És itt van a döntés, hogy az ember mindent úgy hagy, avagy rendezve dolgait, beleavatkozik a káoszba. Ha belenyúl, elkezdődik egy átalakulási folyamat, és abból valami kialakulhat. Ha valaki egy krízisen megy keresztül és minden eddigi érték feloldódik, vagy a gondolatok, érzések és az akarat három irányba húznak – ez a káosz. Fizikai következménye a rendetlenség. A túlhajszoltság is káoszhoz vezet, ilyenkor a gondolatok, a gesztikuláció a mozdulatok, a tettek rendezetlenek. Ha megpróbáljuk ezeket rendezni, legtöbbször a gondolatokkal kezdjük, ez azt jelenti, hogy igényt érzünk a rendre, de először el kell határoznunk magunkat, aztán tudunk valamit tenni. Ezzel közös nevezőre hozzuk a gondolatot, érzést és akaratot.

„Mami nem mesél rendetlen szobában.”

A dolgozó, gyermekét egyedül nevelő anyára külön teherként hárul a rendrakás. Hogyan kezdhet neki? Ezzel kapcsolatban Linda Thomas saját tapasztalatát osztotta meg. Ami neki segített: este, lefekvés előtt minden területre vetettek egy pillantást, amiben közösen tevékenykedtek, például az előszobára, a fürdőszobára, a konyhára. Azt mondta a gyerekeinek: „Nézzük meg magunkat és az összes személyes holminkat. Ami nincs a helyén, rakjuk helyre.” Az iskolai holmikkal kezdték, majd a pulóver, ami a kanapé alatt volt, a szennyesbe került, vagy a szekrénybe, a hegedű a helyére, így mindig volt egy alap rend. Továbbá még azt tanácsolja az anyának, ha mégolyan kimerült is, szedje össze magát, mosogasson el, hiszen jó dolog reggel a napot frissen kezdeni és nem a tegnapi terhekkel. Ez számára egy kis alapgyakorlattá vált, és a gyerekek hozzászoktak. Azt mondta nekik: „Mami nem mesél rendetlen szobában!” Akkor együtt egy kicsit összepakoltak. Reggel pedig 15 perccel korábban felkelt, miután este átgondolta, mit akar csinálni. Meglepően sokat ér, ha 15 percig teljesen célirányosan és nyugalomban tudunk tevékenykedni!

Amennyiben valaki nagyon nagy munkába vágja a fejszéjét, annak azt üzeni, hogy gondolkozzon el, lakásának melyik helyisége zavarja a leginkább. Ezt mindenki rögtön tudja. Aztán álljon az ajtóba és nézzen szét, mi is van pontosan ebben a helyiségben, ami a leginkább zavarja. Többnyire az lesz az, amit már régóta magunk előtt tolunk. Ha nekikezdtünk ennek a területnek, feloldódik a blokád és erők szabadulnak fel. Ekkor azt ajánlja, ismét álljunk az ajtóba, és jobbra-balra, fent és lent is rámoljunk el és takarítsunk ki.

Van olyan rendetlenség, amit az élet hoz magával, ezt többnyire nagyon hamar rendbe lehet hozni. Másfajta rendetlenség azáltal keletkezik, ha az ember a dolgokat otthagyja, és nem teszi a helyére. A rendetlenségnek egy harmadik fajtája: a felhalmozott dolgok, amiket manapság a kacat, szemét fogalmával határozhatunk meg. Azok a dolgok, tárgyak, amelyeknek a háztartáshoz közük van, nagyon sok mindennek az alapját képezik, amelyek a jövőben, az életünkben ki fognak bontakozni. Ha egyensúlyt akarunk találni a szépség, a rend és a harmónia iránti törekvésünk és a mindennapi életszükségleteink között, rátalálunk a lakóterünkkel való rendszeres törődés fontosságára.

* A 2011 július/augusztusi interjút Christine Pflug készítette. Fordította és a kivonatot készítette Szepesi Dóra. A teljes anyag a következő linken található

http://www.treuhandstelle-hh.de/files/Hinweis_2011_07.pdf

Mindig izgatott, hogyan készülhet piskóta tojás nélkül. Szerintem sehogy! (Ha valaki tud ilyet, az nem piskóta!:) Szóval ez is egy klasszikus piskótatészta, de saját. Benne szintén otthon készült csokikrém, amit egy kis körtével bolondítottam meg. Nagyon finomra sikerült!

Hozzávalók a piskótához: 6 tojás, 6 kanál kristálycukor, 6 kanál liszt. Ebből a mennyiségből kb. 10-12 szelet tortát kapunk.

Elkészítése: A lisztet kiadósabban mérjük, mivel a cukor nehezebb, tehát így lesz a cukor és a liszt kb. azonos mennyiségű. A sütőt előmelegítjük, közben kimérjük az anyagokat és előkészítjük a tortaformát vagy tepsit a sütőpapírral kibéleljük, méretre vágjuk, az oldalakat vékonyan beolajozzuk (vajazzuk) és liszttel szórjuk. Ha nincs tortaformánk, megteszi egy 3 literes lábos is, erre az alapanyag mennyiségre megfelelő a mérete.

A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét habüstbe vagy mély porcelántálba tesszük, a sárgákat egy csészébe. A habot felverjük, utána adjuk hozzá kanalanként a cukrot, amellyel még továbbverjük, fényes és kemény habot kapunk. Ezután egyenként hozzáadjuk a tojássárgákat, ezekkel együtt még vagy 5 percet verjük. Végül lassan adagolva hozzáadjuk a lisztet, de ezzel már nem verjük, hanem csak könnyedén elkeverjük egy fakanállal. Ezt a tésztát beleöntjük a tortaformába, a tetejét elsimítjuk. Egyenletes, középhőmérsékletű tűznél sütjük kb. 30 percig. Ha nagyobb tömegű a masszánk, akkor 40-50 percig is sülhet. A sütő ajtaját 10 percig ne nyissuk ki, mert a tészta könnyen összeesik. Próbatűvel megszúrjuk a közepét, és ha ez száraz, akkor van készen a piskóta. A kész tészta tapintása rugalmas, nem horpad be a teteje. Ha sütés közben a teteje erősen barnul, tegyünk egy papírt rá. Amikor a tortát kivettük a sütőből, még egy pár percig hagyjuk szikkadni, azután éles késsel körülvágjuk az oldalát, gyengén lisztezett deszkára borítjuk és a papírt lehúzzuk a tetejéről. Kihűlés után vágjuk fel. Ez a piskóta sokféle torta és piskótatekercs alapja lehet. Meg lehet próbálni teljes kiőrlésű liszttel, akkor egy kicsit sötétebb és sűrűbb lesz a piskótánk.

A krém készítése: 5 dkg nádcukor, 20 dkg fekete csoki, 2 dl tejszín, 20 dkg vaj, egy kevés körte

Az anyagokat egy lábosban összekeverjük és lassú tűznél állandó kevergetés mellett felfőzzük, majd a tűzről levéve hagyjuk, hogy hűljön ki. Egy hirtelen ötlettől vezérelve egy kis körtebefőttet kevertem ehhez a krémhez, amivel együtt simára kevertem és ezzel töltöttem meg a tortát. Ez a körtebefőtt a spájzban talált gyorsan puhuló téli körtékből készült úgy, hogy összevagdaltam őket és egy lábasban egy kanálka mézzel gyorsan összefőztem. Körte nélkül is készítettem már a krémet, ekkor a torta tetejét mandulaforgáccsal szórtam meg.

A fotót Szepesi Dóra készítette.

Nem vagyok egy rendmániás, de ez azért a kedvenc témám, mert nagyon fontosnak tartom. Itt következik majd egy pár praktikus gondolat, és ajánlat, hogy mire érdemes odafigyelnünk.

Érdekes, hogy Dornachban, a Szellemtudományok fellegvárában, a Goetheanumban, szokott lenni Takarítási Tagung*, vagyis egy olyan pár napos kurzus, amikor a takarítás és a rendrakás szellemtudományos oldala is szóba kerül, a merőben gyakorlati tudnivalókig bezárólag. Gondolok itt arra, hogy milyen eszközzel, miféle hosszú nyelű vékony kefével lehet benyúlni a falhoz szorosan lapuló bútorok mögé, hogy eltávolítsuk az évek során felhalmozódott port. Egy kicsit az a vetülete is érdekel a dolognak, hogy az elhanyagolt, szennyes dolgok és tárgyak vonzzák magukhoz a problémákat - és még ha ezeket nem is gonosz pofájú szellemi lényeknek képzeljük el, akkor is beláthatjuk, hogy egy csillogóra megtisztított teáskannában sokkal üdítőbb érzés elkészíteni a teázáshoz a forróvizet, mint egy régen nem szidolozott edényben. Szinte fellélegzik az edény, a konyha és az ember is, meg a tűzhely - és folytathatnám!

Néhány éve a keleti kultúrák térhódításakor nálunk is megjelentek a feng shui tanai és kellékei. A térrendezésnek ez a művészete Kínából ered, (a feng shui azt jelenti, hogy "szél víz", és az elemek áramlásának oprimalizálásáról van szó) az ottani szimbólumrendszert alkalmazza, amit lehet és érdemes is tanulmányozni, átvenni belőle azt, amit szívesen átveszünk - ez személyre szabott -, de nem jelenti azt, hogy mindent szolgaian át "kell" vennünk. Én sem gondoltam komolyan, hogy az egész lakásomat kínai mütyürkékkel kellene teleaggatnom, vagy szó szerint kellene vennem a bagua-térképet - miszerint a lakás, a szoba, sőt az íróasztal területét is fel lehet osztani kisebb területekre -, minden egyes helynek jelentősége van, hogy jól tudjon áramlani a "csí", az életenergia, más szavakkal: gördülékenyen tudjon "működni" az életünk, jó mederben follyanak a tevékenységeink, vagy egyszerűen szólva csak annyi, hogy általában jól érezzük magunkat. Lehet ezt a keleti szemléletet kombinálni az európai, meg a saját ízlésünkkel is, sőt kell, mert akkor érezzük magunkat jól valahol, ha a sajátunknak érezzük. Tájékozódni azonban nem árt.

Alapvető a rendrakás, a régi dolgok kitisztítása, helyre rakása, az elromlott holmik megjavítása vagy kidobása, avagy elajándékozása olyanoknak, akik használni tudják, emellett az ésszerűsítés, az egyszerűsítés is nagyon fontos. Kedves ismerősöm szerint például jellemhiba, ha valakinek 10 pár cipője van... hát van is ebben valami! Bár akinek a trendi öltözködés a munkájához elengedhetetlenül szükséges, ám legyen ennyi és ennyi pár cipője, meg mindenféléje, én ugyan nem bánom. Ez persze csak egy példa, mindenki találhat az életében hasonlóan fölöslegesnek tűnő dolgokat, ha mélyen a lelkiismerete mélyére néz.

Most egy picit nézzünk szét a konyhában! Szellőztetni, lemosni, felmosni,  törölni, vimezni, szidolozni (megfelelő rongyokkal, anyagokkal, eszközökkel) - mindez nagy munka, de megéri, főleg ha rendszeresen csináljuk, nem lesz annyira megerőltető. A régi asszonyok, saját maguk évente kimeszelték a konyhát, tapasztották a sárpadlót - ilyen ma már nemigen van...  Aki járt már nálam, látta ezt az üveges konyhaszekrényt, ami a kedvencem. Berlinben, a Kochstudio Balance (Egyensúly Főzőiskola) csupa ilyennel volt berendezve, még a hűtőszekrénynek is átlátszó volt az ajtaja. Ez azért előnyös, mert mindjárt tudjuk, mi hol van, mit hol keressünk. Hátránya persze, hogy viszonylagos rendnek kell lenni odabent, mert aki belép a konyhába,  belát a szekrénybe! Mi tetszett még ebben? Az, hogy a színekkel és a formákkal itt is lehet játszani, mindezt a praktikusság jegyében: egy-egy piros bögre vagy tányér, mellette egy komplementer színű ugyanilyen (vagy egy hideg egy meleg szín egymás mellett) nagyon jól néz ki, és a poharak csillogása is kellemes látvány. A REND érzetét kelti, és nem csak az érzete, hanem ez maga a REND. Mindenkinek a saját rendje, a saját egyensúlya az igazi, senkit nem kötelező utánozni, de tanulni mindenkitől lehet. Ez külön pénzbe nem kerül.

*Szeretnék még idézni Linda Thomastól, egy vele készült interjút olvastam és nagyon megragadott. E cikk összefoglalása a jövő héten következik: http://www.treuhandstelle-hh.de/files/Hinweis_2011_07.pdf

Köretként, önálló fogásként is fogyaszthatjuk ez az pikánsra hangolt rizst.

Hozzávalók 4 személyre: 75 gramm szárított sárgabarack, kis darabkákra vágva, 125 gramm hosszúszemű rizs, 1 evőkanál napraforgóolaj, 50 gr. Mandulapehely vagy apróra vágott mandula, 1 teáskanál reszelt szerecsendió, 3 zellerszár karikákra vágva, 4 újhagyma, karikákra vágva, 1 teáskanál őrölt koriander, 4 evőkanál francia dresszing.

Elkészítése: A sárgabarack szeleteket forrásban lévő vízbe áztatjuk 1 órán át, majd lecsöpögtetjük. A rizst egy lábos forró vízbe tesszük, megsózzuk majd 12-15 percig főzzük, amíg meg nem puhul. Elkeverjük és hagyjuk kihűlni. Az olajat egy serpenyőben felforrósítjuk, ebben a mandulapelyhet aranybarnára pirítjuk. A szerecsendiót is hozzáadjuk és egy pár másodpercig együtt pirítjuk.

A meleg rizst egy salátás tálba helyezzük a barackkal együtt, hozzáadjuk a mandulát és az olaját. Összekeverjük a zellerrel, a hagymával és a korianderrel. Ráöntjük a dresszinget és elkeverjük a tálalás előtt.

Variáció: A sárgabarack helyett kimagozott, darabokra vágott datolyát is tehetünk bele. Ezt nem kell előtte áztatni.

Francia öntet

Hozzávalók: 175 ml olívaolaj, 4 evőkanál borecet, 1 teáskanál francia mustár, 1 cikk zúzott fokhagyma, 1 teáskanál méz, só, bors

A hozzávalókat üvegbe tesszük, ledugaszoljuk és fölrázzuk. 250 ml öntet lesz belőle.

Három éves lett a kis Makronauta!

Köszöntsük egy verssel:

Születésnapozó

A Jóisten a folyóparton jár, és kavicsokat dobál. / Fiús játék, ismered, kacsázik. / A felületen a kavics többször pattan, koncentrikus körökben látszik. / Infinita la comedia! Ő folyvást játszik. / Nézed az interferenciákat: lemniszkáta-szerelem. / Az alámerülő, följövő értelem rétet hímez szívedben Zeusz bikájának. / Ma benne sütkérezem, / és minden kérdésemre válaszol.

(Sz.D. készülő verseskötetéből)

Tudjuk, hogy a dresszing,  ("öltözet",  öntet) sokat módosít az alapételen. Erre példa a most következő kissé tüzes, chilis babkeverék is, ami télen-nyáron felpezsdíti az anyagcserénket.

Hozzávalók 4-6 személyre: 175 gramm vörös vesebab, éjjel beáztatva, 6 evőkanál chilis dresszing, 125 gramm fagyasztott kukorica megfőzve, (ha konzerv, akkor 198 gramm, lecsöpötgetve), 1 piros színű paprika, kimagozva, kis kockákra vágva, 2 evőkanál apróra vágott petrezselyem zöldje.

Elkészítése: Leszűrjük a beáztatott babot, tegyük bele egy lábosba, öntsünk rá hideg vizet, forraljuk fel, fedjük le és takaréklángon főzzük 1-1,5 órán át, amíg puha nem lesz. A főzés vége felé egy kis sót adjunk hozzá. Ezután leszűrjük és egy tálba tesszük. Amíg meleg, öntsük rá a dresszinget, keverjük össze, majd hagyjuk kihűlni. Most adjuk hozzá a kukoricát és a piros paprika kockákat. Óvatosan keverjük össze és ha szükséges, még ízesítsük. Tálaljuk ki és szórjuk meg az apróra vágott petrezselyemmel.

Chilis dresszing: 175 ml napraforgó olaj, 4 evőkanál szójaszósz, 2 evőkanál citromlé, 1 cikk zúzott fokhagyma, 1 db kimagozott és finomra vágott chilipaprika, só és bors.

Tavasz! Ismét egy új évszak, jó alkalom arra, hogy étlapunk is megújuljon. Vagy ha jó a régi is (miért ne volna?) akkor sem árt egy kicsit módosítani, áttekinteni, hogy személyre szabottan, milyen alapanyagokkal és főzési módszerekkel dobhatjuk fel konyhánkat és magunkat. Már egy ebéd után könnyűek, energikusak vagyunk, a következetes odafigyelés pedig életünk minden területére jó hatással lesz.

Havonta általában egy szombat vagy vasárnap 9-13 óráig, a Csicseri Kuckóban.
Megbeszélés szerint más időpontban és helyszínen is.

Részvételi díj: 5000 Ft.

Program: Az alapanyagok bemutatása közben kitérünk a gyógyhatásokra, különböző főzési technikákat tanulunk, elkészítünk közösen egy háromfogásos ebédet, megebédelünk, megbeszéljük a recepteket. A résztvevők ezek alapján útmutatást kaptnak a továbbiakra. A Főzz évszakok szerint! című könyvem tankönyvként használható.

Előadó és háziasszony: Szepesi Dóra

Jelentkezés: e-mail-ben: makronauta@gmail.com

Őszentsége Paramhans Swami Maheshwarananda - Swamiji – az indiai hagyományból ismert hét szent Risi egyikének a testet öltése, híres mesterlánc tagja. Negyven éve él Európában és világszerte rendkívül sokoldalú tevékenységet folytat. Szellemi vezetése alatt jógacsoportok működnek, világszerte alapított „Jóga a mindennapi életben” Társaságokat. Indiában több humanitárius projektet kezdeményezett, a világ minden részéről érkező önkéntesekkel: iskolákat épít, elszegényedett családok gyermekeinek képzését támogatja, betegellátást, vízellátást szervez. Ajurvéda akadémiát indított el, ahol természetgyógyászatot, jógát oktatnak. Az októberi 8. Világbéke Konferencia előkészítése miatt járt Budapesten, amikor találkozhattam vele.*

- Tapasztalatai szerint van-e valamilyen különbség a jóga tanulásának szempontjából a keleti ember és a nyugati ember alkatában? Arra gondolok, hogy a naív európai azt is hiheti, hogy Indiában mindenki hagyományosan otthonról hozza a jógázást. Mindenki tud jógázni, nem kell tanulniuk. Így van ez?

- Bizonyos szempontból így. Az embereknek a tradicionális családi kultúrájában benne van, hogy természetesen gyakorolnak. Ők inkább a jóga spirituális módját gyakorolják, meg a szolgálatot, a segítő tevékenységeket. Európában a jóga az elmúlt néhány évtizedben nagyon aktív, valamilyen módon viszont eltávolodott a tradíciótól. Nyugaton az emberek inkább az intellektusukra hagyatkoznak, ám vannak bizonyos dolgok, amiket nem csak intellektussal döntünk el. A világ jelenlegi állapota inkább a túlzott intellektus következménye. Egyrészt ez nagyon jó, viszont sok oldalról boldogtalanok vagyunk. Nyugaton először az elméletet dolgozzák ki, és utána vezetik be a gyakorlatba. Indiában nincs szükség az elméletre, mert az a vérükben van, ezért gyakorlatot végeznek.

- Őszentségének mi tetszik az európai kultúrában és mi az, ami nem?

- Minden kultúra jó kultúra, nem mondanék ilyet, hogy valamit nem szeretek az európai kultúrából. Kultúra ott van, ahol emberek élnek, és ahol emberek élnek, kultúra is van. A kultúra az emberekkel utazik, ezért Európában kevert kultúrákat is találunk, - ezt hívjuk multikulturalizmusnak -, ezért van benne sok jó és szép elem. Máskülönben minden országnak és nemzetnek megvan a maga kultúrája, az éghajlatnak és a mentalitásnak megfelelően. Az egyetlen, ami nem tetszik, az az, hogy bizonyos kultúrák irányában diszkriminációt tapasztalunk, és ez nem kellene, hogy így legyen. Egyébként nincsen semmi más, amit nem kedvelnék, miután negyven éve a világnak ezen a részén élek.

- Az utóbbi évtizedekben a nyugat nagyon fogékony lett a keleti tanokra. A civilizációs válság megoldására ebben is keresnek gyógyírt. Ez fordítva is így van? Egyáltalán a keletiek válságban érzik-e magukat, s ha igen, keresnek-e kiutat ebből, gondolkodnak-e ilyen fogalmakban?

- Mindig vannak változások. A nyugat valamilyen megoldást akar a kelettől, és az úgynevezett keleti országok és a déli országok, pedig a nyugati kultúrából származó technológiától várják a megelégedést. India nagyon gyorsan rohan az anyagiasság, a nyugati típusú kultúra irányába, és már a gyermekek bánják ezt. Tehát a változások két oldalról jönnek. A keleti országokban nyugati életmódot igyekeznek bevezetni, a nyugati államokban pedig jógát gyakorolnak, próbálnak vegetáriusokká (ezt az írásmódot használom. SzD.) válni és az élet értelmén gondolkodni. De ez benne van az emberi természetben. Mi mindig a szomszéd tányérjába kukucskálunk! Európa elvesztette hagyományos kultúráját. A magyarok nem hordják népviseleteiket, nem úgy viselkednek, ahogyan azt az ősi magyar kultúra megkívánná. Amit Magyarországon és Európában látunk, ahogyan az emberek viselkednek, az nem európai kultúra. Az európai kultúra ettől teljesen eltérő. Az öltözködés, nyáron, és a tengerparton például, nem az európai kultúrának, inkább a modern szabadsággal kapcsolatos gondolkodásnak felel meg. Ám ettől az emberek nem lesznek boldogok. A párkapcsolatokat tekintve például Magyarországon minden harmadik hölgy, ha nem több, csalódáson ment keresztül, és nagyon sok az erőszak is. Ez az úgynevezett modern kultúra eredménye. Ha az ősi európai és magyar kultúra szerint élnének az emberek, nagyon boldogok lennének.

- A spiritualitásnak rengeteg megfogalmazása létezik. A legtöbb valami titokzatos, homályos és vitatható értelmezés. (pl. Szellemiség, lelkiség – itt még ezeket a kifejezéseket is külön értelmezni kell.) A legvilágosabbat Őszentsége egyik könyvében (Az emberben rejlő erők Csakrák és kundalini) olvastam: „A spiritualitás az emberi és az Isteni tudat egyesülése.” Manapság spirituális evolúcióról beszélünk, miszerint évtizedek óta egyre több spirituálisan érett ember születik. Mit szól ehhez? Milyennek tartja a mai generációt, és milyen jövőképe van róluk?

- Ez nagyon jó kérdés. El kell, hogy mondjam, hogy a vallás nevében visszaélnek a spiritualitással, másrészt pedig a spiritualitás nevében az emberek hitével élnek vissza. Sok rituálé és erőszak létezik a vallás és a spiritualitás jegyében. A spiritualitás a lélekből származik, abból a lélekből, ami tiszta bennünk. Ezért a spiritualitás tisztaságot jelent, átláthatóságot, kristálytisztát. Mivel a spiritualitás a tisztaságból származik, tiszta életmód, tiszta gondolkodás a jellemzője. Azt jelenti ez, hogy tisztán higgyünk Istenben, anélkül, hogy különbségeket tennénk. Egy hasonlattal élve: El kell fogadnunk az anyát. Minden gyerek azt mondja, hogy az én anyám a legjobb. Pedig nincsen rossz anya. Meg kell tanulnunk, hogy nem csak a mi anyukánk a jó, más édesanyja is jó. Mostani időszakunkat nem jellemzi a spiritualitás. A vallásnak és a vallási vezetőknek meg kell találniuk a spiritualitáshoz vezető utat. Nem azt kellene számolni, hogy hány bárány van az udvaromban! Ezt a problémát a jelenlegi generáció és még a következő kettő szenvedi meg. Utána a változásoknak új hulláma jön el. Addig azonban sajnos még néhány évtizedig szenvedni kell, mivel a pohár cseppenként telik meg. Amikor megtelik a pohár, vagy túlcsordul, vagy felrobban. Még három generációnak szenvednie kell. Három generáció múlva megtörténik a változás, és akkor jönnek azok a gyerekek, akiket indigónak hívunk. Meg fog érkezni a segítség. De ez nem az a fajta segítség, ami az egész bolygó atmoszféráját változtatja meg. Folyamatosan érkeznek hullámok. Meditálnunk és imádkoznunk kell és mantrát kell gyakorolnunk, hogy ne kapjanak el minket ezek a hullámok. Sok a csillag, de amikor a nap kisüt, átveszi a helyüket. És ez a nap három generáció múlva fog felkelni.

- Hány évet ért egy generáció alatt?

- Ötven évet. Egyéni választásunk, egyéni segítségünk van, nem számíthatunk általános segítségre. A világ kormányai nem támogatják a spiritualitást. Minden kormány a gazdaságra gondol, az atomenergiára és a hadseregére. Csak a technológiáról beszélnek. Szinte nincs olyan kormány a világon, amely országa spiritualitásáért aggódna. Pedig a boldogság, a vagyon, a biztonság és az ország szép jövője a spiritualitásban gyökerezik. A politika a vallást csak a választások idején használja, ezen keresztül manipulálják az embereket, és ez baj. El fog jönni az az idő, amikor mindenki a spiritualitás felé fordul és akkor ezek a miniszterek is az ország spiritualitására gondolnak majd. A spiritualitás hiánya a szomorúságból ered, ezt a szomorúságot pedig a háború hozta magával.

- Ma már sokan belátják, hogy más úton kellene járnia az emberiségnek, mert a természeti katasztrófák, a gazdasági válság, a háborúk, a nemzeten belüli hatalmi harcok, bizalmatlanság, kirekesztés napirenden vannak. Megszűnnek a hagyományok és ami helyette van, kaotikus, riasztó. A globális változás minden eddiginél nagyobb próbára teszi az emberek erejét, tűrőképességét, s ezért megrendül a bizalom, növekszik a depresszió, a függőség, terjednek a civilizációs betegségek, még a legkisebb egységen, a családon belüli rend is borul. Mit javasol, minek alapján válasszon a kereső az óriási és elüzletiesedett, önmagát  spirituálisnak nevező kínálatból? Mi a mérce?

- Erre a kérdésre a korábbiakban már válaszoltam. De továbbmenve: mindannyian dolgozunk a környezet védelmén. Számos kormányközi szervezet alakul, de ezt a problémát nem fogják megoldani. A klímaváltozás és a globális felmelegedés ellen addig nem tehetünk semmit, amíg a hatóságokat nem az etikai gondolkodás vezérli. Most mindent etika nélkül csinálnak. Az üzletembereknek az erkölcsi alapelveket kell követniük, ez nagyon fontos. Ezen kívül fontos az is, hogy az embernek tudnia kell határt szabni a vágyainak. Kell-e nekem ennyi? Valaki nagy házat épít, valakinek meg csak egyetlen szobája van. Hiába lakik nagy házban az egyik, aludni elég neki egy szoba is, a többit csak takarítja, nem? Az ambíciók viszont túl nagyok: legyen balkon, legyen nagy nappali, ilyen-olyan szoba, viszont 20-30 négyzetméteren is megélnénk. Tudnunk kell a határainkat, és követnünk kell az erkölcsöt. Ez lenne a mérce.

- És mit üzen a szkeptikusoknak?

- Az az üzenetem, hogy ahol megvan az akarat, ott az út is megvan, és el kell fogadnunk a sors kihívásait. Spirituálisabb, vegetárius életet kell élni. Amennyiben megpróbál pozitív életet élni az ember, boldog lesz. Tanulnunk kell, több képességet kell kifejlesztenünk. Az egyoldalú szakmai felkészültség nem elegendő. A globális szenvedés, a gazdasági válság, azokat az embereket sújtja, akiknek csak egy képzettségük van. A falusi emberek, a gazdálkodók, elkerülik a válságot, mert ők tudják, hogyan kell a földet megművelni, értenek a gyümölcsfákhoz, tudnak kenyeret sütni, tehenet tartani, fejni, el tudnak végezni egy kis villanyszerelési munkát, tudják, hogyan lehet vizet szerezni – ezek sokirányú képességek. Ezekhez kell visszatérnünk.

- Őszentsége egy megvalósult lény, a hét szent Risi egyikének a testet öltése. Hogyan szembesülnek az emberek ezzel a ténnyel?

- Ez nagyon egyéntől függő.

- Mi lenne a vallás szerepe manapság? Egyáltalán melyik spirituláis gyakorlat jó? Arra gondolok, hogy Rudolf Steiner is mondta, hogy ami 100 éve jó volt, ma már nem biztos, hogy az. Mi van azokkal, akik több ezer éves gyakorlatokkal próbálnak közelebb kerülni a Mindenhez, az Egységhez...?

- Az embereknek toleranciát kell gyakorolniuk minden vallás irányában. Hagyjuk hinni őket, amiben hisznek. Segítsünk nekik, támogassuk, de ne változtassuk meg őket. Az embereknek tiszteletet kell tanúsítaniuk minden kultúra iránt, minden ország iránt, és meg kell érteniük, hogy az egyén problémáiba, vagy szükségleteibe, és a különböző országok problémáiba, szükségleteibe nem szabad beleavatkozni. Minden országnak megvan a maga saját szabálya. Sok országot más ország törvényei manipulálnak, és az nem jó. Létezik az ima, az isteni tudat, és az az isteni tudat mindenhol ugyanúgy ott van. A nap süt, minden nyelvnek külön szava van a napra, de csak egy nap van. Létezik ég, minden népnek külön elnevezése van az égre, de mindenhol ugyanaz az ég van fölöttünk. Az Isten és a fény mindenkiben benne van. Minden teremtmény Isten fia vagy lánya. Minden fűszál Isten fényét tükrözi vissza. Ezért a természethez és az állatokhoz is jónak kell lennünk. Nagyon sok állatot lemészárolnak, megkínoznak, és szörnyű körülmények között tartják őket. Ez karmaként hat vissza az emberekre. A jövőben a jelenlegi szükségleteink, tetteink áldozatává válunk. Tehát nem arról van szó, hogy mindazt, amit az állatokkal tesszük, velük tesszük, hanem arról, hogy magunkkal tesszük. Úgyhogy ne Istenre panaszkodjunk, ne mondjuk azt, hogy nem könyörületes az Isten. Nincs kegyelem, mert amit megtettél, az visszatér hozzád! Ez az üzenetem: gondolkozzunk pozitívan, éljünk pozitívan, éljünk egészségesen, legyünk vegetáriusok, védjük a környezetet, kevesebb műanyagot használjunk és korlátozzuk a vágyainkat. Mindenkinek boldog, harmonikus és hosszú életet kívánok. Isten áldjon mindenkit!

- Még egy kérdésem volna. Milyen programja, vezérgondolata lesz az október 2-4-ig megrendezendő  8. Világbéke Konferenciának?

- A konferencia üzenete az, hogy a spiritualitás a globális helyzet megoldása. Hogyan tudunk felemelkedni, vagy egy úgynevezett jobb világot teremteni a spiritualitás révén? Milyen módon tudjuk felébreszteni a spiritualitást és hogyan tudjuk megérteni? Nagyon jó előadóink lesznek. Mahatma Gandhi nevét mindenki ismeri, például az ő unokája is eljön, akinek szoros kapcsolata volt Gandhival, ismerte őt, hiszen élt a nagypapájával. Várom már ezt a csodálatos konferenciát, és nagyon örülök, hogy Budapestet választottuk. Nagyon szép város, ezt nem is kell mondanom, csodálatos, híres város! A magyarok kiváló vendéglátó hírében állnak a világban, híres a kultúrájuk. Megvan a spiritualitásuk, de az elmúlt évszázadokban tévútra terelődött. Reméljük, hogy a kiváló előadók jóvoltából a konferencia új tudatra ébreszti az embereket.

(Szepesi Dóra)

*Ez az interjúm az Elixír Magazin 2009 szeptemberi számában jelent meg

Hogy dobhatjuk fel az egyszerű rizsköretet? Íme egy tavaszias, friss zöld színű zöldséges változat:

Hozzávalók 4 személyre: 170 g  hosszúszemű barnarizs, 1/2 uborka kis kockákra vágva, 1 zellerszár kockázva, 1 zöld színű paprika, kimagozva, kockákra vágva, 3-4 újhagyma karikákra vágva, 2 evőkanál apróra vágott menta

Elkészítése: A rizst forró sós vízben 15-20 percig puhára főzzük, leszűrjük. Egy tálban keverjük össze a többi hozzávalóval. Adhatunk hozzá Vinaigrette öntetet.

Vinaigrette öntet: 175 ml olívaolaj, 4 evőkanál almaecet, 1teáskanál méz, 1 cikk
zúzott fokhagyma, 2 teáskanál apróra vágott fűszernövény ízlés szerint, (menta, petrezselyemzöld, kakukkfű), só és bors

A hozzávalókat egy zárható üvegbe tesszük és alaposan összerázzuk. 250 ml lesz öntet belőle.