Őszentsége Paramhans Swami Maheshwarananda - Swamiji – az indiai hagyományból ismert hét szent Risi egyikének a testet öltése, híres mesterlánc tagja. Negyven éve él Európában és világszerte rendkívül sokoldalú tevékenységet folytat. Szellemi vezetése alatt jógacsoportok működnek, világszerte alapított „Jóga a mindennapi életben” Társaságokat. Indiában több humanitárius projektet kezdeményezett, a világ minden részéről érkező önkéntesekkel: iskolákat épít, elszegényedett családok gyermekeinek képzését támogatja, betegellátást, vízellátást szervez. Ajurvéda akadémiát indított el, ahol természetgyógyászatot, jógát oktatnak. Az októberi 8. Világbéke Konferencia előkészítése miatt járt Budapesten, amikor találkozhattam vele.*

- Tapasztalatai szerint van-e valamilyen különbség a jóga tanulásának szempontjából a keleti ember és a nyugati ember alkatában? Arra gondolok, hogy a naív európai azt is hiheti, hogy Indiában mindenki hagyományosan otthonról hozza a jógázást. Mindenki tud jógázni, nem kell tanulniuk. Így van ez?

- Bizonyos szempontból így. Az embereknek a tradicionális családi kultúrájában benne van, hogy természetesen gyakorolnak. Ők inkább a jóga spirituális módját gyakorolják, meg a szolgálatot, a segítő tevékenységeket. Európában a jóga az elmúlt néhány évtizedben nagyon aktív, valamilyen módon viszont eltávolodott a tradíciótól. Nyugaton az emberek inkább az intellektusukra hagyatkoznak, ám vannak bizonyos dolgok, amiket nem csak intellektussal döntünk el. A világ jelenlegi állapota inkább a túlzott intellektus következménye. Egyrészt ez nagyon jó, viszont sok oldalról boldogtalanok vagyunk. Nyugaton először az elméletet dolgozzák ki, és utána vezetik be a gyakorlatba. Indiában nincs szükség az elméletre, mert az a vérükben van, ezért gyakorlatot végeznek.

- Őszentségének mi tetszik az európai kultúrában és mi az, ami nem?

- Minden kultúra jó kultúra, nem mondanék ilyet, hogy valamit nem szeretek az európai kultúrából. Kultúra ott van, ahol emberek élnek, és ahol emberek élnek, kultúra is van. A kultúra az emberekkel utazik, ezért Európában kevert kultúrákat is találunk, - ezt hívjuk multikulturalizmusnak -, ezért van benne sok jó és szép elem. Máskülönben minden országnak és nemzetnek megvan a maga kultúrája, az éghajlatnak és a mentalitásnak megfelelően. Az egyetlen, ami nem tetszik, az az, hogy bizonyos kultúrák irányában diszkriminációt tapasztalunk, és ez nem kellene, hogy így legyen. Egyébként nincsen semmi más, amit nem kedvelnék, miután negyven éve a világnak ezen a részén élek.

- Az utóbbi évtizedekben a nyugat nagyon fogékony lett a keleti tanokra. A civilizációs válság megoldására ebben is keresnek gyógyírt. Ez fordítva is így van? Egyáltalán a keletiek válságban érzik-e magukat, s ha igen, keresnek-e kiutat ebből, gondolkodnak-e ilyen fogalmakban?

- Mindig vannak változások. A nyugat valamilyen megoldást akar a kelettől, és az úgynevezett keleti országok és a déli országok, pedig a nyugati kultúrából származó technológiától várják a megelégedést. India nagyon gyorsan rohan az anyagiasság, a nyugati típusú kultúra irányába, és már a gyermekek bánják ezt. Tehát a változások két oldalról jönnek. A keleti országokban nyugati életmódot igyekeznek bevezetni, a nyugati államokban pedig jógát gyakorolnak, próbálnak vegetáriusokká (ezt az írásmódot használom. SzD.) válni és az élet értelmén gondolkodni. De ez benne van az emberi természetben. Mi mindig a szomszéd tányérjába kukucskálunk! Európa elvesztette hagyományos kultúráját. A magyarok nem hordják népviseleteiket, nem úgy viselkednek, ahogyan azt az ősi magyar kultúra megkívánná. Amit Magyarországon és Európában látunk, ahogyan az emberek viselkednek, az nem európai kultúra. Az európai kultúra ettől teljesen eltérő. Az öltözködés, nyáron, és a tengerparton például, nem az európai kultúrának, inkább a modern szabadsággal kapcsolatos gondolkodásnak felel meg. Ám ettől az emberek nem lesznek boldogok. A párkapcsolatokat tekintve például Magyarországon minden harmadik hölgy, ha nem több, csalódáson ment keresztül, és nagyon sok az erőszak is. Ez az úgynevezett modern kultúra eredménye. Ha az ősi európai és magyar kultúra szerint élnének az emberek, nagyon boldogok lennének.

- A spiritualitásnak rengeteg megfogalmazása létezik. A legtöbb valami titokzatos, homályos és vitatható értelmezés. (pl. Szellemiség, lelkiség – itt még ezeket a kifejezéseket is külön értelmezni kell.) A legvilágosabbat Őszentsége egyik könyvében (Az emberben rejlő erők Csakrák és kundalini) olvastam: „A spiritualitás az emberi és az Isteni tudat egyesülése.” Manapság spirituális evolúcióról beszélünk, miszerint évtizedek óta egyre több spirituálisan érett ember születik. Mit szól ehhez? Milyennek tartja a mai generációt, és milyen jövőképe van róluk?

- Ez nagyon jó kérdés. El kell, hogy mondjam, hogy a vallás nevében visszaélnek a spiritualitással, másrészt pedig a spiritualitás nevében az emberek hitével élnek vissza. Sok rituálé és erőszak létezik a vallás és a spiritualitás jegyében. A spiritualitás a lélekből származik, abból a lélekből, ami tiszta bennünk. Ezért a spiritualitás tisztaságot jelent, átláthatóságot, kristálytisztát. Mivel a spiritualitás a tisztaságból származik, tiszta életmód, tiszta gondolkodás a jellemzője. Azt jelenti ez, hogy tisztán higgyünk Istenben, anélkül, hogy különbségeket tennénk. Egy hasonlattal élve: El kell fogadnunk az anyát. Minden gyerek azt mondja, hogy az én anyám a legjobb. Pedig nincsen rossz anya. Meg kell tanulnunk, hogy nem csak a mi anyukánk a jó, más édesanyja is jó. Mostani időszakunkat nem jellemzi a spiritualitás. A vallásnak és a vallási vezetőknek meg kell találniuk a spiritualitáshoz vezető utat. Nem azt kellene számolni, hogy hány bárány van az udvaromban! Ezt a problémát a jelenlegi generáció és még a következő kettő szenvedi meg. Utána a változásoknak új hulláma jön el. Addig azonban sajnos még néhány évtizedig szenvedni kell, mivel a pohár cseppenként telik meg. Amikor megtelik a pohár, vagy túlcsordul, vagy felrobban. Még három generációnak szenvednie kell. Három generáció múlva megtörténik a változás, és akkor jönnek azok a gyerekek, akiket indigónak hívunk. Meg fog érkezni a segítség. De ez nem az a fajta segítség, ami az egész bolygó atmoszféráját változtatja meg. Folyamatosan érkeznek hullámok. Meditálnunk és imádkoznunk kell és mantrát kell gyakorolnunk, hogy ne kapjanak el minket ezek a hullámok. Sok a csillag, de amikor a nap kisüt, átveszi a helyüket. És ez a nap három generáció múlva fog felkelni.

- Hány évet ért egy generáció alatt?

- Ötven évet. Egyéni választásunk, egyéni segítségünk van, nem számíthatunk általános segítségre. A világ kormányai nem támogatják a spiritualitást. Minden kormány a gazdaságra gondol, az atomenergiára és a hadseregére. Csak a technológiáról beszélnek. Szinte nincs olyan kormány a világon, amely országa spiritualitásáért aggódna. Pedig a boldogság, a vagyon, a biztonság és az ország szép jövője a spiritualitásban gyökerezik. A politika a vallást csak a választások idején használja, ezen keresztül manipulálják az embereket, és ez baj. El fog jönni az az idő, amikor mindenki a spiritualitás felé fordul és akkor ezek a miniszterek is az ország spiritualitására gondolnak majd. A spiritualitás hiánya a szomorúságból ered, ezt a szomorúságot pedig a háború hozta magával.

- Ma már sokan belátják, hogy más úton kellene járnia az emberiségnek, mert a természeti katasztrófák, a gazdasági válság, a háborúk, a nemzeten belüli hatalmi harcok, bizalmatlanság, kirekesztés napirenden vannak. Megszűnnek a hagyományok és ami helyette van, kaotikus, riasztó. A globális változás minden eddiginél nagyobb próbára teszi az emberek erejét, tűrőképességét, s ezért megrendül a bizalom, növekszik a depresszió, a függőség, terjednek a civilizációs betegségek, még a legkisebb egységen, a családon belüli rend is borul. Mit javasol, minek alapján válasszon a kereső az óriási és elüzletiesedett, önmagát  spirituálisnak nevező kínálatból? Mi a mérce?

- Erre a kérdésre a korábbiakban már válaszoltam. De továbbmenve: mindannyian dolgozunk a környezet védelmén. Számos kormányközi szervezet alakul, de ezt a problémát nem fogják megoldani. A klímaváltozás és a globális felmelegedés ellen addig nem tehetünk semmit, amíg a hatóságokat nem az etikai gondolkodás vezérli. Most mindent etika nélkül csinálnak. Az üzletembereknek az erkölcsi alapelveket kell követniük, ez nagyon fontos. Ezen kívül fontos az is, hogy az embernek tudnia kell határt szabni a vágyainak. Kell-e nekem ennyi? Valaki nagy házat épít, valakinek meg csak egyetlen szobája van. Hiába lakik nagy házban az egyik, aludni elég neki egy szoba is, a többit csak takarítja, nem? Az ambíciók viszont túl nagyok: legyen balkon, legyen nagy nappali, ilyen-olyan szoba, viszont 20-30 négyzetméteren is megélnénk. Tudnunk kell a határainkat, és követnünk kell az erkölcsöt. Ez lenne a mérce.

- És mit üzen a szkeptikusoknak?

- Az az üzenetem, hogy ahol megvan az akarat, ott az út is megvan, és el kell fogadnunk a sors kihívásait. Spirituálisabb, vegetárius életet kell élni. Amennyiben megpróbál pozitív életet élni az ember, boldog lesz. Tanulnunk kell, több képességet kell kifejlesztenünk. Az egyoldalú szakmai felkészültség nem elegendő. A globális szenvedés, a gazdasági válság, azokat az embereket sújtja, akiknek csak egy képzettségük van. A falusi emberek, a gazdálkodók, elkerülik a válságot, mert ők tudják, hogyan kell a földet megművelni, értenek a gyümölcsfákhoz, tudnak kenyeret sütni, tehenet tartani, fejni, el tudnak végezni egy kis villanyszerelési munkát, tudják, hogyan lehet vizet szerezni – ezek sokirányú képességek. Ezekhez kell visszatérnünk.

- Őszentsége egy megvalósult lény, a hét szent Risi egyikének a testet öltése. Hogyan szembesülnek az emberek ezzel a ténnyel?

- Ez nagyon egyéntől függő.

- Mi lenne a vallás szerepe manapság? Egyáltalán melyik spirituláis gyakorlat jó? Arra gondolok, hogy Rudolf Steiner is mondta, hogy ami 100 éve jó volt, ma már nem biztos, hogy az. Mi van azokkal, akik több ezer éves gyakorlatokkal próbálnak közelebb kerülni a Mindenhez, az Egységhez...?

- Az embereknek toleranciát kell gyakorolniuk minden vallás irányában. Hagyjuk hinni őket, amiben hisznek. Segítsünk nekik, támogassuk, de ne változtassuk meg őket. Az embereknek tiszteletet kell tanúsítaniuk minden kultúra iránt, minden ország iránt, és meg kell érteniük, hogy az egyén problémáiba, vagy szükségleteibe, és a különböző országok problémáiba, szükségleteibe nem szabad beleavatkozni. Minden országnak megvan a maga saját szabálya. Sok országot más ország törvényei manipulálnak, és az nem jó. Létezik az ima, az isteni tudat, és az az isteni tudat mindenhol ugyanúgy ott van. A nap süt, minden nyelvnek külön szava van a napra, de csak egy nap van. Létezik ég, minden népnek külön elnevezése van az égre, de mindenhol ugyanaz az ég van fölöttünk. Az Isten és a fény mindenkiben benne van. Minden teremtmény Isten fia vagy lánya. Minden fűszál Isten fényét tükrözi vissza. Ezért a természethez és az állatokhoz is jónak kell lennünk. Nagyon sok állatot lemészárolnak, megkínoznak, és szörnyű körülmények között tartják őket. Ez karmaként hat vissza az emberekre. A jövőben a jelenlegi szükségleteink, tetteink áldozatává válunk. Tehát nem arról van szó, hogy mindazt, amit az állatokkal tesszük, velük tesszük, hanem arról, hogy magunkkal tesszük. Úgyhogy ne Istenre panaszkodjunk, ne mondjuk azt, hogy nem könyörületes az Isten. Nincs kegyelem, mert amit megtettél, az visszatér hozzád! Ez az üzenetem: gondolkozzunk pozitívan, éljünk pozitívan, éljünk egészségesen, legyünk vegetáriusok, védjük a környezetet, kevesebb műanyagot használjunk és korlátozzuk a vágyainkat. Mindenkinek boldog, harmonikus és hosszú életet kívánok. Isten áldjon mindenkit!

- Még egy kérdésem volna. Milyen programja, vezérgondolata lesz az október 2-4-ig megrendezendő  8. Világbéke Konferenciának?

- A konferencia üzenete az, hogy a spiritualitás a globális helyzet megoldása. Hogyan tudunk felemelkedni, vagy egy úgynevezett jobb világot teremteni a spiritualitás révén? Milyen módon tudjuk felébreszteni a spiritualitást és hogyan tudjuk megérteni? Nagyon jó előadóink lesznek. Mahatma Gandhi nevét mindenki ismeri, például az ő unokája is eljön, akinek szoros kapcsolata volt Gandhival, ismerte őt, hiszen élt a nagypapájával. Várom már ezt a csodálatos konferenciát, és nagyon örülök, hogy Budapestet választottuk. Nagyon szép város, ezt nem is kell mondanom, csodálatos, híres város! A magyarok kiváló vendéglátó hírében állnak a világban, híres a kultúrájuk. Megvan a spiritualitásuk, de az elmúlt évszázadokban tévútra terelődött. Reméljük, hogy a kiváló előadók jóvoltából a konferencia új tudatra ébreszti az embereket.

(Szepesi Dóra)

*Ez az interjúm az Elixír Magazin 2009 szeptemberi számában jelent meg