Nem vagyok egy rendmániás, de ez azért a kedvenc témám, mert nagyon fontosnak tartom. Itt következik majd egy pár praktikus gondolat, és ajánlat, hogy mire érdemes odafigyelnünk.
Érdekes, hogy Dornachban, a Szellemtudományok fellegvárában, a Goetheanumban, szokott lenni Takarítási Tagung*, vagyis egy olyan pár napos kurzus, amikor a takarítás és a rendrakás szellemtudományos oldala is szóba kerül, a merőben gyakorlati tudnivalókig bezárólag. Gondolok itt arra, hogy milyen eszközzel, miféle hosszú nyelű vékony kefével lehet benyúlni a falhoz szorosan lapuló bútorok mögé, hogy eltávolítsuk az évek során felhalmozódott port. Egy kicsit az a vetülete is érdekel a dolognak, hogy az elhanyagolt, szennyes dolgok és tárgyak vonzzák magukhoz a problémákat - és még ha ezeket nem is gonosz pofájú szellemi lényeknek képzeljük el, akkor is beláthatjuk, hogy egy csillogóra megtisztított teáskannában sokkal üdítőbb érzés elkészíteni a teázáshoz a forróvizet, mint egy régen nem szidolozott edényben. Szinte fellélegzik az edény, a konyha és az ember is, meg a tűzhely - és folytathatnám!
Néhány éve a keleti kultúrák térhódításakor nálunk is megjelentek a feng shui tanai és kellékei. A térrendezésnek ez a művészete Kínából ered, (a feng shui azt jelenti, hogy "szél víz", és az elemek áramlásának oprimalizálásáról van szó) az ottani szimbólumrendszert alkalmazza, amit lehet és érdemes is tanulmányozni, átvenni belőle azt, amit szívesen átveszünk - ez személyre szabott -, de nem jelenti azt, hogy mindent szolgaian át "kell" vennünk. Én sem gondoltam komolyan, hogy az egész lakásomat kínai mütyürkékkel kellene teleaggatnom, vagy szó szerint kellene vennem a bagua-térképet - miszerint a lakás, a szoba, sőt az íróasztal területét is fel lehet osztani kisebb területekre -, minden egyes helynek jelentősége van, hogy jól tudjon áramlani a "csí", az életenergia, más szavakkal: gördülékenyen tudjon "működni" az életünk, jó mederben follyanak a tevékenységeink, vagy egyszerűen szólva csak annyi, hogy általában jól érezzük magunkat. Lehet ezt a keleti szemléletet kombinálni az európai, meg a saját ízlésünkkel is, sőt kell, mert akkor érezzük magunkat jól valahol, ha a sajátunknak érezzük. Tájékozódni azonban nem árt.
Alapvető a rendrakás, a régi dolgok kitisztítása, helyre rakása, az elromlott holmik megjavítása vagy kidobása, avagy elajándékozása olyanoknak, akik használni tudják, emellett az ésszerűsítés, az egyszerűsítés is nagyon fontos. Kedves ismerősöm szerint például jellemhiba, ha valakinek 10 pár cipője van... hát van is ebben valami! Bár akinek a trendi öltözködés a munkájához elengedhetetlenül szükséges, ám legyen ennyi és ennyi pár cipője, meg mindenféléje, én ugyan nem bánom. Ez persze csak egy példa, mindenki találhat az életében hasonlóan fölöslegesnek tűnő dolgokat, ha mélyen a lelkiismerete mélyére néz.
Most egy picit nézzünk szét a konyhában! Szellőztetni, lemosni, felmosni, törölni, vimezni, szidolozni (megfelelő rongyokkal, anyagokkal, eszközökkel) - mindez nagy munka, de megéri, főleg ha rendszeresen csináljuk, nem lesz annyira megerőltető. A régi asszonyok, saját maguk évente kimeszelték a konyhát, tapasztották a sárpadlót - ilyen ma már nemigen van... Aki járt már nálam, látta ezt az üveges konyhaszekrényt, ami a kedvencem. Berlinben, a Kochstudio Balance (Egyensúly Főzőiskola) csupa ilyennel volt berendezve, még a hűtőszekrénynek is átlátszó volt az ajtaja. Ez azért előnyös, mert mindjárt tudjuk, mi hol van, mit hol keressünk. Hátránya persze, hogy viszonylagos rendnek kell lenni odabent, mert aki belép a konyhába, belát a szekrénybe! Mi tetszett még ebben? Az, hogy a színekkel és a formákkal itt is lehet játszani, mindezt a praktikusság jegyében: egy-egy piros bögre vagy tányér, mellette egy komplementer színű ugyanilyen (vagy egy hideg egy meleg szín egymás mellett) nagyon jól néz ki, és a poharak csillogása is kellemes látvány. A REND érzetét kelti, és nem csak az érzete, hanem ez maga a REND. Mindenkinek a saját rendje, a saját egyensúlya az igazi, senkit nem kötelező utánozni, de tanulni mindenkitől lehet. Ez külön pénzbe nem kerül.
*Szeretnék még idézni Linda Thomastól, egy vele készült interjút olvastam és nagyon megragadott. E cikk összefoglalása a jövő héten következik: http://www.treuhandstelle-hh.de/files/Hinweis_2011_07.pdf
Kommentek