„Amíg étrendünk rossz, arra, hogy életünk rendeződjék, nem számíthatunk.
S amíg személyes életünk rendetlen, nem számíthatunk arra, hogy világunk nagy bajai eltűnjenek.”
(Hamvas Béla: Gyümölcsóra)
Szeretem ezt a Hamvas idézetet, bár azt hiszem, magával az étkezéssel alapvetően nincsen semmi baj. Baj akkor van, amikor nincsen mit enni. De ha van és megtehetjük, válogassuk meg, mit, mikor, mennyit és hogyan fogyasztunk el. Az evés, a táplálkozás az élet napos oldala: táplál, megtart, feltölt, vidámít. Mert vajon mi is az élelmiszer? Ha szójátéknak veszem, egy olyan szer, ami az élethez kell, ami az élettel összeszerel – és igaz is, ha kicsit belegondolunk. A közös étkezés, vagy akár az egyedül, csendben elköltött étel fogyasztásakor is lehet emelkedett hangulatunk. Ha máskor nem, legalább napjában háromszor, amikor eszünk, gondoljunk arra, hogy a mindenséggel kötjük össze magunkat az étel által. Ilyenkor tudatosítsuk magunkban, hogy a teremtés, a mindenség része vagyunk. Felemelő érzés!
Az evés érzéki élvezet, de mekkora munka előteremteni azt, amit egy pillanat alatt eltüntetünk. Kell hozzá napfény, termőföld, víz, és emberek, akik azzal foglalkoznak, hogy az asztalomra kerüljön az étel. A szakácskönyv írása közben eszembe jutott az a számtalan, (számos) főzés, étkezés, családi vagy baráti körben, aztán a közös főzések és ebédelések a főzőtanfolyamokon, a feloldódó és összeadódó alkotó energiák, hiszen a tűzhely, a tűz olyan könnyen összemelegíti az embereket. Mennyi mindent tanulunk ilyenkor egymástól, egymásról és az életről általában. Ne feledjük azt sem, hogy a családi főzések és étkezések a nevelés és tanítás fontos terepei lehetnek. A jó étel erőt ad ahhoz, hogy napi tevékenységeinket folytassuk, érdeklődéssel haladjunk kisebb nagyobb életcéljaink felé.
Kommentek