könyvajánló

Címkék

Abracadabra (1) adukibab (2) advent (1) áfonya (1) aforizma (1) agar agar (2) ajándék ötletek (1) Akaratunk gyógyereje (1) Akaratunk Gyógyereje (1) Aki szépen butáskodik (1) akupunktúra (1) alapanyagok (2) Albrecht Dürer (1) alga (6) algalap (6) algériai saláta (1) allergének (5) allergia (6) alma (8) almakompót (2) almalé (1) Almásy Katalin (1) alternatív táplálkozás (1) angyal (1) angyalok (1) Anti Saar (1) antropozófia (1) anyaság (1) anyatej (1) Apukai perspektíva (1) arame (4) aranygaluska (1) Arany János (1) archetípus (1) árnika (1) árpa (5) articsóka (3) ásványi anyagok (1) aszalás (2) aszalt gyümölcs (3) aszalt szilva (1) atomerőmű (1) avokádó (4) Azt mondták válnak (1) Az életem ízei (1) A legjobb hely a városban te vagy (1) A lélek szabadsága (1) A szomjas troll (1) bab (4) bableves (4) banán (3) bancha tea (2) barack (2) barackturmix (1) barátfüle (1) barátság (1) Barbados (1) barnarizs (11) Bart Dániel (1) basemel (1) befőzés (11) bejgli (1) Belső Nóra (1) berkenye (1) Berkenye Pityó (1) Betűtészta Kiadó (1) biobor (1) bioenergia (1) birs (2) birsalma (3) birsalmakompót (1) birsalmaleves (1) Bitches Brew (1) blansírozás (2) bobájka (1) bodza (1) bodzaital (2) bögrés mákos (1) böjt (9) Boldizsár Ildikó (2) boldogasszony mentája (1) Boldog szülő (1) Bóna László (3) borscs (1) brokkoli (4) brokkolileves (1) brokkoli leves (1) Budapesti kultúrtörténeti séták (1) bukta (1) burgonya (1) burgonyasaláta (1) Burnout szindróma (1) búza (2) búzacsíra (2) búzadara (1) búzahús (1) búzás bableves (2) cayenne-bors (1) cékla (9) céklasaláta (1) cékla fasírt (1) chia mag (2) chili (2) chilipaprika (1) cickafark (1) cikória (2) Címkék (7) citrom kúra (1) Cointreau (1) cöliákia (2) coli bélbaktérium (1) családterápia (1) csalamádé (1) csalán (1) csalánleves (2) csalántea (1) csapati (3) Csapody Kinga (1) császármorzsa (1) Csányi Vilmos (1) cseresznye (3) csicserborsó (1) csicseriborsó (5) csicserikuckó (5) csicseri saláta (1) csicsóka (3) Csigaház (1) Csigó Zita (1) csikung (1) csili (1) csipkebogyó (1) csipkeital (1) csíra (9) csíraleves (1) csírázott (3) csőben sült (1) Csóka Judit (1) csokiéhség (1) csokitorta (1) csokoládé (1) Csomagolj ebédet! (1) cukkini (1) cukkíni (1) cukkíni fasírt (1) cukkini krémleves (2) cukor (1) cukorérzékenység (2) currypor (1) currys zöldség (1) dagasztás (1) dahl (1) daifuku (1) Das Goetheanum (1) dedikálás (1) delfinek reggelije (1) demencia (1) derelye (1) desszert (2) desszertgolyók (1) Dettikéről és más istenekről (1) diéta (3) dinnye (3) dió (6) diólevél (1) diós csiga (2) Dívali (1) Dívali ünnep (1) Dombóvári István (1) Dr. Gyarmati Andrea (1) dr. Katona Edit (1) édesgyökér (1) édesítőszer (1) édeskömény (2) édesrizs tészta (1) édesség (4) egészséges táplálkozás (1) egeszsegvar (1) Egyszerűbb gyermekkor (1) egytálétel (1) együttérzés (1) egzotikus fűszerek (1) ehec baktérium (1) Elekes Dóra (1) élelmiszermentők (1) Élesztő (1) életerő (3) Életválságok meséi (1) elhízás (1) Előfutár (1) Elsa Valle (1) empátia (1) Emyü Gardian (1) endívia (2) eper (3) Erdély Dániel (1) érzékenységek (1) est (1) Eszterhai Katalin (4) ételallergia (1) ételek helyrehozása (1) ételek kézzel (1) ételfotó kiállítás (1) ételkészítési módok (2) étel előkészítés (3) etetési történet (3) étkezés (2) étkezési (2) étvágy (1) Everness (1) Everness Fesztivál (1) evőeszköz (1) évszakváltás (1) Ez a város egy távoli bolygó (1) fagyi (1) fahéj (1) fájdalomcsillapítás (2) falafel (2) farfalle (1) fasírt (2) fasirt (1) fast food (1) fa elem (1) fehérjegolyó (1) fehérjék (1) fehér üröm (1) felhő (1) Fényadó ünnep (1) fényevés (1) fermentálás (1) fogamzásgátlás (1) fogyókúra (8) fokhagyma (1) fokhagymás öntet (1) Föld (1) földimogyoró (2) föld elem (2) Folyékony kenyér (1) FoodPlay (1) Főzdefeszt (1) főzés (1) főzési módok (4) Főzni szexi (1) főzz évszakok szerint! (6) franciasaláta (1) frissítő ital (2) fukusimai (1) fukusimai erőmű (1) fürdő (1) fűszer (3) fűszerek (3) fűszernövény (1) fűszersó (1) gabona (4) gabonafehérje (2) gabonakávé (1) gabonamagvak (1) gabonapehely szelet (1) gabona fasírt (1) galambvirág (1) galuska (1) garam masala (1) Gellérthegy (1) generációk (1) gesztenye (5) Géczi János (1) gluténérzékenység (6) gluténintolerancia (1) gojibogyó (3) gomba (7) gombaleves (2) gombapörkölt (1) gombasaláta (1) gombásodás (1) görögdinnye (1) grill (2) Grünkern (1) Gurgyijev (1) Gyémánt (1) gyerek (4) gyerekjáték (2) gyerekkönyv (2) gyereknap (1) Gyere velem gyógyítani! (1) gyermekétkeztetés (1) gyógyfű (2) gyógyital (2) gyógyítás (1) gyógynövény (1) gyógytea (1) gyömbér (1) gyömbérvizes (1) gyorslekvár (1) gyorsszörp (1) gyümölcs (11) gyümölcslé (1) gyümölcsleves (3) gyümölcsnyárs (1) gyümölcsös szelet (2) gyümölcssaláta (3) gyümölcszselé (1) gyúrás (1) hagyma (3) hagymakrém (1) hagymaleves (1) hajdina (3) hajdinaleves (1) hajdina gombóc (1) Hamupipőke Facebook-profilja (1) Hamupipőke magmixe (1) harangvirág (1) hasfájás (1) hashajtó (1) házipatika (3) házi gyógymódok (1) házi sör (1) Hippokratész leves (1) hízás (1) hiziki (3) Hodnik Ildikó (1) hőkezelés (2) hókifli (1) hokkaidótök (1) hokkaidó tök (1) Holch Gábor (1) holdhatás (1) Holló Kati (1) homeopátia (3) hormon (1) hormontípus (1) Horváth Ildi (1) humusz (1) Húsvét (1) húsvéti menü (2) időskor (1) időskori betegségek (3) idősödés (1) Így mennek nálunk a dolgok (1) immunerősítés (2) Irány Észak! (1) irodalom (1) iskolabüfé (2) italalapanyag (2) izlés fiziológiája (3) Jakupcsek Gabriella (1) jégsaláta (1) Jézus Szíve Társasága Péceli Idős Otthon (1) Jézus Szíve Társasága Péceli Idős Otthona (1) jin jang (7) joghurt (2) Jorge Bucay (3) juhtúró (1) Julienne (1) kakaós csiga (2) kamilla (1) kánikula (3) kannelóni (1) kapor (2) kaporleves (2) káposzta (9) káposztasaláta (1) káposzta leves (1) karácsony (9) karácsonyi aprósütemények (1) karácsonyi menü (12) Karácsonyi Vega Est (1) karalábé (5) karantén (1) karanténkonyha (1) karfiol (4) karfiolkrém leves (1) karobkrém (1) karob mokka (1) kása (1) kávé (2) Kávékantáta (2) kecsap (1) kecskealudttej (1) kecskesajt (1) kecsketej (2) kecsketúró (1) Keiya (1) keksz (1) kel (3) kelbimbó (2) kelkáposzta (1) kenyér (3) kenyérpirítás (2) kert (1) ketchup (1) KidsOasis (1) kimerültség (1) Kim John Payne (1) királymorzsa (1) kirándulás (1) Kiss Noémi (1) Kiss Ottó (1) Kis viking legendárium (1) kivi (2) Ki szeret igazán? (1) Kneipp-kúra (1) kofu (2) kofugombóc (1) kókuszgolyó (1) kókuszkeksz (1) kókuszkrém (1) kókusz kocka (1) köles (15) köleses okara (1) köleses palacsinta (1) köleses saláta (1) kölesfasírt (1) kölesleves (1) kölestorta (2) koleszterin (2) köles kolbász (2) köles sütemény (1) költői (1) kombu (1) komló (1) kompót (1) Koncz Zsuzsa (1) konyha (1) konyhanyelvművelő (1) könyv (6) könyvajánló (4) Könyvhét (1) korai kötődés (1) koronavírus (1) körte (4) köszvény (1) kovászos uborka (3) közkedvelt recept (1) Közös Lábos (4) Krisna-tudatú hívők (1) kroaszan (1) krumpli (1) krumplifőzelék (1) krumplis galuska (1) kuglóf (1) kukorica (4) kukoricabajusz tea (1) kukoricadara (1) kukoricamálé falatkák (1) kukoricatorta (2) kukta (1) Kurt Tepperwein (1) kuszkusz (2) Laár András (1) lábfej (1) Lajtai György (1) Lámpaoltó pöttyös néni (1) Lányok és asszonyok aranykönyve (1) lapcsánka (1) lasagne (1) (1) léböjtkúra (4) lecsó (3) Légy az élet csodálója! (1) lekvár (3) lekváros bukta (1) lélek (5) lélek táplálása (2) lelki-szellemi táplálék (1) lelki egészség (1) lencse (2) lencsecsíra (1) lencseleves (1) lencsesaláta (2) lenmag (4) lepény (2) leves (1) lilahagyma krém (1) lilakáposzta (1) lisztérzékenység (3) lúgosítás (4) macska (1) madár (1) magas vérnyomás (1) máglyarakás (1) magnézium (1) magvak (4) magyaros francia lecsó (1) Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum (1) Mahasti (1) máj (3) majonézes kukorica (1) mák (7) mákos guba (1) mákos köles (1) mákos kukorica (1) makrobiotika (642) makrobiotika tanfolyam (23) makronauta (590) makro étrend (613) máktorta (1) mandula (1) mangold (1) mángold (1) manióka (1) Manó Kiadó (1) mantou (1) Maros Krisztina (1) Martin Keizer (3) masni (1) masszázs (1) meditáció (1) mediterrán lecsó (1) medvehagyma (1) Megasztár (1) meggy (2) meghűlés (2) Melegszívű fegyelmezés (1) mélyhűtés (1) menstruációs fájdalom (1) menta (2) méregtelenítés (22) mese (1) meseantológia (1) mesekalauz (1) meseterapeuta (1) meseterápia (1) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (1) méz (2) mézes sütemény (1) Michelangelo (1) Michio Kushi (2) milánói makaróni (1) Miles Davis (1) Mina Dobic (1) minesztróneleves (1) miszó (10) miszóleves (10) Mi vagy nekem? – Mi vagyok neked? (1) mochi (1) Mochi (1) mogyo (1) mogyoró (1) morzsasüti (1) morzsás karfiol (1) moszat (1) müge (1) mungóbab (2) müzli (1) müzliszelet (1) mu tea (1) nagyszülő (1) Nagyszülők a kispadon? (1) Napkút Kiadó (1) napozás (1) napraforgó (1) napraforgómag (2) napraforgó csemege (1) narancs (2) narancsleves (1) naspolya (1) nevelés (2) nishime (5) nituke (2) női ciklus (2) női sors (1) Nők Lapja (1) nori (5) nori alga (1) November elseje (1) Növényi Norbert (1) nyers étel (2) nyírfaital (1) Odüsszeusz (1) okara (7) okarafasírt (1) okara kolbász (1) olaj (1) olajos magvak (2) Olvasás Éjszakája (1) öngyógyítás (1) öninterjú (1) önismeret (1) önterjú (1) öntet (3) országtorta (1) őszibarack (1) Őszi kék (1) Otthon (1) öt elem tana (10) padlizsánsaláta (2) palacsinta (2) pálcika (1) pályázati felhívás (5) paprika (3) paprikakrém (1) paprikalekvár (2) paradicsom (6) paradicsomlé (1) paradicsomos káposzta főzelék (1) paradicsomos lencse (1) paradicsomos pesto (1) parajfőzelék (1) Párducpompa (1) parkáp (1) pástétom (2) patiszon (1) pekándió (1) penne (2) pénz (1) pepperonáta (1) pestoszósz (1) pesto szósz (1) pickels (1) Pieta szobor (1) pihenés (1) pipiske (1) Pirosmadár (3) piros gyümölcsök (2) Piros madár (3) piskóta (2) pizza (2) pofézni (1) polenta (1) Pöttyös néni (1) praktikák (1) pránaevés (1) prosztatapanaszok (1) puliszka (1) pünkösd (2) pünkösdirózsa (2) puri (1) quinoa (2) quinoapehely (1) r.makroszem (1) radicchio (1) radioaktív (1) rádióműsor (3) rakottas (1) rakott kelkáposzta (1) Ranjeet Singh (1) Ránky Edit (1) rántott leves (1) rántott tejbegríz (1) rántott zöldség (1) râpèes (1) ratatouille (1) ratatuille (1) rebarbara (2) rebarbaraital (1) recept (3) relaxáció (2) Rémoulade (1) reneszánsz süti (1) répa (2) répalé (1) répapástétom (1) répatorta (1) retek (5) retekcsíra (1) reuma (2) ribizke (1) ribizli (1) Ridikül (1) rigó (1) Rigó Kata (1) rizs (7) rizsbukta (1) rizsfajták (1) rizsfasírt (1) rizsgombóc (1) rizskúra (2) rizsmiszóleves (1) rizspuding (1) rizst (1) rizstészta (4) rizs sütemény (1) Rofusz Kinga (1) rokfort (1) rozs (1) Rudolf Steiner (1) rukkola (1) ruta (1) salaktalanítás (2) saláta (14) salátakatáng (1) Saly Noémi (1) sárgabarack (1) sárgaborsó (1) sárgaborsóleves (1) sárgadinnye (1) sárgarépa (1) sárgarépafőzelék (1) sátor (1) savanyítás (7) savanyúság (2) savanyú káposzta (5) Savarin (1) Scolar Kiadó (1) serpenyős alma (1) Sértések és sértődések (1) shiitake gomba (1) Shio-kombu (1) shoyuleves (1) (2) sodó (1) Soma Mamagésa (1) sör (1) sörfőzés (1) Sörivók zsebkönyve (1) Sörkönyv (1) sóska (1) sóskaleves (1) soványság (1) spárga (1) spárgaleves (1) spenót (6) spenótos pesto (1) spiritualitás (2) sport (1) Stahl Judit (2) stangli (1) Steve Biddulph (1) stressz (2) Streussel Kuchen (1) sugárfertőzés (3) sült répa (1) sült tofu (1) súlygyarapodás (1) súlyprobléma (1) superfood (1) sushi (1) sütemény (7) sütőtök (10) sütőtökleves (1) Szalma Edit (1) szamóca (1) szamósza (4) Szécsi Noémi (2) szeder (2) szejtán (2) székely káposzta (1) szellemi fejlődés (1) szem (1) személyiség (1) szendvicskrém (2) szénhidrátok (1) szerelem (1) szervóra (1) szezámmag (2) szezámmagos vaj (1) szezámolaj (2) szezámsó (3) szezámvaj (1) szieszta (1) szilva (6) szilvaleves (1) szilvásgombóc (1) szilva fagylalt (1) szilveszter (1) szilveszteri menü (1) Szimpla kert (1) szinusz hullám (1) Szó-csönd (1) Szögyal Rinpocse (2) szója (5) szójabab (4) szójababkrém (2) szójaszósz (1) szójatej (1) szójatejbe rizs (1) szója tej (2) szokások (1) szőlő (2) szőlőlevél (1) szörp (1) szószok (1) sztrapacska (1) Szukák főztje (1) születésnap (1) szushi (1) szusi (7) tabuli (1) tahin (4) tahinkrém (1) tahinöntet (1) tanfolyam (2) tápióka (1) tápiókagyöngy (1) tartósítás (4) tavaszi tekercs (1) tea (4) tejbegríz (2) Tejeda Erika Anna (1) tejfokozó (1) tél (4) tempe (3) temperamentum (1) tempura (1) tengeri só (1) terhesség (3) természetes édesítő (1) természetgyógyász (1) természetgyógyászat (1) terrine (1) testsúly (1) tészta (4) Tibeti hagyomány (1) Tisza Kata (1) tócsni (1) tofu (23) tofumajonéz (1) tofupástétom (1) tofurántotta (2) tofus brokkolileves (1) tofus penne (1) tofus táska (1) tofutorta (1) tojás (1) tök (3) töltike (2) tönköly (1) török édesség (1) török konyha (1) Tóth Krisztina (1) Tóth Vera (1) tudatos táplálkozás (1) tűlevél (1) turmixgép (1) túrógombóc (3) tűz (1) tűzrakás (1) uborka (6) uborkaleves (1) uborka saláta (1) ufóvér (1) újhagymás paradicsom (1) Újratervezők Az autizmus spektrummal élőkért Egyesület (4) umeboshi (4) umeboshi szilva (1) Unicef (1) úritök (1) útipatika (1) uzsonna (1) vadrizs (2) változás kora (3) vanília (1) várandósság (3) vargabéles (1) vargányagomba (3) Varró Dániel (3) vega (1) Vegetáriánus Fesztivál (4) vers (5) Villu világa (1) Vinaigrette öntet (1) virágevők (1) virágszirom (2) virágtea (2) vitaminital (1) vitaminok (10) víz (3) vizitorma (1) vöröskáposzta (4) vöröslencse (1) wakame (4) waldorf (1) Waldorf-pedagógia (1) Weöres Sándor (1) zab (6) zabcibere (1) zabital (1) zabkása (1) zabkorpa (1) zabpehely (5) zabpehelykeksz (1) zacher (1) zeller (3) zellersaláta (1) zöldbab (2) zöldborsó (1) Zöldi Gergely (1) zöldség (15) zöldséges fészek (1) zöldségköret (1) zöldségleves (4) zöldségsaláta (1) zöldség saláta (1) zöld paradicsom (1) zöld tea (1) Zseblámpás mesék (1) zserbó (1) zsírégetés (1) zsírok (2) boldog gyermek (1) Címkefelhő

Friss kommentek

A megfelelő vitamin- és gyógynövény fogyasztás* mellett gyerekkori kedvenceket elevenítettünk fel a karantén hetei alatt. Ott kezdődött az egész, hogy nem kaptunk lisztet a boltban, csak búzadarát. Jó, akkor ebből fogunk készíteni valami finomat! Milyen rég volt császármorzsa! Hogy is kell csinálni? Több receptet kipróbáltam, a régi szakácskönyv jól bevált utasítása szerint sikerült a legjobbra, és ez a legegyszerűbb mód. (Nem teljesen makrobiotikus, de majdnem!:)

kepatmeretezes_hu_csszrmorzsa.JPGCsászármorzsa

Hozzávalók 4 személyre:

2 db tojás, 2 dl tej, 4 csapott ek cukor, 2 csipet só, kb. 200 g búzadara, 4 ek vaj, ízlés szerint mazsola, citromhéj, a tálaláskor sárgabaracklekvár

Elkészítése:

A tojást elkeverjük a tejjel, hozzáadjuk a cukrot, sót, reszelt citromhéjat és annyi búzadarát, hogy palacsintatészta-szerűen folyós legyen.
Minimum 1 óráig állni hagyjuk, de egy tálban eltehetjük a hűtőbe, jó, ha éjszakán át pihen. Felhasználás előtt még egyszer jól megkeverjük, majd egy rozsdamentes serpenyőben vagy lábosban felolvasztjuk a vajat, és beleöntjük a masszát.
Addig keverjük egy falapáttal, közben darabokra vágjuk, míg morzsáira nem esik szét, sütés közben rászórhatunk egy maroknyi megmosott mazsolát is és még ezzel is néhányszor átkeverjük. Tálaláskor baracklekvárt tehetünk rá.

Búzadarából készülhet egy másik finomság, és ez a

Túrógombóc

Hozzávalók 4 személyre:

50 dkg túró, 3 db tojás, 2 dl búzadara, egy csipet só, 10 dkg prézli, 2 evőkanál olaj. A tálaláshoz egy kevés porcukor, 2 dl tejföl vagy csupán baracklekvár.

Elkészítése:

A túrót villával áttörjük, majd összegyúrjuk a tojásokkal, a búzadarával és a keveréket megsózzuk. Ezután jó, ha 3-4 órát áll, hogy megdagadjon a búzadara, fedjük le és tegyük a hűtőbe. Elkészítés előtt ebből a masszából, vizes kézzel kisebb gombócokat formázunk, majd egy fazék forrásban lévő vízben kb. 5 perc alatt kifőzzük őket. Akkor főtt meg a gombóc, ha feljön a víz tetejére. A kifőtt gombócokat szűrőkanálban lecsöpögtetjük. Közben a zsemlemorzsát olajon aranybarnára pirítjuk, ebbe forgatjuk bele a gombócokat. Porcukorral megszórva és/vagy tejföllel kínáljuk. A tejföl helyett baracklekvár vagy szilvalekvár is illik hozzá.

Na és még egy különlegesség, aminek a receptjét most találtam az interneten. Ez is nagyon finom, érdemes kipróbálni:

Rántott tejbegríz

Hozzávalók:

1 liter tej, 8 dkg kristálycukor (a cukrot kihagytam), 2 dkg vaníliás cukor, 18 dkg búzadara, 1 db citromnak a reszelt héja (ez nem fontos), 1 csipet só. Ebből a mennyiségből kb. 8-10 szeletünk lesz.

Szükséges a panírozáshoz liszt, tojás, 1 csipet só, zsemlemorzsa, a kisütéséhez étolaj.

Elkészítése:

Tejbegrízt főzünk a szokásos módon, úgy, hogy a forrásban lévő tejbe belekeverjük a vaníliás cukrot, majd állandó kavargatás mellett beleszórjuk a darát. Amikor már kellően sűrű, kicsit hagyjuk kihűlni és egy megvizezett jénai edénybe öntjük, ebben hagyjuk megdermedni annyira, hogy szeletelhető legyen. Én egy kerek formában dermesztettem meg a grízt, amit cikkekre vágtam, majd szokásos módon paníroztam. (Először mindkét oldalát lisztbe mártjuk, majd a felvert tojásba, végül pedig a zsemlemorzsába.)

Forró, lehetőleg 175-180 C fokos olajban süssük ki mindkét oldalát, 3-4 perc alatt szép aranybarna színe lesz és a bunda kellemesen ropogós. Tálaláskor porcukorral szokták meghinteni, de ez elhagyható, és jöhetnek hozzá még feltétek: kakaó, fahéj, lekvár, kompót, főzött aszalt gyümölcs,sűrűbb szörp, csokoládé öntet.

* Naponta rendszeresen C-vitamin és D-vitamin, tablettában illetve cseppekben, valamint nyers vöröshagyma, fokhagyma, hordós savanyú káposzta, és frissen reszelve vagy por alakban gyömbér különféle gyógyteákba.

Fotó: Szepesi Dóra

Kommentek

Beszélgetés Martin Keizerrel
A húsvétra való várakozás most különleges helyzetben, egy világjárvány idején történik. Februárban még nem is gondoltuk, hogy minket is elér a koronavírus, nem voltunk igazán felkészülve, talán meg is lepődtünk...

- Inkább egy új megközelítésről van szó szerintem. Nem számítottunk rá, hogy egyszer csak ilyen intenzíven más formában élünk. Vírusok, járványok mindig voltak, de most az egész világ érintett, majdnem egyszerre, és hirtelen sok ember lett beteg. Érthető, hogy lépésről-lépésre szigorodtak a korlátozások a mindennapi életünkkel kapcsolatban, de nem könnyű azzal szembesülni, mennyire érzékenyek vagyunk erre, mennyire összefügg a munkánk az egészséggel, hogy életünk minden területét érinti a vírus téma. Más megvilágításba került a munka, a vásárlás, a külvilág, a találkozások.

- Hogyan szembesültél az új napi rutinnal?

- Először a munkámmal kapcsolatban érződött a változás. Hirtelen több időm lett, ki kellett találnom, hogy fogom tölteni a napokat, de most már nagyon jól működik. Március közepén lemondták az órákat, kurzusokat, nem utazok. Egy-ketten még jönnek hozzám, nyitva hagytam ezt a lehetőséget, hogyha fontos valakinek, akkor jöhet; ha úgy érzi, nincs jól, nem jön, ezt megbeszéltük. Akikkel kapcsolatban vagyok, gyakran fordulnak hozzám kérdésekkel, telefonon, e-mailben. Én mindennap festek, rendszeresen olvasok Rudolf Steiner előadásokat, emellett este még mást is, például újraolvasom Goethétől a Faustot.  
1-es_kicsi.jpg
- Miért éppen a Faustot?

- Segít különböző szempontokat találni magamban. A Faust az ember fejlődésének útja, és ez a modern embernél is hasonló. Kapcsolatba kerül a gonosszal, a világgal, saját magával – és arról is szó van, hogyan szembesül, hogyan tudja kezelni ezeket. Rudolf Steinertől a Máté evangéliumával foglalkozom, ami egy Én-erősítés, az egészség fényében nagyon fontos. Személyes témám a befelé fordulás, érinti a böjtöt, a húsvétot… És most például, telefonbeszélgetés közben napozom a folyosón! Két hete eldöntöttem, hogy csak akkor megyek ki, ha vásárolnom kell valamit. Nem sétálok, nem biciklizem, egy kicsit többet tornázom itthon. Délelőtt festek, olvasok, főzök; és délután nézek régi angol tévésorozatokat, hogy valami teljesen más is legyen.

- Milyen kérdésekkel fordulnak hozzád?

- A waldorf-pedagógusokat most egy kicsit jobban kell támogatni az online oktatás miatt. Rendszeresen konzultálunk, egyénileg és csoportban. Az online tanítás a legnagyobb téma, mert teljesen új, nemcsak a waldorfban, mindenhol. Nincs tapasztalat, nincs gyakorlat. Elsősöknek, másodikosoknak hogyan tanítsanak online? Nekem sincs direkt, tiszta válaszom, együtt próbálunk megoldásokat találni. Alapvetően fontosnak tartom, hogy a tanárok hetente akár többször, egyénileg is kerüljenek kapcsolatba a gyerekekkel.

- Ez hogyan valósítható meg?

- Karanténban vagyunk, mindenki a saját helyén, saját családjában, hogy ne adjuk tovább, ne kerüljenek veszélybe a közösség tagjai, mivel tudjuk, a vírus tünetmentesen is fertőző. De meg kell értenünk, hogy a karantén, a szájmaszk és a kesztyű csak matéria szintjén hat. A tudomány csak a fizikális síkban tárgyalja a témát, ami nagyon fontos különben, mert a betegségekről, a veszélyes tüdőproblémákról beszélni kell. De amikor még nem vagyunk betegek, vagy csak nagyon enyhén, akkor a lelki minőséggel is kell foglalkoznunk.

- Hogyan tudunk ráhangolódni erre, amikor a családokon, a pedagógusokon óriási a teher... 2-es_kicsi.jpg

- Ha a lelki minőséggel foglalkozunk, meg kell vizsgálnunk, mit jelent, hogy most karantéban vagyunk. A családok hirtelen egész nap együtt vannak a házban, a lakásban, hogy lehet ezt bírni, nem szokták meg. Biztosan vannak, akik most is kimennek a szabadba, de általában nagyon sűrűn, intenzíven vagyunk együtt, és ez nagyon is érinti a lelki minőséget, az érzelmeket, az egymással való kapcsolatot. A szomszédomban is látom, hallom, hogy egész nap otthon vannak, és teljesen érthető, hogy időnként tapasztalok hangos „tüneteket”. Folyamatos együttlétben hogy működik az otthoni ritmus, a háztartás? A feszültségek a lelki minőséget érintik, és ezzel dolgoznunk kell. Felnőttként ezt a belső munkát belevihetjük a húsvét előtti böjtbe. A gyerekeket pedig vonjuk be különböző aktivitásokba; nagyon fontos, hogy a háztartási munkát velük együtt végezzük. Kertészkedésbe, főzésbe és más tevékenységekbe sok tanulási folyamatot is belevihetünk. Ne csak úgy teljen az idő, hogy mindenki visszavonul a saját szobájába, a saját gépéhez vagy játékaihoz. Teremtsünk közösséget, egyszerűen éljünk újra együtt! Szerintem erre most nagyon jó lehetőség kínálkozik. Nem könnyű, újra kell gyakorolni. Fontos, hogy tudjuk tartani a ritmust: közös aktivitás, praktikus tevékenységek együtt – mindez gyógyító hatású. Az online tevékenységek csupán a gondolkodást aktiválják, elsősorban csak az infócserét érintik, ami fontos ugyan, de csak része az embernek. Hiányzik belőle az igazi alkotási akarat, ami a művészeti munka része, lényege, ez különben otthonunk ápolásában is benne lehet.

- Aggodalom, bizonytalanság jellemzi ezt az időszakot. Óhatatlanul lesznek további feszültségek. Mit tehetünk?

- Ebben az időszakban fizikális síkban feszültségbe kerültünk, mivel nem megyünk ki, nem találkozunk másokkal, ahogy megszoktuk. Az online kapcsolattartás kérdéses, mennyire jó, passzivitásba kerül az ember általa, emellett alkotni kellene mindennap egy kicsit, bármit. Egy ismerős például elpanaszolta, a rengeteg dolga mellett nem ér rá művészi munkával foglalkozni, pedig milyen jó lenne rendszeresen festeni, mint azelőtt! Javasoltam, elég egy kis füzet, amibe naponta rajzol, ír, akár csak egy-egy gondolatot. Ez is művészi munka, ha sikerül bekerülni egyfajta alkotási folyamatba, nagyon hatásos, mert kifejezést, irányt, formát ad a lelki folyamatoknak. Bizonyos fokig a főzés is alkotás, bele lehet vinni művészi tartalmakat, de a direkten alkotásnak szánt gyakorlat fontos. A tanítónak is az lenne az egyik alapvető feladata, hogy alkotásra sarkallja a gyerekeket. Küldjék át egymásnak a munkákat, a szülők segítségével, így vonják be őket is. Ezáltal belekerülünk egy folyamatba, kicsit az évszakhoz kapcsolódóan, foglalkozzunk évkör témákkal.

- Különös tavaszunk van, és még húsvét is lesz!  kepatmeretezes_hu_img_20200326_090817.jpg

- „Ó, majdnem elfelejtettem, hogy húsvét is lesz!” – hallom sokszor, mert most annyira más kerül előtérbe. A szellemi szempontok háttérbe szorulnak. A járvánnyal kapcsolatban leginkább arról beszélnek, milyen gazdasági, társadalmi következményei lehetnek. Szerintem egy kicsit foglalkozni kellene azzal is, hogy a gondolatok által mi minden történik. Nem könnyű választ találni, de kutatni lehet, hogy mi ez az egész, miért történik, és mi az, amin igazán változtatni kell? Hogyha a vírus már nem lesz, akkor visszacsúszunk oda, ahol addig is voltunk?

- Mi lehet a járvány oka – szellemi szempontból?

- Sokféle szempontot figyelembe vehetünk: például az elektromagnetikus hatást. Repülők, szatelitek hatása miatt vagyunk érzékenyek. Hogyan viszonyulunk a természethez, az egészséghez, a bio-hoz, a vegetáriánussághoz? Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az ember felelősségét, cselekedeteinek hatását, hiszen mint élőlény, része a Föld éteriségének. Gyakran gondolok arra, hogy a vírus most elsősorban a levegő által került a világba. Milyen a kapcsolatunk a levegő elemmel? Az utóbbi években fapados repülővel olcsón lehetett repülni, és ahová elkerült az ember, ott megváltozott a hely, a tradíció. Ez már a repülés előtt is így volt, de azáltal, hogy mindenhová repülünk, mindenhol megváltozott a világ, a természet, az egészség, és ebben, mértéket nem ismerve „vadultunk”. Képzeljünk el, a parazita vírus most ide-oda „kirándul” velünk együtt, miközben ő is élő testben tud csak működni. Érdekes kérdés, hogy mennyire vagyunk mi vírusok?! „Az ember a világ vírusa.” – mondta húsz évvel ezelőtt, a Mátrix című filmben, az egyik szereplő, és ez most valósággá válik: csak élünk az egó által vezérelve, mindenhol ott akarunk lenni, csak a saját szükségleteinkkel foglalkozunk, de arra nem gondolunk, hogy a világnak mire van szüksége. A különféle természetvédő mozgalmak is jelzik, hogy ápolni kell a világot… Mennyire nem figyelünk arra, hogy hol és hogyan élünk! Lehetséges, hogy a vírussal éppen egy lehetőséget kapunk arra, hogy ne csak túl legyünk rajta, hanem változzunk meg? A gyógyító folyamatokkal kapcsolatban szoktam mondani, hogy amikor egy betegségből kigyógyulunk, jobban kell lennünk, mint a betegség előtt voltunk. Szimptomatikusan nagyon fontos, hogy karanténban vagyunk, de mi az, amit tennünk kell utána is, hogy ne csak visszacsússzunk abba a helyzetbe, amiben voltunk, hanem fejlődjünk.

- Mit tehet az egyén?

- Szellemi szempontból az Én-erővel foglalkozhat azért, hogy tovább fejlődjön, mint egyén és mint a közösség tagja. A vírus megfékezéséhez első lépés a karantén, mint fizikai minőség, de foglalkozni kellene azzal is, hogy lelki-szellemi minőségben hogyan tudok Én-erővel (nem ego-erővel), őszinte önneveléssel fejlődni. Ez azt jelenti, hogy nemcsak magamért, hanem másért is élek. Ez lenne a feladat a korlátozás feloldása után is. Erre kell készülnünk most. Talán a karantén azért is jó, mert vissza tudunk vonulni, tükörbe tudunk nézni. Most, hogy a böjt időszakában vagyunk, nem csak fizikális síkon böjtölhetünk, hanem önvizsgálatot tarthatunk: miben kell visszatartanom magam? Milyen folyamatba lépjek be? Mindez nem könnyű, mégis ez a fejlődési út. A lélek böjtje abban is megmutatkozik, ahogyan most együtt vannak a családok, vagy ahogyan ápolom a kapcsolataimat online, telefonon, vagy ahogyan segítek másképp: egy szép írással, egy szép képpel… Nagyhét van, és talán egy kicsit máshogyan készülünk a húsvétra, máshogyan tekintünk magunkra és az ünnepre.

4-es_kicsi.jpg- Úgy vettem észre, talán túlságosan is hangos az internetes tér. Sokan érzik úgy, hogy meg kell szólalniuk, élő videóban, írásokkal, műsorokkal…

- Én azt érzékelem, hogy most talán tudjuk valóban jól használni a telefont, az internetet, a közösségi oldalakat, az alkalmazásokat… kérdés, mennyire „vadulunk” ebben. Mert jó kapcsolatban lenni, és örülhetünk, hogy vannak ezek az eszközök. Ötven évvel ezelőtt nagyon más lett volna a helyzet! De az is fontos, hogy méltón használjuk azokat az eszközöket, amelyek éteri szinten igazán nem is tesznek jót nekünk. Érezhető, hogy telefonon nem működik az a fajta beszélgetés, mint ami személyesen. Egy kicsit meg lehet szentelni az egész online világot. Felmerülnek kérdések, de örülök, hogy van internet, és tudunk küldeni képeket, feladatot, ötletet, és van interakció. A karantén fizikális síkban érthető, de mégis a kapcsolódás a legfontosabb tanulsága. Magunkon kell dolgoznunk, tovább kell adnunk valamit szociálisan, hogy ne magunkban maradjunk magányosak. Ez egy szép keresztény téma: nem csak magamért fejlődök, hanem másért is fejlődni szeretnék. A húsvét üzenete, pedig az, hogy a halál után – amit nagypénteken Krisztus által jelképként átélünk –, hogyan készülünk a feltámadásra; és aktuálisan mennyire készülünk arra az időre, amikor majd elmúlik a járvány. 

- A témához kiválasztott festményekről szerettem volna még kérdezni, de inkább bízzuk a befogadóra, mi minden rezonál benne, ha lecsendesedve, várakozással telve, hosszabban is megszemléli a képeket… Köszönöm a beszélgetést!

(Kérdezett: Szepesi Dóra)

Kommentek

retekcsira.jpgGondolkodtam, mi lehet a legfontosabb az ember számára a mostani járványhelyzetben amellett, hogy megfogadja, betartja a hivatalos ajánlásokat, intézkedéseket. Arra jutottam, hogy a stabil testi-lelki szellemi egyensúly a legfontosabb, mert ez alapfeltétele, hogy jól érezzük magunkat a testünkben, legkisebb lakásunkban! Az ideális állapotot táplálkozással segíthetjük, ezenkívül légzéssel, testmozgással. Sok javaslat jöhetne még, mi minden kedvez a jó közérzetnek, de most az emésztésre szűkítem a kört, mert ez alap, amire napi teendőink épülnek.
Ha jól működik az emésztésünk, akkor kedélyünk, közérzetünk is kiegyensúlyozottabb. Jobban megy a napi rutin, könnyebb a kihívásokkal szembenézni. A minap Béky László természetgyógyász arról beszélt egy interjúban, hogy az emésztő traktus és az idegrendszer embriológiai fejlődése egyszerre ment végbe, a kettő összefügg – tapasztaljuk is, hogy a jó emésztés a kiegyensúlyozott idegállapot, jókedély alapja. A kiegyensúlyozott emésztéshez Laci bácsi ajánlja a fermentált ételeket, főként a tejsavas erjesztéssel készült savanyított káposztát; ehhez hozzátenném a többi fermentált zöldséget, valamint a szójababból szintén fermentációval készült miszót és a szójaszószt – ez utóbbiakat bioboltban szerezzük be.
buzacsira.jpgAjánlom, akár naponta, de legalább hetente 2-3-szor fogyasszunk miszólevest, nyers vagy párolt savanyú káposztát, savanyú káposztából készült levest, főzeléket, vagy igyunk a hordós káposzta levéből egy-egy pohárkával. (Érdekes a német közmondás: "Sauer macht lustig!" – „A savanyú vidámmá tesz!”  Most értem, végül is, mire utal: ha jó az ember emésztése, a kedélye is jó.) 

A savanyú káposzta készítéséről az alábbi cikkben írtunk:
Egy másik természetes vitaminforrás a friss csíra. Csíráztató edényben, de akár egy tálcán is csíráztathatjuk a bioboltban vásárolt (kezeletlen) csíráztatni való magvakat. Most retekmagot, repcemagot és búzát kaptam, ezeket csíráztatom folyamatosan és fogyasztjuk rendszeresen. A csírából egy-egy csipettel tehetjük szendvicsre, főzelékbe, levesbe, de csak úgy nassolhatjuk is napközben.
Általában a zöldségféle vitamin-, nyomelem- és ásványianyag tartalmán túl értékes rostokat is tartalmaz – amelyek szintén nagyon fontosak az emésztés szempontjából.
Fotó: Szepesi Dóra

Kommentek

Mesék a pénzről

Akár akarjuk, akár nem, a pénz életünk fontos része. Hogy áldássá vagy átokká válik-e, attól függ, milyen viszonyban vagyunk vele. Vajon van-e, és ha igen, mi a helyes hozzáállás ebben a kérdésben? A választ most is a népek meséiben kereste Csóka Judit klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus, hipnoterapeuta, meseterapeuta, akivel interjút készítettem.

A teljes beszélgetés az alábbi linkre kattintva olvasható:

http://www.konyv7.hu/magyar/menupontok/felso-menusor/folyoirat/mesek-a-penzrol--beszelgetes-csoka-judit-meseterapeutaval

A szerző könyvei az alábbi linken megrendelhetők:
https://www.libri.hu/szerzok/csoka_judit.html

Kommentek

Vajon hogyan éltek a nők száz évvel ezelőtt?  Hogyan tekintettek a nők testére, és hogyan érezték magukat ők a saját testükben? Milyen volt a társadalomban elfoglalt helyzetük? Szécsi Noémi legújabb könyvében kamaszkortól időskorig kíséri végig a 19. század végén és a 20. század elején, egy paradigmaváltó időszakban élt nők életét. Arról a korról ír, amikor a nők társadalmi szerepének változása és a modern testtudatosság kialakulása jelentős változásokat hozott az addigi szemléletbe.

Szécsi Noémit kérdeztük*

Legújabb életmódtörténeti műve a 19-20. század fordulójára kalauzol, témája a szépség, egészség, termékenység és szexualitás. A könyv kamaszkortól időskorig mutatja be a test meghatározó szerepét a női sorsban az 1800-as évek végétől az 1900-as évek első évtizedéig.

- A kötetnek egyik legfontosabb forrását dr. Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő hagyatékában fellelhető századfordulós rendelési naplók képezik. Hogyan találtál rá a dokumentumokra? Mi volt bennük a legérdekesebb?

- Sokan írtak már Hugonnai Vilmáról, és rendszerint megemlítették a rendelési naplókat, bár rendszerint olyasmit, amiből a páciensei társadalmi összetétele leszűrhető. Az eseteket önmagukban még nem elemezték. Tudtam, hogy a könyvek az Orvostörténeti Múzeum Levéltárában találhatóak. Sok más mellett, nagyon érdekes volt látni, hogy az akkor orvosnőként az országban egyedül működő Hugonnai Vilmához többségben nők fordultak. A doktornő sokszor foglalkozott várandós nőkkel, bábákkal együttműködve szüléseket kísért, és gyakran nem csupán testi, de pszichés problémákkal is fordultak hozzá vagy a szexuális élet zavarai miatt mentek orvoshoz, és kértek tőle tanácsot.

- Számomra szimpatikus, ahogyan Hugonnai Vilma a szegényektől nem kér pénzt a vizsgálatért és olcsóbb gyógymódokkal kúrálja őket. Az is nagyon érdekes, ahogyan megjelennek a kor áramlatai az egészségügyben, például a vegetáriánizmus, a vízkúra, a fürdőkúra valamint az öltözködés terén a reformruha…

- Hugonnai Vilma egyrészt takarékoskodásból, másrészt tudományos kíváncsiságból lett vegetáriánus az egyetemi évei alatt. Olyan jól érezte magát, hogy később mint orvos gyógymódként is alkalmazta a növényi étrendet több különféle betegségre is. A vegetáriánus étkezés fogalma a 19. századtól kezdett terjedni, sokszor fürdőkúrák része volt, de mikor éppen divatos lett volna, jött az első világháború és azalatt meg azután inkább kényszer lett a hústalan étkezés. A reformruha egyszerűen olyan ruha volt, amely nem igényelt fűzést, a test természetes alakját követte. Sokan kardoskodtak ugyanis amellett, hogy a szoros fűző viselete egészségtelen, összenyomja a belső szerveket. Káros talán leginkább azért volt, mert korlátozta a nők mozgásszabadságát. Bár az alakformálás szempontjából is volt szerepe, viselete passzívabb létezésre, a dekoráció funkciójára korlátozta a nőket. Talán éppen ezért álltak ki a reformruháért az akkor szerveződő feministák is, a Feministák Egyesülete ugyanis 1904-ben alakult meg.

- Emlékszem Kertész Erzsébet Vilma doktorasszony című könyvére. Úgy tűnik, a téma most is időszerű, nemrég jelent meg a Hugonnai Vilma-képeskönyv, kislányok számára. Hogy tetszik ez a feldolgozás?

- Nagyon jó kezdeményezésnek tartom, egyébként a szerző, Kertész Edina elkötelezte magát a női sorsok gyermekkönyves feldolgozása mellett, azóta újabb kötet jelent meg egy másik hősnővel. Ugyanakkor nagyon várom, hogy egyszer elkészüljön egy életrajz is Hugonnai Vilmáról, ha már regény és mesekönyv is született az életéről bőven.

- A könyvben kifejtett témák – szépség, egészség, termékenység és szexualitás – mindig aktuálisak. Persze van változás, korunkban a testkultusz hangsúlyos, a fiatalság a legnagyobb érték… mi a véleményed erről?

- Az ifjúság kultusza a 20. század második felétől erősödött fel, és persze nem csupán a külsőségek és a test kapcsán, hanem a kultúrában is. A fiatalságnak megvolt az értéke a múlt századfordulón is, különösen a házassági piacon és persze a nők kapcsán. Hiszen a középosztálybeli nő számára a szép és fiatal test volt az a tőke, amiből a legtöbbet kellett kihoznia egy megfelelő státuszú és anyagi helyzetű férj révén. A középosztálybeli nők ugyanis nem dolgoztak, nem is dolgozhattak, a férj jelentette gazdasági létalapjukat. Akkor egy nő már huszas évei közepétől vénlánynak számított. Ma már nincs ilyen fogalom, a nők gyakorta 30-40 évesen kötik első házasságukat, de azért a fiatal vagy fiatalos test nyilván örökre a vágy egyik legfontosabb tárgya az emberiség számára.

- Ebből a könyvből megtudhatunk arról is sok mindent, hogy milyen örökséggel kell szembenéznünk. Fény derül rá, hogyan tekintettek abban az időben a nők testére, és hogyan érezték magukat ők a saját testükben. Az utóbbi években előtérbe kerültek olyan kérdések, amikről eddig nemigen esett szó: az érzelmi, fizikai bántalmazás okozása és elszenvedése, ezek generációkon átívelő hatásait pszichológusok, terapeuták boncolgatják: vajon átfordítható az örökölt sors traumája poszt-traumás növekedésbe? Hogy látod ezt a kérdést?

- Őszintén szólva nem mélyültem el ebben a témában.

- A könyvet olvasva feltűnt, hogy Hugonnai Vilma is negyvenévesen szülte a legkisebb gyerekét; te éppen a könyv írása közben voltál várandós. Hogyan hatott ez a munkára?

- Ez bizonyára sokat segített az anyaságról szóló fejezet megírásában, hiszen közelebbről láttam a szempontokat. Egy negyvenes várandós nőnek ma rengeteg szűrővizsgálaton kell részt vennie, akkoriban ez a perspektíva nem létezett, és az orvostudomány sem állt olyan szinten, hogy a születés előtt bármit megtudjanak a magzatról. Magát a terhességet is csupán a magzat megmozdulása után, a 4-5. hónap körül tudták biztosra venni, terhesgondozásra nem jártak a nők, akkor fordultak orvoshoz, ha vérzést vagy a magzatmozgás lanyhulását tapasztalták vagy esetleg közvetlenül szülés előtt, hogy az orvos vagy bába esetleg megmondja a szülés valószínű időpontját.

- A legutóbb egy interjúban azt mondtad, lehetséges, hogy nem írsz már szépirodalmat, inkább kultúrtörténettel foglalkozol. Mit tudhatunk a következő könyvről?

- Most nem írok könyvet. Vannak ugyan távoli terveim, de egyelőre még lehetőségem sem lenne írni, amíg a most tízhónapos kisfiam bölcsődébe nem megy. Az elmúlt évek kultúrharca bennem úgy csapódott le, hogy hagyom a szépirodalmat tőlem távolra sodródni, de a nőtörténet feltárását továbbra is fontos ügynek tartom. Viszont igazából valami egész mást szeretnék elkezdeni a közeljövőben, remélem, sikerülni fog.

Szepesi Dóra

*Interjúm az Új Könyvpiac decemberi számában jelent meg

A könyv a következő linkre kattintva megrendelhető:

https://www.libri.hu/konyv/szecsi_noemi.lanyok-es-asszonyok-aranykonyve.html

Kommentek

napraforgocsira_1.jpgVajon mi „haszna” van a lázas betegségeknek? Milyen táplálékokkal tankolhatunk fel kikeletkor a szervezetünket? – ezekre és hasonló kérdésekre találunk választ az alábbi cikkemben.*

Télen nagyobb a szervezet fehérje- és zsiradékigénye, így a tavaszi tisztítókúrák éppen a felgyülemlett salakanyagok eltávolítását szolgálják. Kultikus jelentésén túl, ez a feladata a húsvéti böjtölésnek is. Az anyagcsere és a kiválasztás serkentése már februárban megkezdődhet. A február szó a latin „febris”-ből ered, és ebből származnak a nyugati nyelvek láz, tisztulás (Fieber, fever) jelentésű szavai. Ezért úgy gondolom, ez a mögöttes jelentés arra is utalhat, hogy a februárban jelentkező lázas megbetegedéseknek is jelentősége van: a szervezet „kiégeti” és kihajtja magából a fölöslegeset, megszabadul azoktól az anyagoktól, amelyekre már nincs szüksége. Ilyenkor takarítunk is a lakásban és gondolataink, terveink között sem árt szelektálni, hogy az újnak, az érkezőnek legyen helye.

Szántóföldi saláta
A rügyek és hajtások anyagépítő folyamataiban tavasszal sokkal hatékonyabban van jelen a kén, mint a kifejlett szárban, levélben. A nyelv itt is rávezet a mögöttes jelentésre: a kén latinul „sulfur”, ami egy szóösszetétel és azt jelenti, „sol ferro”, azaz naphordozó. Nem közömbös tudnunk ezt, miközben friss rügyekből, zöld levélkékből készítünk salátát: általuk szinte fényt fogadunk magunkba. Egyes vidékeken húsvét előtt, zöldcsütörtökön készítik az úgynevezett szántóföldi salátát. A növényekben aktívan jelenlévő erők serkentik a szervezet anyagcsere folyamatait.

A következő növények nyers, zsenge leveleiből készülhetnek saláták: zsázsa (ezt otthon is csíráztathatjuk), gyermekláncfű, csalán, saláta, cickafark, lándzsás útifű. Ez utóbbiból, csalánból és a pitypang apróra vágott gyökeréből fűszerlevest készíthetünk. Belekeverhetjük zöldséglevesekbe, vagy rászórhatjuk a tetejére. A kénes folyamatokkal együtt jár a magas C vitamin tartalom is. Főként a salátaboglárkát javasolják tavaszi fáradtságban és reuma esetén fennálló renyhe anyagcsere élénkítésére. Fiatal nyírfaleveleket is keverhetünk a salátába, oldja a szervezetben a megkeményedési tendenciákat, és segíti a kiválasztást. A tavaszi fény és levegő hatása akkor lesz hát teljes, ha testünket nem csak bőrünkön keresztül, és a légzés által éri, hanem a zsenge zöldek jóvoltából az étkezés által is.

Ha a friss hajtások naphordozó növekedési ereje átjárja az embert, az áttisztított szervezetben a lelki-szellemi tartalmak is megújulva bontakozhatnak ki. Itt említjük meg a gyümölcsnapokat, amit az év során bizonyos időközönként beiktathatunk. Bár a gyümölcsben százalékos arányban kevés a fehérje, minőségileg mégis rendkívül értékes: dinamikus erői által az ember anyagcseréjét serkenti, salaktalanítási folyamatait szabályozza. Tavasszal ezért végzik például a léböjt kúrákat, ezeket azonban avatott szakértő segítsége nélkül ne kezdjük el. A gyümölcsevést azonban mindenkinek ajánljuk. Nincs rá szabály, hogy mikor együnk gyümölcsöt, általában a leghatásosabb 20 perccel étkezés előtt, vagy 3 órával utána fogyasztani. Sokan esküsznek rá, hogy délelőtt csak gyümölcsöt kell fogyasztani. Alátámasztja ezt az a tény, hogy a kiválasztó szervek éjfél és dél között a legaktívabbak, és munkájukat evvel segítjük.

*megjelent a Napi Elemózsia 2014 februári számában (fotó: Szepesi Dóra)

Kommentek

Beszélgetés Martin Keizer művészeti terapeutával

- A karácsony nagyon nagy téma! Szeretném, ha az antropozófia, a szellemtudomány szemszögéből beszélnénk egy kicsit az adventről, az ünnep szellemi-spirituális-vallásos hátteréről. Az a kérdés merült fel bennem, hogy vajon miért tölti el a karácsonyi készülődésben az embert a várakozás gyermeki érzése. Miért ragadja magával – még a nem hívőket is – egy bensőséges, vallásos hangulat, amikor a Jézus gyermek születésére várunk?

- Az advent azt jelenti, hogy várakozunk, készülünk a születésre, az új életre. Ennek az időszaknak az lenne a szerepe, hogy lecsendesedjünk, tisztuljunk, foglalkozzunk a szellemi világgal, a belső világunkkal is. Érdekes módon a négy adventi hét és a kisgyermek első három éve között összefüggést találunk, mert a gyermek hároméves koráig adventi hangulatban él. Kérdés, hogy mire várakozik a kisgyerek? Az én-je megszületésére készül, ami a második, harmadik év között inkarnálódik a testébe. Tény, hogy életünk első két-két és fél évére egyáltalán nem emlékszünk, mert csak az én által rögzített eseményekre tudunk visszaemlékezni, és ez azt jelzi, hogy körülbelül hároméves korig nem kapcsolódik a fizikai testhez az én. A kisgyermek tehát várakozik az én-jére, persze közben tudat alatt „dolgozik” magán – ahogyan mi is dolgozunk, befelé fordulunk, meditálunk, vagy praktikusan készülünk a karácsonyra. A legfantasztikusabb a gyerek első három évében az utánzás. Honnan jön az utánzás? Mi az az impulzus, amitől ugyanazt akarják csinálni, mint a környezetükben élők? Ez nem egy tanult képesség, az utánzást, mint szellemi működést az ember hozza magával a saját testfelépítés által.

- Egy kisgyermek finom, puha, ártatlan, közelében érzünk valami földöntúlit, angyalit. Azt is mondjuk, tiszta lap!

- Igen, tiszta lap. Földi szempontból mondhatjuk, formátlan, ezért teljesen nyitott. Lassan, az utánzással fejlődik, táplálkozik, formálódik testi-lelki-szellemi szinten is. A szülők gondozzák, ápolják őt, segítik az utánzási képesség kibontakozását. Itt felmerül a nagy kérdés, hogyan kell nevelni a kisgyermeket. Mit is jelent a nevelés? Azt jelenti, hogy sokszor túl direkten külső mintákat adunk, saját elképzeléseinket akarjuk megvalósítani, ahelyett, hogy inkább őt figyelnénk, mi ébred benne, mi az, ami fontos számára, mit kell kezelnünk. A gyerek érzékeny, érzéki lény, minden érzéke nyitott. Mindent, ami körülötte van, elsősorban utánzással, tiszta naivitással behívja, beszívja magába, mindent szeretettel befogad, ami felé jön, utánozza, amit maga körül lát, tapasztal. Az utánzás, mint szellemi hatás, olyan működés, ami a test által valósul meg. A waldorf óvóképzésen ezt szoktuk testvallásosságnak nevezni, és ez lesz a moralitás alapja a későbbi életben. A gyereklélekben a világ jó, ez alapminőség. De ha nem figyelünk eléggé, olyasmit közvetítünk számára, ami igazán nem felel meg az életkorának. A gyerek semmire nem fog nemet mondani, és befogadja, mert tudat alatt, ösztönösen tanulni, utánozni akar, ezért minden, amit a környezetétől kap, hatást gyakorol a testi-lelki működésére. A lényeg az, hogy finoman és figyelemmel, ne csupán gondolkodással, magyarázással, túl sok szóval „ébresztgessük.” Hogyha a gyermek három évig egy egészséges „világburokban”, a szülők, nevelők között úgy él, hogy minden, amit utánoz, valóban megfelel neki, róla szól, akkor nagyon egészséges testbe tud megszületni az én-je. A kisgyerek az első három évében tehát adventi hangulatban él, miközben földi testben megtanulja, amit a szellemi világ hierarchiáitól ajándékba kapott; az utánzás által megtanul járni, beszélni és gondolkodni. Ez egy misztérium! Az első három év a gyermekség misztériuma! Jó lenne adventben ezt egy kicsit jobban átérezni magunkban, hiszen ez egy csoda, mint ahogyan maga a születés és az élet is az. Hároméves kor körül, amikor az én-je már megszületett, megváltozik a gyerek, elkezdődik a dackorszak; ez azt jelzi, hogy most már ő van! Három évig magától ment minden, utána a saját énje kezdi vezetni, és amit addig tudat alatt gyakorolt, ezután tudatosabban kell folytatnia.

- Adventben tehát lehetőségünk nyílik arra, hogy egy kicsit másképp, mondhatni gyermeki szemmel tekintsünk az életünkre?

- Igen. Az év során a sötétség felé tartunk, hidegebb az idő, befelé fordulunk. Felnőttként a belső fény teremtése lenne az adventi készülődésben a feladatunk. Külső fény már úgysincs sok, akkor nézzük meg, hogy mi az a belső fény! Foglalkozzunk a biográfiával: honnan jövök, hol tartok, miben vagyok most – közösségben, otthon, saját gyerekkel –, mindezekre a kérdésekre egy kicsit rátekinthetünk.

- A képzőművészet is segíthet ebben a foglalatosságban. Nézzük meg az illusztrációnak választott képeket! Raffaello Sixtusi Madonnája például egy ismert mű, amelyen középen látható Mária a gyermekkel, és mögöttük, a felhőkben, gyermekarcokat fedezhetünk fel.
elso_kep.jpg

- Itt a még meg nem születettséget ábrázolta a festő, a kis fejecskék a világéterben vannak, majd lassan láthatóvá válnak, és egyszer csak valahol megszületnek. Az első rajz őket ábrázolja. Felhőszerűen, sok kis apró arcot látunk, néhány már tisztán kivehető. Még nincs test, csak a fej – mert onnan indul a „fej-lődés”. Érdekes ez a magyar szó, a fejlődésben benne van a fej! Az embrionális folyamatban is az látszik, hogy a fej a legfejlettebb. A kisbaba relatív nagy fejjel születik és az érzékszervei ébrednek fel a leghamarabb: már az első nap felébred a látás a fényre, a hallás a hangra. Azután jönnek a végtagok, nézi a kezét, megtalálja a lábát… Az emberképet tekintve, látszik, hogy a fejlődés föntről lefelé indul.

masodik_kep_1.jpgA második képen láthatjuk, hogy a magasabb szellemi hierarchiák vezetik, ami születni akar. Színekben is érzékelhető a szellemi- és a földi világ közötti különbség. A két világ még egy teljes világ-burkot alkot. Erre különféle elnevezések léteznek, például világéter, világtojás, világsejt...

harmadik_kep.jpgA harmadik képen, a két világ, mint idea, csatlakozik egymáshoz: ez az anya-gyerek világ vagy felnőtt-gyerek világ. A színek itt is érzékeltetik a két világ különbségét, fényeiben benne van a világéter emléke, de kicsit földiebbek, melegebbek a színek, és formálódik a burok.

A negyedik képen, Raffaello Sixtusi Madonnája nyomán, egy részlet látható, Mária és a Gyermek. Raffaello korai reneszánsz festménye a művészetben adventi minőség. A reneszánsz azt jelenti, újjászületés; itt már az alakok testesebbek, felismerhetők, kicsit reálisabbak, de nem annyira a mindennapi élet hangulatát tükrözik, inkább a valláshoz, a spiritualitáshoz kapcsolódnak. Az ünnepi minőséget valójában, mind a négy képben megtaláljuk.negyedik_kep.jpg

- Érdekes téma az ünnep maga. Mit jelent nekünk az ünnep?

- Az ünnep teljesség, földi-lelki-szellemi teljesség, a jó értelemben vett vallásosság, mint összhangulat. A Raffaello kép is ettől ünnepi, meditálhatunk rajta, mit ábrázol: Mária és gyermek Jézus, vagy talán Szent Szófia és Krisztus? Mert a gyermek arca elég felnőttes az eredeti képen. Szép színeivel, lágy tónusaival emelkedett, de valójában azért ünnepélyes, mert a szellemi, a lelki és a fizikális egy hangulatba kerül. Az ünnep nem csak anyagi síkban ünnep, lelkileg is jó, ha jól érzi magát az ember, de ha még emelkedünk, és azt is belevisszük, hogy mit ünnepelünk, akkor lesz valóban teljes. A karácsonyban az is fontos, hogy az ünnepet nem tudjuk Jézus születése nélkül igazán átélni. Nemcsak mint ideára vagy történésre gondolunk, hanem lelkiekben is átéljük a születést magunkban. Szellemi szinten pedig emlékezünk arra, hogy mi történt 2000 évvel ezelőtt és hogyan foglalkozunk ma ezzel. Így a múltból a jövő felé is nyitunk. A kisgyermek is azért ünnepélyes lény, mert nyitott a világ felé, testi fejlődésében a jövő felé. Egész világa nyitott: mindent örömmel megfog, szájába vesz, megkóstol, az egész hangulat körülötte ünnepi minőség. A szellemi működést a teste által érzékelhetjük, és ezt nevezzük a már említett testvallásosságnak. Jó értelemben vett vallásosságról van szó, amikor Isten természetesen működik bennünk, minden külsőség nélkül. Számomra az ősbizalom is egy vallásos minőség. Az ősbizalmat a teremtő lénytől kapjuk, ezért ez egy tiszta, külsőségek nélküli vallás. A gyerek maga a megtestesült ősbizalom. Amikor az első három évben ezt az ősbizalmat képesek vagyunk ápolni, gondozni, burokban tartva óvni, hogy ne sérüljön, akkor egy jó alapot kap a gyermek a további életévekre. Adventben egy kicsit mi, felnőttek is az ősbizalomban létezünk. Most, amikor egyre rövidülnek a nappalok, és növekszik a sötétség, tudatosan kell keresnünk a sötétség ellentétét, a fényt.

- Hogyan? Te például hogyan keresed?

- Én egész adventben ezekkel a témákkal foglalkozom a művészeti terápiában és a képzésben. A beszélgetésünkre is készültem egy kicsit, átgondoltam, most is ebben vagyok. A munkámba bekerül a téma, nem szeretnék csak bármit csinálni ilyenkor. A megfigyeléseknél fontosnak tartom, mivel foglalkozunk, mit figyelünk meg, mint például ezeket a képeket, amiket bemutattunk. Vagy megfigyelünk például egy Buddha-, egy Krisztusábrázolást, vagy ikonokat, a Mária, Kisjézus, Krisztus témában, ezek lelki ablakok a szellemi világ felé. Aztán a meditatív megfigyelésekbe bevisszük a finom önismeretet, önébredést, beszélünk is róluk. Számomra adventi munka, hogy mindenkinek megtaláljam ezeket a feladatokat. Szoktam hallgatni gregorián zenét, az is meditatív. Folyamatosan szól a háttérben, ma is, egész nap. Középkori zene, reneszánsz előtti, tehát adventi, születés előtti – mintha templomban élnék most. Ilyesmikkel foglalkozni nagyon jól lehet. Ez azt jelenti, – de nálam relatív könnyen működik –, hogy adventben ne legyünk folyamatosan közösségben, ne mindig kifelé fókuszáljunk, hanem befelé. Bírjuk a csendet. Fogadjuk el a csöndet körülöttünk. Ne keressük mindig az aktivitásokat emberekkel. Ezért a munka mellett, előtte, utána, kicsit keressük az egyedüllétet, amikor legbelsőbb kérdéseinkre kaphatunk választ. Befelé fordulva új, mélyebb kapcsolatok születhetnek saját magunkkal. Keressük, ami bennünk születni akar. Az a capella zene, a gregorián éppen ezt a folyamatot segíti. A szerzetesek visszavonulnak a cellába és meditálnak. Nem csak a közös feladataikkal vannak elfoglalva – mint a kert vagy a konyha, hanem befelé figyelnek. Ez az adventi minőség. A kisgyermek témája tér itt vissza: ő így születik, fogalma nincs, hogy hova került, mert annyira mély álomban van még. Aztán lassan felébred, felismeri a fényeket, apa, anya, testvérek hangját, saját kis környezetét. Ezért fontos, hogy ő magával foglalkozik, azzal, hogy ő hogy van, még a saját teste sem ismerős. A táplálkozáson keresztül is fokozatosan, finoman kerülnek a testébe az anyagok, és ezáltal kezd földi emberré válni.

- Ha költőien fogalmazunk, az újszülött olyan tiszta és érintetlen, mint a frissen esett hó. Ezért szeretjük a fehér karácsonyt?

- Igen, a hó, hihetetlen szellemi anyag! Víz, de hát mégsem víz, mert kristályokból áll. A hó félig eltakarja a földet, és ezáltal az egész világ fehér, emelkedett… Amikor tavaly Norvégiában jártam, az egész kisváros fehér volt, a fjordok is. Másfél méter hó mindenütt! Érzed, hogy nem teljesen a két lábadon jársz, a földön vagy, de óvatosan kell sétálni és akkor nagyon finoman létezel ott. Egész nap kint voltam, mert jó a hóban lenni, néha egy kávét megiszik az ember, hogy ne hűljön ki. A három nap alatt azt éreztem, hogy az egész testem tisztul. Nem kell diétázni se! Talán egy kicsit több halat ettem, az is egy tiszta lény általában, – és azt tapasztaltam, hogy a hideg által tisztulok.

- Ezért szeretnek az emberek síelni járni?

- Lehet, de az sport, és inkább aktivitás, mint lecsendesedés. Egyébként az a világ egy csoda, amikor 1000-2000-3000 méter magasan vagyunk és csak hó és hideg meg sziporkázó fény vesz körül! Erről az jut eszembe, hogy – képben megfogalmazva –, az első három évben a gyerek onnan indul, a magas hegyekből… mint hangulat, a Himalájából érkezik, ahol csak hó és fény van. A hó alatt van ugyan föld, ami kemény, szilárd, de elsőre nem azt látjuk. Aztán a növekedése során lassan lefelé halad, kicsit kevesebb már a hó, több a földi anyag, a testből több látható, a működése is jobban differenciálódik – mint hangulat, olyan ez, mint a természetben az időjárás változása –, és lassan leérkezik a magasból, a földi világba. Szóval a gyermek és a hó nagyon hasonló! Ha figyeljük őt, és ő vezet minket, tiszta marad benne, amit nem veszünk túl direkten kézbe. No, persze a gyerek nem hó, de értsük úgy ezt a hasonlatot, hogy az első három évben úgy kell őt kezelni, mint a friss havat… „Hóvatosan!” – ezt most találtam ki!

- Hűha! De milyen jó kis szó!

- Összefügg! Ez a szó most itt született… Szeretem az ilyet! A spontaneitás is egy külön téma: a gyerek nincs annyira benne a dolgokban, azért játékos, kreatív. Egy kicsit megfoghatatlan, egy kicsit naiv és kitalál új dolgokat – ezeket nem kell korrigálnunk! Mint ahogy a havat sem kell rögtön fölsöpörni… óvatosabban kell sétálni! A gyerek első három éve és a hó – izgalmas összefüggés! Kezeljük egy kicsit ezzel a hangulattal a gyerekeket. Hiszen a hóesésben mi is gyerekek vagyunk újra, játszunk, nevetünk, örülünk a hónak, mert megérinti a bennünk élő „belső gyermeket”, akire jobban kellene figyelnünk. Adventben, karácsonykor könnyebben kapcsolódhatunk hozzá, az ünnepben átélhetjük a gyermekkor misztériumát.

(Kérdezett: Szepesi Dóra)

Kommentek

Édesség sütőtökből

sutotoktorta.jpgSzezonjában érdemes készíteni sütőtökből édességet, mégpedig a legegyszerűbb módon. Ezt a tortácskát néhány éve kreáltam, bevált, a vendégeknek is ízlik. Elevenítsük föl!

Hozzávalók: 1 db sonkatöknek a hosszúkás része, házi szilvalekvár, a díszítéshez néhány szem szilva, pirított diógerezd.

Elkészítése: A tököt 1 cm vastag karikákra szeleteljük és sütőben puhára sütjük. Amikor kihűlt, lehúzzuk a héjukat és ezekből a szeletekből, mint tortalapokból megalkotjuk a tortát úgy, hogy egy szeletet ráhelyezünk egy lapos tányérra, megkenjük szilvalekvárral, majd ráhelyezünk még egy tökszeletet, azt is megkenjük lekvárral. A tetejét szilva szeletekkel és pirított diógerezddel díszítjük. Mivel ezek a szeletek nem nagyok, mindenki kaphat egy tortácskát.

 

Kommentek

Naspolya

naspolya.jpgKülönleges késő őszi természetes nass a naspolya gyümölcs. A rózsafélék családjába tartozik, mint az alma, a birsalma, a körte, a kökény és a csipke. Kirándulásokon utak szélén találhatunk naspolyafát, termesztik is, érdemes keresni a piacon. Állítólag Ázsiából ered, Európában a római légiók terjesztették el.

Nyersen a legegészségesebb, C-vitamint, vasat és kalciumot tartalmaz. Dércsípte állapotban lehet fogyasztani, a kemény kis gyümölcsök a kamrapolcon is beérnek, ilyenkor a héja könnyen felreped és a szotykos, kásás, édeskés, fanyar gyümölcshúst ki tudjuk szívni belőle, a magokat pedig kiköpjük.

naspolyafa.jpgA leírások szerint bort, pálinkát és lekvárt is készítenek belőle. Ha sok gyümölcsünk van, megpróbálkozhatunk a lekvárkészítéssel: az érett naspolyákat megmossuk, lábosba téve feleresztjük vízzel, hogy ellepje, szétesésig főzzük, majd passzírozzuk. A pépet citromlével, és a forralt bor fűszereivel – fahéj, szegfűszeg, ánizs, gyömbér – ízesítjük. A receptek egy kilónyi péphez félkilónyi cukrot ajánlanak, de tehetünk bele kevesebbet is, amivel elkavarva együtt főzzük kb. 5 percig, vagy utólag mézzel édesíthetjük. Zselésítőt nem szükséges hozzátenni, mivel pektintartalma miatt főzéskor zselés állagú lesz. Üvegekbe töltve szárazdunsztba tesszük, 1-2 nap múlva a spájzba kerülhet. A naspolyapürét főtt vagy sült húsok mellé köretként ajánlják, de süteménytölteléknek is különleges.

Fotó: Szepesi

 

Kommentek

Beszélgetés Martin Keizerrel az idősödésről, az időskorról

Több mint húsz éve él és tanít Magyarországon Martin Keizer, a Waldorf-körökből ismert holland művészeti terapeuta. Pályakezdőként kórházban ápolóként dolgozott Hollandiában, betegekkel, idősekkel és fiatalokkal is kapcsolatba került. Korábban egy idősotthon mentálhigiénés szakemberével készítettem interjút*, a visszajelzések sok kérdést felvetettek. Mivel az antropozófus művészeti terápia szemlélete szerint folyamatában és változásában tekinthetünk az életünkre, ezúttal egy kicsit más szempontból is megvilágítjuk az öregedés, az öregkor témáját.

kezek.JPG- Te mikor érezted, hogy megcsapott az idősödés szele? Mikor vetted észre a változásokat?

- Huszonöt éves koromban. Elsősorban a kezemen vettem észre. Az a legfeltűnőbb, minden nap használod, különösen, mint ápoló, szinte állandóan láttam. Nekem száraz, vékony a bőröm, mindig egy kicsit egyébként is kell foglalkozni vele. Mivel folyamatosan a kezemmel dolgozom, festek, mindig látom a kezemet.

- Korunkban az vált hangsúlyossá, hogy hogyan maradhatunk fiatalok…

- A modern társadalomban nem nagyon különböztetjük meg a testünk minőségeit, általában nem kerül előtérbe, hogy tekinthetünk magunkra fizikális szempontból, vagy lelki és szellemi minőségben is. Testkultúrában élünk, fókuszálunk a testre, de az öregedést nem lehet kikerülni. Ha a testre összpontosítunk, az érzelmek is ehhez kötődnek és ezért nem marad fiatal a lélek se. A szellemi szempont, az még egy más téma: azt jelenti, mennyire vagyunk képesek nyitottan gondolni arra, hogy az élet előtt és után is van valami. Szerintem sokat segít, ha egy kicsit többnek gondoljuk az életet, mint csak az a 70-80 év. A modern társadalom látványosan a fiatalságot képviseli, a testi fiatalság, a szépség került előtérbe. De 28-35 éves kortól biztosan elkezdődik a leépítő folyamat, a test nem regenerálódik úgy, mint korábban, és nem lehet kikerülni, bárhogyan plasztikázunk, kozmetikázunk. Annak pedig megvan a veszélye. Csak a külső konzerválással nem maradunk lelkiekben nyitottak, progresszívek – mondhatni fiatalok.

- Az „életmód” is elsősorban a testtel foglalkozik – például a táplálkozás, a mozgásformák –, de sok esetben lehet szellemi kapcsolat is akár. Mi a véleményed erről?

- Igen, hát kapcsolat az mindig van, a kérdés az, mire fókuszálunk. Azt gondolom, hogy a testkultúrában az ápolás, a gondozás fontos marad az élet végéig, de fiatalodni nem lehet. Nagyon ügyesek a kozmetikában, a testátformálásban – ám létezik egy lelki téma is: amikor azt látom a tükörben, hogy nem öregszem, az vajon azt jelenti, hogy boldogabban élek? Az ember belsőleg is hordja a változásokat. Ha valaki, bár nem probléma nélkül él, de elégedett, és keresi a jövő kihívásait, fiatal marad. A kívülről talán nem látszó testi változásokat azért lehet érzékelni. Én a kezemen érzem, hogy nem annyira mozgékony már, mint 20 évvel ezelőtt, de ez kívülről nem látszik. Az öregség, vagy az idősödés nem betegség, az csak egy változás, amit át kell élnünk, és szerintem pont ez adja nekünk a lelki és szellemi fejlődés lehetőségét. Ha valaki nagyon idős korban csak a testi egészségével foglalkozik, és csak ebben látja élete értelmét, akkor igazán a szociális fejlődése, – tulajdonképpen, a lelki-szellemi fejlődése – nem kerül könnyen összhangba. Akkor az egy egó-erősítés, ami szociálisan, a társadalom felé se könnyen működik. Márpedig az, hogy az idősebb emberek hogyan terhelik a társadalmat, társadalmi szinten jelentkező nehézség; merthogy ápolni, gondozni kell őket, nem produktívak, nem adnak már a társadalomnak annyi mindent, mint azelőtt. Persze tudnak adni, de nem azt, amit az aktív, produktív fiatalság. Az idősebb ember nem kevésbé fontos, mint a fiatal, csak szűkebb területen, hiszen nem aktív.

- Nem aktív, sőt foglalkozni kell a fiatalabbaknak velük. Egyre jobban kitolódik az életkor. Régebben gyakrabban már a 70-es éveikben elmentek az emberek, most meg nagyon sok a kilencven éven felüli. Anyukám 90 éves, és jól van, persze segítjük, amiben szükséges, de ő is segít nekünk.

- Igen, ez fantasztikus! Veletek él, és ez nagyon fontos. Azért tud jól lenni. Rudolf Steiner szempontja szerint, amikor hosszú életet él egy ember, ő a saját test-lélek-szellem fejlődésében igazán a szellemi világgal foglalkozik, és az adja a fiatalabbaknak is a lehetőséget a szellemi világgal való foglalkozáshoz, az emberiség fejlődésének folyamatában.

- Még akkor is, ha egyébként nem kifejezetten szellemi dolgokkal foglalkozó lény?

- Igen, akkor is. Ahogy mondtam, 35 éves kortól a test a leépítő folyamatokban él, az energiák mégis működnek, látható, aktívabb vagy láthatatlan szellemi területeken. Kicsit szenved, – vagy nagyon –, hogy nem működik már úgy, ahogy régebben, függ a fiatalabbaktól, csak velük tud sétálni vagy kimenni a házból, satöbbi – de ez megtörténik bármilyen szellemi minőségben, tudatosan, tudat alatt. Ebben az a szép szellemi szempont, hogy tudat alatt az ő életkora, mint gesztus, mutatja, hogy mégis ellenáll a matéria rombolásának! Van benne valami, ami a matériának ellenáll, és az szellemi működést jelent. Nagyon szép gondolat! Különben éppen mostanában gondoltam először arra, hogy én is szeretnék 90 éves lenni!

- Igen? No, ennek örülök! Mik a terveid?

- Nagyon érdekes lenne, ha tudnék még adni valamit a társadalomnak. Dolgozni, az már nagyon nehéz lesz, de mégis, van egy alap tudatalatti foglalkozás, mert olyan testben élsz, ami ellenáll az egész materializmusnak, ahogy az előbb mondtam. Ez egy szép szellemi szempont, és ezért gondoltam rá, lehet, hogy mégis 90 vagy 100 éves akarok lenni!

georgia_o_keeffe.JPG- Igen, ez így nagyon szép! De vannak, akik már tényleg ápolásra szorulnak. Az az interjú, aminek alapján tovább indult a téma, egy idősotthonban dolgozó mentálhigiénés csoportvezetővel készült, és a cikkre nagyon sok hozzászólást kaptam. Valaki jellemzően azt írta, hogy amikor a szüleit ápolta, az orvosoktól minden gyakorlati segítséget megkapott a gyógykezelésekre vonatkozóan, de lelkiekben magára volt utalva. Hogyan is lehet felkészülni szerettünk fizikai, mentális leépülésére?

- Most foglalkoztam kisgyermekek esetében az ápolás, gondozás témakörével, 0-3 éves korig. Érdekes módon, bizonyos embereknél idősebb korban ez az igény visszajön. Nem mindenkit kell annyira ápolni, mint egy 0-3 éves gyereket, de bizonyos esetekben fontos például a pelenkázás, a fürdetés, az etetés. Amikor demens vagy alzheimer-kórban szenvedő időssel foglalkozunk, nem, mint társadalmi, felnőtt embert közelítjük meg őt, hanem mint szellemi lényt kell megközelítenünk. Mert annyira más világ az ő világuk, amibe belépsz! A mindennapi élet logikája ott nem működik. Gondolati logikák helyett lelki és szellemi logikákról lehet beszélni. A mondataikat – és nonverbális reakcióikat is –, át kell fordítani egy más szintre, ugyanúgy, mint a kisgyermekek esetében. Mondataik nem a realitáshoz kapcsolódnak, csak a realitásban tanult szavakat mondják, nekünk mögötte kell látnunk a jelentést. Például ha a gyerek dackorszakban „nem!”-et mond, az nagyon egyértelmű, mint szó, de a miértje nem az. Mit akar ezzel mondani? Egy megváltozott agyműködésű idősebb ember, például hihetetlen csúnyán is tud beszélni. Amennyire csúnyán beszélünk fiatalon, vagy felnőttkorban, az nem tűnik el, éppen hogy megmarad, mert mint a szokások általában, megmerevedik. A szóhasználat eszközként megmarad, de az, hogy miért és mit akar kifejezni, az nem ugyanaz, az szellemi. Tehát a csúnya szó csak eszköz, valamit ki akar vele fejezni, például, amikor valami nem megy, vagy nem úgy sikerül, ahogy szeretné, előjön egy-egy csúnya szó… Tapasztalunk ilyet a gyereknél is, az első 7 évben nem feltétlenül csúnyán akar beszélni, csak rögzíti, hogy amikor valamiben nehézségünk van, akkor ezt a szót használjuk. Csúnya beszédnek nevezünk, de igazán nem a tartalom a lényeg. Az alzheimeres vagy más betegségben élő idős gondolata már nem követhető logikusan, mert azokat a szavakat használja, amikre még emlékszik, amik szokássá váltak nála. Ezeket nem kell komolyan venni. Az intenzitást igen, és a szándékot, hogy mit akarnak ezzel mondani. A beszédfordulatokat nem felejtjük el, a berögzült szokásokkal együtt az étertestben ezek is megmaradnak. Nagyon kreatívnak kell lennünk, hogy megértsük, mit is akarnak közölni. Tehát amikor ilyen emberekkel foglalkozol, a saját gondolataid lényegtelenek. Az együttműködés során meg lehet tanulni, hogy nem az én szemszögemből kell nézni a dolgokat.

- Az együttérzés is nagyon fontos?

- Igen, és még egy dolog: az idősek ápolásában türelmesnek kell lenni, sokkal türelmesebbnek, mint a kisgyermekekkel. A kicsiknél, felnőttként a kibontakozás irányát érezzük, és az nagyon kedves, az időseknél pedig a visszahúzódás irányát érezzük, ami már nem annyira aranyos. A leépítő folyamatokat nem akarjuk, mert ellenérzésünk van ezekkel kapcsolatban. Mégis egy jövőképet kapunk, ami félelmetes és fáj, meg nehéz is elviselnie a mindennapi életben aktív embernek. Az idős emberrel való foglalkozás közben aztán lehet tanulni a türelmet, mert amikor pelenkázni kell vagy kimenni együtt a fürdőszobába, segíteni tusolni, és ugye az idős nagyon lassan mozog, mi meg sürgetjük, vagy csak várunk… Úgy gondolom, ezekhez a tevékenységekhez nem személyes hozzátartozó kell, az ápoló és a kliens viszonya már társadalmi téma. A hozzátartozó türelmetlen, mert az idős lassabban működik, hála Istennek – gondolom én –, mert 90 évesen már nem akarok futni az utcán, és sokat tervezgetni se akarok.

- Miért nem, vajon?

- Mert a lelassulás által az idős a saját minőségébe kerül. A gyorsaság azt jelenti, hogy mindig előttem van valami, amit el szeretnék érni. Csinálni, elérni valamit, amiben az eredményre fókuszálok. Azt gondolom, hogy idősebb korban nem az a lényeg, hogy én magam előtt látom a vágyott minőségeket, hanem ezeket már magamban látom, már bennem vannak. Azért nem kell gyorsan élni, vagy nagyon aktívan, nagyon nyitottan a világra, például, hogy mindent szeretnék tudni a külvilággal kapcsolatban. Ez a fajta befelé fordulás azt jelenti, hogy bent van már minden. Úgyis egyszer el kell hagyni ezt az egészet, ami körülöttünk van.

- Horváth Éva, a makrobiotikus szerzőtársam, barátnőm 70 évesen halt meg. Emlékszem, aktív együttműködésünk idején, sétáltunk Berlinben és néztük a kirakatokat, a gazdag árukínálatot. Gyakran mondta, „milyen jó, hogy nekem már erre sincs szükségem!” Máskor itthon sétáltunk a körúton és fel akart szállni egy megállóra a villamosra. Kérdeztem, miért nem megyünk gyalog? Ez igazán nem sok. Azt mondta, „azért, mert 65 éves vagyok, és már nem bírok annyit gyalogolni.” Nekem ez furcsa volt, akkor 47 évesen.

- Nem lehet általánosítani. Ő érezte, hogy nem esik már jól a gyaloglás. Érdekes, hogy még 5 évet élt utána. Szerintem – én ebben hiszek –, tudat alatt érezte, hogy már a vége felé jár. El tudom képzelni. Mert ha még 25 évet élt volna utána, akkor valóban furcsa lenne. Különben hamarabb is lehet érzékelni a fáradást, 65 év alatt is: sétálok, sétálok, mert az volt a tervem, és egyszerre csak fáradt vagyok… És akkor vagy erőszakkal tovább sétálok, vagy fölszállok a villamosra, mert két megálló miatt nem lényeges erőltetnem magam. De biztosan vannak olyanok, akik hosszú ideig, életük végéig próbálnak aktívak maradni, követik a világpolitika híreit, és sok-sok mindent akarnak még. Egyébként minden, amire éberek vagyunk, úgy gondoljuk, hogy kell, mert van még feladatunk vele. Most például, hogy mutattad azt a könyvajánlót, – Rudolf Steinertől az idősödésről egy könyv jelenik meg a Goetheanum Kiadónál –, gondoltam, nekem az a könyv kell, mert számomra feladat lehet, hogy ilyen könyveket olvassak. Nemcsak nekem kell, hanem azért, mert én tudom közvetíteni a magyar embereknek, hiszen nincs meg magyarul, és nem mindenki olvas németül. Ki tudja, ha már 60 fölött leszek, akkor idősebb emberekkel lesz kapcsolatom. Lehet, hogy nálam ez visszatérő feladat, mert 20-25 éves korom között idősekkel foglalkoztam? Izgalmas, és fontos, mert a könyvben vannak bizonyos gondolatok, amiket bár tudunk, de nem ilyen formában és kreatívan lehet közvetíteni.

- Steiner könyvében (az ismertető szerint) arról is ír, hogy a leépülési folyamatok végső konzekvenciája egy új fejlődési fázis kiindulópontjaként is felfogható. A holttestnek Steiner szerint nagy feladata van, „Az ember a teste által átadja a földnek a fermentumot (erjesztő anyagot), ami a további fejlődés élesztője, kelesztő anyaga lesz.” Ezt hogy kell érteni?

- Igen! Hihetetlen, nem? Hát az úgy van, hogy amikor az ember valóban tudatosabban akar idős lenni, akkor valóban méltón, bölcsen át tudja tenni életmóddal a testéről a hangsúlyt a lelki és szellemi oldalra, és ezáltal szellemivé változik a testünk. Amikor én a szellemi világgal sokat foglalkozom, az hat lelki és testi szinten is. Amikor egy hosszú élet során a bölcsességgel valóban tudunk foglalkozni, és nem kötjük össze túlzottan a matériával, a mindennapi kinti életben, akkor a testünk „áttetsző” lesz. Ez mindenképpen megtörténik, de ha tudatos is, akkor a halál után ebben az áttetsző holttestben rengeteg szellemi minőség lesz. Ezt adjuk vissza a földnek, és aztán majd a benne termett növényeket esszük újra. Ez egyfajta táplálkozás.

- Ó, ez nagyon érdekes! Mezei Klári néni is ezt mondja. (Dr. Mezei Ottóné, a hazai biodinamikus mezőgazdálkodás úttörője, antropozófus, aki magyarországi Waldorf-pedagógia újra alakulásában is tevékeny részt vállalt – a szerk. megj.,**) 88 éves, sajnos már csak fekszik az ágyban, de foglalkozik szellemi dolgokkal. Azt mondta, azért van még itt, mert a szellemi világgal kell foglalkoznia, és ő még ebben hasznosnak érzi magát.

- Igen, ez az! Ezért akarok idős lenni! Igazán ez a kereszténység lényege, krisztusi téma. A Golgotai misztérium szerint Krisztus vére a földbe került és abból még táplálkozunk a mai napig. Krisztus vére nem egy anyag, ami egyszerűen elfogyott, hanem egy éteri minőség, és ebben az értelemben még mindig esszük, isszuk őt. Ugyanaz, mint a holttest szellemi minősége. Amint egyre tudatosabb lesz az ember a szellemi világgal kapcsolatban, a holttestek is tisztábbak lesznek, és a föld ezáltal is tisztább lesz, amiből a következő generáció táplálkozik.

marc_chagall_keze.JPG- Szeretném megkérdezni azt is, hogy segíthet-e a művészeti terápia az öregedéssel, elmúlással való szembesülésben? Mert tapasztalom, hogy sok mindenben segít.

- Az egészséges, higiéniás élet azt jelenti, hogy foglalkozom nem csak a jó dolgokkal, hanem a nehéz dolgokkal is. Bármivel. Lelki, testi, szellemi nehézségekkel, feladatokkal. És amikor tanul az ember, és persze tanulunk tudat alatt is, nem mindig vállaljuk direkt a nehéz tanulási folyamatokat, csak szembesülünk a nehézségekkel, amiket muszáj megoldani, de az még nem elég higiéniás. A terápia alapja az, amikor tudatosan kezeljük a nehézséget, akkor nem, mint probléma kerül előtérbe, hanem mint fejlődési lehetőség. A szellemtudomány szempontja szerint a nehézségek, a betegségek is csak lehetőségek a fejlődésre. Aki beteg lesz, változásra van szüksége, és az nem probléma, nem hiba, hanem elsősorban csak a fejlődés lehetősége. Társadalmi és egyéni szinten is nehezen vállaljuk ezt. Amikor életmóddá válik, hogy nemcsak fiatal akarok maradni, nemcsak kikerülöm a nehézségeket, hanem szembesülök velük, – nem kell keresni, úgyis jönnek, mindennap, minden találkozásban lehet nehézség is –, akkor kell keresni a megoldást. Amikor az ember ilyen szemlélettel él, a jóság, a boldogság a fejlődés eredménye lesz, nem pedig a cél. Nem a boldogságra, nem az egészségre fókuszálok, hanem arra, hogy hogyan tudok fejlődni, és ezáltal fejlődők, ezáltal leszek boldogabb.

- Tulajdonképpen hová is fejlődünk, és miért?

- Szerintem is alapvető, ha valóban megnézzük, mi az a fejlődés. Amit az előbb is mondtam, hogy nekem az egészségem csak azért fontos, hogy tudjak szociálisan működni, és ebben vannak fejlődési utak. Amikor nem én vagyok a cél, hanem körülöttem van a cél, akkor a fejlődés útján vagyok. Ha pedig arra gondolok, hogy most itt élek 70-80-90 évet és akkor jó élni, mert egyszerűen csak élünk, az nagyon depresszív tud lenni. Minek? Érted? Amikor már 50 körül, vagy fölötte érzi az ember, hogy nehezebben működik, a boldogság nem annyira természetes, küzdeni kell érte, és azért, hogy 70 éves legyek, minek az utolsó 20 év, ha csak szenvedek? Amikor fejlődésről van szó, akkor több életben gondolkodom: valahonnan jöttem, valahová megyek. A tegnap ugyanolyan fontos, mint a holnap, és mind a kettő ma van. Hogy tegnap honnan jöttem és holnap hova megyek az ugyanaz számomra, mint az életek: voltak már dolgaim élet előtt is, lesznek dolgaim élet után is. Ebben van lehetőség. A tegnap és holnap között van a mai témám, a mai feladatom, a miértem, ami nemcsak a máról szól, hanem a tegnaphoz képest van. Mi például azért ülünk és beszélgetünk itt most, mert ismertük egymást tegnap, és akkor holnap is talán, de a holnap valahova kerül. Tegnap még idea volt, ma már teszünk érte, beszélgetünk, diktafonra kerül, leírod, holnap mások is olvassák, lesz belőle a közösség felé egy mozdulat. És ez a pozitív, ez az élet fejlődésének a lehetősége. Amikor készültem erre a beszélgetésre, rájöttem, hogy mégis, lehet, hogy 90 éves akarok lenni! Tegnap még csak 70 elég lett volna. Pont az igazolja ezt a gondolatot, amit Mezei Kláriról mondtál, hogy van feladatod akkor is, amikor az ágyban fekszel, ami nem direkt, de mégis van. Visszatérve a fejlődéshez és a művészeti terápiához: amikor fejlődni akarunk, akkor fel tudjuk ismerni a fejlődés lehetőségét más emberekben is. A fejlődés lehetőségét megtapasztaljuk a művészeti alkotásban, minden feladatban, aktivitásban, gyakorlatban. Az alkotási folyamatokban – a művészeti terápia során konkrétan például a festésben, az anyagozásban –, ott vannak a fejlődési lehetőségek, mert kézbe vesszük azt, amit el akarunk érni. Konkrétan a kezünkkel tudunk változtatni saját magunk a rajzon, festményen, és amikor ez életmóddá alakul a mindennapi életünkben, ezzel vállaljuk a nehézségeket és el tudjuk fogadni másnak a nehézségeit, vagy az életfolyamat természetességét, és próbáljuk megérteni, miért kerülnek bizonyos idősebb emberek bizonyos állapotba – nos, ez egy nagy segítség! Ha könnyebben el tudjuk fogadni ezeket a változásokat, közben saját magunk idősebb korával foglalkozunk, mert idősek leszünk mi is. A nehézség úgyis természetes, tehát akkor tudjuk jobban kezelni azt, amit látunk és nem csak szentimentálisan, vagy túl érzékenyen nézünk egy emberre az állapota miatt. A nehézség nem mindig probléma kell hogy legyen. Lehet, hogy elfogadható. Mert ha csak sajnáljuk őt, nem tudunk valóban segíteni.

- Szóval jót teszünk magunkkal, ha az élet problémáit nem problémaként éljük át, hanem úgy tekintjük, mint fejlődési lehetőséget?

- Így van! Akkor az idősebb korunkban is ugyanígy fogjuk tudni szemlélni az életet és ugyanígy éljük meg mindazt a „problémát”, amit elénk hoz az élet. Nem könnyű, hiszen idősebb korban sok mindenről le kell mondani, de amikor próbáljuk elfogadni, ami jön, rendben lesz. Amikor pedig az idős úgy érzi, hogy ő rendben van, több lehetősége nyílik az ápolónak is: ebben a minőségben élni egy idősebb emberrel, azt jelenti, hogy ez az idősebb ember valóban azzal tud foglalkozni, ami az életkorának a lényege, vagyis a szellemi világ minőségét ápolja, gondozza – még itt a földi világban. Ehhez szükséges az ápolásuk, ami nem csak pelenkázás és fürdetés, – ez mondjuk alap –, de emellett gondoskodni kell arról is, hogy megteremtsük körülötte a megfelelő szellemi világot, amiből táplálkozni tud és aztán vissza is tud adni ebből a minőségből. Ez, mint munka, társadalmi kérdés, felfogás kérdése, hogy ne csak azért menjen ápolónak valaki, mert meg kell élnie valamiből, fontos volna, hogy munkájának ezt a minőségét is átérezze. Bizonyos szinten önnevelési téma; a nevelés, ápolás, gondozás összefüggő témák, tevékenységek. A szemléletesség kedvéért világítsuk meg egy példával: ha növényeket, virágokat nevelsz, nem elég csak locsolni őket, az sem mindegy, hogy mikor mennyi vizet, mennyi fényt kapnak, napra vagy árnyékba kerülnek. Az is fontos, hogy mekkora figyelemmel, ráérzéssel foglalkozunk velük. Én azt tapasztaltam, amikor valóban el tudjuk engedni az előítéleteket, például, hogy az idős embert csak sajnálni kell, meglátjuk az idősebb kor munkáját, mint szellemi munkát, akkor fantasztikusan lehet velük lenni, abból nagyon sokat lehet tanulni. Az indián kultúrában és még számos kultúrában, az idősek méltósággal éltek a bölcsességükben.

- Mit értsünk bölcsességen?

- A bölcsesség azt jelenti, hogy a gondolat vagy szellemi által foglalkozunk azzal, ami nekünk fontos. Ez az állapot azonban nem jöhet létre fájdalom és munka nélkül. Azt gondolom, hogy ha az ember az életfolyamatában a fejlődési folyamatot a fájdalommal együtt fogadja el, akkor idősebb emberként is könnyebben tudja majd a nehézségeket elfogadni – mert nehézség az lesz –, és az ápoló is jobban el tudja fogadni az idősebb kor érzékenységét, lassúságát. Amikor ez társadalmi szinten is megvalósul, valóban jó körülményeket tudunk teremteni az időseknek, hogy ők – tudatosan vagy kevésbé tudatosan – tudjanak a feladatukkal foglalkozni. Ezáltal teremtjük, készítjük elő a Földnek és a következő generációknak a valódi fejlődési utat. A nehézségekre a saját életében mindenkinek kell gondolnia. Nem kell túl hamar belépni, de azért azt gondolom, hogy a fiataloknak, gimnazistakorúaknak, fontos lenne e téren a tapasztalatszerzés. Szociális munkásként ápoljanak legalább rövid ideig egy idős, vagy ápolásra szoruló embert. Így megtapasztalhatják, hogy nem csak az egészségesek világában élünk. Amikor egészségesek vagyunk, tudat alatt arra gondolunk, hogy ez a végtelenségig tart. Ha valaki idősekkel vagy betegekkel foglalkozik, láthatja, hogy a test nem működik annyira, de azt is tapasztalja, hogy mi működik még mellette.

o_keeffe_idos_koraban.JPG- Személyes témával fejezném be az interjút. Akik ismerünk téged, nem gondolnánk, hogy nemrég volt az 59. születésnapod. Hogy érzed magad?

- Miért nem érzem 59 évesnek magam? Pedig a testem az. Azt a csodát érzem, hogy a testem lefelé halad, de a lelkem nem. Ha a lelkem összekötöm a testemmel, akkor nagyon szomorú leszek, hogy már nem tudok 10 órát biciklizni vagy hegyet mászni, mint régebben. A lelki működést el lehet különíteni, a boldogságom nem csak a testtől függ. És még a szellem felé is mehetünk: hogy milyen fantasztikus témák, feladatok jönnek a környezetemből, vagy a fiataloktól, akkor nem a testhez kötöm magam. Ezért úgy gondolom, hogy később is, amikor a testem már sokkal kevesebbet fog bírni, én még lelkileg és szellemileg sokat fogok bírni. Itt van a Klári néni munkájának a jelentősége, mert munkának nevezhetjük: felelősség a világ, és a Föld felé – és ez fantasztikus! Csak akkor lehetséges ez, ha az életfolyamatban nem minden boldogságot, jóságot a fizikális aktivitáshoz kötünk. Ezt a gondolatot kell átadni a fiataloknak, és ebben kell megpróbálni segíteni őket, tapasztalják meg, hogy nemcsak testi minőségben élnek. A művészeti terápia ebben tud segíteni, az alkotási folyamatokban megtapasztaljuk, hogy el lehet fogadni, ami lesz, és nem föltétlenül az lesz, amit előre elképzelek. Az idősgondozásra visszatérve: ez egy önnevelési téma is, mint igazán minden téma, de érzékeny. Úgy kell rátekinteni, identifikálni, hogy amikor én ápolok egy idősebb embert, látnom kell, hogy velem is ez lesz, nem lehet kikerülni. Most őt kell segíteni, de majd egyszer engem is kell. Ezt igazán megérteni nagyon komoly belső munka. Ettől más lesz a hozzáállás, nagyobb tiszteletet kap az ápolás. Az a fontos, hogy ne egy külön téma legyen, hanem az összefüggéseket is lássuk.

 

(kérdezett: Szepesi Dóra)

*”Ha sokáig élünk, megöregszünk” Interjú Fóti Emőkével, a Jézus Szíve Társasága Péceli Idős Otthonának mentálhigiénés csoportvezetőjével
https://makronauta.blog.hu/2019/02/12/februar_12-i_cikk

Egy önkéntes gondolatai:
https://makronauta.blog.hu/2019/02/19/februar_19-i_cikk

** Interjúnknak szomorú aktualitást ad, hogy Klári néni, Dr. Mezei Ottóné október 9-én csendesen eltávozott. Immár a szellemi világból segíti tanítványait, szeretteit. Nyugodjék békében!

Az illusztrációk reprodukciók:
Kezek, Marc Chagall keze, Georgia O'Keeffe fiatalkori és időskori képe

Korábbi interjúk Martinnal a blogon:
https://makronauta.blog.hu/2017/11/28/igy_nez_ki_igy_van_illusztraciok_a_gyerekkonyvekben
https://makronauta.blog.hu/2012/07/19/csodalkozz_s_a_lelked_felroppen_akar_egy_angyal
https://makronauta.blog.hu/2012/05/27/a_szellem_unnepe_punkosd
https://makronauta.blog.hu/2012/12/19/az_angyal_megmutatja_magat_mindenkinek_maskepp_reagal

Kommentek

Tofus rizsfasírt

tofurizsfasirt.jpgIsmét készítettem tofut*, és most főtt rizzsel keverve fűszeres fasírt lett belőle a kínaikel főzelékhez. Melléktermékéből, az okarából, ami az áztatott, ledarált, kifőzött, és lecsöpögtetett szójabab, süteményt** fogok sütni hamarosan – de az most más tészta…

Hozzávalók: Egy öklömnyi tofu, egy csésze főtt barnarizs, 1 fej hagyma, kevés olaj, fűszerek: szójaszósz, lestyán, majoránna, őrölt kömény, pirospaprika, só – ízlés szerint. A fasírtok összeállításához egy kevés teljesőrlésű liszt. Ez lehet bármilyen liszt, búza-, köles-, rizs- vagy rozsliszt is.

Elkészítése: A hagymát meghámozzuk, apró kockákra vágjuk, olajban aranybarnára pirítjuk. Belekeverjük a fűszereket, azokkal is egy kicsit sütjük, hogy az illóolajok kioldódjanak – a pirospaprikát legutoljára tesszük bele, nehogy odaégjen. Egy tálba belemorzsoljuk a tofut, összekeverjük a főtt rizzsel, majd ha kicsit már kihűlt, beletesszük a fűszeres pirított hagymát is. Szójaszósszal ízesítjük, egy csipet só sem árt még bele. Összedolgozzuk a masszát egy kevés liszttel, és állni hagyjuk egy fél órát. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk a lapos kis adagokat, és előmelegített sütőben közepes lángon 20-30 percig sütjük.

Fogyaszthatjuk főzelékhez ebédre vagy nyers zöldségekkel uzsonnára.

*https://makronauta.blog.hu/2016/02/19/tofukeszites
** most ezt szeretném: https://makronauta.blog.hu/2012/03/07/okarafank
de vannak más lehetőségek is, például: https://makronauta.blog.hu/2015/05/08/koleses_okara_sutemeny
https://makronauta.blog.hu/2012/03/05/okara_morzsa

Fotó: Szepesi Dóra

Kommentek

szamosza.jpgSzívesen megkóstolom a különböző pékségek, sütödék termékeit, vannak jók is köztük, de azért az a véleményem, hogy amit otthon sütünk, annál nem lehet jobb. Már csak azért is, mert tudjuk, hogy mit tettünk bele. Az alapanyagokat kedvünk szerint variálhatjuk, kicserélhetjük, például a fehérlisztet felválthatjuk teljesőrlésű lisztre.

Az egyik kedvenc süteményem a zöldséggel töltött táska, vagyis a szamósza, ami az indiaiak étlapján egy kommersz fogás. Hogy a gyerekeknek kedvezzünk, ízlés szerint mazsolás, almás, mákos keverékkel is megtölthetjük, de a zöldséges is nagyon ízlik mindenkinek.

Teljesőrlésű búzalisztből készül, a cukoranyagcserét támogatja, egyenletesen adagolja az energiát. Tartalmazza a B1 vitamint, amit nevezhetünk az agy, az ideg és az izom vitaminjának is. Frissen sütve, de még 2-3 napig nagyon finom. Szóval süssünk uzsonnát, megéri!

Szamósza

Hozzávalók: A tésztához: 35 dkg teljesőrlésű búzaliszt, 5 dkg fehér liszt, 2 dl hidegen sajtolt napraforgóolaj, 2 dl víz, egy csipet só. Addig gyúrjuk, amíg rugalmas tésztát nem kapunk. Kb. 20 darabra elegendő ez a tészta mennyiség.

A töltelékhez: 1 fej finomra vágott vöröshagyma, 1 gerezd zúzott fokhagyma, 1 evőkanál olaj, 1-1 evőkanál garam masala vagy curry por és őrölt kömény, 1 kávéskanál őrölt koriander, só, frissen őrölt feketebors ízlés szerint. 45 dkg megtisztított, kockára vágott burgonya, 18 dkg zöldborsó, 2 db sárgarépa, 1 petrezselyemgyökér, egy kevés megtisztított, kockára vágott karalábé. A vöröshagymát az olajban aranybarnára sütjük, belekeverjük az ízesítőket, a fűszereket. Beletesszük a többi hozzávalót, egy kis vízzel gyengén forraljuk, amíg a zöldségek megpuhulnak, s a folyadék elpárolog.

Amikor készen van a töltelék, a tésztából kis golyókat formálunk, kinyújtjuk kb. 10 cm átmérőjű kör formára, közepére teszünk a töltelékből, félbehajtjuk, a széleket lenyomkodjuk és cakkosra fonjuk. 20-30 percig sütjük 220 fokra előmelegített sütőben.

Kommentek

padlizsansalata.jpgPadlizsánsalátának is hívják ezt a finom összeállítást, ami tulajdonképpen egyfajta mediterrán lecsó, melegen is és hidegen is finom, főtt gabona mellé vagy kenyérre kenve. A zakuszkára is hasonlít.

Hozzávalók 4-6 személyre: 2 padlizsán, só és őrölt bors, 4 evőkanál olíva olaj, 1 apróra vágott hagyma, 2 cikk finomra vágott fokhagyma, 4 (leforrázás után) hámozott, kimagozott és kockákra vágott paradicsom, 2 evőkanál apróra vágott petrezselyem zöldje, 1 evőkanál citromlé, néhány szép salátalevél a tálaláshoz.

Elkészítése: A padlizsánokat 1 cm élű kockákra vágjuk, beletesszük egy szűrőedénybe, besózzuk és 30 percig így hagyjuk. Egy serpenyőben felforrósítjuk az olajat, hozzátesszük a hagymát, a padlizsánt és 10-15 percig aranybarnára sütjük, időnként megkeverjük. Ekkor hozzáadjuk a fokhagymát és a paradicsomot, és 2-3 percig sütjük. Ezután hagyjuk kihűlni, majd keverjük össze a petrezselyem zöldjével, a citromlével és ízesítsük borssal. A salátaleveleket helyezzük el egy tálaló tányéron és kanalazzuk a közepére a kész padlizsánsalátát.

 Fotó: Szepesi Dóra

Kommentek

Paradicsomos nyár

A paradicsom minden módon nagyon kellemes nyári eledel. Köztudott, hogy az avokádó és a paradicsom összeillenek, az alábbiakban két különleges receptet elevenítünk fel.

Bébiparadicsom avokádókrémmel

bebipari1.jpgHozzávalók: 500 g hámozott bébiparadicsom, 1,5 dl avokádóöntet, 1 evőkanál apróra vágott petrezselyem zöldje

Elkészítése: A paradicsomokat a tálaló edényre halmozzuk, ráöntjük a dresszinget és megszórjuk a petrezselyem zöldjével.

Az öntet hozzávalói: 1 db hámozott és darabolt avokádókörte, 5 evőkanál tejszín, 1 teáskanál Worcestershire szósz (ez késztermék, meg kell vásárolni), mindezt keverőgépben összedolgozzuk, majd a következő alapkrémmel is összekeverjük:

Alapkrém: 140 ml tejföl, 1 evőkanál citromlé, 1 cikk zúzott fokhagyma, 1 teáskanál méz, só, bors, szükség szerint tej. A hozzávalókat egy tálban villával összedolgozzuk.

Gyógyhatás: Az avokádó jó hatással van a szív- és érrendszeri problémákra, vitamintartalmának köszönhetően kitűnő antioxidáns.

Uborka-paradicsom-avokádó saláta

avokado_parad_uborkasalata.jpgA paradicsomsaláta nem csak hagymásan és ecetezve képzelhető el. A következő összeállításnak már a látványa is beindítja az emésztőnedveinket, ha megesszük, lendületbe hozza életenergiánk keringését.

Hozzávalók: 1 kígyóuborka, 3 nagyobb, lédús paradicsom, 1 avokádó, 1 citrom leve, olívaolaj, só, bors.

Elkészítés: Az uborkát meghámozzuk, hosszában felezzük, negyedeljük, kockázzuk. A megmosott paradicsomot nyolcadokba vágjuk. Az avokádót megtisztítjuk, kettévágjuk, kivesszük belőle a magot és kisebb szeletekre vágjuk. Mindezt egy tálban beletesszük, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, olívaolajat és citromlevet locsolunk rá. Összevegyítjük, máris fogyasztható.

Kommentek

Dinnyevariációk

hagymasdinnye.jpgFahéjjal, mézzel finom a görögdinnye, vagy egy csipet sóval, vagy csak magában… Ezúttal egy pikánsan elkészített görögdinnyereceptet mutatunk be. A hagymás, citromos dinnye saláta grillezett húsok, avagy sült zöldségek, rántott tofu mellé ajánlott:

Citromos, hagymás görögdinnye saláta

Hozzávalók 4-6 személy részére: 1 kg görögdinnye kb. 1 cm-s szeletekre vágva, 1 evőkanál apróra vágott friss mentalevél, 1 fej fehér hagyma vékonyra karikázva, 3 evőkanál citromos Vinaigrette mártás.

Elkészítése: A dinnyét cikkekre vágjuk, kimagozzuk, majd háromszögeket vágunk belőlük és meghámozzuk. A szeleteket beletesszük egy tálba és megszórjuk a mentával. Közben egy másik tálban összekeverjük a hagymaszeleteket és a dresszinget, időnként kevergetve egy órán át állni hagyjuk. Ezután a hagymát és a dinnyét összekeverjük és tálaljuk.

A citromos Vinaigrette öntet:

175 ml olívaolaj, 4 evőkanál friss citromlé (vagy lime leve), 1 teáskanál méz, 1 cikk zúzott fokhagyma, 2 evőkanál apróra vágott vegyes konyhafű (menta, petrezselyem zöldje, kakukkfű, metélőhagyma). Só, bors ízlés szerint.

 

dinnyeparadicsom.jpgSárgadinnye paradicsommal

Frissítő desszert vagy előétel – forró nyári napokra

Hozzávalók 4 személyre: 2 kis sárgadinnye, 4 db leforrázás után meghámozott paradicsom, 3 db hámozott, szeletelt kivi, (savanykás almával vagy uborkával helyettesíthetjük), 1 evőkanál apróra vágott fűszernövény keverék (kapor, menta, zöldpetrezselyem), 4 evőkanál mézes-citromos öntet*, 2 evőkanál tökmag

Elkészítése: felezzük a dinnyét és magozzuk ki, a dinnye húsát gömböcskék formájában kanyarítsuk ki belőle vagy kockázzuk fel, tegyük félre egy tálba, a héját őrizzük meg a tálaláshoz. Mindegyik paradicsomot vágjuk 8 cikkre, és vegyük ki a magokat. Tegyük a dinnyét és a paradicsomot egy tálba a kivivel és a fűszerekkel. Öntsük rá a dresszinget és keverjük össze. Ezt a keveréket a fél dinnyehéjakba kanalazzuk és tökmaggal megszórva tálaljuk.

*Az öntet hozzávalói: 4 evőkanál citromlé, 2 evőkanál méz, 3 evőkanál olívaolaj, só és bors. A hozzávalókat öntsük üvegbe, dugaszoljuk le és rázzuk össze. 150 ml öntetet kapunk.

Kommentek

Kovászos uborka – télire

koviubitelire.jpgIdén próbáltam először télire is eltenni a jóféle házi kovászos uborkából, hogy az ecetesek mellett legyen tejsavas erjesztéssel tartósított savanyúságunk is. Ehhez azonban kell először is érett kovászos uborka, aminek az eltevési módját már kifejtettem a blogon, lejjebb újra megosztom.* Egy 5 literes üvegben érlelt kész kovászolt uborka mennyiségből kb. 4 kisebb üveg uborkánk lesz.

A kovászos uborka levét egy tálba leszűrjük, a benne lévő kaprot, a krumpli karikákat és a fokhagymagerezdeket ki lehet dobni, mert már elvégezték a feladatukat az érlelés során. Az uborkákat tisztára mosott kisebb csavaros üvegekbe rakjuk, felöntjük a leszűrt lével és tisztára mosott fém tetőkkel lezárjuk. Egy kis tartósítószert is szoktam a kupakokba tenni, majd egy celofánnal letakarom, hogy ne érintkezzen az uborkával, és így csavarom rá a tetőt az üvegekre.

Ezután jön a dunsztolás. Ezt ugyanúgy csinálom, kuktában, mint amikor cukor nélkül gyümölcsöket teszek el, tehát:

- A megtöltött és fedővel lecsavarozott üvegeket egy üres kuktába beállítjuk úgy, hogy alulra vékony fa léceket teszünk, hogy az üveg alja a kukta fenekével közvetlenül ne érintkezzen. Kb. 3-4 üveg fér egyszerre a kuktába.
- Ekkor annyi vizet töltünk a kuktafazékba, hogy az üvegeknek kb. a feléig érjen. Ez a víz képezi majd a gőzt, amivel kidunsztoljuk a savanyúságokat.
- Rátesszük a fedelét a kuktafazékra, és nagylángon, a nyomás felmeneteléig hevítjük. Ekkor takaréklángon 20 percig tovább gőzöljük.
- Eloltjuk a lángot, hagyjuk az üvegeket a fazékban kihűlni, majd kiszedjük, kívülről megtöröljük a nedvességtől és a spájz polcára tesszük.

savanyitas.gif*Az uborka eltevése:

Hozzávalók: 3 kg uborka, 1 csokor friss vagy szárított kapor, 3-4 gerezd tisztított fokhagyma, 2 db nyers krumpli, forró víz, ízlés szerint kb. 1 evőkanál tengeri só.

A munka menete: A zöldségeket megmossuk, az uborkát és a krumplit nem kell meghámozni. Az uborkát két végén ellentétes irányban hosszában bevágjuk, így jobban érik. A tisztára mosott 5 literes üvegbe beleteszünk a kaprot, a fokhagymát, és a karikára vágott krumplit. Az uborkákat szép sorjában elhelyezzük. Ráöntünk kb. 3 liter forró sós vizet. Egy kis tányérkát teszünk az üveg tetejére és napos helyre tesszük.

Egy nap múlva már kezd erjedni, esetleg kifut a leve, a habja, tegyünk bele egy tálkába. Ha nem süt a nap, akkor is megsavanyodik de be kell indítani: állítsuk bele forró vízbe. Az is fontos, hogy megfelelően sós legyen a leve, sózzunk utána, ha szükséges.

Fotó: Szepesi Dóra

Kommentek

Milyen a jó nagyszülő?

Az unoka születésével nem válunk automatikusan nagyszülővé! – vallja L. Stipkovits Erika klinikai szakpszichológus, gyakorló pszichoterapeuta és nagymama. Nemrégiben megjelent Nagyszülők a kispadon? – 11 tévhit a generációk közötti konfliktusokról című könyvében részletesen, számos példán keresztül fejti ki szakmai tudását, tapasztalatait.

Igaza van azoknak, akik úgy vélik, a nagyszülőséget nem lehet könyvből tanulni, a gyakorlat nem kerülhető meg, ám sokan szeretnek elmélyülni egy-egy témában, és nem árt, ha ezt szakember kalauzolásával teszik. A könyv olvasása közben azt szűrtem le magamnak, hogy az önismeret és az önnevelés sosem ér véget! A generációk együttélésének örömei és nehézségei folyton utunkba kerülnek, mindig jól jön egy kis útmutatás.

Milyenek a jó nagyszülők? Mi a feladatuk? Hogyan viselkedjenek, és hogyan ne? Mit kell, és mit tilos tenniük azért, hogy jó kapcsolatban maradjanak gyermekeikkel, és kötődést tudjanak kialakítani unokáikkal? Hogyan befolyásolják a generációkon keresztül átadott viselkedésminták, traumák és megküzdési módok a nagyszülők, szülők és unokák életét? – ezekre és még sok egyéb kérdésre ad lehetséges válaszokat a szerző.

Elmentem egy előadással egybekötött könyvbemutatóra. Az eseményről írt tudósításom a következő linkre kattintva olvasható:

https://www.hegyvidekujsag.hu/archivum/archivum-2019-junius-18/generaciok

A könyv ezen a linken megrendelhető:
https://hvgkonyvek.hu/konyv/nagyszulok-a-kispadon

Kommentek

 Az együttérzés már hároméves kor körül felébred a kisgyerekekben, amikor magukat felismerik a tükörben. – megragadott ez a mondat, és tovább olvastam a cikket (Szeretetről és együttérzésről*), és most itt közreadom. „Minden ember legbensőjében tudja, hogy szeretetre és együttérzésre hivatott”. Hogyan lehetünk ebben biztosak, amikor ez a tudás annyira rejtve van? Ha empatikusan kérdezzük, hogyan tud az ember maga erről megbizonyosodni? Van egy út, amelyet követve láthatjuk, hogy hogyan ébredhet rá az egyén az együttérzés erejének, létének tudatára. Úgy is mondhatnánk, hogy az együttérzés bennünk megképződik, kialakul vagy felébred.

Jeremy Rifkin: Die empatische Zivilisation (Az empatikus civilizáció) című könyvének „Homo empathicus – Meschwerdung” (Homo empathicus – emberré válás) fejezetében hét lépésben írja le ezt az utat, az iskoláskor előtti időszaktól az érett fiatal korig. Az együttérzés érdekes módon akkor ébred fel a kisgyerekben, amikor, hároméves koruk körül magukat felismerik a tükörben. Hétévesen megtanulják, hogy a barátságokban fontos az ígéret megtartása. Nyolc vagy kilencévesen, játék közben már szóba jöhetnek, elő is jönnek az enyhítő körülmények embertársaink megítélésével kapcsolatban. Tizenkét évesen elkezdjük felismerni az ellentmondásos érzéseket – hogy például a fogyatékos testvért szégyelljük és szeretjük is egyszerre – irja Rifkin.

Körülbelül tizenhárom évesen már képesek vagyunk többoldalúan együtt érezni. A gyerekek érzik, hogy egy depresszióban több van, mint egy alkalmi, aktuális rosszkedvben. Ebben az életkorban már képesek vagyunk magunkat beleélni egy másik érzelmeibe, és át tudjuk érezni a fájdalmát, még akkor is, ha nem tudatos. Az empatikus fejlődés legmagasabb szintjének elérését Rifkin a tizenhetedik életévre teszi, amikor az ember egy csoport, egy életforma érzelmeibe tudja magát beleélni. Például, hogyan érezheti magát egy menekült vagy egy bizonyos szexuális hajlamú ember? Ernst-Michael Kranich hangsúlyozza „A belső ember és a teste” című könyvében, hogy nem felülről, hanem alulról, a talajból növekszünk. Arról is szó van a könyvében, hogy belülről, bensőnkből is növekszünk. Az együttérzés tehát az ember természetében eredendően benne van. (Mint egy növény kiteljesedése a magban – teszem hozzá magyarázatként.)

*(Forrás Wolfgang Held cikke: Das Goetheanum, 2019. március 15.)

Kommentek

Újkrumpli – galuskával

krumplisgaluska.jpgKétségtelen, a nyár egyik legízletesebb étele a krumplis galuska friss fejes salátával, uborkasalátával vagy kovászos uborkával. Régi recept, érdemes felújítani.

Hozzávalók 4 személyre:
1 kg újkrumpli, 1 fej vöröshagyma, 2 evőkanál olaj, 2 tojás, liszt, fejes saláta vagy kovászos uborka.

Elkészítése:
A krumplit megtisztítjuk, azaz a héját lekaparjuk, majd megmossuk, kockákra vágjuk és sós vízben puhára főzzük. Amíg a krumpli fő, elkészítjük a pirított hagymát és a galuskát: a vöröshagymát megtisztítjuk, apró kockákra vágjuk és forró olajban egy nagy lábosban aranybarnára pirítjuk, félretesszük. Ezután elkészítjük a galuskát is. Egy fazékba vizet forralunk, ebbe fogjuk beleszaggatni a következőképpen készített galuskatésztát: a két tojást egy tálba felütjük, majd lisztet és vizet keverünk hozzá, annyit, hogy egy kissé lágy tésztát kapjunk. (Ha szükséges, vízzel hígíthatjuk vagy liszttel sűríthetjük.) A tésztát a forrásban lévő vízbe szaggatjuk. (Lehet deszkáról késsel, de jobban járunk, ha galuskaszaggatóval dolgozunk.) Amikor a galuskák feljöttek a víz színére, leszűrjük. A megfőtt krumplit is leszűrjük, és a galuskával együtt beletesszük a lábosba, amiben a pirított hagyma van, közepes lángon átforgatjuk benne, majd ízlés szerint sózzuk.

Jól illik hozzá a friss fejes saláta, az uborkasaláta vagy a kovászos uborka.

A kovászos uborka eltevése az alábbi posztban található:

https://makronauta.blog.hu/2011/06/30/savanyitas_termeszetesen

Fotó: Szepesi Dóra

Kommentek

Télen a hópihék megsúgják a földnek, hogy milyen formában bújjanak elő tavasszal a virágok. És a virágok mit súgnak? Hogy milyenek legyenek a gyümölcsök. Elérkezik az ideje, hogy színeket, ízeket, formákat együnk!*

„Angyallal poharaz…”

Egy, megérett a meggy! De előbb még a korai cseresznye, a szamóca, a földieper – és sorjában mindegyik, nyáron át, az érett őszi szőlőig.

„Angyallal poharaz gömbölyű meggy-húsban a lágy kukac…” – Weöres Sándornál aligha énekelte meg valaki szebben a férges gyümölcsöt! Igen, igen, a friss gyümölcsökből nem csak létfontosságú vitaminokhoz, ásványi anyagokhoz, nyomelemekhez juthatunk, hanem egyéb minőségekhez is. A napérlelte friss, ropogós gyümölcsnél nincs jobb: fényt is eszünk, napot, a szivárvány színeit, - és miként a lágy kukac, angyallal poharazunk!

A minap vettem a piacon egy kiló germezdorfi cseresznyét. Jó érett volt és nagy szemű, már ránézésre gondoltam, ez vérré válik – de a kofaasszony megelőzött és történeteket kezdett mesélni fájáról és gyümölcséről.

Évekkel ezelőtt hetekig tartó makacs tüdőgyulladása volt és a gyógyszeres kezelés még inkább legyengítette. Karácsonykor kezdődött és februárban, miután már nagyon unta az állapotát, hirtelen arra gondolt, hogy megenne egy kis cseresznyét. Volt is a mélyhűtőben, mert szokás szerint eltesz zacskónként ötven szemet, a szárát megszárítja, abból gyógytea készül. Ez a gyümölcs gyógyított meg! – lelkendezett. Megvárta persze, amíg kiolvadt a szobahőmérsékleten és aztán fogyasztotta el lassacskán a gyümölcsöt. (Bár a makrobiotika nem támogatja a mélyhűtést, ez esetben mégis kivételt tehetünk, valószínűleg a gyümölcs hűtő hatása (jin) meghozta a gyógyulást, lement a láza (jang), és a mélyhűtött cseresznyében megmaradt vitaminok, enzimek működésbe lendültek.)

Az asszony sok mindent tud a természetes gyógymódokról. Ezzel a fával meg igazán jó a kapcsolata, reggel, ha megöleli egész nap derűs és kiegyensúlyozott, este pedig, ha fáradt, csak lefekszik alá, hanyatt, úgy hogy meztelen talpa a fa törzsét éri, ő merengve nézi a hatalmas koronát, így pihen percekig. De aztán gyorsan ágyba kell ám feküdni, mert az ember el talál aludni! – fűzte végül mondókájához.

És most jöjjön a saját történetem, néhány évvel ezelőttről:

Körtemenyasszony
„Körtemenyasszony nyújtózik az égifiúhoz,
hogy összeérjen a csókjuk.
Almakirálylány lábujjhegyre áll.
Citromfűben fordul a csillag,
Cseresznye vére festi a füstlepedőket már.”
(Napforduló)

Szentivánéjezni mentünk Diósjenőre Edithez. Az ő kertjében van a „körtemenyasszony”. Apró nyári körték, sárgán roskadozik a fa.

- Vigyetek! Úgyse tudunk vele mit csinálni. És meggyet, cseresznyét, meg citromfüvet is adok!

Gondoltam, elrakom a szokásos natúr módszerrel. (ld. külön a leírását) Elragadtak a nyers színek: sárga körték, cseresznye- és meggy-piros, meg az üveg oldalába dísznek néhány szál citromfű: csodásan mutattak az üvegben. Ám dunsztolás után a színek megszöktek, és sötétbarna lett az egész… Ott szerénykedett a spájzban a többi befőtt mellett.

Egész télen nem akarózott kibontani. Áprilisban ki akartam dobni, annyira nem volt vonzó. Aztán mégis megkegyelmeztünk neki: nézzük csak meg, milyen! Én egy zöldhagymás vajas kenyér után voltam éppen, - és ízlelj csudát! Mi mindent őrzött meg a kis nyári sárga körte a többiekkel együtt az üvegben! Fantasztikus ízkombináció! Átvették egymás ízét, de csak picit és így négyen (körte, cseresznye, meggy és citromfű) már egy ötödikké váltak, egyesültek. Mindegyikben volt a másikból egy kicsi.

*Ez egy régebbi cikk, de minden évben aktuális

Kommentek

Piros gyümölcsök évada I.

Eper, cseresznye, meggy, ribizke – jönnek sorban a piros gyümölcsök! Jó nyersen sokat enni belőlük, amikor szezonjuk van, de tartalékolhatunk későbbre is. Évek óta teszek el gyümölcsöket cukor nélkül, nálam nagyon bevált. Már idén is elkezdtem, egyszerre 3-4 üveggel teszek el, így nem olyan nagy munka. Az íze természetes marad és a gőzölés során nem sokat veszít élelmi értékéből a gyümölcs.

Íme a cukor nélküli befőzés fortélyai:

* Tisztára mosott csavaros tetejű kisebb üvegeket megtöltünk a tisztára mosott gyümölccsel, cseresznyével, eperrel, meggyel, málnával, stb. - külön vagy keverve, a barackot, szilvát magozva érdemes szeletelve egymásra halmozni. Finom együtt a körte és a sárgadinnye, de komponáljunk bátran! A gyümölcsön kívül semmi más nem kerül az üvegbe.



* Az üvegek tetejét légmentesen rácsavarjuk, majd egy üres kuktába beállítjuk őket úgy, hogy alulra vékony fa léceket teszünk, hogy az üveg alja a kukta fenekével közvetlenül ne érintkezzen. Kb. 3-4 db fér egyszerre a kuktába.

* Ekkor annyi vizet töltünk a kuktafazékba, hogy az üvegeknek kb. a feléig érjen. Ez a víz képezi majd a gőzt, amivel kidunsztoljuk a befőtteket.

* Rátesszük a fedelét a kuktafazékra, és nagylángon, a nyomás felmeneteléig hevítjük. Ekkor takaréklángon 20 percig tovább gőzöljük.

* Eloltjuk a lángot, hagyjuk a befőtteket a fazékban kihűlni, majd kiszedjük, kívülről megtöröljük a nedvességtől és a spájz polcára tesszük.

Finom, természetes ízű, illatos gyümölcsbefőttünk lesz, mégpedig cukor és tartósítószer nélkül. A gyümölcsök, nedvességtartalmuktól függően levet eresztenek. Amennyiben jól kimostuk az üveget meg a tetőt, és hibátlan, érett gyümölcsöt használtunk, nem penészedhet meg!

Címkék

Kommentek

Az ünnepi elmélyülést segíti a természetközelség, néhány szál pünkösdirózsa, egy csésze kávé.

„Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak.
Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek.
Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre.
Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket.
Ez idő tájt vallásos férfiak tartózkodtak Jeruzsálemben, az ég alatt minden népből.
Amikor ez a zúgás támadt, nagy tömeg verődött össze. Nagy volt a megdöbbenés, mert mindenki a saját nyelvén hallotta, amint beszéltek.
Nagy meglepetésükben csodálkozva kérdezgették: „Hát nem mind galileaiak, akik ott beszélnek?”

(Apostolok cselekedetei 2: 1-7)

punkosdirozsa.jpgA kávé áldásos hatásáról sokat lehet olvasni. Mértékletes fogyasztás esetén például serkenti a szív, a központi idegrendszer és a vesék működését. Feldobó, frissítő  és inspiratív hatását mindannyian tapasztalhatjuk, de egészségvédő szerepe is lehet. Örömmel olvastam legújabb kutatások eredményeiről: a kávéivásnak fontos szerepe van a szív- és tüdőbetegség, a szívroham megelőzésében és a fertőzésekkel szembeni védekezésben. 

Nemrég tudtam meg, hogy Johann Sebastian Bach kantátát írt Kávékantáta címmel. Valószínűleg ő is szerette a kávét. Lehetséges, hogy a kávé hatása is belejátszott, hogy ilyen sok remekművet írt?  Tavaly pünkösdkor a természet zümmögése kísérte pünkösdi kávéivásomat, az sem volt rossz! A zenedarab már inkább egy barokkos kávéházat idéz, akinek van kedve, itt meghallgathatja Bach művét:

https://www.youtube.com/watch?v=fXUGulSZSh0 

Fotó: Szepesi Dóra

Kommentek

Uborkás bodzaszörp

Ismét nyílik a bodzavirág. Kirándulásainkon feltöltődhetünk az illatos virágtányérok finom energiáiból, vigyünk magunkkal vászonzacskót, szedjük tele, szörpnek, desszertnek, télire szárítva bodzateának ajánljuk:

Andersen meséjéből emlékszem még Bodzaanyókára, a bodzabokorban lakó kedves hölgyre, a rajzra, hogy milyen kedvesen kínálja a bokor virágából készített teát.

Még tart a bodzaszezon, addig igyuk a friss, illatos italt, amíg lehet! Többféle szörp készítési recept létezik, én nem szoktam télire eltenni, mert abba tartósítószert kellene tenni vagy túlcukrozni (ha valaki tud natúr receptet, szívesen vesszük!) - télen inkább szárított bodzából készült bodzateát iszom.

Elkészítés:

Tiszta környezetben szedjük a bodzát, egyes források szerint nem kell megmosni, felhasználás előtt mégis le szoktam öblíteni a virágokat. Beleteszek egy 5 literes üvegbe 5-8 darab bogernyő virágzatot, egy-két megmosott citromot, aminek előbb a levét kicsavarom és beleöntöm az üvegbe, majd karikára vagy cikkekre vágom a citromot és azt is beleteszem, 3-4 liter vízzel felöntöm, 3-4 evőkanál mézet teszek hozzá (alternatívák: árpamaláta, rizsmaláta, nádcukor, kristálycukor – ízlés szerint).

Az üveg a konyhában áll, nem kell napra tenni, napjában legalább háromszor megkeverem egy műanyag kanállal és egy-két nap múlva már iható, hűtőszekrényben pár napig eláll. Ha enyhére készítem, akkor nem kell vízzel hígítani.

Tálalás:

A Hadik kávéházban ittunk nemrég bodzaszörpöt, és onnan az ötlet, hogy nyers uborkaszeleteket is bele lehet tenni a narancs, citrom és lime szeletek mellé. Az uborka nemcsak szép látvány, de rendkívül harmonizál a bodzaszörp ízeivel és frissítő hatású.

Gyógyhatás:

A virágából készített ital vizelethajtó, vértisztító és enyhe hashajtó hatása is van. A bodzatea hatásos az influenzás, náthás, meghűléses időszakban. Mélykék gyümölcse, amelyet ősszel éretten érdemes szedni, nagy mennyiségben tartalmaz kalciumot, káliumot, vasat és foszfort, ezenkívül vitaminokat, fehérjéket, ásványi anyagokat, szerves savakat, cseranyagokat és antociánt piros színanyagot. Vashiányos, vérszegény személyeknek ajánljuk a bogyóból készült termékeket.

Ajánlat:

Süssünk ki palacsintatésztába mártott bodzavirágokat hirtelen, forró olajban – nem fogjuk megbánni! (tojás nélküli panír: kukoricalisztet vízzel megfelelő sűrűségűre keverünk.)

Kommentek

Töltike - újratöltve!

Ismét elérkezett a zöld leveles zöldségek szezonja. Töltekezzünk fel általuk sok ásványi anyaggal, vitaminnal, folsavval, antioxidánssal. Egy örökzöld étel receptjét ajánljuk:

toltike.jpgNagymamám nagyon sokszor főzött töltikét (tőtikét), aminek szezonja a nyári zöld leveles zöldségek megjelenésével érkezett meg. A töltike karalábé levélbe töltött rizzsel vagy gerslivel kevert darált húst, amit hagymával, fokhagymával, sóval, őrölt borssal, piros paprikával fűszerezett, hogy jól tapadjon, egy tojást is ütött bele. Ez a töltelék hasonló a töltött káposzta töltelékéhez. Természetesen hús nélkül is készülhet, mint ahogy most ebben a receptben bemutatjuk. Töltike sok nép konyhájában előfordul, a mediterrán világban szőlőlevélbe töltenek fűszeres rizses, fenyőmagos, néha aszalt gyümölcsös keveréket, majd megfőzik – hidegen fogyasztják, uzsonnaként magunkkal lehet vinni.
A mi töltikénk  alapja még sok más zöld levél: spenót, sóska, saláta. A leveleket megmosva betesszük egy nagy lábosba majd ezekre jönnek a töltött levelek. Egyébként kelkáposztalevélbe is tölthetjük a tölteléket.
Hozzávalók 5-6 személyre: Egy fej saláta, 30 dkg spenót, 30 dkg sóska, 8-10 db szép karalábé levél. 1 csésze rizs, ízlés szerint só, őrölt bors, 1 fej vöröshagyma, 2 -3 cikk zúzott fokhagyma, 1 tojás, zsemlemorzsa, ha túl lágy lenne a töltelék, ezzel tesszük gyúrhatóvá. A rántáshoz: liszt, olaj, és tejföl.
Elkészítése: A leveleket megmossuk, a karalábé leveleket félretesszük, a többit felszeleteljük és a fazékba tesszük. Erre jönnek majd rá a töltelékek. Elkészítjük a tölteléket, és a levelekbe töltjük úgy, hogy a közepére teszünk egy-két evőkanállal (a levél nagyságától függ) és szorosan rátekerjük a levelet, a végeinél benyomkodjuk. Egyes receptek írják, hogy a leveleket előzőleg pár percig főzzük. Szerintem nem szükséges, mert 1-másfél órán át, amíg fő az étel, a levél is megfő. Van, aki a rizst nyersen teszi a töltelékbe, a gersli és a barnarizs esetében jobb félkészre főzni előzőleg. Amikor a lábosba mind beletettük a töltelékeket, feleresztjük vízzel és ellenőrzés mellett, időnként vízzel utántöltve készre főzzük. Akkor van kész, ha a töltelék megfőtt – kóstoljuk meg! A rántáshoz 2 evőkanál olajat hevítünk, benne 2 evőkanál lisztet aranybarnára pirítunk, egy kis pirospaprikával keverjük, majd beleteszünk az étel főzővizéből 2 merőkanálnyit és ezzel összekeverjük. Most jöhet bele a tejföl, 3-4-5 evőkanálnyi, ezzel is elkeverjük, majd az ételhez öntjük és röviden felfőzzük. Ha sóska is van benne, kicsit savanykás ízű lesz, de nélküle is kellemes. Melegen, hűvösen is finom.
Fotó: Szepesi Dóra

Kommentek

kiallitas1.jpgSzakácskönyvek illusztrációi, élelmiszerek plakáton, magazinokban, hírességek és nem hírességek a konyhában – sok-sok ételfotó! Szeretjük lefotózni és kiposztolni egy-egy jól sikerült ételköltemény képét, ugyanakkor korunkban előtérbe kerültek a gasztrodesign sajátos ágát reprezentáló fotóművészeti alkotások is. A FoodPlay / GasztroJáték nemzetközi kortárs fotókiállítás (2019. március 21. – június 23.) a trendérzékeny látogatói réteget szeretné megszólítani; inspirálni a közönséget, a fotográfus és a stylist szakmákat.* Manapság a gasztronómia forradalmához kapcsolódik a kortárs képi megjelenítés, a fotócsemegék „jó étvággyal fogyasztása” mindennapi életünk részévé vált. Ritkán gondolunk rá, hogy ez milyen régi dolog, a különféle élelmiszerek, ételek, az étkezési kultúra évszázadok óta fontos ihletője a képzőművészetnek – gondoljunk csak Giuseppe Arcimboldo (1526/27–1593) termésekből, gyümölcsökből, zöldségekből összeállított ötletes portréira vagy a németalföldi festők élethűen és részletgazdagon megfestett ínycsiklandó csendéleteire. Az étel tünékeny, tápláló csoda, az ebédlőasztalról percek alatt képesek vagyunk eltüntetni, éppen ezért ételeink megörökítése örök igény, Arcimboldo óta is tart! A formák, színek és állagok művészi alkotásra ihletnek a konyhában és a műteremben is. Manapság már számos fotográfiai magazin áll az ínyencek rendelkezésére, főként angol nyelvterületen.

kiallitas2.jpgMegnéztük a kiállítást, és kaptunk egy nagyon színes, változatos képet az ételfotó mibenlétéről, arról, hogyan eszünk, és hogyan gondolkodunk az ételekről. Mindezek alapján elmondhatjuk, az ételfotó: korrajz. Tetszett az olvadt fagyi esztétikája, a vöröshagymaszeletek, a zöldborsók sorba rendezettsége. Voltak a fotók közt játékos, képzőművészes művek, önálló vizuális nyelvet teremtő alkotások, mesebeli szimbolikus világot idézők.

Emlékezetes a bohózatba illő dobostorta készítés, tetszettek a tisztán funkcionális igénnyel létrehozott, az alapanyagokat művészien felsorakoztató képkiallitas3.jpgek. A nemzetközi művészgárda alkotásainak többsége csapatmunkában született, ma már a profi gasztro-fényképész együtt dolgozik a művészeti vezetővel, a food stylisttal – az étel-stilisztával –, azaz az „aszpik-szobrásszal” és a „makaróni-bodorítóval”, a set designerrel és a retusőrrel. Ha nem is ennyire elrugaszkodottan, ám mindenképpen gondolhatunk arra, hogy az ételkészítés, a tálalás és az étkezés hétköznapjaink művészete.

*A Kortárs ételfotó és –styling kiállítás a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban megnézhető június 23-ig, és kapható a katalógusa. Ugyanakkor ajánlom szinte mindenkinek a figyelmébe (valamennyi generáció, a család összes tagja, iskolások) a múzeum rendkívül érdekes gyűjteményeit, állandó kiállításait. Kiváló program!

http://mkvm.hu/ 

Kommentek