Beszélgetés Martin Keizerrel
A húsvétra való várakozás most különleges helyzetben, egy világjárvány idején történik. Februárban még nem is gondoltuk, hogy minket is elér a koronavírus, nem voltunk igazán felkészülve, talán meg is lepődtünk...
- Inkább egy új megközelítésről van szó szerintem. Nem számítottunk rá, hogy egyszer csak ilyen intenzíven más formában élünk. Vírusok, járványok mindig voltak, de most az egész világ érintett, majdnem egyszerre, és hirtelen sok ember lett beteg. Érthető, hogy lépésről-lépésre szigorodtak a korlátozások a mindennapi életünkkel kapcsolatban, de nem könnyű azzal szembesülni, mennyire érzékenyek vagyunk erre, mennyire összefügg a munkánk az egészséggel, hogy életünk minden területét érinti a vírus téma. Más megvilágításba került a munka, a vásárlás, a külvilág, a találkozások.
- Hogyan szembesültél az új napi rutinnal?
- Először a munkámmal kapcsolatban érződött a változás. Hirtelen több időm lett, ki kellett találnom, hogy fogom tölteni a napokat, de most már nagyon jól működik. Március közepén lemondták az órákat, kurzusokat, nem utazok. Egy-ketten még jönnek hozzám, nyitva hagytam ezt a lehetőséget, hogyha fontos valakinek, akkor jöhet; ha úgy érzi, nincs jól, nem jön, ezt megbeszéltük. Akikkel kapcsolatban vagyok, gyakran fordulnak hozzám kérdésekkel, telefonon, e-mailben. Én mindennap festek, rendszeresen olvasok Rudolf Steiner előadásokat, emellett este még mást is, például újraolvasom Goethétől a Faustot.
- Miért éppen a Faustot?
- Segít különböző szempontokat találni magamban. A Faust az ember fejlődésének útja, és ez a modern embernél is hasonló. Kapcsolatba kerül a gonosszal, a világgal, saját magával – és arról is szó van, hogyan szembesül, hogyan tudja kezelni ezeket. Rudolf Steinertől a Máté evangéliumával foglalkozom, ami egy Én-erősítés, az egészség fényében nagyon fontos. Személyes témám a befelé fordulás, érinti a böjtöt, a húsvétot… És most például, telefonbeszélgetés közben napozom a folyosón! Két hete eldöntöttem, hogy csak akkor megyek ki, ha vásárolnom kell valamit. Nem sétálok, nem biciklizem, egy kicsit többet tornázom itthon. Délelőtt festek, olvasok, főzök; és délután nézek régi angol tévésorozatokat, hogy valami teljesen más is legyen.
- Milyen kérdésekkel fordulnak hozzád?
- A waldorf-pedagógusokat most egy kicsit jobban kell támogatni az online oktatás miatt. Rendszeresen konzultálunk, egyénileg és csoportban. Az online tanítás a legnagyobb téma, mert teljesen új, nemcsak a waldorfban, mindenhol. Nincs tapasztalat, nincs gyakorlat. Elsősöknek, másodikosoknak hogyan tanítsanak online? Nekem sincs direkt, tiszta válaszom, együtt próbálunk megoldásokat találni. Alapvetően fontosnak tartom, hogy a tanárok hetente akár többször, egyénileg is kerüljenek kapcsolatba a gyerekekkel.
- Ez hogyan valósítható meg?
- Karanténban vagyunk, mindenki a saját helyén, saját családjában, hogy ne adjuk tovább, ne kerüljenek veszélybe a közösség tagjai, mivel tudjuk, a vírus tünetmentesen is fertőző. De meg kell értenünk, hogy a karantén, a szájmaszk és a kesztyű csak matéria szintjén hat. A tudomány csak a fizikális síkban tárgyalja a témát, ami nagyon fontos különben, mert a betegségekről, a veszélyes tüdőproblémákról beszélni kell. De amikor még nem vagyunk betegek, vagy csak nagyon enyhén, akkor a lelki minőséggel is kell foglalkoznunk.
- Hogyan tudunk ráhangolódni erre, amikor a családokon, a pedagógusokon óriási a teher...
- Ha a lelki minőséggel foglalkozunk, meg kell vizsgálnunk, mit jelent, hogy most karantéban vagyunk. A családok hirtelen egész nap együtt vannak a házban, a lakásban, hogy lehet ezt bírni, nem szokták meg. Biztosan vannak, akik most is kimennek a szabadba, de általában nagyon sűrűn, intenzíven vagyunk együtt, és ez nagyon is érinti a lelki minőséget, az érzelmeket, az egymással való kapcsolatot. A szomszédomban is látom, hallom, hogy egész nap otthon vannak, és teljesen érthető, hogy időnként tapasztalok hangos „tüneteket”. Folyamatos együttlétben hogy működik az otthoni ritmus, a háztartás? A feszültségek a lelki minőséget érintik, és ezzel dolgoznunk kell. Felnőttként ezt a belső munkát belevihetjük a húsvét előtti böjtbe. A gyerekeket pedig vonjuk be különböző aktivitásokba; nagyon fontos, hogy a háztartási munkát velük együtt végezzük. Kertészkedésbe, főzésbe és más tevékenységekbe sok tanulási folyamatot is belevihetünk. Ne csak úgy teljen az idő, hogy mindenki visszavonul a saját szobájába, a saját gépéhez vagy játékaihoz. Teremtsünk közösséget, egyszerűen éljünk újra együtt! Szerintem erre most nagyon jó lehetőség kínálkozik. Nem könnyű, újra kell gyakorolni. Fontos, hogy tudjuk tartani a ritmust: közös aktivitás, praktikus tevékenységek együtt – mindez gyógyító hatású. Az online tevékenységek csupán a gondolkodást aktiválják, elsősorban csak az infócserét érintik, ami fontos ugyan, de csak része az embernek. Hiányzik belőle az igazi alkotási akarat, ami a művészeti munka része, lényege, ez különben otthonunk ápolásában is benne lehet.
- Aggodalom, bizonytalanság jellemzi ezt az időszakot. Óhatatlanul lesznek további feszültségek. Mit tehetünk?
- Ebben az időszakban fizikális síkban feszültségbe kerültünk, mivel nem megyünk ki, nem találkozunk másokkal, ahogy megszoktuk. Az online kapcsolattartás kérdéses, mennyire jó, passzivitásba kerül az ember általa, emellett alkotni kellene mindennap egy kicsit, bármit. Egy ismerős például elpanaszolta, a rengeteg dolga mellett nem ér rá művészi munkával foglalkozni, pedig milyen jó lenne rendszeresen festeni, mint azelőtt! Javasoltam, elég egy kis füzet, amibe naponta rajzol, ír, akár csak egy-egy gondolatot. Ez is művészi munka, ha sikerül bekerülni egyfajta alkotási folyamatba, nagyon hatásos, mert kifejezést, irányt, formát ad a lelki folyamatoknak. Bizonyos fokig a főzés is alkotás, bele lehet vinni művészi tartalmakat, de a direkten alkotásnak szánt gyakorlat fontos. A tanítónak is az lenne az egyik alapvető feladata, hogy alkotásra sarkallja a gyerekeket. Küldjék át egymásnak a munkákat, a szülők segítségével, így vonják be őket is. Ezáltal belekerülünk egy folyamatba, kicsit az évszakhoz kapcsolódóan, foglalkozzunk évkör témákkal.
- Különös tavaszunk van, és még húsvét is lesz!
- „Ó, majdnem elfelejtettem, hogy húsvét is lesz!” – hallom sokszor, mert most annyira más kerül előtérbe. A szellemi szempontok háttérbe szorulnak. A járvánnyal kapcsolatban leginkább arról beszélnek, milyen gazdasági, társadalmi következményei lehetnek. Szerintem egy kicsit foglalkozni kellene azzal is, hogy a gondolatok által mi minden történik. Nem könnyű választ találni, de kutatni lehet, hogy mi ez az egész, miért történik, és mi az, amin igazán változtatni kell? Hogyha a vírus már nem lesz, akkor visszacsúszunk oda, ahol addig is voltunk?
- Mi lehet a járvány oka – szellemi szempontból?
- Sokféle szempontot figyelembe vehetünk: például az elektromagnetikus hatást. Repülők, szatelitek hatása miatt vagyunk érzékenyek. Hogyan viszonyulunk a természethez, az egészséghez, a bio-hoz, a vegetáriánussághoz? Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az ember felelősségét, cselekedeteinek hatását, hiszen mint élőlény, része a Föld éteriségének. Gyakran gondolok arra, hogy a vírus most elsősorban a levegő által került a világba. Milyen a kapcsolatunk a levegő elemmel? Az utóbbi években fapados repülővel olcsón lehetett repülni, és ahová elkerült az ember, ott megváltozott a hely, a tradíció. Ez már a repülés előtt is így volt, de azáltal, hogy mindenhová repülünk, mindenhol megváltozott a világ, a természet, az egészség, és ebben, mértéket nem ismerve „vadultunk”. Képzeljünk el, a parazita vírus most ide-oda „kirándul” velünk együtt, miközben ő is élő testben tud csak működni. Érdekes kérdés, hogy mennyire vagyunk mi vírusok?! „Az ember a világ vírusa.” – mondta húsz évvel ezelőtt, a Mátrix című filmben, az egyik szereplő, és ez most valósággá válik: csak élünk az egó által vezérelve, mindenhol ott akarunk lenni, csak a saját szükségleteinkkel foglalkozunk, de arra nem gondolunk, hogy a világnak mire van szüksége. A különféle természetvédő mozgalmak is jelzik, hogy ápolni kell a világot… Mennyire nem figyelünk arra, hogy hol és hogyan élünk! Lehetséges, hogy a vírussal éppen egy lehetőséget kapunk arra, hogy ne csak túl legyünk rajta, hanem változzunk meg? A gyógyító folyamatokkal kapcsolatban szoktam mondani, hogy amikor egy betegségből kigyógyulunk, jobban kell lennünk, mint a betegség előtt voltunk. Szimptomatikusan nagyon fontos, hogy karanténban vagyunk, de mi az, amit tennünk kell utána is, hogy ne csak visszacsússzunk abba a helyzetbe, amiben voltunk, hanem fejlődjünk.
- Mit tehet az egyén?
- Szellemi szempontból az Én-erővel foglalkozhat azért, hogy tovább fejlődjön, mint egyén és mint a közösség tagja. A vírus megfékezéséhez első lépés a karantén, mint fizikai minőség, de foglalkozni kellene azzal is, hogy lelki-szellemi minőségben hogyan tudok Én-erővel (nem ego-erővel), őszinte önneveléssel fejlődni. Ez azt jelenti, hogy nemcsak magamért, hanem másért is élek. Ez lenne a feladat a korlátozás feloldása után is. Erre kell készülnünk most. Talán a karantén azért is jó, mert vissza tudunk vonulni, tükörbe tudunk nézni. Most, hogy a böjt időszakában vagyunk, nem csak fizikális síkon böjtölhetünk, hanem önvizsgálatot tarthatunk: miben kell visszatartanom magam? Milyen folyamatba lépjek be? Mindez nem könnyű, mégis ez a fejlődési út. A lélek böjtje abban is megmutatkozik, ahogyan most együtt vannak a családok, vagy ahogyan ápolom a kapcsolataimat online, telefonon, vagy ahogyan segítek másképp: egy szép írással, egy szép képpel… Nagyhét van, és talán egy kicsit máshogyan készülünk a húsvétra, máshogyan tekintünk magunkra és az ünnepre.
- Úgy vettem észre, talán túlságosan is hangos az internetes tér. Sokan érzik úgy, hogy meg kell szólalniuk, élő videóban, írásokkal, műsorokkal…- Én azt érzékelem, hogy most talán tudjuk valóban jól használni a telefont, az internetet, a közösségi oldalakat, az alkalmazásokat… kérdés, mennyire „vadulunk” ebben. Mert jó kapcsolatban lenni, és örülhetünk, hogy vannak ezek az eszközök. Ötven évvel ezelőtt nagyon más lett volna a helyzet! De az is fontos, hogy méltón használjuk azokat az eszközöket, amelyek éteri szinten igazán nem is tesznek jót nekünk. Érezhető, hogy telefonon nem működik az a fajta beszélgetés, mint ami személyesen. Egy kicsit meg lehet szentelni az egész online világot. Felmerülnek kérdések, de örülök, hogy van internet, és tudunk küldeni képeket, feladatot, ötletet, és van interakció. A karantén fizikális síkban érthető, de mégis a kapcsolódás a legfontosabb tanulsága. Magunkon kell dolgoznunk, tovább kell adnunk valamit szociálisan, hogy ne magunkban maradjunk magányosak. Ez egy szép keresztény téma: nem csak magamért fejlődök, hanem másért is fejlődni szeretnék. A húsvét üzenete, pedig az, hogy a halál után – amit nagypénteken Krisztus által jelképként átélünk –, hogyan készülünk a feltámadásra; és aktuálisan mennyire készülünk arra az időre, amikor majd elmúlik a járvány.
- A témához kiválasztott festményekről szerettem volna még kérdezni, de inkább bízzuk a befogadóra, mi minden rezonál benne, ha lecsendesedve, várakozással telve, hosszabban is megszemléli a képeket… Köszönöm a beszélgetést!
(Kérdezett: Szepesi Dóra)
Kommentek