Égi anyák, transzcendens segítők, hús-vér segítők, növények és tárgyak – és még sokáig sorolhatnánk a mesehősök segítőit. Az ő lényegükről, szerepük mibenlétéről ír legújabb könyvében* Boldizsár Ildikó meseterapeuta, a Metamorphoses-meseterápia meghonosítója. Születésnapi könyvbemutatóján a meseterápia sorozat hetedik darabjáról, a „Hogyan segítsek én terajtad?” című könyvről és életútjáról is kérdezte Szűcs Péter moderátor.

Hogyan segítenek a könyvben szereplő segítők? Más-más módon, mert sokféle nyelven adják át az információt, és ezeket meg kell érteni – fejtegette Boldizsár Ildikó, hozzátéve, hogy a mese nyelve egyébként univerzális, a hangon keresztül él és üzen, rezgésekből, a gesztusokból, a mesemondó metakommunikációjából, a hanglejtéséből, mesékre jellemző szerkezetből, a szünetekből átjön a lényege.

A könyv címe „Hogyan segítsek én terajtad?”, egy költői kérdés az egyik mese táltos paripájától. Fontos, mit és hogyan kérdez a segítő, a megoldás felé a jó kérdés a kapu; mert a mese önmagában nem gyógyít, a mesével való kapcsolatban rejlik a rendezőerő, a kapcsolat létrejöttét segíti a meseterapeuta.

A könyvet érdemes elolvasni! A születésnapi könyvbemutatóról szóló tudósításom a következő linkre kattintva teljes terjedelmében olvasható:
http://www.barkaonline.hu/papirhajo/8507-szepesi-dora----hogyan-segitsek-en-terajtad---segit--kapcsolatok-a-mesekben

*a kötet az alábbi linkre kattintva megrendelhető:
https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/irodalomtortenet/quothogyan-segitsek-en-terajtadquot-segito-kapcsolatok-a-mesekben

„Az ihlet már létezik, de a munka során akar ránk találni.” – e mondás Picassótól származik, és arra utal, hogy bármilyen hétköznapi tevékenységben felfedezhetjük az újdonságot, az érdekességet – még a takarításban is! – amennyiben hajlandók vagyunk nyitottan, előítélet mentesen közelíteni hozzá. (És kipihenten, megfelelő időt hagyva mindenre…)

Linda Thomas: Szeretni a takarítást?! című könyvét szeretném olvasóim figyelmébe ajánlani. Fordítottam már korábban egy cikket tőle*, amely felhívja a figyelmet a tavaszi megújulás fontosságára a lakásban is.
Mi lenne, ha a szükségszerű tevékenységeink új minőséget kapnának, ami aztán áldásos hatással lenne ránk, a családunkra, az otthonunkra, sőt akár még a munkahelyi környezetünkre is? Hogyan lehet szellemiséggel és szeretettel áthatni a leghétköznapibb tevékenységeinket? – teszi fel a kérdést könyve hátlapján, majd ezeket az információkat olvashatjuk róla:

Linda Thomas takarítási szakember, egy ökológiai takarítócég alapítója, sokrétű, több évtizedes tapasztalatait és egyszerűen követhető tanácsait osztja meg velünk e könyvben. Olvasása során szinte észrevétlenül tanuljuk meg, hogyan forduljunk érdeklődéssel és szeretettel a közvetlen környezetünkhöz és a helyekhez, amelyekkel kapcsolatba kerülünk, hogyan teremtsünk otthont egy házból vagy lakásból, és hogyan végezzük szeretettel a feladatainkat. A gyakorlati bölcsesség igazi tárháza ez a könyv, amely leginkább az írónő személyes élményein keresztül érkezik hozzánk. Nem száraz metódust ad át tehát, hanem valódi, élő tudást, ami mindenkit segít hatékonyabbá, rendszeretőbbé, tetterősebbé és – nem utolsósorban – lelkesebbé és örömtelibbé válni.

A könyvből kedvencem a következő részlet: Egy nap felhívta Lindát a fia barátjának az édesanyja és megkérdezte tőle, hogy mi a foglalkozása tulajdonképpen, mert a kisfiú – akkor ötéves volt –, azt mondta, hogy „egy kis gyökérmanó”. Honnan vette ezt a nevet? Ida Bohatta mondókájából, ami így hangzik: „Már tudom, mit akarok tenni / csak csendesen és rejtetten, / a többiekkel törődni / mint ahogy a gyökérmanó teszi.”

A gyermeki szemléletet felébresztése magunkban sokat segíthet. Ezzel kapcsolatban eszembe jutottak a germán mesevilág elemi lényei, a Suszter manócskái, akik éjjel meglepték segítségükkel a susztert és befejezték a félkész munkákat… Ha nem is konkrétan így, de kezünkre dolgoznak bizonyos „jótékony manócskák”, ha megtaláljuk őket – magunkban.

* https://makronauta.blog.hu/2014/03/11/a_takaritas_muveszete_1_resz
https://makronauta.blog.hu/2014/03/18/a_takaritas_muveszete_2_resz

A könyv az alábbi linken megrendelhető.

Dunaújvárosban tartottam előadást bölcsődés gyerekek szüleinek és szakembereknek az egészséges táplálkozásról. Köszönöm a meghívást és a figyelmet! A programról született egy kis beszámoló, amely ide kattintva olvasható. 

Újabb taggal bővült Kerekítő Manó könyvcsaládja! A kötet ünnepi témákhoz kapcsolódó ölbeli játékokat és mondókákat, valamint napszámláló rigmusokat tartalmaz, babakortól egészen nagyóvodás korig évről évre lehetőséget nyújt minőségi idő együtt töltésére az adventi időszakban.

J. Kovács Judit, drámapedagógus így vall legújabb kötetéről: "Hét évvel ezelőtt született a vágy, és körülbelül négy éve a kézirat, de mindig más kötetek kerültek előtérbe. Mostanra, sok szempontból nehezebb időkre érkezett meg, s talán nem is véletlenül. Olyankor, amikor az emberi kapcsolatok felértékelődnek, és a Kerekítő mottója: „egyszerűen, nagyszerűt” kiteljesedhet. Három, immár felnőtt gyermekem által ihletett és annak idején kialakított ünnepi szokásaink egy része is fellelhető a könyvben, s az ő beszámolóik az igazi garancia arra, hogy maradandó élményekkel gazdagodhatnak a kisgyerekes családok."

Tovább az ajánlóra.

Kipróbáltam az aszalást. A sütőpapírral bélelt tepsibe vékonyra vágott banánkarikákat, almaszeleteket tettem és sajtvágóval szeletelt hokkaido tököt és zellert – így lehet a keményebb terméseket szépen 1-2 milliméter vastagságúra vágni. Igazság szerint csipszet akartam készíteni, de ehhez valószínűleg speciális sütő kell, mert nem keményedtek csipsszé a szeletek, viszont így is finomak lettek. A nyershez képest izgalmasabb – dúsabb, melegebb, édesebb – ízzel. Igaz, a zeller inkább kesernyés. El lehet készíteni, ugyanígy a répát és a krumplit is. Ezeknek kb. 15 perc elég 180 fokon – közben nézni kell, nehogy odaégjenek.

A jól bevált sült tök is hokkaido tökből készült, amit a boltban japán tökként árulnak. Nagyon finom! Ennek sem kell sok, 10-15 perc alatt, hamar puhul, nem úgy, mint a hagyományos sütőtök vagy a sonkatök. ellenőrzésként szúrjunk bele villát és ha puha, kivehetjük a sütőből.

*Petőfi verse jutott eszembe, amikor bekapcsoltam a sütőt, benne a tepsi sütőtökkel. E vers első két versszakát tanultuk másodikban, sőt amikor a bátyám tanulta, már akkor megtetszett és meg is jegyeztem:

"Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét."

a teljes vers itt található:
http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/petofi/ittvanaz.htm

Fotók: Szepesi Dóra

A tavasz és a nyár egyik slágere nálunk a görögsaláta. Változatosan lehet készíteni: ebben most uborka, paradicsom és újhagyma (a Szatyorboltból!), olívabogyó, fetasajt, itthon csíráztatott brokkoli csíra van, ízesítésnek pici só, bors, almaecet, olívaolaj. Kerülhet bele még fejes saláta vagy bármilyen leveles zöld – apróra tépkedve.

A színek is jóllakatják az embert és az ízek, állagok harmóniája szintén. Akár zöldséges, akár húsos ételhez kiváló kiegészítő a görögsaláta – egy szelet friss, vajas barna kenyérrel laktató uzsonna.

Fotó: Szepesi

– ismert mesék ismeretlen változatai a világ minden tájáról

A mesekutató munkája olyan, mint a kincskeresés, vagy a nyomozás. Igazából azért kezdtem el meséket kutatni, mert ráuntam a legismertebb történetekre, és szerettem volna újabbakat és érdekesebbeket találni. – vallja Zalka Csenge Virág mesemondó és író, akinek Magyarországon és Amerikában is több, felnőtteknek, kamaszoknak és gyerekeknek szóló népmesegyűjteménye, mesemondásról szóló kézikönyve jelent már meg.
Legújabb mesegyűjteménye A Varjúherceg – amelynek megjelenése kapcsán interjút* készítettem vele, ismert mesék ismeretlen változatait tartalmazza.

„A Varjú célja az volt, hogy megmutassam: a népmeséknek rengeteg változata van. A szájhagyományban egy történet sohasem hangzik el kétszer ugyanúgy; változik a mesemondó saját ízlése, a közönség véleménye, és természetesen nyelv és kultúra szerint is. Szeretem megtalálni egy-egy ismert mese ritka, de izgalmasabb verzióit, ezekből gyűjtöttem össze a könyvbe egy csokorra valót. Találtam fiú Hamupipőkét, libanoni Hófehérkét, és olyan Piroskát is, akit a nagymamája ment meg a farkastól. Sok olyan mese is került a kötetbe, amelyek már régóta a repertoárom kedvenc darabjai, mert jobban szeretem őket, mint a „klasszikus” (Grimm vagy francia) változatokat. Marie Jolie, a Kékszakáll amerikai verziója például az egyik első mese volt, amit kezdő koromban megtanultam elmondani.”

A könyvben felismerhetők közkedvelt mesei motívumok, de sok újdonság, földrajzi és kulturális sajátosság frissíti ezeket az elemeket. Mesés téli estékre ajánljuk ezt a mesegyűjteményt – és a szerző többi, korábban megjelent kötetét is.

*A teljes interjú itt olvasható:
http://www.barkaonline.hu/mentoov/7916-szepesi-dora--a-varjuherceg---beszelgetes-zalka-csenge-viraggal

A könyv a következő linkre kattintva megrendelhető:
https://mora.hu/konyv/a-varjuherceg-ismert-mesek-ismeretlen-valtozatai/

„A kutyák féllények, félig állatok, félig emberek, egyszerre tartoznak mindkét világhoz, vagy egyikhez sem.” Az okoseszközök világában az embernek mégis hiányoznak a személyes kapcsolatok. Azért is vágyunk annyira egy kis „féllényre”? Igen, részben ezért… – idézek az interjúból, amiben Beregi Tamást kérdeztem nemrégiben megjelent könyve kapcsán.

Az Egyszer egy kutya, személyes élményanyag és a képzelet egyfajta összefonódása. Lulu kutya, igazi társ, segíti az alkotni és önmegvalósítani akaró főhőst, és a betegsége, elvesztése által átélt trauma sok mindent megváltoztat az életében.

A teljes interjú itt olvasható:

http://www.barkaonline.hu/megkerdeztuek/7680-megkerdeztuk-beregi-tamast

A könyv a linkre kattintva megrendelhető:

https://www.libri.hu/konyv/beregi_tamas.egyszer-egy-kutya.html

Főzőskönyv – olvasmányajánló

„Dragomán szenvedélyes író és szakács, az otthoni kenyérsütés és a nagy családi főzések propagátora, régi és új ételek őrzője és megalkotója, receptek lelkes egyszerűsítője és kíváncsi bonyolítója.” – idézem a nemrégiben megjelent Főzőskönyv – Írások főzésről és evésről című könyv ajánlójából. Eddig is figyelemmel kísértem receptjeit, magával ragadó főzős videóit, készítettem már Dragomán György-féle finn lazaclevest, hidegen indított hasábkrumplit… De mennyi csodálatos ínyencséget találunk még e vaskos kötetben! Az interjúban, amit a szerzővel készítettem, nemcsak az ételekről kérdeztem, hanem az edényekről, a főzés és az írás összefüggéseiről is – és nagyon izgalmas válaszokat kaptam.

Ízelítőnek néhány gondolat az interjúból:

Viszonyodat az ételekhez költőiség, érzékiség jellemzi. Például: „A kagyló húsának íze a levessel együtt … mint a hosszan kitartott mély csellóbúgás, mohóságra csábít.” A Zabkása cukrozott gyümölcs feltéttel, és vajas morzsával receptjénél pedig megtudjuk, hogy elkészítésének ötlete reggeli futás közben jött: ”Vad, mámoros, már-már idegesítő lelkesedéssel rontottam be a konyhába, ilyenkor nincs megállás, azonnal tudni kell, hogy működik-e hogy finom lesz-e” … továbbá: „Az a fajta reggeli étel, amitől nevetni kell és az emlékének is sokáig lehet örülni…” Igen, úgy van, ahogy írod, a főzés-evés érzéki öröm, gyönyörködés! „Örüljetek!” – írod is sokszor a receptleírások végén. 

Itt olvasható a teljes interjú:

http://www.barkaonline.hu/megkerdeztuek/7704-dragoman-gyorgyot-kerdeztuk---a-f-z-skonyvr-l

A könyv a linkre kattintva megrendelhető:

https://www.libri.hu/konyv/dragoman_gyorgy.fozoskonyv.html?gclid=CjwKCAjwwqaGBhBKEiwAMk-FtG18eJltw8xvi1JAt20Xe-orCTu8S61ahUr5XUfK6bwXBj4b0mJ1AxoCSOkQAvD_BwE

Martin Keizer festménye

Beszélgetés Martin Keizerrel 

Joseph Beuys (1921. május 12. - 1986. január 23.) üzenete a kiterjesztett művészetfogalomról a szociális plasztikában bontakozott ki, és nemcsak a művészettörténészeket foglalkoztatja, hanem más tudományágakat is érint, például a szociológiát, a filozófiát, az orvostudományt, a gazdaságot és a politikát. Beuys lenyűgöző, karizmatikus művész, aki a gyakran furcsa és rejtélyes akcióival sokakban ébresztett reményt egy jobb világ iránt…

- Idén május 12-én lenne száz éves Joseph Beuys. Érdekes elgondolni, hogy ideái mennyire érvényesek, és hogyan tudunk az ő szemléletével rátekinteni jelen helyzetünkre. Tőle származik például a szociális művészet fogalma. Mit jelent ez?

- A szociális művészetet és általában a művészetet tekintve, ő egy alap. Közelebb kerülünk a kérdés megválaszolásához, ha megnézzük, ahogyan ő a hő elemmel, a hő minőséggel foglalkozik. A világunkban meglévő, Napból eredő meleg minőségről van szó. Minden változás, minden fejlődés hő hatására indul, a hő a hőforrásból ered, majd lassan – mondhatjuk önzetlenül – átadja magát környezetének. Amikor folyamatosan termelődik a hő, folyamatosan melegíti át környezetét; az ember is így tudja átadni mindazt, ami a melegség által képes megváltoztatni a körülötte lévő dolgokat. 

- Fejtsük ezt ki egy kicsit! 

- Ha megnézzük, hő minőségben a meleg ellentétpárja a hideg, amitől megmerevedik, megkeményedik, szilárdabb, szeparáltabb lesz minden. Ha valami megfagy, kemény és törékeny lesz; de ha átmelegszik, összefüggések alakulnak, a változás ebből a szempontból kapcsolódásokat jelent. Beuys ezzel sokat foglalkozott, ez a szemlélet a szociális művészet alapja. A művészet, az alkotás, maga is azt jelenti: hő által teremteni, cselekedni. A lelkesedés is hő folyamat, amikor valaki inspirálódik, kitalál valamit, munkálkodik, aktív lesz – hő folyamattal jár.

- Beuys szerint mindenki művész. Hogyan kapcsolódik ez az általa bevezetett szociális plasztika fogalmához?

- Ha pontosan megnézzük, a művészet, alkotási folyamat, vagyis egy folyamat során produkálunk valamit. Ha így tekintjük, megérthetjük, hogy tulajdonképpen mindenki, mindennap valamilyen formában ezt csinálja, tehát ebből a szempontból mindenki művész. Ő azt mondja, a művészet fogalmát bővíteni kell. Nemcsak szépen, jól és élethűen kell rajzolni, ahogyan a reneszánszból ismerjük – bár szerinte az egy fontos folyamat volt –, de meg kell állni, és másképpen kell megfogalmazni a művészek feladatát, mert a művész, a művészeti világ – miközben alkot –, igazán nem vállalja a Föld fejlődésével, ápolásával, gondozásával járó és a társadalom iránti felelősséget. 

- Ez azt jelenti, hogy a művészek elszakadtak igazi feladatuktól és elvonulnak az elefántcsont-toronyba?

- Igen. A művészet a múlt századig "aranytoronyba" került, főként pénzről, hírnévről szól. A művészek csinálják a szép, izgalmas dolgokat, kiállításokat rendeznek – a való élettől függetlenül. Vagy amikor mégis megmutatják, hogyan élünk – a film például – lehet egyfajta felelősségvállalás, ébredés, de a toronyba zárva igazából mennyire veszik komolyan a világot, a társadalmat? Hogy a hő minőségre visszautaljak: mennyire közvetítik a világért vállalt felelősséget? A művészet, mint szakma, elszigetelődött a világtól, a művész másfajta ember, másfajta lény, ezért nem is vesz részt benne szociális minőségében.  

- A túlzott egóról van szó? Arról, hogy nincs átjárás?

- Igen. Hol van az összefüggés? Megyünk múzeumba, nézzük az alkotásokat, régieket, kortársakat, rátekintünk a művekre, beszélünk róluk – de vajon mit tudunk ebből valóban tovább vinni? Mennyire nehéz mindezt integrálni a mindennapokba!  Beuys, mint művész működött, de be akart lépni újra a társadalomba, ezért sok mindent csinált, amiben a társadalom iránti felelősség mutatkozott meg.

- Mik voltak a legfontosabb tettei, munkái?

- Ő a németországi Zöld párt egyik alapítója, fő feladatnak tekintette a társadalmi felelősségvállalást a Föld iránt. E gondolat jegyében indította el például a hétezer tölgyfa elültetését Kasselban, az 1982-es Dokumenta kortárs művészeti kiállítás keretében. A projekt lényege az volt, hogy a tölgyfacsemeték mellé egy-egy bazalt követ is tettek, hogy a különbséget érzékelni lehessen: amíg a fa él, növekszik, változik, a kő, mint élettelen anyag, nem.  Ilyen direktebb, bizonyos szinten performansz, fluxus (áramlás) jellegű tevékenységekkel mutatta be, hogy az alkotás folyamata látható. Arra akarta felhívni a figyelmet, hogy az alkotás aktív, teremtő folyamat, és nemcsak arról van szó, hogy egyszer csak ott a kész mű. Azért is lehet művész bárki, mert igazából mindenki mindennap alkot. Ebben az értelemben alkotás egy beszélgetés, alkotás a főzés, a gyereknevelés, a betegápolás is, mert folyamat, fejődés, változás, segítségével létrejön valami olyan, ami még addig nem volt – és ezáltal nemcsak az ego működik, hanem a világgal kapcsolatban összefüggés, felelősségvállalás alakul – és ebben a folyamatban nemcsak saját magunkért vagyunk felelősek. 

- Jelenünkben úgy tűnik, mintha a világ ránk várna, hogy most már másképp viszonyuljunk hozzá, és felelősen alakítsuk tovább. Mi a véleményed erről?

- A földi történetből – klíma-, természeti katasztrófák, és így tovább –, az látszik, hogy mi a saját egónk szerint, csak kihasználtuk mindazt, amit a természet, a Föld ad, és nem figyeltünk a változására. Nem foglalkoztunk például a levegővel. A karantén idején érezhetően javult a levegő minősége, mivel kisebb volt a repülőforgalom, rögtön éreztük a változást. Nálam a virágok erőteljesebbek lettek, és itt fészkelt egy rigó, a harmadik emeleten, az ajtóm fölött… Számomra ezek mind jelek. A korlátozások miatt csendesebb, frissebb lett a levegő a városban is. Joseph Beuys az ember felelősségére mutatott rá: felelősek vagyunk a környezetért, egymásért, a világért, a tágasabb világért, mert a szellemi, spirituális világgal is együtt kell tudnunk élni – ezt, mint antropozófus is képviselte. Mi most azt tanuljuk, hogyan kell újra rátekinteni a dolgokra, a helyzetünk is ezt kívánja. Van egy helyzet, egy vírus, van az oltás-téma, a maszk-téma, bizonytalanság, félelmek, feszültség egymás közt, ki egészséges, kitől kaphatom el – és hogy mi lesz ezeknek a kimenetele, az csak idővel derül majd ki. 

- Joseph Beuys természetesen nem látta előre, hogy nekünk ilyen kérdésekkel kell szembe nézni, de rámutatott, hogy felelősséget kell vállalni magunkért, egymásért, a világért. 

- Igen, ezt a gondolatot képviselte a hő témáját kutatva. A hő őselem, belőle indul minden. Amikor megszületik egy gyermek, az első, amire figyelünk, hogy melegben legyen, mivel a táplálkozásból, emésztésből eredő saját hője csak később fog működni. A hő adja a lehetőséget, hogy éljünk. Megfigyelhetjük a hő és a kapcsolódás összefüggését. Amikor melegünk van, kipirulunk, puhább lesz a bőrünk, szinte kitágulunk; amikor fázunk, sápattak leszünk, összehúzódunk. A hő-minőség jelen van az ember életműködéseiben, az emésztés-táplálkozás, a szív-vérkeringés területén, ezzel együtt olyan lelki működésekben, mint a szeretet, a lelkesedés, az alkotóerő. Amikor a hő tűzkapcsolatáról beszélünk, láthatjuk, hogy a hőnek van fénykapcsolata, hiszen a tűzben is látható egyfajta fényesség, és van kapcsolata az anyagszerű keménységgel, mert ha túl extrém a hő, elégeti az anyagokat. Az ember az egyetlen földi lény, aki tüzet tud csinálni és tudja is kezelni. A görög mitológia szerint Prométheusz ellopta az Istenektől a tüzet és nekünk adta. Azért lettünk önállóak, mert a tűz alkotási minősége által tudjuk tovább alkotni a világot. Az összefüggés itt abban áll, hogy éber lesz az ember a tűz által, a hő pedig átalakító lehetőség. 

- Említetted a főzést, ami szintén átalakulás és alkotás.

- Így van, a nyersanyagból étel lesz. De a nyersanyagnak is kell a hő, hiszen napfény érleli a paradicsomot, a gabonát, a gyökér növekedéséhez szintén szükséges, erre utal a sárgarépa narancssárga színe. Joseph Beuys az alkotást, az átalakulást, a fejlődést képviselete, és mindebben a hő az alaptéma. 

- Életrajzából kiderül, a II. világháborúban a német légierőnél szolgált, és 1944 márciusában lezuhant repülőgépével. Életét nomád tatárok mentették meg a Krímben azzal, hogy testét állati zsiradékkal, viasszal kenték be, majd filcbe tekerve tartották melegen. Ez az élmény további életére, műveire is hatást gyakorolt.  

- A történetben témáinak, anyaghasználatának a mitológiája rejlik, mivel a művészetében filcet, viaszt és zsírt használt. Ezekre az anyagokra a hő elem, a hőtartó minőség jellemző, melyek szimbolizálták a szociális eszközként szolgáló hő témát. Ezen túlmenően hővel kapcsolatos szociális eszköz az érdeklődés is, amikor kinyitjuk magunkat valamilyen téma felé. Nagyon szépen mutatja ezt a folyamatot a virág; a mag csírázik, növekszik, levelet hajt, virágot hoz, kinyílik, színes, illatozik, száll a virágpor – aztán pedig jön a méhecske, kapcsolatot teremt a viasszal; a méhviaszból gyertya lesz, abból láng és fény – ez mind hő minőség!

- A méhek társadalma szintén nagyon érdekes.

- A méhek – a királynő, a herék és a dolgozók – hármasságban működnek együtt. A központ a királynő, aki a herék segítségével folyamatosan teremti az új életet, és ott vannak a dolgozók, akik a világból hozzák a virágport, készítik a mézet, az anyagot. A hármas tagozódás az emberben egységet alkot, a méheknél különböző feladatokban nyilvánul meg. A méhek teste a kaptár, de ők annyira hő-lények, hogy az egész világon tudnak kommunikálni egymással, és az igazi szellemi feladatuk a beporzás, ezáltal lesz gyümölcs, termés.  A méhek hő-természetét közvetlenül is érezni a kaptár mellett, vagy méhekkel teli virágzó fa alatt – a vibrálásban, zümmögésben, és a méhcsípésben. 

- Alkotott műveket méhekről?

- Csinált méhkirálynő domborművet például – de műveiben nem igazán a művészet a fontos, hanem a mögöttes filozófia. Amikor Krefeldben jártam, ahol egy kastélyban művészeti munkái láthatók, leginkább a műhely hangulata fogott meg, mert ott érezni, hogyan dolgozott. Furcsa látni a műveit kiállításon, kis papírokra is rajzolt, firkált, bemutatott egy-egy folyamatot. A másik aktivitásáról a performanszokról fotók, filmfelvételek maradtak. Rudolf Steinerhez hasonlóan, a múzeumok, kiállítások létét aktivitás nélkül nem tartotta lényegesnek. 

(Kérdezett: Szepesi Dóra)

Illusztrációk:

1. kép: Közös mű, Sz.D. próbapapírját, (amelyen pasztellkrétákat próbált) M.K. kiegészítette képpé.

2-5-ig Martin Keizer művei. 

Joseph Beuysról ezt a kis videót emeltem ki az internetről: https://www.youtube.com/watch?v=e7pIGGcIoLk 

Böjte Csaba ferences szerzetes neve régóta ismerősen cseng; tudjuk, kicsoda és milyen nagyszerű hivatást művel, ám egy nemrégiben megjelent könyvből még közelebbről megismerhetjük. Böjte Csaba füveskönyve – Örömhöz segítő gondolatok – ez a címe a különleges kötetnek, amelyben Csaba testvér gondolatait Csender Levente, József Attila-díjas író öntötte formába. Közös munkájuk kapcsán Csender Leventével készítettem interjút.*

A kötetet füveskönyvként kezdtem olvasni, lapozgatva, szemezgetve, a témákból válogatva, de annyira beszippantott, hogy egyben, az elejétől a végéig el kellett olvasnom. Egyébként küllemében is nagyon szép – a fotókat Lettner Krisztina készítette, az illusztrációkon Soós Csilla ólomüveg-készítő művész alkotásai láthatók.

Csaba testvér rendkívül szimpatikus, közvetlen, önazonos ember, hétköznapi történeteket köt össze – közérthetően – örökkévaló szempontokkal. Könyvében találunk gondolatokat a szeretetről, Istenről, az emberről, a teremtett világról, a nevelésről, és van egy utolsó fejezet, amelynek az a címe, hogy Új korszak hajnalán. Sokszor éreztem olvasás közben, hogy frissíthetnénk az olyan szavak jelentését, mint például hit, remény, szeretet, bizalom, türelem – mert bizony nagy szükségünk lenne ezekre a tartalmakra! A sok jó történet és megállapítás között különösen megragadott Csaba testvér egy mondata, azóta is emlegetem magamban: „Aki hisz, mindig a legjobb társaságban van”.

Böjte Csaba atya gyermekvédelmi munkájáról és annak támogatási lehetőségeiről, leveleiről, programjairól a www.magnificat.ro honlapon tájékozódhat az olvasó, és a facebookon is követhető a könyvcímen található oldal, ahol minden második este, élő adásban olvasói kérdésekre válaszol Csaba testvér.

A könyv megrendelhető: https://helikon.libricsoport.hu/fooldal/konyvek/bojte-csaba-fuveskonyve/

*Csender Leventével készült interjúm a következő linkre kattintva olvasható:
http://www.barkaonline.hu/megkerdeztuek/7565-megkerdeztuk-csender-leventet-bojte-csaba-fuveskonyve-kapcsan

Tisza Kata terápiás feldolgozásregénye

Feszültséggel, szorongással teli időszakot élünk, a családok, mikroközösségek összezárva kell, hogy éljék a napjaikat. Már ezért is nehéz, hát még akkor, ha a kiegyensúlyozatlan légkör hátterében sérült kötődésmintázat áll. A szenvedő fél összetéveszti a bántalmazást a szeretettel, és ez oly sok fájdalmat okoz, hogy akár szó szerint belekékül – mint a könyvborítón ábrázolt macit szorongató alak... Vajon meghaladható-e az általában gyerekkorból hozott sérült kötődésmintázat, és ha igen, hogyan?

Érzelmi manipuláció

Tisza Kata élethelyzeti krízis-coach, társadalomkutató és író – az érzelmi manipuláció bántalmazó kapcsolatokban megjelenő formáiról ír már tizenöt éve. A 2000-es évek derekán megjelent négy regénye bestseller lett, ezekben még nem tudatosan, de lényegében ugyanezekkel a témákkal foglalkozott. Azóta kutatta, elemezte, tanulmányozta az irodalomterápia keretei közt, a műfajt és a témát. Mára mindkettő létjogosultságot nyert, sokan foglalkoznak vele – az ő könyvei mégis egyediek. Hogy miért? Mert ötvözi a szépirodalmat, a pszichológiai ismeretterjesztést és az önismereti-önfejlesztő irodalmat – megalkotva ezekből a feldolgozásregény terápiás irodalmát. A komplex hatású új műfaj vonulatába tartozó kötetei 2017-től évente jelentek meg: Akik nem sírnak rendesen, A legjobb hely a városban te vagy (versek), Most – Túlélő leszel, nem áldozat, és 2020-ban, a Kékre szeretni című könyv, amely Nóra és Dávid kapcsolatán keresztül egy abortusztörténet hátterét tárja fel.

Anyaseb, apaseb

„Ez a legdurvább darab, amit valaha írtam – mondja a szerző –, nem is véletlen, hogy záró darabja az abúzus sorozatnak, nem lehetett kihagyni. Az abortuszkérdés stigmatikus, tabusított, ellentmondásos és nagyon nem a helyén kezelt, sok mindent felvet a férfi, a nő, a társadalom felelősségéről. Fontosnak tartottam, hogy mutassuk meg, hány abortusz mögött áll súlyos bántalmazástörténet – végső soron mindannyiunk anya- és az apasebe.” Tisza Kata sok levelet kap nőktől, akik megírják, hogy az ő abortusztörténetük mögött is hasonló erőszaktörténet van, és beszámolnak róla, mekkora erővel rántják ki őket a szégyenből a könyv olvasása utáni felismerések. Férfiak is írnak, van, hogy csak ennyit: “Dávid én vagyok, hová forduljak segítségért?” Akik eddig nem ismerték az érzelmi bántalmazás természetrajzát, ráismernek, megértik, mi történik, és ez sokszor felér egy újjászületéssel. De a könyv nemcsak párkapcsolati válságban segíthet, a problémát mozgató dinamika rámutathat a családban lezajlott vagy a jelenben zajló anya-lánya, apa-lánya, vagy más hozzátartozóval való kapcsolatra, baráti, munkatársi viszonyra is.

Hogyan haladható meg?

„Az irodalom meg tudja szólítani az érzéseket, a tudomány le tudja őket horgonyoztatni egy olyan keretrendszerbe, ahol nemcsak érzek valamit, hanem meg is értem, hogy azt miért érzem. – elemezte a szerző egy interjúban a műfaj jellemzőit. Ahogy ez a kettő szinkronban találkozik, olyan erőt termel, amivel meg tudom cselekedni azt, ami kiszabadít a fogságból, amiben vagyok. Végül is át tudom írni a traumát, ami meghatározza az élethelyzetet, amibe beleragadtam.” A könyv elindíthat egy terápiás folyamatot, erőt ad, visszaigazol – és ez akár önmagában is elég lehet ahhoz, hogy az illető cselekvővé váljon a saját életében és ne legyen önmaga áldozata.

A Kékre szeretni figyelemre méltó könyv. Fontosnak tartom, hogy a témával foglalkozzanak szülők, pedagógusok, és a segítő szakmák képviselői, hogy észre tudják venni, mi lehet egy fiatal vagy bárki depressziója, viselkedészavara mögött. Családban, baráti körben is észrevehetjük az érzelmi manipuláció jeleit – és akkor lépjünk, változtassunk; kérjük szakember segítségét.

*A könyv itt megrendelhető:

https://www.libri.hu/konyv/tisza_kata.kekre-szeretni.html?gclid=EAIaIQobChMI6u3_1LKX7wIV8AWiAx1oxAd8EAAYASAAEgJKzfD_BwE

Testünk táplálásán kívül lelkünket, szellemünket is tápláljuk, de itt sem mindegy, hogy mivel. A legjobb „falatokat” a bölcsek által közölt igazságok és gondolkodási utak mentén találjuk, amelyek az emberi lény lényegéhez vezetnek. Önismeret, értelemkeresés, életünk, mint műalkotás – mindezek témái a filozófiának. A létkérdések mindig is érdekelték az embert. Gondoljunk csak az ókori görög delphoi Apollón templom feliratára: „Ismerd meg önmagad!” – ami arra hívja fel a figyelmet, hogy az ember önnön lényének világos megismerésével és megértésével lehetőség nyílik arra, hogy saját életét megfelelően irányítsa.

De mi is az a filozófia?

A filozófia a bölcsesség, az igazság szeretete vagy másként kifejezve: A filozófus a bölcsességet szerető és a bölcsességet, az igazságot kereső ember. (Az ógörög philos szó barátot, a philia szeretetet, míg a sophia bölcsességet jelent.)

Legjobb, ha értő vezetéssel tájékozódunk és olvassuk a bölcsek – például Szókratész, Platón, Arisztotelész, Kant, Hegel, Sartre – műveit, vagy éppen csak szemezgetünk gondolataikból, hogy aztán életvezetésünkre vonatkoztatva profitáljunk belőle.

Szeretném az érdeklődők figyelmébe ajánlani kedves ismerősöm weboldalát, amelyet böngészve értékes szempontotokat, gondolatokat találunk.

A szerző: Koródi Márta, filozófia tanár, gyógypedagógiai Waldorf-iskola és gyógypedagógiai intézet munkatársa, húsz éve él Németországban. A weboldal – magyar és német nyelven áll rendelkezésre –, több programot, lehetőséget kínál az együttgondolkodásra.

Fotó: Sóstói András

*https://marta-korodi.com/hu/kezdolap/

Ennek a levesnek a receptjét Finnországból hozta Dragomán György, kedvenc íróm. Megjelent a szakácskönyvében és egy videóban be is mutatta, hogyan készíti, ennek alapján főztem meg. Nagyon finom lett! Karácsonyra is el lehet készíteni, de télen bármikor, mert a hal a víz elemhez tartozik és a hideg évszak eledele a makrobiotikus tanítások szerint. A videóban minden jól követhető, de nem mond pontos adatokat a hozzávalókról, ezt én írom most le magam szerint.

Hozzávalók 4 személyre: 50 dkg lazacfilé, 2,5 dkg vaj, 2,5 dl főzőtejszín, 2 közepes sárgarépa, 1 petrezselyemgyökér, 4 nagy krumpli, 1 fej hagyma, 2-3 babérlevél, őrölt bors, 2-3 szem szegfűbors, egy kis reszelt szerecsendió, 1 csokor friss (vagy egy fél zacskó szárított) apróra vágott kapor – egyébként ízlés szerint. Só és citromlé.

Elkészítése: A hagymát megtisztítjuk, és apró kockákra vágjuk, majd egy fazékban az olvasztott vajon megpároljuk. Ebbe tesszük bele a megtisztított és kockára vágott gyökeres zöldségeket. Most jöhetnek a fűszerek, ezekkel egy kicsit megforgatjuk, majd felöntjük vízzel, hogy ellepje. Közben a megtisztított krumplit kockákra vágjuk és beletesszük a zöldségek mellé. Ismét vizet öntünk bele, ezt már a levesre méretezve – és megsózzuk (ízlés szerint 1-2 kávéskanálnyi sóval). Amikor a krumpli megfőtt, beletesszük a kb. 5X5 cm-s szeletekre vágott lazacfilét, a tejszínt és a kaprot. Ezután már csak 3-4-5 percig főzzük takaréklángon, mert a hal nagyon hamar készen van.

Tálaláskor néhány csepp citromlevet csavarjon mindenki a tányérjába – ízlés szerint. Nem baj, ha marad a levesből, másnap is fogyasztható.

 A könyv itt érhető el: https://www.lira.hu/hu/konyv/ismeretterjeszto-1/szakacskonyvek/fozoskonyv-irasok-fozesrol-es-evesrol

Fotó: Szepesi Dóra

Csuth Judit riporter arról kérdezett, hogy a mostani járványhelyzetben hogyan készülhetünk fel a téli időszakra, melyek azok az életmódbeli tanácsok, amelyeket érdemes megszívlelni. A Katolikus Rádió Kapcsolatban című műsorát november 6-án, 11 órától hallgathatjuk meg, azután az archívumban is hozzáférhető lesz.

Link: https://myonlineradio.hu/katolikus-radio

Végre itt a tökszezon! Együnk gyakran ebből az aranyló színű zöldségből!

A hokkaidótök édesebb, „gesztenyésebb” ízű és kissé tömörebb szerkezetű, mint a többi fajta sütőtök. Mossuk meg, vágjuk ketté, a magokat kanállal vegyük ki, dobjuk ki, de a magokat is megsüthetjük, miután megmostuk. Legegyszerűbben sütve készíthetjük el, úgy, hogy 2-3 centiméter vastag darabokra vágjuk, sütőpapírral bélelt tepsiben előmelegített sütőben közepes hőfokon 15-20 percig sütjük. Villával ellenőrizzük, hogy megfelelően puha lett-e.

A legegyszerűbb tökleves receptje következik, ezt akár italként is fogyaszthatjuk, langyosan, melegen ajánlott.

Hozzávalók 4 tányérra: egy közepes hokkaidótök fele, egy vöröshagyma, egy kb. 10 cm-s darab Wakame alga, egy fél teáskanál só, 1,5 liter víz.

Elkészítése: A tököt megmossuk, kimagozzuk – nem kell meghámozni –, kisebb darabokra vágjuk. A vöröshagymát meghámozunk és négyfelé vágjuk. A Wakame algát eltörögetjük. A hozzávalókat kevés sóval beletesszük a kuktába és ráöntjük a vizet. Kukta üzemmódban főzzük, miután felment a nyomás, még főzzük 20 percig takaréklángon. Ezután hagyjuk kicsit kihűlni, majd nyissuk ki a kuktát és botmixerrel pürésítsük. Nagyon finom és egészséges italt kapunk, bögrében vagy levesként tányérban tálalhatjuk. Kiegészítés: pirított tökmagot, főtt gabonát is tehetünk hozzá.

Fotó: Szepesi Dóra

A megfelelő vitamin- és gyógynövény fogyasztás* mellett gyerekkori kedvenceket elevenítettünk fel a karantén hetei alatt. Ott kezdődött az egész, hogy nem kaptunk lisztet a boltban, csak búzadarát. Jó, akkor ebből fogunk készíteni valami finomat! Milyen rég volt császármorzsa! Hogy is kell csinálni? Több receptet kipróbáltam, a régi szakácskönyv jól bevált utasítása szerint sikerült a legjobbra, és ez a legegyszerűbb mód. (Nem teljesen makrobiotikus, de majdnem!:)

Császármorzsa

Hozzávalók 4 személyre:

2 db tojás, 2 dl tej, 4 csapott ek cukor, 2 csipet só, kb. 200 g búzadara, 4 ek vaj, ízlés szerint mazsola, citromhéj, a tálaláskor sárgabaracklekvár

Elkészítése:

A tojást elkeverjük a tejjel, hozzáadjuk a cukrot, sót, reszelt citromhéjat és annyi búzadarát, hogy palacsintatészta-szerűen folyós legyen.
Minimum 1 óráig állni hagyjuk, de egy tálban eltehetjük a hűtőbe, jó, ha éjszakán át pihen. Felhasználás előtt még egyszer jól megkeverjük, majd egy rozsdamentes serpenyőben vagy lábosban felolvasztjuk a vajat, és beleöntjük a masszát.
Addig keverjük egy falapáttal, közben darabokra vágjuk, míg morzsáira nem esik szét, sütés közben rászórhatunk egy maroknyi megmosott mazsolát is és még ezzel is néhányszor átkeverjük. Tálaláskor baracklekvárt tehetünk rá.

Búzadarából készülhet egy másik finomság, és ez a

Túrógombóc

Hozzávalók 4 személyre:

50 dkg túró, 3 db tojás, 2 dl búzadara, egy csipet só, 10 dkg prézli, 2 evőkanál olaj. A tálaláshoz egy kevés porcukor, 2 dl tejföl vagy csupán baracklekvár.

Elkészítése:

A túrót villával áttörjük, majd összegyúrjuk a tojásokkal, a búzadarával és a keveréket megsózzuk. Ezután jó, ha 3-4 órát áll, hogy megdagadjon a búzadara, fedjük le és tegyük a hűtőbe. Elkészítés előtt ebből a masszából, vizes kézzel kisebb gombócokat formázunk, majd egy fazék forrásban lévő vízben kb. 5 perc alatt kifőzzük őket. Akkor főtt meg a gombóc, ha feljön a víz tetejére. A kifőtt gombócokat szűrőkanálban lecsöpögtetjük. Közben a zsemlemorzsát olajon aranybarnára pirítjuk, ebbe forgatjuk bele a gombócokat. Porcukorral megszórva és/vagy tejföllel kínáljuk. A tejföl helyett baracklekvár vagy szilvalekvár is illik hozzá.

Na és még egy különlegesség, aminek a receptjét most találtam az interneten. Ez is nagyon finom, érdemes kipróbálni:

Rántott tejbegríz

Hozzávalók:

1 liter tej, 8 dkg kristálycukor (a cukrot kihagytam), 2 dkg vaníliás cukor, 18 dkg búzadara, 1 db citromnak a reszelt héja (ez nem fontos), 1 csipet só. Ebből a mennyiségből kb. 8-10 szeletünk lesz.

Szükséges a panírozáshoz liszt, tojás, 1 csipet só, zsemlemorzsa, a kisütéséhez étolaj.

Elkészítése:

Tejbegrízt főzünk a szokásos módon, úgy, hogy a forrásban lévő tejbe belekeverjük a vaníliás cukrot, majd állandó kavargatás mellett beleszórjuk a darát. Amikor már kellően sűrű, kicsit hagyjuk kihűlni és egy megvizezett jénai edénybe öntjük, ebben hagyjuk megdermedni annyira, hogy szeletelhető legyen. Én egy kerek formában dermesztettem meg a grízt, amit cikkekre vágtam, majd szokásos módon paníroztam. (Először mindkét oldalát lisztbe mártjuk, majd a felvert tojásba, végül pedig a zsemlemorzsába.)

Forró, lehetőleg 175-180 C fokos olajban süssük ki mindkét oldalát, 3-4 perc alatt szép aranybarna színe lesz és a bunda kellemesen ropogós. Tálaláskor porcukorral szokták meghinteni, de ez elhagyható, és jöhetnek hozzá még feltétek: kakaó, fahéj, lekvár, kompót, főzött aszalt gyümölcs,sűrűbb szörp, csokoládé öntet.

* Naponta rendszeresen C-vitamin és D-vitamin, tablettában illetve cseppekben, valamint nyers vöröshagyma, fokhagyma, hordós savanyú káposzta, és frissen reszelve vagy por alakban gyömbér különféle gyógyteákba.

Fotó: Szepesi Dóra

Akár akarjuk, akár nem, a pénz életünk fontos része. Hogy áldássá vagy átokká válik-e, attól függ, milyen viszonyban vagyunk vele. Vajon van-e, és ha igen, mi a helyes hozzáállás ebben a kérdésben? A választ most is a népek meséiben kereste Csóka Judit klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus, hipnoterapeuta, meseterapeuta, akivel interjút készítettem.

A teljes beszélgetés az alábbi linkre kattintva olvasható:

http://www.konyv7.hu/magyar/menupontok/felso-menusor/folyoirat/mesek-a-penzrol--beszelgetes-csoka-judit-meseterapeutaval

A szerző könyvei az alábbi linken megrendelhetők:
https://www.libri.hu/szerzok/csoka_judit.html

Vajon hogyan éltek a nők száz évvel ezelőtt?  Hogyan tekintettek a nők testére, és hogyan érezték magukat ők a saját testükben? Milyen volt a társadalomban elfoglalt helyzetük? Szécsi Noémi legújabb könyvében kamaszkortól időskorig kíséri végig a 19. század végén és a 20. század elején, egy paradigmaváltó időszakban élt nők életét. Arról a korról ír, amikor a nők társadalmi szerepének változása és a modern testtudatosság kialakulása jelentős változásokat hozott az addigi szemléletbe.

Szécsi Noémit kérdeztük*

Legújabb életmódtörténeti műve a 19-20. század fordulójára kalauzol, témája a szépség, egészség, termékenység és szexualitás. A könyv kamaszkortól időskorig mutatja be a test meghatározó szerepét a női sorsban az 1800-as évek végétől az 1900-as évek első évtizedéig.

- A kötetnek egyik legfontosabb forrását dr. Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő hagyatékában fellelhető századfordulós rendelési naplók képezik. Hogyan találtál rá a dokumentumokra? Mi volt bennük a legérdekesebb?

- Sokan írtak már Hugonnai Vilmáról, és rendszerint megemlítették a rendelési naplókat, bár rendszerint olyasmit, amiből a páciensei társadalmi összetétele leszűrhető. Az eseteket önmagukban még nem elemezték. Tudtam, hogy a könyvek az Orvostörténeti Múzeum Levéltárában találhatóak. Sok más mellett, nagyon érdekes volt látni, hogy az akkor orvosnőként az országban egyedül működő Hugonnai Vilmához többségben nők fordultak. A doktornő sokszor foglalkozott várandós nőkkel, bábákkal együttműködve szüléseket kísért, és gyakran nem csupán testi, de pszichés problémákkal is fordultak hozzá vagy a szexuális élet zavarai miatt mentek orvoshoz, és kértek tőle tanácsot.

- Számomra szimpatikus, ahogyan Hugonnai Vilma a szegényektől nem kér pénzt a vizsgálatért és olcsóbb gyógymódokkal kúrálja őket. Az is nagyon érdekes, ahogyan megjelennek a kor áramlatai az egészségügyben, például a vegetáriánizmus, a vízkúra, a fürdőkúra valamint az öltözködés terén a reformruha…

- Hugonnai Vilma egyrészt takarékoskodásból, másrészt tudományos kíváncsiságból lett vegetáriánus az egyetemi évei alatt. Olyan jól érezte magát, hogy később mint orvos gyógymódként is alkalmazta a növényi étrendet több különféle betegségre is. A vegetáriánus étkezés fogalma a 19. századtól kezdett terjedni, sokszor fürdőkúrák része volt, de mikor éppen divatos lett volna, jött az első világháború és azalatt meg azután inkább kényszer lett a hústalan étkezés. A reformruha egyszerűen olyan ruha volt, amely nem igényelt fűzést, a test természetes alakját követte. Sokan kardoskodtak ugyanis amellett, hogy a szoros fűző viselete egészségtelen, összenyomja a belső szerveket. Káros talán leginkább azért volt, mert korlátozta a nők mozgásszabadságát. Bár az alakformálás szempontjából is volt szerepe, viselete passzívabb létezésre, a dekoráció funkciójára korlátozta a nőket. Talán éppen ezért álltak ki a reformruháért az akkor szerveződő feministák is, a Feministák Egyesülete ugyanis 1904-ben alakult meg.

- Emlékszem Kertész Erzsébet Vilma doktorasszony című könyvére. Úgy tűnik, a téma most is időszerű, nemrég jelent meg a Hugonnai Vilma-képeskönyv, kislányok számára. Hogy tetszik ez a feldolgozás?

- Nagyon jó kezdeményezésnek tartom, egyébként a szerző, Kertész Edina elkötelezte magát a női sorsok gyermekkönyves feldolgozása mellett, azóta újabb kötet jelent meg egy másik hősnővel. Ugyanakkor nagyon várom, hogy egyszer elkészüljön egy életrajz is Hugonnai Vilmáról, ha már regény és mesekönyv is született az életéről bőven.

- A könyvben kifejtett témák – szépség, egészség, termékenység és szexualitás – mindig aktuálisak. Persze van változás, korunkban a testkultusz hangsúlyos, a fiatalság a legnagyobb érték… mi a véleményed erről?

- Az ifjúság kultusza a 20. század második felétől erősödött fel, és persze nem csupán a külsőségek és a test kapcsán, hanem a kultúrában is. A fiatalságnak megvolt az értéke a múlt századfordulón is, különösen a házassági piacon és persze a nők kapcsán. Hiszen a középosztálybeli nő számára a szép és fiatal test volt az a tőke, amiből a legtöbbet kellett kihoznia egy megfelelő státuszú és anyagi helyzetű férj révén. A középosztálybeli nők ugyanis nem dolgoztak, nem is dolgozhattak, a férj jelentette gazdasági létalapjukat. Akkor egy nő már huszas évei közepétől vénlánynak számított. Ma már nincs ilyen fogalom, a nők gyakorta 30-40 évesen kötik első házasságukat, de azért a fiatal vagy fiatalos test nyilván örökre a vágy egyik legfontosabb tárgya az emberiség számára.

- Ebből a könyvből megtudhatunk arról is sok mindent, hogy milyen örökséggel kell szembenéznünk. Fény derül rá, hogyan tekintettek abban az időben a nők testére, és hogyan érezték magukat ők a saját testükben. Az utóbbi években előtérbe kerültek olyan kérdések, amikről eddig nemigen esett szó: az érzelmi, fizikai bántalmazás okozása és elszenvedése, ezek generációkon átívelő hatásait pszichológusok, terapeuták boncolgatják: vajon átfordítható az örökölt sors traumája poszt-traumás növekedésbe? Hogy látod ezt a kérdést?

- Őszintén szólva nem mélyültem el ebben a témában.

- A könyvet olvasva feltűnt, hogy Hugonnai Vilma is negyvenévesen szülte a legkisebb gyerekét; te éppen a könyv írása közben voltál várandós. Hogyan hatott ez a munkára?

- Ez bizonyára sokat segített az anyaságról szóló fejezet megírásában, hiszen közelebbről láttam a szempontokat. Egy negyvenes várandós nőnek ma rengeteg szűrővizsgálaton kell részt vennie, akkoriban ez a perspektíva nem létezett, és az orvostudomány sem állt olyan szinten, hogy a születés előtt bármit megtudjanak a magzatról. Magát a terhességet is csupán a magzat megmozdulása után, a 4-5. hónap körül tudták biztosra venni, terhesgondozásra nem jártak a nők, akkor fordultak orvoshoz, ha vérzést vagy a magzatmozgás lanyhulását tapasztalták vagy esetleg közvetlenül szülés előtt, hogy az orvos vagy bába esetleg megmondja a szülés valószínű időpontját.

- A legutóbb egy interjúban azt mondtad, lehetséges, hogy nem írsz már szépirodalmat, inkább kultúrtörténettel foglalkozol. Mit tudhatunk a következő könyvről?

- Most nem írok könyvet. Vannak ugyan távoli terveim, de egyelőre még lehetőségem sem lenne írni, amíg a most tízhónapos kisfiam bölcsődébe nem megy. Az elmúlt évek kultúrharca bennem úgy csapódott le, hogy hagyom a szépirodalmat tőlem távolra sodródni, de a nőtörténet feltárását továbbra is fontos ügynek tartom. Viszont igazából valami egész mást szeretnék elkezdeni a közeljövőben, remélem, sikerülni fog.

Szepesi Dóra

*Interjúm az Új Könyvpiac decemberi számában jelent meg

A könyv a következő linkre kattintva megrendelhető:

https://www.libri.hu/konyv/szecsi_noemi.lanyok-es-asszonyok-aranykonyve.html

Vajon mi „haszna” van a lázas betegségeknek? Milyen táplálékokkal tankolhatunk fel kikeletkor a szervezetünket? – ezekre és hasonló kérdésekre találunk választ az alábbi cikkemben.*

Télen nagyobb a szervezet fehérje- és zsiradékigénye, így a tavaszi tisztítókúrák éppen a felgyülemlett salakanyagok eltávolítását szolgálják. Kultikus jelentésén túl, ez a feladata a húsvéti böjtölésnek is. Az anyagcsere és a kiválasztás serkentése már februárban megkezdődhet. A február szó a latin „febris”-ből ered, és ebből származnak a nyugati nyelvek láz, tisztulás (Fieber, fever) jelentésű szavai. Ezért úgy gondolom, ez a mögöttes jelentés arra is utalhat, hogy a februárban jelentkező lázas megbetegedéseknek is jelentősége van: a szervezet „kiégeti” és kihajtja magából a fölöslegeset, megszabadul azoktól az anyagoktól, amelyekre már nincs szüksége. Ilyenkor takarítunk is a lakásban és gondolataink, terveink között sem árt szelektálni, hogy az újnak, az érkezőnek legyen helye.

Szántóföldi saláta
A rügyek és hajtások anyagépítő folyamataiban tavasszal sokkal hatékonyabban van jelen a kén, mint a kifejlett szárban, levélben. A nyelv itt is rávezet a mögöttes jelentésre: a kén latinul „sulfur”, ami egy szóösszetétel és azt jelenti, „sol ferro”, azaz naphordozó. Nem közömbös tudnunk ezt, miközben friss rügyekből, zöld levélkékből készítünk salátát: általuk szinte fényt fogadunk magunkba. Egyes vidékeken húsvét előtt, zöldcsütörtökön készítik az úgynevezett szántóföldi salátát. A növényekben aktívan jelenlévő erők serkentik a szervezet anyagcsere folyamatait.

A következő növények nyers, zsenge leveleiből készülhetnek saláták: zsázsa (ezt otthon is csíráztathatjuk), gyermekláncfű, csalán, saláta, cickafark, lándzsás útifű. Ez utóbbiból, csalánból és a pitypang apróra vágott gyökeréből fűszerlevest készíthetünk. Belekeverhetjük zöldséglevesekbe, vagy rászórhatjuk a tetejére. A kénes folyamatokkal együtt jár a magas C vitamin tartalom is. Főként a salátaboglárkát javasolják tavaszi fáradtságban és reuma esetén fennálló renyhe anyagcsere élénkítésére. Fiatal nyírfaleveleket is keverhetünk a salátába, oldja a szervezetben a megkeményedési tendenciákat, és segíti a kiválasztást. A tavaszi fény és levegő hatása akkor lesz hát teljes, ha testünket nem csak bőrünkön keresztül, és a légzés által éri, hanem a zsenge zöldek jóvoltából az étkezés által is.

Ha a friss hajtások naphordozó növekedési ereje átjárja az embert, az áttisztított szervezetben a lelki-szellemi tartalmak is megújulva bontakozhatnak ki. Itt említjük meg a gyümölcsnapokat, amit az év során bizonyos időközönként beiktathatunk. Bár a gyümölcsben százalékos arányban kevés a fehérje, minőségileg mégis rendkívül értékes: dinamikus erői által az ember anyagcseréjét serkenti, salaktalanítási folyamatait szabályozza. Tavasszal ezért végzik például a léböjt kúrákat, ezeket azonban avatott szakértő segítsége nélkül ne kezdjük el. A gyümölcsevést azonban mindenkinek ajánljuk. Nincs rá szabály, hogy mikor együnk gyümölcsöt, általában a leghatásosabb 20 perccel étkezés előtt, vagy 3 órával utána fogyasztani. Sokan esküsznek rá, hogy délelőtt csak gyümölcsöt kell fogyasztani. Alátámasztja ezt az a tény, hogy a kiválasztó szervek éjfél és dél között a legaktívabbak, és munkájukat evvel segítjük.

*megjelent a Napi Elemózsia 2014 februári számában (fotó: Szepesi Dóra)

Beszélgetés Martin Keizer művészeti terapeutával

- A karácsony nagyon nagy téma! Szeretném, ha az antropozófia, a szellemtudomány szemszögéből beszélnénk egy kicsit az adventről, az ünnep szellemi-spirituális-vallásos hátteréről. Az a kérdés merült fel bennem, hogy vajon miért tölti el a karácsonyi készülődésben az embert a várakozás gyermeki érzése. Miért ragadja magával – még a nem hívőket is – egy bensőséges, vallásos hangulat, amikor a Jézus gyermek születésére várunk?

- Az advent azt jelenti, hogy várakozunk, készülünk a születésre, az új életre. Ennek az időszaknak az lenne a szerepe, hogy lecsendesedjünk, tisztuljunk, foglalkozzunk a szellemi világgal, a belső világunkkal is. Érdekes módon a négy adventi hét és a kisgyermek első három éve között összefüggést találunk, mert a gyermek hároméves koráig adventi hangulatban él. Kérdés, hogy mire várakozik a kisgyerek? Az én-je megszületésére készül, ami a második, harmadik év között inkarnálódik a testébe. Tény, hogy életünk első két-két és fél évére egyáltalán nem emlékszünk, mert csak az én által rögzített eseményekre tudunk visszaemlékezni, és ez azt jelzi, hogy körülbelül hároméves korig nem kapcsolódik a fizikai testhez az én. A kisgyermek tehát várakozik az én-jére, persze közben tudat alatt „dolgozik” magán – ahogyan mi is dolgozunk, befelé fordulunk, meditálunk, vagy praktikusan készülünk a karácsonyra. A legfantasztikusabb a gyerek első három évében az utánzás. Honnan jön az utánzás? Mi az az impulzus, amitől ugyanazt akarják csinálni, mint a környezetükben élők? Ez nem egy tanult képesség, az utánzást, mint szellemi működést az ember hozza magával a saját testfelépítés által.

- Egy kisgyermek finom, puha, ártatlan, közelében érzünk valami földöntúlit, angyalit. Azt is mondjuk, tiszta lap!

- Igen, tiszta lap. Földi szempontból mondhatjuk, formátlan, ezért teljesen nyitott. Lassan, az utánzással fejlődik, táplálkozik, formálódik testi-lelki-szellemi szinten is. A szülők gondozzák, ápolják őt, segítik az utánzási képesség kibontakozását. Itt felmerül a nagy kérdés, hogyan kell nevelni a kisgyermeket. Mit is jelent a nevelés? Azt jelenti, hogy sokszor túl direkten külső mintákat adunk, saját elképzeléseinket akarjuk megvalósítani, ahelyett, hogy inkább őt figyelnénk, mi ébred benne, mi az, ami fontos számára, mit kell kezelnünk. A gyerek érzékeny, érzéki lény, minden érzéke nyitott. Mindent, ami körülötte van, elsősorban utánzással, tiszta naivitással behívja, beszívja magába, mindent szeretettel befogad, ami felé jön, utánozza, amit maga körül lát, tapasztal. Az utánzás, mint szellemi hatás, olyan működés, ami a test által valósul meg. A waldorf óvóképzésen ezt szoktuk testvallásosságnak nevezni, és ez lesz a moralitás alapja a későbbi életben. A gyereklélekben a világ jó, ez alapminőség. De ha nem figyelünk eléggé, olyasmit közvetítünk számára, ami igazán nem felel meg az életkorának. A gyerek semmire nem fog nemet mondani, és befogadja, mert tudat alatt, ösztönösen tanulni, utánozni akar, ezért minden, amit a környezetétől kap, hatást gyakorol a testi-lelki működésére. A lényeg az, hogy finoman és figyelemmel, ne csupán gondolkodással, magyarázással, túl sok szóval „ébresztgessük.” Hogyha a gyermek három évig egy egészséges „világburokban”, a szülők, nevelők között úgy él, hogy minden, amit utánoz, valóban megfelel neki, róla szól, akkor nagyon egészséges testbe tud megszületni az én-je. A kisgyerek az első három évében tehát adventi hangulatban él, miközben földi testben megtanulja, amit a szellemi világ hierarchiáitól ajándékba kapott; az utánzás által megtanul járni, beszélni és gondolkodni. Ez egy misztérium! Az első három év a gyermekség misztériuma! Jó lenne adventben ezt egy kicsit jobban átérezni magunkban, hiszen ez egy csoda, mint ahogyan maga a születés és az élet is az. Hároméves kor körül, amikor az én-je már megszületett, megváltozik a gyerek, elkezdődik a dackorszak; ez azt jelzi, hogy most már ő van! Három évig magától ment minden, utána a saját énje kezdi vezetni, és amit addig tudat alatt gyakorolt, ezután tudatosabban kell folytatnia.

- Adventben tehát lehetőségünk nyílik arra, hogy egy kicsit másképp, mondhatni gyermeki szemmel tekintsünk az életünkre?

- Igen. Az év során a sötétség felé tartunk, hidegebb az idő, befelé fordulunk. Felnőttként a belső fény teremtése lenne az adventi készülődésben a feladatunk. Külső fény már úgysincs sok, akkor nézzük meg, hogy mi az a belső fény! Foglalkozzunk a biográfiával: honnan jövök, hol tartok, miben vagyok most – közösségben, otthon, saját gyerekkel –, mindezekre a kérdésekre egy kicsit rátekinthetünk.

- A képzőművészet is segíthet ebben a foglalatosságban. Nézzük meg az illusztrációnak választott képeket! Raffaello Sixtusi Madonnája például egy ismert mű, amelyen középen látható Mária a gyermekkel, és mögöttük, a felhőkben, gyermekarcokat fedezhetünk fel.

- Itt a még meg nem születettséget ábrázolta a festő, a kis fejecskék a világéterben vannak, majd lassan láthatóvá válnak, és egyszer csak valahol megszületnek. Az első rajz őket ábrázolja. Felhőszerűen, sok kis apró arcot látunk, néhány már tisztán kivehető. Még nincs test, csak a fej – mert onnan indul a „fej-lődés”. Érdekes ez a magyar szó, a fejlődésben benne van a fej! Az embrionális folyamatban is az látszik, hogy a fej a legfejlettebb. A kisbaba relatív nagy fejjel születik és az érzékszervei ébrednek fel a leghamarabb: már az első nap felébred a látás a fényre, a hallás a hangra. Azután jönnek a végtagok, nézi a kezét, megtalálja a lábát… Az emberképet tekintve, látszik, hogy a fejlődés föntről lefelé indul.

A második képen láthatjuk, hogy a magasabb szellemi hierarchiák vezetik, ami születni akar. Színekben is érzékelhető a szellemi- és a földi világ közötti különbség. A két világ még egy teljes világ-burkot alkot. Erre különféle elnevezések léteznek, például világéter, világtojás, világsejt...

A harmadik képen, a két világ, mint idea, csatlakozik egymáshoz: ez az anya-gyerek világ vagy felnőtt-gyerek világ. A színek itt is érzékeltetik a két világ különbségét, fényeiben benne van a világéter emléke, de kicsit földiebbek, melegebbek a színek, és formálódik a burok.

A negyedik képen, Raffaello Sixtusi Madonnája nyomán, egy részlet látható, Mária és a Gyermek. Raffaello korai reneszánsz festménye a művészetben adventi minőség. A reneszánsz azt jelenti, újjászületés; itt már az alakok testesebbek, felismerhetők, kicsit reálisabbak, de nem annyira a mindennapi élet hangulatát tükrözik, inkább a valláshoz, a spiritualitáshoz kapcsolódnak. Az ünnepi minőséget valójában, mind a négy képben megtaláljuk.

- Érdekes téma az ünnep maga. Mit jelent nekünk az ünnep?

- Az ünnep teljesség, földi-lelki-szellemi teljesség, a jó értelemben vett vallásosság, mint összhangulat. A Raffaello kép is ettől ünnepi, meditálhatunk rajta, mit ábrázol: Mária és gyermek Jézus, vagy talán Szent Szófia és Krisztus? Mert a gyermek arca elég felnőttes az eredeti képen. Szép színeivel, lágy tónusaival emelkedett, de valójában azért ünnepélyes, mert a szellemi, a lelki és a fizikális egy hangulatba kerül. Az ünnep nem csak anyagi síkban ünnep, lelkileg is jó, ha jól érzi magát az ember, de ha még emelkedünk, és azt is belevisszük, hogy mit ünnepelünk, akkor lesz valóban teljes. A karácsonyban az is fontos, hogy az ünnepet nem tudjuk Jézus születése nélkül igazán átélni. Nemcsak mint ideára vagy történésre gondolunk, hanem lelkiekben is átéljük a születést magunkban. Szellemi szinten pedig emlékezünk arra, hogy mi történt 2000 évvel ezelőtt és hogyan foglalkozunk ma ezzel. Így a múltból a jövő felé is nyitunk. A kisgyermek is azért ünnepélyes lény, mert nyitott a világ felé, testi fejlődésében a jövő felé. Egész világa nyitott: mindent örömmel megfog, szájába vesz, megkóstol, az egész hangulat körülötte ünnepi minőség. A szellemi működést a teste által érzékelhetjük, és ezt nevezzük a már említett testvallásosságnak. Jó értelemben vett vallásosságról van szó, amikor Isten természetesen működik bennünk, minden külsőség nélkül. Számomra az ősbizalom is egy vallásos minőség. Az ősbizalmat a teremtő lénytől kapjuk, ezért ez egy tiszta, külsőségek nélküli vallás. A gyerek maga a megtestesült ősbizalom. Amikor az első három évben ezt az ősbizalmat képesek vagyunk ápolni, gondozni, burokban tartva óvni, hogy ne sérüljön, akkor egy jó alapot kap a gyermek a további életévekre. Adventben egy kicsit mi, felnőttek is az ősbizalomban létezünk. Most, amikor egyre rövidülnek a nappalok, és növekszik a sötétség, tudatosan kell keresnünk a sötétség ellentétét, a fényt.

- Hogyan? Te például hogyan keresed?

- Én egész adventben ezekkel a témákkal foglalkozom a művészeti terápiában és a képzésben. A beszélgetésünkre is készültem egy kicsit, átgondoltam, most is ebben vagyok. A munkámba bekerül a téma, nem szeretnék csak bármit csinálni ilyenkor. A megfigyeléseknél fontosnak tartom, mivel foglalkozunk, mit figyelünk meg, mint például ezeket a képeket, amiket bemutattunk. Vagy megfigyelünk például egy Buddha-, egy Krisztusábrázolást, vagy ikonokat, a Mária, Kisjézus, Krisztus témában, ezek lelki ablakok a szellemi világ felé. Aztán a meditatív megfigyelésekbe bevisszük a finom önismeretet, önébredést, beszélünk is róluk. Számomra adventi munka, hogy mindenkinek megtaláljam ezeket a feladatokat. Szoktam hallgatni gregorián zenét, az is meditatív. Folyamatosan szól a háttérben, ma is, egész nap. Középkori zene, reneszánsz előtti, tehát adventi, születés előtti – mintha templomban élnék most. Ilyesmikkel foglalkozni nagyon jól lehet. Ez azt jelenti, – de nálam relatív könnyen működik –, hogy adventben ne legyünk folyamatosan közösségben, ne mindig kifelé fókuszáljunk, hanem befelé. Bírjuk a csendet. Fogadjuk el a csöndet körülöttünk. Ne keressük mindig az aktivitásokat emberekkel. Ezért a munka mellett, előtte, utána, kicsit keressük az egyedüllétet, amikor legbelsőbb kérdéseinkre kaphatunk választ. Befelé fordulva új, mélyebb kapcsolatok születhetnek saját magunkkal. Keressük, ami bennünk születni akar. Az a capella zene, a gregorián éppen ezt a folyamatot segíti. A szerzetesek visszavonulnak a cellába és meditálnak. Nem csak a közös feladataikkal vannak elfoglalva – mint a kert vagy a konyha, hanem befelé figyelnek. Ez az adventi minőség. A kisgyermek témája tér itt vissza: ő így születik, fogalma nincs, hogy hova került, mert annyira mély álomban van még. Aztán lassan felébred, felismeri a fényeket, apa, anya, testvérek hangját, saját kis környezetét. Ezért fontos, hogy ő magával foglalkozik, azzal, hogy ő hogy van, még a saját teste sem ismerős. A táplálkozáson keresztül is fokozatosan, finoman kerülnek a testébe az anyagok, és ezáltal kezd földi emberré válni.

- Ha költőien fogalmazunk, az újszülött olyan tiszta és érintetlen, mint a frissen esett hó. Ezért szeretjük a fehér karácsonyt?

- Igen, a hó, hihetetlen szellemi anyag! Víz, de hát mégsem víz, mert kristályokból áll. A hó félig eltakarja a földet, és ezáltal az egész világ fehér, emelkedett… Amikor tavaly Norvégiában jártam, az egész kisváros fehér volt, a fjordok is. Másfél méter hó mindenütt! Érzed, hogy nem teljesen a két lábadon jársz, a földön vagy, de óvatosan kell sétálni és akkor nagyon finoman létezel ott. Egész nap kint voltam, mert jó a hóban lenni, néha egy kávét megiszik az ember, hogy ne hűljön ki. A három nap alatt azt éreztem, hogy az egész testem tisztul. Nem kell diétázni se! Talán egy kicsit több halat ettem, az is egy tiszta lény általában, – és azt tapasztaltam, hogy a hideg által tisztulok.

- Ezért szeretnek az emberek síelni járni?

- Lehet, de az sport, és inkább aktivitás, mint lecsendesedés. Egyébként az a világ egy csoda, amikor 1000-2000-3000 méter magasan vagyunk és csak hó és hideg meg sziporkázó fény vesz körül! Erről az jut eszembe, hogy – képben megfogalmazva –, az első három évben a gyerek onnan indul, a magas hegyekből… mint hangulat, a Himalájából érkezik, ahol csak hó és fény van. A hó alatt van ugyan föld, ami kemény, szilárd, de elsőre nem azt látjuk. Aztán a növekedése során lassan lefelé halad, kicsit kevesebb már a hó, több a földi anyag, a testből több látható, a működése is jobban differenciálódik – mint hangulat, olyan ez, mint a természetben az időjárás változása –, és lassan leérkezik a magasból, a földi világba. Szóval a gyermek és a hó nagyon hasonló! Ha figyeljük őt, és ő vezet minket, tiszta marad benne, amit nem veszünk túl direkten kézbe. No, persze a gyerek nem hó, de értsük úgy ezt a hasonlatot, hogy az első három évben úgy kell őt kezelni, mint a friss havat… „Hóvatosan!” – ezt most találtam ki!

- Hűha! De milyen jó kis szó!

- Összefügg! Ez a szó most itt született… Szeretem az ilyet! A spontaneitás is egy külön téma: a gyerek nincs annyira benne a dolgokban, azért játékos, kreatív. Egy kicsit megfoghatatlan, egy kicsit naiv és kitalál új dolgokat – ezeket nem kell korrigálnunk! Mint ahogy a havat sem kell rögtön fölsöpörni… óvatosabban kell sétálni! A gyerek első három éve és a hó – izgalmas összefüggés! Kezeljük egy kicsit ezzel a hangulattal a gyerekeket. Hiszen a hóesésben mi is gyerekek vagyunk újra, játszunk, nevetünk, örülünk a hónak, mert megérinti a bennünk élő „belső gyermeket”, akire jobban kellene figyelnünk. Adventben, karácsonykor könnyebben kapcsolódhatunk hozzá, az ünnepben átélhetjük a gyermekkor misztériumát.

(Kérdezett: Szepesi Dóra)