A piros gyümölcsök jótékony hatásairól sokat hallunk, szezonjukban érdemes tudatosítani ezeket. A cseresznye, a meggy, az eper és a málna, meg a ribizli és az áfonya segíti az emésztést, serkenti a máj és az epe működését, vírusölő, vízhajtó hatásukat is ismerjük. A cseresznye és a meggy káliumtartalmánál fogva a szervezet sav-bázis egyensúlyának fenntartásában, az izmok egyenletes energiaellátásában segít. A meggyet cukorbetegek is fogyaszthatják, mert kevesebb cukrot tartalmaz, mint a cseresznye. A ribizlit kiváló gombaölő hatása miatt is érdemes fogyasztani, természetesen cukor nélkül. A vörös áfonya az egyik legerősebb antioxidáns, semlegesíti a szabadgyököket, a húgyúti betegségek megelőzésére és kezelésére kiválóan alkalmas. Piros gyümölcs még a gránátalma, a kínai mazsola (lícium) és a gyümölcsként számon tartott paradicsom.

Legjobb, ha nyersen, teljesen éretten és frissen fogyasztjuk a gyümölcsöket, de levest, süteményt, desszertet, dzsemet, lekvárt is készíthetünk belőlük. Következő cikkünkben egy piros gyümölcs desszert receptet osztunk meg olvasóinkkal.

Nemcsak a karácsonyi kekszek adalékanyagaként, hanem egészségvédő hatása miatt is érdemes fogyasztani az ánizst. Legegyszerűbb, ha teát főzünk belőle és azt kortyolgatjuk akár napi rendszerességgel.

A tea főzése: két deci vizet felforralunk, majd ezzel leöntjük a csészébe előkészített egy teáskanálnyi egész vagy őrölt ánizst. Lefedve hagyjuk állni 5 percig, majd szűrjük le és fogyasszuk el. Amennyiben erősebbet vagy gyengébbet szeretnénk készíteni, kísérletezzünk az adaggal és az áztatási idővel.

Általában az emésztőrendszer panaszait orvosolhatjuk hatóanyagaival, mint például a hasfájás, puffadás, hányinger, és a gyomorrontás kellemetlen tüneteit. Étvágygerjesztőként is ajánlják. Az ánizstea hatásos enyhe altató, nyugtató. Az ánizs karbantartja az idegrendszert, segíti az anyagcserét, ellazítja az izmokat. Gyulladáscsökkentő hatása miatt természetes hurutoldó hatású, légúti betegségek, köhögés esetében enyhíti a tüneteket. Bőrproblémákra is ajánlják: a natúr ánizsteával lemoshatjuk például a pattanásos bőrfelületet, de a rovarcsípéseket is bekenhetjük ánizsos folyadékkal. Ízesítetlen ánizsteával öblögethetjük a szánkat is, fog- és ínyproblémák esetén nagyon hasznos segítség. Ebben az esetben, ha külsőleg használjuk az ánizsteát, érdemes erősebbre főzni úgy, hogy legalább 10 percig hagyjuk állni a forrásban lévő vízzel leforrázott adagot, majd leszűrve kellemes hőmérsékletűre hűtjük.

A közelgő Pünkösd alkalmából régi gyerekzsúrok kedvenc receptjét elevenítjük fel. A titka az, hogy jól kidolgozzuk dagasztáskor a tésztát, és hagyjuk megfelelően megkelni.

Hozzávalók 6 adaghoz

A tésztához: 50 dkg finomliszt, 2 dkg élesztő, 7 dkg vaj, 3 dl tej, 1 evőkanál cukor, 2 db tojás sárgája, 1 dkg vaj a tepsi kikenéséhez.

A diós töltelékhez: 30 dkg darált dió, 15 dkg cukor, 10 dkg vaj.

Az öntethez: 7 dl tej, 4 db tojás sárgája, 1 db vaníliarúd belseje, 6 dkg cukor, 1 púpozott evőkanál finomliszt.

Elkészítése: a lisztet egy beleszitáljuk egy tálba, a tejet meglangyosítjuk, belemorzsoljuk az élesztőt, hozzáadjuk a cukrot és felfuttatjuk (röviden felfőzzük). Ezután a vajat megolvasztjuk és a tojások sárgájával meg a felfuttatott élesztővel együtt a liszthez adjuk. Ezután bedagasztjuk úgy, hogy hólyagos legyen. Meglisztezzük és letakarva kelesztjük kb. egy órát, amíg duplájára nő. Ezután kb. 2 cm vastagra nyújtjuk és kis pogácsaszaggatóval (vagy pálinkáspohárral) kiszaggatjuk. A tepsit vagy a tortaformát kivajazzuk (kiolajozzuk), összekeverjük a darált diót a cukorral. A kis tésztakorongokat beleforgatjuk az olvasztott zsiradékba és meghempergetjük a cukros dióban, majd szépen sorban lerakjuk őket a tepsibe. (Figyelem! Fontos mozzanat, hogy egyenként zsiradékba mártjuk a tésztakorongokat, jobban átsül, és ettől tálaláskor könnyen, mutatósan szétválnak a megkelt, megsült süteménydarabkák.) Tehetjük egy sorba, te akár több sorba is. Ezután előmelegített sütőben 200°C-on kb. 45 percig sütjük. Ügyeljünk rá, hogy a tetején lévő dió oda ne kapjon.

Amíg a tészta sül, elkészítjük a sodót: Felforraljuk a tejet, benne a vaníliával, majd a tűzről levéve félretesszük. Egy másik edényben a tojás sárgákat kikeverjük a cukorral és a liszttel, és kanalanként hozzáadjuk a forralt tejet, amivel takarék lángon sűrűre, de még folyékonyra főzzük. Amikor megsült az aranygaluska és kissé kihűlt, kis tányérokba tálaljuk, adagokat tépünk belőle és leöntjük a sodóval.

A kávé áldásos hatásáról sokat lehet olvasni. Mértékletes fogyasztás esetén például serkenti a szív, a központi idegrendszer és a vesék működését. Feldobó, frissítő  és inspiratív hatását mindannyian tapasztalhatjuk, de egészségvédő szerepe is lehet. Örömmel olvastam legújabb kutatások eredményeiről: a kávéivásnak fontos szerepe van a szív- és tüdőbetegség, a szívroham megelőzésében és a fertőzésekkel szembeni védekezésben. 

Nemrég tudtam meg, hogy Johann Sebastian Bach kantátát írt Kávékantáta címmel. Valószínűleg ő is szerette a kávét. Lehetséges, hogy a kávé hatása is belejátszott, hogy ilyen sok remekművet írt?  Tavaly pünkösdkor a természet zümmögése kísérte pünkösdi kávéivásomat, az sem volt rossz! A zenedarab már inkább egy barokkos kávéházat idéz, akinek van kedve, itt meghallgathatja Bach művét:

https://www.youtube.com/watch?v=fXUGulSZSh0 

Fotó: Szepesi Dóra

Hozzávalók: egy marék rizstészta, marinált kápia paprika, apróra vágott savanyú uborka, sárgarépa, egy kevés ananász, főtt fafülgomba, egy kevés napraforgóolaj (vagy olívaolaj). Legjobb, ha az uborkát, a fafülgombát és a zöldségeket magunk savanyítjuk, úgy, hogy egy kis ecetes salátalében egy napig állni hagyjuk. A kovászos uborka levében is állhatnak a zöldségek, ha már van kovászos uborkánk.

Elkészítése: A savanyított zöldségeket, a gombát felaprítjuk és egy pici olajjal meglocsoljuk. Hozzákeverjük az apró kockákra vágott ananászt, a marinált kápia paprikát. A rizstésztát forró vízben egy percig főzzük, majd leszűrjük és a zöldségekhez adjuk.

A friss csalánlevélből tehetünk zöldturmixokba, salátákba, egyéb zöldségekkel keverve főzhetünk belőle levest, főzeléket is. Ha csak csalánból főzzük, egy kicsit vad íze lesz, de a vasadagunkat megkapjuk.  A tavasz és a nyár a legalkalmasabb időszak az éves csalántea adagunk begyűjtésére is.

Tiszta levegőjű, szennyezettségtől mentes helyen szedjük a csalánt, ollóval vághatjuk a zsenge csúcsokat és a szép leveleket. Ha csupasz kézzel szedjük, a benne lévő hangyasav égető csípését érezzük a bőrünkön, de ez a népi hagyomány szerint megvéd a reumától. A hajtásokat és leveleket félárnyékban kiterítve egy nagy konyharuhán alaposan szárítsuk ki, majd vászonzacskóban vagy papírzacskóban tegyük el hűvös, száraz helyre a kamrában. 

Fotó: Szepesi Dóra

A nyár zöldsége a brokkoli, de egész évben kapható, fogyasszuk gyakran!

Hozzávalók: 20 dkg brokkoli, 1 evőkanál olaj, 1-2 sárgarépa, gyökérzöldség, só, miszó vagy szójaszósz, 5 dkg főtt gabona. Apróra vágott petrezselyem.

Elkészítése: a megtisztított és darabokra vágott gyökérzöldséget az olajban 10 percig pároljuk, majd hozzáadjuk a rózsáira szedett, megtisztított brokkolit, megsózzuk és egy pici vízzel feleresztve puhára pároljuk. 1 liter vízzel feleresztjük, felfőzzük. A végén hozzáadjuk az apróra vágott petrezselyem zöldjét és miszóval vagy szójaszósszal ízesítjük. Tálaláskor tehetünk bele főtt gabonát: árpát vagy barnarizst. Miszó helyett tejföllel is behabarhatjuk, vagy tálaláskor keverünk a tányérunkba egy-egy evőkanállal.

A májusi virágzáskor begyűjthetjük a téli teák kellemes adalékanyagait. Természetesen most, frissiben is készülhetnek ivólevek, szörpök, vagy gyors elfogyasztásra "ízesített vizek", úgy, hogy például a citromos limonádés kancsóba beleteszünk néhány csipet friss virágszirmot: vadrózsát, bodzát vagy akácvirágot, kakukkfüvet. 

Ugyanezeknek a forrázott változata fogyasztható teaként, ízesíteni sem kell, élvezzük a természetes ízeket! Gondoljunk a téli napokra és félárnyékos helyen egy asztalterítőre terítsük szét a szirmokat, szárítsuk alaposan meg, mert ha nincs jól kiszáradva, bemolyosodhat. Jól szellőző vászonzacskóban vagy üvegben tartva eláll. 

Fotó: Szepesi Dóra

Mikszáth Kálmán bevallása szerint úgy keveredik írásaiban a fikció a valósággal, mint a köles a mákkal. Bár a köleses mákban eltérő a méretük és a színük miatt szerintem könnyebb megkülönböztetni a kétféle magot, mint kedvenc írómnál kibogozni, mi mese és mi valóság, de ez az étel mindenesetre mesés. Finom és tápláló, legalább annyira élvezetes a fogyasztása, mint egy-egy Mikszáth novella vagy regény olvasása.

Hozzávalók: 1 csésze köles, 2-3 evőkanál mák, méz, aszalt gyümölcs

Elkészítése: A kölest megmossuk és kétszeres vízben feltesszük főni. Amikor forr, takaréklángon puhára főzzük, figyeljük, ha kell, utántöltjük egy kis vízzel. Kb. 10-15 perc alatt készen van. Még hagyjuk fedővel letakarva, a gőzben. Közben a mákot megdaráljuk. A kölest nem forrón, de még melegen összekeverjük a darált mákkal, egy pici mézzel és tányérokra halmozzuk. Aszalt gyümölccsel díszítve tálaljuk. Reggelire, uzsonnára és vacsorára is finom.

Májusban kezdődik a spárgaszezon és hónapokig tart. Miért ne kezdhetnénk bele egy jó kis spárgakúrába, mindenféle kötelezettség nélkül?

Minél frissebben fogyasztjuk, annál jobb! Hatóanyagai révén serkenti az anyagcserét, főként a vizelet kiválasztásán vesszük ezt észre. Ami még előnye, hogy kalóriaszegény és rostban gazdag, végül, de nem utolsó sorban nagyon finom.

Spárgasípoknak is nevezik a spárganövény hajtását. Kétféle spárgát kapunk, a sárgás-fehér színűt, ilyenkor a hajtást még a föld alól szedik ki; és a zöldet, ami már a föld fölött a napfény hatására lesz zöld. Legjobb frissen elfogyasztani, minél hamarabb felhasználni. Hűtőszekrényben egy-két napot eláll. A spárganövényt egészben hagyjuk vagy darabokra vágjuk. A szárak keményebb végét levágjuk egy éles késsel és vékonyan meghámozhatjuk, ha már nem zsenge. A spárga végein lévő bimbó a legfinomabb. Főzési ideje rövid, általában 10-15 perc elegendő.

Hogyan fogyasszuk?

A többi zöldséghez hasonlóan grillezhetjük, párolhatjuk, és levest főzhetünk belőle. Beletehetjük tepsis rakott zöldségekbe, gabonával vegyíthetjük. Nyersen is fogyaszthatjuk, salátába tehetjük, zöld turmixokhoz lehet egy alapanyag. De akár naponta néhányszor magában el is rágcsálhatunk egy-egy szálat. Adagolása lehet például 3X1 darab, (mintha „gyógyszert” szednénk), ha sokkal többet eszünk, egyszer csak elegünk lesz belőle, és a cél nem ez. Enyhén kesernyés íze van, de ez kellemes.

Nem is gondolnánk, milyen egyszerűen készíthetünk üdítő italt! A kenyéritalhoz hasonlóan tejsavas erjesztéssel készül, tavasszal, böjt idején nagyon előnyös a fogyasztása, persze bármikor ajánlott. Mint a többi tejsavas erjesztéssel készült étel, ital (például a kovászos uborka, savanyított káposzta) nagyon jótékonyan hat az emésztésre.

Elkészítése: egy kancsóba vagy befőttesüvegbe tegyünk 3-4 evőkanálnyi zabpelyhet, 1-2 evőkanálnyi zabkorpát öntsük fel 1-1,5 liter langyos vízzel, fedjük le és hagyjuk állni. Egy-két nap múlva beindul az erjedés, ha megkóstoljuk, már savanykás íze van. Reggel egy pohárkával öntsünk le a levéből úgy, hogy a sűrűje a kancsóban maradjon, és igyuk meg apró kortyokban éhgyomorra. Nap közben is fogyaszthatjuk.

Legfőbb szempontunk a változatosság. Kikeletkor fokozatosan több nyers zöldséget, csírát fogyasztunk, a főzési módok pedig annyiban változnak, hogy ritkábban használjuk a sütőt, a kuktát, egyre gyakrabban párolunk, gőzölünk, blansírozunk vagy sütünk hirtelen, rövid ideig kevés olajon. A főtt, durumlisztből készült tészták évadja jön, zöldséges ízletes szószokkal tálaljuk (lásd előző receptünket). 

Tavasszal több vízzel főzünk, kevesebb sót, kevesebb olajat használunk és a miszót is csökkentjük, vagy az enyhébb miszó változatot vesszük elő. A fűszerezésnél térjünk át a friss konyhafüvek használatára. Akár egy balkonládában is nevelhetünk petrezselymet, metélőhagymát, bazsalikomot, így mindig van friss zöld levelű zöld fűszerünk.

A tavaszi energiák kiegyensúlyozására kiválóan alkalmasak a fermentált zöldségek és hüvelyes termékek, mint például a sóban eltett, néhány óráig préselt zöldségek, a savanyított káposzta, később a kovászos uborka, a keleti népek étlapjáról pedig válasszuk a tofut, a tempeh-t és a miszót, ez utóbbiból az árpamiszót vagy a rizsmiszót. 

Egy nagyon egyszerűen elkészíthető erjesztett gabonaital receptjét osztjuk meg legközelebb, a hozzávalókat máris lehet készíteni: zabpehely és zabkorpa. 

Az olasz tagliatelle nevű tészta fészek formája adta az ötletet. A durum lisztből készült metélt tésztát felcsavart formában kifőzzük, tányérra tesszük és különböző vékony csíkokra vágott zöldségekkel, salátával, zöld levelekkel díszítjük.

Öntetet is készíthetünk hozzá: 2-3 evőkanál tahin (szezámmag krém), ehhez 1 evőkanál mustár: krémesre keverjük – ha száraz, egy kevés szezám olajat tegyünk hozzá.

A szezámkrém helyett használhatunk joghurtot vagy tofu tejfölt is.

Kamránkban még a tavalyi télálló gabonákból, gyökérzöldségekből, káposztafélékből, hagymából és szárított hüvelyesekből, fűszernövényekből, algákból van készletünk, ezeket egészítjük ki a frissen termett zöld levelű zöldekkel. Az étlapot folyamatosan frissítjük, akár a kertből, akár a piacról származó zöldségekkel, mint például a spenótfélék, az újhagyma, a hónapos retek vagy a kelkáposzta, majd a zsenge zöldborsó és a karalábé. Ne felejtsük a kirobbanó életerővel bíró csíráztatott magvakat, amelyekről korábbi cikkeinkben már többször volt szó. 

A gyümölcsök közül még csak almát és körtét kapunk, lassan lesz eper is, és persze az egész évben kapható banán, narancsfélék. Amennyiben elsősorban éghajlatunknak megfelelő gyümölcsöket fogyasztunk, az aszalt gyümölcsök és az olajos magvak is előnyt élveznek. Miután tavasszal változékony az időjárás, néha még melegíteni kell magunkat, olykor pedig már frissíteni, hűteni, de mindenképpen harmóniára törekszünk. A gabonák közül a következőket ajánljuk: barnarizs, mert egész évben kiegyensúlyoz, a köles, ami melegít, a búza és az árpa, mert többek közt frissítenek és erőt adnak. Mindezek egész szemesen főzve, vagy töret, liszt formájában feldolgozva, felváltva fogyaszthatók. Különösen ajánlott a durum lisztből készült tészták fogyasztása, (az olaszok rengeteg fajtát ismernek), egy kis zöldséges szósszal komplett második fogás. 

Hamarosan következik egy durumtésztás recept, és a tavaszi főzési módokról a jövőhéten bővebben írunk majd. 

Ígértük, hogy felelevenítjük a miszóleves receptjét. Íme:

Hozzávalók 4 személyre: 

1 fej hagyma, 2–2 db sárgarépa és petrezselyemgyökér, egy kis darabka káposzta, (felaprítva személyenként kb. 1 csészényi), 1 csészényi mungóbabcsíra, 1 db beáztatott shiitake gomba, árpamiszó, apróra vágott petrezselyemzöld vagy metélőhagyma, 2 cm wakame alga, tavasszal csírával dúsíthatjuk. A képen látható mungóbab csírát 5-10 percig főzni kell, egyéb csírákat (pl. lucerna, zsázsa) tálaláskor nyersen is a tetejére szóratunk.

Elkészítés:

Gyökér-szár-gumó és leveles zöldség legyen benne, idény szerint bármi. 1-1 db sárgarépát, petrezselyem gyökeret, zellert, karalábét gyökérkefével folyóvíz alatt megtisztítjuk, a zellert, karalábét szükség szerint késsel is hámozzuk. A fazék aljára tesszük az előre beáztatott algát, vagy egy nagy csipet instant wakame algát, s erre jönnek sorjában a zöldségek: ferdén, kb. ½ cm-s karikára vágott gyökeres zöldségek, gumósok, rá 1 fej hámozott, nagyobb darabokra vágott vöröshagyma, egy 10 dkg-s darab fehér káposzta, kisebb darabokra vágva, 1-2 db előzőleg beáztatott, darabolt shiitake gomba.

A zöldségeket 2 liter vízzel feleresztjük, és egy csipet tengeri sóval feltesszük főni. Amikor felforrt, takaréklángon addig főzzük, amíg a gyökeresek fog alá való puhaságúra főnek. A babcsírát az utolsó 10 percben tesszük hozzá. A miszót akkor keverjük bele, amikor már levettük a tűzről, úgy, hogy a levesből kiszedünk és abban oldunk fel keverőtálban személyenként 1-1 kávéskanálnyi miszót. (Tányéronként, külön is beletehetjük: gyerekeknek borsószemnyi, nőknek kávéskanálnyi, férfiaknak ennél lehet egy kicsit több.) A miszót már nem főzzük, mert élő élelmiszer és hő hatására veszít értékéből. A miszóleves melegítve már nem is annyira finom, mint frissen.

A Könyvfesztiválon, április 22-én, szombaton 15-16 óráig dedikálom Pirosmadár című verseskötetemet a Napkút Kiadó standján, a Millenáris B épület földszintjén, a 31. standon. 

Szeretettel várok minden kedves érdeklődőt, találkozzunk, beszélgessünk egy kicsit. Persze szívesen dedikálok is.

Helyszín: Millenáris, Budapest, Kis Rókus u., 1024

Húsvétra ajánlunk egy franciás különlegességet. Egy kicsit munkás elkészíteni, de évente egyszer-kétszer megéri, főként, ha ünnepi asztal dísze lehet. A terrine szögletes vagy ovális magas falu edény neve a franciáknál, ebben készül a zöldséges fogás.

Hozzávalók 4 személyre: 100 g édeskömény, 100 g sárgarépa, 200 g brokkoli, 1 teáskanál tengerisó, kb. 1/4 l zöldségleves, néhány szép, kelkáposzta levél, fűszersó, ízlés szerint frissen őrölt szerecsendió, egy citrom leve, 2 teáskanál agar-agar (növényi zselatin), 2 tojásfehérje (kihagyható, de akkor még 1 teáskanál agar-agart tegyünk bele), 1/4 l tejszín (növényivel helyettesíthető)

Elkészítése: A zöldséget megtisztítjuk, az édesköményt és a répákat hosszában negyedekre vágjuk, a brokkolit rózsáira szedjük. Mindezeket a zöldséglében 5-10 percig dinszteljük. A kelkáposzta leveleit forró, lobogó sós vízben, fedő nélkül 2 percig blansírozzuk, hideg vízzel leöblítjük és a téglaalakú sütőformát kibéleljük vele. A zöldséglevet 1/4 literre kiegészítjük, ízesítjük fűszersóval, szerecsendióval és a citromlével. Az agar-agart összekeverjük egy kis vízzel, hozzáadjuk a zöldségléhez és felfőzzük. Beleöntjük a tejszínt is, és hagyjuk kihűlni. A tojásfehérjéket felverjük és amikor a folyadék megszilárdult, belekeverjük.

A zöldséget rétegesen helyezzük a formába, ráöntjük az előbb elkészített masszát, ráhajtjuk a leveleket és hideg helyen hagyjuk megszilárdulni.

Néhány éve népszerű volt a reformkonyhában, manapság inkább az egzotikus éttermek kínálatában találjuk. 

A miszó fűszeres ízű sós szójababpüré, ételek ízesítéséhez használják. Japánban mindennapos eledel például a miszóleves, amit itthon is egyszerűen elkészíthetünk: különféle gyökeres, gumós és leveles zöldségekből főzünk egy natúr zöldséglevest, majd a szójababpürével ízesítjük. A miszó japán szó, magyarul azt jelenti, az íz forrása. Amellett, hogy karakteres íze van, gyógyhatásáról is híres, segíti az emésztést, a szívműködést, és elősegíti a szervezetünkben lerakódott nehézfémek kiválasztását. Akár naponta is fogyaszthatjuk, változatosan, különféle zöldségekkel, unásig. 

Tehetjük szedvicskrémbe, salátaöntethez, ízesíthetünk vele gabonafasírtot, zöldségköretet, és készülhet belőle miszóleves. Ez utóbbit rengeteg változatban készíthetjük, attól függően, hogy milyen zöldségeket használunk hozzá. Évszakonként változhat az összetétele. A klasszikus miszóleves lényege, hogy gyökeres- gumós- és leveles zöldségek is kerülnek bele, ezen kívül egy kis darab tengeri zöldség, (wakame alga) és kiegészítésképpen tofu vagy tészta, tavasszal zöldségcsíra. A kész levesbe keverjük a miszót, személyenként 1-2 kávéskanálnyit, és ezzel már csak 1-2 percig vagy egyáltalán nem főzzük. Hamarosan jövünk egy alap miszóleves recepttel!

Sokan azt hiszik, hogy a szusi valami nagyon egzotikus étel, és van is benne valami, mert fő alapanyaga a Nori alga. Ám nem szükséges nyers halat bele tenni, főtt rizzsel és zöldségekkel is készülhet. Elkészítése nem igényel különösebb ügyességet, ha van egy szusigyékényünk, gyerekjáték az egész!

Előkészítjük az alapanyagokat: főtt rizst vagy akár más főtt gabonát (kölesből is finom például), főtt vagy nyers zöldségeket csíkokra vágva, (gyökereseket, nyers uborkát, káposztát és tofuszeleteket, de még csírákat is), odakészítünk az asztalra egy vízzel teli tálkát, ebben fogjuk a kezünket megnedvesíteni. A szusigyékényt egy deszkára terítjük, erre helyezzük a Nori algalapot. Most a főtt és lehetőleg még kissé meleg rizst nedves kézzel elegyengetjük az algalapon, úgy, hogy a széleken kb. 1-2 centiméter kimarad. Ekkor a rizsréteg hosszanti szélére ráhalmozzuk a zöldségeket. Feltekerés előtt az algalap széleit benedvesítjük, így tapad és nem esik szét a tekercs. A zöldséges végén kezdjük a tekerést a szusigyékény segítségével, természetesen úgy, hogy a gyékényt nem tekerjük bele... Egy kis gyakorlat és ügyesen menni fog! Rövid ideig maradhat a gyékényben a tekercs, míg összeáll az egész. A tekercs végein benyomkodjuk az algalapot. Végül levesszük a tekercsről a gyékényt, és éles késsel kb. 2 cm vastag szeleteket vágunk belőle. Salátával, citromszelettel, kiviszelettel, hagymakarikákkal tálaljuk. 

Fotó: Szepesi Dóra

Bár itthon nem terem tengeri zöldség, érdemes kipróbálni a bioboltok és a keleti élelmiszerboltok polcain található algákat. Előnyük, hogy természetes ásványi anyag forrásra találunk bennük, könnyen emészthetők. Legjobb, ha a napi étkezésünkbe csempésszük őket, szóval ne főzzünk algafőzeléket, mert attól talán megcsömörlenénk, de egy kis darab wakame alga például minden zöldséglevesbe belefér. A miszólevesnek pedig elengedhetetlen tartozéka. 

A hiziki és az arame alga a zöldséges fogások tartozéka lehet, színesíti a fogásokat, nagyon dekoratív egy színes zöldséges tányér a fekete algacsíkokkal. A nori alga a közismert szusi jóvoltából nyert polgárjogot nálunk is. Aki nem szereti a tengeri halas szusitekercset, készíthet magának zöldségeset is, nem kell hozzá más, mint egy kis főtt rizs és némi párolt vagy friss zöldség. Hamarosan megmutatjuk, hogyan készíthetünk otthon szusit! 

Húsevőknek is ízlik. Tápláló növényi fehérje, könnyen emészthető, tavaszi energiája van.

Hozzávalók 4 személyre: 25 dkg tofu, szójaszósz, 1 cikk fokhagyma, kukoricaliszt, szójatej, szezámmag, olaj a sütéshez.

Elkészítése: A tofut tetszőlegesen kb. 5x10 centiméteres, 1 cm vastagságú darabokra vágjuk. A szeleteket egy tányérra tesszük, fűszerezzük: szójaszósszal lecsöpögtetjük, zúzott fokhagymával ízesítjük. Legalább fél órát állni hagyjuk, hogy a semleges ízű tofu felvegye az ízeket. Ezután kukoricalisztben megforgatjuk és forró olajban mindkét oldalát 1.2 percig sütjük. A lisztből és a szójatejből készíthetünk egy masszát, amiben megforgatjuk a tofudarabokat, majd szezámmagban meghempergetjük és ezután sütjük ki.

Jól illik hozzá a főtt barnarizs és a nyers saláta egy pár csepp citromlével ízesítve.

A tofukészítésnek Japánban évezredes hagyománya van. Olvastam a tofukészítés szertartásáról, hogy a tevékenységek láncolatában minden mozdulatnak megvolt a maga ritmusa, a készítő figyelme maximálisan a munkájára irányult. Lehet, hogy ez már nem egészen így van, mindenesetre ez a gyakorlat sokat adhat hozzá az elkészült alapanyag és az étel minőségéhez. 

Szójababtúró vagy szójababsajt: magyarra így fordíthatnánk le a tofut. Legalábbis, ami a lényegét illeti. Hagyományosan sajtolással készül úgy, hogy a beáztatott sárga szójababot ledarálják, vízben kifőzik, leszűrik és az így nyert szójatejből fermentációs eljárással sajtolják a tégla formájú tofudarabokat. A házi tofukészítésről írtunk már, érdemes kipróbálni, mert akkor itthon is tudunk magunknak kellemes, lágy tofut készíteni, úgy, hogy a citrommal összeugrasztott szójatejet egy tüllben lecsöpögtetjük - ez lesz a szójatúró, mert ugyanúgy készül, mint a túró. 

A tofu a vegetáriánusok kedvenc fehérjéje, könnyen emészthető és sokféleképpen felhasználható a konyhában. Édesség is készülhet belőle vagy akár fűszeres szendvicskrém. Magyaros tofukörözött, tofurántotta, rántott tofu - ezekről már írtunk a blogon. Legközelebb a rántott tofu receptjét elevenítjük fel.

Egyszerűen elkészíthető tápláló finomság

Hozzávalók: 4 evőkanál tahin, 3 evőkanál mandulakrém, ½ összenyomott banán, 4 ek mandulaliszt, 2 ek kókuszreszelék, 1 ek chiamag, 2 ek napraforgómag, 1 ek gojibogyó, majd a kész golyók meghempergetéséhez tetszés szerint chiamag, kakaópor, kókuszreszelék.

Elkészítése: A tahint, a mandulakrémet és a banánt egy tálban alaposan keverjük össze. Ekkor hozzáadjuk a többi hozzávalót és jól formálható masszává összegyúrjuk. Amennyiben még nedves, adjunk hozzá egy kis mandulalisztet. Ekkor kis darabokat szakítunk ki a masszából és kb. 2-3 cm átmérőjű golyókká formáljuk.

Ha készen vannak a golyók, felváltva belehempergethetjük chiamagba, kakaóporba, kókuszreszelékbe. Hűtsük legalább egy órát, mielőtt fogyasztjuk és tartsuk hűtőszekrényben, míg el nem fogy.

Tetszetős és tápanyagban gazdag mag a szezám. Keverhetjük müzlibe, szórhatjuk szendvicsre, salátára vagy akár beletehetjük a kenyér vagy a péksütemény tészátjába sütés előtt. Készülhet belőle szezámmagkrém, azaz tahin. Üzletben is kapható ez a mediterrán világban népszerű olajos krém, de magunk is készíthetjük. Hogyan? A szezámmagot megőröljük és ugyanannyi (vagy ízlés szerint kevesebb) szezámolajjal simára keverjük. Így néhány hétig is eláll hűtőszekrényben. 

Mit készíthetünk a tahinból? Íme néhány ötlet!

Salátaöntetet: tahint, olíva olajat, almaecetet és friss kurkumát keverjünk össze, és ezt tegyük a salátánkra. Keverhetjük sültek panírjához. Keverhetjük avokádó  krémbe, sózzuk, fűszerezzük ízlés szerint – pirítósra kenve fogyasszuk. Készülhet belőle a népszerű humusz krém: 1-2 cikk zúzott fokhagymát összekeverünk egy csészényi főtt, pépesített csicseriborsóval, és hozzákeverünk 1-2 evőkanál tahint. Ízlés szerint sózzuk. A humuszkrém főtt gabona mellé vagy szendvicskrémnek kiváló. Édességet is készíthetünk belőle: kakaóval, mézzel, zabpehellyel keverve desszertgolyókat formázhatunk, végül szezámmagban vagy kókuszreszelékben meghempergetjük.

A szezámmag előnyei:

Ásványi anyagokban gazdag, tartalmaz foszfort, lecitint, magnéziumot, káliumot és vasat, ezenkívül a legjobb kalciumforrás – így például a csontok erősítésében segít, vastartalmánál fogva, pedig az egyik legjobb tápanyag vérszegénység megelőzésére. Elősegíti a sejtek egészségét, szerepet játszik a bőr és az izomtónus megőrzésében. Metionin tartalma révén a máj detoxikálásában játszik szerepet. Vitaminok tárháza: jelentős E vitamin, B1, B2, B3, B5 és B15 vitamin tartalma is. Az olajos magvak közül a szezámmag tartalmazza a legtöbb teljes értékű fehérjét, mintegy 20%-ot. Könnyen emészthető, mert magas az alkalikus ásványi anyag tartalma, fogyókúrázóknak ajánlott. Telítetlen zsírsavakban is gazdag.

Tavasszal akár naponta fogyaszthatunk forrázott vagy blansírozott zöld levelet. Sorban, ahogy a kertben és a piacon megjelennek, jöhetnek a zöld levelek: mint például a mangold, az újhagyma, a hónapos retek zöldje, a sárgarépa zöldje –  fogyaszthatjuk őket blansírozva, a máj méregtelenítő munkáját segítik. A forrázott kelkáposzta levelet egész évben fogyaszthatjuk, mellékelhetjük a főételhez, salátát készíthetünk belőle, vagy megcsinálhatjuk ezt a pikáns fogást. Hogy miért blansírozunk? A forrázott zöld levél könnyebben emészthető, mintha nyersen ennénk, de azért a vitaminok nagy része még megmarad benne.

Elkészítése: Forró lobogó sós vízbe röviden belemártjuk a leveleket és fedő nélkül forraljuk, a levél vastagságától függően 1-2 percig, majd folyó hideg víz alatt leöblítjük. Akkor lesz jó, ha nem főztük ronggyá, de azért nem is nyers már. A kelkáposztából a puffasztó gázok a főzéskor elpárolognak és könnyebben emésztjük. Ezután csíkokra vágjuk a leveleket.

Az öntet: A saláta mennyiségétől függően 2-3 evőkanál tahin (szezámmagkrém), ehhez 1 evőkanál mustár: krémesre keverjük – ha száraz, egy kevés szezámolajat tegyünk hozzá. Tálaláskor ehhez az öntethez jön még a hámozott és serpenyőben olaj nélkül aranybarnára pirított amerikai mogyoró. Mindezt hozzákeverjük a blansírozott és csíkokra vágott kellevelekhez és máris tálaljuk például a főtt gabonához és egyéb zöldségételekhez.