Nem csak étkezésről – Szmolinka Eszter Mahasti hastáncművésszel beszélgettünk

Több mint tíz éve készítettem először interjút Mahastival. A beszélgetés a Boldog szülő boldog gyermek című könyv függelékében jelent meg, három másik vegetáriánus anyukával készült interjú társaságában. Eszternek azóta, a nagyfia után, született még két kisgyereke. Sorsszerű, regénybe illő események történtek vele, ám most, ebben a cikkben a családi élet alakulásán kívül főként étkezésről esik szó. Annak, aki még nem ismerné Esztert, annyit bevezetésképpen mondjunk el, hogy nyelvésznek tanult, majd hastáncos, táncművész tanár lett.

• Úgy gondolom, a hastánc a nőiesség szimbóluma, egy kicsit meg is lepett, amikor azt mondtad, apukád fiúnak nevelt.
  

• Az inkább egy hosszú kitérő volt, amiből tapasztalatot merítettem, próbáltam megfelelni apukámnak. Tök jó, hogy okos lettem, mert fontos a gondolkodás, a racionális dolgok meg a logika – de nem az én világom. Ugyanakkor jó, hogy megtapasztaltam, meg láttam a mintát, hogy ez jó dolog. Most is nagyon szeretem az okos embereket, az okos nőket. Kamaszként szerettem fiúsan öltözni, aztán ez átfordult bennem és rájöttem, hogy nő vagyok és nőnek is érezhetem magamat, ha már egyszer női testben születtem. Ez csodálatos dolog, most csak nők vesznek körül, és nagyon boldog vagyok tőle. Úgy érzem, sokkal könnyebb, mintha férfiakkal dolgoznék, vagy ha férfiak vennének körül.

• Irodában, férfiakkal dolgozni, azt is kipróbáltad, nem?

• Kipróbáltam és az nem ment.

• A Boldog szülő, boldog gyermek című könyv bemutatójára nagyfiad, Doki is eljött, akkor még csak ő volt meg.

• Elsős vagy másodikos lehetett. Emlékszem, hozta a formáját, hangosan kijelentette, hogy ő már nem Vegeti János és hogy ő szeretne sört, vagy ha nincs, akkor kávét. Szóval elmentünk a könyvbemutatóra és ott égetett egyfolytában…

• Az egyáltalán nem baj, mert legalább látszott, hogy nem egy diktatórikus étkezési módról akarunk beszélgetni, hanem a gyerekek igényeiből indulunk ki, és ebben is fontos az oldottság.

• Így van! Nagyon érdekes, hogy a táplálkozás szempontjából is mind a három gyerek más. Doki (azaz Ajándok, aki most már a második nevét, a Csabit használja) nagyon szerette a sósat meg a csípőset, ez nagyon furcsa volt, most sem szereti a csokit. Ő először egy kis pizza szószt kóstolt meg az utcán, és nagyon odáig volt tőle. A picik közül Balázska abszolút édesszájú, csoki csokival, vagy cukor – mindegy, csak valami nasi legyen. Ez furcsa volt a Csabi után, de tudom, hogy a gyerekek többsége ilyen. Hajnika is szereti az édességet, de ő inkább mindenevő. Balázska például nagyon válogatós, és keveset eszik. Hajnika meg állandóan, mindenbe belekóstol, mindenből kér egy falatot. Például ma reggel is, – jó anya leszek, legyen normális reggeli! –, csináltam müzlit. Nem kellett nekik. Hajnika inkább paradicsomot evett natúr. Van, hogy megeszik 3-4 paradicsomot. Tegnap kókuszgolyót csináltunk a picikkel. Hajnika „kiskukta” volt: fogta az üres tálat, amiben kikevertük a masszát, és alaposan kinyalogatta belőle a maradékot, és mikor már a haja és az arca is csupa massza volt, elégedett hangon, jóllakottan közölte: Én imádok zabálni!

• Főzöl egyébként?

• Mostanában nagyon ritkán. Nagyon szeretek főzni különben, főleg leveseket. Amíg nem volt három gyerek, többet főztem. De igyekszem, mert a páromnak is fontos, a gyerekek is örömmel eszik, meg nekem lelkileg fontos. Amikor főzök, az mindig egyfajta meditáció, meg jól érzem magam: na most akkor anyaszerepben is jól teljesítek, gondoskodok a családról. Ez azért is fontos nekem, mert akkor érzem igazán kiteljesedett nőnek magamat. Mert tök jó a hastánc, meg a művészet, meg a tanítás, és tudom, hogy erre születtem, de az a személyiségünknek a „szépasszony” oldala; emellett van egy „jóasszony” oldalunk is, amit szeretek szintén megélni a magam módján. Amikor házimunkát végzek, például főzök, akkor érzem leginkább ezt a fajta teljességet.

• Nagyon jó ez a „szépasszony” meg a „jóasszony” oldal! A főzés inkább meditatív, a szépasszony, meg inkább a kifele fordulás?

• Igen, az a külső. A Hold meg a Vénusz, a nő két princípiuma. A Vénusz a táncban, a művészetben, a szépségben, a harmóniában nyilvánul meg, a holdikus szerintem meg a befelé forduló, a gondoskodó oldal – azt megélni mindig sikerélmény, mert ritkább most az életemben.

• Mekkorák a gyerekek?

• Hajnika most volt négyéves, Halak jegyű, mint én, Balázska öt és féléves, most megy iskolába, Csabi meg tizenöt és fél éves, most megy középiskolába. Imádnivalóak.

• Csabi milyen irányultságú?

• Kedvelt időtöltése a számítógépen játszás. Most éppen híres gamer szeretne lenni, vagy tőzsdeügynök. Az Oroszlán aszcendense a pénzt, gazdagságot, a földi pompát szereti. Ő informatikai iskolákba jelentkezett, és most várjuk az eredményeket. Van izgalom, hogy hova veszik föl. Balázska entellektüel típus, ő nagyon apukája, de, bár tök másak a jegyeink, e tekintetében látom benne magamat. Okos, minden érdekli, nyitott, Ikrek-Nyilas. Nagyon tehetséges a táncban, nagyon jó hozzá az alkata, az ízületei, ezt, mint tánctanár, látom. Matematikában most már az általános iskolai másodikos tananyagnál tartunk, oszt-szoroz, összead-kivon, több százezerig elolvassa a számokat. Tehetséges a zenében, a sportban is. Ő ilyen széleskörű. Hajnika fárasztó, (nevet) Halak-Nyilas aszcendenssel. Nem akartam, hogy Halak legyen, hogy szerencsétlen akkor ezt a depresszív karaktert örökli majd tőlem, állandóan a meditáció, a depresszió meg a mélység, de hál’ Istennek a Nyilas kompenzálja. Optimista, pozitív beállítottságú, hihetetlenül derűs. Balázska ajándék, vele nagyon könnyű: szociális, kommunikatív, szabálykövető, ideális, jó gyerek, aranyos, okos, szép. Hajnika meg a „cseresznye a tortán lévő tejszínhabon”, ő egy furcsaság, aki nagyon cuki, de nagyon fárasztó. „Hiperaktív”, mint Csabi, és hasonlóan nehéz vele. De ő meg egy szeretetbomba. Annyi kedvesség és szeretet van benne, mindent le tud zárni pozitívan.

• A gyerekek egymással hogy vannak? Mit szólt a nagyfiú a kicsikhez?

• Nagyon érdekes. Szereti őket, a maga módján. Csabinak vannak gondjai a szociális, társas kapcsolatokkal, nem annyira a kommunikációval, hanem inkább azzal, hogy ő nem mindig fogja föl, hogy mások nem mindig szeretnének úgy kommunikálni, ahogy ő, vagy nem úgy élik meg a dolgokat, ahogy ő. Egyedül mindegyik gyerek könnyen kezelhető, ha kettesben vannak, kezelhetőek, de hármasban nem. Valahogy igyekszünk a falkát szétválasztani. A két fiú nagyon jól kijön egymással, nagyjából 10 év korkülönbség van köztük, teljesen ideális. Nagyon jól megtalálják a hangot, most már együtt pasiskodnak. Csabi meg Hajnika annyira hasonlítanak temperamentumban meg mindenben, hogy ők nagyon megtalálják a hangot, ők abszolút együtt vannak. Hajnika meg Balázska furcsa együtt, mert úgy gondolom, hogy nem véletlenül sietett Hajnika a Balázska után, – nyilván nem lehet tudni, de lehet, hogy az ikertesója, akit elvesztettünk –, nekik meg kellett együtt születniük. Hajnikával nemrég beszélgettünk erről a témáról, és kijelentette, hogy ő volt az, aki a pocakban Balázskával együtt játszott, illetve amikor a „lélektársak” fogalmát próbáltam neki elmagyarázni, közölte, hogy neki Balázska a másik fele. Hasonlítanak is, sokan gondolják, hogy ikrek; ők is jól elvannak, de állandóan verekednek, ami egy kicsit megvisel lelkileg. Balázska már megtanulta a csúnya szavakat a nagytesótól, meg az óvodában, de leginkább a Csabitól. Csabi ugye táltos, ez egyértelmű, ezt mindig is tudtuk, Balázska meg egy kis szellemi lény, filozofikus, gondolkodó. Nagyon hamar elkezdett beszélni, meg kifejezni magát értelmesen, nyelvészként ez nekem nagyon izgalmas, hogy ilyen hamar értelmesen kommunikált. Hajnika érzelmi lény abszolút, nem annyira verbális, mint Balázska.

• És táncoltatod őket?

• Igen, ugye otthon vannak a dobok, és most már a párom más zenei projektekben is benne van, úgyhogy egyre több a hangszerünk, ezek érdekesek a gyerekeknek. Inkább ott kezdeném, hogy a Csabinak most kezd kibontakozni a ritmusérzéke. Ez is egy prekoncepcióm volt, hogy ő, aki dobszóra születik, már fog tudni egyből dobolni. De nem. Nem is érdekelte, most kezdte érdekelni, és úgy látom, hogy nagyon tehetséges. Balázska meg egyből tehetséges volt a dobolásban is, mint Ikrek-Nyilas, a ritmusérzéke is nagyon jó. Hajnika is sokszor püföli a dobot, ő nagyon erős energiákkal született. Járnak gyerekhastáncra is, ide a stúdióba. Egy darabig mindketten jártak, de mivel picikékkel kezdtük, óvó néni tartja, itt vannak a szülők velük. Ez nem nekem való. Úgyhogy elhatároztam, hogy nem fogok két gyerekkel jönni. El kellett döntenem, melyikük jöjjön, és mivel Hajnika lány, neki fontosabb, hogy járjon hastáncra. Balázskának meg a Doki már telebeszélte a fejét, hogy a hastánc az nagyon gáz, hú de ciki, a fiúk nem táncolnak. Pedig a férfi hastánc, az tök macsós, nem mindegyik, – de nyilván nem azt szerettem volna, hogy Balázska női hastáncot táncoljon, hanem olyat, amelyben a férfi energiáit meg tudja élni. Nem lehet elég korán kezdeni, főleg, hogy itt a lehetőség, de remélem, ha nem is táncol, akkor majd fog dobolni és akkor majd abban éli meg a férfi energiáit.

• Hogyan alakult az étkezés a családban?

• A picik születése nekem 5-6 év kiesés volt az életből, a létezésből, a mindenből. Az nagyon durva volt. Balázskával állandóan voltak problémák, az ikerterhesség miatt állandóan rosszul voltam, a kezdetektől, közben a szívbetegsége, meg hogy megműtötték, az állandó aggódás, a koraszülöttsége miatt. Utána meg hirtelen jött Hajnika is, akkor a főzés és minden háttérbe került. Vegetálás szinten voltunk, a túlélésért küzdöttem, minden szinten, a szépasszony és a jóasszony részemmel is. De igyekeztem főzni a kiteljesedés miatt. Levesekben vagyok jó meg a szószos kajákban. Nagyon átalakult az étkezésünk. Amíg Zolival éltünk együtt, addig meg lehetett a vegetáriánus reformétkezést valósítani, ő főzött, de most az van, hogy a Csabi meg a párom is nagyon húsevők, és nekik fontos, hogy legyen hús. Főleg a Csabinak, ha nincs hús, az nem kaja. A párom meg mindenevő, de neki kell a hús, úgyhogy rá kellett állnom, hogy elkészítsem a húsokat. De nem vagyok túlzottan aktív a húskészítésben, hogy így mondjam. Nem szeretem, zavar, undorít. Van a pulyka mellfilé meg a csirke mellfilé, amihez ha kell, hozzányúlok. De kompromisszum kell. Így, hogy a családban mindenki mást részesít előnyben, nehéz, de igyekszünk. Számomra a normális étel a zöldség meg a gyümölcs és nagyon vonz a nyerskosztos táplálkozás, de ez jelen pillanatban nem lehetséges. Most kivételesen tudtam csinálni magamnak egy nagy doboz zöldséget, megfűszereztem, nekem ez a normális étel.

• Mivel fűszerezted?

• Ami volt otthon. Ugye anya az utolsó, minden szempontból, táplálkozás terén is, szóval én most úgy táplálkozom, hogy amit meghagynak a többiek, leginkább azt eszem. Most volt otthon egy kis uborka, cukkíni, paradicsom, ezeket összevágtam, és fűszereztem sóval, borssal, egy kis metélőhagymával, oregánóval, lestyánnal és icipici olajjal.

• Elég a tánchoz, a fizikai megterheléshez ennyi étel?

• Ez tök jó kérdés egyébként, próbálom rendszerbe foglalni. Úgy alakult, hogy most már eszem húst én is. Úgy kezdődött, hogy még az elején elvesztettünk egy kisbabát a párommal, és azon nagyon-nagyon nem tudtam magam túltenni, három évig tartott. Egy bánatháj képződött rajtam, és eléggé meghíztam. Nagyon sokat imádkoztam meg meditáltam, kértem segítséget, hogy mit csináljak. Egyszer jött az isteni szikra, hogy nekem húst meg salátát kell ennem, attól majd fogyni fogok. Rászoktam a salátára és alkalmanként csirke- vagy pulykahússal eszem. Tényleg segített. Persze nem csak az, hanem a terápia is, nyilván.

• Milyen terápia?

• Nekem a „terápiás csoportozás” a hobbim, meg minden spirituális dolog. Megismerkedtem a mátrix energetikával. Az egyik tanfolyamon a nőiséggel meg az anyasággal kapcsolatban kezeléseket végeztünk, és ott is egyszer csak éreztem, hogy hopp, itt az isteni szikra, és elengedtem a bánatot, amit annak a kisbabának az elvesztése okozott. Azután hirtelen várandós is lettem a Balázskával.

• Az volt az ikerterhesség.

• Igen, úgy gondoltam, hogy az a kisfiú jött vissza, akit elvesztettünk és nyilván még jönni akart egy baba és azért lettek ketten. De hát akkor a Bencének mégsem kellett jönnie. Egyértelmű volt, mert látszott, hogy valakinek mennie kellett, és ez hármunk közös tudat alatti megegyezése volt, hogy Bencének kell mennie. Meghalhattam volna én is, annyira rosszul voltam, nagyon rosszul viseltem ezt az ikerterhességet. Idegileg is kiborultam, feküdni tudtam csak, fulladtam, emiatt állandóan sírtam, hogy nem tudok semmit csinálni, ez így ment hónapokon keresztül. De aminek meg kell történnie, az megtörténik.

• Az alakod visszanyerésében a hastánc is segít, gondolom.

• A hastánc nagyon sokat segít, a hasizom regenerálódásában, az alsó hasizomra nagyon jó. Az „Access Bars” kezelés is jót tett, ugyanúgy, mint a mátrix, a kineziológia, a reiki. Egyszer csak megszűnt a probléma. Egy tanítványom édesanyja kezelt az Access Bars módszerrel, ez az energiablokkok oldását jelenti. Éreztem egy szintugrást. Bence halálát feldolgoztam, természetesnek tartottam; de az ikreknél a császármetszést, a 6 hetes kórházi tartózkodást és az orvos személyiségét nehezen tudtam feldolgozni.

• Hogy tudod összeegyeztetni a női szerepeket?

• Ez egy tipikus szerepküzdelem. Olvastam, hogy van, aki össze tudja egyeztetni a munkát és az anyaságot, van, aki szerint semmi gond, de szerintem a nők többsége azért ezzel nem így van. Hogy anyaként is helyt álljak, mert szeretem és fontos, meg a tánctanításban is, mert az a hivatásom, ez nem könnyű. Most heti két napot engedek meg magamnak, a család is ennyit engedélyez. Később szeretném ezt növelni, de mindent a maga idejében. Hogy visszatérjek az utóbbi 5-6 évre, amikor Hajnika megszületett, akkor tandem szoptattam. Balázska négyéves korig cicizett, Hajnika mindig mondja, hogy ő már leszokott, de hát nem szokott le… de gondolom, hogy már közel van az idő azért. A tandemszoptatás három éven keresztül iszonyatosan nehéz volt, tényleg, mint egy zombi, úgy léteztem. Vegetáltam. Úgyhogy szóba se jöhetett, hogy a táplálkozásra, vagy egyáltalán bármire odafigyeljünk. Doki után pár hónap alatt regenerálódtam lelkileg, hiába volt nagyon kemény, hogy akkor még szakítottam is az apukájával. Balázska után volt egy félév durva periódus, meg egy év, amikor már azt éreztem, hogy kezdek én is újra ember lenni. De akkor meg jött a Hajnika. Az elmúlt nyáron pattant be megint az isteni szikra, hogy nem kell mindig utolsónak lennem, aki utoljára eszik, utoljára fürdik, utoljára pihen, de elsőként kel… Most már többször megengedem magamnak, hogy nekem is jó legyen. Direkt olyan kajákat megveszek, amire nekem van szükségem, és én akarom magam miatt, mint például ez a cukkíni, mert tudom, hogy úgyse fogja megenni senki… És – vettem egy pink magas sarkút, álmaim cipőjét! Ezzel megünnepeltem, hogy most már újra kezdek ember és nő lenni! Meg most ezt a csizmát, mert most már „jogom van” arra, hogy egyre többször újra lehessek szép, meg újra foglalkozhassak magammal, minden téren. Ugye ruhákat sem vettem, időm sem volt elmenni, most sincs időm nagyon semmire, csak most már bennem van ez az érzés. Most már többször is volt olyan, hogy beültem egy kád vízbe, amit én imádok, de amíg ott volt a nagy meg a két nagyon pici, addig csak gyorsan zuhanyozzunk.

• Most hogy óvodások, több időd van?

• Igen, de most már dolgozok. Az iskolavezetés nagyon sok időt elvesz meg hát minden olyan projekt, ami szívügyem és szeretném csinálni, csak mindenre kevés az idő. Versenyekre menni, zsűrizni, vagy egyáltalán elmenni rendezvényekre. Kétéves volt Hajnika, amikor elvégeztem egy rendezvényszervező kurzust, azóta kétszer voltam hastánc világbajnokságon, meg voltam két külföldi fesztiválon egy-egy napra. Eddig nem volt sok időnk egymásra a párommal sem. Most már volt olyan, hogy kettesben elmentünk egy hastáncfesztiválra, két napra. Aztán például az egyik tanítványom nyert egy bio-smink tanácsadást, azon vettem részt, nagyon jó volt magammal foglalkozni és csajoskodni, azután a gyerekekkel is türelmesebb voltam. Hétfőn-szerdán van a gyerekekkel a párom, kedden-csütörtökön én vagyok velük, és ő intézheti a dolgait. Az étkezésre visszatérve, étterembe nem járunk, ilyesmire sajnáljuk a pénzt. Esetleg a közeli kínaiba elsétálunk, hazaviszünk valamit, nyugodtan megesszük. A húgom vigyáz péntekenként a gyerekekre, és akkor mennek McDonald’s-ba, vagy hoz valamit, és piknikezünk. Ezt imádják! Leterítünk pokrócot, hangulatos, abszolút gyerekbarát! Jobban is esznek, formabontó ötlet, de milyen jó! Hajnika már várja a jó időt, kérdezi, hogy mikor megyünk a hegyre piknikezni? Addig a szobában piknikezünk, kitesszük, ami van, Hajni pedig kiteszi az asztali díszt, virágokat, amit az oviban csináltak. Keleties szokás, szerintem sokkal jobb a hangulat. A páromnak régebben volt egy naiv elképzelése, hogy együtt kell enni. De hát az anya úgyis kiszolgálja a gyerekeket, föláll, adogatja, ami kell, – így meg megterítünk, a gyerekek, a család eszik, utána pedig anya nyugodtan megebédel a maradékból.

• A múltkor olvastam egy bejegyzésedben, hogy Bazsika mit mondott az óvodai ebédről, nagyon aranyosat…

• Kérdeztem tőle, hogy mi volt az ebéd az oviban és azt mondta: tésztát ettünk, RUGÓ alakút, és megsóztuk porcukorral.

• Milyen az ovis-bölcsis kaja?

• El vagyok ragadtatva! Nagyon környezettudatos az óvoda, sütni is szoktak a gyerekek, salátákat készítenek, jó programokat szerveznek, Bagdi Bella koncertre viszik a gyerekeket… A bölcsiben pl. hajdinát is adtak nekik. Csabi mindig mondta, hogy undorító a kaja, íztelen, kevés. Amióta az iskolában mozgalommá lett az egészséges táplálkozás, azóta tényleg sótlan és íztelen a kaja. Már nem is fizetem be, mert úgysem eszi meg. Rendelünk az „Egészségkonyhá”-tól, náluk nagy a választék, suli-menü és allergén-mentes- meg reform-menü is van. Azokból szoktam magamnak is rendelni alkalmanként. Sokszor adnak gyümölcsöt vagy desszertet. Azóta sokat lenyugodott, lelkileg meg idegileg, mert jóllakik olyannal, amit szeret, és ő választhat. Én hajlamos vagyok az aszkézisre, nem érdekelne az étkezés. Anyukám kísérletezte ki a rendelést. Az „Alakreform” menüt szoktam nézni, ebben van tönkölypiskóta például, meg teljesőrlésű bundában panírozott csirkemell, tzaziki saláta. Vettem magamnak chiamagot, gojibogyót, chiapudingot csinálok – most, hogy dolgozom, meg tudom engedni magamnak. Egy ukrán tanítványtól például kaptam ajándékba 1 kg hajdinát, náluk ez alapélelmiszer, otthon pedig csak én eszem. A közeli pékség tart reform dolgokat, nagyon finomak a péksütijeik is. A tanítványok panaszkodnak is, hogy itt nem lehet lefogyni!

• Szóval most egyensúlyba kezd kerülni az anyaság és a munka?

• Igen, 50-50% munka és anyaság; taníthatok, táncolhatok, megélem a nőiséget, ez az életem. Egy éve oroszul is vezetek hastánctanfolyamot. A saját versenyünket is két nyelven vezettem le, meghozza az élet a lehetőségeket. Szeretem az ukrán, a szláv, az indiai, a török kaját. Kedvencem a túróból készült palacsinta a „szirnyiki”, pik-pak megvan. Remélem, az aktívabb főzéshez is vissza fogok térni hamarosan. Amellett, hogy az anyagiak sokat meghatároznak, kreatívnak kell lenni, és kompromisszumot kell kötni. Csabi például kamaszosan mindent rühell. Egyszer kijelentette, hogy hányingere van a kenyértől meg a víztől. Kitaláltam, hogy veszek pezsgőport, vitamintablettát, azt teszem a vízbe. Reggel eszik ő is müzlit meg péksütit. A picik müzlit kapnak, mert üres gyomorral hisztérikusak. Hajnika paradicsomon, almán megélne. Balázska vaníliás joghurtot készít, úgy, hogy veszek natúr joghurtot, és gyümölccsel vagy anyukám dzsemmjével együtt turmixoljuk. Ezt Csabi is szereti, például lefagyasztva, fagyinak. Ritkán csokikukacot, tortadíszítő csokipelyhet szórunk rá, vagy belekeverünk. Nekik őrületesen fontos a nasi. Tejbegríz vagy kakaóstészta, mákkal, fahéjjal, almásrétes fűszerkeverékkel. Nálunk ezek igazi anyabarát kaják!

• Köszönöm a beszélgetést!

Kedves Olvasó! Ha Mahasti tánciskolájáról is szeretnél tájékozódni, nyisd meg az alábbi honlapot:

www.mahasti.hu

www.facebook.com/Mahasti10

www.everydaylifeofabellydancer.blogspot.com