Főételként egy komplett laktató egytálételt ajánlunk. A rizs kiegyensúlyoz, nyugtat, táplálja a gyomrot, a lépet, tisztít. Egész évben fogyaszthatjuk, de nagyon feldobja az ünnepi asztalt. Húsvétkor egy gazdag salátával komplett fogás. A különböző színű és formájú zöldségek az érzékeinket is serkentik, a tofu kellemes állagú növényi fehérje, azoknak is ízlik, akik el sem tudják képzelni az életüket hús nélkül. Először tegyük fel a rizst!
Hozzávalók:
200 g barnarizs, 50 g vadrizs, 1 csipet tengerisó, víz
Elkészítés:
Főzés előtt, zsiradék nélkül, vas lábosban enyhén pirítsuk meg a rizst, ez jó jang minőséget ad. Forró vizet öntünk rá, hogy egy centiméterrel ellepje, és takaréklángon kb. 40 percig fedő alatt főzzük. Amíg fő, elkészítjük a zöldségeket és a tofut.
Hozzávalók 4 személyre:
1 közepes karfiol, 15 dkg zöldborsó (1-2 maréknyi), 1 db piros színű paprika (kaliforniai vagy kápia), ½ csomag tofu, 2 gerezd fokhagyma, ½ citrom leve, szójaszósz, olívaolaj
Elkészítés:
A karfiolt megmosunk, rózsáira szedjük, párolókosárban puhára főzzük. A zöldborsót is mellé tehetjük, hadd párolódjanak együtt. A paprikát kisebb kockákra vágjuk és nyersen félretesszük. A tofut tetszés szerint felszeleteljük (kb. fél centiméter vastag 1X1 centis darabokra) és a következő pácba áztatjuk: 2 gerezd zúzott fokhagyma, fél citrom leve, két evőkanál szójaszósz.
A tofukat időnként megfordítjuk és minimum fél órás áztatás után mindkét oldalukat egy serpenyőben, forró olajban kisütjük. A szeleteket egy tányérba félre tesszük. Ebben az olajban a tofu páclevét hozzákeverve megforgatjuk a párolt karfiolt és a borsót, meg a nyers paprikadarabokat is. A tányért egy csipet főtt arame algával díszítjük.
Megjegyzés:
Szójasajtnak, szójatúrónak is nevezik a tofut. Szoktam itthon készíteni, hasonló módon, mint az aludttejből a túrót, ennek fortélyait a Főzőiskola rovatban hamarosan megosztom az Olvasóval. Ám egyszerűbb, ha vásároljunk a boltban egy csomag bio minőségű tofut! Íze natúr, és ezért édességet és fűszeres, markáns ételt is készíthetünk belőle.
Mese
Egytálunk élénk színei – piros-fehér-zöld – jólesnek a szemnek: de nem csak ünnepélyes, „nemzeti” jellege miatt, a színtanban a zöld a pirosnak a komplementere, a fehér pedig a színkör összes színét magában hordozza.
Tudat alatt a piros a vér, a fehér az anyatej, a zöld meg a föld növénytakarójának asszociációit hozza: születésünkkel ilyen sorrendben lesz lakásunk a Föld. Egyébként ez a zöldségkeverék nagyon is mesésen néz ki: a karfiollal mindig úgy vagyok, akár leves, akár rántott vagy egyéb állapotában, mintha mesebeli erdőben járnék… Rózsái olyanok, mintha kis fák lennének.
Közben megfőztük a barnarizst a vadrizzsel együtt, ez izgalmas kissé ragacsos elegyet képez, amiből a tányér közepére félgömböt halmozunk. Ez lesz a domb, aminek tetejébe felmászik a mesehős, vagy mondjam azt, hogy keresztüleszi rajta magát? A „domb” mögött karfiol erdő hívogat, az algás (szaftos-lápos) tájon sült tofu darabokból ácsolt híd könnyíti meg az átkelést… Mesés evést!
Kommentek