A csíráztatás gyerekjáték, csak el kell kezdeni és le sem tudunk szokni róla. Most bemutatjuk, hogyan lehet a legegyszerűbben elkészíteni a legkisebb szobai kertünket.

Bioboltban szerezzük be a csíráztatni való magvakat, mert azokat nem kezelik semmilyen vegyszerrel. A magvak zacskóján leírják, hogyan kell csíráztatni, fajtánként egy kicsit különböző lehet, de általában a következőt kell csinálni: a magvakat éjszakán át beáztatjuk, így megszívja magát vízzel és megduzzad egy kicsit. Ezután előkészítjük a csíráztató edényt (Csivitál néven kapható a bioüzletekben) és a tálkákban elegyengetjük a magvakat. A felső tálkákon rovátkák vannak, rések, amelyen az öntözővíz lecsöpög az alsó, zárt tálkába. Általában naponta 1-2 alkalommal friss vízzel megöntözzük, leöblítjük a magokat, és megfigyelhetjük, hogy fajtától függően már a második-harmadik napon elkezd csírázni a mag. A csíra minden részét el lehet fogyasztani, a gyökérkezdeményt is és a levélkezdeményt is, meg a mag részét is. A képen látható napraforgómag fekete színű héját azért nem szoktam megenni.

Tepsin vagy tálcán is lehet csíráztatni, például búzát. Az előző este beáztatott magvakat szétterítjük a tálcán és egy konyharuhával vagy konyhai papírtörlővel letakarjuk, ezt kell mindig nedvesen tartani, alatta csírázásnak indulnak a magvak. A csíráztatóedényt nem kell napfényre tenni, szobahőmérsékleten tartjuk. 

Fotó: Szepesi Dóra

Ez az egyik kedvenc receptünk, amit évente legalább kétszer elkészítünk. A vöröskáposzta új oldaláról mutatkozik be. Finom, melegséget adó fogás, önállóan is fogyasztható, de barnarizzsel együtt komplett étel.

Hozzávalók 4 személyre: 1 kis fej vöröskáposzta, 2 alma, 150 gramm konzerv gesztenye, 1 evőkanál olívaolaj, 1 evőkanál méz, 1 evőkanál gyümölcsecet, só, bors

Elkészítése: A káposztát nagyobb kockákra vágjuk (kb.3X3 cm), megmossuk, és kuktában az olajon megfuttatjuk. Lezárjuk a kuktát, és 5 percig főzzük. Közben az almát megtisztítjuk, gerezdekre vágjuk. A kuktát hideg víz alatt lehűtjük és kinyitjuk. Beletesszük az almát, a gesztenyét, a mézes ecetet, és a kuktát lezárva még 5 percig főzzük. Tálalás előtt ízlés szerint enyhén sózzuk, borsozzuk.

Gyógyhatás: A káposzta mindegyik fajtája jót tesz a tüdő energiakörének, így a meghűléses betegségek szezonjában kihagyhatatlan. A gesztenye tápláló energiaforrás és ásványi anyag bánya. Az alma lágyítja a vöröskáposzta-gesztenye sajátos ízkombinációját, a mézes ecet, a só meg a bors különösen pikánssá teszi. Ez a fogás nem csak finom és tápláló, de figyelemreméltó színharmóniával is megajándékozza az embert, ahogy azt a fotón is látjuk.

A húsvét előtti időszakban aktuális a böjt, amikor testi-lelki-szellemi újjászületésre készülünk. A tél után a tavasz kínálta friss zöldségekből, gyümölcsökből és az új év egyéb terméseiből válogatunk étlapunkra. A hagyomány szerint ez időtájt felkészülünk az új évszakra, és kicsit pihentetjük emésztőszerveinket is. Divatosak a különböző böjtkúrák, amikor valamilyen élelmiszercsoportot megvonunk magunktól és mással helyettesítjük, vagy például csak folyadékot, gyógyteákat és forrásvízzel kevert frissen préselt zöldség- és gyümölcsleveket iszunk. A böjt idején ajánlatos az emésztésünkre is jobban odafigyelni, azt különböző módszerekkel serkenteni, többet pihenni, vagy éppen aktívabban sportolni. Mindemellett azonban a legfontosabb a befelé fordulás, gondolataink, terveink és környezetünk rendezgetése. A tavaszi nagytakarítás ilyenkor aktuális. Egyfajta takarítás a böjt is, mert a legkisebb lakásunkra (testünkre) irányítjuk a figyelmünket. 

Háromnapos böjtöt még megengedhetünk magunknak egyedül is, ha teljesen egészségesek vagyunk, ám ennél hosszabb böjtöt ajánlatos szakember segítségével végezni. Most azonban elárulom, hogy melyik a legrövidebb böjt, amin mindannyian naponta átesünk: nem mindig gondolunk rá, de éjszakánként böjtölünk. Ha alvással, pihenéssel telik az idő, emésztőszerveink pihennek, megnyugszanak és felkészülnek a következő napra. Érdekes, hogy a reggeli étkezés neve az angolban breakfast, ami magyarul annyit tesz: a böjt megtörése, vagyis a böjt utáni első étkezés. Kinek mi tetszik jobban, fogyaszthatunk reggelire egy finom főtt kásakeveréket, gabonapehely keveréket olajos magvakkal és aszalt gyümölccsel (vagy ezek nélkül), de akár egy meleg zöldségleves is erőt adhat a délelőttre, a következő étkezésig. 

Annyiban változik csak a hagyományos franciasaláta, hogy a majonézt joghurttal helyettesítjük, amibe egy kis mustár, pici cukor és citromlé kerül. Így, mivel nincsen tojás benne, mint a majonézben, a nyers tojásra érzékenyek is fogyaszthatják.

Hozzávalók: Fagyasztott franciasaláta mix (ebben van zöldborsó, kockára vágott krumpli, sárgarépa és petrezselyemgyökér) vagy ha nem fagyasztottat veszünk, magunk készítjük el a nyers zöldségkeveréket. Ehhez jön még ízlés szerint kockákra vágott savanyú (csemege) uborka, és almakockák. Az öntethez joghurt, mustár, só, citromlé, ha szükséges, kevés cukor, és egy kávéskanál kurkuma – hogy szép sárga színe legyen.

Elkészítése: A zöldségek egy részét: a borsót, a krumplit, a gyökereseket puhára főzzük, majd leszűrjük (ugyanígy a fagyasztottat is). Az előkészített zöldségekkel együtt egy tálba tesszük. A joghurtot ízlés szerint ízesítjük az öntet hozzávalóival, jól összekeverjük majd a zöldségekhez keverjük. Úgy finom, ha az ízek összeérnek, jó, ha minimum egy fél órát áll, mielőtt elfogyasztjuk. Figyelem: egy kicsit savanykásabb, mint az eredeti franciasaláta, de ez a joghurttól van!

Az életerő kirobbanó fizikai megnyilvánulása a csírázás. Februárban már erőteljesen érezzük a friss zöldségek iránti vágyat, vitaminéhségünk egyre nő. Ilyenkor aktuális a frissen csíráztatott magvak fogyasztása, nyersen. Csíráztassunk otthon, szerezzünk be a bioboltokból csíráztatni való magvakat, csivitálat és kezdjük el magunk, vagy pedig vásároljunk ugyanott csírákat. Tehetjük szendvicsre, szórhatjuk levesre, főételre keverhetjük salátába. 

Ráhangolódásképpen jöjjön most egy vers:

Csírázás

Földanya! Mi lesz veled, ha jönnek az illatos szelek és ezer esőszem szemez veled? / Ó, fekete földed! / Földanya, mi lesz veled, velem, velünk, ha eljönnek az illatos szelek, és belémsírnak az esőszemek? / Földanya! / Nekem csak egy cserepem van, / de a mag rengeteg.

(Vers Szepesi Dóra Pirosmadár című verseskötetéből)

Egy vidéki vendéglőben fogyasztottunk ilyen salátát, megtetszett és elkértem a receptet. (Valóban nem bonyolult!)

Hozzávalók: két kisebb cékla, 15 dkg fehérkáposzta, ecet, só.

Elkészítése: A céklát meghámozzuk és megfőzzük. A káposztát lereszeljük, ecetes, sós salátalevet készítünk hozzá. A céklát is elkészíthetjük szokásos módon salátának. Mindössze a cékla levéből keverünk egy kis színesítőt a káposztasalátához. Céklalével is helyettesíthetjük.

Megjelent egy recenzió a verseskötetemről. Köszönet Hétvári Andrea értő, érző írásáért! Idézek belőle:

A Pirosmadár c. kötet versei erős rokonságot tartanak a keleti filozófiákkal, a keleti tusrajzokkal és a haikukkal, és nemcsak szűkszavúságuk okán.

Játékosság, rejtélyesség, tömörség, festőiség, bölcsesség, kiérleltség egyformán jellemzi őket. Az ember sokszor tőmondatokban többet mond, mint kisregény terjedelmű eszmefuttatásokban.

Bekereteznivaló verssorok, versképek ezek. Több ezer évvel ezelőtt élt kínai mester sem írhatta volna pontosabban, szebben. Ha receptet kellene hozzájuk adni, biztosan azt mondanánk, hogy legalább annyi képiség és valódi tér van bennük, mint amennyi szó vagy ahány korty víz. De ne tévesszen meg senkit e versek rövid terjedelme. Tömörségük mélységet, mélységük súlyt teremt bennük.

A teljes recenzió a következő linkre kattintva elolvasható:

http://drot.eu/article/natura-sacra-vers-csondje-szepesi-dora-pirosmadar-c-verseskoteterol

Finnországban ettem ilyen zöldséglevest, ami nagyon hasonlított a mi habart krumpli levesünkhöz, de a krumpli mellett sárgarépa és zöldborsó is volt benne. Emlékezetből készítettem el.

Hozzávalók 4 személyre: 30 dkg burgonya, 2 db sárgarépa, 15 dkg zöldborsó, 3 dl tejföl, 1 evőkanál liszt, 1 db babérlevél, só.

Elkészítése: A burgonyát megtisztítjuk, kockákra vágjuk, megmossuk, hozzátesszük a tisztított, karikákra vágott sárgarépát, a borsót és 2 liter vízben a babérlevéllel feltesszük főni, ízlés szerint sózzuk, kb. 3 csipet sót teszünk bele. Amikor felfőtt, takaréklángon a zöldségek puhulásáig főzzük. Ekkor egy nagy csészébe kiszedünk a forró léből, beletesszük a tejfölt, a lisztet és simára keverjük. Ezt a habarást beleöntjük a fazékba a félkész leveshez és ezzel együtt, kavargatás közben még egyszer felfőzzük.

Az Életválságok meséi – mesekalauz útkeresőknek* nem az első Boldizsár Ildikó könyv, amit olvasok. Réges-régen érzem, a mese megsegít. Ez a legutóbbi kötete útkeresőknek szól, és vajon ki nem útkereső? Mindannyiunknak szól.

„Aki lemond a mesélésről, az lemond történeteiről, aki lemond a történeteiről az önmagáról mond le.” – ez az Odo Marquard idézet a mottója a könyvnek, és mindenképpen arra bátorít, hogy megannyi nehézség ellenére nehogy lemondjunk önmagunkról. Ha nem is mesélünk, hallgassunk, olvassunk mesét, vagy éljük meg a történeteinket meseként, vagy a meséket saját történeteinkként. Ez utóbbi maga a meseterápia. Szerencsés, akinek meséltek gyerekkorában, jó, archetípusos meséket, mert akkor egy olyan táplálékba kóstolt bele, amelyet életében mindig igényelni fog, vágyni fog rá – az egyik legbiztosabb forrásnak bizonyulnak Boldizsár Ildikó mesegyűjteményei. Ez a könyve inspiráló magyarázatokkal egészül ki, amelyeket tovább szövögethetünk magunkban.

Élővé tenni az üzeneteket

„Minden élethelyzetben egy történetben vagyunk – s ha szerencsénk van, ez a történet a sajátunk.” Ha észrevesszük, hogy nem a sajátunk, akkor „átírhatjuk a történetet vagy átléphetünk egy másikba. … A meseterápiában úgy segítjük ezt a folyamatot, hogy több síkon is kapcsolatot keresünk a hagyományban fennmaradt szövegekkel: élővé, sőt mindennapi gyakorlattá tesszük a történetekbe zárt üzeneteket. … A cél nem más, mint megtalálni az egyetemes szellemi tanításokban azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek az egyént saját mintázatai alapján vezetik a rendezettség állapotához.” – írja a fülszövegben a szerző.

Gyógyír életsebekre

A könyvben 54 mese és hozzá tartozó kalauz található. Vannak köztük öngyógyító történetek, szorongást, félelmet oldó mesék, valóságtévesztéssel és téves érzékeléssel foglalkozó mesék, olyanok, amelyek a családi rendszer zavarait vagy a párkapcsolati válságokat  mutatják meg, kaphatunk mesékből gyógyírt életsebekre, betegségekre, veszteségekre – idézem a fejezetcímeket. Az olvasó mindegyikkel talál közös pontot, egy szálat, aminek révén érdeklődése fölébred. Azonosulhatunk akármelyik szereplővel, ha csak ideig-óráig is, lehetünk kicsi királyfi, szorgos vagy lusta lány, kiskakas, vak vagy sánta, de akár Napot helyettesítő ember… Vagy akár gonosz mostoha, vagy nagyravágyó feleség – de csak addig, amíg fel nem ismerjük, hogy valójában az utóbbi szerepekre nem érdemes pazarolni a drága időnket… Mindenesetre öröm felfedezni, hogy bármit teszek, bárhogy élek, archetípus vagyok! Érdemes több szerep szempontjából megnézni a mesékben egy-egy helyzetet, kilépni, belépni, – de rálátni a történetre a mesélő szempontjából a legjobb. 

Aranyeső vagy szurokeső?

De jó volt, amikor ebben a gyűjteményben is megtaláltam Holle asszonyt, vagyis, ahogy én a régi Grimm mesegyűjteményből ismerem, Holle anyót. A legkedvesebb mesém. Miért? Talán csupán azért, mert nagymamám olyan szuggesztíven mesélte nekem ezt a történetet, hogy szinte sajátommá vált. Gondolom, közismert történet, de idézzük fel: van egy mostoha, annak egy édeslánya és egy mostohalánya. A szorgos mostohalánnyal mostohán bánik, a lusta édeslánnyal kivételez. A mostohalánynak mindennap fonnia kell, amíg kiserken a vér az ujjából. Egy napon meg akarja mosni a kezét a kútban, ám beejti az orsót, és mert fél nélküle hazamenni,  utána ugrik a kútba. Egy földöntúli világban találja magát, különböző jótetteket hajt végre, kiszedi a kemencéből a megsült cipókat, lerázza az érett almákat a fáról. Majd eljut Holle asszony kastélyához. Elszegődik hozzá szolgálni. Mindennap rendet kell raknia a házban, a párnát szépen föl kell ráznia –  és akkor a fenti világban, szép pelyhekben hull a hó. Jó szolgálatáért jutalmat kap, amikor haza kívánkozik, Holle asszony maga vezeti a kapuhoz, és amint áthalad rajta, aranyeső hull rá. Ezt kapta, ezt vitte magával haza. Megirigyelte a lusta lány, mert természetesen ő is szeretett volna aranyesőt kapni! Végigjárta a szorgos lány útját, ám  ő nem teljesítette a feladatokat, lusta volt. Meg is lett a jutalma: a kapu alatt aranyeső helyett szurokeső zúdult rá és rajta is ragadt. … Boldizsár Ildikó magyarázata szerint a mese fordulata akkor következik el, amikor a szorgos lány elmondja honvágyát Holle asszonynak: „Jobb otthon a fekete, mint másutt a fehér, s ha mégannyira jó dolgom van is itt lent, mégsem maradhatok tovább, föl kell mennem az enyéimhez.” Nem maradhat odalent, hiszen nem élni ment oda, hanem valamit megtalálni, és amikor megtalálta, vissza kell mennie saját életközegébe. A szerző megvilágításában a mitikus Holle asszony a halál birodalmának úrnője, aki nála megfordul, csak átmenetileg lehet helye. Amikor az út véget ér, az új élet kapujában aranyruha jár annak, aki újra kézbe tudta fogni élete fonalát.  A szurtos lány története azért kerül a mesébe, hogy örök figyelmeztetés legyen, az ímmel-ámmal, nem idejében végzett munka után szurok a jutalom. Figyelmeztetésként kapjuk a meséből: nap mint nap át kell menni ezen a kapun, és rajtunk áll, aranyeső vagy szurokeső lesz-e a jutalom.

Pipöretyúk!
Nem ismertem Az átkozott pipöretyúk című magyar népmesét sem. Nagyon tetszik! Amellett, hogy bemutatja a téveszmék kialakulását, azt is felfedi, hogyan lehet elejüket venni. A szerző leírja a mese utáni kalauzban, hogy egy szívéhez közel álló öngyógyító történet fűződik hozzá. Egy ismerős fiatal hölgy arról számolt be neki, hogy pánikbetegségéből ennek a mesének a segítségével sikerült kigyógyulnia; a negatív gondolatokat, érzéseket, indulatokat egy támogató varázsmondattal vissza tudja fordítani. Amikor megrohanják a negatív gondolatok, elég csak nyakon csípni a pipöretyúkot: „Nyakonfogni az átkozott pipöretyúkot, levágni, megsütni és megenni – idejében!”. A pánikbeteg nőnek egy idő után elég volt, hogy amikor bekerült a negatív spirálba, egyszerűen csak felkiáltott: „Pipöretyúk!” és gondolatban kitekerte a nyakát.

Nagyon tetszett még A tojásból teremtett lány meséje, azt sem ismertem. A könyv végén pedig egy csodálatos történetet találunk, a címe: Sanvel és az Anahakan rózsa. Kozmikus távlatokat nyit. Szóval el kell olvasni, megéri!

(Szepesi Dóra recenziója)

*http://www.lira.hu/hu/szerzo/boldizsar_ildiko?kampany=aw2-boldizsar&gclid=CIerw6vmydECFQONGwodI8kDmg

Hozzávalók: 4 dl rizstej vagy mandulatej, Egy érett banán, 3-4 evőkanál chia mag, egy evőkanál méz, ízlés szerint fahéj, vanília

Elkészítése: A banánt a mézzel összeturmixoljuk. A chia magot legalább 2 órára beáztatjuk a rizstejbe.

Az ázott chiamagot összekeverjük a banán turmixszal.

Tálaláskor friss gyümölccsel díszítjük.

A friss alapanyagokból készült ételeknek az íze is jobb. Érdemes ezért mindig az évszaknak megfelelő zöldségeket beszerezni a piacról. A felgyorsult világban egyre nehezebb tudatosan élni, talán ez a mai ember számára a legnagyobb kihívás. Ha az egyensúlyt sikerül megtalálni, akkor a test, a szervezet jelzéseire is sokkal könnyebb figyelni.

Egy 2013-as  rádióriport velem, itt meghallgatható: http://lakihegyradio.hu/hir/fozz-evszakok-szerint

A gombóc a palacsinta mellett gyerekkorunk egyik kedvence. Vajon miért? Tűnődésemben arra jutottam, hogy minden, ami gömb, minden ami kerek, jöhet - így kerek a világ. És ha ebben a gömbölydedségben, kerekségben még valami finom töltelék is van, az aztán mindennek a netovábbja!

Így történt, hogy barátnőm kanadai férje is legelőször ezt a magyar szót tanulta meg: gombóc. Mert ízlett neki, amit a felesége főzött. Mivel a gojibogyó a kedvence, legközelebb, ha jön, készítek neki gojibogyós gombócot is! Micsoda öröm lesz, ha a szilvásak között rátalál egy-egy gojisra is!

Hozzávalók: 40 dkg krumpli, 12 dkg teljesőrlésű búzaliszt, 10 dkg vaj, 12 db szilva, ez lehet fagyasztott és befőtt is, 10 dkg zsemlemorzsa, porcukor.

Elkészítése: A krumplit héjában puhára főzzük úgy, hogy egy fazékba tesszük, hideg vizet engedünk rá és készre főzzük. Villával ellenőrizzük, megfőtt-e, majd hideg vízzel leöblítjük, így könnyebben lehámozzuk. Ezután krumplinyomóval megtörjük. Egy tálban összegyúrjuk a liszttel és az olvasztott vajjal, egy csipet sót teszünk hozzá. Gyúródeszkára tesszük, nyújtófával kb. egy cm vastag tésztát nyújtunk belőle, ezt  kb. 10X10 cm-s négyzetekre vágjuk, és mindegyik közepébe egy kimagozott szilvát teszünk. A szilva közepébe egy kiskanál cukrozott zsemlemorzsát kanalazunk és gombócokat formálunk belőle. Lobogó forró sós vízben kifőzzük a gombócokat. Akkor főtt meg, ha feljön a víz tetejére, de tegyünk próbát, vegyünk ki egyet és kóstoljuk meg, meg van-e főve. Amíg főnek a gombócok, a zsemlemorzsát a vajon aranybarnára pirítjuk, ebben hempergetjük meg a gombócokat. Tálaláskor porcukrot szórhatunk rá.

Még néhány éve, évtizede sokkal többet dolgoztak az asszonyok a konyhában a puszta kezükkel. Az előre elkészített ételek és az aprító- dagasztógépek leszoktattak minket erről az áldásos foglalatosságról. Jól emlékezhetünk, milyen finom az édesanyánk, nagymamánk által gyúrt, dagasztott tészta. Talán azt is érezzük benne, hogy ő azt milyen figyelemmel, szeretettel készítette. Nem is talán, ebben biztos vagyok! 

Amikor a keleti gyógymódokról először hallottam és folyamatosan megismertem például az akupresszúra jótékony hatását, nem volt kérdéses, hogy a gyúrás és a dagasztás, a kézzel való aprítás során saját erőnlétünkből, fizikai és pszichikai erőnkből is belekerül valamennyi az ételbe, de a gyúrt tészta is visszahat arra, aki gyúrja. A masszázsok gyógyhatásai is ezen a kölcsönhatáson alapulnak. A "gyúrással", a kézen, a tenyéren lévő akupresszúrás pontokat, reflexzónákat is megdolgozzuk. Visszatérve a konyhába, mondanom sem kell, hogy természetesen ügyelünk a higiéniára, tiszta kézzel, tiszta körömmel végezzük a főzés körüli munkákat. Ismerek egy mondást: "Aki nem szereti a szakács kezét, az ne is egyen!" Persze, a gépesítés ellenére a szakácsok is sokszor dolgoznak puszta kézzel, mert úgy érzik jól a tésztát, az állagot, az anyagot, az anyaggal való munkában úgy tudnak teljesen benne lenni. Ezáltal még egy finom kötelék is alakul köztünk, emberek közt, "finomenergiáink" összekötődnek. Ha nem lenne bizalmam az ismeretlen pékhez, hogyan is fogyaszthatnám jóízűen azt a péksüteményt? Hiszek benne, hogy az alapanyagon túl az elkészítés módja, sőt a szakács hozzáállása, gondolata is sokat számít.

Jó szívvel javaslom, hogy szánjunk rá időt és tanuljunk meg, tanítsuk meg a gyerekeket gyúrni, dagasztani és sorolhatnék még néhány puszta kézzel végezhető konyhai feladatot: tésztát nyújtani, galuskát szaggatni, gombócot formálni, aprósüteményt kiszúrni, kalácsot fonni... Mindezek csodálatos tevékenységek, és biztosan jobban is ízlik, mintha géppel készítenénk el, vagy készen vennénk, például fagyasztva és a mikróban melegítenénk meg. Tudjuk, hogy a készételeket manapság nem kerülhetjük ki teljesen, és hogy a vendéglőben is mikrózzák a fagyasztott gombócot, de amit tudunk, megtehetünk ennek ellensúlyozására.

A gombóc gömbölyítés titkaiba hamarosan, a következő posztban, be is pillanthatunk.

Hús nélküli változatot készíthetünk úgy, hogy az édes káposzta helyett savanyú káposztát teszünk bele. A sok zöldség és fűszer megadja a kellemes, markáns, pikáns ízt.

Hozzávalók 2 literhez: 20 dkg sárgarépa és fehérrépa zsüliennre vágva (gyufaszál vékonyságú, hosszúkás) 40 dkg cékla reszelve, 20 dkg krumpli kockára vágva, 20 dkg savanyú káposzta, 1 vöröshagyma finomra vágva, 1-2 babérlevél, 1 kis doboz paradicsompüré, 4 evőkanál olaj. Ízlés szerint kevés cukor, citromlé, pár szem egész bors, őrölt feketebors. A rántáshoz 1 evőkanál liszt. Tálaláshoz tejföl.

Elkészítése: Két evőkanál olajon megpirítjuk a felaprított zöldségeket, a céklát és a vöröshagymát, sózzuk, borsozzuk, belekeverjük a paradicsompürét, hozzáadjuk a cukrot, kevés vizet és 20 percig lassan pároljuk, majd a párolt zöldségbe beletesszük a káposztát és a krumplit is. Feleresztjük kb. 2 liter vízzel és újraforrástól lassú tűzön még 15-20 percig készre főzzük. Jó, ha a zöldségek egy kicsit ropogósak maradnak.

Közben vékony rántást készítünk, ezzel berántjuk a levest. Ha kész, ízlés szerint még citromlével ízesíthetjük, sózzuk, borsozzuk. Tálalásnál minden tányérba 1-1 kanál tejfölt teszünk, metélőhagymával díszítjük.

A makrobiotikában gyakran használjuk ezt a csípős paprikát. Cayenne-borsnak is nevezik, a trópusokon őshonos növény a dél-amerikai Cayenne városáról kapta nevét.

A hazai erős pirospaprikához, erős zöldpaprikához és borshoz hasonló hatású. A csípős fűszerek melegítő hatásúak, oldják a hurutot, enyhítik a hörgőkben és az arcüregekben lévő dugulást, segítik a váladék eltávozását. A cayenne-borsot ételek ízesítésén kívül gyógyhatású tea készítésére is ajánljuk, megfázás esetén enyhítő hatása nem marad el.

A következőképpen készítsük: egy bögre forrásban lévő vízhez adjunk egy negyed teáskanál cayenne-borsot, ezt frissen facsart citromlével, egy kevés gyömbérrel ízesíthetjük, mézzel édesíthetjük. Napi egy-két csészényit melegen kortyoljunk el, figyeljünk arra, hogy a gőze az orrüreget, arcüreget jólesően átjárja – mert az is gyógyít.

Tegnap láttam a boltban fagyasztott derelyét. Sokkal finomabb, ha magunk készítjük el, frissen!

Hozzávalók a tésztához: 50 dkg finom liszt, 2 tojás, 1,5-2 dl víz, só, ezen kívül a töltelékbe: kemény szilvalekvár, túró, a morzsához, amiben tálaláskor meghempergetjük: 4 evőkanál napraforgóolaj, 20 dkg zsemlemorzsa, a tálaláshoz: porcukor, őrölt fahéj.

Elkészítése: A lisztet a gyúródeszka közepére halmozzuk, a közepébe egy kis fészket formálunk, ebbe ütjük bele a tojásokat, megsózzuk egy csipet sóval, a vizet fokozatosan adjuk hozzá, összeállítjuk és simára gyúrjuk, a tészta formázható de eléggé kemény marad. Egy kis gömböt formázunk belőle majd egy tálba tesszük, letakarjuk egy konyharuhával és negyed órán át pihentetjük. Közben a zsemlemorzsát az olajban egy serpenyőben aranybarnára pirítjuk. Óvatosan, kevergetve pirítsuk, vigyázzunk, nehogy leégjen. Ezután félretesszük. Amíg a tésztát elkészítjük, felteszünk egy nagy fazék vizet főni. A tésztát két részre vágjuk és egyenként kb. 2 mm vastagságúra kinyújtjuk. Az egyik tésztalapot félretesszük, a deszkán lévő tésztalapra 3-4 centiméterenként egy teáskanálnyi szilvalekvárt halmozunk. Majd ráhelyezzük a félretett tésztalapot és a töltelékek mentén a tésztát lenyomkodjuk, és derelyemetszővel háromszög formájú barátfülékre metsszük. A már lobogó, forró sós vízbe kifőzzük a derelyéket – akkor lesz készen, ha feljön a víz tetejére, de ellenőrizzük, vegyünk ki egyet és nézzük meg, ha a tészta már nem fehér, akkor megfőtt, kóstoljuk is meg. Szűrőkanállal kiszedjük a kifőtt derelyéket a pirított zsemlemorzsára, és óvatosan rázogatjuk, amíg mindenhol be nem fedi a tésztát a morzsa. Tálaláskor fahéjas porcukorral meghintjük.

Nemrégiben Növényi Norberttel készítettem interjút, az új könyve megjelenésével kapcsolatban. Sok szívhez szóló, elgondolkodtató megállapítása lelki táplálék.

Növényi Norbert önéletrajzi regénye a magyar sport emblematikus alakjának küzdelmes, kalanddal és tanulságokkal teli életét tárja olvasója elé. A könyv címe nem más, mint: A Növényi

- Ön amellett, hogy páratlan sportkarrierrel rendelkező olimpiai bajnok, játszik színházban, filmekben, karakteres szereplője népszerű sorozatoknak, és ír is. Hogy fér meg egy személyben ennyi minden?

- Azt gondolom, hogy ha az ember akar valamit, akkor arra mindig tud időt szánni. Mindig egy felfedező típusú ember voltam, aki nem félt a változtatásoktól az új dolgok felfedezésétől. Persze amibe belefogtam, azt teljes intenzitással és alázattal csináltam és megpróbáltam szeretni, mert csak akkor tudtam eredményt elérni az élet bármely területén, ha örömömet is leltem benne, természetesen a kitartó és kemény munka mellett.

- Az ellenfél szerepét nagyon érdekesen ábrázolja. A szovjet versenyzővel kapcsolatban írja, hogy éjszaka csukott szemmel lépésről-lépésre elképzelte a meccset, majd ugyanúgy lett a valóságban is, és amikor megnyerte a mérkőzést, megcsókolta az ellenfelét…

- Minden idegszálammal az olimpiára koncentráltam már hosszú évek óta, és ezért úgy készültem, hogy a világon senki nem dolgozhatott a sikerért nálam többet, mindezt azért, hogy a bajnokság előtt-alatt ne tehessek magamnak szemrehányást, hogy mi lett volna, ha ezt vagy azt jobban tettem volna, illetve többet tettem volna. Mivel az újságok azt írták, hogy nincs esélyem az ellenfelemmel szemben, ezért alvás helyett lejátszottam magamban számtalanszor az ellenfelemmel az elképzelt mérkőzésemet, és ez olyan pszichikai állapotba hozott, hogy végül is sikerült nyernem a megálmodott technikai és taktikai elképzelésemmel.

- Néhány kulcsszót kiírtam magamnak a könyvéből: érdemes, álom, erőfeszítés, fájdalom, szerencse. Úgy gondolom, ezek minden életpályán fontos szerepet játszanak, különösen egy olyanban, mint az öné. Ön szerint melyik  legmeghatározóbb?

- A legfontosabb az önmagunkba vetett hit, valamint a bizalom az elvégzett munkában. A sportban a szerencse, az alázatos és kitartó, kemény munka találkozása a lehetőséggel. ”Minden ember a maga szerencséjének a kovácsa!”

- A kisfiúk általában szeretnek birkózni, mégsem lesz mindegyikből élsportoló. Edzőként mit ajánl a kezdőknek?

- Nem mindenkiből lehet bajnok, de egészséges, pozitív gondolkodású ember igen! Azt, hogy kiből lesz bajnok, nem lehet megmondani, de azt, hogy kiből nem, azt igen, mert a tehetség kiválasztódik. De az aki kényszerből jár edzésre, aki lóg vagy nem figyel, annak a gyermeknek nem lehet a személyiségében rejlő lehetőséget ápolni és fejleszteni, azt a gyermeket más irányba kell terelni, mert lehet, hogy ott viszont nagyszerűen érzi magát és nagy dolgokra lesz képes. Sajnos a szülőkkel van a legnagyobb baj, utána az edzőkkel és nem a gyermekekkel! Mindegyik gyerek magában hordozza a csodát, azokat az energiákat, lehetőségeket, amivel sikeressé, boldoggá tud válni. Ehhez kell a szülő normális segítő támogatása és a megfelelően felkészült edző. Sajnos ma az a tapasztalat, hogy ez ritkán áll össze, és ez a gyermekek eredményességének, sikerének a gátja.

- Nagyon tetszett a könyve végén, hogy a köszönetnyilvánításban legalább három oldalon keresztül sorolja a neveket. Azt gondolná az ember, hogy a sikereit végső soron saját magának köszönheti, mégis mennyi segítője van. Miért ilyen fontosak?

- Természetesen az eredményekért én dolgoztam meg, de kellettek az edzők, segítők, edzőpartnerek, mert nélkülük nem tudtam volna felkészülni rendesen és nem tudtam volna eredményes lenni.

- Önéletírása nem csak sportrajongók érdeklődésére tarthat számot, hiszen szakmai élete rendkívül szerteágazó. Kiknek ajánlja a könyvét?

- Mindazoknak ajánlom, akik szeretik a sportot, a művészeteket, akiket érdekel, hogy mit kell tennie és miket kell átélnie egy sportolónak az eredményességhez vezető úton és mit kell átélnie a siker vagy kudarc után. Ajánlom azoknak, akik valamilyen oknál fogva feladták tevékenységüket vagy álmaikat, céljaikat és azoknak, akik tudni akarják, hogy miért ne mondjuk, hogy soha, mert mindig van út a célunkhoz, még akkor is, ha azt nem látjuk, de a pozitívan gondolkodó ember azt mindig megtalálja és eléri a célját!

(*Szepesi Dóra interjúja az Új Könyvpiac decemberi számában jelent meg)

Hozzávalók egy személyre: ¾ csésze zabpehely, 1 csésze rizstej,1/3 teáskanál só, 1 marék apróra vágott mandula. A tálaláskor kesudió vagy olajos mag, aszalt gyümölcsök, kókuszreszelék, fahéj.

Elkészítése: Keverjük össze a hozzávalókat egy tálkában, takarjuk le és hagyjuk állni éjszakán át.

Reggel fogyaszthatjuk így, vagy melegítve. Adjunk hozzá 2 apróra vágott datolyát, vagy aszalt szilvát, egy kis marék kókuszreszeléket, ½ csésze áfonyát, vagy gojibogyót, 1/3 teáskanál vanília kivonatot, ½ teáskanál fahéjat. 

A Pirosmadár című verseskötetem megjelenése alkalmából készítettem magammal egy interjút. Ebben olyan műhelytitkokra is fény derül, amelyeket megkérdeztek tőlem többen is, meg olyanokról is szó lesz, amit nem kérdezett senki.

A verseskötetedet bemutató est után vastaps volt. Egy könyvszakmában jártas író megjegyezte, hogy még ilyet nem tapasztalt, könyvbemutatón igen ritkán van vastaps! Hogy lehet ez?

Nem véletlen, csupa rokon, barát, ismerős jött el, és ők nagy várakozással néztek az est elé. Tetszett nekik, így fejezték ki. A taps a kiváló előadóművészeknek is szólt: Závory Andrea színművész mondta a verseket, és Sebestyén Katja és László Anna, ők a Dve Gitari Duó, megzenésítésében is elhangzott néhány vers. Gyarkan lépnek fel hárman együtt, repertoárjukon Jeszenyin, Dylan Thomas is szerepel. Megtisztelő, hogy engem is vállaltak. Ám a siker szólt Erdődi Gábornak, a kötetbemutató moderátorának is, aki költő, műfordító, az ő estjeit szintén az említett előadóművészek teszik emlékezetessé.

Hogyan alakult a kötet anyaga? Mikor írtad ezeket a verseket

Több mint 10 éve. Köthető ez az Előfutár irodalmi körben való tevékenységemhez. Szerkesztettünk egy kiadványt és egy antológiát, fiatal képzőművészekkel és irodalmárokkal. De a versírásnak köze van a szemléletem változásához is. Dicsőfi Endre orvos, természetgyógyász, tanító csoportjába jártam évekig, erről röviden annyit, hogy különböző hagyományok gyakorlatain keresztül (mint például a jóga, meditációk) a figyelmünk és az érzékelésünk iskolázását helyeztük előtérbe. Öt évvel ezelőtt is volt egy költői estem a Magnet házban, a kötetbe annak az anyagát dolgoztam át egy kicsit. Van, ami kimaradt, más versek bekerültek.

Hogy lehet, hogy szakácskönyvek után verseskötetet adtál ki?

Egy barátnőm mondta, és igaza van, hogy a fizikai táplálás után most a lelki táplálékkal foglalkozom. Mindig is volt több része a személyiségemnek, hol ez kerül előtérbe, hol az. Azt hiszem az a jó, ha kiegyensúlyozzák egymást.

Többen kérdezik, miért olyan rövidek a verseid?

A költészet „Dichtung”, sűrítés. Kevés szóval szerettem volna dolgokat elmondani. Minek olyan sokat beszélni? Bár nagyon szeretem Krasznahorkai kamionhosszúságú mondatait, nála azoknak van funkciója. A kamionról jut eszembe, a Kamion Magazin, amelynek újságíró munkatársa voltam, és amikor a fotóssal, Matz Karcsival mentünk riportra, mindig mondta, azért szeret fotózni, mert azzal nincs annyi dolog, mint a cikk megírásával. Persze tudni kell jól komponálni az expozíciónál. Ő egyébként már az örökkévalóságból exponál. Fiatal korában súlyemelő volt, és mint mondta, azt is azért szerette, mert nincs vele sok macera: felemelem a súlyt és kész! Szóval a verseknél a lényeg sokszor a ki nem mondottban van, mint például a zenében a két hang közti rezonáció. Hatottak rám bizonyára még a slágerszövegek, évekig tanultam énekelni örökzöldeket, ott egy 3 perces dalban regényeket mond el a szerző, és ami nincs elmondva, azt a zene vagy maga az előadásmód egészíti ki, úgy, hogy tovább rezegteti a lélekben.

Hogyan alakult a cím? Van köze a Kex együttes Piros madár című számához?

Annyi köze van, hogy hallgattam egy időben sokat ezt a számot, kedvencem. Valószínűleg megragadt bennem a piros madár képe, ami vagy aki egy titokzatos lény, egy különleges létállapot képe. Transz, ha úgy tetszik. A zene és Somló Tamás énekhangja sokat tesz hozzá. Egy versembe bekerült a piros madár, nem a címbe, csak a vers egy sorába. Ez az Ülő Madonna. („Közel van egymáshoz a két arc, egy piros madár szárnyai”) Egyébként ezt a versemet a Sixtusi Madonna nyomán készült festményem ihlette, amin ez van, ami az előbb idézett két sorban. Így láttam.

Mit szimbolizál ebben a versben a piros madár?

Mondjuk ha két ember között létrejön egy olyan kommunikáció, aminek értelme van, tartson bármilyen rövid ideig, ez lehet egy jó beszélgetés is, akkor ők együtt a pirosmadár. Egy magasabb, lelki, szellemi inspiráció, valami tüzes megnyilvánulás, közösség, szeretet, ilyesmi. Amikor a kötetnek címet kellett adnom, és Szondi György, a Napkút Kiadó vezetője arra is megkért, hogy keressek a borítóhoz egy fotót, arra gondoltam, miért ne választanék a festményeim közül, ha már úgyis festek. Így választottam ezt a kollázst, amin van egy piros madár is. Ekkor gondoltam, ez lesz az, és az lesz a címe, hogy Piros madár! De előzőleg egyáltalán nem volt tudatos. Korábban egy verscímet gondoltam kiemelni kötetcímnek, de ez lett a legjobb. Azért írtam egybe, mert ilyen címmel, Piros madár, külön írva, Páskándi Gézának jelent meg az első verseskötete, 1957- ben. Nos, az is érdekes, hogy én meg abban az évben születtem. Egyébként még azt is elmondom, hogy a kollázs alapjául szolgáló festményt nem is én festettem, az egy olyan kép, amit festőtanáromnál, Martin Keizernél, valaki otthagyott, mert nem kellett neki. Az ilyen, otthagyott műveket szét szoktuk tépkedni és újat alkotunk belőlük. Így született ez, szinte véletlenül, öntudatlanul került rá a piros madár is. Különben jellemző az alkotásra szerintem, ahogyan a kollázs alapja sem saját, a versek alapjai, a szavak sem sajátok, az összerakás az enyém csak.

Erdődi Gábor azt mondta, a prológus, remek! Az „inspirálsz-bepörgök” slampoetrys. Az „Ahogy tetszik” pedig egy meghívás az Olvasónak a kötetbe. („Szűkszavú vagyok, de szavaim tágasak, és te szavaimban kedvedre sétálhatsz...”) a szűkség-tágasság jellemző. Azt is mondta, hogy ennek a versnek a meghittsége a korai József Attilát idézi, meg, hogy szemlélődők a versek, nézőpontváltásokkal: mennek lépegetve, így halad a kötet…

Igen, ez a sétálós tempó nekem tetszik, ezt jó, hogy mondta Gábor. A korai József Attilához hasonlítása nagyon megtisztelő. 

Műfajokról kérdezlek, a játékosságról, nyelvi játékokról. Van benne kiszámolós, közmondásszerű, rövid, talányos, mint a Duende. Itt a szót is meg kéne magyarázni.

A szójátékokat néhányan túlzottnak érezték, meglehet, igaz, néha nekem sem tetszik már mindegyik. Ami pedig a Duendét illeti, a nyolcvanas években volt Markó Ivánnak egy előadása a Győri Balettel, Az igazság pillanata volt a címe, Federico Garcia Lorca művei alapján készült. Lorcának van egy írása A "duende" - Játék és elmélet címmel, amiben elmondja, mi az a duende. Röviden: az alkotóerőnk, valami velünk született hatalom. A duende szótári jelentése: pajkos kobold, csintalan manó – a balettelőadásban meg is volt személyesítve, Szekeres Lajos táncolta ezt a kis játékos figurát.

A Primavera – ez egy egyoldalú párbeszéd, hangtanilag nagyon érdekesnek találta a moderátorod: „Zephürosz, zsengezöld és alvópiros…” Ze-zse-zö…”, és az eufónia jó hangzás: ”… sok kis gomb, szem, kapocs, fátyol, fodor, csengettyű és harangjáték…” …ki beszél itt kivel?

Egy földi nő beszél Flórához, aki nem válaszol neki, legalábbis szavakkal nem. Ezt a verset egyébként egy pompeji freskó ihlette, amit többször másoltam, lefestettem, sőt agyagból is megformáztam Flóra alakját. Flóra a virágok istennője, tavasszal járja a földeket, kerteket és ő teremti a virágokat. A képen úgy néz ki, mint egy virágot szedő nő, de ő valójában nem szedi, hanem – épp ellenkezőleg! – a saját kosarából osztja a természetnek a virágokat.

Szóval a zene mellett a festészet is ihlet?

Igen, több versnek van színe, árnyalatai.

A Medvedal meg egyenesen a finnugor mitológiát idézi, amivel Erdődi édesapja is foglalkozott…

Kedvencem egyébként. És képzeld, Gábort még nem is ismertem, amikor megvettem az antikváriumban Erdődi József Finnország című kötetét!

Műfordításaid is vannak a kötetben, Shakespeare 18. szonett és Keats A szöcskéhez és a tücsökhöz…

Ezeket Erdődinek köszönhetem! Amikor angolt tanultam nála a fordított költőin keresztül, ő inspirált fordításra. Egyébként, pedig meg szerettem volna mutatni, hogy tudok formában írni, mert mindig azzal jött, hogy nem is költő, aki nem tud formában írni... Nos, akkor itt van két szonett fordítás, tessék!

A kötetben kínaiul is van három kis vers. Hogy jött ez a kínai?

Gyerekkori vágyálmom kínaiul tanulni. Ez akkor nem valósulhatott meg, most viszont már 6. éve tanulok kínaiul a Konfuciusz Intézetben, fiatal kínai tanárok tanítanak, a közvetítő nyelv az angol. Egy életre szóló kaland! Persze én úgy képzeltem, hogy a szép formájú karaktereket tussal és ecsettel fogom festegetni – bár ritkán van ilyen óra is –, de mi modern kínai nyelvet tanulunk. Így jött, hogy három verset, amit angolra fordított egy volt osztálytársam fia, Szőke Bálint, aki Kaliforniában él, nos ezeket megmutattam az egyik tanárnőnek, Sophie Ba-nak, és nagy kedve volt lefordítani. A fiú sajnos nem fordított többet angolra, 18 éves volt akkor, és úgy látszik, kinőtte a versfordítói ambícióit.

Azt hittem, te fordítottad kínaira őket.

Á, nem. Sajnos nem valószínű, hogy annyira fogok tudni.

Mi a célod akkor a kínaival?

Az egyik, mint említettem, a kaland, mondhatni, tudatállapot változás, vagy az agy karbantartása, a másik összefüggés pedig, hogy kínai gyógyászattal szeretnék foglalkozni, nagyon tetszik a szemlélete. Ez eddig is benne volt néhány tevékenységemben, mint például a makrobiotikus főzés, a csikung (kínai mozgásgyakorlatok), és egyéb alternatív gyógyító tudományok, amelyek összekapcsolódnak. Ezeket szeretném elmélyíteni.

Most miket írsz? Mivel foglalkozol?

Mások műveivel. Írókkal készítek interjúkat, könyvekről recenziókat írok. Ezekből nagyon sokat tanulok. Nemrég elkezdtem dolgozni a Clavis Irodalmi Ügynökségben, http://clavisagency.hu/ sok-sok tervünk van, már volt néhány rendezvényünk, például Jazz és irodalom címmel. Na látod, a Clavis ügyvezetője, Molnár Zsolt, kínai órán volt csoporttársam, ott ismerkedtünk meg. (Erre is jó volt a kínai!) Ezeken kívül tervezek egy házipatika könyvet, könnyen alkalmazható, alternatív gyógyító módszerek gyűjteményét szeretném összeállítani.

Irodalmat nem is írsz?

Szerintem benne van a pakliban az esszé, a tárca, meg a mese. A dráma is nagyon izgat, mert ott a párbeszédben van benne minden. A verseknek sem állok ellent, ha jönnek. Ám ha mindez nem valósul meg, akkor is elégedett vagyok. Úgy érzem, már ez a kötet is meglepetés és ajándék. A magam számára is.

 *Szepesi Dóra interjúja saját magával. Az "önterjú" címet Vámos Miklóstól kölcsönöztem, ő készített egyszer saját magával interjút és így nevezte el a műfajt.

Kötetem linkje (itt bele lehet olvasni a könyvbe és megrendelhető):

http://www.napkut.hu/osszes-konyv/konyvek/elokeszueletben/szepesi-dora-pirosmadar-detail

Különleges ízű, laktató étel. Egyszerű elkészíteni: A bablevest a recept szerint főzzük meg, közben a savanyú káposztát egy kevés olajon megpároljuk, majd tálaláskor mindenkinek a tányérjába teszünk egy nagy csipettel.

Hozzávalók: 1/2 csésze tarkabab, 2 db kockára vágott sárgarépa, 1 db kockára vágott fehérrépa, 1 hagyma, 1 gerezd fokhagyma, 1/2 kávéskanál kakukkfű, ugyanennyi zsálya, tengeri só, babérlevél.

Elkészítése: Előző este áztassuk be az átválogatott, megmosott babot. Ha az áztatóvíz másnapra nem keserű, hanem édeskés, akkor a babot abban főzzük 1 óra hosszat. Ezután tegyük bele a zöldségeket, a fűszereket. Kis lángon főzzük még egy órát. A levest tetszés szerint be is ránthatjuk. Tálaláskor a párolt savanyú káposztából tegyünk a tányérokba.

*Ismét egy kedvenc téli leves, elmegy akár egytál ételnek is.

Első hó

Tejszín egek. Csusza csend.

Csak a vadkacsa vé

A változó jele januárban.

(Szepesi Dóra verse, ami a kötetből kimaradt)

Nincs itthon friss gyümölcs? De van mazsola, aszalt szilva, aszalt barack és dió? Még néhány kiegészítés, máris elkészülhet a finom desszert!

Hogyan varázsolhatunk a télbe nyarat? Igen, aszalt gyümölcsökkel! És ha még egy kis praktikával, néhány adalékkal megbolondítjuk, máris ott vagyunk! Be kell valljam, hogy a legutóbbi aszalt gyümölcs kompót készítésénél kiderült, nincs itthon narancslé. Egy fél deci vörösborral helyettesítettük - így is nagyon finom, egy kicsit forraltboros hangulata lett.

Hozzávalók 4 személyre: 

50-50 gramm aszalt alma, szilva, barack, körte és mazsola, 1/4 l grapefruitlé, 2 evőkanál rum, 1 evőkanál őrölt fahéj, 1 evőkanál reszelt citromhéj, 1 csésze narancslé, 3 evőkanál méz, ízlés szerint karobpor, 50 g dióféle vegyesen

Elkészítés: 

Az aszalt gyümölcsöket felaprítjuk, és a mazsolával együtt egy tálba tesszük. Ráöntjük a grapefruitlevet, a rumot, a fahéjat, a citromhéjat és a narancslét, letakarjuk és éjszaka állni hagyjuk. Másnap az egészet takaréklángon 10 percig főzzük. Mézzel édesítjük, ízlés szerinti mennyiségű karobport keverünk hozzá, ez egy kicsit megköti. Diógerezdekkel, mandulával díszítve melegen vagy hidegen tálaljuk. Mi most a fotózáskor friss szőlőszemeket is tettünk rá.

* Két évvel ezelőtt a blog slágere volt ez a recept, több, mint 8 és félezren kattintottak rá. Igaz, kint volt a Díványon!

Karácsonyéj

Az Örökkévaló bársony éjein / Fürtökben lógnak mélyeim. / Szüretel az Örökkévaló /

Ez aszúnak, ez seprűnek való. / S a tőkék közt a lelkiismeret  / borostyán dongója zizeg. /

A must most már bor.

(A vers Pirosmadár című kötetemben is olvasható)

A díszítés adja meg ennek a süteménynek a karácsonyi hangulatát. Mákkal és dióval is készülhet, a tésztája egyszerű.

Hozzávalók egy tepsire: A tésztához: 60 dkg teljeskiőrlésű liszt, 1 csomag sütőpor, 1,5 kávéskanál őrölt fahéj, 15 dkg méz,  15 dkg margarin, 1,5 dl szójatej és só. A töltelékhez: 30 dkg darált mák, méz, ½ citrom reszelt héja, egy kis rizstej. Az adalékokat  tésztává összegyúrjuk, néhány csipetnyit leveszünk belőle és a díszítéshez félretesszük. A nagyobb darab tésztát a kiolajozott tepsi aljára egyengetjük. Erre rányomkodjuk a tölteléket és miután beborítottuk a felületet, ráhelyezzük díszítésnek a maradék tésztából kinyújtott és kiszúrt szívecskéket, csillagokat. A sütőben 190 fokon 1/4 órát sütjük,  utána 170 fokon még negyed órát.

Fotó: Szepesi Dóra

A karitatív tevékenységeiről, ételosztásairól is ismert magyarországi Krisna-tudatú hívők által szervezett Fényadó ünnepre és vacsorára voltam hivatalos december 8-án. Felemelő élmény volt az összejövetel hangulata: a színpadról felcsendülő élőzene, a tan lelkiségét képviselők kedvessége, a gyümölcsből készült welcome drink és a finom édességek, szamószák, amelyekkel az ünnepi estre meghívottakat fogadták a Dürer Rendezvényház nagytermében.

Mielőtt a vacsora menüjére rátérnék, az ünnepségről essen néhány szó.  A Dívali ünnep neve mécsesfüzért jelent. Mécsesek milliói emlékeztetnek arra, hogy a tudás, az igazságosság, minden körülmények között győzedelmeskedik a sötétség és az igazságtalanság felett. A Dívali szanszkrit kifejezés, amely egy csodálatos eseményre, Ráma király hazatérésére emlékeztet. Ráma királyfi története, példás élete és dicsőséges győzelme a sötétség felett nemcsak a mintegy 600 millió vaisnava hívő számára bír jelentőséggel, hanem az egész emberiség számára örök tanítást jelent, amelyet a Föld legősibb eposza, a Rámájána beszél el. http://www.divali.hu

Az ünnepség idén évfordulókhoz is kapcsolódik: Srila Prabhupáda, a Krisna-tudatú hívők Nemzetközi Közösségének alapítója és kiemelkedő lelki tanítómestere, éppen 50 éve érkezett meg az USÁ-ba, hogy tanítását elterjessze a nyugati világban. Az ő páratlan úttörő munkássága és annak hatása a nyugati kultúrára volt a témája annak a kiállításnak is, amit erre az alkalomra rendeztek „Srila Prabhupáda, a lelki tudomány küldötte” címmel. Az est során ünnepi beszédek, előadások hangzottak el, és egy részletet láthattunk a Ramayanából. A vendégek között ott volt Colleen Bell, az Egyesült Államok magyarországi nagykövetasszonya is. Előadást és ünnepi beszédet többek között Sivaráma Swami, a magyarországi egyház vezető lelkésze tartott.  A programban megemlékeztek a Budapesti Hare Krisna Oktatási és Kulturális Központ 10. évfordulójáról, és tanúi lehettünk a Dívali tradíciója szerinti ünnepélyes gyertyagyújtásnak.

Az ünnepi vacsora menüje természetesen vegetáriánus volt, laktóz és gluténmentes fogásokat is tartalmazott; mindez a Makronauta és követői számára oly kedves és ismerős, az indiai konyha csodálatos!

Íme a menü:

Leves: Maszala dhál – indiai sütőtökkrémleves.
Második fogás, egy tányérra tálalva: párolt jázmin rizs, serpenyős sült zöldségek mustáros mártásban, dhál-bara – lencsegombóc fűszeres joghurtban, sós túrócsemege csicseriborsó ágyon, paradicsom csatni, burgonyás puri.
Desszert: rusztikus pohárkrém.

A legtöbb fogást, vagy hasonló ihletettségű ételt már többször elkészítettük mi is, de mindig jól jön egy kis frissítés. A csatnik (gyümölcsös, zöldséges szószok) például ismét nagyon felkeltették az érdeklődésemet és a desszertet mindenképpen hamarosan rekonstruálom. (Erről elöljáróban csak annyit, amennyit megállapítottam az ízekből, állagokból: agar-agaros almapüré, granola, tejszínhab, csokoládéöntet…)

Köszönettel tartozom a meghívásért, a csodálatos élményért és a vacsoráért!