Különleges késő őszi természetes nass a naspolya gyümölcs. A rózsafélék családjába tartozik, mint az alma, a birsalma, a körte, a kökény és a csipke. Kirándulásokon utak szélén találhatunk naspolyafát, termesztik is, érdemes keresni a piacon. Állítólag Ázsiából ered, Európában a római légiók terjesztették el.
Nyersen a legegészségesebb, C-vitamint, vasat és kalciumot tartalmaz. Dércsípte állapotban lehet fogyasztani, a kemény kis gyümölcsök a kamrapolcon is beérnek, ilyenkor a héja könnyen felreped és a szotykos, kásás, édeskés, fanyar gyümölcshúst ki tudjuk szívni belőle, a magokat pedig kiköpjük.
A leírások szerint bort, pálinkát és lekvárt is készítenek belőle. Ha sok gyümölcsünk van, megpróbálkozhatunk a lekvárkészítéssel: az érett naspolyákat megmossuk, lábosba téve feleresztjük vízzel, hogy ellepje, szétesésig főzzük, majd passzírozzuk. A pépet citromlével, és a forralt bor fűszereivel – fahéj, szegfűszeg, ánizs, gyömbér – ízesítjük. A receptek egy kilónyi péphez félkilónyi cukrot ajánlanak, de tehetünk bele kevesebbet is, amivel elkavarva együtt főzzük kb. 5 percig, vagy utólag mézzel édesíthetjük. Zselésítőt nem szükséges hozzátenni, mivel pektintartalma miatt főzéskor zselés állagú lesz. Üvegekbe töltve szárazdunsztba tesszük, 1-2 nap múlva a spájzba kerülhet. A naspolyapürét főtt vagy sült húsok mellé köretként ajánlják, de süteménytölteléknek is különleges.
Fotó: Szepesi
Kommentek