Odüsszeusz és legénysége is Burnout szindrómában szenvedett, egy kerek esztendő kellett hozzá Kirké szigetén, mire regenerálódtak a folytonos hajózás fásultságából. Szóval nem is gondoltam volna, hogy amióta világ a világ, létezik kiégés. Legalábbis Odüsszeusz óta…
Micsoda az a kiégés, mitől égünk ki, és hogyan segíthetünk magunkon? Túlhajszolt és nyugtalan időszakban az egyénnek meg kell találnia saját ritmusát és saját felépülését aktívan kell alakítania, különben vitális ereje leépül. Ha ez az állapot tartós, egyszer csak kimerültséghez és egyfajta értelmi, érzelmi kilátástalansághoz vezet. A kimerültséget erősítheti a szociális környezet hiányzó elismerése. A klasszikus kiégésnél (Burnout) egy évbe telik a felgyógyulás (pontosan úgy, ahogyan az Odüsszeiában), még akkor is, ha sok páciens már úgy érzi, 1-2 hét múlva képes visszamenni dolgozni. Ha korai stádiumban kezdik a kezelést, a terápiát munka mellett is folytathatják. A pedagógiában lehetséges a megelőzés, mégpedig azáltal, hogy a kisgyermek megtanulja hol vannak a saját határai, ezeket képes megtartani és a szülők, pedagógusok nem engedik meg, hogy a digitális világ uralja hétköznapjait. Ez a szemlélet idősebb korban is előnyös.
Nagyon jó, ha minél több alkotó, teremtő tevékenységgel éljük napjainkat, minél több valódi érzéki élmény közepette, mint például a kézműves tevékenységek, a művészetek. A legegyszerűbb és leginkább kézenfekvő tevékenység a mindennapi főzés. Kezdődik mindjárt a piacon, ahol a szebbnél-szebb zöldségek és gyümölcsök látványa gyógyít, aztán az ételkészítés, mint összetett érzéki élmény, nem beszélve a tápláló és ízletes étel elfogyasztásáról. A receptek közül az egyszerűektől induljunk ki, annál nagyobb lesz a sikerélmény. Jó, ha a receptes könyvből vagy a digitális szakácskönyvből egy cetlire kiírjuk magunknak a hozzávalókat és az elkészítés főbb lépéseit, mert a saját kézírásunk látványa sokkal bensőségesebb és felszabadítóbb, mint a képernyőn lévő szöveg.
Kommentek