Hajlunk arra, hogy az ennivaló táperejét a benne lévő anyagoktól kapja. Vegyük a napi bevitelre vonatkozó ajánlatot: 72 gramm fehérje, 66 gramm zsír, 264 gramm szénhidrát és 2,5 liter víz, ezt még kiegészítjük egy kis rosttal, ásványi anyaggal és vitaminnal, némi aromával. Ha mindezt összekeverjük és bekanalazzuk, kielégítően tápláltuk magunkat aznap... De ha belegondolunk, ez a félig folyékony massza a szó szoros értelmében nem étel. 

A táplálékban, ami igazán jólesik, élelmi anyagain kívül van még valami más is. Hogy ez micsoda, az talán megfoghatatlan, láthatatlan, mégis érezzük az ízében, az állagában, és abban, hogy szinte azonnal vérré válik. Közelebb visz a lényeghez, amennyiben megértjük és megszívleljük Angelus Silesius mondatát: "Nem a kenyér táplál minket, hanem a kenyérben lévő örök isteni teremtő szó, az élet és a szellem." 

A táplálék mélyebb jelentése a modern ember számára újra tudatossá kell váljék. Az ember vagy az állat táplálékává valójában csak az az anyag lehet, amely az életből származik. Érdekes, hogy a növény viszont csak holt anyagokból építi testét. Hogyan? A titok nyitja a fény: a növény klorofilljával fényt vesz fel, s általa alakítja át  a holtat élővé, miközben az élő anyag a fényt és más kozmikus erőket megtartja. Az emésztés során ez a fény szabadul fel és táplálja általa a szellemet is a táplálék."*  

Hozzátenném még, bár mindenki tudja, legalábbis érzi: az sem mindegy, ki készíti nekünk a táplálékot és milyen indulattal, érzéssel adja, hogyan tálalja. Fontos az is, hogy a környezet, amelyben elfogyasztjuk, mennyire meghitt és mi magunk rá vagyunk-e hangolódva az ennivaló nyugodt elfogyasztására. No és mennyire vagyunk éhesek.

*részlet a Harmónia az ételben, harmónia az életben című könyvünkből.