A három fiú – Misi, Jancsi és Béni – kalandos mindennapjairól 2011 óta követhetik nyomon a Nők Lapja olvasói az apanapló feljegyzéseit. A költő apuka hét év alatt született írásaiból jelent meg az Aki szépen butáskodik című válogatáskötet. 

• Tetszik az „apukai perspektíva”! Tudatosan gyűjtötted az élményeket?
• Igazság szerint a dologhoz hozzá tartozik, hogy én második gyerek vagyok, a nővéremről a szüleim nagyon részletes babanaplót vezettek, rengeteg fényképpel, az összes aranyköpés, minden érdekesség le volt írva, és annak a babanaplónak a végén volt egy fél oldal, annyi voltam én. Mindig fájlaltam, hogy második gyerekként már nem vagyok olyan érdekes. Nekem nem nagyon vannak emlékeim a saját 1-2-3 éves koromból. Azt gondoltam, én mindenképpen szeretném leírni a gyerekeimről, miket csinálnak, miket mondanak, hátha érdekes lesz nekik is később, hogy ők milyen gyerekek voltak. Ez a fölkérés jó apropónak tűnt, hogy mint a gyerekek krónikása, megörökítsem a kiskorukat.
• A könyvet olvasva is úgy tűnik, a sok aranyos csibészségen túl, különösen érdekli a költő apukát a gyereknyelv!
• Így van! A gyermeki látás sokszor kifejezetten költői. Béni, a legkisebb kisfiam, két és fél éves, most kezdett nagyon dumálni… Tegnap például virslit reggelizett, és volt a tányérján egy kicsit görbe virsli. Béni azt kérdezte: ez szívárványkolbász? Nagyon érdekes, hogy ők hogyan rakják össze a szavakat, milyen fordulatokat használnak, úgyhogy igyekeztem mindig gyorsan, pontosan leírni, miket mondanak, nehogy egy szót vagy szórendet is rosszul idézzek. Sokszor maga a nyelv logikátlan, és abból jön ki valami vicces dolog, hogy ők logikusan használják. Béni egyszer bement egy szobába, ahol sötét volt, és kiabált, hogy „Papa, nem látok semmit!” Felkapcsoltam a villanyt, erre megkönnyebbülten felsóhajtott: „Most már látok semmit.” Neki van igaza, semmi értelme a kettős tagadásnak.
• Van egy Tudatos szülő című fejezet is, amelyben írod, hogy az anyuka szerint a tudatosság sokszor az ösztönösséghez való visszatalálást jelenti. Nekem ez tetszik!
• Nekem is tetszik. A feleségem egyébként alapvetően sokkal tudatosabb nálam a gyereknevelésben. Neki köszönhető, hogy a gyerekek amennyire lehet egészségesen táplálkoznak, vagy hogy például hordozós anyuka, apuka voltunk. Én is olvastam mindenféle könyveket, de az a tapasztalatom, hogy egy-egy nehezebb helyzet megoldásában sokszor többet segít az ösztönösség, mint valami modern gyereknevelési trükk.
• Mennyiben változtatja meg a költészetedet a gyerekekkel kapcsolatos élményanyag?
• Nagyon sok ihletet adnak. A most készülő verses meséim szereplőit is főleg róluk mintázom. Próbálok olyasmiket írni, ami őket érdekli, amivel el tudom őket szórakoztatni. De néha azt is gondolom, éppen emiatt, hogy ennyire benne vagyok, ennyire nekik, meg róluk írok, saját magamból kevesebbet merek adni. Valahogy mintha hálásabb lenne a gyerekekkel összekacsintó vicces nagybácsi, nagynéni szerep. Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes, Tamkó Sirató Károly gyerekverseit nagyon nagyra tartom, és érdekes, nekik nem volt gyerekük. Aki meg szülő, talán túlságosan is el van ájulva a saját gyerekétől, nem biztos, hogy megvan a megfelelő távolság, ez egy lehetséges veszély. Másrészt meg a szülőben jobban benne van, hogy példát mutasson, ne írjon olyasmit, ami aztán rossz ötletet ad a gyereknek. Nagyon nem kedvelem a didaxist, de egy kicsit úgy érzem, becsúszik, valamennyire kell küzdenem ellene. Például, most már lehet, hogy nem mernék olyat írni, mint amit a Túl a Maszat hegyen-ben írtam huszonévesen, amikor azon viccelődtem, hogy rémes dolog, hogy valakit meg akarnak fürdetni… Az apuka szerepben egy kicsit az is benne van, hogy az ember talán kevesebbet mer megengedni magának költőként.
• Nemrég jelent meg a harmadik felnőtt versesköteted.
• A sok mondókáskönyv után 2016 őszén jött ki Mi lett hova? címmel. Ez egy „bús férfipanaszok”-szerű könyv, abból teljesen kihagytam a gyerekeket. Nagyon benne voltam a rózsaszín ködben, élvezem, meg sokat ad az apukaság, a gyerekek, de volt bennem erre is igény. Belegondoltam, hogy közben én – főleg magyar – költőnek milyen öregnek számítok már, az én koromban a legtöbb rendes költő meg is volt halva, és ilyenkor illik létösszegezni; meg egy kicsit szerettem volna, amennyire tőlem telik, komolyabb, felnőttebb verseket írni, a gyerekektől függetlenül.
• Mi lesz a következő könyv?
• Most megint gyerekkönyveket írok inkább. Az egyik ovisoknak való, főleg a középső kisfiamnak szól, Csütörtök, a kisördög lesz a címe. Abból először diafilm lesz, ősszel jelenik meg, majd tavasszal képeskönyvecskék. Írok egy verses mesefüzért is, ez A szomjas troll címmel fog megjelenni összel, skandináv ihletésű mesék lesznek benne trollokról, törpékről, éjelfekről és egy kis hablegényről. Ahogy nőnek a fiúk, gondolom, valamennyire változni fognak az élethelyzettel a témák is, de azt még nem tudom, hogy a későbbiekben a felnőttnek mondható kötetekre hogyan lesz hatással az apukaság.

Szepesi Dóra

A könyv megvásárlásával az olvasó az Unicef apák napi programját támogatja. Hiszünk abban hogy a szülőkkel töltött idő kulcsfontosságú minden gyerek fejlődésében.

A könyv a következő linkre kattintva megrendelhető: https://jelenkor.libricsoport.hu/fooldal/konyvek/aki-szepen-butaskodik/ 

*(Megjelent a Könyvhét folyóirat 2018/1. számában)