Címkék

Abracadabra (1) adukibab (2) advent (2) áfonya (1) aforizma (1) agar agar (2) ajándék ötletek (1) Akaratunk gyógyereje (1) Akaratunk Gyógyereje (1) Aki szépen butáskodik (1) akupunktúra (1) alapanyagok (2) Albrecht Dürer (1) alga (6) algalap (6) algériai saláta (1) allergének (5) allergia (6) alma (8) almakompót (2) almalé (1) Almásy Katalin (1) alternatív táplálkozás (1) angyal (1) angyalok (1) Anti Saar (1) antropozófia (1) anyaság (1) anyatej (1) Apukai perspektíva (1) arame (4) aranygaluska (1) Arany János (1) archetípus (1) árnika (1) árpa (5) articsóka (3) ásványi anyagok (1) aszalás (3) aszalt gyümölcs (4) aszalt szilva (1) atomerőmű (1) avokádó (4) Azt mondták válnak (1) Az életem ízei (1) A legjobb hely a városban te vagy (1) A lélek szabadsága (1) A szomjas troll (1) A Varjúherceg (1) bab (4) bableves (4) banán (3) bancha tea (2) barack (2) barackturmix (1) barátfüle (1) barátság (1) Barbados (1) barnarizs (11) Bart Dániel (1) basemel (1) befőzés (11) bejgli (1) Belső Nóra (1) berkenye (1) Berkenye Pityó (1) Betűtészta Kiadó (1) biobor (1) bioenergia (1) birs (2) birsalma (3) birsalmakompót (1) birsalmaleves (1) Bitches Brew (1) blansírozás (2) bobájka (1) bodza (1) bodzaital (2) bögrés mákos (1) böjt (10) Böjte Csaba (1) Böjte Csaba füveskönyve (1) bölcsesség (1) Boldizsár Ildikó (3) boldogasszony mentája (1) Boldog szülő (1) Bóna László (3) borscs (1) brokkoli (4) brokkolileves (1) brokkoli leves (1) Budapesti kultúrtörténeti séták (1) bukta (1) burgonya (1) burgonyasaláta (1) Burnout szindróma (1) búza (2) búzacsíra (2) búzadara (1) búzahús (1) búzás bableves (2) cayenne-bors (1) cékla (9) céklasaláta (1) cékla fasírt (1) chia mag (2) chili (2) chilipaprika (1) cickafark (1) cikória (2) Címkék (7) citrom kúra (1) Cointreau (1) cöliákia (2) coli bélbaktérium (1) családterápia (2) csalamádé (1) csalán (1) csalánleves (2) csalántea (1) csapati (3) Csapody Kinga (1) császármorzsa (1) Csányi Vilmos (1) Csender Levente (1) cseresznye (3) csicserborsó (1) csicseriborsó (5) csicserikuckó (5) csicseri saláta (1) csicsóka (3) Csigaház (1) Csigó Zita (1) csikung (1) csili (1) csipkebogyó (1) csipkeital (1) csíra (9) csíraleves (1) csírázott (3) csőben sült (1) Csóka Judit (1) csokiéhség (1) csokitorta (1) csokoládé (1) Csomagolj ebédet! (1) cukkini (1) cukkíni (1) cukkíni fasírt (1) cukkini krémleves (2) cukor (1) cukorérzékenység (2) currypor (1) currys zöldség (1) dagasztás (1) dahl (1) daifuku (1) Das Goetheanum (1) dedikálás (1) delfinek reggelije (1) demencia (1) derelye (1) desszert (2) desszertgolyók (1) Dettikéről és más istenekről (1) diéta (3) dinnye (3) dió (6) diólevél (1) diós csiga (2) Dívali (1) Dívali ünnep (1) Dombóvári István (1) Dr. Gyarmati Andrea (1) dr. Katona Edit (1) Dragomán György (2) édesgyökér (1) édesítőszer (1) édeskömény (2) édesrizs tészta (1) édesség (4) egészséges táplálkozás (2) egeszsegvar (1) Egyszerűbb gyermekkor (1) Egyszer egy kutya (1) egytálétel (1) együttérzés (1) egzotikus fűszerek (1) ehec baktérium (1) Elekes Dóra (1) élelmiszermentők (1) Élesztő (1) életerő (3) Életválságok meséi (1) elhízás (1) Előfutár (1) Elsa Valle (1) empátia (1) Emyü Gardian (1) endívia (2) eper (3) Erdély Dániel (1) érzékenységek (1) est (1) Eszterhai Katalin (4) ételallergia (1) ételek helyrehozása (1) ételek kézzel (1) ételfotó kiállítás (1) ételkészítési módok (2) étel előkészítés (3) etetési történet (3) étkezés (2) étkezési (2) étvágy (1) Everness (1) Everness Fesztivál (1) evőeszköz (1) évszakváltás (1) Ez a város egy távoli bolygó (1) fagyi (1) fahéj (1) fájdalomcsillapítás (2) falafel (2) farfalle (1) fasirt (1) fasírt (2) fast food (1) fa elem (1) fehérjegolyó (1) fehérjék (1) fehér üröm (1) feldolgozásregény (1) felhő (1) Fényadó ünnep (1) fényevés (1) fermentálás (1) filozófia (1) finn nemzeti étel (1) fogamzásgátlás (1) fogyókúra (8) fokhagyma (1) fokhagymás öntet (1) Föld (1) földimogyoró (2) föld elem (2) Folyékony kenyér (1) FoodPlay (1) Főzdefeszt (1) főzés (1) főzési módok (4) Főzni szexi (1) Főzőskönyv (1) főzz évszakok szerint! (7) franciasaláta (1) frissítő ital (2) fukusimai (1) fukusimai erőmű (1) fürdő (1) fűszer (3) fűszerek (3) fűszernövény (1) fűszersó (1) gabona (4) gabonafehérje (2) gabonakávé (1) gabonamagvak (1) gabonapehely szelet (1) gabona fasírt (1) galambvirág (1) galuska (1) garam masala (1) Gellérthegy (1) generációk (1) gesztenye (5) Géczi János (1) gluténérzékenység (6) gluténintolerancia (1) gojibogyó (3) gomba (7) gombaleves (2) gombapörkölt (1) gombasaláta (1) gombásodás (1) görögdinnye (1) görögsaláta (1) grill (2) Grünkern (1) Gurgyijev (1) Gyémánt (1) gyerek (4) gyerekjáték (2) gyerekkönyv (2) gyereknap (1) Gyere velem gyógyítani! (1) gyermekétkeztetés (1) gyógyfű (2) gyógyital (2) gyógyítás (1) gyógynövény (1) gyógytea (1) gyömbér (1) gyömbérvizes (1) gyorslekvár (1) gyorsszörp (1) gyümölcs (11) gyümölcslé (1) gyümölcsleves (3) gyümölcsnyárs (1) gyümölcsös szelet (2) gyümölcssaláta (3) gyümölcszselé (1) gyúrás (1) hagyma (3) hagymakrém (1) hagymaleves (1) hajdina (3) hajdinaleves (1) hajdina gombóc (1) Hamupipőke Facebook-profilja (1) Hamupipőke magmixe (1) harangvirág (1) hasfájás (1) hashajtó (1) házipatika (3) házi gyógymódok (1) házi sör (1) Hippokratész leves (1) hízás (1) hiziki (3) Hodnik Ildikó (1) Hogyan segítsek én terajtad (1) hőkezelés (2) hókifli (1) hokkaidótök (3) hokkaidó tök (2) Holch Gábor (1) holdhatás (1) Holló Kati (1) homeopátia (3) hormon (1) hormontípus (1) Horváth Ildi (1) humusz (1) Húsvét (2) húsvéti menü (2) időskor (1) időskori betegségek (3) idősödés (1) Így mennek nálunk a dolgok (1) immunerősítés (2) Irány Észak! (1) irodalom (1) iskolabüfé (2) italalapanyag (2) izlés fiziológiája (3) J. Kovács Judit (1) Jakupcsek Gabriella (1) jégsaláta (1) Jézus Szíve Társasága Péceli Idős Otthon (1) Jézus Szíve Társasága Péceli Idős Otthona (1) jin jang (7) joghurt (2) Jorge Bucay (3) Joseph Beuys (1) juhtúró (1) Julienne (1) kakaós csiga (2) kamilla (1) kánikula (3) kannelóni (1) kapor (2) kaporleves (2) káposzta (9) káposztasaláta (1) káposzta leves (1) karácsony (10) karácsonyi aprósütemények (1) karácsonyi menü (13) Karácsonyi Vega Est (1) karalábé (5) karantén (2) karanténkonyha (1) karfiol (4) karfiolkrém leves (1) karobkrém (1) karob mokka (1) kása (1) kávé (2) Kávékantáta (2) kecsap (1) kecskealudttej (1) kecskesajt (1) kecsketej (2) kecsketúró (1) Keiya (1) Kékre szeretni (1) keksz (1) kel (3) kelbimbó (2) kelkáposzta (1) kenyér (3) kenyérpirítás (2) Kerekító Manó (1) kert (1) ketchup (1) KidsOasis (1) kimerültség (1) Kim John Payne (1) királymorzsa (1) kirándulás (1) Kiss Noémi (1) Kiss Ottó (1) Kis viking legendárium (1) kivi (2) Ki szeret igazán? (1) Kneipp-kúra (1) kofu (2) kofugombóc (1) kókuszgolyó (1) kókuszkeksz (1) kókuszkrém (1) kókusz kocka (1) köles (15) köleses okara (1) köleses palacsinta (1) köleses saláta (1) kölesfasírt (1) kölesleves (1) kölestorta (2) koleszterin (2) köles kolbász (2) köles sütemény (1) költői (1) kombu (1) komló (1) kompót (1) Koncz Zsuzsa (1) konyha (1) konyhanyelvművelő (1) könyv (7) könyvajánló (6) Könyvhét (1) korai kötődés (1) Koródi Márta (1) koronavírus (1) körte (4) köszvény (1) kovászos uborka (3) közkedvelt recept (1) Közös Lábos (4) Krisna-tudatú hívők (1) kroaszan (1) krumpli (1) krumplifőzelék (1) krumplis galuska (1) kuglóf (1) kukorica (4) kukoricabajusz tea (1) kukoricadara (1) kukoricamálé falatkák (1) kukoricatorta (2) kukta (1) Kurt Tepperwein (1) kuszkusz (2) Laár András (1) lábfej (1) Lajtai György (1) Lámpaoltó pöttyös néni (1) Lányok és asszonyok aranykönyve (1) lapcsánka (1) lasagne (1) lazacleves (1) (1) léböjtkúra (4) lecsó (3) Légy az élet csodálója! (1) lekvár (3) lekváros bukta (1) lélek (6) lélek táplálása (3) lelki-szellemi táplálék (2) lelki egészség (2) lencse (2) lencsecsíra (1) lencseleves (1) lencsesaláta (2) lenmag (4) lepény (2) leves (1) lilahagyma krém (1) lilakáposzta (1) Linda Thomas (1) lisztérzékenység (3) lúgosítás (4) macska (1) madár (1) magas vérnyomás (1) máglyarakás (1) magnézium (1) magvak (4) magyaros francia lecsó (1) Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum (1) Mahasti (1) máj (3) majonézes kukorica (1) mák (7) mákos guba (1) mákos köles (1) mákos kukorica (1) makrobiotika (659) makrobiotika tanfolyam (24) makronauta (608) makro étrend (627) máktorta (1) mandula (1) mángold (1) mangold (1) manióka (1) Manó Kiadó (1) mantou (1) Maros Krisztina (1) Martin Keizer (5) masni (1) masszázs (1) meditáció (1) mediterrán lecsó (1) medvehagyma (1) Megasztár (1) meggy (2) meghűlés (2) Melegszívű fegyelmezés (1) mélyhűtés (1) mennybemenetel (1) menstruációs fájdalom (1) menta (2) méregtelenítés (22) mese (2) meseantológia (1) mesekalauz (1) meseterapeuta (2) meseterápia (2) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (1) méz (2) mézes sütemény (1) Michelangelo (1) Michio Kushi (2) milánói makaróni (1) Miles Davis (1) Mina Dobic (1) minesztróneleves (1) miszó (10) miszóleves (10) Mi vagy nekem? – Mi vagyok neked? (1) mochi (1) Mochi (1) mogyo (1) mogyoró (1) mondóka (1) morzsasüti (1) morzsás karfiol (1) moszat (1) müge (1) mungóbab (2) művészet (1) müzli (1) müzliszelet (1) mu tea (1) nagyszülő (1) Nagyszülők a kispadon? (1) Napkút Kiadó (1) napozás (1) napraforgó (1) napraforgómag (2) napraforgó csemege (1) narancs (2) narancsleves (1) naspolya (1) népmese (1) nevelés (2) nishime (5) nituke (2) női ciklus (2) női sors (1) Nők Lapja (1) nori (5) nori alga (1) November elseje (1) Növényi Norbert (1) nyers étel (2) nyírfaital (1) Odüsszeusz (1) okara (7) okarafasírt (1) okara kolbász (1) olaj (1) olajos magvak (2) Olvasás Éjszakája (1) öngyógyítás (1) öninterjú (1) önismeret (1) önterjú (1) öntet (3) országtorta (1) őszibarack (1) Őszi kék (1) Otthon (1) öt elem tana (10) padlizsánsaláta (2) palacsinta (2) pálcika (1) pályázati felhívás (5) paprika (3) paprikakrém (1) paprikalekvár (2) paradicsom (6) paradicsomlé (1) paradicsomos káposzta főzelék (1) paradicsomos lencse (1) paradicsomos pesto (1) parajfőzelék (1) Párducpompa (1) parkáp (1) pástétom (2) patiszon (1) pekándió (1) penne (2) pénz (1) pepperonáta (1) pestoszósz (1) pesto szósz (1) pickels (1) Pieta szobor (1) pihenés (1) pipiske (1) Pirosmadár (3) piros gyümölcsök (2) Piros madár (3) piskóta (2) pizza (2) pofézni (1) polenta (1) Pöttyös néni (1) praktikák (1) pránaevés (1) prosztatapanaszok (1) puliszka (1) pünkösd (3) pünkösdirózsa (2) puri (1) quinoa (2) quinoapehely (1) r.makroszem (1) radicchio (1) radioaktív (1) rádióműsor (4) rakottas (1) rakott kelkáposzta (1) Ranjeet Singh (1) Ránky Edit (1) rántott leves (1) rántott tejbegríz (1) rántott zöldség (1) râpèes (1) ratatouille (1) ratatuille (1) rebarbara (2) rebarbaraital (1) recept (3) relaxáció (2) Rémoulade (1) reneszánsz süti (1) répa (2) répalé (1) répapástétom (1) répatorta (1) retek (5) retekcsíra (1) reuma (2) ribizke (1) ribizli (1) Ridikül (1) rigó (1) Rigó Kata (1) rizs (7) rizsbukta (1) rizsfajták (1) rizsfasírt (1) rizsgombóc (1) rizskúra (2) rizsmiszóleves (1) rizspuding (1) rizst (1) rizstészta (4) rizs sütemény (1) Rofusz Kinga (1) rokfort (1) rozs (1) Rudolf Steiner (2) rukkola (1) ruta (1) salaktalanítás (2) saláta (14) salátakatáng (1) Saly Noémi (1) sárgabarack (1) sárgaborsó (1) sárgaborsóleves (1) sárgadinnye (1) sárgarépa (1) sárgarépafőzelék (1) sátor (1) savanyítás (7) savanyúság (2) savanyú káposzta (5) Savarin (1) Scolar Kiadó (1) serpenyős alma (1) Sértések és sértődések (1) shiitake gomba (1) Shio-kombu (1) shoyuleves (1) (2) sodó (1) Soma Mamagésa (1) sör (1) sörfőzés (1) Sörivók zsebkönyve (1) Sörkönyv (1) sóska (1) sóskaleves (1) soványság (1) spárga (1) spárgaleves (1) spenót (6) spenótos pesto (1) spiritualitás (2) sport (1) Stahl Judit (2) stangli (1) Steve Biddulph (1) stressz (2) Streussel Kuchen (1) sugárfertőzés (3) sült répa (1) sült tofu (1) súlygyarapodás (1) súlyprobléma (1) superfood (1) sushi (1) sütemény (7) sütőtök (10) sütőtökleves (1) Szalma Edit (1) szamóca (1) szamósza (4) Szécsi Noémi (2) szeder (2) szejtán (2) székely káposzta (1) szellemi fejlődés (1) szem (1) személyiség (1) szendvicskrém (2) szénhidrátok (1) szerelem (1) Szeretni a takarítást?! (1) szervóra (1) szezámmag (2) szezámmagos vaj (1) szezámolaj (2) szezámsó (3) szezámvaj (1) szieszta (1) szilva (6) szilvaleves (1) szilvásgombóc (1) szilva fagylalt (1) szilveszter (1) szilveszteri menü (1) Szimpla kert (1) szinusz hullám (1) Szó-csönd (1) szociális művészet (1) Szögyal Rinpocse (2) szója (5) szójabab (4) szójababkrém (2) szójaszósz (1) szójatej (1) szójatejbe rizs (1) szója tej (2) szokások (1) szőlő (2) szőlőlevél (1) szörp (1) szószok (1) sztrapacska (1) Szukák főztje (1) születésnap (1) szushi (1) szusi (7) tabuli (1) tahin (4) tahinkrém (1) tahinöntet (1) tanfolyam (2) tápióka (1) tápiókagyöngy (1) tartósítás (4) tavaszi tekercs (1) tea (4) tejbegríz (2) Tejeda Erika Anna (1) tejfokozó (1) tél (5) téli étel (1) tempe (3) temperamentum (1) tempura (1) tengeri só (1) terhesség (3) természetes édesítő (1) természetgyógyász (1) természetgyógyászat (1) terrine (1) testsúly (1) tészta (4) Tibeti hagyomány (1) Tisza Kata (2) tócsni (1) tofu (23) tofumajonéz (1) tofupástétom (1) tofurántotta (2) tofus brokkolileves (1) tofus penne (1) tofus táska (1) tofutorta (1) tojás (1) tök (3) töltike (2) tönköly (1) török édesség (1) török konyha (1) Tóth Krisztina (1) Tóth Vera (1) tudatos táplálkozás (1) tűlevél (1) turmixgép (1) túrógombóc (3) tűz (1) tűzrakás (1) uborka (6) uborkaleves (1) uborka saláta (1) ufóvér (1) újhagymás paradicsom (1) Újratervezők Az autizmus spektrummal élőkért Egyesület (4) umeboshi (4) umeboshi szilva (1) Unicef (1) úritök (1) útipatika (1) uzsonna (1) vadrizs (2) változás kora (3) vanília (1) várandósság (3) vargabéles (1) vargányagomba (3) Varró Dániel (3) vega (1) Vegetáriánus Fesztivál (4) vers (6) Villu világa (1) Vinaigrette öntet (1) virágevők (1) virágszirom (2) virágtea (2) vitaminital (1) vitaminok (11) víz (3) vizitorma (1) vöröskáposzta (4) vöröslencse (1) wakame (5) waldorf (1) Waldorf-iskola (1) Waldorf-pedagógia (1) Weöres Sándor (1) zab (6) zabcibere (1) zabital (1) zabkása (1) zabkorpa (1) zabpehely (5) zabpehelykeksz (1) zacher (1) Zalka Csenge Virág (1) zeller (3) zellersaláta (1) zöldbab (2) zöldborsó (1) Zöldi Gergely (1) zöldség (16) zöldséges fészek (1) zöldségköret (1) zöldségleves (4) zöldségsaláta (1) zöldség saláta (1) zöld paradicsom (1) zöld tea (1) Zseblámpás mesék (1) zserbó (1) zsírégetés (1) zsírok (2) boldog gyermek (1) Címkefelhő

Friss kommentek

  • Makronauta: Eltettük cseréphordóba a szokásos télire való káposztát, 20 kilót. Még csak két napja, de már szi... (2023.12.03. 15:54) Hordós káposzta - Savanyítás természetesen
  • Makronauta: A kánikula legalább arra jó, hogy uborkát, káposztát érleljünk. Ezekből aztán készülhet például hi... (2023.07.19. 16:27) Savanyítás - természetesen
  • Makronauta: Az egyik legszebb, legfinomabb, hűsítő nyári desszert! (2022.07.13. 18:59) Tápiókagyöngyös gyümölcs
  • Makronauta: A mai menü: falafel! Nagyon finom lett. Ősszel gyakran van babféle, káposztaféle és sütőtök - sok-... (2021.10.12. 19:30) Falafel, csicseriborsó fasírt
  • Makronauta: Tisza Kata hozzászólása a facebookon: "Drága Szepesi Dóra olyan szépen és mélyen szintetizálta az ... (2021.03.15. 09:57) Kékre szeretni*

„Lelkem tükre újra ragyog!”

Eszterhai Katalinnal Szepesi Dóra beszélgetett*

* Az interjú rövidebb változata a Könyvjelző Magazin áprilisi számában jelent meg. Beszélgetésünket itt teljes terjedelmében közlöm. Az Akaratunk gyógyereje című könyv a 23. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra jelenik meg. A szerző eljön a könyvbemutatóra és dedikál.

 

Könyvbemutató: április 24-én, vasárnap 16-17 óráig, a szerzővel Szily Nóra beszélget. (1024 Budapest, Kis Rókus u. 16-20. B. épület, Szabó Magda terem. A szerző dedikál: 17-18 óráig. A kötet a fesztivál idején 20 % kedvezménnyel megvásárolható, a B. épület 16. standján.

 

A teljes beszélgetés:

Gyógyulástörténet receptekkel, sok szép fotóval. Szerzője újságíró, Kanadában él, ahová a nyolcvanas évek végén vándorolt ki két lányával és férjével. Könyve egy szembetegség nyomán született, és arról szól, hogyan gyógyulhatunk a hagyományos orvoslás mellett gyógynövényekkel, megfelelő étrenddel és a spiritualitás erejével.

- Üzenetnek érzem, amit mottóul választottál Hippokratésztől, „Az a bölcs ember, aki az egészséget tartja a legnagyobb áldásnak, és ha beteg, megtanulja a betegségét a saját javára fordítani.“

- Így van! És ez velem pontosan így történt. Sikeres ember vagyok, örök röpdöső, aki minden mögött látja a szivárványt, aztán egyik percről a másikra elveszítettem a bal szemem látását. Többszöri operáció után négy és fél hónapig egy masszázsasztalon, hasonfekve feküdtem, mert nem fordíthattam el a fejemet se jobbra, se balra, remélve, hogy a látóideg a helyére kerül, és a szemem újra látni fog. De hiába volt a próbálkozás, a látásom nem javult. Ezek után az orvos azt mondta, hogy nincs tovább mit tennie, és vigaszként hozzátette, hogy egy szemmel is lehet látni, én akkor úgy éreztem, leírtak, kész, félre vagyok téve. Önsajnálatba estem, és nagyon csúnya gondolatok fordulnak meg a fejemben. Egyik alkalommal, mintha megráztak volna – azt kérdezi tőlem a belső hangom, a lelkem, hogy te nem vágynál a tavaszra, nem szeretnél kint lenni, ahogy a többiek? Nem szeretnél visszatérni mindahhoz, amit eddig csináltál?Kétszer tapasztaltam ezt a figyelmeztető, kifejezetten haragos hangot, hogy igenis, föl kell, hogy ébredjek, hogy nem engedhetem meg, hogy a lelki fájdalmaimat, mint a láncot magamra akasszam! Úgy éreztem, az én feladatom az, hogy újra lábra álljak, hogy két szemmel lássam újra a szeretteim arcát, és a körülöttem levő világot, hogy ne bízzam magamat a vak szerencsére, de keressem, kutassam a módját, hogyan kaphatom vissza a bal szemem látását. Azt, hogy látok-e majd újra, senki nem ígérte, de én tanulni kezdtem, kutakodni, hogy mit tudtak a tegnap bölcsei, kerestem az utamat, anélkül, hogy pontos térkép lett volna előttem és minden újat kipróbáltam. Számomra sorsfordító hónapok voltak ezek, az új ismeretek reményt adtak, mert ha nem is jól, de a bal szememmel kezdtem újra látni. Ezért gondoltam úgy, hogy, mindazt, amit tanultam, megosztom másokkal is és ezért született ez a könyv. Krúdy írja az Álmoskönyve egyik kis karcolatában, hogy a kezünkben van a szerencse, minden reggel tőlünk függ, hogy kiejtjük-e vagy megtartjuk. Hiszem, hogy azt kellene legelőször megtanulnunk, hogy ezt a szerencsét ne akarjuk kiejteni a kezünkből, ne akarjunk mindképpen áldozatok lenni, a mindennapi élet keserűségét cipelni magunkkal, mert szerintem, elsősorban ez tesz bennünket beteggé.

- Nagyon tetszik a könyvben az egyéni megfogalmazásod a tapasztalataidról.

- Ha meg kellene fogalmaznom, mi is ez a könyv, azt mondanám, négyszólamú kantáta: ebben minden rész megkapja a maga szólóénekét: a személyes történetem, az új kutatási eredmények, a legendák, a növények tradicionális felhasználási módjai. Férjem, Lajtai György kiváló fotográfus, cinematografer, a könyvben lévő összes fotót ő készítette, ezek a képek mesélnek az ételekről, amelyeket megfőztem, és hogy mások is elkészíthessék, a recepteket is leírtam. Azt mondják, a zene az élet megszépítője, amely megrendít, vagy megvigasztal, gyógyít, ugyanez a szerepe a tápláléknak is. Nekem ez a könyv nem más, mint biztatás és a benne olvasható új  ismeretanyagok, ha alkalmazzuk őket, az új ételek, ha mindennapi eledelünkké válnak,  a legtöbbünknek esélyt adhatnak a gyógyulásra. Fűszerek zöldségek, gyümölcsök, valamennyi alapanyag, amelyeket a könyvem főszereplőivé választottam, ezek, mint a zene, egészségformálómmá váltak.  Milyen érdekes, minden egyes fűszerhez, zöldséghez előbújt valahonnan egy személyes történet is! A csillagánizs egyszerűen elvarázsolt, a kurkumával pedig nekem megjósolták, hogy elhagyom az országot, pedig akkor még eszem ágában sem volt!

- Hogyhogy megjósolták?

- A Pécsi Televíziónak voltam a szerkesztő riportere, és 1985 szilveszterén a Magyar Televízió körkapcsolásos műsorában a helyi Ifjúsági Házban készítettem riportot, egy gyönyörű indiai nővel, aki hozott magával egy dobozt, tele csodálatos színű, illatos fűszerekkel. A beszélgetés után felajánlotta, elmondja, mit hoz a jövőm. Az aranysárga kurkumából belerakott a tenyerembe egy keveset és a finom selymes por beleékelődött a tenyerem vonalaiba és ő elkezdte mondani: átszeled az óceánt, új hazát, új házat választasz magadnak, sikeres leszel… Mondtam, ó, persze! Michel de Montaigne mondja, sose tudod, a szerelem mikor ér utol, akkor egyszeriben felejted a múltat és a jövőd a szerelemben lesz. Én akkortájt kötöttem össze az életemet a második férjemmel, Pécsett vettünk, átalakítottunk és berendeztünk egy gyönyörű lakást, eszem ágában nem volt elköltözni. Mondtam is, ez lehetetlen. Ha hiszed, ha nem, egy év múlva, ’87 júniusában elhagytuk az országot. Szóval a sorsomat megírta a kurkuma.

- Írsz is a könyvedben a magasabb inspirációkról, például a kolibris álomról…

- A kolibris álom ébresztett fel önsajnálatomból. Élénken él ma is bennem, egyszerűen lehetetlen, hogy nem üzenet volt. Nem járok templomba, de a lelkemben él az én Istenem, hiszek a csodákban, abban, hogy jónak kell lenni, oda kell figyelni a másikra. Hiszek abban, hogy a szeretet fogja össze az embereket, meghatározza, kik vagyunk, kik leszünk. Én biztosan tudom, hogy az az áldás, amit adunk, az a szeretet, az a gondolat, amivel mások felé fordulunk, nagyon fontos, visszaszáll ránk is.

- Örömmel nézegettem a receptjeidet és az is tetszett, hogy a hozzávalóknál mindig írod: egy nagy adag szeretet, egy nagy adag hit. Ez kedves dolog, és úgy gondolom, mindenkinek egy kicsit mást jelent. Te hogyan teszed bele az ételbe a szereteted?

Úgy gondolom, a lélekről van szó, mindennek van lelke. Hozzá kell tegyem, hogy nekem gyönyörű a konyhám. A házunk viszonylag nagy, emberléptékű, lehet benne széleset mosolyogni, jól érzed magad, akárki jön hozzánk, azt mondja, itt van valami sajátos, vibráló csoda. A konyhám a ház lelke. A  kisebbik lányommal átfestettük a diófából készült szekrényeket, és azóta minden nap ott vagyok egy toszkánai tájban, az összes szekrényem egy folyamatos tájkép, ami beolvad a parkba, aminek a közepén  áll a házunk. Ezenkívül tele vagyok gyönyörű kézzel festett tálakkal, tányérokkal, ezekkel terítek, ezekből eszünk mindennap. Nagyon szeretem a kézzel készített dolgokat, a kézzel varrt, horgolt, hímzett asztalterítőket is, mert valamennyi darabban a készítőjének a lelke is benne van.  Első lépésként én a szeretetemet úgy teszem az ennivalóba, hogy ünnepi hellyé varázsolom a konyhát, ahol az étel készül.  Minden alapanyaghoz szeretettel fordulok, értékelem azt, aki kertészkedett, aki figyelt a növényekre, aki gondozta a gyümölcsfákat, aki dolgozott azért, hogy hozzám eljusson.  Vigyázok arra, hogy jókedvvel főzzek. Érdemes megfigyelni, ha vízszintesen kinyújtjuk a karunkat, ilyenkor a karunk egy vonalban van a szívünkkel és, akárcsak a hosszabítózsinór az áramot, a karunk is közvetíti azokat az érzelmeket, amelyek akkor éppen a szívünkben vannak, amikor főzni kezdünk. Ezért tartom felelősségteljes munkának a főzést, mert a kezünk, amivel mossuk, tisztítjuk az alapanyagokat, érzelmeket közvetít, és mint tudjuk, az érzelmek  gyógyíthatnak vagy éppen rombolnak. Nagyon szeretek hangosan beszélgetni a környezetemmel. Látnod kéne az orchideáimat! Fürtökben, évek óta virágoznak. A rádióból szól a klasszikus muzsika, olyanfajta, ami röpíti a lelket, én pedig megdicsérem őket, mesélek nekik.  Amikor elkezdek főzni, beszélek a spenótlevelekkel vagy a káposztával is, megpróbálom kitalálni, milyen erőt adott nekik a föld, a Nap, mert igenis erő kell ahhoz, hogy egy kis magból élet fejlődjön, és kell, hogy idő legyen arra, hogy megérjen. Ha én, amíg mosom, tisztítom, előkészítem a főzéshez szükséges dolgokat és ha jól bánok  az alapanyagokkal, a kezemmel fölébresztem bennük az életenergiát, ami az  életünk, az egészségünk egyik  alapjává válik.  Hiszek abban, hogy mindennek van lelke.

- Honnan a vonzódás benned a mediterrán világhoz?

- Ennek nagyon aranyos története van. Pécsett, a Janus Pannonius Gimnáziumban, 1963-ban ének-zene tagozatot indítottak, ezt az osztályt Kodály osztálynak hívták. Kodály Zoltán személyesen járt le hozzánk. Hálás vagyok, hogy itt tanulhattam,  mert itt szerettem meg a zenét, és itt találkoztam olyan tanárokkal, olyan osztálytársakkal, akik  alakítottak, formáltak. Idegennyelvet is tanultunk és ez az olasz volt. Kiváló tanárom, Kovács Gyula bácsi feladott egy hirdetést a Gente magazinba: 15 éves lányok levelezőtársakat keresnek.  Én,  egy nagymamától kaptam választ, aki egy tanárnő volt. Igen komolyan vette a feladatát, minden levelemet kijavított, mindent számon kért és az első év nyarán eljöttek meglátogatni a családdal. Attól kezdve minden nyarat náluk töltöttem Forliban.  Azóta  elmúlt ötven év, de a mai napig tartjuk a kapcsolatot az  azóta már őszbe hajló unokával. Az élet a mediterrán világot rám szabta és olyan nekem, mint egy gyönyörű, rám varrt ruha. Én ott otthon vagyok.  Már régóta ezzel a nyelvvel keresem a kenyeremet. Magyarországon a Népszavának voltam a munkatársa, előtte a Televíziónál és a Rádiónál dolgoztam, de abban az időben sokszor tolmácskodtam is és egyik folklór fesztiválon, találkoztam Michele Guardival, aki a RAI egyik vezető munkatársa volt annak idején, és jó barátságot kötöttünk. Amikor ’87-ben elhagytuk az országot, disszidáltunk, ezt akkor így mondták, először Olaszországba mentünk, első dolgom volt, hogy fölhívtam és ő azonnal segített. A férjem, aki operatőr volt a Televíziónál, rögtön állást kapott, mint operatőr az Olasz Állami Televíziónál. Mivel akkor még egy szót sem beszélt olaszul, én voltam a tolmácsa, és olyan jól együttműködtünk, hogy adás közben a rendezők sokáig nem vették észre. hogy nem érti a nyelvet.  Aztán amikor rájöttek, magántanárt hívtak hozzá és két évig, amíg Olaszországban éltünk, tökéletesen megtanult olaszul ő is, és a lányaim is.

- Csodálatos történet! Legalább egy regény van benne. Talán egy következő könyv?

- Igen, most írom. Ez afféle kalandozás lesz a múltamban... Hogy hogy is éltünk, mit csináltunk ez alatt a két év alatt, amíg Olaszországban éltünk, ez is nagyon érdekes. Még ma is erősen él bennem az a pillanat, amikor bezártuk a lakás ajtaját magunk mögött és elhagytuk az országot anélkül, hogy tudtuk volna, hogy mi vár ránk. Csak azt tudtuk, hogy nagyon kell majd egymást szeretnünk, és nagyon kell akarnunk, hogy szerencsecsillagunk ne hagyjon el, mert büntetlenül nem mehettünk volna vissza Magyarországra. Két hétig a tengerparton nyaraltunk az olasz barátainknál, és csak azután mondtuk meg a gyerekeknek, hogy végleg otthagytuk az országunkat.  Nem volt egy könnyű időszak, különösen a nagyobbik lányom tiltakozott, aki vágyott a régi barátok után, de megvívtuk a csatát és mire szeptemberben iskolába mentek, már mindketten elfogadták az új életet.   Ők is, mint mi is, megtalálták a helyüket. Olaszország csak állomás volt, mi ebbe az észak-amerikai országba szerettünk volna jönni, mert „Kanadában – ahogy Kálmán Zsófia könyvének címe mondja –, zöldebb a fű“, és itt nem kértek semmiféle politikai okot ahhoz, hogy teljes jogú állampolgárok lehessünk. Rómában két évig vártunk arra, hogy Kanada, mint állampolgárságra váró leendő kanadait fogadjon bennünket. Köszönve a szerencsénknek, az olasz tudásomnak és a mindenáron boldogulni akarásunknak, valóban boldogultunk.  A Fontana di Trevi mellett egy olyan szállodában laktunk, amelyet a turisták látogattak, de néhány menekültnek is otthont adtak. Hát ide kerültünk mi is. Dolgoztunk, a férjem a RAI-nál, én meg a Palazzo Chigiben, az emberi jogok európai elnökének voltam az egyik titkára.  Mivel jól beszéltem az olasz nyelvet, a Rómában átmenetileg menedéket kapott lengyel, albán, bolgár, román és néhány magyar menekült szószólója lettem, én képviseltem őket, harcoltam a jogaikért. Abban az időben sokukat vissza akartak küldeni a hazájukba, vagy messze Rómától, a capua-i menekülttáborba. Akkor egy jó hónapig rólunk beszélt az ország, óriási sztrájkot rendeztünk, mire a kormány megengedte, hogy maradjanak. Ez volt az egyik harcos sikerem.  Amikor Kanada megadta az állampolgárságra váró státuszt, 1989. február 21-én megérkeztünk ebbe az országba, amiről úgy tartják, hogy olyan hideg van, hogy még a kéményből kiáradó füst is megfagy. Kanada betartotta szavát, nemcsak ígértek, de valóban úgy fogadtak bennünket, hogy érezzük, haza érkeztünk.  Átmenetileg lakást adtak és  mindent, ami ahhoz kellett, hogy elkezdjük a magunk választotta új  életet.   Köszönve a RAI-nál dolgozó barátunknak, akinek egyik Torontóban élő volt iskolatársa azonnal felkarolt bennünket. Érkezésünk után néhány nappal, amikor fölhívtam, azonnal értünk jöttek és elvittek hozzájuk.  Bizonyára láttad A Keresztapa című filmet, én úgy éreztem, szereplői vagyunk a mozifilmnek, amikor megérkeztünk, már ott volt körülbelül harminc ember, a szűk család és úgy ölelnek magukhoz, mintha tegnap váltunk volna el… Kanadában ők   a mi családunkká  lettek, és azóta is  tart ez a barátság.  Nagyon sokat segítettek nekünk, amikor érkezésünk után négy héttel kibéreltünk egy magunk választotta elegáns lakást, ők aláírták a garanciát, hogy ha nem tudnánk fizetni, ők majd rendezik a számlát.  Bíztak bennünk. Megérkezésünk után március 8-án én  már a Corriera Canadese-nél, az olasz újságnál dolgoztam, a férjem, pedig májustól az olasz televíziónál. Persze nem volt könnyű a kezdet, hiába hangzik ilyen szép mesének, gondtalannak. Sokszor elkeseredtünk, időnként minden olyan kilátástalannak tűnt. Hiányozni kezdtek a régi ízek, barátok, szavak, könyvek... Az olasz családunk feje mindig biztatott minket: „pazienza e coraggio“ – azaz türelem és kitartás. Amikor a nagypapa is eljött megnézni, hol lakunk, meglátta, hogy nincs berendezve a lakás, nem szólt semmit csak hümmögött.  Idős, szicíliai ember volt, a régi tradíciónak megfelelően fokhagyma nyakláncot hordott, amit levett a nyakából és az enyémbe akasztotta, mondván, hogy ez majd megvéd minden rossztól, és bátorságot ad a mindennapokhoz. És én akkor tényleg úgy éreztem, hogy ez a nyaklánc, mert szeretettel kaptam, erőt ad.  Az ezt követő napokban odaállt egy költöztető autó a ház elé, és a mi lakásunk tökéletesen be lett rendezve. Mindenünk meglett, a törölközőtől a kiskanálig! A mai napig is őrzök néhány dolgot, mert az ő szeretetükre emlékeztetnek.  Nem új dolgok voltak ezek, hanem a család összeadta a legjobb holmijait. Náluk az a mottó, hogy mindig a legjobbadat add, azért, hogy a legjobbat kapd.

- Milyen szép gondolat!

- Sokmindent kaptam ettől a mediterrán világtól, Olaszországtól, az emberektől. Fordítottak a sorsomon, segítettek embernek maradni, nyelvük, kultúrájuk, zenéjük –úgy érzem az enyém is. Azóta is munkámon keresztül az olasz kultúrát népszerűsítem. A Nemzeti Olasz Televíziónak készítek dokumentumfilmeket, az olasz emigrációról, a kultúrtörténetükről, a mindennapjaikról, és egy olasz-angol nyelvű shownak voltam a főszerkesztője – a betegségemig, minden vasárnap egy-egy órás élő adás, a legnagyobb televíziós műsorok egyike volt Kanadában.  Gyakran járok Olaszországban, de mindennapjaimba is becsempészem ennek az országnak az ízét, illatát, zamatát, mert többségében mediterrán konyhát vezetek.  Még egy gyönyörű dolog: 2019-ben európai kulturális főváros lesz Matera, és a férjemet és engem kértek meg, készítsünk egy könyvet az angyalok városáról.  A gyönyörű könyv elkészült, egyike volt a pályázati anyagnak, amivel elnyerték ezt a rangos címet.

- Ez csodálatos! Gratulálok!

- Ezt a várost én a szentek és az angyalok városának nevezem, ahol körbevett a csoda: a  barlangtemplomokat középkorban odamenekült szerzetesek és szerzetesnők vájták ki a hegyoldalban, a falakra bibliai történeteket,  angyalokat, szenteket, virágokat festettek,  így társalogtak az égiekkel.  Látva ezeket a gyönyörűségeket én is úgy éreztem, az angyalok üzennek nekem.... Nem volt más dolgom, mint figyelni a hangjukra és szabadjára engednem a fantáziámat. Művészettörténetet is tanultam, de Matera szépsége soha nem jutott el hozzám.  Kanadában hallottam először erről a csodavárosról. Volt a televízióban egy műsorom, amelyben interjút készítettem egy házaspárral. Kérdeztem, mi volt az első dolog, ami újdonságnak számított nekik Torontóban? Halkan jegyezték meg, szinte szégyenkezve, az, hogy itt minden háznak van ablaka. Egy pillanatra nem találtam a szavakat, hogy ezen vajon mit értenek… Kiderült, Materában az egyik hegybe vájt  barlangban laktak, ahol nem volt ablak, csak ajtó. Ez a kis történet keltette fel a figyelmemet eziránt a város iránt, ahol a férjem is és én is „elveszítettük” a szívünket.

- Visszatérve beszélgetésünk kiindulópontjára, hadd kérdezzem meg, hogy vagy?

- Nagyon jól. „Lelkem tükre újra ragyog!” Ez  a címe az új könyvemnek is, amit lehet hogy az angyalok súgtak, mert  egyik reggel, ezzel a gondolattal ébredtem. Nekem nagyon tetszik, mert ragyog! Amikor megmondták, hogy nem fogok látni a bal szememmel, és semmiféle lehetőségem, kilátásom nincs a gyógyulásra, nem nyugodtam bele, nem fogadtam el vakságomat, harcoltam és a mai napig is  harcolok azért, hogy újra lássak, és ötvöztem a gyógymódokat. Először a sáfrányra találtam rá, majd a kínai tradicionális gyógyászatra, amely szerint megfelelő étrenddel helyre lehet állítani a szervezet kibillent egyensúlyát. Sokat köszönhetek a családomnak is. Most már harmadik éve annak, hogy naponta megteszek mindent azért, hogy mind a két szememmel jól lássak és az eredmény már mérhető. Az orvosom, akihez rendszeresen járok ellenőrzésre,  aki annyira hitetlen volt az én módszereimben, most először mondta, hogy meghajtom a fejemet előtted, csináld tovább, úgy, ahogy eddig; és ami a maximális elismerést jelenti, azt mondta, lehet, hogy ő is  gondolkozik majd rajta. A könyvet azért írtam meg, mert én hiszem, hogy minden meggyógyítható, csak meg kell rá találni a megfelelő módszert. Van lehetőség a gyógyulásra, arra, hogy újra kezdjünk, próbálkozzunk. Én szívesen beszélek mindarról, amit tanultam, amiben hiszek, és amit napról-napra gyakorlok. A könyvből kiderül, hogy az évek során sok mindent leromboltam és újraépítettem magamban. Én hiszem, hogy mindaz, amit írtam, egy sajátos módja az ”ismeretterjesztésnek”, de több mint tényleírás, inkább vallomás, amely hatással lehet a mindennapi életünkre, egészségünkre. Némi túlzással azt is mondhatnám, egy kicsi hasonlít a nap fényéhez, amely gyógyít, átöleli a lekünket, folyamatosan melegít és biztonságot ad. Tapasztalatból tudom, hogy a gondolatainknak és a kimondott szónak teremtő ereje van. Mindaz, amit leírtam, számomra meghozta a feltétel nélküli hitet a gyógyulásban, elhiteti velem, hogy nemcsak a szememmel vagy az agyammal, de egész testemmel látok. Minden sejtem „őrségben” van, és úgy érzem, lelkem tükre újra ragyog.  Ezért lenne fontos, hogy mások is elolvashassák a könyvet, ezért lesz jó róla beszélni, mert szerintem igaz, hogy az egészségünk, így a gyenge látás is, bármelyik korban javítható, de ehhez szükség van megfelelő táplálékra, akaratra, érzelemre és hitre. És biztos vagyok abban, hogy minden, ami nekem hasznos volt, az mások számára is hasznos lehet.  Hiszem, hogy az élet mindennapi megélése a kis lépések művészete.

Kommentek

A bejegyzés trackback címe:

https://makronauta.blog.hu/api/trackback/id/tr338566576

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása