Nemrég egy barátnőm kérdezte, nem tartom-e furcsának, hogy manapság mindenki gluténérzékeny? De. Gyanús, hogy divat lett gluténmentesen enni. Mindig van, kell lennie egy ügyeletes mumusnak és ez most a glutén. Tehát ne együnk búzát, búzalisztet, búzából készült készítményeket. Persze, akinek emésztési zavarai vannak, orvosok kivizsgálták, mi lehet a tünetek hátterében, és rájöttek, hogy a glutén, akkor ne egyen búzát, árpát, rozsot, mert ezekben van glutén. ("Ritka árpa, ritka búza, ritka rozs!" segít a népdal szövege a tiltólista felállításában, tehát ezeket ritkán vagy sose fogyasszuk.) Akkor meg mit? Van még egy csomó más gabona, amit ehet: rizs, kukorica, köles, és álgabonának nevezett fűféle termése: hajdina, amarant, quinoa. Ezek változatai: egész szemes, töret, pehely, dara, liszt, amelyekből magunk is készíthetünk számtalan finom fogást, mint ahogy a blog receptjeiből is kitűnik.
Azonban, aki nem gluténérzékeny, miért ne ehetne lisztes termékeket? Egyen. Mértékletesen, egyéni döntés alapján. Nagyanyáink kelt tésztái, gyúrt tésztái, piskótái, lepényei és bélesei... Mindezeket el kellene dobnunk az olajos magvak őrleményeiből készült, banánnal, datolyával édesített, avokádóval és nyers csokoládéval töltött nyers torták kedvéért? Én úgy vagyok vele, hogy minél inkább divat valami, annál inkább maradok a bevált recepteknél. Átalakítom, vagy nem, mindenesetre időnként megengedek magamnak fehér lisztes kelt tésztákat is. Miközben haladunk a korral, mert nem tehetünk mást, mekkora öröm egy jó pékséget felfedezni, vagy otthon, saját kezűleg elkészíteni valami finomat! Pontosan úgy, ahogyan nagyanyu is készítette.
E gondolat jegyében következő receptünk a túrós bobájka receptje lesz.
Kommentek