Az anyák napja és a gyereknap hónapjában 4 héten keresztül közöltük a "Boldog szülő boldog, gyermek" című könyvben megjelent interjúkat „Vegetáriánus szülők és gyerekek” címmel. A bennük  szereplő gyerekek 9 évvel idősebbek. Mi történt azóta? Érdekes és tanulságos lehet megtudni, hogy mi változott, hogyan alakult a táplálkozásuk, az életük. Örömmel jelentem: sikerült mind a négy családot elérnünk egy nyilatkozat erejéig, az anyukák ismét meséltek! Tehát megtudhatjuk, mi a helyzet most, kilenc év után! (Csak azért nem Ten Years After, mert nem bírtunk még egy évet várni)

4. rész

Mesél: Huszár Ildikó

Kilenc évvel ezelőtt beszélgettünk -  és éppen tegnap volt a kisfiad, Géza 14 éves! Ha jól számolok, Viola 22, Réka 19, Luca 16 éves. Mi történt azóta? Kezdődött a kamaszkor. Mi a változás, az igény, a közösség hatása?

A kamaszkor egy embert próbáló időszak. Anyát próbáló, családpróbáló. Amikor az azt hiszed, talán úgy lesz, ahogy a könyvekben le van írva, hogy még öt évig tart, nem! Nem lehet behatárolni. Amikor azt gondolod, hogy most már tudod milyen, teljesen más lesz a következő és minden gyereknél másképp alakul. A táplálkozás terén nem annyira tapasztaltam változást. Úgy van, mint azelőtt, hogy valamelyik gyerek egy ideig nagyon ragaszkodott bizonyos fajta táplálékhoz, vagy hogy ő szinte csak azt akarta enni vagy valamit elutasított. Továbbra is megvannak a kedvenceik és érdekes módon hasonlóak, mint ami kiskorukban volt, ugyanúgy például a zöld kása meg az aszalt paradicsom. Vannak olyanok, amikre esküsznek, ez érdekes, nem tudom, hogy mi lehet azokban a dolgokban, de így van. Emlékszem, a fiam azt mondta, „a cukkinit csak a nagyok eszik!” És akkor rájött, hogy most már ő is nagy, mert jé, szereti! Úgy látszik, hogy kiskorában nem annyira szerette a roston sült cukkinit, azt ő nem ette, így azonosította be magát, hogy ő kicsi… Továbbra is mindig az volt, hogy esténként a nagymennyiségű ételt elő kellett készítenem, bedobozolni, hűtőbe rakni és azt vitték magukkal másnap.

Miket készítettél?

Főleg szendvicseket, különböző változatos szendvicseket. Mikor már nőttek a gyerekek, próbáltam őket is bevonni, odaraktam az asztalra, föl is vágtam a kenyeret, a zöldséget, gyere, csináljuk együtt vagy csináld magad – vagy kaptak egy-egy meglepetést. Sokszor a maradékokat is beraktam, attól függ, hogy mi volt otthon, a kanalas ételt is megették, ezzel nem volt gond. Mondjuk, amikor a lányom átment a sima gimibe, akkor mondta, hogy ciki. A sima gimiben ciki a szusi is. A waldorfba el lehet vinni a szusit, a rizsgombócot, a palacsintát, meg a tegnapi süteménymaradékot, meg a spagettit is. Van olyan gyerekem, aki délelőtt csak gyümölcsöt szeret enni, ő azt visz. De van olyan, aki a szendvicset igényli főleg. Ahogy nőttek, leginkább maguk készítették el… meg aztán próbálkoztak ők venni boltban, itt-ott valami kiflit, érdekesség gyanánt, de ez nem volt annyira jó, és gyorsan nem volt többé érdekes. Lehet, hogy párszor ízlik, meg a többiek is azt eszik, de éhes marad utána, vagy szomjas lesz, mert túl sós, vagy nincs benne semmi izgalmas. Arra kell ügyelnem, hogy legyen otthon zöldség meg gyümölcs, lehetőleg meg is mosva, mert akkor fogy. Tulajdonképpen nem történt változás, a gyerekek nőttek, de a családnak a táplálkozása ugyanaz: ugyanúgy eszünk gabonát, zöldséget. Nekem a legjobb étel, ha van valami fajta gabona, sült vagy párolt zöldség, meg van saláta, valami nyers. Aztán hogy milyen formába öntöd, az különböző lehet.

Otthon laknak mind?

A legnagyobb Greenwichben tanul, ő magának készít. Megbeszéltük, hogy menjen inkább délután abba az áruházba és vegye meg féláron a biot, inkább azt keresse és jó minőségűt fogyasszon, mint bármi mást. Ő dolgozik is, odafigyel arra, hogy mit és mire költ. Réka szívesen főz, Luca ügyesen süt, süteményeket, kenyereket, kifliket, tortákat. Gyakorolta, tapasztalata is van, lejár a Balatonhoz a káptalantóti biopiacra sütni segíteni. A Géza meg kamasz, ha később jön haza, mert sportesemény van, meg edzés, akkor több doboz is megy, többféle, kap még diós csigát, valami süteményt. Hogy mi a változás? Talán az egyedüli változás az, hogy tavalyelőtt a Jézuska hozott nekem egy profi aszalógépet. Már nagyon szerettem volna, és most talán több nyerset fogyasztunk. Csináltam müzliszeleteket rajta, meg aszalt lapokat, aszalványokat, zöldségből, gyümölcsből, készítettem csipszeket, nagyon jól bevált. Most nem használom az aszalót, mert nincs szezonja semminek sem, de amikor sok minden érik, akkor igen.

Kertetek is van!

Igen, újdonság, hogy lett egy kertünk! Elég messze van Kán, úgyhogy nem tudunk sokszor lemenni, de igyekszünk több időt ott tölteni. Vannak tiszteletteljes idős fáink, amikről nem tudjuk leszedni a gyümölcsöt, két öreg körtefa, almafa, a cseresznyét is a madarak eszik meg, de jut nekünk is belőle. Mi ültettünk új fákat, talán idén már lesz néhány szem gyümölcs. Most annyira egyszerre virágzik minden, hogy a méhek nem győzik, ilyet még nem is láttam, ahogy nem volt tavasz és hirtelen jött a nyár. Tegnap mákospitét csináltam bodzavirággal, levagdostam a vastag szárát és összekevertem egy alap pitetésztát: tönkölylisztből, szódabikarbónával, sóval, pici xilitet raktam bele, meg olajat és abba beleraktam a bodzavirágot, meg mákot, beöntöttem a tepsibe és kisütöttem. Amikor eszed a darabkákat, látszanak a kis virágok. Rájön az ember, hogy tulajdonképpen nem is kell megvenni semmit a boltban. Ha olyan helyen vagy, ahol kimehetsz az árokpartra, és szedsz egy kis növényt magadnak, szinte elég is, csak legyen valami gabonád, tüzed, vized. Meg legyen magod, hogy tudjál ültetni. Csodálatos saláták, hagymák nőttek ki, annak ellenére, hogy nem tudtok gyakran járni. Tapasztaltam, melyik saláta bírja ki a telet, melyik nem magzik föl, amit időre le kell szedni, azzal nem foglalkozom. A többi megterem. Az a legfinomabb zöldség, a legtöbb energiája annak van, amit leszedsz és odarakod a tányérra. A frissen leszedett paradicsom egész más. Elolvastam a 9 évvel ezelőtti beszélgetést, azzal fejeztük be, hogy az ember nem látja az eget a városban. A kertünkben milyen ég van! Mély világoskék, hatalmas, gyönyörű ég! Néha nagy szivárvánnyal. Talán attól olyan kék, hogy nagyon sok a zöld, az erdő és mind a két szín intenzívebb lesz. Ültettem gyógynövényeket is, mert azt szerettem volna mindig, meg gyűjtögetek a réten, az erdőben. Ez már egy több mint 12 éves projekt. Gyógynövény kivonatokat kezdtem csinálni.

A múltkor arról is beszéltünk, hogy különböző betegségeket hogy kezelsz házi patikával.

Most ott tartunk, hogy saját homeopátiás kivonatokat, szereket készítek, mindenkinek megvan a saját szere, és azt használja. Én készítem és én keverem össze ezeket, mivel én ismerem  őket a legjobban. Először a családon kellett a szereket kipróbálni. Nem betegek, hogy orvoshoz kelljen menni, szerencsére nem kell menni, le is kopogom. Ez lett a feladatom, hogy ezeket megtapasztaljam, készítsem, meg eljuttassam az emberekhez, konzultációkat tartok. Annyira gyönyörűen működik, hogyha van egy probléma, kimegyek a rétre, leülök egy kicsit, jövök-megyek, visszatérek, és működik ez az érzék, lehet, hogy másnapra már tudom, hogy egy bizonyos problémára melyik növény tud segítséget adni.
Kolléganőmmel rendeztünk női tábort, ahol az étkezést és életmódot tanítottunk. Saját macerátumokat, és azokból krémeket is csináltam, úgyhogy a kreativitás kitört belőlem. Előtte is gyűjtöttem a növényeket, meg tanultam, de ahogy lett rá lehetőség, hogy saját kertem legyen, tényleg végig figyeljem a növénynek a különböző szakaszait, meg hogy megbeszéljem vele, milyen körülmények között legyen, hogy tényleg tudjon segíteni az embernek. Az a legfontosabb egy növénynél, hogy az összes tudása benne legyen. Hogy is mondjam, egy növény akkor tud segíteni, ha az egész lényét adja, nem csak a fizikait, hanem az étertestét is. Azzal tud igazából építeni bennünket, ha az összes tudásával tud gyógyítani, építeni.

Van amikor visszatartja?

Nem tartja vissza, de hogyha csak úgy, letéped, nem tudja, hogy mit is akarsz most? Vagy azért gyűjtöd csak, hogy minél több pénzt kapjál érte, akkor szerintem nem adhatja magát. Meg utána vasvillával dobálod, meg fémgépeken átereszted: benn van a fizikai teste a növénynek, de ezen felül semmi más tudása nincs neki.

Épp azt a csatornát vágja el az ember a durvasággal, ami még finom lenne?

Igen, vagy hogyha a pénz nagyon belemegy a folyamatba, meg a bizniszjelleg, a multi, a világkereskedelem… Szoktam néha mérni a növényeket, amikor szükségem van rá, hogy milyen rezgésszinten vannak. Meg lehet nézni, össze lehet hasonlítani egy bezacskózott gyógynövényt, meg egy kistermelői biót, ahol teljesen másként kezelik azt a növényt. Amikor csak mennek és letarolják a hársfát, gondolj bele a különbségbe... A rezgésszám nagyon fontos, mert ha az ember olyan frekvencián van, hogy egészséges tud lenni, tehát nem megy alá egy általános frekvenciának, akkor jól tud lenni. De ha alámegy, akkor mindenféle baja lehet. Ha meg magas szinten tud élni, akkor még jobban is rá  tud látni a dolgokra.

Akkor nem is éri el őt a baj.

Nem, mert másban van. Marko Pogačniknak volt tavaly egy kurzusa, Földgyógyító iskolája, és küldött újévkor egy levelet, ebben a különböző síkokról beszél, amelyek elmennek egymás mellett. Hogyha te egy másik síkban vagy, és nem azért mert lenézed a másikat, akkor egyszerűen nem is érint az, ami történik, merthogy az történik, ami téged körülvesz. Pogačnik 12-13 éve kezdett Magyarországra járni, nem elméletet tanít, hanem gyakorlatot, mindig van valamilyen feladvány és azon dolgozunk csoportban. Tavaly egy egész éves folyamatra elköteleződtünk, most ott tart a dolog, hogy nélküle is tud működni. Ha van valami olyasmi, hogy botorul nekimennek fáknak a városban, kivágják őket vagy letarolnak egy területet, akkor kimegyünk egy páran és elengedjük ezeket a fákat vagy kitisztítjuk a helyet, hogy ne az a szomorúság maradjon helyette. Pogačniknak antropozófus alapjai vannak, csak aztán elment a saját útjára, és ez így rendben van… Visszatérve, a táplálkozással kapcsolatban még azt vettem észre, hogy kevesebb kenyeret fogyasztunk, talán hogy nagyobbak a gyerekek és kevesebbet igényelnek. Néha eszünk, hű de finom! Aztán két napig nem eszik senki kenyeret. Még mindig törekszünk arra, hogy közösen leüljünk enni, néha csak ketten vagyunk a férjemmel, de akkor is fontos. Ha a gyerekek hazajönnek az iskolából és éhesek, természetesen esznek. Általában több étel van egyszerre, leves is, gabona, zöldség, több minden: csak úgy, makrobiotikus módon. Nekem még mindig a makrobiotika a szívem csücske!

Azért jó szerintem a makrobiotika, mert annyira szabad, minden irányba el lehet belőle mozdulni. És nem egy divat, ami elmúlik, hanem alap, egy állandó rendszer.

Nagyon jó, hogy ezt mondod, valahogy a liberalizmusomat tudom benne kiélni. Nem tudok követni semmiféle irányzatot, meg szakácskönyvből sem szeretek főzni, de nagyon tud inspirálni. Elolvasom, és látom, hogy más mit csinál, és akár követem is, de mindig muszáj valahogy szabadon hozzáállni. Ha valamelyik alapanyagom nincs, akkor mást teszek hozzá vagy más formában készítem. Meg energetikailag is fontos, hogy milyen az étel! Ez, hogy kint lehetünk a kertben, nekünk nagyon sokat jelent, hogy fákat ültethetünk. Meg hogy lehet túrni a földet, tanulhatok a növényektől - ez most a legnagyobb szerelem, és ez a kreatív dolog kitölt. Nagyon sokat tudnak adni a növények, ha az ember a szívével fordul hozzájuk.

A fotókat Huszár Ildikó készítette:

Fűszeres túró/tofukrém kerti zöldekkel és sarkantyúka virággal
Sárgadinnye és áfonya fahéjjal meghintve egy meleg nyári reggelen