A berlini főzőiskolában ettem először ilyet, azóta is a kedvencem. Tavasszal és nyáron főként aktuális a makrobiotikus konyhában, de egész éven át feldobhatjuk vele a menüt.

Forrázott vagy blansírozott zöld levelet érdemes hetente többször is fogyasztani valamilyen formában, akár úgy, hogy a tányérra teszünk egy forrázott kelkáposzta levelet – ez egész évben kapható. Tavasszal, ahogy nőnek a kertben és kaphatóak a piacon, jöhetnek sorban más zöld levelek is, mint például a mangold, az újhagyma zöldje, a hónapos retek zöldje, sőt még a sárgarépa zöldje is. Ezek mind a máj méregtelenítő munkáját segítik. Igaz, hogy legjobb a zöldeket nyersen fogyasztani, ám van, akinek a gyomra érzékeny és nem bírja a nyerset. Ilyenkor a legjobb, ha blansírozzuk őket.

Elkészítése:

Forró lobogó sós vízbe röviden belemártjuk a leveleket és fedő nélkül forraljuk, a levél vastagságától függően 1-2 percig, majd folyó hideg víz alatt leöblítjük. Akkor lesz jó, ha nem főztük ronggyá, de azért nem is nyers már. A kelkáposztából a puffasztó gázok a főzéskor elpárolognak és könnyebben emésztjük. Ezután csíkokra vágjuk a leveleket.

A tahinöntet:

A saláta mennyiségétől függően 2-3 evőkanál tahin (szezámmagkrém), ehhez 1 evőkanál mustár: krémesre keverjük – ha száraz, egy kevés szezámolajat tegyünk hozzá.

Tálaláskor ehhez az öntethez jön még a hámozott és serpenyőben olaj nélkül aranybarnára pirított amerikai mogyoró. Mindezt hozzákeverjük a blansírozott és csíkokra vágott kellevelekhez és máris tálaljuk például a főtt gabonához és egyéb zöldségételekhez.