A tempeh szójababból készül, kiváló növényi fehérje, megfelelő fűszerezéssel hús helyettesítőként használja a reformkonyha.
Hozzávalók 4 személyre:
1,5 kg savanyú káposzta (legjobb a saját, de piacon is vehetünk), 1 csomag tempeh, 2 evőkanál napraforgó olaj, 1 kávéskanál édesnemes pirospaprika. A tempeh páclevéhez: szójaszósz, 1 gerezd zúzott fokhagyma, fél citrom leve. A tempeh sütéséhez olaj.
A tempét 1 cm vastag szeletekre vágjuk, és legalább fél órára beáztatjuk a páclébe, időnként megforgatjuk, hogy alaposan átvegye az ízeket. Közben a káposztát feldaraboljuk, hogy ne legyenek az ételünkben hosszú szálak. Egy lábosban az olajon megforgatjuk és takarék lángon időnként kavargatva néhány percig pirítjuk. Megszórjuk a pirospaprikával, feleresztjük annyi vízzel, hogy ellepje, és lassú tűzön fedő alatt puhulásig főzzük. Ez alatt az idő alatt a tempeh szeletek mindkét oldalát egy serpenyőben forró olajban kisütjük.
A kész káposztához hozzátesszük a sült tempét, és egy kicsit együtt is átforgatjuk. Tálaláskor csapatit adunk hozzá. Tejföllel vagy tofutejföllel is kínálhatjuk.
Csapati
(Indiai lapos kenyérke, kelesztőanyagok nélkül. Erősíti a szellemi tevékenységet, logikus gondolkodást, memóriát.)
Hozzávalók: 1,5 cs frissen őrölt teljes kiőrlésű búzaliszt, 2/3 cs víz, egy csipet tengeri só
Elkészítés: az alapanyagokat összekeverjük, összegyúrjuk és belőle golyót formálunk. Két óráig állni hagyjuk, vizes konyharuhával letakarva. Ezután belisztezett gyúródeszkán golyócskákat szakítunk ki belőle, melyeket egy nyújtófával 2–3 milliméter vastag kerek lapokra nyújtunk ki úgy, hogy egy 25–30 centiméter átmérőjű öntöttvas serpenyőbe beleférjen. A serpenyőt olajjal kikenjük, és mindkét oldalán aranybarnára sütjük a csapatit. Sütőben, tepsiben is kisüthetjük a lapos kenyérkéket. A tésztába keverhetünk pirított szezámmagot, napraforgómagot vagy lenmagot. A csapatit, akár a palacsintát felhasználhatjuk, különböző szendvicskrémeket tölthetünk bele, vagy csicseriborsóból készült meleg, szószos ételt, vagy lecsós, paradicsomos fűszeres rizst. Az indiaiaknak nincsenek evőeszközeik, és úgy eszik a szószos, zöldséges ételeiket, hogy a csapatiból egy-egy darabkát letépnek, és azzal mártogatják ki.
Megjegyzés: Amikor a tésztából labdácskákat gyúrunk, a tenyér közepén lévő mellék napfonatcsakra finom energiájából is hozzáadunk a lepényhez, ezért értékes, ha egyéb tésztákat süteményeket is dagasztó és más elektromos gépezetek helyett kézzel készítjük. A régi háziasszonyok ösztönösen tudták ezt, ezért ízlik jobban a hagyományosan házilag készült étel, mert a háziasszony, a mama, nagymama lénye (szeretete) is benne van.
Kommentek