Úgy érzem, a tavaszi megújulás cikkben nem tulajdonítottam akkora jelentőséget a madaraknak, amennyit megérdemelnek. Most pótolom, mert bevallom, a madarak iránti vonzalmam határtalan. Még itt a pesti Palota negyed szélén is élnek rigók, betöltik a házat hajnali énekükkel. Hajnali ez, nem reggeli, ezt isszuk felkelés előtt - kiváló méregtelenítő!
Még elementárisabb az élmény, ha vidéken érnek minket a madárseregek. Néhány éve, éppen júniusban pár napot töltöttem zempléni kis házunkban, és hajnali négytől már rázendítettek a kis tollasok. Nem is akárhogyan! A költő ilyenkor tollat ragad, a tudós pedig kottázza, elemzi a madárdallamokat. „Flüareijó!” - próbálták leírni a sárgarigó énekét egy madarakról szóló ismeretterjesztő könyvben.
Pedig leírhatatlanok ezek, akárcsak az élet nagyobbik része - mégis, az írók, költők újra és újra nekiugranak a leírhatatlannak. Szavakba önteni olyasmit, amit nem lehet szavakkal elmondani! Ez aztán a kihívás!
Én akkor ott, félálomban, egyedül, a sűrű, ébredő madárhangban szinte érteni véltem, miről társalog az a sokféle madár. „Szent Franciskaként” kinyílt a fülem az értelmezhetetlenre, és olyanokat hallottam, hogy „Gyere, gyere, gyere, gyere! Ez itt egy új nap! Ez itt egy új nap! Jövök már! Jövök már!…” és így tovább. A madarak, könnyű kis titokzatos lénytársaink. Szárnyra, fészekre vágyunk mi is, ha csak látjuk őket.
Kedves Olvasó! Mostanában érdemes nyitott ablaknál aludni, netán sátorban, a természetben egy tisztáson (nem zsúfolt kempingre gondoltam), hogy feltankoljunk ezekből a csobogó éltető hangokból! Hangfürdő, hangmeditáció, hangterápia – ez aztán natúr!
Végezetül hadd ajánljak egy verset, amit nemrég találtam. Jó lenne, ha én írtam volna, de így is örülök, hogy olvashattam! Christine Busta kiváló osztrák költőnő Hózsoltár című verseskötete a Könyvhétre jelent meg a Napkútnál, a verseket Erdélyi Z. János ültette át magyarra. Ebben a könyvben is találtam „Madarakat”:
Madarak
(Vögel)
Árny-fészkű madarak szemeid.
Ahogy érintettem kérgét a fának,
felröppentek s leszálltak hozzám.
Itt lakoznak most szívemben,
delem izzó lombjának rejtekén.
Életem alvás most és hallgatása
legtitkosabb madárdaloknak.
Kommentek