A könyv A fiatalodás titka, makrobiotika 1991 júniusában jelent meg. Nagyon örültünk neki!!! A borítón két diáklány van, a háttérben lencse kiszórva. Nevettünk, hogy biztos mindenki azt hiszi, hogy mi vagyunk azok, és találgatják, vajon melyikünk melyik. Ebbe a könyvbe sikerült szerezni a Kushi házaspártól egy ajánlást, amikor 1990 október 30-án Budapesten tartottak előadást. Angolul írtak, és magyarul is megjelent a könyv elején ez a pár mondat: „A makrobiotikus könyvek nagyon fontosak az emberiség kiművelésének és fejlődésének  eme korszakában bolygónkon, a Földön. Őszintén remélem, hogy ezt a könyvet széles körben és sok ember fogja elolvasni. Michio Kushi, Aveline Kushi.” Berlinben is megjelent a könyvecske, Jungbrunnen Makrobiotik lett a címe, ami jól hangzik németül. „Jungbrunnen” azt jelenti: A fiatalság forrása.
 

A könyvet másodszor az Édesvíz Kiadó (két kiadásban), majd a Bioenergetic Kiadó adta ki. Második könyvünk a Harmónia az ételben, harmónia az életben, és harmadik könyvünk a Boldog szülő, boldog gyermek. Mind a három könyvbe sok figyelmet, „energiát és szeretetet” tettünk bele. A második könyvet már számítógépbe írtam, és emlékszem, amikor elkészültem vele, mintha egy áramkört kapcsoltak volna belém, szinte éreztem magamban annak a sok embernek a figyelmét, akik majd el fogják olvasni, akik majdan kapcsolatba kerülnek vele.

 

A mai napig, ha beleolvasok a könyveinkbe, érzem Évának a stílusát, amikor beszél és élővé teszi az elméletet sok-sok színes kis történettel, észrevétellel. Nehéz elkülöníteni, hogy melyik történet melyikünktől származik (persze a legtöbb tőle), annyira összedolgoztunk, egymást inspiráltuk munka közben. Akkor is dolgoztunk, amikor sétáltunk vagy ügyeket intéztünk, sokat ötleteltünk és szórakoztunk. Úgy mutatott be ismerőseinek, hogy szerzőtársa vagyok, pesti újságírónő, aki ráadásul németül is tud - ez tényleg nem volt hátrány – és én is büszke voltam Évára! Nagyon teherbírók voltunk együtt, ő vehemensebb én alkalmazkodóbb, de sokat adott a véleményemre. Sokszor mondta viccesen, hogy előző életünkben biztos együtt voltunk rabszolgák egy piramisépítkezésen.

Hol itthon dolgoztunk, akkor Éva jött Pestre, hol Berlinben, akkor én mentem ki. Kinyílt a világ számomra, és neki köszönhetem azt is, hogy Pesten is képes vagyok magam úgy érezni, mintha külföldi lennék. A második könyvet 1994-ben raktuk össze véglegesen, és akkor anyu is kijött velem főzni tanulni. Nagyon tetszett neki, azt mondja, egy világ nyílt ki előtte, sokkal bátrabb és kreatívabb lett a főzésben, és visszatért az egyszerű gyerekkori ételekhez, például a gabonakásákhoz is. Újdonságokat találtunk ki együtt, például a közkedvelt „zabvadas”, ami szejtánból (búzahús) készül és a főtt zab nyákjából készítünk hozzá vadas ízesítésű szószt. Egy kis főtt csicseriborsó is illik hozzá. 

 

A főzőtanfolyamokat 1995-ben kezdtük el Évával együtt, hogy itthon is, ne csak könyvből ismerkedjenek ezekkel az ételekkel, hanem gyakorlatban is lássák és kóstolják az érdeklődők. Először az Életházban szerveztünk főzést, majd jobbnak láttuk, ha saját állandó helyünk lesz, és így a bátyám Nagymező utcai lakásában, a kisszobában rendeztük be a Csicseri Kuckót. Éva nevezte el így. Vettünk egy szuper gáztűzhelyet és családias, barátságos légkört teremtettünk. Az első tanfolyamon, amikor megnyitottam a Csicseri Kuckót, még Ilus néniről is megemlékeztem, aki a nagynénénk volt és azelőtt itt lakott, hogy mennyire szeretett főzni, igaz, nem vegetáriusan, de szerette az embereket, nagy vendéglátó volt, és biztosan örülne, ha látná, hogy mi folyik itt!

Az egyik első hétvégi tanfolyamon, Éva hirtelen bejelentette, hogy a vasárnapi főzést már tartsam meg egyedül, illetve anyuval ketten, mert ő bizony hazarepül, délre ott akar lenni a Brunch-on. (Déli svédasztalos ebéd.) Kicsit meglepődtem, nem csak azért, mert féltem, hogy nélküle nem fog menni, hanem inkább azért, mert attól tartottam, rossz néven veszik a résztvevők, hogy nem a nagy Horváth Éva (Nyugat-Berlin, Kochstudio Balance) fogja tartani, akire ők befizettek. Akkor dobott a mélyvízbe. Onnantól kezdve már egyedül is tartottam főzéseket. Azon igyekeztem, hogy mindenki kapjon egy nagy adag benyomást, gyakorlati alapokat ahhoz, hogy otthon kreatívan tudja folytatni. Persze megtanulni egyetlen alkalom alatt nem lehet, gyakorlat kell hozzá. 

 

Később Martin Keizer lakásán is tanítottam, ő antropozófus művészeti terapeuta tanár, így a képzőművészet is bekapcsolódott a főzésbe. Mindig nagyon szépen rendezte az asztalt, és segített mosogatni, elpakolni. 2004 márciustól a felújított lakásomon tartom a főzéseket. Ezenkívül meghívtak több helyre, Budapesten sok helyre, és Debrecenbe, Békéscsabára, Győrbe, Hévízre, Solymárra, Gödöllőre, Dunaújvárosba, Nagyvenyimbe, Sopronba, Fertődre. Tanítottam makrobiotikus főzést klubokban, óvodában, iskolában, vendéglátóipai szakközépiskolában – szülőknek, diákoknak, tanároknak – gyógyszállóban szakácsoknak, és családoknál is többször megfordultam már.

A főzőtanfolyamokon és a tanácsadásokon sokféle emberrel találkoztam, - a füzetem bejegyzései szerint kb. ezer embert ismerek név szerint, hogy ez kevés vagy sok ennyi év alatt, eldöntése nézőpont kérdése. Elmondhatom, hogy sokat köszönhetek mindenkinek. Csiszolták pedagógiai érzékemet, empátiámat. Mindig előrebocsátom, hogy én nem vagyok orvos, és így felelősséget nem vállalhatok azért, hogy a betegek ettől az egy módszertől meg fognak gyógyulni. Súlyos betegség esetén szükséges az orvosi felügyelet. Viszont annyi bizonyos, hogy a gyógyuláshoz hozzájárul a kiegyensúlyozott étkezés, ám a mozaikképben ez csak egy mozaikkocka. Megismerkednek alapanyagokkal, főzési technikákkal, látják, hogy nem nehéz elkészíteni és ízletesen lehet így is főzni. A bátorság és a kreativitás, a művészi, játékos hozzáállás is nagyon fontos nálam. Meg az is, hogy nem baj, ha valamit elrontottunk, mert abból is lesz valami, legfeljebb tanulunk belőle. Ha véletlenül odaégetek valamit, ez persze hiba, de azt mondom, na látjátok, most jangizáltuk! Ha túl hígra sikeredik, akkor azt, hogy most jinizáltuk!

Nemrég sikerült elvágni az ujjamat, - plénum előtt –, hát kifejezetten örültem neki, és azt mondtam, nem baj, legalább most szemléltethetem, hogyan hat a jin meg a jang egymásra. Besóztam (jang) a vérző vágást (jin), és nagyon hamar elállt a vérzés. Persze kicsit csíp először, na bumm!, de mindjárt elmúlik. Ugyanígy rakhatunk egy kis darab Nori algát is a sebre, az ásványi anyagoktól hamar beforr. Egy másik alkalommal például, amikor tofut készítettünk, a vízben fővő ledarált szójabab kifutott… Semmi baj, mondtam, most legalább látjátok, hogy sokkal hamarabb fölforr, mint a tej, amihez szokva vagyunk. Tehát mellette kell állni és kavargatva figyelni. És a másik fontos dolog, hogy nem kell nagy ügyet csinálni belőle, ha kifut valami; szépen, nyugodtan föltöröljük, helyreállítunk mindent és folytatjuk a főzést. Ugyanígy, az életben is, ha valamit elrontottunk, nem ostorozzuk magunkat, és nem okolunk másokat sem fölöslegesen, hanem nyugodtan helyreállítjuk az eredeti helyzetet, amennyire tőlünk telik, és mehet minden tovább...