Amikor anya megsüti a lepényt, de elfelejti kivenni a sütőből és csak egy hét múlva találja meg – de akkor is finom, vagy annyira megkeményedett, hogy szöget lehet vele verni a falba… Van ilyen? Villu szerint van! Meg olyan is, hogy apával együtt sütnek kekszet, vagy játszanak labirintusosat. Az észt szerző, Anti Saar: Így mennek nálunk a dolgok című gyerekkönyvében számtalan közös családi kalandról olvashatunk. Nekem az a fejezet tetszett különösen, amikor saját manójuk, Timu, aki decemberben ajándékokat tett a cipőjükbe, kincskereső játékot is szervez nekik. Ez úgy néz ki, hogy édesség helyett a gyerekek egy papírt találnak a papucsban, rajta egy rajz, a lakás valamelyik részét ábrázolja; ez a kép az első segítség, ha a nappaliban lévő íróasztali lámpát ábrázolja, meg kell nézni, mert ott lesz egy másik papír, amin egy hintaló van. Akkor át kell menni a gyerekszobába, és megnézni, nem kandikál-e ki a hintaló alól egy másik cetli, amin egy másik rajz van, és így tovább – tehát a rajzok elvezetnek magához a „kincshez”, ami csokipénz vagy meglepetéstojás. Villu szerint a kincskereső nagyon szuper és nem is a díj, hanem az izgalmassága miatt. Hát így, ilyen hétköznapi izgalmak közepette mennek náluk a dolgok…

*A teljes cikk a linkre kattintva olvasható:
https://www.prae.hu/article/10714-villu-szerint-a-vilag-egy-no-problem-novel/

Az alábbi linkre kattintva megrendelhető: https://bookline.hu/product/home.action?_v=_&type=22&id=306469