Sokszor súg a belső hang

Ma úgy fogalmaznám, hogy nekem a belső hang súgta meg, ne egyél többet húst! Így lettem tudatosan vegetáriánus 17 évvel ezelőtt. – meséli Márki Anita, az Otthon szültem című könyv szerzője. Aztán egy rövid időre visszatértem, mert azt hittem, olcsóbb lesz úgy, de nagyon drágán megfizettem. Rosszul éreztem magam tőle, és amikor újra elhagytam a húst, sokkal jobban lettem. Ez volt a visszajelzés. Mellékhatásként elmúltak az évekig szenvedést okozó pattanásaim. Akkor találkoztam későbbi férjemmel, ő mutatta meg a Mazdaznan életmódot, aminek a segítségével kitisztítottam magam. A Mazdaznan életmód tanítja, hogyan készüljön fel a pár a fogantatásra. A gondolat erejével sok mindent előre meghatározhatunk. Fogantatás előtt legalább hat héttel határozzuk el, hogy fiút vagy lányt szeretnénk, hogy milyen  tulajdonságai, képességei legyenek! Ha előre tudjuk, kit várunk, akkor a lányból igazi női karakter lesz, a fiúból igazi férfi, és ezzel sok későbbi pszichés problémát előzhetünk meg.

- Hogyan telt a várandósságod a Mazdaznan szerint?

- A 9 hónap 3X3 hónapra osztható, mialatt a gyermeknek más-más agyrésze fejlődik. Az anya tevékenységével támogatja ebben: az első három hónapban az intellektuális, a következőben a spirituális, az utolsó harmadban a materiális rész fejlődik. A legtöbb anya például ösztönösen pakol, takarít a szülés előtt. Ekkor már nincs szükség spirituális könyvekre, mert nem tesz jót a gyereknek, nem tud majd a matériával mit kezdeni. Az anyának a táplálkozását is érdemes alakítani. Eledele alapját az első harmadban a teljes búza, hántolt mandula, gyümölcslevek képezik, a másodikban rozs, rizs, tehéntúró, gyümölcs, zöldség, reszelt nyers alma, zabnyák, árpadara, búzakorpa, a harmadik harmadban pedig: saláták, zöldségek, olajok.

- Van-e kívánósság?

- Soha nem éreztem a szokásos kívánósságot. De ahogy megszületett a gyerek, megjött az étvágyam. Szopott is rengeteget! Az első 1-2 évben semmi rendszert nem tudtam tartani. Azért ettem sokat, mert mindig újra kezdtem, soha nem tudtam egy ebédet nyugodtan végigenni. A harmadik évben visszatértem a normális evésre, és a súlyom magától visszaállt. A kislányom még négyévesen is szopik, napközben ha valamitől megijed, vagy megüti magát, két slukk és megy tovább. Úgy vagyok ezzel, hogy ha majd nem akar, akkor abbahagyja. Sokszor túlbonyolítják, agyonaggódják azt, ami természetes. Másképp terveztem sok mindent. Például végig babaágyban gondolkodtam, és amint megszületett a gyerek, nem voltam hajlandó elengedni. Addig nem ismertem ezt az érzést. Az volt a természetes, hogy velem van, rajtam van, akkor szopik, amikor akar, kiszolgálja magát, föl se ébredek rá.

- Hogyan alakult a melléetetés?

- Tízhónapos korában a búzafűlét kóstolta meg először. Akkor már kínálgattunk sok mindent, de semmi nem kellett neki. A búzafűlét egyszer mellette iszogattuk, és nyújtózkodott érte. Erősen felhígítottam, és odaadtam. Lelkesen kortyolta, ízlett neki. Pont az, amit nem is kínáltam. Nyolchónapos korában tönkölybúzát kapott először. Beáztattam, csíráztattam, 1-2 órát főztem, turmixoltam, átszűrtem, pici mézzel édesítettem, pici sót tettem hozzá. Ez volt az az étel, amit először hajlandó volt megkóstolni. Érdekes, soha nem engedte, hogy etessem. Első pillanattól kezdve kimarta a kezemből a kanalat és egyedül evett. Sőt, ő etet engem, gondoskodik rólam! Ha nem kellett neki valami, határozottan megmondta, hogy nem, amikor még nem tudott beszélni, elfordította a fejét. Viszont ha valamit meg akar kóstolni, a tányéromból kihalássza, vagy maga pakol a piacon, a múltkor leszedett egy levelet a salátáról, elkezdte enni. Ha tisztán tartjuk az ösztöneit, így működik. Agyonizgulhatnám magam, ha a könyveknek hinnék, mi mindent kellene már ennie...
Viszonylag kevés félét eszik és egész mások a kedvencei, mint nekem. Nagyon szereti például a krumplit, pici olajon párolva. Semmilyen tanba különösebben nem illik bele, hogy egy négyéves gyerek ennyi krumplit egyen. Viszont az apja nagyon krumplis volt gyerekkorában, úgy nőtt fel. Az is érdekes, hogy mi évekig nem ettünk tojást és tejterméket. Aztán, amikor jött a gyerek, havonta egyszer fogyasztottam tejterméket. Megkívántam, így a pocakban ő is hozzájutott, de most meg se hajlandó kóstolni. Amikor a pocakban volt, nem beszéltem meg vele részletesen, mit egyen, mit ne. Azt elmondtam, hogy a húsevést érdemes elkerülni. Eszem krumlipürét, nem kér, ha megkínálom, azt mondja, hogy tej, és nem kéri. Bár nem hinném, hogy látja benne a tejet, valahonnan tudja. Érdekesen jelzi a gyerek, mennyi mindent megérez.

- Például?

- Az apjával kertészkednek, és mondja, hogy hajszolja őt a gyerek, nem hagyja pihenni. Még csak gondolt rá, hogy kalapácsol valamit, a lányunk már hozta is a kalapácsot. Valamilyen formában veszi a gondolatokat. Sokkal több mindent látnak az élelmiszeren is. Például nem ette a répát. Sokára jöttem rá, hogy amikor biorépa volt otthon, azt megette. Nyáron meg naponta ötször falta a görögdinnyét. Egyszer úgy alakult, hogy már nem volt nyitva a piac és egy nagyáruházból hoztam dinnyét. Mondjuk, azon én magam is érzem a vegyszert, a gyerek egy falat után kiköpte. Képes volt két napig nem enni, mert az nem jó dinnye, akármennyire szereti. Nem azért nem eszi meg, mert dacol. Ezek apró jelek.

- Cukor, csoki?

- Nagyon jó, hogy cukorkákat, csokit soha nem evett. Kényelmes így a vásárlás, mivel nem tudja, hogy mi az, elmegy mellette. Egyet néz meg, ami „hajderózsaszín”-be van csomagolva. Mindegy mi az, lehet mosópor is, a szín miatt érdekli. Olyan praktikus, hogy nem nyúlkál a csokik után! Látom, hogy szülők mennyit szenvednek, mert a gyerekek hisztiznek a teobromin miatt. Féléves volt, amikor anyukámék hoztak mikuláscsokit. Kíváncsian figyeltem, mit csinál. Szétnyomogatta, nézegette. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy megkóstolhatta volna, de nem kóstolta meg. A napokban a piacon a húsos pultoknál kérdezte, mi az. Erről még nem beszéltünk, mondtam, hogy megölt állatok húsa, mi ilyet nem eszünk. Ennyi volt, tovább jöttünk. A táplálkozással kapcsolatban is ezerféle tan létezik, és teljesen ellentétesek. Nem könnyű tudatosan dönteni. Mindenki próbálja ki, mi jön neki be. Nem garantálhatom, hogy ami nekem jó volt, másnak is jó lesz. Esetleg valami hasonló. Az biztos, hogy a gyerekemen nincs az a túlpörgetettség, mint ami általában tapasztalható, és betudható egyrészt a húsnak, másrészt a csokinak. Nagyon eleven, élénk, de egészséges gyerek.

- Sarkalatos kérdés az alvás-ébrenlét is. Írod a könyvedben, hogy születés után, amikor először melléd fektették, elmondtad, megmutattad neki, hogy kell aludni: „becsukjuk a szemünket és aludni fogunk, így.”

- Ez jól bevált. Hónapokon át, ha lefeküdtem aludni, aludt, ha fölkeltem, fölkelt. Teljesen mindegy, hogy hajnali 3-kor csak vécére mentem ki, annyira egyben voltunk. Több mint két éves korában láttam először, hogy álmos, odáig úgy éreztem, csak azért alszik, mert itt a Földön így szokás. Nem olyan régen, hajlandó lefeküdni előbb, mint mi. Babaágy volt, de nem használtuk. Járókát a mi megnyugtatásunkra használtunk, hogy a kertben ne egyen meg minden gazt. De ő nem tűrte, meg kellett tanulnunk bízni benne és gyorsan ki kellett szedni az összes vérehulló fecskefüvet… Alkalmazkodunk, kerüljük a konfliktusokat: például leszedtem az abroszokat, a konnektorokba bedugdostuk a védőket, lekerekített asztalunk volt, - így ki tudtuk élvezni, hogy gyerekünk van. Egy szobányi környezetet biztosítottunk neki, elég sokára vette birtokba és lépett ki az ajtaján. Sok esetben a szülőknek kell felnőniük, mert a gyerek tud magára vigyázni. Minden megoldódik, elsimul. Engem kikészítene, ha arra figyelnék, mi nem működhet. Inkább arra koncentrálok, mi a jó: ha így van, így jó, így aranyos.

- Betegség?

- Volt többször hőemelkedése. Most már mosolygok magamon, de túl kellett rajta esni. Hűtőfürdőt csináltunk. Vizes trikóban aludtunk - máig se tudom, hogy hivatalosan szabadott volna-e, de lement a láza. Van egy gyógynövény kivonatunk egy természetgyógyásztól, mi felnőttként használjuk, abból adtunk egy cseppet, és eukaliptuszt párologtattunk. Semmi hagyományos betegség nem volt. Betudom annak, hogy nincs táptalaj, eleve nem eszik húsos és tejes dolgokat, amin elszaporodhatnának a vírusok. Az anyatejben pedig megvan praktikusan minden immunanyag.

- Milyen a napi gyerekmenü?

- Elmondom, de nem követendő. Reggel gyümölcslé: összeturmixolok valamit, - alma, szilva, őszibarack, szőlő - vízzel higítom, fahéjat rakok bele, pici mézet. Vizet nem volt hajlandó inni sokáig. Délben krumpli vagy palacsinta: zabpehelyliszt, víz, pici olaj. Se tej, se tojás. Töltelék nélkül szereti. Jöhet a saját sütésű kenyér is: tönkölylisztből van a legfinomabb tészta: 1 kg liszthez 2 púpozott teáskanál szódabikarbóna és 1 púp. teáskanál borkőpor, ez utóbbi elhagyható, víz az összegyúráshoz, és olaj, (ez is kihagyható), rakhatunk bele fűszereket is. Sokszor csak szétnyomogatom a tepsiben a tésztát, és késsel bevagdalom, lapos, négyszögletes zsemlék lesznek. 10 perc alatt kész az elkészítése, ¾- 1 óráig sül. A Mazdaznan tan szerint a kisgyereknek a gyümölcsre, a gabonákra és az olajos magokra van még szüksége, mert nőnie kell, és a zöldségre csak később, mert az tisztít. Hároméves kora körül kezdte kóstolgatni a zöldségeket. A forma, a szín számít, meg a nagyság, hogy a kezéből kilátszódjon: hosszúkás darab, vagy például a zöldséghámozóval szelve egy hártya répa, egy karfiol rózsa, kis gyalult uborka. Észreveszi, hogy vegyszeres-e vagy sem. A kertben a gyümölcsökből kiszolgálja magát. Faeperszezonban másfél hónapig azt ette. A férjem még születése előtt hagyott lelógó ágakat, hogy a kisgyerekek is elérjék.

- Milyen volt a születésnapi torta?

- Vettem marcipánt a bioboltban és abból csináltam egy nyuszifejet, egy kutyafejet meg egy cicafejet (ez a három kedvenc állata) és abba raktam bele a 3 gyertyát. Boldog volt. Emlékszik a tányérra, amiben az állatfigurák voltak, a gyertyákra, amiket elfújt, egy év után is emlegeti, hogy olyat szeretne megint.

(Ez az interjú és az előző három beszélgetés, még 2004-ben  készült és a "Boldog szülő boldog gyermek" című könyvben jelent meg. A bennük szereplő gyerekek már 9 évvel idősebbek. Csupán  inspirációként tesszük fel most az oldalunkra így, májusban, az anyák napja és a gyereknap hónapjában.)