Szinte minden klasszikus regényben levegőváltozást javasol az orvos az enervált főszereplőnek, utazzon el tengerpartra, hegyekbe, ahol bizony megjön az étvágy is. Ez nem csak a regényekben van így: a természet erőiből tudunk igazán feltankolni! Mi másra van szükségünk ahhoz, hogy életünk tevékeny menetébe bele tudjunk kapcsolódni, mint erőre? Először is fenn kell tartani a született energiánk mennyiségét és minőségét. A meglévővel takarékoskodunk, illetve gondoskodunk az utánpótlásáról. Segíts magadon, Isten is megsegít - tartja a mondás. Tegyük meg a tőlünk telhetőt!

Milyen egy vonzó, erőteljes emberi lény? Nem gondolom, hogy csak az izomerőről volna szó, hanem egy olyanfajta hajlékonyságról és tetterőről, ami az értelem, a lélek erejével is párosul: rugalmasság a gondolkodásban is, döntésképesség – mindez látszik rajta, a kisugárzásán, hallani lehet megszólaláskor a hanghordozáson, a mondatok lényegre törő megfogalmazásán, a reakció minőségén. Amikor találkozunk egy ilyen emberrel, akkor érezzük, hogy ő „rendben van”.

A született energia tároló szerve a vese, erejét takarékosan kell felhasználnunk, nem szabad kizsákmányolni például állandó éjszakázással, kicsapongó életmóddal. Az érzékek túltelítettsége is kiegyensúlyozatlanná tesz, a fizikailag passzív, képernyő előtt töltött órák után jól jön a rendszeres sport, testmozgás. Az étkezéssel energiát tankolunk fel, de a táplálék finomenergiájából is részesülünk. Amennyiben az élelem megterheli az emésztőszerveket, inkább energiát rabol tőlünk mint feltölt. Nem véletlen nyelvünk bölcsessége: amikor azt mondjuk, élelmiszer, élelem, akkor olyan elemről beszélünk, ami az élettel szerel bennünket össze, ezáltal táplál.

Legfontosabb táplálékaink a levegő, a víz és az élelmiszer. Levegő nélkül néhány percig, víz nélkül néhány napig, élelem nélkül pár hétig bírjuk ki. Ám ha bármilyen jó táplálékot is veszünk magunkhoz, nem hasznosul, ha testünkben az energiaáramlás nem megfelelő, vagyis nem mozgunk eleget jó levegőn, és nem pihenünk rendszeresen, ha az aktív és passzív időszakok nem kiegyensúlyozottan követik egymást. Napunk aktív és passzív szakaszokból áll, a jin-jang elvnek megfelelően, és csak akkor lehetünk kiegyensúlyozottak, ha teret adunk ennek a szabályszerűségnek. Hosszú órákon át tartó aktív tevékenység után föltétlenül szakítsunk időt kikapcsolódásra, pihenésre, feltöltődésre, különben túlhúzzuk magunkat. Viszont ugyanúgy túlhúzzuk magunkat a másik irányba is, ha naphosszat lustálkodunk!

A feltöltődés, pihenés fázisában kerülnek helyükre a napi történések, rendeződnek az információk. A tanultakat is ilyenkor emésztjük meg, véssük be. Ezért nagyon fontos, hogy a ritmusok váltakozásait megtanítsuk már a kisgyerekeknek. A lelki történésekre is figyeljünk: a mérgelődés, zsörtölődés „árt a szépségnek”, kimeríti a tetterőt, mint ahogyan az is, ha energiavámpírok akaszkodnak ránk panaszkodással, egyéb lelki terrorral. Akad mindenki életében ismerős, aki csak a keserveit tudja a másikra zúdítani, rendkívül fárasztó a társasága. Az örökös panaszkodóknak tudomásul kellene venniük, hogy mindig van olyan ember, aki náluk szerencsésebb, de olyan is, aki szerencsétlenebb. Fontos a kimerült kapcsolatok lezárása, érdekes módon ez általában kölcsönös szokott lenni, így megspóroljuk a kiürülést, a kiégést.

Tanuljuk meg magunkat függetleníteni a zavaró helyzetektől, legyen néhány technikánk, amivel megemésztjük és kiürítjük ezeket magunkból. Egy tempós séta jó levegőn alaposan átmozgatja az egész testünket. Legjobb, ha egészséges, nagy fák között sétálnunk, mert a fák az életenergia (jin-jang) tökéletes egyensúlyát létükben hordozzák. Jólesik a fák árnyékában pihenni, de meg is ölelgethetjük őket! Tanuljunk meg kikapcsolódni a napi gondokból: válasszunk valamilyen relaxációs technikát, gyakoroljuk például a csikungot vagy jógázzunk, meditáljunk, masszírozzunk. A napi rutin mellett nyissunk más örömforrásokat, legyen hobbink, valamilyen művészeti tevékenység, ahol nem csak passzív befogadók vagyunk, hanem alkotunk. Tanuljunk új dolgokat, keressük olyan emberek társaságát, akikkel „egy húron pendülünk”. Valami gyerekkori vágy beteljesítése is nagy erőt adhat, úgy, mint a humor, (ami nem mást jelent latinul, mint testnedv, aminek áramlását a nevetés erőteljesen beindítja, és karbantartja a kedélyt.)

A vitalitás hiányának sok oka lehet, ezek közül néhány:
* rossz emésztés: következtében vérszegénység, felszívódási zavarok léphetnek fel.
* túl szűkös táplálékválaszték, kevés folyadék: ami gyenge minőségű vért eredményez.
* sózott ételek túlzott mértékű fogyasztása. Fogyasszunk több friss salátát, gyümölcsöt és gyümölcslevet!

Ha vitalitás hiányát érezzük, jót tesz a miszóleves, a főtt barnarizs, és a makrobiotikusok kedvelt gyökeres zöldségétele, a nishime gyakori fogyasztása, a fermentált ételek a tempeh, a szejtán és a halak. A „tekka” fűszerkeverék is erőt ad (jangizál). A hagyományos gyógyteák közül a lándzsás útifű és a gyermekláncfűgyökér tea és a melegítő fűszeres jógiteák is vitalizálnak.