Mochi van a japánok újévi sós szója levesében is, aminek ozouni, ozoni vagy zoni a neve. Sokféle variációja létezik, miszó vagy szójaszósz alapú leves, de hal vagy csirkelevesbe is teszik, apróra vágott zöldségekkel, zöld fűszernövénnyel. Egy dolog közös: mindegyikben van mochi!
A mochi japán tradicionális édesrizs tészta, desszertek alapanyaga, ha cukor nélkül készül, akkor tésztaként kerülhet levesekbe. A mochi szó azt jelenti, „laposra nyomott étel” vagy laposra nyomott gabonamagvak. Alapjában véve édesrizs, amiből süteményt készítenek. Persze ez nem "sütemény", mert nem sütik, hanem főzik, párolják, tehát inkább amolyan tésztaféle. Illetve ezután van, hogy megpirítják, az az igazi finomság!
A makrobiotikus konyhában előszeretettel használják a japán tradicionális mochit. Ha hozzájutunk speciális üzletben, jó, de ha nem, megpróbálkozhatunk az elkészítésével.
Elkészítése: a főtt édes rizst hosszú ideig pépesítjük, mígnem egy pudingszerű anyagot nem kapunk, közben a rizsszemek kinyílnak és ragacsossá válik a massza. Ebből az alapanyagból töltetlen vagy töltött gombócot készítenek, vagy kisebb darabokban fogyasztják. Hűtőszekrényben néhány hétig eláll. A makrobiotikus mocsiban látszanak a rizsszemek, persze, hiszen nem rizslisztből, hanem egész szemes rizsből készül!
A mochi tulajdonságai: nagyon jó energiaforrás, főleg azoknak ajánlott, akik fizikai munkát végeznek. Szülés után is ajánlatos fogyasztani, erősíti az anya szervezetét és serkenti a tejképződést. Miszólevesbe is tehetünk levesbetétnek a natúr mochiból (olyan, mint a mi galuskánk), a kismamáknak nagyon jót tesz. A mochi erősíti a húgyhólyag izmait, kisgyerekeknek ajánlott a fogyasztása éjszakai ágybavizelés ellen.
A főtt édesrizs és a főtt adukibab fogyasztása gyomor- és bélproblémák, hányinger esetén ajánlott. (Tehát szilveszter táján is...:)
Kommentek