A szilveszter és a január elseje fordulója mindig különös. Egy zsúfolt, eseménydús, hangos ünnepi hangulatból kerülünk át egy pillanat alatt valami tiszta, ismeretlen és ezért lehet hogy kissé félelmetes, beláthatatlan, ám mégis reményteli világba. Ezzel a két kis versemmel szeretnék minden kedves Olvasónak boldog új évet kívánni és azt, hogy a lehető legtöbb pillanatot éljük meg ihletetten és tegyük úgy a dolgunkat, ahogy csak tőlünk telik!
Első hó
Tejszín egek. Csusza csend.
Csak a vadkacsa vé
A változó jele januárban.
Szép várakozó 1.
Harap, harsog a harsona hó.
Ez az éjszaka teste.
Nem közel, hanem benne!
A sok kis csillag szólampróbára
nyomakodik a járdán.
Ahol járatom van, olvad,
tocsog a madárlábak csillagmintázata.
Így még sose telítődtem!
Most kell kezdődni nékem.
(Sz.D. készülő verseskötetéből)
Kommentek