Nevelni, növelni, növekedni…

Talán tudjuk, talán nem, azonban valószínűleg nem mindig gondolunk rá, hogy az evés művészet, meg a nevelés is az. A következő beszélgetésből megtudhatjuk, hogyan gondolkodik ezekről a kérdésekről egy fiatal pár. Beszélgetőpartnereim: Magda Zoltán vegetáriánus szakács, és Szmolinka Eszter, művésznevén Mahasti, hastáncos, táncművész, tanár. És akiről még szó van, Doki, azaz Ajándok, négyéves kisfiuk.

- Fokozatosan, saját elhatározásomból lettem vegetáriánus, idestova 18 éve. – meséli Eszter. Egyre kevésbé kívántam a húst, és lelki okai is voltak. Nem szerettem volna, hogy elpusztuljanak állatok miattam. Laktovegetáriánus vagyok, nagyon szeretem a tejterméket. A várandósságom idején rémisztgettek, hogy ha nem eszem húst, a baba szenved hiányt, de akkor is a belső hangomra hallgattam, és most is ezt tartom a legfontosabbnak.

- Miket ettél a várandósság idején?

- Az első három hónapban folyamatosan rosszul voltam és nem nagyon tudtam enni. Amikor meg tudtam, eleinte nagyon kívántam a sósat, például a chipset, a jó sós és olajos sült halat. Emlékszem, egyszer a kívánósságom miatt valamilyen birkahúst is elettem az akkori párom elől. Kívántam a virslit, de azt ki tudtam váltani szójavirslivel. Miután ez az időszak elmúlt, már egyáltalán nem kellett a hús. Fontos volt számomra a baba egészsége, ezért a várandósság idején szedtem vitamint is.

- Hogyan alakult a kis jövevény táplálása?

- Születésétől kezdve akkor szopizott, amikor kívánta. Mindenhová vittem magammal, már 1 hetes korától kijártunk az utcára, bárhol megszoptattam. Amint eljártam tanítani, jött velem, feküdt egy párnán, szopott, ha kellett. Alkalmazkodott hozzám és én is hozzá. Eleinte nehéz volt, mert 1,5 óránként szopizott éjjel-nappal, utána 2-2,5 óránként egyévesen, de éjszaka is 2-3 óránként. Két és fél éves koráig szopott, de félévesen már elkezdtem a hozzátáplálást. Szakkönyvekből és Zoltántól tájékozódtam. Szerencsére az üveges bébiételeket Doki nem szerette, úgyhogy természetes ételeket kapott, amiket mi is főztünk, és tudtuk, hogy eheti. Megkínáltuk vagy kért magától.

- Mi volt a menü?

- Krumplistészta, krumplifőzelék, vajaskenyér, keksz, nagyon szerette a fűszeres, erős ízeket. A pizzaszószt szívesen lenyalogatta a pizzáról. Leveseket, a főtt zöldségeket, a gabonákat, kölest, hajdinát is elmajszolgatta. 1-1,5 éves koráig a fő tápláléka az anyatej volt. A bölcsivel is jó tapasztalataim voltak, nem próbáltak lenevelni a szoptatásról, tekintettel voltak ránk. Amikor húsos étel volt, nem adták oda neki a feltétet. Semmi problémám nem volt, vashiány sem például, amivel riogattak. Amíg csak anyatejet kapott, dundi kisbaba volt, leginkább gurult; amikor elkezdett leszokni az anyatejről, megnyúlt.  Ma erős, egészséges, mokány kisfiú, hatéves, energikus, nyitott, kedves, barátkozó.
Szeretném, ha Doki vegetáriánus lenne, de nem fogok kétségbeesni, ha később úgy dönt, hogy húsevő lesz.
Az óvodában megengedik, hogy vigyünk be saját készítésű ételt, amit Zoli készít. Ez engem megnyugtat, mert így tiszta energiával készült ételeket eszik, amiben nincsen hús.

- Betegség esetére van valami speciális házipatika-szeretek?

- Hál’ Istennek, nem szokott beteg lenni. – mondja Zoli. Szed gyerekvitamint, és azt nagyon szereti. Egyszer volt bárányhimlője! Na jó, azt nem lehet kölessel helyrehozni!  Az orrmandula műtétje előtt voltak enyhe megfázásai, homeopatikus szereket szedett, de igazából arra se volt szükség. Azt is csak a műtét előtt vettünk, hogy fölerősítsük az immunrendszerét. Ki kellett venni az orrmanduláját, mert néhány hónapos korától horkolt, nem kapott rendesen levegőt, de azóta nyugodtan alszik.

- Mi a kedvenc étele?

- Ő is laktovegetáriánus, nagyon szereti a kefírt, a joghurtot. Szerencsém van, Zoli főz, és nagyon finom ételek vannak otthon.

- Reggelire általában müzlit keverünk joghurttal, gabonatejjel, tejjel. – veszi át a szót a szakember. Mindenféle van a hűtőben, és ő választ. Ha bocitejet kér, akkor azt teszünk bele, ha rizstejet, akkor azt. Aztán jön a kukoricapehely, a zabpehely, vagy a pehelymix, ebbe keverünk egy kevés búzacsírát, búzakorpát. Ezután kerülhet bele dejó, dió, vagy olajos mag, mazsola, és kókuszreszelék vagy csokidara, a „csokikukac”. Van, amikor narancsot préselek, almát, körtét reszelek bele. Nagyon bejött a natúr joghurtba kevert pici fahéj, méz és reszelt alma, körte. Ebédre eszi, ami az oviban van, csak a húst váltjuk ki. Reggel 10-15 perc alatt elkészül az ebéd. Megvan a heti menü, ha a leves húsos, főzök egy levest, ha a második, készítek feltétet. Egyedül a hétfő a lutri, mert aznap rakják ki az oviban a heti étrendet, de ráérzünk. Megnézem, mi van otthon és abból lesz valami: gabonafasírt, kölesfasírt, a múltkor improvizáltam, nagyon jól sikerült a rakott, sült csillagtök. A patisszont felszeleteltem, besóztam, és kevertem egy krémet. Paradicsomos pestoszószba pici mustárt, bazsalikomot tettem, ezzel megkentem egy szeletet, tettem rá még egyet, kaporral megszórtam, és a sütőben omlósra megsült. Nem volt bundája, de finom volt.

- Borsófőzelékhez ették, Dokinak is nagyon ízlett. – mondja Eszter, de ő kedveli a fűszeres dolgokat, és Zoli amúgy is mindig gazdagon fűszerez.

- Szeretem a harmóniát, ezért többféle fűszert használok, és ezért egzotikusnak tűnnek az ízek. Szeretek komponálni. Egyszer reggelire készítettünk neki sárkányos szendvicset, mert a sárkány a kedvenc állata. Kitaláltuk, hogy fölszeletelt színes nyers zöldségekből egy figurát rakunk ki a tányérjára, kíváncsiak voltunk, hogy fogadja. Rájöttem, hogy bármit el lehet vele fogadtatni, ha azon a csatornán kommunikálunk, ahol fogja. Nem akarja megenni? Valami történetbe ágyazzuk az egészet, izgalmasan, és akkor bármit megeszik. Sose küzdöttünk vele, persze, van, hogy azt mondja, köszönöm, nem kérek, akkor később eszik belőle.

- Milyen volt a sárkány?

- Kicsit Picassó-s, kubista, de ő rögtön meglátta, hogy micsoda. Onnantól kezdve játék volt az egész és szívesen ette, emlegeti is. Paprikát, sárgarépát háromszögbe vágtam, kiraktam három dimenzióba. Most a farkát esszük, most a szemét, hol van a hasa, - szépen megeszegette. Figyelni kell, mi foglalkoztatja éppen. Ha az a forma megjelenik bármiben, érdekli. A rajzfilmet megnézi, az ételt megeszi. A kölesgolyót meg a bulátát, a hamletet is szereti. Időnként megkívánja a chipset, akkor kap, nem tiltjuk, de leginkább ezek vannak. Ha azt nevelnénk belé, hogy ezt nem szabad, akkor hogyha másokkal van, lehet, hogy folyton csak ezt vetetné velük. Az édességet nem különösebben szereti. A puding a kedvence, egyszer-egyszer egy-egy kocka csoki, de nem tartunk otthon, inkább krémtúrót kér. A sláger legújabban egy puding, aminek a dobozán történetesen sárkány van, volt gyümölcslé, amin szintén az volt, meg dinós keksz, igazából a sárkány a lényeg…

- Mit isztok?

- Ásványvizet. Szereti a szúrósat meg a simát is, és eldönti, mikor milyet inna. Általában a simát kéri. A mézes teát szereti, mindenfélét, tejet meg rostos zöldség-, gyümölcs-levet, lehetőleg bio minőséget, azok nagyon finomak. De ebből sem csinálunk stresszt, lehet kapni egyszerű söröskupakos üveges leveket, megnézem, mi van benne - ezek általában természetes levek.

- Milyen  egy születésnapi zsúr?

- Legutóbb Zoli teljes kiőrlésű lisztből sütött Dokinak egy fantasztikus, diós, lekváros, karobos tortát. Zoli éttermi mennyiségekhez szokott, így egy hétig ette a család, vittünk az oviba is. A kókuszgolyóért Doki bemászik a hűtőbe. Kell hozzá tej, nádcukor, vaníliás cukor, kókuszreszelék. Ezt vajjal keverjük, ízlés szerint lehet tenni bele fahéjat, kakaót vagy karobot. Gombócokat gyúrunk belőle, és fagyasztható, elég jó anyag, kiolvasztva is ugyanolyan finom, hamar kész.

- Arányok?

- Itt vannak a kézben. Ha puha, rakok még hozzá, ha kemény, öntök még hozzá! Visszatérve a húsevésre. Szokás sajnálni a gyereket, hogy szegény, nem ehet húst, milyen rossz neki, hogy bírjuk ki?

- Hogy bírjátok ki?

- Például úgy, hogy mi se nagyon szoktunk betegek lenni és azt eszünk, amit kívánunk. – folytatja Eszter. Nincs semmi baj, amíg el tudjuk fogadni egymás szokásait, toleráljuk, ha valaki húst eszik, és ha ők el tudják fogadni, hogy mi nem eszünk húst. Az a legrosszabb, ha a gyereknek muszáj húst ennie, mert hiánybetegsége lesz. Bár erről is olvastam cikkeket, hogy a vegetáriánus gyerekek sokkal egészségesebbek, jobb fizikai meg szellemi állapotban vannak, mint a húsevő társaik. Nehézség, ha például a vidéki rokonok, a hátunk mögött, jóhiszeműen, persze, rákényszerítik a gyerekre a húst. Ó szegény, annyira nézte azt a sonkát, annyira látszott rajta, hogy kívánja a kolbászt. Ám ritka, amikor meg is eszi, csak megkóstolja és kiköpi. Általában gépsonkát kóstol, mert fűszeres. Talán a kíváncsiság, kísérletező kedv hajtja. Otthon föl se merül benne, hogy kéne valami hús. Talán ez a tapasztalat mégis arra jó, hogy nem érzi ettől sem elzárva magát. Inkább az arányokon múlik, mi kísérletezés és mi rendszer. A rendszer az egészséges ételek. A kísérletezésbe meg belefér, hogy mindent kipróbál egyszer-kétszer. Nem tudnék olyan szülő lenni, hogy a gyereknek nem szabad se édességet, se fagyit ennie, csakis a bioételeket! Ha kér, akkor kap.

- Egyszer például megkóstolta a bort – mondja a férj, és utána fél órán keresztül folyt a nyála meg köpdösött, vakarta le a nyelvéről a savanyú ízt, kinyújtott nyelvvel járkált a lakásban. De hát kíváncsi volt.

- Eszter! A te különlegességed még az, hogy hastáncos vagy, és már a babavárás előtt is az voltál. Hogyan hat az életetekre?

- Már a várandósságom előtt tanítottam hastáncot, nem hagytam abba, s ameddig jólesett folytattam. A nyolcadik hónap végéig tanítottam, táncoltam otthon is. A szülés másnapján az intimtornával meg a hasizmokkal próbálkoztam és elkeseredtem, mert semelyik izmomat nem éreztem, nem tudtam mozgatni. A mindennapi gyakorlással néhány hét alatt visszaszereztem eredeti formámat. A második hónaptól már vittem a babát az órákra. Nagyon jót tett neki, kimozdult, emberek közt volt, soha nem félt az idegen arcoktól, nyitott maradt. Addig jött órákra, amíg nem kezdett el járni. Most már néha újra eljönnek Zolival. Nagyon szeret táncolni meg zenélni. Meghallja a zenét, betranszol, érzi, a lassúkra lassan mozog, befelé figyel, a gyorsakra ugrál. Dobolni nagyon szeret. Az édesapja, Csaba dobos, és Doki a pocakomban folyamatosan hallotta a dobszót. Gondoltam, jó, ha szülés közben is ezt hallja, ez fogadja, mert ezt szokta meg. Vajúdás alatt Csaba dobolt, nekem pedig volt egy-két hastáncos mozdulat, ami jól esett. Szülés után egy hónappal volt az első fellépésem, ahová szintén vittük a babát. Amíg szopott, jött a fellépésekre is.

- Mit csinálsz mostanában?

- Indítottam el egy kétéves felsőfokú hastáncoktató képzést. Nagy a sikere, élvezem és érzem, hogy az utamon vagyok, a tanítás nagyon fontos számomra. A tanárképzés még nagyobb kihívás. Az összes táncstílust, tanítási stílust lehet tanulni, sokoldalú az iskola: török, arab, egyiptomi, libanoni stílust is tanítok. A tanítványok is nyitottak és mindenki élvezi a sokszínűséget. Fő elvem, hogy ismerjék meg önmagukat, ismerjenek meg minél több stílust, táncot, egyéniséget, döntsék el, mit szeretnének és csinálják azt, ami belülről jön. Dokira sem kényszerítünk semmit. Azt szeretnénk, hogy megtapasztalja amit csak lehet, és ő döntse el, mit szeretne a leginkább.

- Azt gondoljuk, hogy a nevelés is művészet, nem egyszerűen nevelés, inkább növelés. – fogalmazza Zoli. Ami a legfontosabb felismerésünk volt a gyerekneveléssel kapcsolatban, hogy nem kell csinálni semmit, elég, ha totálisan megéljük önmagunkat, megfigyeljük a helyzetet és a gyereket. Annyira adja magát, hogy mi az, amit szeretne és mi jó neki.

- Hál’ Istennek ezen a téren nagyon jó periódusba érkeztünk. – mondja Eszter. Van egy állandó bébiszitterünk. Sokáig bántottam magam emiatt, és utána felismertem, hogy ez nekem mennyire jó így, mert én is nagyon sokat dolgozom, és akkor vagyok nyugodt, ha a Doki jó kezekben van, foglalkoznak vele, és amikor vele lehetek, akkor meg teljesen csak vele vagyok.

- Igyekszünk egyensúlyt teremteni azzal, - folytatja Zoli, hogy együttlétünk minősége intenzív. Ha érezzük, mennyire együtt vagyunk és csak vele, csak egymással foglalkozunk, jobban járunk, mintha kétszer annyi, de langyos impulzust adnánk egymásnak.

- Szóval állandó kommunikáció van köztetek. De hát szerencsés a gyerek, jó családot választott!

- Mi is szerencsések vagyunk, - veszi vissza a szót Zoli, nap mint nap meghatódunk, amikor látszik hogy mennyire önmagát éli, és ez mekkora boldogság neki, és rajta keresztül nekünk is. Benne él a jelenben és azt mondja, azt csinálja, érzékeli, ami van. Hihetetlen jó dolog őszinte emberrel élni! Feltölt, tanulunk tőle, annyira egyszerűen látja a helyzeteket! Amikor mi gondolkodással próbálkoznánk, akkor ő egy mondattal leszerel, helyrerak minket, világossá válik, hogy neki van igaza. Csak erre fogékony állapotban kell lenni nekünk magunknak is, hogy meghalljuk, amit a gyerek mond.

- Milyen jó, hogy kiterjed a beszélgetés erre is. Nem csak az étkezésről van szó, jelenlétünkkel, együttélésünkkel is tápláljuk egymást. A gyerek titeket, ti a gyereket, - így növekedtek! No de ez nálatok könnyen megy, mivel nagyon nyitottak és rugalmasak vagytok, - mert hogy művészettel foglalkoztok, hívják akár táncnak vagy konyhaművészetnek…

- A gyerek megtanít minket, hogyan őrizzük meg, vagy szerezzük vissza a legnagyobb kincset, a nyitottságot, meg a befogadást, a nem ítélkezést, a nem gondolkodást. – így Zoli. Ez a létezési forma tesz igazán boldoggá. Ha ilyen légkörben bármit mondok neki, elfogadja, mert átéli az igazságát. Ezért nincsen problémánk. Ezért mondják, hogy milyen kis intelligens meg értelmes… Választékos szókincse van, tőlünk mindenféléket kérdez, bármi történik, érdekli. Csodálkoztam, milyen korán megjegyezte, merre kell menni, hol kell befordulni az utcán, ha megyünk valahová, és ha új szavakat, kifejezéseket hall, azokat is hamar megtanulja és alkalmazza.

- Megkérdezi például, hogy Nem vagy feszült?

- Igen ez az Eszti szavajárása, és a gyerek úgy használja, mint azt, hogy vajas kenyér.

(Ez az interjú és a továbbiak, még 2004-ben  készültek és a "Boldog szülő boldog gyermek" című könyvben jelentek meg. A bennük szereplő gyerekek már 9 évvel idősebbek. Csupán  inspirációként tesszük fel most az oldalunkra így, májusban, az anyák napja és a gyereknap hónapjában.)