A természetes savanyításnak minden nép konyhájában van hagyománya, ez is a zöldségek eltevésének egyik módszere. Ami nálunk a hordóban érlelt káposzta (uborka, paprika, patiszon stb.), az a japánoknál eltevési módszer és gyógyhatás szempontjából például a miszó (erjesztett szójababkrém) – mivel szintén támogatja a bélflórát, tisztítja az ereket, segíti a szívműködést.
Amerikában és Nyugat-Európában divatos a néhány óra alatt elkészíthető erjesztett savanyúság, az úgynevezett „pickels” – ez például „a súly alatt préselt savanyúság”: leggyakrabban retket szoktam így készíteni, de lehet más zöldségfélét is: megmosom, vékony szeletekre vágom, besózom és egy tányérra halmozom. A tetejére teszek egy kistányért és arra ráhelyezek egy kilós súlyt. 1-2 óra alatt levet ereszt és már megindul benne a tejsavas erjedési folyamat, fogyasztás előtt a levét leöntöm. Nem teljesen nyers, könnyen emészthető, a főétel kellemes kiegészítője és jól is mutat a tányéron.
Még egy rövid megjegyzés erejéig visszatérve a japánokhoz: náluk a retek szinte szent növénynek számít, főként jégcsapretket szoktak készíteni - nyersen is, párolva is - , mert annak mélyen földbe nyúló gyökere a biztonságot jelképezi. Újévkor ezért például nem maradhat ki a retek, amit szezámmaggal szórnak meg.
Kommentek