Az anyák napja és a gyereknap hónapjában 4 héten keresztül közöltük a "Boldog szülő, boldog gyermek" című könyvben megjelent interjúkat „Vegetáriánus szülők és gyerekek” címmel. A bennük  szereplő gyerekek 9 évvel idősebbek. Mi történt azóta? Érdekes és tanulságos lehet megtudni, hogy mi változott, hogyan alakult a táplálkozásuk, az életük. Örömmel jelentem: sikerült mind a négy családot elérnünk egy nyilatkozat erejéig, az anyukák ismét meséltek! Tehát megtudhatjuk, mi a helyzet most, kilenc év után! (Csak azért nem Ten Years After, mert nem bírtunk még egy évet várni.)

2. rész:

Mesél: Mahasti

Doki ugye anno az oviban megsúgta az óvónéninek, hogy ő már nem "vegeti jános", és húsevő lett. Sőt, azóta szinte nem étel neki az étel, ha nincs benne/hozzá hús. (Remélem, nem mi rontottuk el a dolgot azzal, hogy nem adtunk neki húst. :-))
A zöldségekért nem lelkesedik annyira, de szerencsére egy-két zöldséget szívesen elrágcsál nyersen az egész család (karalábé, cukkini stb.). Így ezek szinte mindig vannak otthon és akár még "desszertként" is örömmel fogyasztják a fiúk.
Közben már 6 éve másik párom van, aki lelkes húsevő. Így aztán a fiúk nagy örömére sokszor van itthon hús, amit a párom készít el. Nekem nem igazán van gusztusom hozzányúlni és megsütni, de néha megteszem, mert szeretem őt.
Megszületett közben Balázska is (23 hónapos most), aki lelkes húsevő lett, apukájához hasonlóan. De szerencsére nem válogat, mindent nagyon szeret.

Ami hasonló Doki étkezéséhez, hogy ha éppen nincs itthon más, akkor készítek neki reggelire bébipapit: a "bébipapiport" forralt vízzel kikeverem, reszelt gyümölccsel dúsítom (almával, körtével, banánnal stb.) és kap rá szórást is, pl. kevés fahéjat, szegfűszeget, esetleg valamilyen fűszerkeveréket. Nagyon szereti ő maga szórni (így néha a tányérjába is megy belőle) :-))) Néha pl. kakaót kap rá, amit imád, és ismételgeti, hogy "bébikakaó, bébikakaó!" De már kapott rá mákot is.

Másik nagy kedvence a "turmix", amit mindig együtt készítünk el.
Ez is változó recept, annak alapján, ami itthon van éppen.
Egy nagy doboz natúr joghurtot teszünk bele, valamilyen gyümölcsöt és egy marék zabpelyhet. Ha van banán, akkor nem édesítjük semmivel, ha nincs, akkor vaníliás cukrot teszünk bele egy keveset, vagy kevés mézet, illetve édesanyám házi lekvárjai közül valamelyiket. Általában valamilyen fűszert is adunk hozzá, de nagyon keveset (pl. mézessütemény fűszerkeveréket, vagy szimplán fahéjat, szegfűszeget). Alkalmanként kevés citromlé is kerül bele, vagy kis túró.
Beleteszünk mindent a keverőedénybe és Balázskával együtt fogjuk a botmixert, úgy turmixolunk.
Sajnos, túl gyorsan elfogy.
Nyáron ezt (zabpehely nélkül) fagyinak is meg lehet csinálni. A legnagyobb dicséretet eddig erre kaptam, ugyanis Doki egyszer megjegyezte, hogy ez sokkal finomabb, mint bármelyik bolti fagyi.

A fűszerszóráson kívül is Balázska nagyon szeret "főzőcskézni", és behordja az összes konyha eszközt a szobába (lábasokat, keverőkanalakat és tálakat, evőeszközöket, még a botmixert is, és mindenkinek főz valamit.
Hajnalka Csillag, a harmadik gyermekem 10 hetes. Ő még csak anyatejet fogyaszt, remélem, jó sokáig.
Amióta megszületett, Balázska is még többet cicizik, pedig előtte már lelkesen ette a szilárd ételeket. De most nála is inkább az anyatej került előtérbe. Ezt persze nem bánom, hiszen készültem is a tandem szoptatásra már előre, csak nem gondoltam, hogy ilyen fárasztó lesz. Az interneten talált képeken minden tandem szoptató édesanya olyan vidáman mosolygott a kamerába...

Megpróbáltam persze Balázskát fokozatosan "leszoktatni" a cicizésről Hajnika születése után, és kértem is a doktor nénijétől elválasztó tápszert. Ez azonban nagy hibának bizonyult. Bár Balázska azt a "bébikakaót" is nagyon lelkesen megitta, de hiába volt a dobozra írva, hogy már újszülött kortól adható, mert Balázskának ekcémás lett tőle a bőre. (Bár a doktor néni szerint a tusfürdőtől száradt ki. És persze az is lehet, hogy az én lelkiismeret furdalásom csinálta ezt nála...)
Úgyhogy sürgősen visszaálltunk az anyatejre, és Balázska szinte annyiszor szopizik most, ahányszor Hajnika. De nem bánom.

Ami még érdekes lehet, hogy mind a három várandósságom elején őrülten kívántam a jó zsírosan, fűszeresen elkészített húst... amire "normál" állapotomban rá sem bírok nézni, mert rosszul leszek tőle.
Persze, a szoptatásaim alatt is igyekeztem és igyekszem figyelni a testem jelzéseire. Amikor kívánom a húst, akkor eszem is, de csak csirke- vagy pulykamell filét, mert máshoz azért továbbra sincs gusztusom.

És nagyon érdekelne az, hogy ezt esetleg ki lehet e váltani valamivel, vagy mi lehet ezekben a húsokban, ami miatt szüksége van rá a testemnek.