Címkék

Abracadabra (1) adukibab (2) advent (2) áfonya (1) aforizma (1) agar agar (2) ajándék ötletek (1) Akaratunk gyógyereje (1) Akaratunk Gyógyereje (1) Aki szépen butáskodik (1) akupunktúra (1) alapanyagok (2) Albrecht Dürer (1) alga (6) algalap (6) algériai saláta (1) allergének (5) allergia (6) alma (8) almakompót (2) almalé (1) Almásy Katalin (1) alternatív táplálkozás (1) angyal (1) angyalok (1) Anti Saar (1) antropozófia (1) anyaság (1) anyatej (1) Apukai perspektíva (1) arame (4) aranygaluska (1) Arany János (1) archetípus (1) árnika (1) árpa (5) articsóka (3) ásványi anyagok (1) aszalás (3) aszalt gyümölcs (4) aszalt szilva (1) atomerőmű (1) avokádó (4) Azt mondták válnak (1) Az életem ízei (1) A legjobb hely a városban te vagy (1) A lélek szabadsága (1) A szomjas troll (1) A Varjúherceg (1) bab (4) bableves (4) banán (3) bancha tea (2) barack (2) barackturmix (1) barátfüle (1) barátság (1) Barbados (1) barnarizs (11) Bart Dániel (1) basemel (1) befőzés (11) bejgli (1) Belső Nóra (1) berkenye (1) Berkenye Pityó (1) Betűtészta Kiadó (1) biobor (1) bioenergia (1) birs (2) birsalma (3) birsalmakompót (1) birsalmaleves (1) Bitches Brew (1) blansírozás (2) bobájka (1) bodza (1) bodzaital (2) bögrés mákos (1) böjt (10) Böjte Csaba (1) Böjte Csaba füveskönyve (1) bölcsesség (1) Boldizsár Ildikó (3) boldogasszony mentája (1) Boldog szülő (1) Bóna László (3) borscs (1) brokkoli (4) brokkolileves (1) brokkoli leves (1) Budapesti kultúrtörténeti séták (1) bukta (1) burgonya (1) burgonyasaláta (1) Burnout szindróma (1) búza (2) búzacsíra (2) búzadara (1) búzahús (1) búzás bableves (2) cayenne-bors (1) cékla (9) céklasaláta (1) cékla fasírt (1) chia mag (2) chili (2) chilipaprika (1) cickafark (1) cikória (2) Címkék (7) citrom kúra (1) Cointreau (1) cöliákia (2) coli bélbaktérium (1) családterápia (2) csalamádé (1) csalán (1) csalánleves (2) csalántea (1) csapati (3) Csapody Kinga (1) császármorzsa (1) Csányi Vilmos (1) Csender Levente (1) cseresznye (3) csicserborsó (1) csicseriborsó (5) csicserikuckó (5) csicseri saláta (1) csicsóka (3) Csigaház (1) Csigó Zita (1) csikung (1) csili (1) csipkebogyó (1) csipkeital (1) csíra (9) csíraleves (1) csírázott (3) csőben sült (1) Csóka Judit (1) csokiéhség (1) csokitorta (1) csokoládé (1) Csomagolj ebédet! (1) cukkíni (1) cukkini (1) cukkíni fasírt (1) cukkini krémleves (2) cukor (1) cukorérzékenység (2) currypor (1) currys zöldség (1) dagasztás (1) dahl (1) daifuku (1) Das Goetheanum (1) dedikálás (1) delfinek reggelije (1) demencia (1) derelye (1) desszert (2) desszertgolyók (1) Dettikéről és más istenekről (1) diéta (3) dinnye (3) dió (6) diólevél (1) diós csiga (2) Dívali (1) Dívali ünnep (1) Dombóvári István (1) Dr. Gyarmati Andrea (1) dr. Katona Edit (1) Dragomán György (2) édesgyökér (1) édesítőszer (1) édeskömény (2) édesrizs tészta (1) édesség (4) egészséges táplálkozás (2) egeszsegvar (1) Egyszerűbb gyermekkor (1) Egyszer egy kutya (1) egytálétel (1) együttérzés (1) egzotikus fűszerek (1) ehec baktérium (1) Elekes Dóra (1) élelmiszermentők (1) Élesztő (1) életerő (3) Életválságok meséi (1) elhízás (1) Előfutár (1) Elsa Valle (1) empátia (1) Emyü Gardian (1) endívia (2) eper (3) Erdély Dániel (1) érzékenységek (1) est (1) Eszterhai Katalin (4) ételallergia (1) ételek helyrehozása (1) ételek kézzel (1) ételfotó kiállítás (1) ételkészítési módok (2) étel előkészítés (3) etetési történet (3) étkezés (2) étkezési (2) étvágy (1) Everness (1) Everness Fesztivál (1) evőeszköz (1) évszakváltás (1) Ez a város egy távoli bolygó (1) fagyi (1) fahéj (1) fájdalomcsillapítás (2) falafel (2) farfalle (1) fasirt (1) fasírt (2) fast food (1) fa elem (1) fehérjegolyó (1) fehérjék (1) fehér üröm (1) feldolgozásregény (1) felhő (1) Fényadó ünnep (1) fényevés (1) fermentálás (1) filozófia (1) finn nemzeti étel (1) fogamzásgátlás (1) fogyókúra (8) fokhagyma (1) fokhagymás öntet (1) Föld (1) földimogyoró (2) föld elem (2) Folyékony kenyér (1) FoodPlay (1) Főzdefeszt (1) főzés (1) főzési módok (4) Főzni szexi (1) Főzőskönyv (1) főzz évszakok szerint! (7) franciasaláta (1) frissítő ital (2) fukusimai (1) fukusimai erőmű (1) fürdő (1) fűszer (3) fűszerek (3) fűszernövény (1) fűszersó (1) gabona (4) gabonafehérje (2) gabonakávé (1) gabonamagvak (1) gabonapehely szelet (1) gabona fasírt (1) galambvirág (1) galuska (1) garam masala (1) Gellérthegy (1) generációk (1) gesztenye (5) Géczi János (1) gluténérzékenység (6) gluténintolerancia (1) gojibogyó (3) gomba (7) gombaleves (2) gombapörkölt (1) gombasaláta (1) gombásodás (1) görögdinnye (1) görögsaláta (1) grill (2) Grünkern (1) Gurgyijev (1) Gyémánt (1) gyerek (4) gyerekjáték (2) gyerekkönyv (2) gyereknap (1) Gyere velem gyógyítani! (1) gyermekétkeztetés (1) gyógyfű (2) gyógyital (2) gyógyítás (1) gyógynövény (1) gyógytea (1) gyömbér (1) gyömbérvizes (1) gyorslekvár (1) gyorsszörp (1) gyümölcs (11) gyümölcslé (1) gyümölcsleves (3) gyümölcsnyárs (1) gyümölcsös szelet (2) gyümölcssaláta (3) gyümölcszselé (1) gyúrás (1) hagyma (3) hagymakrém (1) hagymaleves (1) hajdina (3) hajdinaleves (1) hajdina gombóc (1) Hamupipőke Facebook-profilja (1) Hamupipőke magmixe (1) harangvirág (1) hasfájás (1) hashajtó (1) házipatika (3) házi gyógymódok (1) házi sör (1) Hippokratész leves (1) hízás (1) hiziki (3) Hodnik Ildikó (1) Hogyan segítsek én terajtad (1) hőkezelés (2) hókifli (1) hokkaidótök (3) hokkaidó tök (2) Holch Gábor (1) holdhatás (1) Holló Kati (1) homeopátia (3) hormon (1) hormontípus (1) Horváth Ildi (1) humusz (1) Húsvét (2) húsvéti menü (2) időskor (1) időskori betegségek (3) idősödés (1) Így mennek nálunk a dolgok (1) immunerősítés (2) Irány Észak! (1) irodalom (1) iskolabüfé (2) italalapanyag (2) izlés fiziológiája (3) J. Kovács Judit (1) Jakupcsek Gabriella (1) jégsaláta (1) Jézus Szíve Társasága Péceli Idős Otthon (1) Jézus Szíve Társasága Péceli Idős Otthona (1) jin jang (7) joghurt (2) Jorge Bucay (3) Joseph Beuys (1) juhtúró (1) Julienne (1) kakaós csiga (2) kamilla (1) kánikula (3) kannelóni (1) kapor (2) kaporleves (2) káposzta (9) káposztasaláta (1) káposzta leves (1) karácsony (10) karácsonyi aprósütemények (1) karácsonyi menü (13) Karácsonyi Vega Est (1) karalábé (5) karantén (2) karanténkonyha (1) karfiol (4) karfiolkrém leves (1) karobkrém (1) karob mokka (1) kása (1) kávé (2) Kávékantáta (2) kecsap (1) kecskealudttej (1) kecskesajt (1) kecsketej (2) kecsketúró (1) Keiya (1) Kékre szeretni (1) keksz (1) kel (3) kelbimbó (2) kelkáposzta (1) kenyér (3) kenyérpirítás (2) Kerekító Manó (1) kert (1) ketchup (1) KidsOasis (1) kimerültség (1) Kim John Payne (1) királymorzsa (1) kirándulás (1) Kiss Noémi (1) Kiss Ottó (1) Kis viking legendárium (1) kivi (2) Ki szeret igazán? (1) Kneipp-kúra (1) kofu (2) kofugombóc (1) kókuszgolyó (1) kókuszkeksz (1) kókuszkrém (1) kókusz kocka (1) köles (15) köleses okara (1) köleses palacsinta (1) köleses saláta (1) kölesfasírt (1) kölesleves (1) kölestorta (2) koleszterin (2) köles kolbász (2) köles sütemény (1) költői (1) kombu (1) komló (1) kompót (1) Koncz Zsuzsa (1) konyha (1) konyhanyelvművelő (1) könyv (7) könyvajánló (6) Könyvhét (1) korai kötődés (1) Koródi Márta (1) koronavírus (1) körte (4) köszvény (1) kovászos uborka (3) közkedvelt recept (1) Közös Lábos (4) Krisna-tudatú hívők (1) kroaszan (1) krumpli (1) krumplifőzelék (1) krumplis galuska (1) kuglóf (1) kukorica (4) kukoricabajusz tea (1) kukoricadara (1) kukoricamálé falatkák (1) kukoricatorta (2) kukta (1) Kurt Tepperwein (1) kuszkusz (2) Laár András (1) lábfej (1) Lajtai György (1) Lámpaoltó pöttyös néni (1) Lányok és asszonyok aranykönyve (1) lapcsánka (1) lasagne (1) lazacleves (1) (1) léböjtkúra (4) lecsó (3) Légy az élet csodálója! (1) lekvár (3) lekváros bukta (1) lélek (6) lélek táplálása (3) lelki-szellemi táplálék (2) lelki egészség (2) lencse (2) lencsecsíra (1) lencseleves (1) lencsesaláta (2) lenmag (4) lepény (2) leves (1) lilahagyma krém (1) lilakáposzta (1) Linda Thomas (1) lisztérzékenység (3) lúgosítás (4) macska (1) madár (1) magas vérnyomás (1) máglyarakás (1) magnézium (1) magvak (4) magyaros francia lecsó (1) Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum (1) Mahasti (1) máj (3) majonézes kukorica (1) mák (7) mákos guba (1) mákos köles (1) mákos kukorica (1) makrobiotika (659) makrobiotika tanfolyam (24) makronauta (608) makro étrend (627) máktorta (1) mandula (1) mangold (1) mángold (1) manióka (1) Manó Kiadó (1) mantou (1) Maros Krisztina (1) Martin Keizer (5) masni (1) masszázs (1) meditáció (1) mediterrán lecsó (1) medvehagyma (1) Megasztár (1) meggy (2) meghűlés (2) Melegszívű fegyelmezés (1) mélyhűtés (1) mennybemenetel (1) menstruációs fájdalom (1) menta (2) méregtelenítés (22) mese (2) meseantológia (1) mesekalauz (1) meseterapeuta (2) meseterápia (2) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (1) méz (2) mézes sütemény (1) Michelangelo (1) Michio Kushi (2) milánói makaróni (1) Miles Davis (1) Mina Dobic (1) minesztróneleves (1) miszó (10) miszóleves (10) Mi vagy nekem? – Mi vagyok neked? (1) Mochi (1) mochi (1) mogyo (1) mogyoró (1) mondóka (1) morzsasüti (1) morzsás karfiol (1) moszat (1) müge (1) mungóbab (2) művészet (1) müzli (1) müzliszelet (1) mu tea (1) nagyszülő (1) Nagyszülők a kispadon? (1) Napkút Kiadó (1) napozás (1) napraforgó (1) napraforgómag (2) napraforgó csemege (1) narancs (2) narancsleves (1) naspolya (1) népmese (1) nevelés (2) nishime (5) nituke (2) női ciklus (2) női sors (1) Nők Lapja (1) nori (5) nori alga (1) November elseje (1) Növényi Norbert (1) nyers étel (2) nyírfaital (1) Odüsszeusz (1) okara (7) okarafasírt (1) okara kolbász (1) olaj (1) olajos magvak (2) Olvasás Éjszakája (1) öngyógyítás (1) öninterjú (1) önismeret (1) önterjú (1) öntet (3) országtorta (1) őszibarack (1) Őszi kék (1) Otthon (1) öt elem tana (10) padlizsánsaláta (2) palacsinta (2) pálcika (1) pályázati felhívás (5) paprika (3) paprikakrém (1) paprikalekvár (2) paradicsom (6) paradicsomlé (1) paradicsomos káposzta főzelék (1) paradicsomos lencse (1) paradicsomos pesto (1) parajfőzelék (1) Párducpompa (1) parkáp (1) pástétom (2) patiszon (1) pekándió (1) penne (2) pénz (1) pepperonáta (1) pestoszósz (1) pesto szósz (1) pickels (1) Pieta szobor (1) pihenés (1) pipiske (1) Pirosmadár (3) piros gyümölcsök (2) Piros madár (3) piskóta (2) pizza (2) pofézni (1) polenta (1) Pöttyös néni (1) praktikák (1) pránaevés (1) prosztatapanaszok (1) puliszka (1) pünkösd (3) pünkösdirózsa (2) puri (1) quinoa (2) quinoapehely (1) r.makroszem (1) radicchio (1) radioaktív (1) rádióműsor (4) rakottas (1) rakott kelkáposzta (1) Ranjeet Singh (1) Ránky Edit (1) rántott leves (1) rántott tejbegríz (1) rántott zöldség (1) râpèes (1) ratatouille (1) ratatuille (1) rebarbara (2) rebarbaraital (1) recept (3) relaxáció (2) Rémoulade (1) reneszánsz süti (1) répa (2) répalé (1) répapástétom (1) répatorta (1) retek (5) retekcsíra (1) reuma (2) ribizke (1) ribizli (1) Ridikül (1) rigó (1) Rigó Kata (1) rizs (7) rizsbukta (1) rizsfajták (1) rizsfasírt (1) rizsgombóc (1) rizskúra (2) rizsmiszóleves (1) rizspuding (1) rizst (1) rizstészta (4) rizs sütemény (1) Rofusz Kinga (1) rokfort (1) rozs (1) Rudolf Steiner (2) rukkola (1) ruta (1) salaktalanítás (2) saláta (14) salátakatáng (1) Saly Noémi (1) sárgabarack (1) sárgaborsó (1) sárgaborsóleves (1) sárgadinnye (1) sárgarépa (1) sárgarépafőzelék (1) sátor (1) savanyítás (7) savanyúság (2) savanyú káposzta (5) Savarin (1) Scolar Kiadó (1) serpenyős alma (1) Sértések és sértődések (1) shiitake gomba (1) Shio-kombu (1) shoyuleves (1) (2) sodó (1) Soma Mamagésa (1) sör (1) sörfőzés (1) Sörivók zsebkönyve (1) Sörkönyv (1) sóska (1) sóskaleves (1) soványság (1) spárga (1) spárgaleves (1) spenót (6) spenótos pesto (1) spiritualitás (2) sport (1) Stahl Judit (2) stangli (1) Steve Biddulph (1) stressz (2) Streussel Kuchen (1) sugárfertőzés (3) sült répa (1) sült tofu (1) súlygyarapodás (1) súlyprobléma (1) superfood (1) sushi (1) sütemény (7) sütőtök (10) sütőtökleves (1) Szalma Edit (1) szamóca (1) szamósza (4) Szécsi Noémi (2) szeder (2) szejtán (2) székely káposzta (1) szellemi fejlődés (1) szem (1) személyiség (1) szendvicskrém (2) szénhidrátok (1) szerelem (1) Szeretni a takarítást?! (1) szervóra (1) szezámmag (2) szezámmagos vaj (1) szezámolaj (2) szezámsó (3) szezámvaj (1) szieszta (1) szilva (6) szilvaleves (1) szilvásgombóc (1) szilva fagylalt (1) szilveszter (1) szilveszteri menü (1) Szimpla kert (1) szinusz hullám (1) Szó-csönd (1) szociális művészet (1) Szögyal Rinpocse (2) szója (5) szójabab (4) szójababkrém (2) szójaszósz (1) szójatej (1) szójatejbe rizs (1) szója tej (2) szokások (1) szőlő (2) szőlőlevél (1) szörp (1) szószok (1) sztrapacska (1) Szukák főztje (1) születésnap (1) szushi (1) szusi (7) tabuli (1) tahin (4) tahinkrém (1) tahinöntet (1) tanfolyam (2) tápióka (1) tápiókagyöngy (1) tartósítás (4) tavaszi tekercs (1) tea (4) tejbegríz (2) Tejeda Erika Anna (1) tejfokozó (1) tél (5) téli étel (1) tempe (3) temperamentum (1) tempura (1) tengeri só (1) terhesség (3) természetes édesítő (1) természetgyógyász (1) természetgyógyászat (1) terrine (1) testsúly (1) tészta (4) Tibeti hagyomány (1) Tisza Kata (2) tócsni (1) tofu (23) tofumajonéz (1) tofupástétom (1) tofurántotta (2) tofus brokkolileves (1) tofus penne (1) tofus táska (1) tofutorta (1) tojás (1) tök (3) töltike (2) tönköly (1) török édesség (1) török konyha (1) Tóth Krisztina (1) Tóth Vera (1) tudatos táplálkozás (1) tűlevél (1) turmixgép (1) túrógombóc (3) tűz (1) tűzrakás (1) uborka (6) uborkaleves (1) uborka saláta (1) ufóvér (1) újhagymás paradicsom (1) Újratervezők Az autizmus spektrummal élőkért Egyesület (4) umeboshi (4) umeboshi szilva (1) Unicef (1) úritök (1) útipatika (1) uzsonna (1) vadrizs (2) változás kora (3) vanília (1) várandósság (3) vargabéles (1) vargányagomba (3) Varró Dániel (3) vega (1) Vegetáriánus Fesztivál (4) vers (6) Villu világa (1) Vinaigrette öntet (1) virágevők (1) virágszirom (2) virágtea (2) vitaminital (1) vitaminok (11) víz (3) vizitorma (1) vöröskáposzta (4) vöröslencse (1) wakame (5) waldorf (1) Waldorf-iskola (1) Waldorf-pedagógia (1) Weöres Sándor (1) zab (6) zabcibere (1) zabital (1) zabkása (1) zabkorpa (1) zabpehely (5) zabpehelykeksz (1) zacher (1) Zalka Csenge Virág (1) zeller (3) zellersaláta (1) zöldbab (2) zöldborsó (1) Zöldi Gergely (1) zöldség (16) zöldséges fészek (1) zöldségköret (1) zöldségleves (4) zöldségsaláta (1) zöldség saláta (1) zöld paradicsom (1) zöld tea (1) Zseblámpás mesék (1) zserbó (1) zsírégetés (1) zsírok (2) boldog gyermek (1) Címkefelhő

Friss kommentek

  • Makronauta: Eltettük cseréphordóba a szokásos télire való káposztát, 20 kilót. Még csak két napja, de már szi... (2023.12.03. 15:54) Hordós káposzta - Savanyítás természetesen
  • Makronauta: A kánikula legalább arra jó, hogy uborkát, káposztát érleljünk. Ezekből aztán készülhet például hi... (2023.07.19. 16:27) Savanyítás - természetesen
  • Makronauta: Az egyik legszebb, legfinomabb, hűsítő nyári desszert! (2022.07.13. 18:59) Tápiókagyöngyös gyümölcs
  • Makronauta: A mai menü: falafel! Nagyon finom lett. Ősszel gyakran van babféle, káposztaféle és sütőtök - sok-... (2021.10.12. 19:30) Falafel, csicseriborsó fasírt
  • Makronauta: Tisza Kata hozzászólása a facebookon: "Drága Szepesi Dóra olyan szépen és mélyen szintetizálta az ... (2021.03.15. 09:57) Kékre szeretni*

Reneszánsz süti

reneszanszsuti1.jpgMaradék szikkadt kalácsból, kakaós tekercsből születik újjá, igazán kellemes meglepetés!

Hozzávalók: maradék kalács vagy másmilyen kelt tészta, tej, 1-2 egész tojás, egy kevés cukor, ízlés szerint mazsola.

reneszanszsuti.jpgElkészítése: A kalácsot darabokra törjük, és a megmosott mazsolával együtt beáztatjuk tejbe. Közben a tojást a cukorral felverjük, és miután a sütemény eléggé átázott a tejben, ezzel a keverékkel összevegyítjük. Jénai tálban előmelegített sütőben, közepes hőmérsékleten 20-25 percig sütjük. Amikor a teteje kissé megpirult készen is van.

Fotó: Szepesi Dóra

 

Kommentek

Hogyan kell enni?*

Elsőre fölöslegesnek tűnhet ez a kérdés, azt gondoljuk, mindenki tudja rá a választ és semmi szükség ezzel kapcsolatban bármit is mondani. A helyzet azonban nem ez! A helytelen étkezési szokások miatt sok ember kerül nap mint nap kórházba, és még ennél is sokkal több szenved odahaza vagy a munkahelyén gyomorrontástól, gyomorfájástól, gyomorégéstől, felfúvódástól, hasmenéstől, székrekedéstől vagy székszorulástól. Nem csak az a fontos ugyanis, hogy mit eszünk, hanem az is: hogyan. Általánosságban elmondható, hogy akkor eszünk jól, ha hallgatunk a természetes ösztöneinkre, ám ezt sokszor kényszerülünk feladni, mert sietnünk kell valahová, mert megzavarnak benne, vagy mert az illem ezt nem teszi lehetővé. Rajtunk áll azonban, hogy ezt észrevesszük-e és kilépünk-e ebből az ördögi körből. 

Néhány alapszabály:

1.Tekintsd úgy az ételed, hogy az a legjobb, ami számodra itt és most megszerezhető! Élvezd az evést! Ne bosszankodj azon, hogy nem tetszik, amit eszel, ez fontos a megfelelő emésztőnedv-elválasztáshoz, amire az érzelmi állapot és az ételhez való viszonyulás erősen hat. tudj meg a lehető legtöbbet a táplálékaidról. mit tartalmaz, hogyan készül stb. - és úgy könnyebben el tudod dönteni, hogy biztosan meg akarod-e enni. ha igen, akkor ne rágódj többet azon, hogy igazán egészséges-e.

2. Alaposan rágd meg a falatot! A rágás fokozza az emésztőnedv elválasztást. 

3. Szagolgasd, ízlelgesd az ennivalót! Ez az étel élvezetéhez is hozzátartozik. 

4. Mindig ugyanabban az időpontban, lehetőleg otthon vagy étteremben egyél! A biológiai órád úgy kapcsolja be az emésztőnedv- és hormonelválasztást, ahogyan a várható étkezés következik. 

5. Ne beszélj, írj, tévézz stb. amíg eszel! Figyelj oda az evésre!

6. Változatosan egyél! Próbálj ki új ételeket!

7. Az evéssel is segítsd védekező, öngyógyító rendszeredet! Ne egyél nehéz ételeket, ha legyengült, fáradt vagy beteg vagy! 

8. Ne egyél annyit, hogy teljesen jóllakj! Csak akkor szabad ennyit enni, ha ha az ember utána pihenésen kívül semmi mást nem tervez órákig. Az emésztés ugyanis először jelentős energiabefektetést kíván a testtől, utána persze az elfogyasztott táplálékból kb. háromszor több energia válik hozzáférhetővé.

9. Minden étkezés után azonnal moss fogat, vagy öblíts szájat! 

 

* Forrás: Változó világ 36. A táplálkozás, írta:Dudás Róbert. Press Publica, 1998.

Kommentek

Kofugombócok csalánnal

A friss csalánhajtásokat sokféleképpen felhasználhatjuk, nyersen, salátához adhatjuk és belefőzhetjük például gabonapelyhes gombócba, amit leveshez adunk vagy mártással második fogásként tálalunk.

Hozzávalók: 1 csésze csalánlevél, 1/2 csésze gabonapehely, egy csipet bazsalikom, 1 tojás vagy 2 kanál kofu, (elkészítését lásd egy korábbi cikkben), egy csipet só.

Elkészítése: A gabonapelyhet 1 csésze forró vízzel leforrázzuk, lefedve állni hagyjuk, míg meg nem szívja magát. A csalánleveleket és a bazsalikomot apróra vágjuk, és a tojással vagy kofuval és a sóval együtt a gabonapéphez keverjük. Ha nem elég sűrű a tészta, keverhetünk hozzá egy kis réteslisztet. Az így kapott tésztát beleszaggatjuk a levesbe. 

 

Kommentek

Miszóleves karfiollal

miszolevesrizsteszta.jpgA Gundelben, Mina Dobic főzőbemutatóján készítettünk miszólevest, és nagyon tetszett, hogy a karfiol egészben főtt benne. Ez nagyon finom, intenzív ízt adott a levesnek. Akár naponta, de legalább hetente kétszer ehetnénk miszólevest, változatosan összeállítva: a miszót is váltogathatjuk (hatshomiszó, rizsmiszó, árpamiszó) a zöldségeket is. A lényeg, hogy mindig legyen benne gyökérzöldség, zöldségszár, gumó, levél, az évszaknak megfelelően. Tavasszal tehetünk bele tofut is. A rizstészta illik hozzá.

Hozzávalók 6-8 tányérra: 1 kisebb fej karfiol, egészben, 1 hagyma, sárgarépa, petrezselyemgyökér, karalábé, rizstészta, 10 cm darab Wakame alga, tengeri só. Amikor kész a leves, akkor adjuk hozzá a miszót, személyenként 1 kávéskanálnyi árpamiszó.

Elkészítése: A zöldségeket megtisztítjuk, a karfiolt egészben hagyjuk, a többit karikákra vagy kockákra vágjuk és 2 liter vízzel föleresztve az algával és egy csipet tengeri sóval együtt föltesszük főni. Amikor már puha a zöldség, de még nem főtt túl, eloltjuk a gázt, és ha már nem tűzforró, belekeverjük a miszót, a teljes adagba és külön a tányérokba is belekeverhetünk. A tésztát külön főzzük meg, nagyon röviden, a rizstészta 1-2 perc alatt készen van.

Fotó: Szepesi Dóra

Kommentek

Hogyan készül a kofu?

A kofu, más néven búzahús, gabonafehérje vagy glutén. Aki nem gluténérzékeny, bátran készítheti különféle ételek alapanyagául, leginkább húsfélék helyettesítőjeként. 

Hozzávalók: 10 csésze teljes kiőrlésű búzaliszt, 4 csésze finomliszt, 2 kávéskanál só, 5 csésze hideg víz. 

Elkészítése: A liszteket egy nagyobb tálban összekeverjük, hozzáadjuk a sós vizet és 20-30 percig sima tésztává gyúrjuk. Gömböt formálunk belőle és konyharuhával letakarva, szoba hőmérsékleten 40 percig állni hagyjuk. Második lépésként kb. 10-15 csésze vizet öntünk hozzá, és alaposan átdagasztjuk. A víz üledékes lesz, amit kiönthetünk vagy esetleg felhasználhatjuk főzéshez. A tésztára ismét ráöntünk 10-15 csészényi vizet, és tovább gyúrjuk, és amikor üledékes lesz, leöntjük róla a vizet. Ezt a műveletet addig végezzük (legalább ötször), amíg amíg a víz már majdnem tiszta marad.

Ezután addig gyúrjuk amíg egy szilárd, rugalmas tésztát kapunk. A kofucipót egy nyirkos konyharuhában gőz fölött főzzük 30 percig, vagy 3 cm-s darabkákat forró vízben kifőzünk, amíg fel nem jönnek a víz tetejére. Folyó víz alatt leszűrjük és lehűtjük a szejtándarabkákat, majd felhasználjuk pörköltszerűen vagy szósszal ízesítve. Ha nem használjuk fel azonnal, egy üveg vízben a hűtőszekrényben egy hétig eláll úgy, hogy a vizet néhány naponta kicseréljük. 

Kommentek

Egy érdekes mérnöki fejtegetés keltette fel a figyelmem.* A cikk szerzője azt írja, hogy iskoláiban sok mindent tanult, ami szakmailag talán fölösleges volt, de hogy az életben sok mindent fölhasznált belőle, az biztos. Íme néhány pont, amire például a szinusz hullám tanította: 

1. Maradj az egyszerűnél

A szinusz hullám a legegyszerűbb hullámforma, ami természetesen előállítható. Azt mondja, ne bonyolítsd az egyszerű dolgokat. Minden, ami természetes, az egyszerű és tartós. 

2. Tervezz hosszú távra

Ha kis szakaszon vizsgáljuk, akkor a hullámot szinte egyenesnek láthatjuk. Ha több ilyen kis tartományt nézünk, azt hihetjük, hogy mindig növekszik vagy mindig csökken. De ha hosszabb távot nézünk, akkor világossá válik, hogy a hullámnak pozitív és negatív lejtői is vannak. Tehát légy alázatos, ha felfele mész és legyél optimista, amikor lejtőre értél. (Lesz azon a lejtőn megállás.:) 

3. Menj tovább

A koszinusz hullám a szinusznak egy változata: ez csak egy időben (azaz x tengelyen) eltolt szinusz hullám.  Az origóban a koszinusz csúcsértékkel kezdődik, míg a szinusz nullával. Ez azt jelenti, hogy: Vannak, akik magasról indulnak, mások pedig mélyről, de mindannyiunknak át kell mennünk hullámhegyeken és hullámvölgyeken. (Magyarul: egyszer fent, egyszer lent:) 

4. Bontsd föl

A Fourier-transzformáció alapján bármelyik komplex hullámforma N számú szinusz hullámra bontható különböző frekvenciákkal és amplitúdókkal, mely szinusz hullámok átlaga a keresett, bonyolultabb hullámformát adja. 

Minden összetett és nehéz feladat több egyszerű és könnyű feladatra bontható. A valóságban azonban az N tényleges értéke nem lehet nagyon magas, optimálisnak kell lennie. Ez bizonyos mértékig igaz az elektronikában is. Ahogy N növekszik, a közelítések pontosabbá válnak. De egy bizonyos érték után a pontosság növelése nem éri meg az extra időt és erőfeszítéseket. (Tehát: ne csinálj mindig tökéletest, néha a nagyon jó is elég:)

5. A szemléleted, hozzáállásod számít

A szinusz hullám átlagos kimenete nulla. Tehát csak az amplitúdó vagy frekvencia növelésével nem növelhető az összteljesítmény. Az átlagos kimeneti teljesítmény növelésének egyetlen módja a pozitív eltolás. (Vagyis: a szinusz hullám nagyobb része az x tengely fölé kerüljön.)

Mivel tudod, hogy át kell menned hullámhegyeken és hullámvölgyeken,  a hozzáállásod lendítsen túl a mélypontokon és a nehézségeken. A sikered ettől a pozitív hozzáállástól függ.

Én ezt úgy fordítottam le magamnak, hogy az élet dolgaival akkor tudunk sikeresen megbirkózni, ha egy kicsit magasabb szintről szemléljük azokat.

*A cikk itt olvasható

https://hackernoon.com/life-lessons-from-electronics-sine-wave-7b8a16407d13 

Kommentek

Bögrés mákos

bogresmakos.jpgA legjobb az benne, hogy nem kell elővenni a mérleget, mindent megold a bögre! Ez is egy nagymamás recept, sokan ismerjük, mert a bögrés mákos egyszerűen elkészíthető és finom.

Hozzávalók: 1 bögre darált mák, 1 bögre finomliszt, ½ bögre porcukor, 2,5 dl tej, 1 tojás, 1 csipet só, 2 evőkanál napraforgóolaj, 1 csomag sütőpor. A sütemény megtöltéséhez házi baracklekvárt használtam.

Elkészítése: A tojást feltörjük és egy tálban, a cukorral habosra keverjük. Ezután a többi hozzávalót felváltva, apránként hozzákeverjük. Egy képlékeny masszát fogunk kapni, amit egy sütőpapírral bélelt tepsibe öntünk és közepes lángon kb. 20 perc alatt készre sütünk. Fogvájóval ellenőrizzük, hogy megsült-e, úgy, hogy a tészta közepén beleszúrjuk a fogvájót, s ha száraz marad, készen is van a sütemény. Miután kihűlt, a széleket levágva két téglalapra vágjuk, az egyiket lekvárral megkenjük és rátesszük a másik felét, egy kicsit rányomkodjuk, majd állni hagyjuk egy órát. Másnap is finom.

Muffin formában is megsüthetjük ezt a tésztát.

Fotó: Szepesi Dóra

Kommentek

Újra csírázik a természet

A megújuló növények erejéből táplálkozhatunk ismét. A stagnáló téli energiák beindulnak a növényekben és a szervezetünket ilyenkor időszerű feltölteni friss erőkkel. A kerti növényekben indulnak a hajtások, rügyek. Ha nincs kertünk, a piacon beszerezhetjük a tavasz zöldségeit, kiegészítve a télálló gyökeresekkel és egyre több nyers zöldféle kerül az étlapunkra. Bioboltokban és nagyobb élelmiszerüzletekben készen, csírákat is vásárolhatunk.

A legegyszerűbben csíráztatással juthatunk vitamindús, ásványi anyagokkal teli zöldségekhez. Többször írtunk már erről, hogy az otthon, csivitálban csíráztatott növénykék termesztése garantáltan vegyszermentes, és bármikor hozzájuthatunk a teljesen friss növényhez. Ezeket levesekre, szendvicsekre, salátákba és gabonaételekre tehetjük nyersen, kiegészítésképpen. 

Ajánlatok a teljesség igénye nélkül

A zsázsacsíra kissé csípős, retekízű, serkenti az emésztést, szendvicsre remek kiegészítő. A napraforgócsíra a napraforgómag olajos ízét idézi, de benne van a harsogó zöld levelek aromája is, salátába reszelt répával, arame algával, néhány csöpp citromlével, szójaszósszal a teljesség érzését adja. A búzacsíra kissé édeskés, akár magában is csemegézhetünk belőle, vagy megdarálva például palacsinta tésztában megsütve fogyaszthatjuk. 

Kommentek

Csendes könyv az otthonról*

Az otthonnak sokféle értelmezése lehet: mindenki arra gondol elsősorban, ahol éppen él, ahol szeretett élni, vagy ahová vágyódik. Az OTTHON kisfiú hőse egy nap azzal szembesül, hogy a régi házból el kell költözniük, a szülei eladták, újat vásároltak.

A régi otthontól való búcsú, a visszavágyódás, a fájdalmas elszakadás és a megnyugtató újra otthonra találás története ez a könyv, amelyben a szerző, Rofusz Kinga szöveg nélkül, képekkel meséli el ezt a nem mindig könnyű lelki folyamatot. A csendes könyv (silent book) nálunk még újdonságnak számít, annál nagyobb élmény lapozgatni és elmerülni a rajzok által gondolatainkban, vagy mesélni belőle saját szavainkkal. Rofusz Kingával interjút készítettem, amelyben az alkotás folyamatáról is szó esett.

*Az interjú az alábbi linkre kattintva olvasható: http://www.barkaonline.hu/papirhajo/6611-a-csendes-konyv-bels--utazasra-hiv

A könyv az alábbi linkre kattintva megrendelhető: https://bookline.hu/product/home.action?_v=_&type=22&id=308700

Kommentek

Majonézes kukorica

majonezeskukorica.jpgA morzsolt kukoricához remekül illik a majonéz és a vöröskáposzta. Húsételekhez salátaként, de akár magában is tartalmas fogás lehet.

Elkészítése: A konzerv kukoricáról leöntjük a levet, és egy tálba tesszük. Majonézt keverünk bele, és egy kevés nyers vöröskáposztát reszelünk hozzá, majd összevegyítjük. Ha fogyasztás előtt hűtőszekrényben áll egy órácskát, az ízek összeérnek.

Fotó: Szepesi Dóra

Kommentek

rozsa1.jpgFazekas Katalin levelei a Jézus Szíve Társasága Péceli Idős Otthonában tapasztaltakról, amikor önkéntesként három napot töltött az intézményben.

Kedves Barátaim!

Megpróbálom összefoglalni a mai nap krónikáját, mert van mit. Már napok óta  furcsa szorongás és félelem gyötört, hogy ki fogom-e bírni a megpróbáltatást a péceli Jézus Szíve Idősek Otthonában. Kibírtam, nem pusztultam bele, nem történt semmi eget rengető, csak tele vagyok gondolattal, érzéssel, és valami elmondhatatlannal, amit csak a megtapasztalás során érthet meg bárki. Hazafelé jövet a vonaton tűnődtem János bácsi arcán, mereven előre tekintő szemein, és az emberszobor szó jutott eszembe. Eleven szobor, lélegző, értelmes, reagálni képes, egy jobb életet magában rejtő...Aztán Julika néni fájdalmas arcán, aki nagyon-nagyon beteg, csúnya, üszkösödő fekete sebekkel a sarkain és a csípőjén. Úgy kellett belediktálni egy kis vajas kenyeret, vajas...margarinos, tele hidrogénnel, transzzsírral, aztán egy kis teát. Délután megmértük a cukrát, 25,2 volt, ez nagyon magas. Amikor a nővérek kötözték a sebeit, szinte vinnyogva sírt, az egész néni egy élő fájdalom. Többször odamentem hozzá, megsimogattam az arcát, a karját. Aztán ott volt Vera, akit támasztottam, amíg Éva nővér tisztába tette, és a kaki szagán átfénylett Vera mosolya, aki egyébként értelmi fogyatékos. Több nénit és bácsit megfürdettünk a zuhanyozóban, aztán felöltöztettük őket és ők hálásak voltak ezért. Mindenkire mosolyogtam és rám is mindenki mosolygott. Nem éreztem fáradtságot, hol itt kellett lenni, hol ott. Amikor nem volt éppen dolog, hát bekukkantottam ide is, oda is, jó érzés volt, ha megkértek valami apróságra, ha segíteni tudtam bármiben. Iszonyú kemény dolgokkal szembesül az ember és minden lebénult, megfáradt és kiszikkadt testben egy szeretetre éhes lélek lakik. Aztán persze vannak olyanok is, akik önállóak, csacsognak, beülnek a TV elé, vagy beszélgetnek a folyosón. Laknak egy kórház-szerű intézményben, biztonságban és várnak. Fönt vannak a várólistán és ezt el kell viselniük. De hát mindannyian ott vagyunk, csak nem ezzel a tudattal. És ez a tudat mássá teszi az embert. Azt is, aki őt kiszolgálja. Mert vagy szentet csinál belőle, vagy gépet. És minden ezen a ponton dől el, hogy melyik irányba mozdul el a szándék. Találkoztam mindkettő megszemélyesítőjével. Azt gondolom, a földön mindenkinek javára válna néhány napot ilyen helyen eltölteni. Amit itt tanulsz az emberről, magadról, azt nem tudod sehol máshol megtanulni. A test és az illúzióvilág minden akadályán túl a lelket szolgálni, nem vallási, nem spirituális, nem szentimentális, hanem pusztán és csak emberi síkon. Átitat, felszabadít, és rájössz, milyen nagy dolog a te saját aktivitásod, mennyire fontos ez neked és másoknak. Az evidenciák csodákká nemesülnek. Végtelen türelem és mérhetetlen szeretet kell. Holnap megyek újra és várom, hogy fogom érezni, gondolni ezt majd akkor. Sose hittem, hogy képes leszek ilyesmire. Most csak ennyit tudok írni, de holnap folytatom. Üdv mindannyiótoknak: Katalin              

Sziasztok!

rozsa4.jpgKöszönöm a visszajelzéseiteket! Most összefoglalom a második nap történéseit. Kedden nem az előző helyen voltam, hanem egy emelettel lejjebb, az első emeleten. Ott még idősebb és súlyosabb állapotú lakók vannak elhelyezve. Egyikük-másikuk már-már élő múmia. A szemük, a tekintetük elmosódott, fátyolos, ők már szinte a növényi létezés szintjén vannak. Van, aki még beszél, sőt, fiatal, ezt értsétek úgy, hogy még nincs kilencven éves. Ezeket az embereket sűrűn kell itatni szívószállal vagy olyan cumisüveg-szerű műanyag palackból. A nővérek, akik mellé kerültem közel sem voltak olyan készségesek, mint a hétfőiek. Persze, épp elég volt nekik a saját dolguk, nem volt idejük arra, hogy engem is foglalkoztassanak. Aztán rám akartak bízni egy nagyon öreg nénit, hogy fürdessem meg, és amikor mondtam, hogy nem szeretném egyedül, akkor az egyik elvitte, és azt mondta, hogy nézzem meg, hogy hogyan mosdatják meg Marika nénit az ágyban. Marika néni csak hanyatt feküdni tud, a karjai és lábai különösek, a kezein három-három ujja van, a lábfeje duzzadt és a lábujjai is össze-vissza állnak. A másik nővér levetkőztette és nekiállt ágyat húzni, közben a csapból folyt a víz, mert sokáig tart, amíg meleg víz jön. Aztán hívták valahová, mert valakit át kellett pelenkázni. Marika néni ott feküdt egy szál pelenkában és valamivel betakartam, hogy ne fázzon meg. Jó öt perc múlva jött vissza a nővér. Hát vannak ilyen dolgok is. Délelőtt a gyógytorna foglalkozást láttam. Van egy nagyobb hall, ahol fotelek vannak és egy nagy TV. Ott ültek az öregek, volt aki kerekesszékben, volt aki fotelben. A torna persze ülve történik, átmozgatja a karjukat, váll-ízületeket, a nyakat, a lábakat, már amennyire ez ülve lehetséges. De mindenki nagyon igyekezett jól elvégezni a feladatokat, sokan is voltak. Előtte kilenc órától volt a mise. Egy nagyobb terem a kápolna, van egy oltár és a fal mellett körben karosszékek. Középen a kerekesszékesek ülnek. Rendes pap misézik, Emőke is felolvas, meg egy másik nővér is. A hívek pedig énekeltek, de valami hihetetlen átéléssel és a hangjukban erő volt. Kint sütött a nap, szép volt. Nem tudom, nem tudhatom mit értettek meg a felolvasott szövegekből, lehet hogy csak vigasz, csak egy fontos történés, de nagyon fontos. Ez az óra nem róluk szól, hanem Krisztusról, a háláról és a szeretetről. Vagyis róluk szól persze, csak másként. Nem a fájdalomról, hanem a megváltásról. Kedden előbb elmentem, mert délután Veresre kellett mennem. Úgy éreztem mélyebb bugyrokba kerültem, ez már valamilyen báb-állapot kezdete, amikor a fizikai test rákeményedik a lélekre és nap-mint nap kisebb rést enged a külvilággal való érintkezéshez. A fizikai érzékszervek már alig használhatóak, a látás, a hallás gyenge, a mozgás vagy nincs, vagy csak nagyon erősen korlátozott. A végtagok nem szolgálnak, az értelmi szféra zavaros, az akarati leáll, de a lélek él. Emőkének szóltam, hogy nem szeretnék szerdán ezen az emeleten lenni, visszamennék a másodikra, de aztán másként alakult a harmadik napom. 

rozsa3.jpgSzerdán a reggeli után segítettem a lakók misére szállításában. Ez azt jelenti, hogy be kellett őket tolni a liftbe, aztán levinni a földszintre, és ott betolni a kápolnába. Ezt örömmel tettem, mert olyasmi, amit biztosan jól el tudok végezni és közben mindenkihez lehetett egy-két szót szólni. A misén ezúttal nem vettem részt, hanem ebben az időben beszélgettem két nénivel. Az otthonban dolgozik egy "lélekápoló", ő Margó, aki nem ápoló, hanem végzettsége szerint tanító. Az ő feladata, hogy egyénileg és csoportosan beszélgetéseket, kulturális foglalkozásokat vezet az idősekkel, amire bizony nagy szükség van. Margó bevitt két nénihez és magunkra hagyott bennünket. Nagyon jól elbeszélgettünk. Ilonka néni 91 éves, de olyan erőben van, ha megütne, elterülnék. Szolnokon élt, gazdálkodott, földet művelt, de volt, hogy elájult csak úgy, egyedül nem volt biztonságban. A másik néni, Éva néni, aki jóval fiatalabb, még nincs kilencven, na ő az egyik legaranyosabb az összes közül. Neki a férje is itt van, Pista bácsi, aki demens, csak néz előre és nem csinál semmit. Nagyon szeretik egymást. A nénik elmondták nekem, hogy jó itt, de otthon jobb lenne. Attól félnek csak, hogy nem szeretnének pelenkások lenni. És ezt úgy mondták, mintha gyerekek lettek volna. Megindító volt, de csak néztem őket megértően, mit lehet tenni. Kiszolgáltatottnak lenni rettenetes érzés lehet. Délután az irodalmi szakkör megnézte a Teréz anya életét feldolgozó film második részét. Sokan voltak a kis társalgóban, fogták a film üzenetét. "Amit mi tehetünk, az csak egy csepp a tengerben, de ha nem tennénk meg, hiányozna". Ezek Teréz anya szavai voltak, ami engem is nagyon megérintett. Ma már nem mentem, de délelőtt folyton velem voltak. Riaszt is, húz is az emlék. Ezt nem lehet munkaként csinálni, ez egészen más. Ha Steiner azt mondta-írta, hogy a waldorf-tanítás egy istentisztelet, akkor mit mondott-írt erre? Az Úr angyalainál akkor lehetünk csak különbek, ahogy a Bibliában valahol áll: "Mert különbek lesztek ti az Úr angyalainál" , ha az életet teljes egészében látni, elfogadni, szeretni képesek leszünk. Mert az agónia: vajúdás, a halál: születés. Ez a végső konklúzióm erről a három napról. Köszönöm, hogy elolvastátok. Üdvözlettel: Katalin 

*Köszönettel tartozom barátnőmnek, hogy rendelkezésemre bocsátotta írásait, és megoszthattam néhány éve átélt tapasztalatait, a tágabb olvasóközönséggel a blogomon.

Fotók: Szepesi Dóra

Kommentek

idosotthon3.jpgHogyan segíthetünk az idősek fizikai és lelki terhein?

Interjú Fóti Emőkével, a Jézus Szíve Társasága Péceli Idős Otthonának mentálhigiénés csoportvezetőjével

Mielőtt a hivatásoddal kapcsolatban beszélgetnénk, azt szeretném kérdezni, mi szerettél volna lenni gyerekkorodban? Milyen pálya vonzott és miért? Mire éreztél tehetséget, elhivatottságot?

Mindig az szerettem volna lenni, amiről éppen olvastam, meg amelyik olvasmányom hősnőjének az élete megfogott. Ha a régészetről olvastam, akkor régész szerettem volna lenni, ez több évig tartott, amikor Szent Margit életét olvastam, akkor apáca akartam lenni, az is nagyon vonzott, de konkrét elképzelésem egyáltalán nem volt a felnőttségről sem, az életpályáról sem. Már felnőttként tudom, hogy az egész gyerekkoromat egy bura alatt töltöttem, és nem sok fogalmam volt a valóságról, így aztán nem is gondolkoztam azon, hogy bármi is legyek, ha nem számítjuk ezeket a romantikus elképzeléseket. Aztán, amikor nyolcadik osztályban a pályaválasztásra került sor, és muszáj volt dönteni, az egészségügyi szakközepet meg az óvónőképzőt jelöltem meg a továbbtanulási papíron, amit aztán sajnos az anyukám így tépett ketté, és mondta, hogy szó nem lehet róla, úgy se tudod elvégezni, nem vagy rá képes. Rettenetesen fájt, hogy még a lehetőségét sem kaptam meg annak, hogy legalább az egészségügyi szakközepet megpróbáljam, nagyon szerettem volna ápolónő lenni, vagy óvónő. Ez a kettő vonzott. A mai napig fáj, hogy semmire nem kaptam meg a lehetőséget – amikor zenélni szerettem volna, azt mondták a szüleim, á, nem fogod te a szolfézst megtanulni, mert nem vagy rá képes, szó se lehet róla, hogy zenét tanuljál. Ugyanakkor kórusban énekeltem, szólót elég sokat, mert a karvezető látta, hogy van hozzá némi affinitásom.

Utólag mégis megkaptad azokat a dolgokat, amikre vágytál, ha nem is ugyanúgy…

Igen. Tehát másképpen. Nagyon sokat kaptam a tanáraimtól. Sajnos ezt is fölülírta a szüleim reakciója. A magyartanárnőm elvitt magával kirándulni a budai hegyekbe. Két spánielje volt, vittük őket hátizsákban. Kis szobát bérelt egy nyaralóban és oda járt ki a kutyákkal hétvégén. Gyakran vitt magával, mert ő is látta, hogy van bennem valami, sokat beszélgettünk írókról, költőkről, meg versekről. A történelem tanárnőmtől, Sárika nénitől a jó feleletekért plusz ajándékként plüss állatokat kaptam. De meg sem próbálhattam, hogy óvónő legyek vagy ápolónő. Eldöntötték, hogy kisállattenyésztő legyek, mert az iskola itt van a szomszédban, és van kollégium.

Hogyan alakult a pályád? Hogyan kötöttél ki ennél a segítő szakmánál?

Teljesen véletlen volt. Amikor az első férjem, Imre meghalt, munkanélküli lettem, otthagytam azt a Vasfémker kft-t, ahol mind a ketten dolgoztunk. Egy rövid ideig dolgoztam a Péceli Önkormányzatnál, mint jegyzőkönyvvezető, de nem voltam benne jó, nem tudtam gyors és gépírni és azért az, nem ártott volna. Az ottani belső ellenőr, Irénke, szólt nekem, hogy az idősek otthonában van segédnővéri állás, nézzem meg. Akkor már az anyu meghalt. Én haláláig mellette voltam, nem volt idegen tőlem érzelmileg sem a betegápolás, hogy mit is jelent – pláne egy haldokló mellett. Elmentem segédnővérnek, és az első nap után éreztem, hogy ez nem rossz! Sőt, teljesen nekem való. Egy év után az ottani igazgató beiskolázott, elvégeztem az ápolónői iskolát, nagyon kemény OKJ-s képzés volt, két év alatt a négy év anyagát meg kellett tanulni. Mivel ez a kezdetek kezdetén történt, mert sajnos már degradálódott ez a képzés, akkor még a négy év középiskola anyagát tanították meg nekünk, két év alatt. Egyáltalán nem bánom, mert nagyon sokat tanultam, például az összes csont nevét latinul vágni kellett. Negyven évesen, kitűnő eredménnyel végeztem, és nagyon büszke vagyok rá ma is. Még az Ady Endre utcai Idősek Otthonában dolgoztam, igazgatóváltás után az akkori igazgató úgy látta, hogy jó lenne, ha foglalkoztató lennék. Holisztikus szemlélettel végeztem a munkámat; nem csak azt néztem, hogy Juliska néni éhes és bekakilt, hanem Juliska néni éhes, megetetjük, beszélgetünk, elmeséli közben az életét, mesél a családjáról, miközben kimosom a fenekét, és akkor ez milyen jó neki is, meg nekem is, ha nem csak azt mondom, álljon arrébb, forduljon meg. Így lettem foglalkoztató. Munkaköröm szerint az idősek szabadidejének hasznos és tevékeny eltöltése volt a cél. Addig ez csak papíron létezett, a valóságban nem. Ott ilyen foglalkozású ember én voltam az első. Úgy öt év múlva rendeztek egy országos konferenciát, mert akkoriban kezdett jelentkezni az a probléma, hogy a lakosság igen nagy százaléka demenciával él, ki súlyosabbal, ki középsúlyossal. A speciális foglalkoztatást igénylő emberek létszáma növekedett, és ráirányult a figyelem. A konferencia előtt elmentem a Hárshegyre, a Memória klinikára, Tariska professzorhoz, akinek ez a specialitása, Alzheimer kórós és demenciával élő emberekre dolgoz ki egy bizonyos módszert, amelynek segítségével az életüket élhetővé lehet tenni. Elmentem hozzá, nem ő személyesen foglalkozott velem, de fogadott, mivel a speciális idősotthon, ahol dolgoztam, Alzheimer kóros és demenciával élő betegeket fogadott elsősorban. Egy-két módszert, memóriagyakorlatot meg tudtam tanulni, kaptam neveket, írásműveket, hogy mit érdemes elolvasni, azokat szorgosan elolvastam, megtanultam, teljesen autodidakta módon. Ebből kidolgoztam egy nagyon jó kis előadást, amiből egy filmecske is készült, sajnos már nincsen meg. Videoszalagra készült, kellett volna digitalizálni, a vágatlan anyag valahol Pécelen, egy szekrény mélyén hányódik… De ennek ma már semmilyen jelentősége nincsen, idejét múlt. Számomra a konferencián derült ki, hogy én dolgoztam ki elsőként a „Súlyos demenciával élő idősek foglalkoztatásának lehetőségei”-t, ez volt az előadásom címe is, ami országosan nagyon nagyot szólt! Ezek után az ország rengeteg pontjáról jöttek az Ady Endre utcai otthonba érdeklődni hozzám, hogy jó, most ők látták a filmet, hallották az előadást, vagy hallottak róla, hogy van ilyen, de látni szeretnék a gyakorlatban, konzultálni szeretnének velem. Ám miután hatalmas visszhangja lett és nagyon sokan kerestek, konfliktust teremtett, az igazgató meg az akkori főnővér nem örültek a sikeremnek, és végül is ők beszéltek az érdeklődőkkel, engem meg elküldtek hátra, hogy takarítsam ki a vécét. („Gyorsan menj, tedd rendbe a vécét, mert vendégek jöttek!” – egy Hamupipőke történet…) Aztán közben, akik láttak engem a konferencián, vagy a szaklapban, az újságcikkben lévő fotón, mondták, hogy ja, te vagy az? Akkor rájöttem, hogy a vendégek hozzám jöttek, csak most éppen mennek föl az igazgatónőhöz, de én most megyek a budiba egy vécékefével… Ilyen az élet! Ezt ott és akkor megtanultam. Mivel nekem ehhez nincs jogosítványom, nincs diplomám, nem vagyok pozícióban, akkor most így mehetek a vécébe egy kefével – és ennyi.

idosotthon1.jpgAkkor otthagytad őket.

Igen. A Jézus Szíve Társaságánál úgy kaptam állást, meg munkát, hogy nem is kerestek foglalkoztatót, mert hogy ez a poszt be volt töltve. De hogy én jelentkeztem, akinek az előadása azon a konferencián olyan nagyot szólt, egyből fölvettek, ma már tizennégy éve dolgozom ott. Ennyi hozadéka volt. A lényeg az, hogy beleestem ebbe, mint légy a tejbe, nem is gondoltam rá, teljesen véletlenül, és bebizonyosodott, hogy itt a helyem, itt tudok kiteljesedni. Nagyon sok mindent csináltam életemben, mindenben igyekeztem örömet találni, de itt, ezen a pályán, ami ugyan nehéz, itt tudok kiteljesedni és önmagam lenni, önmagamat adni, azt csinálni, ami érdekel. Amit még ráadásul szerintem nagyon jól is csinálok.

Röviden mondd el, kérlek, mi volt az előadásodban! Milyen lehetőségek merülnek fel a súlyos demenciával élő idősek foglalkoztatásával kapcsolatban?

Az a nagyon-nagyon kezdet. Azért, aminek nagyon örülök, és azt is véletlenül tudtam meg, hogy az előadásom (Fegyveres Emőke néven írta – a szerk.) ajánlott irodalomként szerepelt minden felsőfokú intézményben. Abban a kis dolgozatban leírtam például, hogy azért jó énekelni az idősekkel, mert amikor már a szavak elvesztették a jelentőségüket, már fogalmuk nincs, mit jelentenek a szavak, az már csak hang, meg érzelmek, de az énekekre emlékeznek, és ezért jó nagyon sokat énekelni velük. Ehhez jön a vallásgyakorlás itt a Jézus Szíve Társasága Idősek Otthonában.  Bármit kérdezel attól az idős embertől, aki gyerekkorában hittanra, templomba járt, nem fog adekvát választ adni, de az összes hozsannás éneket hiba nélkül elénekli. Ott minden hang, minden szó a helyén van, és ez örömet okoz neki is. Na most akkor elmegyek továbbképzésre, és hallgatom tanult ifjú kolléganőmet, elkezdi magyarázni, hogy hangképzéskor az ilyen üregben az olyan rezgés így és úgy csinál – ez mind igaz, csak semmi jelentősége. Mert nem ezért csináljuk.

Közbeszúrom, Lackfi János mondta egyszer, hogy az éneklés azért jó, mert mind a két agyfélteke együtt van. A rezgések ellazítják az embert, nem egyoldalúan az intellektust terheli meg.

Teljesen ösztönösen éreztem rá, hogy jó énekelni, mert az nekik örömet okoz. Nincsenek elveszve, nincsenek páni félelemben, „Úr Isten! Akarok valamit, de nem tudom, hogy mit!”

A szöveg is eszükbe jut?

Igen. A sztrókon átesetteket is lehet így, énekelve tanítani beszélni. Korábbról, az óvodás énekek, népdalok, a karácsonyi énekek is ilyenek, amiket a családdal énekeltünk. Valamiféle közösségi élmény, az előjel nem lényeg. Szóval a zene egészen máshová raktározódik el az emberben és egy nagyon komplex dolog…

Szóval ott ülsz Juliska néni mellett és falatonként eteted, mint a gyereket, közben mesél, mesélsz neki és együtt énekeltek! Hogy hívják a foglalkozásodat, mi vagy te ott, és mit takar a tevékenység?

Úgy fogalmazom meg, hogy a Jézus Szíve Társasága Idősek Otthonában én vagyok a mindenes. Annyira szerteágazó a munkám.

Hogy hívnak? Igazgatónő?

Dehogyis. Emőkének. Ha azt mondom, ami a papírjaimon van, én vagyok a mentálhigiénés csoportvezető, annak ellenére, hogy nem végeztem mentálhigiénés iskolát, mert az már egy másoddiploma lenne, első sincs, nemhogy másod. Így hívják ezt a pozíciót. Van mentálhigiénés csoport, áll hetes darab emberből, de hát kell küzdeni a takarítókkal, a konyhásokkal, a karbantartókkal, és kapcsolatot tartok a hozzátartozókkal is.

Elmondanád egy napodat? Van napi rutin?

Van, hogyne, óra percre pontosan megvan, hogy mit csinálok. Általában 3/4 8-kor kezdek, szétnézek az idősek között, hogy kivel mi van, megérték-e a reggelt, akit meg kell etetni, azt megetetem.

Miért nem az ápolónő etet?

Mert sok idős van és kevés a gondozónő. A 90 gondozottra öt nővér felügyel, ellátja a bent lakókat, és biztosítja a 24 órás felügyeletet.  Reggeli után következik a lelki táplálék, a kápolnát készítem föl. Az Adorémus füzetben már itthon megnézem, mi a napi evangélium, ki a napi szent. 9 órakor ige liturgia lesz, az Adorémusban a napi imádság benne van, át kell gondolni, mi legyen a hozzá tartozó ének. Reggeli után az időseket le kell kísérni a kápolnába, de közben, miután középvezető vagyok, 8:10-kor nekem már az irodában kell lenni a mindennapi meetingen, az összes csoportvezető az igazgatónővel megbeszéli az aznapi meg aheti felmerülő problémákat. A főnővér tájékoztat engem a lakók aktuális egészségi állapotáról, én tájékoztatom a főnővért, illetve az igazgatónőt az aktuális mentálhigiénés problémákról és arról, milyen programok várhatók aznap és a héten – heti két programot külsősökkel szervezek. Például jönnek zenekarok fellépni, gyerekek adnak zenés, verses műsort. Névnapi, születésnapi köszöntéseket rendezünk. Történelmi évfordulókhoz, ünnepekhez műsort állítok össze, például a You Tube-ról,  ügyelni kell rá, hogy sok színes kép, zene legyen benne, számukra befogadható legyen. Több eseményre, például a szüreti bálra zenészt és nyugdíjas klubosokat is meghívtam, Rákosligetről, Pécelről jöttek. Rengeteg munkával készülünk minden rendezvényre, mindenkit személyesen invitálunk ezekre az alkalmakra. A végén nagyon köszönik és hálásak érte. Ilyenkor van uzsonna is, szendvics, pogácsa, üdítő, alkalmanként bor.

A 8:10-es meeting után van a mise?

Liturgia, csak vasárnap van papunk. Az utóbbi két évben egy kis beosztottam, az Ancsi vezeti. Elvégezte a teológiát, erős affinitása van a vallásgyakorláshoz, a harmadik ok pedig az, hogy én már ennyi mindent nem győzök, hétvégenként nem akarok bejárni. Elmúltam 60 éves, helyet akarok adni a fiataloknak. Ő vezeti az éneket, felolvassa az olvasmányt, szent leckét, van liturgus, aki áldoztathat, ők is önkéntesek. Naponta lehet áldozni. Ez egy bő félórás, 40 perces program. Aki jár, nagyon lelkesen jön. Ezután, 10 órakor már a csoportfoglalkozáson vagyunk, rossz időben lent az alagsori ebédlőben, és ott sok mindenfélét csinálunk. Viszont nagyon nagy probléma, és soha nem fogom megoldani, hogy csak és kizárólag a nagyon súlyos demenciával élők jönnek le ezekre a csoportfoglalkozásokra, akinek igazán szüksége lenne rá, az nem jön, mert azt mondja, nem megyek a bolondok közé! Az otthon lakói élesen elhatárolódnak a szemmel láthatóan beteg emberektől, és helyszűke miatt nem tudom megoldani, hogy nekik, akik nem hajlandók a „bolondok” közé jönni, egy külön helyen tudjak biztosítani csoportfoglalkozást, mert mégiscsak egy légtérben vannak. Ezer kifogást találnak: megy a hasam, várom a gyerekemet, szaggat a térdem… van, aki meg is mondja konkrétan, hogy nem bírom elviselni a bolondokat.

Mit csináltok a súlyos demens betegekkel?

Aranyosak! Ők viszont, hála az égnek, foglalkoztathatóak, amit persze a másik csoport nem lát, és nem lát be. Nagyon szeretnek színes képes újságokat lapozgatni, az egy vizuális élmény, ha nem is értik, hogy mi van a képen. Aztán dobókockajátékot játszunk, mert a számmemória múlik el utoljára, meg a munkamemória. Dobunk két dobókockával és megszámoljuk hány a pötty, és az nyert, akinél több a pötty. Ezt különben a gyerekek is szeretik.

Mit kap, aki nyer?

Hurrá! Zsóka néni nyert!!! Örülünk. Aztán só-liszt gyurmával lehet gyurmázni, most a képes újság nézegetésnél azt csináltuk utoljára, hogy ki kellett tépni azt, amelyiken növény vagy állat volt látható. Kivagdostam és fölragasztottam egy nagy kartonra és lett belőle egy kollázs – ezt együtt csináltuk. (óvoda nagycsoportos feladat!) Lehet dominózni, Ki nevet a végén?-t játszani, de az már bonyolult, mert meg kell számolni, hány pötty van, melyik az én bábum, azzal lépni – az már sok. Viszont jól működik az egyszerűsített Scabre, betűkirakó játék, műanyag betűkből szavakat kell kirakni. Lehet, hogy csak a saját nevét rakja ki, meg hogy hol született, de meg kell keresni a betűket, és össze kell rakni, az is valami.

Ez van 10-11-ig. Aztán egy héten kétszer csoportos tornát tartok délelőtt, fél órát. Fejtetőtől a lábujjig egy speciális, gyógytornászok által előírt nyaktorna meg értorna, ülve. Énekelünk, zenélünk, kitaláltam, a csön-csön gyűrű alapján például, hogy spárgára egy karikát fűzök és akinél megállt a gyűrű, az mond egy éneket. Támadt egy olyan ötletem, vettem azt a nagyon széles gumiszalagot, körbeülünk, megfogjuk és ritmusos mondóka, ritmusos ének kíséretében azzal is lehet mozogni: an-tan-té- NUSZ, szó-raka-té-NUSZ – az utolsó szótagra fölemelik a kezüket. A gumiban az a jó, hogy aki nem akarja emelni a kezét, a másik fölhúzza, meg mi is beállunk és fölhúzzuk, így mindenki tornázik. Ringatóst is lehet játszani, ezzel van egy kis mozgás. Egy nagyon kedves hozzátartozó varrt egy színes ejtőernyőt, akkora, mint egy nagy asztal, középen van egy lyuk, teniszlabdákat teszünk bele, mozgatni kell a selyemkendőt és nem szabad, hogy kiessenek a teniszlabdák. Van kosárlabdázás is, úgy, hogy fogok egy szemetest, és akkor ezzel a teniszlabdával bele kéne találni…

½ 12-kor ebédelünk mi, azért, hogy 12-kor, amikor a lakók ebédelnek, tudjunk nekik az ebédeltetésben segíteni. Aki tud, lejön. 90-ből 18. Van, akit meg lehet bízni, hogy segítsen, irányítsa a lakókat. Fontos, hogy legyen egy kis háziasszonyi feladatuk, hiszen ők ott laknak. Figyelnünk kell rá, ki mire képes, alkalmas és mit csinálna szívesen, olyasmit, ami nem haladja meg a képességeit és örömet okoz neki, de ami a többiek érdekét se sérti. Át tud ez csúszni abba, hogy azt mondhatja valamelyikük, ő nekem ne dirigáljon. Óriási odafigyelést igényel, hogy eddig, de innen nem tovább. Nehezebb, mint egy gyerekközösségben, mert itt nem kialakulóban levő emberekkel vagy körülvéve, hanem már lezáródó életutakkal, és mindenkinek megvan a maga karaktere.

Ebéd után van egy rövid pihenő, délután kettőtől kezdjük ugyanezt elölről. 

idosotthon4.jpgDe van, aki alszik délután, nem?

Föl kell kelni! Az éjszaka való alvásra, így is előfordul, hogy már vacsora után besuppannak a paplan alá, hat órakor, éjfélre kialusszák magukat és megy az éjszakai bolyongás – azt meg nem lehet. Legyenek aktívak minél tovább – az éjszakai pihenés sokkal jobb és kívánatos. Az idős korra sajnos az a jellemző, hogy végigszundikálják az egész napot és gyakorlatilag éjjel meg fönt vannak. A demenciának az is egy tünete, hogy felcserélik a napszakokat – és azt jó lenne nem hagyni. A nappali alvás egy felületes alvás, odamegyek és megsimogatom, azt mondom, tessék fölkelni, megyünk ide, vagy oda, nem olyan elgyötörten kél föl, mintha az éjszaka közepén ébreszteném föl.

Hála Istennek, van kertünk, oda is ki lehet menni, sétálni, leülni a padokra. Jó időben mindazok, amiket elmondtam, kint zajlanak a parkban, délelőtt is, délután is. Óriási, egy holdas a park, hatalmas fákkal. Ha nem is csináltunk az ég világon semmit, akkor is nagy élmény, hogy a szellő mozgatja a leveleket, süt a nap, arra szalad egy mókus, leszállt egy madár. A természettel nagyon eggyé lehet válni és szerintem ez a legtöbb, ami adható, akár idősnek, akár fiatalnak, ha megvan ez a nyugodtság, ez a békesség, amit ott abban a parkban, a természetben lehet megtalálni legjobban.

Elmenni, kimenni lehetséges?

Nem tudunk elmenni, nem járóképesek. Aki járóképes, ő meg szegény nem tudja, hogy hol van és merre. Ez az egyik. A másik, hogy nagyon kell figyelni arra, hogy a súlyos demenciával élőknek biztosítsuk a biztonságérzést. Ha én elviszem egy idegen helyre, akkor jön a rettegés. Neki az nem élmény, hogy kimegyünk a kapun kívül, az egy stressz, páni félelmet okozok vele, „Hol vagyok?! Mi történik?”

A gyógyszerosztás meg fürdetés benne van a napirendben?

Az gondozói feladat, az idősek napirendjében benne van.

Gyakran felmerül a hozzátartozókban a kérdés,  jól teszik-e hogy beadják az idős rokont vagy nem teszik jól?

Nagyon jól teszik, ha beadják a demens beteget. A lehető legjobb megoldás.

El lehet mondani, hogy minden öreg demens bizonyos fokig?

Bizonyos fokig, igen.

Hol a határ, mikor kell beadni valakit?

Amikor 24 órás felügyeletre szorul, azt már nem tudod megoldani otthon. Mert elbolyong, elmegy, és nem találod meg, mert nem eszik, mert tüzet rak a konvektorba… Amikor már önmagára veszélyes, ezt már nem lehet fölvállalni. Az otthonban 24 órás felügyelet van. Egy ápolónak az a feladata, hogy cirkál. Ráadásul van demens részleg. Ami egy kis rácsos kapucskával le van zárva, viszonylag belátható területen vannak még a szobák is. Nagyon kell figyelni, egyrészt, ha benézel, mindenkit látsz, másrészt nincsenek veszélyforrások. Nincs gáztűzhely, amit nyitva lehet hagyni, nincs gyufa, amit meg lehet gyújtani, nincs kés, nincs olló.

A hozzátartozónak óriási trauma, sokszor gondolják, „ellöktem magamtól anyámat!”

Pedig ez nem így van! Ezt kéne a társadalomban most már tudatosítani, mert ha az egyén, a gyerek, aki ugye már elmúlt 60 éves, de inkább 70 fele jár, ő maga is ilyen-olyan betegségekkel, problémákkal küzd, neki is van gyereke, unokája, azokra is kell figyelnie, még akkor pluszban ott van az állandó felügyeletre szoruló szüleje, ezt egyszerűen nem lehet bírni. És akkor ott van a környezet, a szomszédok, az ismerősök, a rokonok, akik megbélyegzik, szidják, hogy ellökted magadtól anyádat. Na de ők nincsenek vele! Mert amikor elmennek hozzájuk esetleg látogatóba egy ebédre, nagyon szépen eltársalog az idős, mintha kutya baja nem lenne. Na de, csak maradj vele ott két napot! Akkor majd rájössz, amikor az éjszaka közepén kirámolja a szekrényt, hogy az mit jelent, például. Vagy kisétál az ajtón és két napig nem találod. Ha bezárod, te vagy a gonosz, mert bezártad, ha nyitva hagyod az ajtót, a te hibád, nem vigyáztál rá. Mindenhogy te vagy a gonosz, aki vállalod az idős hozzátartozót. Ezen a szemléleten kéne változtatni, hogy tudják az emberek, hogy mit jelent az, hogy valaki súlyos demenciával él. De nem tudják.

Hogyan lehet felkészülni ezekre a pszichés terhekre, amik az újdonság erejével hathatnak mindenkire?

Fogalmam sincs.

Hiszen naponta érhetnek meglepetések, hogy hű, már ez is van, és ezt most komolyan kell venni vagy nem kell komolyan venni?

Azért mondom, hogy fogalmam sincs. Léteznek most már ezek az Alzheimer cafék, hála Istennek, ahol az akármilyen gondozásra szoruló idős emberek hozzátartozói ülnek össze szakemberekkel, és tőlük lehet kérdezni, hogy akkor mi van, meg ekkor mi van. Az Akácos udvarban volt, de megszűnt, anyagi okoknál fogva. Győrben biztosan van. Ez egy nagyon jó kezdeményezés, és jó volna, ha minél több ilyen lenne, és ha minél többen elmennének, mert az emberek többségére az jellemző, hogy homokba dugják a fejüket, és azt mondják, ez nincs is. Pedig van.

Egyszer azt mondtad, és ez nekem nagyon tetszett, hogy beadnak a hozzátartozók egy idős nénit az otthonba, és azt szeretnék, hogy két hét múlva érettségizzen le és menjen férjhez. Tehát a kívülállók azt hiszik, hogy ti mindent rendbe hoztok ilyen formában is.

Igen, ezt egy picit ironikusan fogalmaztam meg, de egyébként nagyon jól tükrözi a lényeget. Egy idősotthon nem kórház, az időskori demencia meg nem betegség. Most voltam egy kétnapos konferencián, nagyon tetszett, amit ott hallottam, hogy el kell gondolkodnia azon a szakembereknek, orvosoknak, pszichiátereknek, hogy ez is tulajdonképpen fogyatékosság és megvilágosodtam, tényleg! Mint ahogy valaki megvakul, megsüketül; láttunk kórbonctani képet, amelyen látni, hogy az agynak csak a fele van meg, a többi teljesen elsorvadt, akkor ez ugyanúgy fogyaték. És ha így nézzük, hogy fogyatékkal él valaki – ugye a vakot nem biztatjuk arra, hogy lásson, a süketet nem biztatjuk, hogy halljon, hanem elfogadjuk, hogy hát, szegény, süketnéma, hát szegény, vak, hát szegény, dementálódott: tehát ezt is így kéne nézni, mert ha innen nézzük, akkor egészen más.

Akkor talán nem borulunk ki, hogy az anyu már megint nem értette meg, amit mondtam, mert először jön egy ilyen düh, hogy miért nem érti?

Igen, igen.

Vagy esetleg az ő részéről is lehet egy tehetetlen düh, amikor sikertelenek a gyógymódok. Sokan vannak, akik szorgalmasan, minden panasszal elmennek orvoshoz és kezeltetik magukat, de talán nem az lesz az eredmény, amit vártak. Úgy vannak vele, hogy az orvostól kapnak valami gyógymódot és minden újra úgy lesz, mint 25 éves korukban.

Márpedig nem. Itt van az egyén felelőssége, a saját magunkkal szembeni felelősségünk, hogy próbáljunk meg már 40 éves korunk körül elgondolkodni azon, hogy meg fogunk öregedni.  Pedig mindenki hajt arra, hogy minél tovább fiatal maradjon, de 40 éves kor körül már eljön szerintem az az idő, amikor kell gondolni arra, hogy meg fogok öregedni. Az pedig ezzel és ezzel jár. És az elbutulással is járhat. Nem biztos, hogy kivétel vagy. Önmagamat kell felkészíteni erre, senki nem fog felkészíteni! Legyen már annyi eszem, ha sokáig élek, akkor megöregszem. Az idősekre meg jellemző, hogy azt hiszik, ha beveszek egy kék meg egy zöld pirulát, 30 éves leszek. Hát nem.

Az idősekre jellemző az is, hogy a múltban élnek, állandóan a múltról beszélnek és a fiatalkorukba vágynak vissza…

Nagyon gyakori eset az, hogy az otthonban összepakolja a kis holmicskáját és mondja, hogy megyek haza. Meg amikor jönnek a látogatók, és nekik is mondja, megyek haza. Haza is viszik, sőt, gyakorta ünnepi ebédekre, karácsonyra, születésnapra, aztán mesélik a hozzátartozók, amikor visszahozzák a szülőt, hogy hát ott is összepakolt és mondta, hogy megyek haza. Ez azért van, mert az otthon gyakorta azt a helyet jelenti, ahol a gyerekkorát, vagy a fiatal éveit töltötte és semmiképpen sem az a hely, ahol ő éppen aktuálisan tartózkodik. Az otthon már csak az ő gondolataiban létezik, és a valóságban nem létező hely, ahova ő haza szeretne menni.

A hozzátartozónak az is fájhat, amikor idős szülője nem ismeri meg…

Amikor nem ismeri föl a saját gyerekét, az azért van, mert ő saját magát huszon- harmincéves fiatalnak gondolja, a gyerekére meg úgy emlékszik, hogy egy 2-3 éves aranyos kisgyerek. Ezzel ellentétben ott áll egy ötven-hatvan év körüli ember, és nem ismeri meg. Ez ki? Hiszen ő egy 3 éves gyerekre emlékszik. Ez egészen biztos, hogy így van. Napi tapasztalatom, hogy az idős néni elindul, megkérdezem, hogy hova tetszik menni? Megyek a gyerekemért az óvodába – válaszolja. Ez a leggyakoribb válasz: Mennem kell a gyerekért az óvodába. Tehát ő egy óvodáskorú gyerekre emlékszik és persze, hogy nem tudja azonosítani, hogy ez a 60 év körüli ez az a gyerek… de nem lenne szabad ezt annyira tragikusan felfogni, mert akkor is tudja, hogy egy szeretett személy áll itt, nem tudom, ki ő, de szeretem és azt is érzem, hogy ő is szeret engem. Ez azért segít átlendíteni azon a problémán, hogy nem ismer meg az anyukám. Egy kicsit olyan ez, amikor a színházban elhúzzák a függönyt és van egy pár pillanat, amikor látja, ki van ott, megismeri a felnőtt gyereket és mondja, jaj, te vagy az, Katikám? De aztán megint jön a függöny, és már megint nem ismeri meg.

idosotthon2.jpgNem muszáj neki mindig mondogatni, hogy de hiszen én vagyok, nem ismersz meg?

Nem, mert azzal csak megzavarjuk. Akkor se fogja tudni. Hiába mondom, hogy én vagyok a te lányod, ha egyszer neki egy 3 éves kislány van a képzeletében. Fölösleges, nincs értelme.

A katolikus vallás gyakorlása ebben az intézményben konkrétan, milyen lelki segítséget nyújt az öregeknek a pszichés egyensúlyhoz? Már volt szó arról, hogy a régi gyerekkori vallásos énekek nagyon jó hatással vannak rájuk. Gondolom, az elmúláshoz is ad egy kapaszkodót a vallásos hit vagy a hitnek nevezett szemlélet.

Hát ez nagyon érdekes, mert az a tapasztalatom, hogy akik vallásgyakorlónak mondják magukat, és egész életükben templomba jártak, gyóntak, áldoztak, amikor arra kerül a sor, hogy valóban el kell menni, rettenetesen ragaszkodnak a földi léthez és sokszor nagyon nagy a félelem bennük. Míg ezzel szemben, aki egy kicsit lazábban gyakorolta a vallását, nem ragaszkodik olyan erősen, könnyebben megy el. Ez nagyon érdekes, nem tudom, hogy mitől  és hogyan van, nagyon egyénfüggő. Erre konkrét válasz nincsen.

Hogyan kíséritek a folyamatot?

Ez megint csak egyéni. Van, aki szereti, ha fogom a kezét, van, aki egyedül akar lenni. Volt egy nagyon meghatározó élményem, a pálya elején történt. Egyágyas szobában feküdt a néni, aki már haldoklott, és népszerű volt a lakótársai körében, sokan szerették és bejártak hozzá, hogy vele legyenek, üljenek mellette, ámde ez őt zavarta. Megkért engem, hogy legyek szíves egy A4-es papírra nagy betűkkel kiírni, és ragasszam ki az ajtajára: „Ne zavarj, haldoklom.” Ezt ő teljesen tiszta tudattal kérte, merthogy őt már zavarta, hogy olyan sokan bejárnak és beszélnek hozzá, ő ezt nem igényelte. De volt olyan néni, aki majd’ eltörte az ujjaimat, szegény, olyan erővel kapaszkodott a kezembe és zokogva kérte, hogy imádkozzuk együtt a rózsafűzért, addig, amíg ő a Jóisten színe elé nem tud kerülni. És akkor este nyolcig ott ültem és mondtuk és mondtuk… akkor meg is halt. Általában szokták érezni, mikor jött el az idő, de nagyon változó. Arra kell figyelni, hogy maga a haldokló mit szeretne.

Fejezzük be egy vidámabb témával! Férjhez ment-e már az otthonban valaki?

Igen, igen! Én szerveztem az esküvőt. Szép volt, és még jegyes oktatás is volt előtte.

Hány évesen házasodtak össze?

Nyolcvan. Azután ott éltek boldogan egy kétágyas szobában, de nem, amíg meg nem haltak, hanem az anyagi helyzet változása miatt, a bácsi fiához költöztek mind a ketten. A történetről annyit, hogy a bácsi már gondoskodásra szorult és a néni nagyon jó el tudta látni. Mozgássérült volt, még amikor megnősült, akkor járókerettel lassan tudott járni, aztán egy-két év múlva ágyban fekvő lett, és egy fekvőnek ugye oda  kell adni a poharat, a kistányért, segíteni kell fölülni, lefeküdni – ezt a néni nagyon ügyesen csinálta.

Szerelem volt?

Végül is, igen, idős emberek között is van vonzalom, amit az Otthon támogat.

Azt hiszem, nagyon nagy szükség volna rá, hogy felvilágosító előadásokat, tartsatok hozzátartozóknak! Nagyon szívesen beszélgetnék veled klubokban, ha meghívnának – ahol a résztvevők kérdéseire válaszolnál, hogy egy kicsit közelebb kerüljünk a valósághoz és a lehetőségeinkhez.

Állok elébe, nagyon szívesen! Ahogy mondtam is, szerintem nagyon kevés szó esik arról, hogyan tudnánk méltósággal megöregedni, mi, mostani hatvanasok. Hogy el tudjuk fogadni. Erről kevés szó esik, de talán most már egyre több, mint egyéb más eddig háttérben lévő problémáról szintén. Annyira előtérben van az, hogy fiatal legyél, – de hogy hogyan öregedj? Azzal kéne többet foglalkoznunk, arról kellene sokkal többet tudnunk.

Köszönöm a beszélgetést!

(Emőkét kérdezte: Szepesi Dóra)

Kommentek

Csináljunk csalamádét!

csalamade.jpgTél vége felé már unjuk az eltett savanyúságokat, az is előfordul, hogy már kifogyott a spájzpolcról. Ilyenkor készíthetjük a következő csalamádét, amit 1-2 héten belül el is fogyasztunk.

Hozzávalók: 1-2 kígyóuborka, 1 kis fej fehérkáposzta, 3 fej hagyma, 1/2 kg zöldpaprika, amiben van 1-2 darab piros színű is. Fűszerek: só, cukor, ecet.

Elkészítése: Az uborkát, a hagymát meghámozzuk, a paprikát kicsumázzuk, majd megmossunk. A káposztáról leszedjük a külső 1-2 levelet, kettévágjuk és kivágjuk a torzsáját. Ezután ezeket a zöldségféléket legyaluljuk és egy nagy tálban összekeverjük. Ízlés szerint sózzuk, ecettel savanyítjuk és egy pici cukrot is tehetünk rá. Vízzel hígíthatjuk és összevegyítve egy negyed órát hagyjuk állni, majd tegyük üvegbe és hűvös helyen tartva 1-2 héten belül fogyasszuk el.

Fotó: Szepesi Dóra

Kommentek

Müzlicsemegék*

Focisták müzlije

Hozzávalók: 3 evőkanál gabonapehely keverék, 4 ek darabolt, szárított gyümölcs, 1 teáskanál őrölt szezámmag, 1 tk darált dió, 1 tökmag, 1 tk darált lenmag, 1 tk mazsola, 1 csésze aludttej, 4 ek mandulatej.

Áztassuk a gabonapehely keveréket a mandulatejben és az aludttejben 1 órán át, majd az össze többi hozzávalóval keverjük össze.

Egyéjszakás müzli

Hozzávalók: 2 csésze zabpehely, 1/2-1/2 csésze napraforgómag, aprított mandula, apróra vágott aszalt szilva, 3 csésze szójatej, 2 alma reszelve, 1 csipet só

Az első négy hozzávalót öntsük le a felmelegített szójatejjel, majd hagyjuk ázni egész éjszaka. Másnap reszljük rá az almákat, keverjük össze, és máris tálalhatjuk.

Nescafés müzli

Hozzávalók: 3-5 evőkanál müzlialap, 2,5 csésze tej,1 evőkanál tejszín, 2 teáskanál méz, 1 teáskanál nescafé

Az összes hozzávalót - a müzlialap kivételével - összeturmixoljuk, majd a müzlikeverékre öntve jól elkeverjük. 

 

* A receptek Ránky Edit Müzlicsemege a natúrkonyhában című biofüzetéből valók.

Valóságos kincsekre találtam a könyvespolcomon, a 80-as évek végén jelentek meg a Biofüzetek a Mezőgazdasági Kiadó planétás Gmk gondozásában. Akkoriban indult nálunk újra a reformétkezés és biokertészkedés, sokat lehetett tanulni ezekből a kiadványokból. A következőkben idézni szeretnék belőlük. 

Kommentek

Természetes italok*

Magunk készítjük, nem tartalmaznak tartósítószert. Ízelítőül téli italokat választottam:

Petrezselyemgyökér-lé

A megtisztított, ledarált gyökérhez annyi vizet töltünk, hogy jól ellepje. 1 literhez 1 citrom levét adjuk. Turmixgéppel vagy habverővel alaposan eldolgozzuk. A keveréket egy napra széles szájú üvegbe tesszük. Ezután a masszát gézvászonba öntjük, és hagyjuk lecsurogni. Az így nyert levet üvegekbe töltjük, fél napig állni hagyjuk, majd ledugaszoljuk. Hűvös helyen tároljuk.  Folyamatosan, naponta fogyasszunk belőle, fogyjon el hamar.

Céklalé

1-2 kg céklát meghámozunk, reszelőn apróra reszeljük, majd néhány óráig pihenni hagyjuk, végül gézvászonon a levét kipréseljük. Citrommal vagy mézzel ízesíthetjük.

Savanyúkáposzta-lé zellerrel

1 dl savanyú káposztalevet és 0,5 dl zellerlevet összekeverünk. Adunk hozzá 0,5 dl paradicsomlevet is, valamint kevés cukrot (vagy mézet) és 0,2 g törött köménymagot. Petrezselyemlével ízesíthetjük.

(Megjegyzésem: ez utóbbi egy kicsit bonyolultnak tűnik, mindenesetre a savanyú káposzta levét nem árt hígítani fele-fele arányban vízzel, mert nagyon intenzív. Elősegíti a bélműködést!)

 

* A receptek dr. Katona Edit A természetes italokról című biofüzetéből valók (30. Biofüzet, 1989.)

Valóságos kincsekre találtam a könyvespolcomon, a 80-as évek végén jelentek meg a Biofüzetek a Mezőgazdasági Kiadó planétás Gmk gondozásában. Akkoriban indult nálunk újra a reformétkezés és biokertészkedés, sokat lehetett tanulni ezekből a kiadványokból. A következőkben idézni szeretnék belőlük. 

Kommentek

Mákos kukorica

makoskukorica.jpgFalun, tollfosztáskor közkedvelt csemege volt a főtt kukorica, egy kis darált mákkal és mézzel ízesítve. Érdemes kipróbálni, csak nyerünk vele – egy finom, különleges, laktató desszertet.

Régen morzsolt kukoricát szemesen is tettek el télire, amit gyakran megfőztek, és volt, hogy egyszerűen csak megsózva fogyasztották. Mi ehhez az édességhez most konzerv kukoricát használtunk, majd ízlés szerint megszórtuk darált mákkal és mézzel édesítettük.

Fotó: Szepesi Dóra

Kommentek

Kínai tökreceptek

tokleves.jpgEzeket a sütőtökös recepteket egy angol nyelvű kínai újságban találtam, érdemes kipróbálni!

Sütőtök leves

Hozzávalók: 1 kg sütőtök, 1 nagy hagyma, 2 liter csirkeleves, 1 kis rúd fahéj, só, bors, víz.

Elkészítése: Meghámozzuk a tököt és kisebb kockákra vágjuk, majd puhára pároljuk. A hagymát megdinszteljük: egy evőkanál olvasztott vajon a serpenyőben. Hozzáadjuk a párolt tököt és néhány percig együtt pároljuk. A csirkelevest egy fazékba tesszük, és hozzáadjuk a tököt a hagymát és a fahéjat. Felfőzzük, majd takaréklángon főzzük, amíg a tök krémszerű lesz. Ízesítjük. Ha egy kicsit kihűlt, lehet botmixerrel pürésíteni, majd a tűzön átmelegítjük. Apróra vágott korianderrel tálaljuk.

Sütőtök palacsinta

Hozzávalók: 500 g reszelt tök, 100 g apróra vágott sonka vagy bacon, ½ piros színű kaliforniai paprika, kockákra vágva, 1 csésze liszt, 3 tojás felverve, só, bors, sütőpor

Elkészítése: A felvert tojásokat összekeverjük a liszttel és a sütőporral. És belekeverjük a többi hozzávalót és 10 percig állni hagyjuk. Forró olajba teszünk egy kanálnyit a masszából, ellapítjuk és mindkét odalát aranybarnára sütjük. Kivajazott muffin formában is kisüthetjük, 180 fokon 15 percig. Tálaláskor ízlés szerint fűszerezzük, általában elég ízletes önmagában. (Nincs tök íze, azok is kedvelik, akik nem szeretik a sütőtök ízét.)

Párolt tök, egy kicsit másképpen

A tököt gyakran pároljuk édesburgonyával és csemegekukoricával együtt. Babbal és répával is összeillik.

Mantou (kínai étel, kenyér helyett)

A tökdarabokat megpároljuk, pürésítjük, kihűtjük. Hozzáadjunk lisztet és éjszakán át kelni hagyjuk (így magában, élesztő nélkül). Reggel a halványan színezett tésztából kenyér rudat formázunk, és takaréklángon lassan gőzöljük. Az eredmény egy fantasztikusan puha és finom telt kenyérke lesz, amit bármivel fogyaszthatunk. A kínaiak szerint jól illik hozzá például a bárány vagy marhahús pörkölt.

Fotó: Szepesi Dóra

 

 

 

Kommentek

Villu világa*

Amikor anya megsüti a lepényt, de elfelejti kivenni a sütőből és csak egy hét múlva találja meg – de akkor is finom, vagy annyira megkeményedett, hogy szöget lehet vele verni a falba… Van ilyen? Villu szerint van! Meg olyan is, hogy apával együtt sütnek kekszet, vagy játszanak labirintusosat. Az észt szerző, Anti Saar: Így mennek nálunk a dolgok című gyerekkönyvében számtalan közös családi kalandról olvashatunk. Nekem az a fejezet tetszett különösen, amikor saját manójuk, Timu, aki decemberben ajándékokat tett a cipőjükbe, kincskereső játékot is szervez nekik. Ez úgy néz ki, hogy édesség helyett a gyerekek egy papírt találnak a papucsban, rajta egy rajz, a lakás valamelyik részét ábrázolja; ez a kép az első segítség, ha a nappaliban lévő íróasztali lámpát ábrázolja, meg kell nézni, mert ott lesz egy másik papír, amin egy hintaló van. Akkor át kell menni a gyerekszobába, és megnézni, nem kandikál-e ki a hintaló alól egy másik cetli, amin egy másik rajz van, és így tovább – tehát a rajzok elvezetnek magához a „kincshez”, ami csokipénz vagy meglepetéstojás. Villu szerint a kincskereső nagyon szuper és nem is a díj, hanem az izgalmassága miatt. Hát így, ilyen hétköznapi izgalmak közepette mennek náluk a dolgok…

*A teljes cikk a linkre kattintva olvasható:
https://www.prae.hu/article/10714-villu-szerint-a-vilag-egy-no-problem-novel/

Az alábbi linkre kattintva megrendelhető: https://bookline.hu/product/home.action?_v=_&type=22&id=306469

Kommentek

ceklavitamin.jpgGumós, gyökeres zöldség és alma az alapanyaga ennek az egyszerűen elkészíthető nyers vitaminbombának, amit nassolnivalónak is fogyaszthatunk két étkezés között.

ceklavitamin1.jpgHozzávalók 2 személyre: 1 kisebb cékla, 1 répa, 1 alma hámozva, ízesítésként 1 kávéskanál méz, pár csepp citrom, ízlés szerint 1 csipet morzsolt majoránna.

Elkészítése: citromreszelőn lereszeljük a hozzávalókat, majd ízesítjük és azonnal fogyasszuk.

ceklavitamin2.jpg

Fotó: Szepesi Dóra

Kommentek

Kókusz kocka

kokuszkocka_kicsi.jpgÜnnepek és hétköznapok alkalmával közkedvelt ez a tortának is beillő sütemény. Régi, közismert recept, mindig beválik! 

Hozzávalók:

A tésztához: 40 dkg liszt, 1 sütőpor, 28 dkg cukor, 2 tojás, 1 vaníliás cukor, 3 evőkanál méz, 8 dkg margarin vagy más zsiradék, 2 dl tej. 

A mázhoz: 25 dkg porcukor, 25 dkg margarin, 3 evőkanál kakaó, 1,5 dl tej, 1/2 üveg rumaroma, 25 dkg kókuszreszelék. 

Elkészítése: A tészta hozzávalóit egy tálban alaposan elkeverjük, majd sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük, elegyengetjük, kb. 2 cm vastagon. 180 fokos hőmérsékleten 30 percig sütjük. 

Amíg sül, elkészítjük a mázat: A cukrot összekeverjük a kakaóval, és az olvasztott margarinba keverjük, a tejjel együtt felfőzzük. (Ízlés szerint kerülhet bele a rumaroma.) 

Amikor a sütemény megsült és kihűlt, kb. 3X3 cm kockákra vágjuk, majd megforgatjuk a csokimázban, ezután pedig a kókuszreszelékben, és egy tálcára rakjuk a kis süteményeket. 

Fotó: Szepesi Dóra

Kommentek

Az ünnepi túlevés következményeit enyhíti, ha napközben elkortyolunk 1-2 csésze forralt almalevet. Ilyenkor általában túl sok hús, tojás, sajt és sós, sült étel kerül az asztalra, nehéz nekik ellenállni, egy-egy lakoma után gyakran székrekedés és egyéb kellemetlen tünetek léphetnek fel. A makrobiotikus házipatika ajánlata szerint jót tesz ilyen esetekben a forralt almalé. Természetesen házilag készítjük el, feltételezve, hogy mindig van otthon alma. 

Elkészítése: 2-3 almát meghámozunk, a csutkáját kivesszük, és cikkekre vágva 1/2 liter vízben puhára főzzük. Amikor langyosra hűlt, botmixerrel pürésítjük. Ez egy kellemesen sűrű ital lesz, amiből egy csészényit felmelegítünk és kortyonként elfogyasztjuk. A kúrát 1-2 napig folytatjuk. Az evészetek alkalmával ezek után legyünk mértékletesek!

Kommentek

Két, Arany Jánosi korban lévő okos ember baráti beszélgetésébe belehallgatni nem mindennapi élmény. Csányi Vilmos etológus a köztudattal ellentétben nem csak a Kutyák, szőrös gyerekek népszerű könyv szerzője, számos szakmai publikációja mellett szépirodalmat is ír. Az Őszi kékélet történet konstrukció című könyvben beszélgetőtársa, egy barát, kolléga, Géczi János író, biológus, egyetemi docens.*  

Az Athenaeum Kiadó gondozásában megjelent beszélgetőkönyv intellektuális utazásra hív: két homo sapiens próbál átlépni az emberi megismerés korlátain.  A „bevezető fecsegés” után nyolc fejezet következik, életről és halálról, alkotásról és kudarcról, arról, amit megérthetünk és amit sohasem érthetünk meg. Mihez kezdenénk, ha holnaptól ezer évig élhetnénk? Hogyan ad értelmet az ember saját, pillanatnyi létének a földi élet végtelen folyamatában? De szót ejtenek olyan témákról is, mint például az utazás, a főzés, a kert, a barátság – ezekről is lebilincselően, sokoldalúan. Természetesen állattörténeteket is megosztanak, szóba kerül egy Zebulon nevű növényevő és levegőből lélegző hal, meg persze Csányi kutyái, Bukfenc, Jeromos, Janka, valamint Buborék és Dugó – Géczi János kutyái. Az etológus szerint a kutyák idővel elkezdenek beszélni és akkor többet megtudhatunk róluk, mert azt remélhetőleg ma már a közgondolkodás is elfogadja, hogy az állatok is gondolkodnak. Nem nyelvben, hanem képekben, mint az autisták legtöbbje. Fény derül arra is, hogy Csányi Vilmos utazásai alkalmával azért járja az állatkerteket, mert kíváncsi, hogy az adott kultúra miként fogadja az állatokat, hogyan különíti el őket, mennyire enged közel hozzájuk, illetve mennyire veszi tekintetbe az állatok saját igényeit. Nagyon tetszik, ahogyan a kertről nyilatkoznak: egy kert szemlélésekor az élet térben-időben zajló láncfolyamatát élhetjük át. Nyilvánvaló lesz, hogy csakis változás létezik, az állandó leépülés és felépülés, és azok pillanatai. Az ember élete is ilyen. Egy kertésznek ez a folyamat teljesen egyértelmű. Ha figyeljük a virágokat és a növényeket; a csíranövény eleinte még ki se bújt a magból, aztán kifejlődik és majd’ egy év, mire megjelenik rajta a virág. A kert egésze, szépsége egy év alatt úgy tárul föl, hogy közben el is múlik. Ezek után már meg sem lepődik az olvasó egy különös szemponton, miszerint a kertben a panoráma egyáltalán nem érdekli őket, mert a kert a növénystruktúrába való bezárkózást szolgálja, ahonnan nem is akarnak kilátni.

Beszélgetés közben a megszerzett tudásukra, az emlékezetükre hagyatkoznak, és egyetértenek abban, hogy a memóriával korunkban is törődni kellene. Milyen kár, hogy manapság az iskolában úgy gondolják, a memoriter valami szörnyű dolog! Pedig a memória ugyanúgy tréningre szorul, mint az izmok. A gondolkodási struktúrák nem sokat érnek, ha nincs tartalom, amivel kitöltsék őket. Az archaikus társadalmakban nem létezett írás, külső memóriatárolás, a közösség legfőbb kincsének az öregek memóriája bizonyult. Szellemesen ellamentálgatnak a könyvben még arról is, mi lenne, ha hosszan élnénk. Milyen érdekes lenne, például ha elmennénk a háromszáz éves Géczi bácsihoz és megnéznénk, éppen milyen verseket írt! Végezetül egy jó tanács még Csányi Vilmostól: öregségben olyan feladatokat érdemes találni, amelyek serkentenek, hogy foglalkozz velük. Számára a kert a feladat. Nem bírja elviselni, hogy az állatok, a növények szenvedjenek.

(*Szepesi Dóra könyvajánlója az Új Könyvpiac decemberi számában jelent meg)

A könyv az alábbi linkre kattintva megrendelhető: https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/memoar-eletrajz-interju/oszi-kek

Kommentek

karacsonyi-aprosutemenyek_kicsi.jpgAz édes és sós aprósütemények időtlen idők óta az ünnepek tartozékai. A hagyományos családi receptek mellett mindig újítunk is valamit a repertoáron. Most a mézesek és a diós hókifli mellett a mini almás és lekváros falatok elkészítését mutatjuk meg. 

Hozzávalók: A tésztához, egy tepsire: 60 dkg finom búzaliszt liszt, 1 csomag sütőpor, 15 dkg méz,  15 dkg margarin vagy vaj, 1,5 dl tej vagy szójatej és egy csipet só. Az ebből a mennyiségből készült nyers tésztát majd ketté fogjuk venni és kakaós tésztához annyi kakaót használunk fel, amennyitől szép kakaós színe lesz. Az almás tetejét sütés előtt egy felvert nyers tojással vagy simára kevert tejföllel kenjük meg.

A töltelékhez: Egyrészt szilvalekvárt használunk tölteléknek, másrészt almát. A szilvalekvár adott, az almát pedig készíthetjük úgy is, hogy lereszeljük, majd fahéjjal, cukorral vagy mézzel ízesítsük, és hogy ne legyen túl nedves, hanem egy kellemes masszát kapjunk, egy kis darált dióval és zsemlemorzsával keverjük. Ám nagyon finom lesz, ha csak természetes formában, kisebb, vékony szeletekre vágott almát teszünk a sütibe. 

Elkészítésük: A tészta alapanyagait összegyúrjuk, majd elfelezzük és az egyik részt kakaóval alaposan összegyúrjuk, hogy szép színe legyen. Külön fogunk a fehér illetve a barna tésztával dolgozni. Először a világos színűt nyújtjuk ki a gyúrótáblán (kb. 1/2 cm vastagra) és pogácsaszaggatóval korongokat szúrunk ki belőle,  a leeső maradékot összegyúrjuk, abból készül majd a korongok tetejére a rács. A korongokat megtöltjük az alma töltelékkel, rátesszük a rácsokat, ezeket a szélén rányomkodjuk az alsó tésztára, majd egy kiolajozott vagy sütőpapírral bélelt tepsire tesszük a sütiket, tetejüket felvert tojással vagy tejföllel megkenjük, és sütőben 190 fokon 1/4 órát sütjük,  utána 170 fokon még negyed órát. 

Közben elkészítjük a kakaós, szilvalekváros falatkákat is: Kinyújtjuk a tésztát, pogácsaszaggatóval kiszúrjuk a korongokat. Ezeknek a feléből a sütemények tetejére készítjük el a díszt, úgy, hogy a közepükbe csillag alakú kiszúróval lyukat vágunk (a kieső csillag formát külön kisütjük, vagy újra összegyúrjuk és felhasználjuk) és ezeket tesszük a lekvárral megkent korongok tetejére. Tepsibe téve a fenti javaslat szerint kisütjük. 

Fotó: Szepesi Dóra

Kommentek

Egy világpolgár vallomásai

holch-gabor-konyve.jpgKultúrsokk ellen olvasson Holch Gábort!*

Az Athenaeum kiadó magyarok külföldön sorozatában jelent meg Holch Gábor: Ez a város egy távoli bolygó című, sztorikkal, objektív tényekkel és szubjektív meglátásokkal teli könyve, amelyben arról vall, hogyan vált világpolgárrá több évtizednyi útkeresés után. 

Milyen a mindenhová és sehová sem tartozás tudatállapota? Hogyan tekint hazánkra az ázsiai metropoliszok fényévnyi távolából egy világpolgár?  Tizenhat éve él Kínában, foglalkozása interkulturális vezetési tanácsadó és coach, sanghaji otthonából és tucatnyi európai és ázsiai ország között ingázva végzi munkáját, közben pedig angol és magyar nyelvű könyveket, cikkeket ír, kelet-nyugati üzleti kapcsolatokról szakembereknek és szórakozni vágyóknak. Ez a könyv inkább az utóbbiaknak szól. A szerző már kisgyerekként megtapasztalta a külföld ízét, édesapja munkája révén családjuk néhány évig Bagdadban élt. Távoli tájak és kultúrák utáni vágya később sem szűnt. Tanulmányai lehetővé tették például, hogy diplomataként az ENSZ kötelékében dolgozzon, majd tolmács lett, főiskolai tanár, a HVG sanghaji tudósítója, egyetemi előadó és tréner, jelenleg multik menedzsereit segíti a kulturális határokon átívelő vezetői feladatok elvégzésében.

Számunkra idegen szokásokat, kultúrákat megismerni mindig nagy élmény, egyben megpróbáltatás, kultúrsokk is lehet, különösen, ha együtt kell működnünk. A könyv legérdekesebb fejezetei közé tartoznak az ázsiai kulturális szokásokról szóló részek. Egy cég terjeszkedésekor a vezetők meg kell hogy tanulják, hol milyen hozzáállás, viselkedés és szokások segítségével érhető el üzleti eredmény. Interkulturális menedzsmentnek hívják azt a szakterületet, amely a mindenki számára elfogadható megoldást célozza, és egyfajta hidat ver az egymással szemben álló kultúrák között. Egy olyan megjegyzés például, amely Magyarországon  a magabiztos ügybuzgóság jele – írja Holch Gábor, Japánban udvariatlanságnak számít, Kazahsztánban pedig teszetosza akadékoskodásnak tűnik a helyi kollégák szemében. De a vallási meggyőződés figyelmen kívül hagyása is nézeteltéréshez vezethet. Bali szigetén feltehetjük a kérdést, az őslakosok által reggelente az istenek számára a tengerbe szórt étel valóban szent rituálé, vagy azoknak a turistáknak van igazuk, akik szerint felelőtlen szemetelés? Az illő és illetlen viselkedés, a hétköznapi reakciók területén mutatkozó eltérésben éppen az a legfájdalmasabb, hogy gyakran a legszentebb meggyőződéseinkbe, legmélyebben tisztelt értékeinkbe taposnak bele. Az egymástól eltérő szokásvilágokra tett sértő megjegyzések, elszólások a kutatók szerint az agy amigdala néven ismert vészkapcsolóját ingerelve a fizikai támadáshoz rendkívül hasonló reakciót váltanak ki. Ilyenkor jön jól az önismeret és a tájékozottság a másik kultúráját illetően.

Az expat (külföldre áttelepült személy, az angol expatriate szóból), önéletrajzi vallomása távoli városok hétköznapjaiba, ünnepeibe és konfliktusaiba is bepillantást enged: kalandozó Ázsia-kutatók, egykori kínai vörösgárdisták, ötcsillagos hajszában élő üzletemberek, hindu vallásos ünnepre és hongkongi utcai tüntetésre készülődő városlakók testközeli történetein keresztül indulhat az utazás – térben és időben. Bár a könyv írója nem akar senkit meggyőzni a világpolgárság előnyeiről, élményei és tapasztalatai alapján lebilincselően összetett képet kaphat az az olvasó is, akinek nincs kedve két bőrönddel nekivágni a nagyvilágnak.

*(Szepesi Dóra recenziója az Új Könyvpiac decemberi számában jelent meg)

A könyv az alábbi linkre kattintva megrendelhető: https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/ez-a-varos-egy-tavoli-bolygo

 

Kommentek

Ki lakik a kulcslyukban?

Mikulás, angyalka, Jézuska, a gyerekek képzeletében valóságosak, mint ahogy a mesefigurák, a játékfigurák, sőt a fantáziájukban megszülető lények, képzeletbeli barátok is. A gyerekek az érzékfeletti világot valóságnak fogják fel, nyitottak a spiritualitásra. Egy nagyon érdekes, formabontó könyvet olvastam nemrég, interjút is készítettem írójával, Elekes Dórával, amit az alábbiakban megosztok. A könyvet közös olvasásra ajánlom, szülők, gyerekek együtt, remekül fognak szórakozni!

Néhány éve a Csimota Kiadó antológiájában olvastam egy mesét Dettikéről, és képzeletbeli barátjáról, Balambérről, aki a kulcslyukban lakik. Rögtön azt gondoltam, de szívesen olvasnám tovább! Nem is kellett sokáig várnom, és megjelent a Dettikéről és más istenekről című regény. Írója, Elekes Dóra elnyerte a HUBBY Magyar Gyerekkönyv Fórum Az Év Gyerekkönyve 2016 szerzői díját, majd 2018-ban az IBBY Honour Listjére is felkerült.

Az interjú az alábbi linkre kattintva olvasható:

http://www.barkaonline.hu/mentoov/6492-dettike-tarol- 

A könyv az alábbi linkre kattintva megrendelhető: http://csimota.hu/hu/konyv/dettikerol-es-mas-istenekrol/

Kommentek

süti beállítások módosítása