Vajon hogyan éltek a nők száz évvel ezelőtt?  Hogyan tekintettek a nők testére, és hogyan érezték magukat ők a saját testükben? Milyen volt a társadalomban elfoglalt helyzetük? Szécsi Noémi legújabb könyvében kamaszkortól időskorig kíséri végig a 19. század végén és a 20. század elején, egy paradigmaváltó időszakban élt nők életét. Arról a korról ír, amikor a nők társadalmi szerepének változása és a modern testtudatosság kialakulása jelentős változásokat hozott az addigi szemléletbe.

Szécsi Noémit kérdeztük*

Legújabb életmódtörténeti műve a 19-20. század fordulójára kalauzol, témája a szépség, egészség, termékenység és szexualitás. A könyv kamaszkortól időskorig mutatja be a test meghatározó szerepét a női sorsban az 1800-as évek végétől az 1900-as évek első évtizedéig.

- A kötetnek egyik legfontosabb forrását dr. Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő hagyatékában fellelhető századfordulós rendelési naplók képezik. Hogyan találtál rá a dokumentumokra? Mi volt bennük a legérdekesebb?

- Sokan írtak már Hugonnai Vilmáról, és rendszerint megemlítették a rendelési naplókat, bár rendszerint olyasmit, amiből a páciensei társadalmi összetétele leszűrhető. Az eseteket önmagukban még nem elemezték. Tudtam, hogy a könyvek az Orvostörténeti Múzeum Levéltárában találhatóak. Sok más mellett, nagyon érdekes volt látni, hogy az akkor orvosnőként az országban egyedül működő Hugonnai Vilmához többségben nők fordultak. A doktornő sokszor foglalkozott várandós nőkkel, bábákkal együttműködve szüléseket kísért, és gyakran nem csupán testi, de pszichés problémákkal is fordultak hozzá vagy a szexuális élet zavarai miatt mentek orvoshoz, és kértek tőle tanácsot.

- Számomra szimpatikus, ahogyan Hugonnai Vilma a szegényektől nem kér pénzt a vizsgálatért és olcsóbb gyógymódokkal kúrálja őket. Az is nagyon érdekes, ahogyan megjelennek a kor áramlatai az egészségügyben, például a vegetáriánizmus, a vízkúra, a fürdőkúra valamint az öltözködés terén a reformruha…

- Hugonnai Vilma egyrészt takarékoskodásból, másrészt tudományos kíváncsiságból lett vegetáriánus az egyetemi évei alatt. Olyan jól érezte magát, hogy később mint orvos gyógymódként is alkalmazta a növényi étrendet több különféle betegségre is. A vegetáriánus étkezés fogalma a 19. századtól kezdett terjedni, sokszor fürdőkúrák része volt, de mikor éppen divatos lett volna, jött az első világháború és azalatt meg azután inkább kényszer lett a hústalan étkezés. A reformruha egyszerűen olyan ruha volt, amely nem igényelt fűzést, a test természetes alakját követte. Sokan kardoskodtak ugyanis amellett, hogy a szoros fűző viselete egészségtelen, összenyomja a belső szerveket. Káros talán leginkább azért volt, mert korlátozta a nők mozgásszabadságát. Bár az alakformálás szempontjából is volt szerepe, viselete passzívabb létezésre, a dekoráció funkciójára korlátozta a nőket. Talán éppen ezért álltak ki a reformruháért az akkor szerveződő feministák is, a Feministák Egyesülete ugyanis 1904-ben alakult meg.

- Emlékszem Kertész Erzsébet Vilma doktorasszony című könyvére. Úgy tűnik, a téma most is időszerű, nemrég jelent meg a Hugonnai Vilma-képeskönyv, kislányok számára. Hogy tetszik ez a feldolgozás?

- Nagyon jó kezdeményezésnek tartom, egyébként a szerző, Kertész Edina elkötelezte magát a női sorsok gyermekkönyves feldolgozása mellett, azóta újabb kötet jelent meg egy másik hősnővel. Ugyanakkor nagyon várom, hogy egyszer elkészüljön egy életrajz is Hugonnai Vilmáról, ha már regény és mesekönyv is született az életéről bőven.

- A könyvben kifejtett témák – szépség, egészség, termékenység és szexualitás – mindig aktuálisak. Persze van változás, korunkban a testkultusz hangsúlyos, a fiatalság a legnagyobb érték… mi a véleményed erről?

- Az ifjúság kultusza a 20. század második felétől erősödött fel, és persze nem csupán a külsőségek és a test kapcsán, hanem a kultúrában is. A fiatalságnak megvolt az értéke a múlt századfordulón is, különösen a házassági piacon és persze a nők kapcsán. Hiszen a középosztálybeli nő számára a szép és fiatal test volt az a tőke, amiből a legtöbbet kellett kihoznia egy megfelelő státuszú és anyagi helyzetű férj révén. A középosztálybeli nők ugyanis nem dolgoztak, nem is dolgozhattak, a férj jelentette gazdasági létalapjukat. Akkor egy nő már huszas évei közepétől vénlánynak számított. Ma már nincs ilyen fogalom, a nők gyakorta 30-40 évesen kötik első házasságukat, de azért a fiatal vagy fiatalos test nyilván örökre a vágy egyik legfontosabb tárgya az emberiség számára.

- Ebből a könyvből megtudhatunk arról is sok mindent, hogy milyen örökséggel kell szembenéznünk. Fény derül rá, hogyan tekintettek abban az időben a nők testére, és hogyan érezték magukat ők a saját testükben. Az utóbbi években előtérbe kerültek olyan kérdések, amikről eddig nemigen esett szó: az érzelmi, fizikai bántalmazás okozása és elszenvedése, ezek generációkon átívelő hatásait pszichológusok, terapeuták boncolgatják: vajon átfordítható az örökölt sors traumája poszt-traumás növekedésbe? Hogy látod ezt a kérdést?

- Őszintén szólva nem mélyültem el ebben a témában.

- A könyvet olvasva feltűnt, hogy Hugonnai Vilma is negyvenévesen szülte a legkisebb gyerekét; te éppen a könyv írása közben voltál várandós. Hogyan hatott ez a munkára?

- Ez bizonyára sokat segített az anyaságról szóló fejezet megírásában, hiszen közelebbről láttam a szempontokat. Egy negyvenes várandós nőnek ma rengeteg szűrővizsgálaton kell részt vennie, akkoriban ez a perspektíva nem létezett, és az orvostudomány sem állt olyan szinten, hogy a születés előtt bármit megtudjanak a magzatról. Magát a terhességet is csupán a magzat megmozdulása után, a 4-5. hónap körül tudták biztosra venni, terhesgondozásra nem jártak a nők, akkor fordultak orvoshoz, ha vérzést vagy a magzatmozgás lanyhulását tapasztalták vagy esetleg közvetlenül szülés előtt, hogy az orvos vagy bába esetleg megmondja a szülés valószínű időpontját.

- A legutóbb egy interjúban azt mondtad, lehetséges, hogy nem írsz már szépirodalmat, inkább kultúrtörténettel foglalkozol. Mit tudhatunk a következő könyvről?

- Most nem írok könyvet. Vannak ugyan távoli terveim, de egyelőre még lehetőségem sem lenne írni, amíg a most tízhónapos kisfiam bölcsődébe nem megy. Az elmúlt évek kultúrharca bennem úgy csapódott le, hogy hagyom a szépirodalmat tőlem távolra sodródni, de a nőtörténet feltárását továbbra is fontos ügynek tartom. Viszont igazából valami egész mást szeretnék elkezdeni a közeljövőben, remélem, sikerülni fog.

Szepesi Dóra

*Interjúm az Új Könyvpiac decemberi számában jelent meg

A könyv a következő linkre kattintva megrendelhető:

https://www.libri.hu/konyv/szecsi_noemi.lanyok-es-asszonyok-aranykonyve.html