Interjú Szécsi Noémivel*
A regényeidhez tartozó kutatómunka során kultúrtörténeti érdekességekre bukkantál, amelyek persze nem mind fértek bele a regényeidbe. Halcsontos Fűző című blogodon, amely 2013 novemberében indult, a 19. század magánéletéből olvashatunk kuriózumokat. Emlékszem a Nyughatatlanok című regényedre, amelyben a szabadságharc emigránsainak életébe pillanthattunk bele és melléktémaként olvashattunk szülésről is. Ez az a kor, amikor a bábát felváltja a férfi orvos. A nőgyógyász, kontra bába-kérdés miért olyan érdekes az 1850-es években?
A 19. század második felében ez az orvostudomány fejlődése miatt válik érdekessé, hiszen az orvosok ekkor már nőgyógyászati műtétek sorával „kísérleteznek”. Ezek még sokszor valóban embereken végzett kísérletek, de néha már emberi életeket mentenek meg. Míg korábban csak akkor hívtak orvost egy szülő nőhöz, ha nagy baj volt, az orvosok fokozatosan a szakértelem képviselői lettek, míg a bábák a babonás kuruzslók szerepébe kerültek, a 20. század elején már elengedhetetlen volt az orvos jelenléte, legalább utólagos „szakmai ellenőrként”. Konkrétan az 1850-es évek persze Semmelweis felfedezése miatt is fontos: a szülészeteken bevezetett fertőtlenítő kézmosás szokása évtizedek alatt gyökerezett meg igazán, de a gyermekágyi láz a század végére szinte eltűnt a szüléshez köthető halálozási okok közül.
A XIX. században a biológia sokkal jobban meghatározta egy nő életét, mint manapság. Miért?
Mert akkor semmilyen módon nem tudott kontrollt gyakorolni a termékenységére, sem ellene, sem érte nem tehetett túl sok mindent, százszázalékosan ki volt szolgáltatva a saját testének. Annyi gyereket kellett kihordania, ahányszor teherbe esett, ha pedig nem esett teherbe, megbélyegezték, hogy nem tudja női küldetését teljesíteni, de persze akkor is megvetették, ha házasságon kívül szült, a törvénytelen gyerek társadalmi hátránnyal indult. Sztereotípiák persze ma is léteznek az anyaság kapcsán (mikor szüljenek nők, hányat szüljenek, maradhatnak-e gyerektelenek, ha úgy döntenek) azért vannak lehetőségek, amelyek segítségével esetleg meghozhatnak bizonyos döntéseket.
A Halcsontos fűző előtt már 2002-2003 között is írtál blogot, amelynek bejegyzései A kismama naplója és A baba memoárja címmel jelentek meg. Ez kb. 10 évvel ezelőtt volt, az akkori időszakhoz képest is változhatott a helyzet, a témához való hozzáállásunk, hát még a XIX. századhoz képest! Mi az, ami a legmeglepőbb, amit ma el sem tudnánk képzelni?
A számomra legsajátosabb dolog, hogy a nők végrendelkeztek szülés előtt, vagy legalábbis számoltak azzal, hogy nem élik túl. Bár ha van valami, ami most sokkol, az egy jelenkori esemény: a Lengyelországban az abortuszok kapcsán tervezett megszorítás kapcsán az embernek az a benyomása támad, hogy hiába telt el 150 év. A tapasztalat az bizonyítja, hogy a nők tényleg mindig szembeszegültek a tiltásokkal a testüket illetően, és mindig megtalálják – a mégoly veszélyes – kiskapukat, de biztos vagyok benne, hogy az abortuszjog megtagadása akkor is jogfosztás, ha ez egy iszonyú kényes és bonyolult vallási-politikai-erkölcsi dilemma.
A Halcsontos fűző nyomán jött létre a Géra Eleonóra történésszel közösen írott nagysikerű köteted, A budapesti úrinő magánélete (1860-1914). Ebben a kötetben is esik szó (sok egyéb mellett) terhességről, szülésről. Tervezitek ennek a folytatását?
Már dolgozunk a folytatáson, ami az 1914-től, a második világháborút megelőző időszakig vezeti az olvasót a budapesti nők életmódjának történetében. Az előző kötetben az az út volt érdekes, ami a nőket felkészítette arra az "emancipációs robbanásra”, ami az első világháború során valamint az 1920-as években következik be: a nők oktatásban, munkában, politikában való részvétele nem kuriózum többé, radikálisan változnak a női szerepek, akár az anyasághoz való viszony is, ugyanakkor persze erős ellenállást is megtapasztaltak, és új életformájukban új problémákkal kellett szembesülniük.
Hogyan állítottad össze az előadást az Olvasás Éjszakájára?
Szeretnék olyan részleteket elmesélni, amelyek terjedelmi okok miatt nem kerültek be a kötetbe, vagy mert azóta találtam rájuk, hiszen folyamatosan kutakodom új részletek után. Mivel elsősorban író vagyok, szeretném megjeleníteni azt a lelkiállapotot, gondolkodást és beszédmódot, ami a 19. századi embereket jellemezte a gyermek iránti vágyat illetően. Egy rövid előadásban persze nehéz, de igyekszem jó képekkel, érdekes idézetekkel és izgalmas történetekkel szolgálni a nekem szabott időben.
Min dolgozol most? Írsz újabb regényt? Mit tudhatunk a témájáról?
Most éppen Finnországban jártam, egy alkotóházban tölthettem a szeptembert, ahol egy mókuson kívül nem volt más társaságom, így nagy előrelépéseket tettem az új regényben. A regény témájáról nem szeretnék elárulni semmit, legfeljebb annyit, hogy nem a szokásos módon lesz történelmi témájú, a szálak a jelenbe nyúlnak majd.
Szepesi Dóra
* Az interjú megjelenési helye. http://azolvasasejszakaja.hu/interjuk-2016
Legyen vagy ne legyen? – Fogamzásgátlás, gyermek utáni vágy, várandósság a XIX. században
2016.12.06. 05:30
A bejegyzés trackback címe:
https://makronauta.blog.hu/api/trackback/id/tr5911915879
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Kommentek