Beszélnek a láthatatlan mezők

Energiamezők mozgásairól, kapcsolódásairól, emberi energiaterek kölcsönhatásáról szól Hodnik Ildikó könyve, amelyben kutatómunkája eredményeit összegezte. A kötetet az Auradinamika tankönyveként is emlegetik, a nagy sikerre való tekintettel másodszor jelenik meg.

- „Tudományos magyarázatot és sok segítséget nyújt minden érdeklődőnek!” „A legnagyszerűbb összefoglalást a manipulátorokról, szektákról és aurafolyamatokról itt olvastam.” Az olvasói vélemények is jelzik, hogy átfogó, hiánypótló könyvet írt, amihez bőséges irodalomjegyzék is tartozik. Miért kezdett el a témával foglalkozni?

- Kíváncsi ember vagyok. Szerintem kérdezni kötelező, kétkedni ajánlott, gondolkodni élvezet, álmodozni jutalom. A lélek teste mindezt egyszerre megadta! Hogy belekezdtem, annak egyik oka a rendszerváltás idején beáradó ezoterikus, spirituális tematika volt, új világ tárult fel, ami irodalom- és történelemtanárként és újságíróként is rendkívül érdekelt. Többet akartam tudni róla egy huszonéveim végén megtapasztalt halálközeli élmény miatt is. Az érzékeny, színes emberi aura lett a célpontom, amiről már Pitagorasz is beszélt, misztikusok jelenítették meg szent ábráikon, és amit szinte mindenki érzékel, csak többnyire nem tudatosan. Könyvkiadás nem volt a tervben, magamnak kerestem világmagyarázatot. Gyűjtögetni kezdtem a kirakós darabjait a mitológia, művészet, spirituális iskolák, természet- és társadalomtudomány területeiről, és láttam, hogy bár az ember világban való helyéről minden tudás egybecseng, mégsincs egységes fogalmi nyelv. Ki akartam alakítani egyet, megismerni a nagy rendet az egészben, összepárosítva, ami összetartozik. Eközben létrejött egy ihletett szellemi vezetettség állapot, ami kitágította a gondolkodás és érzékelés határait. Tréfásan azt mondanám, ez a legjobb ingyendrog a földön. Végül egy enciklopédiaszerű mű született, ami már nem fért el az íróasztalfiókban.

- Tulajdonképpen egész életünkben az érdekel minket, hogy miért élünk és hogy hogyan kell élni. Az érzékfeletti világ további távlatokat ad ezekhez a kérdésekhez. A transzcendencia mindig alapvető igénye volt az embernek. Mivel manapság olyan sokféle spirituális módszerből válogathatunk, annyi tanítóval találkozhatunk, el is bizonytalanít, melyik utat válasszuk. Mi adhat támpontot a keresőnek?

- Sajnos manapság a spirituális életgyakorlat kikerült a hétköznapokból, de a lélek szeretné visszahozni, és keresgél. Helyesen, mert a spiritualitás értékes pszichológiai vagyon, kutatásokkal bizonyított, hogy a spirituális szemlélet, mint az elkötelezett hitgyakorlat is, egészségvédő, és akik így élnek, harmonikusabb érzelmi kapcsolatokat tartanak fenn. A transzcendens megismerésében az út vége ugyanaz, még ha odavezető ösvény ezer is van. A módszerek kiválasztásához leghasznosabbnak az olyan integrált szemléletű iskolák tűnnek nekem, amelyekben a szemlélet sok nézőpontú, nyitott, lelkes, de tárgyilagos.

- A könyvben csupa olyan dologról van szó, ami az embert izgatja, például szerelem, élet, halál. Ezek kívül szó esik a mester-tanítvány, a gyógyító-páciens viszonyról, de a gyógyító felelősségéről is. Nagyon tetszik, hogy a veszélyekre is felhívja a figyelmet…

- Szeretetkapcsolataink meghatározzák az egymáshoz való viszonyainkat, különösen az anyával való ad életre szóló mintát, mert az a legelső. A halál pedig az utolsó átjáró, amin mindenki átlép, kiskapu nincs. Két ember kapcsolata miniatűr univerzum, és engem az is lenyűgöz, hogy festmények, irodalmi alkotások milyen tökéletesen visszaadják a lezajló aurafolyamatokat. A Jane Eyre férfi hőse például pontosan leírja két szerelmes láthatatlan energiaszálait, amelyek elszakadásakor fájdalmasan vérzik az elhagyott szív.

Ahogy a szerelemben, a mester-tanítvány, gyógyító-páciens viszonyokban is mindkét félnek felelőssége van. A mester, a gyógyító nem sértődhet meg, ha rákérdezünk szakmai hátterére, hol szerezte tudását, ki felügyeli a munkáját. Ha egy vezető kizárólagosságot követel, ha nem önállóságra inspirál, ha nem zavarja az elvakult rajongás, ha visszaél a hozzá forduló testi vagy lelki kiszolgáltatottságával, sebesen meneküljünk. Felnőttként körültekintően kell eldöntenünk, miben veszünk részt, némi távolságtartás és józanság nagyon is hasznos. Ez egyébként minden szellemi áramlatra vonatkozik, lehet az vallási, politikai vagy más, mert jelenleg is vannak nézetrendszerek a világban, amelyek súlyosan torzítják az emberek szemléletét, és akár fékevesztett pusztításra is ösztönöznek.

- A második részben tömeges hatásokról ír, mint például a művészet, a hitélet, a sztárkultusz...

- Tágul a világunk, és eközben minden szempontból határátlépés zajlik, kultúrák és hatások keverednek. Az egyének életében, sőt az őket övező érzékeny erőterekben is látjuk ezt, de olykor az énhatárok bizonytalansága nem nyitottabbá, hanem védtelenebbé tesz. A katartikus, művészettel, gyógyulással, istenélménnyel összefüggő hatások segíthetnek rendeződni és újraépülni, míg az olyanok, mint a vakhit, a hisztérikus hangulatkeltés vagy a lincsmámor, rombolnak. Utóbbiak még a tömegeket elérő internetes, virtuális térben is rendkívül kártékonyak lehetnek, mert a kimondott, leírt szó valóságot teremt, és idővel létrejön, amit kivetít.

- A különböző lelki mozgások – hangulat, érzelmi viharok, indulatok – sokszor módosítják mindennapjaink minőségét. Az önismeret, az önnevelés a legfontosabb stúdium lehetne az ember számára. Mit gondol, mit tehetnénk azért, hogy könnyebben tudjunk együtt, egymás mellett élni az emberi közösségekben?

- Ha az emberiség múltjára pillantunk, azt tapasztaljuk, hogy a nagy életvezetési igazságok egyszerűek és maradandóak. Jóindulatú figyelemmel fordulj az élőlények felé, jobbíts a világon, de ha nem tudsz, legalább ne árts. Az évezredes titkot persze ismerjük is, csak éppen a megvalósításba szokott beletörni a bicskánk. Szeretnénk jobb emberek lenni, csak nem mindenki tudja, hogyan ne ártson magának és másnak. Az embert sokszor elragadják múló indulatai és érzelmei, pedig nem azonos velük, és ha nem akar ezeknek kiszolgáltatva lenni, kell az önismereti munka. Ha szükséges, még a szakemberrel végzett terápia is. A szenvedést többnyire így sem tudjuk megúszni, de bónusz, hogy legalább érlelődhetünk kínlódás közben.. Szerencsére minden fő tanítás vallja, hogy az emberben ott rejlik a jó fénylő magja, ami át tud sejleni a legszennyezettebb burkokon is. Ha azon dolgozunk, hogy tisztább és ragyogóbb legyen, a világ jobb hely lesz utánunk, mint előttünk volt.

- A könyvben az erőterek láthatatlan világának hatásmechanizmusát aurák, csakrák rendszeréről készült kifejező, magyarázó színes ábrák segíthetnek jobban megérteni. Ezek nyilván szimbolikusak. Beszélne az ábrákról?

- Ezeket én rajzoltam, puszta szenvedélyből, és mivel nem vagyok képzőművész, anatómiai pontosságot nem is ígérek. A képek vázlatszerűen mutatják be az aurajelenségeket, de feltétlenül fel akartam idézni a színek, formák, fények, energiák és mintázatok fantasztikus hálózatának magával ragadó hangulatát is.

- Úgy tudom, készül egy második könyv is. Mit tudhatunk erről?

- Gyűjtőmunkát folytatok egyelőre. Olyan témák izgatnak, mint a Vízöntő korszakváltás várható ellencsapásai, Magyarország gyógyító erőforrásai, de az is, hogyan küzdhetünk a családokon belüli generációs átkokkal, vagy hogy a hétköznapok kihívásai közt miként valósítható meg a tudatos, a környezetünkért felelősséget vállaló spirituális életgyakorlat.

*(Szepesi Dóra interjúja Hodnik Ildikóval a Könyvjelző 2015 áprilisi számából)