Ezzel a bejegyzéssel szeretnénk minden kedves Olvasónknak boldog karácsonyt kívánni
Angyalokból írta a szakdolgozatát, a képzőművészetben található angyalábrázolásokat elemezte Martin Keizer holland művészeti terapeuta.
Martin hosszú évek óta él és dolgozik Magyarországon, főként waldorfpedagógiai körökben ismerik. Munkája a művészeti terápia, amelyben maga az alkotó folyamat hat - formarajz, agyagozás és festés segítségével - a test-lélek-szellem egyensúlyára.
- Azt gondolnánk, hogy az angyal kifejezetten a keresztény kultúrkör szimbólumrendszeréhez tartozik.
- Pedig nem. A művészettörténeti emlékek szerint angyalábrázolás minden kultúrában volt. Archetípusa spontán előfordul kelettől nyugatig: japán tusrajzon, török miniatúrán, indiai akvarellen, és ábrázoltak angyalt az egyiptomi, a mongol, a hellenisztikus kultúrában is. Mindegyiken feltűnik, hogy szárnyas lényként ábrázolták őket, amelyben a fölfelé nyitottság, a földtől való szabadság, a sugárzás, az anyagtalan minőség a lényeg.
- Miért az angyalokból írtad a szakdolgozatodat? Hogyan indult a téma?
- A művészeti terapeuta képzésen feladatként kézábrázolásokat tanulmányoztam londoni múzeumokban, ahol minden kultúra megtalálható. Nekem túl soknak tűnt ez az egész, és elkezdtem koncentrálni az angyalok kéztartására. Teljesen természetesek az angyalábrázolások a görög, a korai keresztény, a reneszánsz művészetben, a barokkban, utána meg eltűnnek. A rokokót követő realizmus és a romantika időszakában a fizikális világ, a tájkép, a csendélet lett a legfontosabb. Miután már nem volt angyal, az emberábrázolásokban figyeltem a kezeket, és majdnem viccből kerestem, van-e valami angyali bennük. Észrevettem, hogy a kisujjak sokszor egy kicsit fölfelé állnak, nyitottan, mintha az emberben valami még jelezné, hogy nem teljesen földi lény. Kerestem az angyalokat, és ebben a kicsi jelben találtam meg. Utána már ennyire sem foglalkoztak a művészek az angyali minőséggel. Kivéve néhányan, például William Blake, aki imaginatív akvarelleket festett, később meg Chagall, de utána alig, és a mai napig nem ábrázolják az érzékfeletti lényeket. Vagy nagyon ezoterikus módon, amelyen látható, hogy a reneszánsz alapján a régi formákat használják, embertestű, izmos, szárnyas lényeket. Csak az antropozófus szellemiségű alkotóknál találunk stilizáltabb és absztraktabb ábrázolásokat, fényben és színben inkább, mint testben. Ezek az alkotások olyan természetűek, mint a szivárvány, ami nem a fizikális világban van, bár nagyon közel jön. Kell hozzá víz, fény, por a levegőben, ami megtöri a fényt, és színekre bontja. A fény is inkább kozmikus jelenség, mint földi. Jó irány, amikor fényből és színekből lesznek képek, mert így a láthatatlan világ jelenhet meg. A munka során érdekelni kezdett, hogyan alkalmazhatnám az angyaltémát fóbiák és félelmek feloldására a terápiában. Témavezetőnek találtam egy Rilke verset, az Angyaldalokból az elsőt. Arról szól, hogy az embernek is, az angyalnak is a saját területén kell működnie, hogy egészséges legyen a kapcsolatuk. Az angyalt nem láncolhatja magához az ember, mert akkor az angyal elveszíti saját minőségét, hiszen nem tud inkarnálódni. Ő a mozgásban létezhet csak, így közvetíthet érzékfeletti és fizikai világ között. A szakdolgozat címe az lett, hogy Az angyal keresése, amelyben a terápia lépéseit kapcsoltam össze az angyal működésével. Szénrajzokat készítettem a vershez, és további példákat hoztam a művészettörténetből.
- Adventkor agyagból formáztatok angyalszobrot, csoport foglalkozáson.
- Az adventi időszak Gábriel arkangyal, a hírhozó időszaka, ilyenkor ráhangolódva foglalkozhatunk a láthatatlan világgal. Hiszen akár a hírhozó híre, a szavak is láthatatlanok, mégis léteznek, nem? Szóval próbáltuk megragadni az agyagban lévő mozgékonyságot, másrészt a lentről fölfelé irányuló könnyűséget. Az angyal minősége, tulajdonságai - könnyűség, nyitottság, fény -, bármilyen művészeti gyakorlatban, más technikában is kereshető. Nem az angyalt ábrázoljuk, hanem azt, amit tudunk róla.
- Tulajdonképpen mit tudhatunk az angyalokról, amikor mindenkinek annyira más élménye, tudása van róluk és ahány ember, annyiféle megfogalmazás? Másrészt meg, az embereknek szükségük van a fizikális bizonyítékokra.
- Igen, általában úgy gondolunk rájuk, mintha a fizikai világban lennének. Ez pedig az ellentét maga. Nem lehet! Éppen az angyalok lennének a láthatatlan bizonyíték az érzékfeletti világ létezésére. De hogy ezt tudatosan kezeljük, ahhoz nagy belső biztonság kell, ami nekünk már szinte teljesen eltűnt, mert kevésbé foglalkozunk a belső világgal. Leginkább csak a külvilág felé fordulunk, afelé, amit szeretünk, vagy ami vonz benne. S a világ nem annyira vonzó. A mikrokozmoszban, érzelmi szinten tudnánk csatlakozni az angyalokhoz, ott találjuk őket, ott van a kapu. De amint kilép az ember a saját világából, már nem tudatos, és élményeit bárhogyan interpretálhatja. Az a baj. Mert az angyal-élmény mindenkinél úgyis más, szubjektív, nem semleges. Az angyal mindenkinek másképpen reagál, mert más életet élünk. Nekem ilyen az angyal, neked meg olyan, - de ez nem az angyalokról szól, hanem rólunk. Az objektivitásban viszont mindenki számára ugyanaz a minőség. Az elmúlt száz évben a szellemi világgal intenzívebb lett a kapcsolatunk, és erre lassan rá is ébredünk, ebben a folyamatban vagyunk. Ám az élmények interpretálása még nem könnyű, mert igazán tudatosan kellene foglalkozni a témával. Rudolf Steiner ezzel kapcsolatban három minőségről beszél: 1. az emberek között, egymás iránt mélyebb együttműködésre van szükség, 2. teljes spirituális, vallási szabadság kell, és 3. a világ szellemi működésébe való betekintés szükséges. Steiner szerint az angyaloknál háromféle feladatkört különböztethetünk meg: az őrangyal őrzi a szellemi világot, és feladata hogy a földön is legyen tiszta számunkra a szellemi világról alkotott képünk. A védőangyal - inkább az embernek segít, és segít az emberek között is bizonyos kapcsolatot teremteni. A vallásszabadság a hírhozó angyal feladata, hogy ami ott, a spirituális világban van, annak itt, a földön is lennie kell. Példa erre a kereszténységben, amikor Gábriel hozza a Megváltó születéséről a hírt, ami azt jelenti, hogy világunkat a magasabb világokkal való kapcsolata révén lehet megérteni. Tehát a feladatkörök szerint az egyik ott működik, és ide is kihat, a másik itt, közöttünk működik, és a harmadik a mozgás, a közvetítő az egészben. Szerintem az a lényeg, hogy nem kell direkt keresni, hol érzem az angyalt, hanem, amikor ezekkel a területekkel foglalkozunk, érezni fogjuk az angyalokat. Amennyiben emberi szinten foglalkozunk ezekkel a minőségekkel, ugyanazon a területen tevékenykedünk, mint az angyal. Létrejön a találkozási felület, és érzünk valami működést, ha odafigyelünk. Ezt tanulni, gyakorolni kell.
- Hogyan?
- Az elfogulatlan természet megfigyelés lehet az egyik módszer. Ne azt elemezzük, milyen kémiai anyagokból áll össze például egy muskátli, hanem, hogy mi sugárzik belőle. Amikor festünk, ne a formában próbáljuk megragadni a modellt, hanem színekben, saját érzésünkben. És ekkor mögötte megjelennek magasabb szintű ideák, - mondhatni, a szellemi világból -, mint a szépség, a jóság és a valóság.
- Már jóval karácsony előtt, minden tele van angyallal, a kirakatok, az üdvözlőlapok, a reklámok - és mégis, vajon tudjuk-e hogy micsoda az ünnep, tudunk-e vele úgy bánni, ahogy kell? Eljön a nagy karácsonyi hangulat, és a kozmikus történés mindenkit magával ragad…
- Télen a láthatatlan, spirituális világ aktívabb, jobban tudunk kapcsolódni hozzá, mint nyáron. Érdekes, hogy éppen ilyenkor van karácsony! Alszik a természet, mégis valami új születik, újra indul decemberben. A karácsonyi történet szerint megszületik a kis Jézuska, és angyalok vannak körülötte, ahogyan ő nagyon finoman, a kozmikus világból indul, és ide érkezik, de még nagyon jelen van az angyalvilágban is. Ez a hangulat. Ebben a ráhangolt időszakban az angyalok várják, hogy aktívak legyünk, és akkor a karácsonyi születésben együtt lehetünk újra.
- A karácsonyi kisded azt is eszünkbe juttatja, honnan jöttünk. Meg azt is, hogy a kisgyerekek még milyen közel vannak a szellemi világhoz, hiszen olyanok, mint az angyalkák.
- A gyerekeknél ez a természetes. A tiszta érzékenység, a tiszta látás még megvan, bár hamar eltűnik, mert nem „edzik”. Tőlük ez a világ még egyáltalán nincs távol, mert ők még szinte lebegnek a két világ között, mint az angyalok. Ezért ők még majdnem ugyanabban a világban élnek, csak testben. Nagyon finom, áttetsző határ húzódik közöttük. Felnőttként érezhetjük, hogy a gyermek egy kis angyalka, mert még tiszta. Sugárzik belőle a kozmikus, spirituális fényesség, az öröm, a szépség, a spontaneitás.
- A bibliai történetekben karácsonykor sok az angyali közreműködés.
- Nézzük az angyali üdvözletet, Mária és Gabriel találkozását, mint adventi témát. Az angyal által jelenik meg a karácsony. Jézus születésekor megjelennek az angyali seregek, és dicsőítik. Ebből is látszik, hogy ez egy abszolút angyal világban működő ünnep. Az új születése inkább az angyalvilágban történik, és bennünk ez úgy jelenik meg, hogy a befelé fordult sötétségben egyszer csak megszületik a fény. A Kisjézus a fényforrás, a szeretet- és fény forrása, ez az ünnep. A természet és a láthatatlan világ között, az angyalok közvetítenek. Jézus egész életét végigkísérik az angyalok. Születésekor ott vannak a pásztorok mellett, később is van szerepük. Angyal mondja Józsefnek, hogy meneküljenek Egyiptomba, mert Heródes megöleti a kisdedeket. És a visszautazás időpontját is álomszerű állapotban egy angyaltól tudja meg József. Jézus fiatalkori történetei nincsenek leírva, de az élete végén, amikor egyedül van a Gecsemáni kertben, látható, hogy az ő életét is vezetik az angyalok. Ez a vezetés az embernél is lehetséges, amikor ki tudjuk magunkat nyitni az angyalok irányába. Életünk jelentősebb eseményeinél kapunk segítséget, sugallatot, de ehhez nekünk is aktívan figyelnünk kell. Nem elég passzívan várni, hogy valami majd csak vezetni fog.
- Hogyan segíthetjük ezt az aktív figyelmet? Hogyan teremthetünk például olyan, emelkedettebb karácsonyi élményt, amelyben nem a vásárlás, a fárasztó készülődés dominál?
- Lépjünk ki egy kicsit a matériából, és megtapasztaljuk, hogy más formában is lehet ajándékozni, nem kell vásárolni ajándékot. Lehet együtt lenni, jó hangulatban, az is ajándék. Kipihenten, jókedvvel, örömmel együtt készülni, tevékenykedni, egy jó közös programot szervezni, az is ajándék. Persze az ajándéktárgyak beszerzése, az ezzel való foglalatosság nem rossz dolog. Ám a következmény nem teljesen karácsonyi, mert csak fáradt lesz az ember attól, ha túl sokat foglalkozik az anyagi világgal. Amikor ebből ki tudunk lépni, és egymással foglalkozunk, mint ajándék, akkor tényleg a készülés folyamata lesz maga az ajándék. Szociális szinten az emberi kapcsolatok válnak ünneppé, amit a családban vagy a baráti körben élünk meg. Ha ez jól alakul, akkor az ember jobban meg tud érkezni az ünnepbe, és egymáshoz is.
- Minden ünnepre készülünk valahogy, praktikusan, lelkileg meg szellemiekben.
- Így van. Megyünk templomba, végzünk spirituális gyakorlatokat, vagy csak ráhangolódunk a történésekre. Miről szól az életünk november-decemberben? Nem is elsősorban a Bibliával fontos foglalkoznunk, hanem a saját életünkkel, hogy hol tartok, miben vagyok, most tél van, mit bírok, mit keresek, mit szeretnék, mi hiányzik? Ha ezzel foglalkozunk, akkor könnyebben elfogadjuk a másiknak a keresését, nyugtalanságát, nehézségeit is, és így együtt tudunk ráhangolódni a karácsonyi együttlétre. Bár nem föltétlenül szükséges együtt lennünk, egyedüllétben azért még létezhet a másik ember, a távolság ellenére is. A külső hatásoktól is kapunk valamit, de ami belülről jön, az sokkal gazdagítóbb, tágasabb érzés. Ebben a hangulatban az ember nem is gondol arra, hogy éhes vagy fáradt, hanem marad egy felhangoltabb állapotban, amikor direktebben meg tudja ragadni például, mi is az a karácsony, és megérzi a földi-spirituális egyensúlyt.
(Martin Keizerrel Szepesi Dóra beszélgetett, az illusztrációk Martin Keizer munkái)
Kommentek