könyvajánló

Címkék

adukibab (1) agar agar (2) ajándék ötletek (1) akupunktúra (1) alga (2) algalap (6) algériai saláta (1) allergének (3) allergia (5) alma (3) almakompót (1) angyal (1) angyalok (1) anyatej (1) arame (3) árpa (4) ásványi anyagok (1) aszalás (2) aszalt gyümölcs (1) aszalt szilva (1) atomerőmű (1) avokádó (2) bab (2) bableves (1) banán (1) bancha tea (1) barack (1) barátság (1) barnarizs (7) befőzés (5) bejgli (1) biobor (1) birs (1) birsalma (2) blansírozás (2) bodzaital (1) böjt (3) boldogasszony mentája (1) brokkoli (1) burgonya (1) burgonyasaláta (1) búza (1) búzacsíra (1) búzás bableves (1) cékla (4) chili (1) cickafark (1) cikória (2) Címkék (7) citrom kúra (1) cöliákia (2) coli bélbaktérium (1) csalánleves (1) csapati (3) cseresznye (1) csicseriborsó (5) csicserikuckó (5) csicsóka (1) csikung (1) csili (1) csíra (3) csíraleves (1) csírázott (1) csokitorta (1) cukkíni (1) cukkini (1) cukorérzékenység (2) currypor (1) dahl (1) dedikálás (1) delfinek reggelije (1) diéta (1) dió (2) édesgyökér (1) édesítőszer (1) édeskömény (1) édesség (2) egzotikus fűszerek (1) ehec baktérium (1) életerő (3) Elsa Valle (1) endívia (2) eper (3) Erdély Dániel (1) est (1) ételek helyrehozása (1) ételkészítési módok (1) étel előkészítés (3) etetési történet (3) étkezés (2) étkezési (2) Everness (1) Everness Fesztivál (1) fájdalomcsillapítás (2) falafel (2) fasírt (1) fasirt (1) fa elem (1) fehérjék (1) fehér üröm (1) fermentálás (1) fogyókúra (6) fokhagyma (1) fokhagymás öntet (1) földimogyoró (1) föld elem (2) frissítő ital (1) fukusimai (1) fukusimai erőmű (1) fürdő (1) fűszer (3) fűszerek (3) fűszernövény (1) fűszersó (1) gabona (4) gabonakávé (1) galambvirág (1) garam masala (1) gesztenye (4) gluténérzékenység (5) gomba (1) gombasaláta (1) gombásodás (1) görögdinnye (1) grill (1) Grünkern (1) gyerekjáték (1) gyógyfű (1) gyógyital (1) gyógynövény (1) gyömbér (1) gyömbérvizes (1) gyorslekvár (1) gyümölcs (5) gyümölcsleves (2) gyümölcsnyárs (1) gyümölcssaláta (2) hagyma (2) hagymakrém (1) hagymaleves (1) hajdina (2) hajdinaleves (1) hajdina gombóc (1) hashajtó (1) házipatika (2) Hippokratész leves (1) hiziki (2) hőkezelés (2) holdhatás (1) homeopátia (1) hormontípus (1) húsvéti menü (1) immunerősítés (1) irodalom (1) italalapanyag (1) jin jang (5) joghurt (1) Jorge Bucay (2) juhtúró (1) kamilla (1) kánikula (3) kaporleves (1) káposzta (7) karácsony (1) karácsonyi menü (6) karalábé (2) karfiol (1) karobkrém (1) karob mokka (1) kása (1) kecsap (1) kel (2) kelbimbó (2) kenyér (2) ketchup (1) királymorzsa (1) kivi (2) köles (10) köleses palacsinta (1) kölesfasírt (1) kölesleves (1) kölestorta (2) koleszterin (1) köles kolbász (1) költői (1) kombu (1) komló (1) konyha (1) könyv (4) körte (1) köszvény (1) kovászos uborka (1) kukorica (1) kukoricadara (1) kukoricamálé falatkák (1) kukoricatorta (2) kuszkusz (1) lábfej (1) lasagne (1) léböjtkúra (2) lecsó (2) lekvár (2) lelki egészség (1) lencse (2) lencsecsíra (1) lencsesaláta (2) lenmag (4) lepény (1) leves (1) lisztérzékenység (3) lúgosítás (4) madár (1) magas vérnyomás (1) máglyarakás (1) magvak (3) máj (3) mák (4) makrobiotika (212) makrobiotika tanfolyam (22) makronauta (159) makro étrend (187) mandula (1) mangold (1) manióka (1) masszázs (1) meditáció (1) medvehagyma (1) meggy (1) mélyhűtés (1) menstruációs fájdalom (1) méregtelenítés (20) mese (1) meseterápia (1) méz (1) minesztróneleves (1) miszó (7) miszóleves (5) müge (1) mungóbab (2) müzliszelet (1) mu tea (1) napraforgómag (1) narancs (2) narancsleves (1) nishime (3) nituke (1) női ciklus (2) nori (5) nori alga (1) nyers étel (2) okara (4) okara kolbász (1) olaj (1) olajos magvak (2) öngyógyítás (1) öntet (3) országtorta (1) öt elem tana (7) palacsinta (1) pályázati felhívás (5) paprika (2) paprikalekvár (1) paradicsom (3) pástétom (2) pepperonáta (1) pickels (1) pipiske (1) piskóta (1) pizza (1) polenta (1) puliszka (1) pünkösd (1) puri (1) quinoapehely (1) r.makroszem (1) radicchio (1) radioaktív (1) rántott leves (1) rántott zöldség (1) rebarbara (2) recept (3) répa (1) répalé (1) répapástétom (1) retek (3) reuma (2) ribizli (1) rigó (1) rizs (6) rizsbukta (1) rizsfajták (1) rizsgombóc (1) rizskúra (2) rizsmiszóleves (1) rizstészta (3) rozs (1) ruta (1) salaktalanítás (2) saláta (6) salátakatáng (1) sárgaborsóleves (1) sárgarépafőzelék (1) savanyítás (2) savanyú káposzta (2) serpenyős alma (1) shiitake gomba (1) Shio-kombu (1) shoyuleves (1) (2) Soma Mamagésa (1) sóskaleves (1) spenót (2) spiritualitás (2) Stahl Judit (1) stangli (1) sugárfertőzés (3) sült tofu (1) súlyprobléma (1) sushi (1) sütőtök (4) szamósza (2) szejtán (2) székely káposzta (1) szendvicskrém (2) szénhidrátok (1) szervóra (1) szezámolaj (1) szezámsó (3) szezámvaj (1) szilva (3) szója (2) szójabab (3) szójababkrém (1) szójaszósz (1) szójatejbe rizs (1) szója tej (2) szokások (1) szőlőlevél (1) szószok (1) sztrapacska (1) szusi (4) tabuli (1) tahinkrém (1) tahinöntet (1) tanfolyam (2) tápióka (1) tápiókagyöngy (1) tartósítás (3) tavaszi tekercs (1) tea (2) tejfokozó (1) tempe (3) temperamentum (1) tempura (1) tengeri só (1) terhesség (3) természetes édesítő (1) tészta (1) tofu (14) tofumajonéz (1) tofupástétom (1) tofurántotta (1) tofus táska (1) tofutorta (1) tojás (1) tönköly (1) török konyha (1) túrógombóc (1) tűz (1) uborka (4) uborkaleves (1) ufóvér (1) umeboshi (4) umeboshi szilva (1) vadrizs (2) változás kora (3) vanília (1) várandósság (2) Vegetáriánus Fesztivál (1) virágevők (1) vitaminok (9) víz (3) vizitorma (1) wakame (4) waldorf (1) zab (3) zabital (1) zabkorpa (1) zabpehely (1) zacher (1) zeller (1) zöldbab (2) zöldborsó (1) zöldség (6) zöldség saláta (1) zöld tea (1) zserbó (1) zsírégetés (1) zsírok (2) Címkefelhő

Friss kommentek

  • Makronauta: "Ez a fogás nem csak finom és tápláló, de figyelemreméltó színharmóniával is megajándékozza az emb... (2014.11.23. 20:33) Almás-gesztenyés vöröskáposzta
  • Makronauta: Ma délelőtt beraktunk 35 kg káposztát cseréphordóba, illetve egy nagy fazékba. És jutott, maradt a... (2014.11.13. 13:37) Hordós káposzta - Savanyítás természetesen
  • Makronauta: "Ez nálunk is kedvenc, én teljes kiőrlésű tönkölylisztből készítem és kis vízzel megspriccelve maj... (2014.11.06. 16:01) Stangli
  • Makronauta: Ma a Bio ábécében egy fiatal hölgy állt előttem a pénztárnál és mit látnak szemeim, éppen az én kö... (2014.10.29. 17:11) Kis élménybeszámoló a könyvbemutatóról
  • Makronauta: Újságolta egyik kedves ismerősöm, mekkora sikere volt a sült szilvának az elmúlt hétvégén. Aztán e... (2014.10.10. 13:23) Sült szilva

Blogajánló

Lelke ajtaja mindig nyitva*

Elsa Valle énekesnő, kiváló zenész-előadóművész, az egyik leghíresebb kubai zenészdinasztia sarja. Született muzikalitása természetes, sokszínű előadói tehetséggel párosul a hagyományos kubai zenei műfajokban és a jazzben is. Dalszövegeit spanyolul írja, ám most könyve jelent meg, magyarul. A címe: Nyitott ajtók.

Lelkem ajtaja mindig nyitva áll és mindenkit beengedek, aki arra jár. – idézem a könyvből, amelynek előszavában azt írja, annak örülne, ha az olvasók merítenének a gondolataiból. Az őt befogadó ország lakóinak szeretne segítő kezet nyújtani, vallja, megérdemelnek egy reményszimfóniát. Elsa ugyanis évek óta Magyarországon él. Férje Winand Gábor zenész, énekes, a színpadon és a magánéletben is társak. Fényképek és kották is kerültek a kötetbe, amely különös, egyedi, meghatározhatatlan műfajú. Mesél életrajzhoz kötődő történeteket, megfogalmaz gondolatokat, tanácsokat ad, elsősorban azonban azt hiszem, segítő könyv: élni segít. Milyen Elsa írói stílusa? Olyan, mint a zenéje, a hangja, az éneklése: finom és sodró, örömteli és elmélyült, költői és hétköznapi, spirituális és szertartásszerű. Minden sorából sugárzik szeretetreméltó lénye. Elragadó személyisége sajátos meséléssel nyilvánul meg, a témái pedig: második hazája, Magyarország, az emigráció keserű és tanulságos tapasztalatai, meggyökerezés az új körülmények között, művészetének fejlődése, tehát mindaz, amit személyiségébe élményeiből beépíthetett. Rajongói kíváncsiak arra is, hogyan ismerkedett meg férjével. Nos, ezt is leírja, nem különben varázslatos esküvőjüket a kubai tengerparton! Szeretettel emlegeti szüleit, testvéreit, iskoláját. Mesél gyökereiről, és óriási életörömmel, humorral ír a jelenről, amelybe a zenésztársak, a rajongók, a tanítványok és az utazások is beletartoznak.

A hangom” című fejezetben felidézi a látomásszerű élményt, ahogyan Oshun, a folyó istennője megszólította és megáldotta. Hangod fényesen csillog majd, mint az ékszereim, édes lesz, mint a víz, amely bennem csordogál. Egy dolgot azonban soha ne feledj: mindig őrizd meg magadban az egyszerűséget, a jóságot és a becsületességet hűséges követőiddel és az emberiség többi tagjával szemben, különben kiszáradnak a folyók, kialszik a fény az utadon. Sok elragadó mozzanat közül különösen egy kép emlékezetes még a számomra. Kislánykorában biciklizni tanult, és megkérte a szüleit, tereljék félre az útból a kiscsirkéket, a galambokat, pillangókat és mindent, ami akadályozhatja a magabiztos pedálozásban. Azt hiszem Elsa életútjára jellemző ennek a kis történetnek az üzenete, hiszen életének alkotó elemei a küzdelem, a szépség és az öröm. Aki vele találkozik – személyesen, zenéjén vagy a könyvén keresztül -, mindenképp részesül életöröméből.

*Szepesi Dóra cikke megjelent a Könyvhét 2014. decemberi számában

Kommentek

Datolya, narancs, mandulával

datolyanarancs.jpgA karácsonyvárás egyik szépsége, hogy ilyenkor csupa különleges gyümölcs is kerül az asztalra. Ezt a gyümölcssalátát a Cointreau teszi pikánssá, gyerekeknek enélkül adjuk, egy kis narancslével dúsítva.

Hozzávalók 4 személyre:
4 narancs, 175 gramm datolya felezve, kimagozva, 2 evőkanál Cointreau, 15 gramm pirított mandulapehely.

Elkészítése:
A narancsot hámozzuk meg, távolítsuk el a fehér részeket is, majd szedjük cikkeire egy tál fölött, hogy a lecsorgó levet is fel tudjuk használni. Tegyük hozzá a datolyát és öntsük le a Cointreauval, keverjük meg. Tálaláskor szórjuk meg a mandulával.

Kommentek

Ahogyan a diabétesz cukorbetegség, miért ne nevezhetnénk a koleszterinszint emelkedését, a hiperkoleszterinémiát zsírbetegségnek, a koleszterint pedig vérzsírnak?

A zsírbetegség a lakosság 15-20 százalékát érinti és nagyon sok betegség – köztük a szív- és érrendszeri elváltozások – szülőanyja. A halálozási statisztikákban a vér zsírszintje az első kockázati tényezőként szerepel, és elmondhatjuk, hogy e betegség jelentősége legalább akkora, mint a cukorbetegségé. A vérben ugyan nemcsak a koleszterin az egyedüli zsiradék, de az a legfontosabb. Talán kevesen tudják, hogy a vérzsírszintünk jó és rossz koleszterinből – két alapvető koleszterinértékből – tevődik össze. A rossz az LDL-koleszterin, amely az érelmeszesedés kialakulásáért felelős, a jó pedig a HDL-koleszterin, ez bontja le a másikat és felelős az érelmeszesedés megakadályozásáért. A szűrővizsgálatokon az összvérzsírszintet mérik, és ha például 6 a koleszterinszint, az állhat 4 jóból és 2 rosszból, de lehet 5 rossz és 1 jó is. Az előbbi jó eredmény, az utóbbi rossz. Tehát a mérésen belül tudni kell legalább a HDL-koleszterin arányát.

A zsírbetegség nem fáj

Ha fájna, sokkal könnyebben tudnának ellene tenni. Külső jelei azonban vannak, és ez az elhízás. Hogyan áll a helyzet a fogyókúrával? A fogyókúra nem elsősorban tabletta, sokkal inkább diéta és legelsősorban motiváció kérdése. A hölgyeket a hiúság, a férfiakat inkább a betegségek késztetik arra, hogy orvosi tanácsokat, kezelést kérjenek. Ha valaki jól motivált, tabletta nélkül is fogy, és az akupunktúra is úgy fogyaszt, ha mellette diétázunk.

A szakirodalmat tekintve kiderül, hogy az anyagcsere-betegségek terén húszéves a lemaradásunk. A táplálkozás és a civilizációs betegségek szerint a ’70-es években az amerikai, a német és a magyar ember között nem volt lényeges különbség. Ugyanúgy sok cukrot és zsírt fogyasztottunk. Aztán az amerikaiak, talán a jó propagandának és hipochondriájuknak köszönhetően, komolyabban kezdtek foglalkozni az étrendjükkel: olajjal helyettesítették az állati zsiradékot, csökkentették az édességfogyasztást, vajhegyek maradtak rájuk – ugyanis a tejben lévő zsiradék telítettzsírsav-tartalmánál fogva még talán a sertészsírnál is veszedelmesebb.

A zsírbetegség kezelése nehezebb, mint a cukorbetegségé, ott szinte csak az édességet kell kerülni, a zsírbetegségnél viszont minden ételben jelen lévő zsírra ügyelni kell. Kerüljük a velőt, a tojást, a belsőségeket, a szalámiféleségeket és a vajat.

A zabról

• a szellem, a test és a lélek erejét növelő tonizáló szer

• serkenti a pajzsmirigy működését, erősíti az idegeket

• kedvezően befolyásolja az alacsony vérnyomást

• alultápláltak, tuberkulózisos betegek diétájához is ajánlott

• a gyomor és a bél nyálkahártyáját nyugtatja (ilyenkor töretté őrölt zabszemekből főzött kását együnk)

• depresszió, klimaxos tünetek, drogmegvonásos tünetek kezelésére

• a dohányzásról való leszokáshoz

• a zab egyszerű táplálékként is hasznos. Főleg téli eledel, melegítő hatású

Egy két napig áztatott zabot sós vízben, fűszerekkel megfőzzük, köretnek fogyasztjuk. A levét, az értékes zabnyákot is felhasználjuk, levesekhez, mártásokhoz. A zabot levesként vagy zöldséggel, hüvelyessel összekeverve, olajban kisütve, fasírtként is fogyaszthatjuk.

• pelyhesítve a müzli fontos alkatrésze

• a zabkorpa segít a koleszterinszint rendezésében.

A rost söprűként működik

Már a nyolcvanas évek elején olvashattunk arról, hogy a rostok, korpafélék képesek csökkenteni a koleszterinszintet, és hogy azokban a civilizált országokban, ahol ritkábban fogyasztanak növényi rostot, gyakrabban fordul elő a vastagbélrák vagy a vastagbél tasakodással, gyulladással járó megbetegedése, valamint a kínos székrekedés. Viszont például az afrikai benszülötteknél, ahol a kívánt napi 35-40 gramm rostnál is több kerül az ember szervezetébe, ilyen betegségekkel gyakorlatilag nem is találkoznak, hiszen a rengeteg rost mint a seprű, kisöpri a beleket. A rostvizsgálatok során rájöttek, hogy a gabonafélék nem egyformán hatnak a vér koleszterinszintjére, például a búzakorpa nem túlzöttan csökkenti. Mégis jó, mert “megduzzasztja” a székeltet, másrészt bizonyos tápanyagokat rosttartalmánál fogva képes “becsomagolni”, és elősegíteni az epesavak kiürítését is. Az epesavak eltávozásával kevesebb olyan anyag marad, amelyből koleszterin tud képzdőni – így gátolja az elhízási folyamatot. A búzakorpával a megemésztett tápanyag tranzitideje a bélben lerövidül, gyorsabb a perisztltika, naponta 1-2-szer lesz tőle széklet. A korpatabletta és a pelyhesített korpakészítmény székrekedésben, bélbetegségben ajánlott.

A zabkorpának jelentős a koleszterinszint-csökkentő hatása. Az okokat vizsgálva kiderült, hogy minél durvább a zabból készült termék, annál nagyobb a hatása, és az egész azon áll vagy bukik, hogy mennyire vízoldékonyak a rostok. A gabonában, zöldségekben lévő rostok koleszterinszint-csökkentő hatása egyenes arányban van a rostok vízoldékonyságával.

A vízoldékony rostok hatásosabbak!

A búzakorpa rosttartalma lényegesen nagyobb, mint a zabé, de kisebb a vízben oldható rost alkatrésze, ezért a koleszterinszint-csökkentő hatása elhanyagolható. Ezzel szemben a zabkorpának mintegy 4-szer annyi vízben oldható rostalapeleme van, tehát vérzsírszintcsökkentő hatása is nagyobb. A kettő között találjuk a zabpelyhet. Számokkal szemléltetve: a búzakorpa 42 százaléka rost, ebből 3,3 százaléka vízoldékony, 1/12-ed része csak! A zabpehely rosttartalma 14%, amelyből vízoldékony alkatrész 7,7 százalék, a fele tehát.

A zabkorpa 28 százaléka rost, ebből 14 százalék oldódik vízben. Ez is a fele. Először holland kutatók jöttek erre rá, majd az USA-ban végeztek további kísérleteket, s használták fel a gyógyításban. Fogyasztását valami pépessel elkeverve tehetjük kellemessé, vegyítsük például reszelt almával. Ebben van pektin, egy speciális vízben oldható rostféleség és praktikus, mert így tulajdonképpen kétféle rostot viszünk a szervezetbe. A zabkorpát keverhetjük müzlibe, süteménybe, fogyaszthatjuk tejjel, kefírrel vagy paradicsomlével. A hatásos zabkorpa-terápia adagja napi 50-100 gramm.

Zabos receptek

Zabtej

Hozzávalók: 3 evőkanál zabpehely, egy csipet tengerisó, 1 evőkanál méz, fél liter víz.

A zabpelyhet szárazra pirítjuk egy vastag falú lábosban, hozzáadjuk a forrásban lévő vizet, a sót. Mézzel ízesítjük, 5-10 percig főni hagyjuk. Elturmixoljuk.

Zabpehelykeksz

Hozzávalók: 1,5 csésze zabpehely, ľ csésze teljes kiőrlésű, finomra őrölt búzaliszt, fél kávéskanál kukoricaolaj, fél csésze késsel összevágott dió, 5 evőkanál méz, fél csésze víz, 2 csipet tengeri só. (Ebből a mennyiségből 12 db keksz lesz).

A zabpelyhet, a sót, a lisztet egy tálban összekeverjük az olajjal. Az összevágott diót, a mézet és a vizet hozzákeverjük. Evőkanállal egy jól kiolajozott tepsire szaggatjuk, és a kanál hátsó oldalával lesimítjuk. 20-25 percig közepesen meleg sütőben sütjük, amíg a kekszek színe aranybarna nem lesz.

Zabpehelyliszt-galuska

Kiváló levesbetét!

Hozzávalók: egy tojás, csipetnyi só, 10 dkg zabpehelyliszt.

A hozzávalókat galuskasűrűségüre keverjük és forró levesbe szaggatjuk.

Zabszelet

Hozzávalók: 25 dkg zabpehely, 1 l víz, 1 kávéskanál só

10 percig főzzük és 1-2 cm vastagra kiterítjük a tepsibe. Éjszakán át állni hagyjuk. Másnap tetszés szerinti darabokra szeleteljük, megforgatjuk szójatejben és kétszersült morzsájában meghempergetjük. Forró olajban mindkét oldalát kisütjük.

Zab-mogyoró tányérka

Hozzávalók: 20 dkg főtt zab, 5 dkg hajdinaliszt, 10 dkg őrölt mogyoró fél-fél kávéskanál só, őrölt szerecsendió, 2 evőkanál napraforgóolaj, 6 evőkanál ásványvíz.

A hozzávalókat összekeverjük és a tésztából kis tányérkákat formázunk. Forró olajban mindkét oldalát megsütjük vagy beolajozott tepsiben, előmelegített sütőben, közepes hőmérsékleten 30 percig sütjük.

Müzli

Hozzávalók: ízlés szerinti keveréssel gabonapelyhek: 1-1 evőkanál zab-, árpa-, illetve búzapehely, 1-1 kávéskanál pirított olajos mag (lehet lenmag, szezámmag, napraforgómag, tökmag, vagy ezek keveréke), és az évszaknak megfelelő friss gyümölcs (vagy a belőle készült kompót, beáztatott aszalt gyümölcs.)

A gabonapehely a gyümölcslében kissé megpuhul, így fogyasszuk. Keverhetünk hozzá tejet vagy joghurtot, ez esetben ebben puhulnak a pelyhek fél órát. Ha szükséges, mézzel édesítsük. Amennyiben nehezen emészti valaki a nyers gabonapelyheket, rövid ideig főzhetjük is, és az olajos magvakat, gyümölcsöt azután keverjük hozzá.

Zabpehely kávéval

Hozzávalók: maláta vagy katáng, zabpehely, méz.

Megfőzzük a kávét, mézzel ízesítjük, zabpelyhet szórunk bele, kevés ideig állni hagyjuk. Ez így egy finom diétás reggeli.

*Szepesi Dóra cikke, megjelent az Ideál Magazinban 2001-ben.

Kommentek

Dedikálás karácsonyra

Ha szeretnél egy (két) személyre szóló dedikált példányt ajándékozni valakinek a Főzz évszakok szerint! című könyvemből, szívesen ajánlom és aláírom!

Helyszínek és időpontok:
December 8-a, 15-e, hétfő, 16.30-17.30-ig a MagNet Közösségi Ház Kávézó
(1062 Budapest, Andrássy út 98.)

December 10-e, 17-e, szerda, 14.30-15.30-ig az Alexandra Irodalmi Kávézó
(1075 Budapest, Károly krt. 3/c.)

A helyszíneken kapható a könyv, de ha esetleg hozol saját példányt ebből, vagy régebbi könyveimből, akkor kérlek, mutasd be a pénztárnál!

Ha az adott időpontok nem felelnek meg, írj levelet a makronauta@gmail.com címre.

Találkozzunk, beszélgessünk, szeretettel várlak!

Kommentek

Zabos lesz a Mikulás?

zabosedesseg_kicsi.jpgCsak nem?! Nem, nem úgy értettem! :) Édes falatok következnek:

A zabos lecsó receptjénél ígértem, még a nyáron, hogy a főtt zab további felhasználásáról lesz még szó. Igen, tehetjük bármilyen zöldséglevesbe levesbetétnek, aztán kiváló édességet készíthetünk belőle. Csak meg kell főzni, és egy tányérra halmozva lekvárral, aszalt gyümölcsökkel és kakaóval vagy karobbal vagy kókuszreszelékkel dúsítva máris tálalhatjuk.

A zab főzése: Megmostuk a fél kg zabot, éjszakán át beáztatjuk, másnap kuktafazékba tesszük kétszeres mennyiségű vízzel, a forrástól számítva egy óráig takaréklángon főzzük. Hajlamos a zab nyákot ereszteni és ez kifuthat, ügyeljünk rá főzés közben! Ebből a mennyiségből készíthetünk egy édes második fogást, és elrakhatunk a hűtőbe, 1-2 napig még friss marad, levesbetétnek, gabonaköretnek használhatjuk fel.

Fotó: Szepesi Dóra

Kommentek

Mindig gondot csinálunk az ajándékozásból! Sokan a legegyszerűbb kis figyelmességnek is jobban örülnek, mint egy fölösleges, drága ajándéknak. Ahogy mi magunk is.

Nem kell feltétlenül nagyszabású ajándékkal kedveskedni. Készíthetünk mi magunk kicsi tetszetős csomagokat!  Jelszavunk a „saját készítésű”. Ilyen kis csomagocskát bármikor adhatunk osztálytársnak, tanárnak, barátnak, rokonnak, szomszédnak.

Most a „saját” sajátosságaira hívjuk fel a figyelmet: Egy üveg lekvár, saját sütésű teasütemény, szépen becsomagolva, vagy egy üveg saját bor, pálinka, egy zacskó pirospaprika vagy akár általunk gyűjtött csipkebogyó, szárított fűszernövény, vagy szárított virágok csokorban, szirmok, száraz levelek egy tálkában asztaldísznek, vagy illatpárnának...  Magunk készítette rajz, egyedi képeslap és még mi minden!

Ha nem gyűjtöttünk idén hozzávalókat, arra már nincs idő, de a piacon még mindig bevásárolhatunk (gesztenyét, csipkebogyót, mézet, méhviaszgyertyát, kecsketej szappant, egyebeket) és tervezhetjük a jövő évi gyűjtőtúrákat – így legalább háromszor örülhetünk: amikor szedjük a hozzávaló növényeket, amikor készítjük az ajándékot és amikor átadjuk.

Kommentek

Zeller és alma dióval

A Waldorfsaláta harmóniáját idézi ez a fogás. Tipikusan téli, vitamindús, nagyon egészséges: Az alma kellemes savanykás-édeskés íze kiemeli a dió ropogós, olajos telítettségét, mindez a zeller friss fanyarságával egészül ki.

zeller-alma-dió saláta.jpgHozzávalók 6-8 személyre:
3 db piros alma, negyedelve, kimagozva, 6 evőkanál citromos vinaigrette öntet, 1-2 szál szárzeller, 1 csokor vízitorma, 25 gramm sió gerezdekben

Elkészítése:
Az almákat szeleteljük, egy tálba rakjuk és az öntettel meglocsoljuk, alaposan elkeverjük. Hozzáadjuk a kis darabokra vágott zellert, a vízitormát és a diót. Még egyszer összekeverjük és tálaljuk.

Citromos vinaigrette öntet

Hozzávalók 250 ml-hez: 175 ml olívaolaj, 4 evőkanál citromlé, 1 teáskanál méz, 1 cikk zúzott fokhagyma, 2 teáskanál apróra vágott vegyes konyhafű (menta, zöldpetrezselyem, metélőhagyma, kakukkfű), só, őrölt bors

A hozzávalókat egy ledugaszolt üvegben alaposan összerázzuk. Használat előtt ismét felrázzuk.

Kommentek

Megújulás minden évszakban!

Minden évszakváltás jó alkalom arra, hogy étlapunk megújuljon, felfrissüljön. Vagy ha jó a régi is (miért ne volna?) akkor sem árt egy kicsit módosítani, áttekinteni, hogy személyre szabottan, milyen alapanyagokkal és főzési módszerekkel dobhatjuk fel konyhánkat és magunkat. Már egy ebéd után könnyűek, energikusak vagyunk, a következetes odafigyelés pedig életünk minden területére jó hatással lesz.

Havonta általában egy szombat vagy vasárnap 9-13 óráig, a Csicseri Kuckóban. Megbeszélés szerint más időpontban és helyszínen is.

Részvételi díj: 5000 Ft.

Program: Az alapanyagok bemutatása közben kitérünk a gyógyhatásokra, különböző főzési technikákat tanulunk, elkészítünk közösen egy háromfogásos ebédet, megebédelünk, megbeszéljük a recepteket. A résztvevők ezek alapján útmutatást kapnak a továbbiakra. A Főzz évszakok szerint! című könyvem tankönyvként használható.

Előadó és háziasszony: Szepesi Dóra

Jelentkezés: e-mail-ben: makronauta@gmail.com

Kommentek

Interjúm Stahl Judittal

Gyors konyha*

receptek 10, 20, 30, 45 perc alatt

Hat év után újra nagy szakácskönyvvel jelentkezik Stahl Judit. A népszerű televíziós műsorvezető hitvallását könyvei címében is jelzi: Enni jó!, Gyorsan, valami finomat!, Büntetlen örömök, és Végre otthon. Ezen kívül írt még a Gyors sorozatban hat kisebb szakácskönyvet, ám a legújabb kötetéhez az utóbbi évek kipróbált, rövid idő alatt elkészíthető receptjeiből válogatott.

- Tetszik a munkásságában, hogy mindig valami finom, ízletes ételről van szó, házias, ugyanakkor egzotikus is, nincs benne sok macera. A könyvben lesz olyan fejezet, amelyben az ételekhez maximum 5 alapanyag kell, lesznek olyan fogások, amelyek egyetlen edényben készülnek, meg olyanok is, amelyeket szinte nem kell főzni…

- Az elmúlt évek alatt jó sok olyasmit főztem otthon, amiről azt gondoltam, másoknak is segítség lehet. Idő közben a gyerekem óvodásból iskolás lett, és fontos volt, hogy minél gyorsabban el tudjam készíteni az ételeket. Amikor ehhez a szakácskönyvhöz válogattam a recepteket, arra gondoltam, azokat fogom beletenni, amelyek még valami pluszt is tudnak a gyorsaságon kívül. Például csupán öt hozzávalóból készülnek, hogy egyszerű legyen bevásárolni hozzájuk. Vagy egyetlen edényes kaják, mert akkor nemcsak maga a főzés rövid, hanem a mosogatás is utána. Az az igazság, hogy én gyűlölök mosogatni. Aztán szerepelnek benne főzés nélkül összehozható ételek, olaszos tészták, tartalmas levesek, különleges melegszendvicsek, házias tányérra valók és édességek is. Mindegyikre jellemző, hogy kevés munkával összeiparkodhatóak, még egy fáradt nap után sem bonyolult megfőzni őket.

- Olyan ínyencségeket is megoszt az olvasókkal, amelyekre utazásai során talált rá. Szerencsére kapható minden alapanyag itthon is.

- Számomra a szakácskönyvírásnál ez mindig is fő szempont volt. Ezért ebbe a könyvbe is csak olyan recept került bele, amihez mások szintén be tudtak vásárolni. Mindig fölkérek próbafőzőket az ország különböző pontjain, odaadom nekik a receptet, és nem mondok semmit, még azt se, hol vásároljanak be. Ezzel egyrészt ellenőrzöm, tényleg kaphatóak-e a hozzávalók, másrészt, hogy sikerül-e ugyanúgy megfőzniük az ételeket, ahogy nekem. Most négyen segítettek, köztük dolgozó, gyermekes anyukák, sőt egy háromgyerekes apuka is. Nagyon hálás vagyok nekik. Tudtommal más nem dolgozik így rajtam kívül. De engem meg tud ütni a guta, amikor egy szakácskönyvben találok valamit, amit nagy kedvem lenne elkészíteni, viszont nem kapom meg a hozzávalókat, vagy nincs precízen leírva, miként készítsem el, hány percig süssem, milyen hőmérsékletű sütőben.

- Egy idegen nyelvből fordított szakácskönyv receptje kapcsán egyszer meg is írta, mi az az „önemelkedő” liszt, mivel ilyen nincs nálunk…

- Igen, ez tényleg így történt. Kaptam egy levelet valakitől, aki egy gyönyörű, magyarra fordított szakácskönyvben látta, hogy „önemelkedő” liszt kell egy sütibe. Azt írtam neki, Angliában szokták használni a self-raising flour-t, ami olyan liszt, hogy eleve hozzá van keverve sütőpor és só. Magyarul viszont egy marhaság. Tehát ne keresse sehol, mert nincs, nem kapható, hanem használjon arányosan helyette finomlisztet, amihez lisztkilogrammonként 4 evőkanál sütőport és 2 teáskanál sót kever.

- A napokban forgatják a főzőműsora újabb részeit. Egy-egy ilyen napon megeszik, amit főz?

- Persze, igen. A kezdet kezdetétől, azaz tizenkét éve. Tudom, hogy sok főzőműsorban csak úgy csinálnak, mintha főznének, én viszont ki nem állhatom a konyhai kamuzást, mert képtelen vagyok jópofát vágni egy félig sült csirkéhez. Egy nap, mondjuk, felveszünk nyolc adást, vagyis nyolc különböző étel van, és ezeket meg szokta enni a stáb, meg hazaviszi.

- A Stahl magazinnak van egy egészség rovata, amelyben étkezési napló alapján dietetikus értékeli egy ismert ember napi étkezését. Ön egészségi szempontból mire figyel oda?

- Próbálok naponta minél több gyümölcsöt és zöldséget enni. Akár 8-10 különbözőfélét. Ez már rögtön reggel kezdetét veszi, mert általában egy házi gyümölcsturmix itallal indítok. Úgy három naponta különböző gyümölcsöket összedarálok, – például mélyhűtött erdei gyümölcsöket, banánt, kivit, ananászt –, és egy nagy tégelyben állnak, egy másik dobozban pedig a darált lenmagom tartom. Reggel átöntöm egy pohárba a gyümölcspürét, hozzákeverek egy kis lenmagot, belevegyítek joghurtot, és ezt megiszom. Hatóra, negyed hét körül, mielőtt a gyerekemet indítanám, nagyon éhes nem vagyok, viszont valamit ennem kell, mert miután elviszem az iskolába, utána szoktam futni. Ezért nekem bejön ez a reggeli, mert praktikus, gyors, de egészséges. Hétvégén viszont már messze nem vagyok ennyire fegyelmezett, arról nem is beszélve, hogy imádok süteményeket sütni.

- Az látszik, hogy odafigyel az egészséges étkezésre, hiszen nagyon csinos. Ez persze lehet genetikai adottság…

- Egyáltalán nem! Nálunk a családban mindenki gömbölyű. Viszont senki sem szokott velem január elsején fönt a Normafánál futni, se reggelente fekvőtámaszozni! Vagyis ironikusan megfogalmazva: nagyon sok munkám van abban, hogy ennyi éven át tartó főzés és kajálás után ne guruljak. De a genetikának semmi szerepe sincs benne.

Úgy tudom, a kislánya nem ette az iskolai ebédet, csomagolta neki az ételt.

- Az az első évben volt. Az iskolában per pillanat annyira jó a kaja! Ez nagyon érdekes, ugyanis aki most beszállítja az ebédet, csinált egy salátabárt, és úgy látszik, ennyi kellett ahhoz, hogy a gyerekeknek legyen kedvük zöldséget enni, mert ennek a játék részét imádják! Hogy ők odamehetnek, és többféle dologból válogathatnak. Egy ilyen egyszerű ötlettel rá lehetett venni a gyerekeket az egészséges kajálásra, hát én odavagyok ettől! Tényleg csak ennyi kell? Mennyibe kerülhet egy salátabár hűtőpultja? Biztos nem olcsó, de hosszú távon mennyire megéri, mert egészséges felnőttekké cseperednek, és nem orvostól orvosig járó, ellátásra szoruló páciensekké. Továbbá esélyes, hogy majd ők is így nevelik a saját gyerekeiket. Isteni, nem?

- De még mennyire! Nyilván a trendek is változnak, és egyre többen foglalkoznak ezzel. Önnél összekapcsolódik a divat a hagyománnyal. Érdekelne, mi a véleménye arról, hogy egymásnak teljesen ellentmondó étkezési rendszerek divatosak? Mit szól például a nyers konyhához?

- Nekem a józan ész elve a véleményem. Mert mint minden divatnak, úgy az étkezési trendeknek is van előnye és hátránya. A nyerskonyhának például az az előnye, hogy aki ennek megfelelően táplálkozik, az biztos, hogy jóval több zöldséget és gyümölcsöt fog enni, mint az átlag. Viszont hátránya, hogy a zöldségekben és gyümölcsökben található tápanyagok közül egyesek nem tudnak annyira hasznosulni a szervezetben, ha nyersen esszük, mintha megfőznénk. Például a paradicsomban található likopénról számos kutatás kimutatta, hogy a főzés után elfogyasztva több hasznosul belőle a szervezetben. Az, hogy az ember agya ekkorára tudott fejlődni, szemben az ősemberrel, abban a tűznek borzasztó nagy szerepe volt. Ha most magam elé képzelek egy nagy kazal spenótlevelet, mennyi ideig kellene rágni ahhoz, hogy elegendőt egyek belőle a napi életben maradáshoz? Erről nagyon okosan ír Michael Pollan a Cooked című könyvében. Szintén ő mondja, és teljesen igaza van, hogy a főzés nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az embernek jusson ideje másra, és ne kelljen egész nap gyűjtögetnie vagy vadásznia. Igen, nekem tetszik, ha valaki sok nyers zöldséget és gyümölcsöt eszik, de ha azt kérdezi, hogy helyesnek tartom-e, hogy valaki kizárólag csak nyers táplálkozást folytasson, az a válaszom, hogy nem, nem tartom helyesnek.

A másik véglet a paleolit táplálkozás.

- A paleolitnak is nagyon sok előnyét látom. Ráveszi az embereket arra, hogy minél több friss terményt egyenek, zöldséget, gyümölcsöt, teljes kiőrlésű gabonát, olajos magvakat. Szuper! Bevallom, nem nagyon értem, miért nem szabad hüvelyest enni, mert szerintem a hüvelyesek fontos tápanyagcsoport, és el se tudom képzelni, mi lehet a baj egy ilyen jó növényi fehérjeforrással. De alapvetően tetszik. Nekem a túlzások nem tetszenek. De nemcsak a táplálkozásban, az élet egyéb területein sem. És megbocsát, még egy fontos dolog: a mozgás. Nehéz? Igen, nagyon nehéz, én tudom. Senkinek nincs kedve korán fölkelni és csinálni, iszonyú fárasztó. Ugyanakkor van egy mondás, ami nagyon jól kifejezi a mozgás szerepét az életünkben: „ha nem futsz, akkor jársz; ha nem jársz, akkor sétálsz; ha nem sétálsz, akkor ülsz; ha nem ülsz, akkor fekszel; és ha sokáig fekszel, akkor meghalsz.” Arra teremtettünk, akár tetszik, akár nem, hogy mozogjunk. Bár ha jobban belegondolunk, ez a mondás annyi mindenre igaz az életünkben: melózni, csinálni, kitartóan végigvinni valamit, és nem feladni, nos ez sose könnyű. Leállni, feladni, vagy lazsálni, és persze panaszkodni, mert sehova sem érünk el, azt mindig egyszerűbb.

- Térjünk vissza a gasztronómiához! Az Ön receptjei és tévéműsora közvetlen stílusukkal megszólítják a nézőt. Tudatos ez? Meg vannak komponálva, mint egy finom fogás?

- Enyhén szólva nincs megkomponálva semmi se a forgatásokon. Nekiállok, megfőzöm, és közben felvesszük. Ha jól sikerül, remek, de ha kevésbé, akkor se esem kétségbe, mert tényleg ilyen a konyhai munka: egyszer szebbre, ízesebbre sikerül egy étel, más alkalommal pedig nem annyira. Ez van. Minek játszanám el, hogy én vagyok a tökéletes háziasszony, ha egyszer nem vagyok az. Az első három évben a saját konyhámban forgattunk, aztán, amikor a lányom megszületett, lett egy stúdiónk, de ott is rendes konyha van. Bemegyünk, megcsináljuk, és ugyanaz a stáb dolgozik rajta a kezdet kezdetétől. Ez egy baráti csapat, talán ez jön át a felvételeken, és ettől közvetlen a műsor stílusa.

- Biztosan, és az is nagyon tetszik, hogy kis praktikákra is tanít közben, hogy példáulelőször a tojás fehérjét veri fel, majd a sárgáját…

-  Igen, mert akkor nem kell kétszer mosogatni. Mondtam, hogy gyűlölök mosogatni.

- Meg hogy a reszelt citromhéjat a vajjal kell elkeverni…

- Persze, mert a vaj egy zsiradékféle, és ebben jobban elvegyül a citrom aromás illóolaja, mint mondjuk a lisztben. De félreértés ne essék: szerintem a főzés nem agysebészet, és nem kell zseninek lenni hozzá, hogy valaki főzzön.

- Pontosan, erre is gondoltam: főzni mindenki tud, de legalábbis mindenkinek van véleménye, hiszen mindennap eszünk. Mit szól ehhez a rengeteg főzőbloghoz, műsorhoz?

- Nagyon örülök neki! Amikor 12 éve elkezdtem, egy darab blog sem volt, és senki nem értette, mit akarok ezzel a gasztronómiával. Miért hagyom ott a tuti híradós műsorvezetői állásomat, és cserélem a mikrofont fakanálra?! Tiszta hülyének tartottak. De én szenvedélyesen hittem benne, és nem bántam meg. Szóval most azt gondolom, hogy ez a sok gasztroblog, szakácskönyv, főzőműsor nagyon szuper. Minél több, annál jobb. Vannak olyan honlapok, ahol akár 40 ezer receptet is talál valaki. Persze nagy kérdés, hogy ebből tényleg hány használható, próbafőzött, bevált recept. Most ott tartunk, hogy rengeteg van, de pár év múlva szerintem jóval kevesebb lesz, és a minőség fog megmaradni. Ahhoz pedig nem az lesz a lényeg, hány tízezer recept van egy honlapon, hanem hogy inkább kevesebb legyen, de az garantáltan működjön.

- Azt olvastam, van egy bizonyos Stahl-szleng, kis humoros, bölcs mondások.

- Tényleg? Én erről nem tudtam. Amúgy sem hinném, hogy különösebben bölcs lennék, legfeljebb őszinte. Na és az is fontos, hogy nem nézem hülyének se a szakácskönyveim olvasóit, se a magazinunkét, se a tévéműsorunk nézőit.  

- Itt van például az, hogy: „Nem bizsereg a kezem, ha éppen nincsen benne a fakanál.”

- Ez teljesen igaz. Nekem ugyan nem. Nem vagyok séf, nem állok minden nap az étteremben. Háziasszony vagyok, aki hétköznap dolgozik, lót-fut, gyereket nevel, és ételt kell adnia az asztalra. Márpedig lehetőleg minél gyorsabban. Hétvégén persze ráérősebb az életem, és akkor van időm hódolni a gasztronómiai szenvedélyemnek, ilyenkor kísérletezek, próbálkozok. De visszatérve a hétköznapokra: ahogy a legtöbb gyerekes, elfoglalt nő, én is a túlélésre játszom. Hogy egyszerre legyek jó anya, lelkiismeretes munkaerő, és miután végignyomtam az egész napot, még tudjak két értelmes mondatot is váltani a férjemmel.

- Ezért is jók ezek a gyorsan, könnyen elkészíthető ételek az új könyvben.

- Hú, ebben a kötetben rengeteg „életmentő” receptet tettem, mert, ahogy mondtam, az elmúlt évek alatt, amíg nem írtam könyvet, jócskán szükségem volt ezekre a zsúfolt időbeosztásom miatt. Például itt van a tízperces fetakrém: gyorsan összehozható, eláll a hűtőszekrényben, és abból tudok csinálni tésztához mártást, sült csirkecsíkokkal fetás ragut, vagy egyszerű rizottót turbózok fel vele. Az instant tiramisu is nagy kedvencem a könyv desszertjei közül: a habszifonba beleteszek tejszínt, kávét, mandulalikőrt, porcukrot, betekerem a patront, aztán kinyomom a habot babapiskótára, és ráhintek kakaóport. Bő öt perc megcsinálni. Tehát tényleg nem én leszek, aki lazacot süt kaviármártással! Főleg nem egy idegbajos hétköznap után, amikor az a cél, hogy minél gyorsabban minél finomabbat együnk otthon. De én az éttermek közül is a normálisakat szeretem. Egyáltalán nincs szükségem meisseni porcelánon tálalt, hat nyelven beszélő fogásokra, hanem nekem jó kajára van szükségem. Egyre inkább nem bírom a gasztrosznobizmust. Mondjuk más sznobizmust se.

- Ősz van, ilyenkor talán jobban is szeretünk tevékenykedni a saját konyhánkban. Milyen ételt ajánl?

- Ez az időszak szerintem a tartalmas, rotyogó raguké, meg a leveseké. Mert ezek vigasztaló ételek, hiszen elfeledtetik, hogy odakint hideg van, esik az eső, zúg a szél. És nem is föltétlenül hosszadalmas elkészíteni őket. Például ebben az új könyvemben több olyan félórás leves van, ami direkt őszi-téli napokra való. Ilyen közülük a kolbászos céklakrémleves, vagy a másik nagy favoritom, a chilis sütőtökkrém leves. Ezen utóbbit úgy csinálom, hogy veszek dobozos bébiétel sütőtökpürét, és azt villámtempóban összefőzöm tejszínnel, chilivel, sajttal, majd tökmagot pirítok a tetejére. Ez például nagyon gyorsan megvan. De ha valaki ráér, nyugodtan vegyen sütőtököt és süsse meg, aztán készítse el ezzel a levest, mert úgy nagyon finom, csak lassabb.

- Az új szakácskönyve fotói pompásak. Erről jutott eszembe, hogy megkérdezzem: mi a véleménye a konyhai felszerelésekről?

- Minél kevesebb, annál jobb. Nézze meg, nagyon divatosak a hatalmas, gyönyörű sziget konyhák. Szerintem viszont egyáltalán nem praktikusak, mert az ember ugrál körülöttük, ahelyett, hogy benn állna egy pici, U alakú konyha közepén, és csak kinyúlna jobbra, kinyúlna balra, mindent elérne anélkül, hogy egy tapodtat lépett volna. Munkafelületből viszont sose elég, arra figyelni kell. De hasonlóan gondolkodom a felszerelésekről is: kell alapvetően egy nagykés, egy kiskés és egy recés kés, körülbelül ennyivel el lehet boldogulni, viszont ezekből kiváló minőségű kell. Mindig amellett vagyok, hogy kevés eszközre van szükség, de az legyen jó minőségű. Nem kell, hogy zenéljen a sütő, viszont, – és ezt nagyon sokan nem tudják –, a sütőket nem árt megnézni, hogy a 175˚C, amit beállítunk rajta, az tényleg 175˚C-e. Lehet venni sütőhőmérőt, egy-kétezer forint, és ezzel könnyű ellenőrizni. Így sok kudarctól megkímélheti magát az ember, arról már nem is beszélve, hogy a szénné égett étel a legdrágább, mert a kukában végzi. Főleg, ha sorozatban gyártjuk.

- Nagyon tetszik a magazinjában, hogy úgy is mondhatná, egy klubot szeretett volna létrehozni.

- Ez érezhető? De jó! Nagyon örülök neki. Tényleg az volt a szándékom, hogy olyan újságot csináljunk a kollégáimmal, amelyik értelmes, nem megjátszós nőknek szól, és ha beleolvasnak, azt érezzék, egy olyan klubba kerültek, ahova szívesen tartoznak.

- A recepteken kívül más női témákról is írnak.

- Egészség, pszichológia, szépség és utazás van benne például, és vannak a tesztek – ezeket nagyon szeretem. Mi ugye egy pici újságkiadó vagyunk, és ezért megengedhetjük magunknak, hogy tényleg azt írjuk, amit gondolunk. Magunk elmegyünk egy bevásárlóközpontba, megvesszük a különböző joghurtokat vagy szemránckrémeket a saját pénzünkön, és utána azt írunk róluk, amit gondolunk. Az utazásoknál általában az szokott lenni, hogy a hotelek fizetnek az újságírónak, és ingyen vendégül látják egy hétvégére, amiért cserébe akkor írjon róluk minden dicsérőt. Nálunk nem így van, sőt inkognitóba mennek a kollegáim, de utána tényleg le is írjuk, hogy milyen volt.

- Hogyan készül az idei karácsonyra?

- Megépült a balatoni nyaralónk, úgyhogy idén először a Balaton-felvidéken leszünk karácsonykor. És kevesen leszünk, csak a szűk család, férjem, lányom, anyukám, testvérem. Azt tervezem, hogy összeírom, miket akarok főzni, és rögtön lehúzom a felét. Mert arra jöttem rá az elmúlt években, hogy az ember mindig azt hiszi, hogy abba a 4-5 napba kell belezsúfolni az összes dolgot, amire az évben nem jutott idő. Ezért most kitaláltam, hogy kapásból lehúzom a felét a terveimnek, és így majd tényleg jut időnk arra, hogy társasjátékozzunk, dumáljunk, szánkózzunk a dombon, együtt nézzünk tévét. Lehet, hogy hülyén hangzik az én számból – főleg, hogy tévés főzőműsort vezetek, szakácskönyveket írok-, de hosszú távon nem olyan fontos, hogy milyen az a karácsonyi vacsora. Sokkal lényegesebb, hogy együtt vagyunk, figyelünk egymásra. A nyugodt hangulat, amelyikben megesszük a vacsorát, na, az számít a legtöbbet. Hát nem?

*Szepesi Dóra interjúja a Könyvjelző 2014 novemberi számában olvasható. Ott terjedelmi okokból egy kicsit rövidebb lett, ez az eredeti változat.)

Kommentek

Diós birs

diosbrissajt.jpgMi sem egyszerűbb ennél az édességnél!

Birsalmából birsalmasajtot készítünk vagy veszünk a piacon birsalmasajtot. Felszeleteljük kis falatokra és diógerezdet nyomunk mindegyik csemege tetejébe. Minyonpapírba csomagoljuk vagy üres bonbonos dobozba.

Ünnepre, hétköznapra a legjobb édesség, akár ajándéknak is.

Előzmények: 

(http://makronauta.blog.hu/2011/11/22/birsalma_az_elfeledett_egeszsegvedo#more3374967

Kommentek

Sokféle fűszersó kapható, de a legjobb, amit mi otthon készítünk el. Az egyik változat a következő: végy ezekből a szárított füvekből ugyanannyi mennyiséget, mondjuk 1-1 teáskanálnyit és zúzd porrá őket valamilyen módon (elektromos kávéőrlő vagy kis kézi mozsár)

Hozzávalók: oregánó, rozmaring, bazsalikom, majoránna, babérlevél, petrezselyemzöldje, kakukkfű és adj hozzá 1-2 teáskanálnyi finomra őrölt sót. A só lehet tetszés szerinti tengeri vagy másféle is. Az összetevőket tetszés szerint változtathatjuk, vagy ha valamelyikből nincsen, az kimaradhat, illetve mással helyettesíthetjük.

Egy csavaros kis üvegben hetekig eláll. Nagyon jó, ha a növények saját kertünkből származnak és mi szárítottuk meg őket, de ha nem, akkor is feldobja a salátát, a gabona- és zöldségételeket, a tésztákat meg a leveseket is. Ajándéknak is remek!

Kommentek

Lencsesaláta

lencsesaláta.jpgHa unjuk a lencselevest, a lencsefőzeléket, a dahlt, a legjobb választás:

Hozzávalók 6-8 személyre: 250 gramm lencse, 1 kávéskanál só, ízlés szerint bors, 4 hámozott paradicsom kis kockákra vágva, 1 kis fej hagyma, apróra kockákra vágva, 125 gramm szójabab csíra, 1 zellerszár szeletekre vágva, szója dresszing, apróra vágott petrezselyem zöldje. (Fotózáskor mungóbab csírám volt itthon, azzal díszítettük.)

Elkészítése: Ha nem konzerv lencsét használunk, akkor így készítsük el: a megtisztított és megmosott lencsét forró vízzel felöntjük és 20 percig állni hagyjuk, ezután lecsöpögtetjük, majd egy lábosba tesszük és hideg vízzel feleresztjük. Felforraljuk, sózzuk, és fedő alatt, takaréklángon 20 percig puhára főzzük. Lecsöpögtetjük, majd beletesszük egy tálba. Még meleg, ráöntjük a dresszinget, elkeverjük és ezzel együtt hagyjuk kihűlni. Ekkor hozzáadjuk a többi zöldséget, sózzuk, ha kell és kis tálkákra szervírozzuk. A tetejét petrezselyem zöldjével díszítjük.

Szójaszósz öntet: 175 ml napraforgóolaj, 4 evőkanál szójaszósz, 2 evőkanál citromlé, 1 cikk zúzott fokhagyma, só és bors – a hozzávalókat alaposan összekeverjük. Zárt üvegben, hűtőszekrényben néhány napig eláll, de frissen az igazi.

Kommentek

Jorge Bucay-al Szepesi Dóra beszélgetett

Találkozni és búcsúzni – ez két legutóbb megjelent könyvének témája. Tulajdonképpen életünk legfontosabb elemei, és nemcsak a slágerszövegekben... Manapság mindkettőt másképp éljük meg. A találkozások formája az internet korában megváltozott. Mit tanácsol, hogyan lehetünk eléggé nyitottak, hogy ne szalasszuk el a lényeges találkozásokat?

Tanácsokat nem nagyon adok. Nem hiszek a sok tanácsban, én csak azt tudom elmondani, mi történik velem, mit gondolok róla. Különösen azért, mert 64 éves vagyok és nem születtem chippel. Az unokám, ő már chippel született, az internet chip benne van! Kinyitja a kompjutert, én azt sem tudom, hogy működik, megnyom gombokat és azt mondja: ej, nagyapa, hát nem látod, hogy mit csinálok? Ami ennek a kisfiúnak ötévesen természetes, nekem nem az. Nincsen facebookom, twitterem, nincs internet oldalam. Negyvenkét facebook oldal, hetvenöt twitter létezik Jorge Bucay néven, és egyik sem az enyém, én nem dolgozom ezekkel, más emberekhez tartoznak, akik ugyanezen a néven élnek. Egyszer egy nő azt mondta nekem, „ó, egy kicsit szemérmetlen az oldalad!” Nekem? Hiszen az egy másik Jorge Bucay! Tudom, hogy soha nem fogok olvasni e-könyvet. Nekem szükségem van a papírra, a könyvre. Ebben is különbözünk. A fiam 37 éves, ő is pszichiáter, az e-book olvasójával utazik, százhúsz könyv van rajta, folyton azt olvassa. Én könyveket viszek magammal, kettőt-hármat. Szóval, tudja, soha nem fogom megérteni, hogy egy budapesti férfi, hogyan szerethet bele egy argentin nőbe interneten keresztül! Számomra ez legalábbis furcsa. Nagyon sajnálom azokat az embereket, akik szeretik ezt a fajta kommunikációt. Ismerek egy férfit, Eduardonak hívják, Buenos Airesben él és intenzív viszonyt folytat egy szibériai hölggyel. Interneten. Még nem találkoztak egymással, de kapcsolatban vannak. Azt mondta, soha nem talált otthon olyan lányt, aki úgy látja őt ahogyan ez az internetes partner. Ráadásul az ajtószomszédja, aki egy nagyon helyes fiatal nő, majd’ meghal Eduardo pillantásáért, de ő észre sem veszi, mert Szibériába kacsintgat és nem észleli, hogy a szomszédja csak egy „hello”-ra vár… Igen, ez egy új világ, ahogy mondja, megváltoztak a dolgok, másképpen történnek. Olyan ez, mint egy szerencsejáték, lehet jó, lehet rossz, mert sosem tudhatjuk, ki van a másik oldalon. Előfordulhat, hogy a 25 éves Maria valójában egy 62 éves Johny. Ez a probléma. Van egy mondás, nagyon méltányolom, miszerint az internet eszköz, ami közelebb hozza a messze lévőt, de eltávolítja azt, aki közel van hozzánk. A dolgok változnak, ám érdekes módon közben az érzések ugyanazok maradnak, hiszen mindig ugyanazt fogjuk érezni, ha szeretnek minket, ha nem szeretnek, ha elutasítanak. A boldogság érzése mindig ugyanaz, ugyanúgy vagyunk szomorúak, ugyanúgy érezzük a bűntudatot, a közönyt vagy a sóvárgást, mert az érzések mindig ugyanolyanok. De ezeket nehéz megmutatni. Tudja, ha közel hajol a képernyőhöz és megszagolja, csak műanyagot szagol.

Ha már az érzéseknél tartunk, annyira általános manapság, szinte divat keseregni, panaszkodni. Ez megbetegíti a lelket. Gyógyír lehetne az együttérzés, lássuk be, hogy mindenkinek vannak problémái, és máris nem vagyunk egyedül a bajunkkal. Egyébként úgy gondolom, a lélekben a sírás és a nevetés ugyanannak a működésnek a két oldala…

Teljesen így van, szóról szóra egyetértek!

Mivel a sírás és a nevetés olyan közel vannak egymáshoz, ezért lehet az, hogy gyakran átmegy egyik a másikba, és ha könnyű az átjárás, már fel is oldódott a probléma. Mi a véleménye erről?

Egy szufi mondás szerint nem számít, milyen vékony egy szelet sajt, mindig két oldala van. Tehát a nevetés és a sírás ugyanannak az éremnek a két oldala, és összetartoznak. Talán meg tud szabadulni az egyiktől, mondjuk nem akar sírni többé, és megszabadul attól az érzéstől. De akkor vegye tudomásul, hogy a nevetéstől is megszabadul. Ezt nagyon fontos tudni, mert az érzéseink kevertek, kapcsolódnak egymáshoz. Az érzéseim én vagyok! Lényegében az érzéseim vagyok. Nem a gondolataim, nem a hitem; nem az vagyok, amit gondolok és amit mondok. Hanem az vagyok, amit érzek. Mindenki az, amit érez. Ha levágod az érzéseid egy részét, mert azt mondod például, hogy nem akarok szomorú lenni, nem akarom, hogy bűntudatom legyen, nem akarok aggódni, akkor egyre kisebb és kisebb leszel, és egy napon arra ébredsz, eltűntél. Ez veszélyes! Mindez miért van így? Mert olyan társadalomban élünk, amiben egyfajta hedonista gondolkodásmód érvényesül, s azt feltételezi, hogy öregedni rossz, meghalni rossz, a ráncok nem vonzók. Azt tételezik fel, az a jó, ha mindig fiatal, mindig boldog, egészséges valaki, az összes többi dolog rossz. Nemcsak rossz, hanem hibás, helytelen, tehát el kell kerülni, meg kell semmisíteni! Liftinget kell csináltatni, be kell festeni a hajat, el kell rejteni az éveket. Azokat a dolgokat kell csinálni, amit a fiatalok, mert fiatalnak kell lenni, mert az öregség rossz. A tévében és mindenhol azt mondják: Szabadulj meg a ráncaidtól, a kilóidtól! Micsoda egy ostoba gondolkodásmód, de ez van! Tudja, én szeretem a ráncokat az embereken, mert ez bizonyítja, hogy éltek.

Érezhetően fontos Önnek a humor. Az öregedéssel kapcsolatban is olyan szórakoztatóan ír! A humor szintén gyógyszerféle?

Igen! Ez az, amit szeretek bizonyos emberekben, például Woody Allenben, hogy tud nevetni a fonákságokon. Egyszer azt kérdezték tőle: Mit gondolsz, van élet a halál után? Erre ő: Nem tudom, de engem igazán az érdekelne, hogy van-e élet a halál előtt… Annyira elfoglaltak vagyunk ezekkel a kérdésekkel, hogy közben elvesztegetjük az életünket. Gondolkozzunk csak el! Rossz dolgokat csinálunk, de csak csináljuk! A könnyek útja arról szól, hogy a veszteségek, a rossz dolgok meg fognak történni veled, velem, mindenkivel. Mert ezek az élet részei, és ezért foglalkozni kell velük.

A könny prizmáján keresztül jobban rálátunk a fájdalmunkra. Kedvelem ezt a költői képet! Miért tartozik a gyógyulás folyamatához a könnyek útja?

A könnyek érzéseink organikus megnyilatkozásai. Mindenféle érzést kísérhetnek könnyek; könnyezünk nevetéstől, szomorúságtól, boldogságtól, kínunkban, fájdalmunkban – sok dolog miatt könnyezhetünk. A könny valójában az emóciókat fejezi ki. Természetesen semmi rossz nincs benne! Ha azonban a fájdalom könnyeiről beszélünk, elmondhatom, hogy a fájdalom az az ajtó, amin keresztülhaladva az ember eljuthat a következő lépcsőfokig. Át kell haladnia az embernek ezen az ajtón, ha fel akar nőni. Mert amikor felnő, valamit maga mögött hagy. A következő lépésnél már nem ugyanaz, aki volt. Más ember. Én sem vagyok már ugyanaz az ember, mint aki akkor voltam, amikor maga belépett ebbe a szobába; ez természetesen maga miatt és énmiattam van így. Ezt tudnunk kell. Nem kell sírnom emiatt, de búcsút kell mondanom annak, aki voltam, és ez jó nekem, hogy nem vagyok mindig ugyanaz. Mindenkinek jó, ha nem vagyunk mindig ugyanazok! Fájhat is egy kicsit ez a változás, meg is gyászolhatom. Persze az ilyesfajta veszteségeknek könnyű örülni, ellentétben azokkal, amikor elveszítünk egy szeretett lényt, vagy egy kapcsolatot, vagy rájövünk, soha nem kapjuk már meg, amire vágytunk. Mindenesetre, ezekben a veszteségekben is van tanulnivaló, és ha tanulunk belőlük, nyerni fogunk. Ha nem tanulunk, ugyanaz meg fog történni még egyszer, azért, hogy tanuljuk meg, amit meg kell tanulni. Nemcsak az egyénekre igaz ez, érvényes a párokra, de az országokra is! Ha az országok nem tanulnak a történelmük eseményeiből, azok még egyszer megtörténhetnek.

Nagyon tetszett a könyvében, amikor életünk veszteségeivel kapcsolatban azt írja, érdekes volt belátnia, valóban nehéz lenne élni számos dolog és ember nélkül, de új felfedezése szerint lehetetlen lenne önmaga nélkül élni.

Ez egy hülye dolog, de annyira igaz és nem vesszük észre! Mindig arról beszélünk, hogy nem tudok élni enélkül meg anélkül, de nem fogjuk fel, hogy saját magunk nélkül aztán tényleg nem tudnánk élni. Igen, ez abszolút igaz. Persze, tudjuk, tudjuk, de nem gondolkodunk el rajta. Teljesen hülyének éreztem magam, amikor leírtam! Ezután viszont azt is írom, hogy ezért aztán vigyázz magadra, barátom! Vigyázz magadra, mert te magad vagy az egyetlen, aki nélkül nem tudsz élni!

Márpedig ez nem önzés.

Persze hogy nem. Ez az egészség. Ennyi. A régi zsidó hagyományban létezik egy mondás: „Ha én nem gondolok magamra, ki fog? De ha csak magamra gondolok, ki vagyok? És ha nem most, mikor?” – Nos! Gondolja el, hogy háromezer évvel ezelőtt gondolkodtak így, ez nem egy új pszichológia.

Előző könyve, a Találkozás útja elementáris erővel hatott rám. Mennyire fontosak a találkozások! Egy mintázat alakul, szinte láthatjuk, melyik hogyan befolyásolta az életünket. Önnek mely találkozásai a legemlékezetesebbek?

Talán néhány tanáromat említeném az általános iskolában. Két tanáromra gondolok nagy szeretettel, az egyikük egy nő, akibe tízévesen szerelmes voltam. Ekkor mutatkozott meg először, hogy író leszek, mert írtam neki egy verset, amelyben megkértem, legyen a felségem. Nem lett, a buta lány!!! Aztán tizenegy éves koromban találkoztam egy megvilágosító erejű tanárral, aki életemben a legnagyobb hatással volt rám minden tudományban. Nagy szerencse az is, hogy a szüleim nagyon szerettek és okos emberek voltak. Apám rengeteget dolgozott. Nagyon bölcsen azt mondta a fivéremnek és nekem, sajnálom gyerekek, de nincs pénzünk, hogy minden alkalommal elmenjünk a cirkuszba, amikor előadás van a városban, moziba se mehetünk minden héten, új ruhát sem tudunk venni, az unokatestvérek ruháit kell hordanotok, de vigyázni kell rájuk, mert mi is tovább fogjuk adni őket. Sajnálom, de nincs pénzünk szép új elemes játékokra sem. Ilyesmit vagy kaptok, vagy nem, ám sosem fogunk éhezni, mindig meleg lesz a házban… de ha könyvet akartok, azt mindenképpen megvesszük. És akkor a testvéremmel együtt megtanultuk, – nem biztos, hogy ez volt a szándék, de megtanultuk –, hogy karácsonyra, újévre, születésnapra nem a játékboltba, hanem a könyvesboltba mentünk, mert tudtuk, hogyha a legdrágább könyvet nézzük is ki, megkapjuk. Imádtuk a testvéremmel azokat a könyveket, amikből szinte kiugrottak a felfedezőkedvünket kielégítő információk. Hazaértünk, ledobtuk a padlóra a könyveket és nekünk ezek voltak a játékaink! A ház nem játékokkal volt tele, hanem könyvekkel. Szinte hihetetlen, de így volt. Ezenkívül abban a kiváltságos helyzetben részesültem, hogy személyesen is találkozhattam nagyszerű tanítókkal, például Oshoval, és Teréz Anyával. Három évvel ezelőtt pedig az a szerencse ért, hogy megismerkedtem a Béke Nobel díjas Rigoberta Menchúval. Nagyon egyszerű asszony, de meg tudja mutatni az egész világot, az életével tanít. Tipikus dél-amerikai indián nő, alacsony termetű, testes. Ő az én nagy barátom, rendkívüli humorérzéke van! Beszélgettünk, és amikor elmondtam neki, milyen szomorú és zaklatott vagyok az argentin politikai helyzet miatt, hogy miket mondanak egymásról a politikusok, azt mondta nekem: mi lenne, ha egy napon nem reflektálnál arra, ami sért téged? Ez csak egy mondat, de most is emlékszem rá. Föltétlenül megemlíteném még Dra. Saslavskyt, ő a szakmai anyám, tőle kaptam az inspirációt, ő terelt a pályára. Nagyszerű tanár volt, nagylelkű ember. Az egyetlen, amit tehetek, hogy továbbadom, amit tőle kaptam.

Ön nem először jár Magyarországon.

Nem először és nem utoljára!

Mi a benyomása rólunk, magyarokról?

Mondtam Miklósnak (M. Nagy Miklós, az Európa Kiadó igazgatója), hogy mikor először jártam itt, nem szerettem ezt a várost. Nem tudom miért, de nem. Talán mert a feleségemmel voltam, nem tudom. A második alkalommal, ez igazán megdöbbentő, beleszerettem Budapestbe. Át is tetettük másnapra a repülőjegyemet, hogy még egy napot maradhassak, mert beleszerettem a városba. Minden ok nélkül. Tudja, a városuknak van egy különös illata és én szeretem ezt az illatot. Talán a zsidó elődeim miatt van ez, ki tudja. Szeretem az ételeiket, – láthatja, az evés nagyon fontos számomra –, és szeretem a zenéjüket is! Az emberek pedig nagyon kedvesek. Meglepett a történelmük. Önök az egyik legerősebb birodalom volt a világon. Már-már elfelejtjük, de része voltak az Osztrák-Magyar Monarchiának. Szeretem a szabadságszobor történetét! Amikor megtudtam ezt a történetet, mindenfelé elmeséltem, annyira tetszik. (M. Nagy Miklós feleleveníti: a szobor Horthy Miklós fiának készült eredetileg, aki repülőbalesetben meghalt. Kisfaludy Strobl Zsigmond készített egy emlékművet, amiben a nő kezében egy törött propeller lett volna. Vorosilov marsall elment Kisfaludy műtermébe, mert az volt az első dolguk a szovjeteknek, hogy legyen egy felszabadulási emlékmű és ezt minden országban a legjobb szobrász készítse el. Meglátta a műhelyben a szobrot és azt mondta, ez kell nekem, ez jó lesz. Akkor Kisfaludy megváltoztatta egy picit a szobrot, pálmaágat tett a nő kezébe, hogy ez legyen a felszabadulási emlékmű.)

Nálunk nagyon közkedvelt a könyvsorozata. Milyen témákat várhatunk még?

Két-három könyvemet rövidesen kiadják Magyarországon is. Az egyik a bölcsességről szól, a másik a spiritualitásról. Azután van egy regényem, a politikai erők harcáról, erre különösen büszke vagyok, díjat kaptam érte Spanyolországban. Továbbá írtam egy könyvet a szerencséről, amit még nem adtak itt ki, és írok egy könyvet a fiammal. Ő is pszichiáter. Írunk egy négykezest apák és fiúk kapcsolatáról, különös tekintettel arra a bonyolult kapcsolatra, mint amilyen a miénk. Nagyon élvezzük a munkát, harcolunk, vitatkozunk. Egyébként a legnagyobb ajándék, amit a gyerekeimtől kapok, az, hogy tudom, jó úton járnak. Az ember akkor tudja meg, hogy jó munkát végzett, amikor tapasztalja, hogy a gyerekei továbbhaladtak útjukon. Hogy sokkal jobbak, mint ő. Ha észreveszed ezt, akkor tudod, és én mindennap észreveszem. Nagyszerű emberek, sokkal jobbak, bölcsebbek, mint én. Argentínában eléggé ismert ember vagyok, az utcán folyton megszólították a gyerekeimet, kérdezték milyen kapcsolatban vannak Jorge Bucay-al? Gondolom, elég nehéz lehetett nekik! (Demiannak van saját könyve is, remélem, egyszer ezt is kiadja Miklós.) Mondta is a fiam, hogy nagyon zavarta ez a kérdés, és elhatározta, azt fogja válaszolni: „semmi közöm hozzá, de ő az apám.” Aztán azt történt, hogy amikor évekkel később Argentínába utaztam, – ugyanis most Spanyolországban élek –, és bemutatkoztam, tudakolták, mi a közöm Demian Bucayhoz, milyen kapcsolatban vagyok Claudia Bucay-al? Az apjuk vagyok – mondtam. És ez nagyon jó érzés!

Köszönöm a beszélgetést!

 *Az interjú szerkesztett változata a Könyvjelző magazin 2014. július-augusztusi számában jelent meg.

Kommentek

Hajdinaleves

hajdinaleves.jpgA hajdina vagy pohánka egy fűféle magja, nem tartozik a gabonák csoportjába, de azokhoz hasonló. Nagyon illik a novemberi étrendünkbe, tüzes energiája mellett táplál és különleges íze van. Zöldségekkel dobjuk fel.

Hozzávalók 4 személyre: 10-15 dkg hajdina, 1-1 darab sárgarépa és fehérrépa, 1 kis db zeller, 1 fej vöröshagyma, 1 teáskanál pirospaprika, só, 1 evőkanál olaj, 1 gerezd zúzott fokhagyma.

Elkészítése: Az olajat egy lábosban felforrósítjuk, benne pirítjuk az apróra vágott vöröshagymát, beletesszük a pirospaprikát, majd az apróra vágott gyökérzöldségeket állandó kevergetés mellett ebben dinszteljük. Közben a hajdinát meleg vízben megmossuk, leöblítjük és egy fazékban feltesszük a tűzhelyre, kiszárítjuk, kevergetve aranybarnára pirítjuk. Amikor készen van, hozzátesszük a dinsztelt zöldségeket, felöntjük vízzel és még kb. 10 percig főzzük, amíg megpuhul. Sózzuk. Tálalhatjuk petrezselyem zöldjével, de akár frissen reszelt sárgarépával is.

Kommentek

Jorge Bucay: A könnyek útja

Az egyik hamis mítosz, amelyet neveltetésünk során megtanulunk, hogy nem vagyunk felkészülve a fájdalom és a veszteség elviselésére. Útravaló, tanácsadó, kalauz, vigasz. Mindez eszembe jutott, amikorJorge Bucay legújabb magyarul megjelenő könyvét olvastam.

 

A könnyek útjának azzal az elkerülhetetlen meggyőződéssel vágunk neki, hogy nem fogjuk elviselni. Ehhez az útszakaszhoz érve valamennyien úgy érezzük, hogy elviselhetetlen. Azonban nem mi tehetünk róla; belénk nevelték, hogy nem tűrjük a fájdalmat, hogy nem tudjuk túltenni magunkat a szeretteink elvesztésén, hogy belehalunk, ha a szerelmünk elhagy, hogy a bánat ártalmas és pusztító. Pedig – mint minden más tanult hiedelem – ez is veszélyes társ és félelmetes ellenség. Tudatosítanunk kell a berögzüléseket. A folyamat gyermekkorban kezdődik. Az újszülött nem tud meglenni az anyja nélkül, az apa, a körülötte lévő családtagok is fontossá válnak. Majd bővül a kör, óvodai, iskolai társak, barátok, nevelők mind nélkülözhetetlenek lesznek számunkra.

 

Önmagam nélkül

A szerzőtől megszokott feloldó humor e könnyes témakörben sem marad el. Amikor azt írja: „Egész idő alatt tudtam, ki mindenki nélkül nem tudnék élni, de harmincéves koromig nem jöttem rá, hogy elsősorban önmagam nélkül nincs tovább élet. Érdekes volt belátni, hogy valóban nehéz lenne élni számos dolog és ember nélkül, de az új felfedezésen ez mit sem változtatott. Lehetetlen lenne önmagam nélkül élni.” Mennyire igaz! Alig-alig gondolunk erre. A dolgok megváltozhatnak, a helyzetek az ellenkezőjükre fordulhatnak, de mi maradunk. Nincs mese, meg kell tanulnunk elviselni a veszteségeket. Természetesen nem mindegy, hogy valaki elmegy vagy meghal. Nem mindegy, hogy jobb lakásba költözünk vagy rosszabba, hogy rozoga autónkat újra cseréljük, vagy fordítva. Nyilvánvaló, hogy a veszteség élménye nem azonos, de azt leszögezhetjük, hogy mindegyik fájdalommal jár. Alkalmazkodnunk kell az újhoz, még akkor is, ha az jobb, mint a régi. Ezt a folyamatot nevezzük „gyászmunkának”.

 

Térkép

Meg kell tanulnunk végigmenni a veszteségek útján, meg kell tanulnunk begyógyítani a sebeket, amelyeket akkor szerzünk, ha valami megváltozik, ha valaki elmegy, ha valami befejeződik, ha elveszítünk valamit, ami a miénk volt, vagy annak hittük, vagy ha rádöbbenünk, hogy sohasem lesz a miénk, amit megszerezni reméltünk. Az út bejárása közben mindenki a saját térképe szerint halad, ez azt ábrázolja, amilyennek mi látjuk a valóságot. Utunkat színezhetik előítéletek, gyakran nem a valóságban élünk, hanem a róla alkotott elképzelésünkben. Mindig fel kell dolgoznunk, amit magunk mögött hagyunk. Érdekes módon élő személyekkel is így van ez, akikkel folyamatosan együtt élünk, de természetesen az évek során mindannyian változtunk. Bucay 26 éve él a feleségével és megemlíti, a mai Perla nem ugyanaz, mint a régi, és ezt a folyamatot szintén fel kellett dolgoznia. Az elengedés megtanulása érettségünk fokmérője: ha tetszik, ha nem, a lét veszteségek és búcsúzások nélkül nem létezik. Gondolhatunk itt egy-egy életszakasz lezárására is. Szertartások, „megceremóniázások” is segítik a váltást. A középiskola végén ilyen például a ballagás, a szerenád, a bankett. Sokat segít veszteségeink feldolgozásában, ha megkülönböztetett, ünnepélyes alkalmakat teremtünk. A könnyek útja arra tanít, hogy elfogadjuk, létfontosságú kapcsolat van a veszteségeink és a szerzeményeink között. Ha le tudunk mondani a már nem létezőről, érettebbé válunk. Útnak indulva tudnunk kell, hogy a veszteségek sokszor problematikusak és fájdalmasak, de csak általuk válhatunk kiteljesedett emberekké. A gyászmunkának két összetevőjéről, a feldolgozásról és a gyászról bővebben értekezik a szerző. Az elfogadás folyamatában ne hadakozzunk azzal a valósággal, ami nem olyan, amilyennek szeretnénk, inkább vegyük észre, hogy a felmerülő érzelmek energiáit tudatosan tettekre válthatjuk. A magunk bánatán való felülemelkedés olyan erőkkel gazdagít bennünket, hogy másoknak is segítségére lehetünk, támogathatjuk embertársainkat (persze nem erőltetve), akik hasonló cipőben járnak, mint amiből nekünk már sikerült kilépnünk. Ajándék hozadéka ez a könnyek útjának.

 

Felülkerekedés

Ki gondolná, hogy a bánat és a fájdalom jótékony társak? Pedig Bucay szerint így van! Ám ráadásul kapunk még valamit és ez a felülkerekedés. A könyvben a gyászmunka szakaszaival, fajtáival előszeretettel foglalkozik. Nagyon fontos fejezet A tanácsok a könnyek útjának bejárására és a túlélésre. Ez a rész 20 pontban foglalja össze és fejti ki a megfelelő hozzáállást, a lényeges teendőket. Például ott van köztük, hogy Merjünk segítséget kérni, hogy Legyünk jók magunkhoz és az is: Bízzunk abban, hogy képesek vagyunk folytatni. Kitér a gyermekkori és a kamaszkori gyász sajátosságaira, sőt a gyermek elvesztésére is, és tanácsokat ad a veszteség feldolgozására. A gyász egyéb fajtáiról szintén szó esik, például a bölcs humorral fűszerezett Félelem a megöregedéstől című fejezetben, amelyben ír a Megkeseredett öregségről és a Termékeny öregségről, úgyhogy lehet választani! Ezt a fejezetet egyébként egy Oscar Wilde idézet vezeti be: „Az öregkor tragédiája nem az, hogy az ember öreg, hanem az, hogy nem fiatal.” A lelki kalauz ezúttal sem nélkülözi az ehhez hasonlóan magvas idézeteket. Számos világhírű szerző bekukkant a lapok közül az olvasóhoz. Mint például Sigmund Freud, Carl Gustav Jung, Krishnamurti, Osho, Elisabeth Kubler-Ross, Szophoklész, Simone de Beauvoir, Antoine de Saint-Exupéry, Shakespeare. Nem véletlenül! Jorge Bucay, amikor néhány éve Budapesten járt, egy interjúban elmondta, mennyire örülne, ha könyvei szépirodalmi művekhez is elvezetnék az olvasóit. A jó szerzők művei ugyanis mindenfajta gond feloldásában segítenek.

 „Veszteségeink közé tartozik a romantikus álmainkról való tudatos vagy öntudatlan lemondás, a megvalósíthatatlan reményeink, a szabadság, a hatalom és a biztonság utáni vágyunk feladása, de a fiatalságunk elvesztése is, azé a tiszteletlen egyéniségé, aki örökifjúnak, sebezhetetlennek és halhatatlannak hitte magát.”

 „Akárki olvasod is ezeket a sorokat, vigyázz, mit kezdesz az időddel! Nincs annál értékesebb vagyonod. A pénzemen egyetlen nap életet sem vehettem.”

„Mi történik a halál után? Honnan tudjuk, ha senki sem tudja? Akármi legyen is az álláspontunk, mindenkit biztosíthatok afelől, hogy a halál után az történik, amit ki-ki hisz, hogy történni fog. És végeredményben teljesen mindegy. Ha abban hiszünk, hogy reinkarnálódunk, az is jó; ha abban, hogy a mennybe vagy a pokolra jutunk, az is jó; ha úgy gondoljuk, hogy a halálon túl nincs semmi, az is jó. Minden jó, amiben hiszünk. De állást kell foglalnunk valami mellett. Egyszer megkérdezték Woody Allent, hogy mit gondol, van-e élet a halál után. Allen azt felelte, hogy nem tudja, de inkább azt igyekszik kideríteni, hogyan élhetne legalább egy kicsit a halála előtt.”

 

A szerzőről: A népszerű argentin pszichoterapeuta tizenhat könyvét ugyanennyi nyelvre lefordították. Pszichoanalízist tanult, terápiás rendszerében a Gestalt-irányzatot és a történetmesélést vegyíti, összekapcsolja a fikciót és a terápiát. Sikerének titka az a közvetlenség, együttérzés és humor, amellyel a témáit és a hatalmas kultúrtörténeti anyagot ötvözi. Minden kérdést konkrét esetekkel, mesékkel, viccekkel, irodalmi szemelvényekkel, bibliai, talmud- szúfi- vagy zentörténetekkel illusztrál. Több mint nyolcszáz sztorit tárol a számítógépén...

 

*Szepesi Dóra recenziója a Könyvjelző magazin 2013. októberi számában jelent meg.

Kommentek

Stangli

Ez a népszerű sós rúd. Nélküle engem se baráti, se családi találkozóra nem engednek be… Sajt vagy köménymag helyett szezámmaggal szórom meg, ennyi a specialitása.

stangli_kicsi.jpgHozzávalók: 31 dkg liszt, 17 dkg vaj, 1 dkg élesztő, 1 dl tej, 1 késhegynyi só, szezámmag
Az évek során annyit reformosítottam rajta, hogy a liszt fele néha teljesőrlésű liszt, ekkor kicsit töményebb és testesebb lesz a keksz, így is sikeres, ki hogy szereti. (Ebből a mennyiségből kb. annyi lesz, hogy egy 5-10 fős társaság 1 óra alatt elrágcsálja, attól függően, mekkora az étvágy…)

Elkészítése: A lisztből, vajból és a tejben áztatott élesztőből sóval tésztát gyúrok, és egy fél órát állni hagyom. Kilisztezett táblán kinyújtom, tojássárgájával megkenem és megszórom szezámmaggal, majd ezután kisujjnyi vastagságú rudakra vágom és a kiolajozott tepsire helyezem. A szezámmaggal megszórhatjuk akkor is, amikor már bent vannak a rudak a tepsiben. Kinek hogy jobb, ki kell próbálni. Forró sütőben aranybarnára sütjük. Kb. 35 perc – nézzük meg próbaképpen az egyik alját, ha drapp, akkor jó lesz már. A második vagy a harmadik tepsinek általában kevesebb idő kell, mert a sütő már kellőképpen felmelegedett. Figyeljünk oda, ha nem akarunk szérudakat...

Fotó: Szepesi Dóra

Kommentek

Az egészséges és harmonikus életért*

Üdítő tény, hogy a makrobiotika nem egy múló táplálkozási divatirányzat, hanem örökzöld életvezetési útmutatás.

... Bár az utóbbi húsz-huszonöt évben már megjelent Magyarországon néhány makrobiotikus könyv, Sebestyén Szilvia összefoglaló munkája hiánypótló mindazoknak, akik a makrobiotika segítségével szeretnék átformálni életüket, helyreállítani egészségüket vagy megelőzni a betegségek kialakulását. E szemlélet szerint a betegséghez vezető ételeket olyanokra cseréljük ki, amelyek a jó egészséghez vezetnek, segítenek az egyensúlyt kialakítani és megőrizni.

*A teljes cikk az alábbi linkre kattintva olvasható az Új Könyvpiac utolsó oldalán:

http://issuu.com/ukp_digi/docs/ukp_szept_32_oldal_vagott

Kommentek

Sárgaborsóleves

sárgaborsóleves.jpgA hűvös őszi napokon nem is kívánhatunk mást, mint egy tartalmas, ízletes, laktató, melegítő levest!

Hozzávalók: 25 dkg sárgaborsó, 1-1 darab sárgarépa és fehérrépa, 1 kis db zeller, 1 fej vöröshagyma,1 teáskanál pirospaprika, só, 1 evőkanál olaj, 1 gerezd zúzott fokhagyma. Utólag szójaszósszal ízesíti ki-ki a tányérjában, ha szükséges.

Elkészítése: Az átválogatott, megmosott sárgaborsót éjszakán át beáztatjuk. Másnap új vízben felforraljuk, majd takarékon még 5 percig főzzük, ezután a habját (ha van) leszedjük. Amíg a borsó fő, forró olajban megpárolom az apróra vágott vöröshagymát, hozzáteszem a fokhagymát, a pirospaprikát és beleforgatom a kicsire vágott zöldségeket is, kevergetve dinsztelem. Amikor készen van a borsó, hozzáöntöm a zöldségekhez, felöntöm vízzel és puhulásig főzöm. Ízlés szerint sózzuk, tálaláskor apróra vágott petrezselyem zöldjével vagy snidlinggel díszíthetjük.

Kommentek

Soma Mamagésával beszélgettem

A technika eszköz, te vagy a kulcs!*

- Öngyógyító könyved átfogó, aktuális tapasztalati gyűjtemény, ráadásul szórakoztató és impulzív. „Az is nagyszerű, ha csak gyógyító magokat tudok elvetni” – idézlek. Úgy tűnik, ez egy hiánypótló könyv.

- Ahogy nézem a könyvpiacot, nincs most olyan, ami a jelenleg futó technikákat, alternatív módszereket leírja, személyesen, kipróbálva mindent, de még olyan sincs, ami elmondaná, hogy egyáltalán mi van. Terápiák, módszerek lényegéről írok, olyanokról is, amikről talán még nem hallott az olvasó, például a kvantumtechnikákról, a Kahi Healingről, a Theta Healingről, ha érdekli, kutathat tovább. Saját tapasztalataimat írtam meg. Végigjártam a szamárlétrát, hála a nehéz éveknek. Különben hogyan állhattam volna ki problémás emberek elé, hogyha a saját problémámat nem tudom megoldani?

*A teljes cikk az alábbi linken olvasható, belelapozva, az Új Könyvpiac 4. oldalán:

http://issuu.com/ukp_digi/docs/ukp_szept_32_oldal_vagott

Kommentek

"Ostyás" csokitorta

Hagyományos piskótatészta egy kis reformmal: a liszt fele teljes kiőrlésű. Így egy kicsit sötétebb színű és sűrűbb lesz a piskótánk, az íze pedig telítettebb. Egyszer egy kisgyerek vendégem azt mondta a tortán lévő mandulaforgácsra, hogy olyan, mint az ostya a templomban. A gyerekek formaérzéke nem ismer határokat! Mindenesetre, a torta mennyei!

Hozzávalók a piskótához: 6 tojás, 6 kanál kristálycukor, 6 kanál liszt. Ebből a mennyiségből kb. 10-12 szelet tortát kapunk.

Elkészítése: A lisztet kiadósabban mérjük, mivel a cukor nehezebb, tehát így lesz a cukor és a liszt kb. azonos mennyiségű. A sütőt előmelegítjük, közben kimérjük az anyagokat és előkészítjük a tortaformát vagy tepsit a sütőpapírral kibéleljük, méretre vágjuk, az oldalakat vékonyan beolajozzuk (vajazzuk) és liszttel szórjuk. Ha nincs tortaformánk, megteszi egy 3 literes lábos is, erre az alapanyag mennyiségre megfelelő a mérete.

csokitorta.jpgA tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét habüstbe vagy mély porcelántálba tesszük, a sárgákat egy csészébe. A habot felverjük, utána adjuk hozzá kanalanként a cukrot, amellyel még továbbverjük, fényes és kemény habot kapunk. Ezután egyenként hozzáadjuk a tojássárgákat, ezekkel együtt még vagy 5 percet verjük. Végül lassan adagolva hozzáadjuk a lisztet, de ezzel már nem verjük, hanem csak könnyedén elkeverjük egy fakanállal. Ezt a tésztát beleöntjük a tortaformába, a tetejét elsimítjuk. Egyenletes, középhőmérsékletű tűznél sütjük kb. 30 percig. Ha nagyobb tömegű a masszánk, akkor 40-50 percig is sülhet. A sütő ajtaját 10 percig ne nyissuk ki, mert a tészta könnyen összeesik. Próbatűvel megszúrjuk a közepét, és ha ez száraz, akkor van készen a piskóta. A kész tészta tapintása rugalmas, nem horpad be a teteje. Ha sütés közben a teteje erősen barnul, tegyünk egy papírt rá. Amikor a tortát kivettük a sütőből, még egy pár percig hagyjuk szikkadni, azután éles késsel körülvágjuk az oldalát, gyengén lisztezett deszkára borítjuk és a papírt lehúzzuk a tetejéről. Kihűlés után vágjuk fel. Ez a piskóta sokféle torta és piskótatekercs alapja lehet.

A krém készítése: 5 dkg nádcukor, 20 dkg fekete csoki, 2 dl tejszín, 20 dkg vaj, egy kevés mandulaforgács a díszítéshez.

Az anyagokat egy lábosban összekeverjük és lassú tűznél állandó kevergetés mellett felfőzzük, majd a tűzről levéve hagyjuk, hogy hűljön ki. Ezután megkenjük a tortát és a tetejét mandulaforgáccsal megszórjuk. Kókuszreszelékkel is jöhet!

Kommentek

Evéssel világot változtatni*

Az evés nem magától értetődő dolog: több mint egymilliárd ember éhezik, és akinek van mit ennie, esetleg allergiás vagy vegán módon táplálkozik. A helyzet még rosszabb: két milliárd ember szenved úgynevezett „rejtett éhezésben”, ők azok, akiknek hiányuk van fontos nyomelemekből, mint például a vas vagy a cink. Ezenkívül közvetlenül a modern táplálkozási szokások miatt több mint egymillió az elhízott, a diabeteszes vagy más új civilizációs betegségben szenvedő ember.

Mi áll a jelenségek mögött? Egyre több ember ébred rá a modern élelmiszer termelés hátrányaira, mivel ezek az élelmiszerek allergiát, intoleranciát váltanak ki, vagy etikai alapon, például a tömeges állattartás miatt már többé nem elviselhetőek. A lények iránti együttérzés miatt felébred a szégyen és az undor, annyira, hogy ezek az emberek táplálkozásukat gyökeresen megváltoztatják, például áttérnek teljesen növényi étrendre. Minden bizonnyal érvényesül ennek az önző oldala is: mindenki magának akarja a legjobb minőségű táplálékot. Ez patologikussá válhat „kényszeres egészség-evés” formájában.

Az étkezéssel egyrészt összekötjük magunkat a világgal, másrészt pedig a világból töltekezünk, vagyis saját szubsztanciáinkat onnan építjük fel. Mit tudhatunk a világgal való kapcsolat és a saját szubsztancia összefüggésről, a köztük lévő átmenetről?

A táplálkozással vesszük fel a természeti világokat magunkba. Ezeket a számunkra idegen anyagokat a szervezetünknek érzékelnie kell, és magába kell integrálnia; megemésztjük ezeket, ami annyit jelent, hogy bizonyos anyagokat kiválasztunk, bizonyos anyagokat megtartunk, de úgy, hogy teljesen a saját anyagunkká változtatjuk át őket. Joel Acremant szakács szerint táplálkozásunkat munkának is fel lehet fogni. A tápanyagok szétbontásakor az élelmiszerrel konfrontálódunk, ezáltal élénkül az emésztés működése. Ha ezek közül a folyamatok közül akár egy nem működik jól, betegek leszünk.

Étkezés közben a szociális működés „csupán csak” még egy kulturális hagyomány, amely az individualizáció korszakát túlélte?

Az étkezés szociális szempontja a táplálék egoisztikus szempontját ellensúlyozza. Amikor eszem, először is magamra gondolok. Ha az ételt másokkal megosztom az asztalnál, az evés szociális eseménnyé válik: kínálom a többieknek a kenyeret, mielőtt magamnak kivennék egy szeletet. Ettől eltekintve újra felfedeztük a közös étkezést, ezáltal valami közösségi élményben van részünk, közöset élhetünk át a barátokkal.

Milyen az együttműködés a termelők és a feldolgozók között?

Gazdák és szakácsok részére is rendeztünk találkozót. A hangulat élénk volt, mindenkinek sok egzisztenciális megvitatni valója akadt. Például a szakácsnak fáradságot jelent olyan termékkel dolgozni, ami nem eléggé standardizált. A másik oldalon a termelő nem mindig érti egy nagy konyha felhasználói igényét, (gyorsan, olcsón és még jót és bio-dinamikus minőséget is szeretnének főzni). Gyakran a saját oldalukról látják csak a problémát, és nem tudnak a másik szemszögéből gondolkodni. A beszélgetések során új ötletek születtek, például az, hogy tekintsük a konyhát is, mint a gazdaságot úgy, akár egy organizmust, a maga kapcsolataival és folyamataival.

Kabarett Birkenmeier azt állította: a táplálkozásnak van egy potenciálja, ami a világot megváltoztathatja. Nem túloz egy kicsit?

Egyáltalán nem. Miután naponta eszünk, ezáltal naponta képezhetnénk magunkat, és ezzel aztán sokat változtathatnánk. Az emberek akarják tudni, honnan jön az élelmiszerük. Így járult hozzá a Dél-Afrikai Outspan-Orangen bojkott ahhoz, hogy az apardheid rezsim véget érjen. Ha egy fiatal megtudja, hogy Ázsiában és Afrikában erdőket irtanak ki azért, hogy neki legyen pálmaolaja, nemcsak erről az olajról mond le, hanem összességében változtatja meg étkezési szokásait: ahelyett, hogy a szupermarketben vásárolna be, bio-közösség tagja lesz, és közösségi kertet kezd támogatni. Az étkezési szokásokban tehát rejlik egy „(r)evolúciós erő”.

Milyen feladatok foglalkoztatták a résztvevőket?

A következő évben a különböző szakmai csoportoknál nagyon különböző igények kerülnek előtérbe. Néhányan szeretnék a táplálkozás folyamatát jobban megérteni, hogy a különböző életkorok szerinti táplálkozás fontos megkülönböztető jegyeit felvázolják: az óvodáskortól az iskoláskoron keresztül az idősek táplálkozásáig. A mezőgazdasági szekció a különböző partnerek közötti kapcsolatokat szeretné támogatni, mint például mezőgazdák, feldolgozók és szakácsok. Konkrét kívánság a bio-dinamikus gazdák és a szakácsok találkozója. És van még egy kívánság, hogy a szövetségeink által részt vegyünk a „Táplálkozás mint a civilizáció fókusza” kezdeményezés munkájában.

* A Goetheanum 2014 május 16-i számának cikke beszámol a Táplálkozási Tagungról, amit a svájci Goetheanumban (a Szellemtudomány Szabad Főiskolája, Dornach) rendeztek. Ezen az összejövetelen több mint 15 országból 180 szakács, táplálkozási szakember, mezőgazdász, háztartástan tanár és táplálkozási tanácsadó gyűlt össze. Sebastian Jüngel készített interjút Jean-Michel Florinnal, a Goetheanum mezőgazdasági szekciójának egyik vezetőjével. Ezt foglaltam össze a fentiekben.

Kommentek

Kelbimbóleves árpával

kelbimbóleves árpával.jpgIgen finom, kiegyensúlyozó hatású leves. A kelbimbó olyan, mint egy kicsi káposztafej, a gyerekeknek is nagyon tetszik, ízlik.

Hozzávalók: 20 dkg kelbimbó, 1 evőkanál olaj, 1-2 sárgarépa, gyökérzöldség, só, miszó vagy szójaszósz, 5 dkg főtt árpa. Apróra vágott petrezselyem.

Elkészítése: a megtisztított és darabokra vágott gyökérzöldséget az olajban 10 percig pároljuk, majd hozzáadjuk a megtisztított kelbimbót, megsózzuk és egy pici vízzel feleresztve puhára pároljuk. 1 liter vízzel feleresztjük, felfőzzük. A végén hozzáadjuk az apróra vágott petrezselyem zöldjét és miszóval vagy szójaszósszal ízesítjük. Tálaláskor tesszük bele a főtt árpát.

Az árpa főzése: főzés előtt pirítani is lehet. Nem szabad kuktában főzni, mert a kicsapódó keményítő eltömíti a biztonsági szelepet. 1 csésze árpához 2 csésze vizet öntünk. Vastag falú edényben forraljuk fel, kis lángon pároljuk 1,5 óráig.

Kommentek

Feltaláltam a meleg vizet!

A meleg víz ivás szokása ősidőkre nyúlik vissza. Ugyan ki tudná megmondani, hogy a világtörténelem során ki volt az, aki először itta kúraszerűen a meleg vizet? Jól tette, időről időre felbukkan ez a lehetőség - éljünk vele!

Ébredés után igyunk meg egy jókora pohár meleg vizet, ez beindítja az emésztést, a keringést. Éjjel a test vízkészlete csökken, érdemes pótolni. Emellett egy kis légzőgyakorlat, néhány bemelegítő mozdulatsor és indulhat is a napunk. Jótékony hatásáról már az első alkalommal meggyőződhetünk. A meleg víz semmibe nem kerül és remek hatású szer! Érdemes a vízivás előtt szájat öblíteni, a nyelvről a lepedéket eltávolítani.

Kommentek

Sült szilva

sultszilva.jpgA sült alma receptje ihlette ezt a desszertet. Ha unjuk a nyers szilvát, próbáljuk ki a sültet, nagyon finom telt íze lesz, amit a tetején lévő pirult dió csak kiemel.

Elkészítése: Sütőpapírral bélelt tepsibe elhelyezzük a megmosott, kimagozott szilvákat úgy, hogy a belseje van felül, ebbe helyezünk egy-egy gerezd dióbelet. Közepes lángon kb. 10 percig sütjük, közben nézzük meg, hogy ne égjen oda, éppen csak kellemesen piruljon, puhuljon meg.

Fotó: Szepesi Dóra

Kommentek

Már egy ebéd után könnyűnek, energikusnak érezheted magad! A következetes étrend hosszú távon ajándékoz meg jó közérzettel, derűvel, tetterővel. Az étrend különböző gyógykezelések sikerének is alapja.

Havonta általában egy vasárnap 9-13 óráig, a Csicseri Kuckóban. Megbeszélés szerint más időpontban és helyszínen is.

Részvételi díj: 5000 Ft.

Program: Az alapanyagok bemutatása közben kitérünk a gyógyhatásokra, különböző főzési technikákat tanulunk, elkészítünk közösen egy háromfogásos ebédet, megebédelünk, megbeszéljük a recepteket. Ez alapján útmutatást kaptok a továbbiakra az otthoni ételkészítéshez. A Főzz évszakok szerint! című könyvem tankönyvként használható.

Előadó és háziasszony: Szepesi Dóra

Jelentkezés: e-mail-ben: makronauta@gmail.com

Kommentek