A berkenye legújabb élményeim egyike. A Zempléni hegységben találtam rá, a hegyek lábánál lévő kertekben, dűlőutak mentén. A berkenyefa akár 500 évig is elél. Gyümölcse akkor jó, ha megcsípte a dér, íze szerintem a naspolyához hasonlít, a túlérett vadkörte is hasonlít hozzá. A források szerint volt idő, hogy lekvárt, befőttet, kompótot készítettek belőle, és a berkenyepálinka hírneve máig páratlan. Olvastam, hogy tavasszal fehér fürtökben, függönyszerűen virágzik, ezt májusban majd mindenképpen meg akarom nézni! Most október végén, novemberben viszont narancssárgásan, aranybarnásan színeződő lombkoronájával vonzza a tekintetet, a kék őszi égbolt méltó hátteret nyújt a látványhoz. Lefényképeztem egy berkenyefát és a vadalma kinézetű gyümölcsöket is, keressük kirándulásainkon.
A neten talált adatok szerint a berkenye a rózsafélék családjába tartozó, egész Európában elterjedt, több, mint 100, cserje- vagy fafajt magába foglaló nemzetség, melynek tudományos neve a „fanyar” jelentésű kelta „sor” szóból eredeztethető, mely nyilván a termése ízére utal. Az arab sorbet vagy sherbet is ebből a szótőből származik, és a gyümölcsből készíthető, állítólag Kínából származó, sörbet nevű italra utal. Ez a fogás a fagylalt őse, gyomornyugtatóként szolgálták fel friss vagy fagyasztott gyümölcsből, cukorral, esetleg kevés alkohollal készült.
A berkenye névvel először egy Gárdonyi könyv címében találkoztam, a főszereplő, Berkenye Pityó neveként. Tudtam, hogy valami erdei gyümölcs neve is ez, de sokáig nem találkoztam vele. A berkenyegyümölcshöz most egy irodalmi csemegét is ajánlok télire:
https://moly.hu/konyvek/gardonyi-geza-te-berkenye
Fotó: Szepesi Dóra
Kommentek