A kukorica a legnagyobb szemű gabona és egyben a nyár gabonája. Nyersen nem tudjuk megenni, legfeljebb, kirándulásokon a kukorica tábla mellett elhaladva belekóstolunk egy-egy zsenge csőbe.
Miért a nyár gabonája? A trópusokról származik, ezért a nyár jang energiáját egyensúlyozza ki, hűtő hatása van. Amerika felfedezése után terjedt el más földrészeken is, így vált közkedvelt tápláló eledellé és takarmánnyá. Az egyik elnevezése: tengeri - bizonyosan azért kapta, mert tengeren át érkezett hozzánk. Máshol törökbúza néven ismert. A magyar kukorica szó valószínűleg a szerb és horvát kukuruz szóból származik, amelynek további eredete ismeretlen.
Kukoricából az amerikai indiánok sokfélét ismertek, nálunk csak néhány fajtája honosodott meg. A sárga szemű fajtában találunk néha lilát, pirosat is. Arany János Tengerihántás című balladájából tudjuk, hogy "Ki először piros csőt lel, / Lakodalma lesz az ősszel." Ezt a megkapó jelenetet láthatjuk Hollósy Simon festményén is.
De vissza a konyhába: Nyári időszakban a zsenge, főtt csöves kukorica a sláger, egy pici sóval finom, télen a száraz kukoricaszemeket megőrölve kásának darának megfőzve fogyasztjuk. Ebből a darából süteményeket, lepényeket, a kukorica lisztjéből palacsintát készíthetünk. A tortilla a mexikói konyha lepénykéje, málé vagy polenta ételneveket is ismerünk. Néhány receptet ezen a blogon is találunk.
Ám mivel nagyon dekoratív, egész éven át párolt kukoricaszemekkel dobhatunk fel bármilyen zöldség- vagy gabonaköretet.
Fotó: Szepesi Dóra
Kommentek