“Ha megnézed szomszédodat, és felismered valódi jelentőségét, és azt, hogy meg fog halni, akkor benned részvét és együttérzés keletkezik. Végül is szeretni fogod őt.”
(Gurgyijev)
Nem lepődtem meg nagyon, amikor észrevettem, hogy a cikk gondolatai ma is érvényesek.*
Őszintén szeretni embertársainkat, önzetlenül, előítéletek nélkül nem könnyű, de semmivel sem könnyebb dolog önmagunkat nárcizmustól és komplexusoktól mentesen szeretni. A fenti gurgyijevi idézetet többször emlegettük Velemben, a nyári belsőutas életmódtáborban. Embertársaink sallangmentes természetét, belső lényét – vagy ahogy tetszik, igazi, valódi, felettes énjét, isteni részét – meglátni és azt tisztelni benne a hétköznapi sertepertélés, kicsinyes zizegés közepette, emellett a magunk valódi énjéből cselekedni, gondolkodni, dönteni, szólni – gyakorlat nélkül bizony nem megy!
Okosan, bölcsen dönteni életünk nagy kérdéseiben, nyitottan nézni a világba, rálátni több dimenzióra, és észrevenni mi mindent kapunk az élettől, vagy mi mindent kikerülhetnénk – nem könnyű feladat. Saját konfliktusainkon úrrá lenni, saját veszteségeinket feldolgozni még csak megy valahogy, de részvétet tanúsítani mások bajában, együtt érezni, ehhez plusz erőkre van szükségünk. Vita, viszály a munkahelyen, a családban, nemzetek, vallások között... Szinte emberfeletti feladat a rajtunk kívül álló erőkkel küzdeni. Mit tehetünk az értelmetlen gonoszsággal szemben? Talán vannak olyan helyzetek, amikor lehetetlen legyűrni a gonoszt, de mindig éberek maradhatunk a határok áthágása után is. Minden részvétlenség, elkeseredettség, elnyomás és erőszak ellenére, meg kell tanuljunk emberként viselkedni.
A gonoszság leginkább hiánybetegség, a beleérzés vagyis a jóság hiánya – írják a Férfivá válni, apává érni konferencián kapott anyagban, amelyet a Szociális és Családügyi Minisztérium rendezett – (éppen azon a bizonyos szeptember 11-én, a manhattani terrortámadás napján). Azóta világszerte általános félelem lett úrrá az embereken, hiszen nem tudni, milyen folyamat indult el ezzel az akcióval. Szent János mondja, hogy a félelem a szeretet ellentéte. Freud szerint tudat alatt tisztában vagyunk halhatatlanságunkkal. Amikor a szenvedéssel és a halállal szembenézünk, megsegít az intenzív jelenlét, az érzékeny figyelem. Kapcsolatainkban, emberségünk mélyén újra fel kell elevenítenünk a kikezdhetetlen szakrális dimenziót. Éberség, jelenlét, energia és egyensúly – ezeknek az eszenciáknak a keveréke lehet az univerzális gyógyír a félelemre, és hiánybetegségünkre, arra a sokat emlegetett szeretethiányra.
*Szepesi Dóra cikke megjelent az Ideál Magazin 2001-ben
Kommentek