A népszerű argentin pszichoterapeuta, Jorge Bucay Camino-sorozatának már az ötödik kötete jelenik meg magyarul. Az útjelző könyvek közt A boldogság útja is utat mutat azoknak, akik még nem fedezték fel: „A hely, amit keresel, benned magadban van.”

Írtunk már Bucayról többször, bemutattuk a könyveit, sőt, tavaly, amikor nálunk járt, interjút készítettem vele. Számomra a legfontosabb útravalója az volt, amit a beszélgetésben mondott, hogy érdekes volt belátnia, valóban nehéz lenne élni számos dolog és ember nélkül, de új felfedezése szerint lehetetlen lenne önmaga nélkül élni… „Ez egy hülye dolog, de annyira igaz és nem vesszük észre! Mindig arról beszélünk, – fejtegette, hogy nem tudok élni enélkül meg anélkül, de nem fogjuk fel, hogy saját magunk nélkül aztán tényleg nem tudnánk élni. Teljesen hülyének éreztem magam, amikor leírtam! Ezután viszont azt is írom, hogy ezért aztán vigyázz magadra, barátom! Vigyázz magadra, mert te magad vagy az egyetlen, aki nélkül nem tudsz élni!”

Kétségtelen, hogy az önmagunk felé vezető úton az efféle könyveknek óriási hatása lehet. Az útmutatáson túl „konzultatív” szerepbe kerülnek velünk, a problémáinkra mutatnak alternatív válaszokat. Bucayra pedig még azok az olvasók is szívesen hallgatnak, akik nem szeretik, ha valaki megmondja nekik a tutit. Távol áll tőle a nagyképűség, bölcs humora van, együtt érző, tapintatos és sok-sok tanulságos történettel fűszerezi könyveit. Camino-sorozata a különböző önmagunkhoz vezető ösvényeket járja be: Az autodependencia útja - Légy ura életednek!, A találkozás útja, A könnyek útja, A boldogság útja. „Nem hiszek a sok tanácsban, én csak azt tudom elmondani, mi történik velem, mit gondolok róla.” – mondta a Könyvjelzőnek adott interjúban. A tanácsadók közt is eligazít, szerinte a világ bármely tisztességes terapeutája nem törekszik többre vagy kevesebbre, mint hogy segítsen a hozzá fordulóknak jobban gazdálkodni a természet adta és a tanult adottságaikkal, hogy jobb életet éljenek, alaposabban megismerjék önmagukat, és ne csak az orrukig lássanak. A terápia eszközöket ad az ember kezébe, amelyek használatával megtanulhat kevesebb csapdát állítani magának, elkerülni a már meglévőket, illetve ráébredni arra, hogy csapdába került, és kiszabadulni belőle. Egyetlen előfeltétele van, hogy sikeres lehessen az útmutatás: szerzőnk az olvasó kíváncsiságának hajtóerejére alapoz.

A boldogság útjának legelső útjelző táblájára ezt írja: „A hely, amelyet keresel, benned magadban van.” A megoldás tehát adott, az út viszont annyiféle, ahány ember… A belső út titkos ösvényeit járó Jorge Bucay pszichoanalízist tanult, terápiás rendszerében a Gestalt-irányzatot és a történetmesélést vegyíti, összekapcsolja a fikciót és a terápiát. Sikerének titka az a közvetlenség, együttérzés és humor, amellyel a témáit és a hatalmas kultúrtörténeti anyagot ötvözi. Minden kérdést konkrét esetekkel, mesékkel, viccekkel, irodalmi szemelvényekkel, bibliai, talmud- szúfi- vagy zentörténetekkel illusztrál. Több mint nyolcszáz sztorit tárol a számítógépén! Ez nem is véletlen, hiszen az olvasás szerinte találkozás, és fordítva: találkozni valakivel olyan, mint elolvasni egy jó könyvet. Mindez pedig táplálék, útravaló. Itt idézem egy másik közkedvelt guru, Osho egyik gondolatát, miszerint azt, hogy hasznos-e számodra egy ember, egy könyv, egy gondolat, vagy sem, egyetlen módon döntheted el: ha társaságában úgy érzed, közelebb kerülsz önmagadhoz. Akkor érdemes azzal az emberrel, könyvvel együtt lenned. Nos, azt hiszem, Bucay könyvei, gondolatai ezzel az élménnyel mindenképp megajándékozzák az olvasót. Szemezgethetünk meditációra is alkalmas mondataiból, mert ezek azonnal továbblendítenek azon a bizonyos belső Caminón: „Nem vagyunk felelősek az érzéseinkért, de azért igen, hogy mit kezdünk velük.” „A szeretet a másik puszta léte fölött érzett öröm.” „Nem hiszem, hogy minden egyes találkozásnak bensőségessé kell válnia, de határozottan állítom, hogy csak az ilyenektől lesz az útnak értelme.”

*Szepesi Dóra recenziója megjelent a Könyvjelző 2015. októberi számában