A betegség értelmes történés, a lélek ekképpen hozza a tudat szintjére a megoldatlan konfliktusokat. Így van ez gyermekek esetében is. Ha a szülő a tünetekből olvasni tud, az már fél gyógyulás lehet.

A gyermeki lélek nyelve a betegség címmel jelent meg egy hasznos könyv, témája a gyermekkori kórképek jelentősége, értelmezése és teljes körű kezelése. Szerzője, Ruediger Dahlke, aki a spirituális pszichoszomatika egyik jelentős képviselője és már számos bestsellerrel járult hozzá a betegségek üzeneteihez, mint például a z Út a teljességhez, A lélek nyelve: betegség, és A betegség, mint szimbólum. Szerzőtársa Vera Kaesemann tapasztalt homeopata. Ketten együtt a szelíd gyógymódok tárházát mutatják meg a szülőknek, nevelőknek, akiknek azt ajánlják, hogy tartsák szem előtt a gyermek teljes körű gyógyítását. A klasszikus betegségek mellett, mint amilyen például a mumpsz, a kanyaró, a rubeola, a bárányhimlő és a szamárköhögés, valamint a hasfájás, szó esik a szellemnek és a léleknek olyan tüneteiről is, mint a körömrágás, az ágybavizelés és a dadogás.

Mivel a spirituális filozófia szerint a kezdet a lényeg, és a fontos dolgok már az élet elején elkezdődnek, a gyerekek gyógyításában, nevelésében óriási esély rejlik. Ha a nevelést eleve terápiaként fogjuk fel, megérthetjük, hogy szinte minden problémát megold a szerető légkör, az odaadó, biztonságot nyújtó környezet. A könyv szerzői az ideális állapotok megfogalmazásához Peter Lang Waldorfpedagógus elképzeléseit vették alapul. Eszerint a szeretet biztosítja a gyermeknek a legjobb kiindulási pozíciót az életben. A második helyen következik a meghittség, és a biztonság, amit „fészekmelegként” fogalmazhatnánk meg. Ha ez megvan, jöhetnek a megbízható szociális viszonyok. Negyedikként szükséges, hogy a gyermek megértse saját világát. Ötödik helyen áll a kisgyermek számára, hogy áttekinthető, értelmes és utánozható cselekvéseket éljen meg a saját környezetében. Hatodszor nagyon fontos a világ „kezelhetőségének” elsajátítása, ami azt jelenti, hogy a gyermeknek meg kell tanulnia bízni és saját erejéből vagy a hozzá közel álló személyek segítségével megoldani a folytonosan adódó feladatokat. Hetedik helyen áll az életvitel értelmes kialakítása, vagyis a gyermeknek meg kell tanulnia, hogy értelmes célokért lelkesedjen, azok megvalósítására törekedjen, és felelősséget is vállaljon értük, hogy értelmesen és sikeresen élhesse későbbi életét. Ha mindez megvalósulna, nem is lenne betegség, sugallják a szerzők, ám ez tényleg a legideálisabb eset. Ilyen nincs, a legjobb körülmények között is csak hellyel-közzel valósulhat meg.

Mi is az egészség három alappillére? A legelső és legfontosabb a táplálkozás, ami nagyon nagy téma, és e könyv kereteit meg is haladja, bár az emésztőszervi panaszok, a gyomor és a bélrendszer betegségei fejezetben, meg az allergiás betegségek és az anyagcsere-betegségek című részekben egyértelmű a helyes táplálkozás és a betegség összefüggése, ha nem is kizárólag erről van szó. A második tartópillér a mozgás, ami gyerekek számára magától értetődő, természetes igény, ezért korábban nem kellett ezzel a témával külön foglalkozni. Napjainkban azonban főleg a városban élő gyerekeknél mutatkoznak a mozgáshiány jelei. A mozgásban a gyerekek számára is könnyen érthető szimbólumok rejlenek, ezek a mesékből is ismerősek -, mint például az, hogyha valaki ügyesen ugorja át az árkot, vagy jeleskedik játékos testgyakorlatok, csapatjátékok alkalmával, az a felnőtt életében is könnyebben fogja venni az akadályokat. Ám mind az evés, mind a mozgás során legfontosabb az öröm, az, hogy az evés is, a mozgás is örömforrás. A harmadik alappillér a pihenés, ami az aktivitást kiegyensúlyozza, és a mai hektikus világban ennek már gyerekkorban is nagy jelentősége van. Jó hír a felnőtteknek is, hogy a szerzők véleménye szerint az ideális az lenne, ha a kisgyermekekre jellemző délutáni alvást egy életen át megtarthatnánk.

Nyilvánvaló, ha valaki kézbe veszi ezt a kötetet, a tartalomjegyzék alapján kiválasztja azt a fejezetet, ami őt aktuálisan a legjobban érdekli, érinti. Ilyen témák például a korunkban oly sok vitát kiváltó védőoltások kérdése vagy a leggyakrabban előforduló betegségek, mint a torok, az orr és a fül betegségei, a légzőszervi panaszok, de érdeklődésre számíthatnak a különleges problémák, mint például az autizmus, a Down-szindróma avagy a szellemi fogyatékosság mint esély? című fejezetek… A szerzők viszont azt javasolják, hogy ne csak bele-beleolvassunk ebbe a szép vaskos kis kötetbe, hanem olvassuk el a könyv elején szereplő elméleti fejezeteket is, az általános bevezetést, mivel így számos félreértés elkerülhető lesz. A tartalomjegyzékben nem szereplő kórképek a könyv tárgymutatójában találhatók, ahol a speciális tünetek esetében azt is feltüntetik, hogy a szerző melyik más művében tér ki rájuk részletesebben. Ilyen például a figyelemhiányos hiperaktivitás zavara (ADHD), amelyet Az agresszió mint esély című könyv egyik fejezetében már részletesen értelmeztek. Számos kórkép szerepel A betegség mint esély című könyvben is. Azok a szülők, akik beteg gyerekük miatt nagy nyomás alatt állnak, bizonyára a gyakorlati tanácsokat olvassák el először, amelyeket aztán megbeszélnek kezelőorvosukkal vagy a természetgyógyásszal. Célszerű lenne azonban emellett az értelmezésekkel is foglalkozni, hogy felismerhessék a tünetek mélyebb értelmét. E két nézőpont ugyanis kiegészíti egymást, így nem szabad őket sohasem egymás alternatívájának tekinteni.

*  A cikk a Könyvjelző 2011. októberi számában jelent meg