„A vulkanikus talajon csupa leveles növény terem, többnyire kétszikűek, ezt szeretik a kecskék. Legeltetés közben van időm gondolkodni, – és itt visszaköszön a waldorfpedagógia –, aki jól figyel, szinte érzékelheti a virágos legelőkön a tündéreket. Néha az az érzésem, hogy virágsapkával a fejükön és hintázva a fűszálakon ott ugrálnak a kecskék előtt és csábítják őket, „erre is gyere, én is itt vagyok!” A kecske úgy legel, hogy itt kap egy kicsit, és ott valamit, leginkább a bokrok hegyét; csupa levegő meg fény veszi őket körül legelés közben: a tündérvilágot szeretik! A sajtjaimnak jó híre van, minőségét már elegen bizonygatták, hogy merjem vállalni, és vállalom azt is, ahogy a kecskék élnek ebben az elvarázsolt világban. A bor a táj mély rétegeiből az ásványiságot hozza ki, a rétjein legelő kecskék tejében meg a növényvilág minősége mutatkozik meg. Ez a csoda, a táj metamorfózisa a tejben, mindennap megtörténik, ezt a minőséget aztán én megpróbálom alázatosan a sajtban visszaadni.”
*Balla Enikő sajtkészítővel beszélgettem pár évvel ezelőtt, az interjú, amelyből idézek, nem jelent meg, mert átalakult a lap, ahová készült. Enikő szomszédunk a zempléni kis birtok mellett, e különleges világba kalauzol ez a fotó és ez a néhány gondolat.
Részemről még annyi: a kecskesajt hozzávaló borral nagyon finom, vagy kenyérre kenve zöldhagymával. A kecsketej pedig különleges ízt és hangulatot ad a feketekávénak…
Ajánlott kisfilm: https://www.youtube.com/watch?v=zC77AjdV3uY
Fotó: Szepesi Dóra
Kommentek